BÜ BH 2025/246

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (5) bek. b) pont] miatt 3 év 10 hónap, börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban az annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a sértett és volt férje 2017. év elején elhatározták, hogy munkavállalási céllal, két kisgyermekükkel együtt magyarországi lakóhelyükről véglegesen az Amerikai Egyesült Államokba utaznak és ott letelepednek.

[4] A sértett egy – az Amerikai Egyesült Államokban történő letelepedéssel kapcsolatos – Facebook csoportban ismerkedett meg a terhelttel, miután ott az Amerikai Egyesült Államokba történő kiutazás és az ott tartózkodás feltételeiről érdeklődve próbált információkat szerezni. A terhelt a csoport tagjaként a Facebookon keresztül vette fel a kapcsolatot a sértettel és rövid idő alatt a bizalmába férkőzött. Ennek során arra hivatkozott, hogy – amerikai-magyar kettős állampolgárként – férjével, valamint fiaival maguk is az Amerikai Egyesült Államokban élnek, ahová egy Amerikában élő, magyar származású ügyvéd segítségével jutottak ki.

[5] A terhelt felajánlotta a segítségét a sértettnek és családjának azzal, hogy felveszi a kapcsolatot az ügyvéddel, majd az Amerikában élő, magyar származású ügyvéd közreműködésével segítséget nyújt a kijutásukhoz és a letelepedésükhöz szükséges ügyintézésben, a dokumentumok beszerzésében, továbbá azt is felajánlotta a sértettnek, hogy egy amerikai ingatlan megvásárlásában is a segítségükre lesz. A terhelt először 2017 márciusában kereste fel személyesen a sértettet és családját azok lakóházában, ahol 150 000 forintot kért és vett át a sértettől arra hivatkozással, hogy az összeg a kiutazáshoz szükséges bankkártya előlegéül szolgál.

[6] A terhelt a sértettel és családjával ezt követően további három alkalommal találkozott.

[7] 2017. évben az első személyes találkozás után néhány hónappal – pontosan meg nem határozható időben – a terhelt ismételten a sértetthez utazott, ahol újabb 400 000 forint készpénzt vett át a sértettől ügyintézés céljából.

[8] A terhelt a sértettel és családjával a személyes találkozók mellett Facebook-os levelezés formájában tartotta a kapcsolatot, melynek során a saját nevében, továbbá az általa megjelölt ügyvéd nevében, egy szintén pontosan megnevezett amerikai ingatlan tulajdonos nevében, majd egy másik ügyvéd és ügyintézője nevében írt e-maileket a sértetteknek. A sértettel folytatott Facebookos üzenetváltásokban ügyintézésre hivatkozással több esetben kért pénzt a sértettől, aki a mielőbbi kiutazás reményében a terhelt kérésének rendszeresen eleget tett. A terhelt folyamatosan azzal hitegette a sértettet, hogy ha a feltételeket teljesítik és a pénzt a kért időben elutalja, akkor utazhatnak az Amerikai Egyesült Államokba, amennyiben azonban a kért pénzt nem tudja átutalni, abban az esetben az összes addig befizetett pénzüket elveszítik. A terhelt az állítólagos ügyintézéshez szükséges készpénzt a férje nevén lévő bankszámlára, valamint a fia bankszámlájára kérte átutalni azzal, hogy az átutalt összegeket továbbítani fogja az érintetteknek az ügyintézés során.

[9] A sértett a 2017. július 14. és 2018. március 19. közötti időszakban összesen 30 alkalommal, összesen 3 759 500 forintot utalt át a férje nevén lévő bankszámlára, a fia nevén nyilvántartott folyószámlára pedig a 2017. május 26. és 2018. május 24. közötti időszakban összesen 3 428 000 forint átutalására került sor, a terhelt tanácsait követve letelepedési engedély, majd ESTA engedély igénylése céljából, ezen túlmenően zöldkártyára, ügyintézési díjra, riasztóra, bírságra, ügyvédi letétbe helyezés céljából, fellebbezés benyújtása érdekében, illetve soron kívüli elbírálás érdekében, végül a terhelt a bevándorlási hivatal ügyintézőjének fizetendő kenőpénz céljából is kért pénzt a sértettől, aki a terheltben maradéktalanul megbízva, a terhelt kérésének rendszeresen eleget tett.

[10] A fentieken túl a sértett 2017. november 8. napján személyesen találkozott a terhelttel egy bevásárlóközpontban, ahol 650 000 forint készpénzt adott át a terheltnek egy floridai ingatlan megvásárlása céljából.

[11] A terhelt a fentiek szerint összesen 8 387 500 forint kárt okozott a sértettnek és családjának, aki a terhelt által megszabott pénzügyi feltételek teljesítése érdekében a család vagyontárgyainak nagy részét férjével együtt értékesítette és ismerőseiktől, rokonaiktól összesen 3 000 000 forintot kértek kölcsön.

[12] A terhelt a sértett feltétlen bizalmát élvezte, olyannyira a család bizalmába férkőzött, hogy a sértettek kisebbik gyermekének keresztanyja is a terhelt lett.

[13] A terhelt a sértettek megtévesztése érdekében mindvégig valótlanul állította, hogy ő, és családtagjai az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodik, ügyintézését igazolandó pedig valótlan tartalmú, számítógépen szerkesztett különböző okiratokat – köztük repülőjegyek foglalásáról szóló dokumentumokat, ügyvédi számlákat, angol nyelvű megállapodást – küldött el e-mailben a sértettnek, a valóságban azonban ezen időszakban a terhelt, a férje és két fia mindvégig Magyarországon tartózkodtak, férje egy nyomdában dolgozott, fiai pedig középiskolai tanulók voltak. A terhelt 2017. évtől 2019. év szeptemberéig bérelt helyiséget, ahol egyéni vállalkozóként szépségszalont üzemeltetett.

[14] A terhelt a sértett és volt férje kiutazásának tervezett időpontja előtt – különböző ürügyekre hivatkozva – több esetben lemondta a sértettek és családjuk utazását, előfordult olyan eset is, hogy azt közölte a sértettel, hogy zöldkártya igénylés nélkül nem utazhatnak ki, majd azt javasolta, hogy igényeljenek ESTA engedélyt, majd arra hivatkozott, hogy az ESTA engedély igénylése miatt kitiltották őket az Amerikai Egyesült Államokból, ezt követően pedig a kitiltás tárgyában született határozat fellebbezési díjára, a soron kívüli elbírálás díjára, ügyvédi letétbe helyezésre újabb összegeket kért a sértettől és családjától. Állítása szerint a Bevándorlási Hivatalnál maga intézte a sértettek kiutazását megelőző orvosi vizsgálatot is, melyre fejenként 150 000 forintot, a Bevándorlási Hivatal munkadíjára pedig 50 000 forintot kért átutalni, esetenként pedig arra hivatkozott, hogy a sértettek „tartozását” maga egyenlítette ki akként, hogy ahhoz kölcsön kellett kérnie, és a kölcsönösszeg visszafizetésére hivatkozással próbálta kieszközölni a sértettek mielőbbi átutalását.

[15] A terhelt – nem tudva arról, hogy a sértett 2018. május 29. napján feljelentette – közölte vele, hogy kitiltásuk miatt már nem tudnak az USA-ba utazni, ennek ellenére azzal hitegette őt, hogy a befizetett összeg egy részét vissza fogják részükre utalni, továbbá azzal állt elő, hogy a sértetteknek havi 175 dollár adót kell fizetnie a segítségével megvásárolt floridai házuk után, illetőleg 850 dollár átutalását kérte arra hivatkozással, hogy a megvásárolt ingatlan gondozását a sértettek elmulasztották, ezért bírságot kell fizetniük. A terhelt 2018. június 29. napján valótlanul azt állította, hogy a sértettek által kifizetett összegek visszautalása csupán az ingatlanadó és a bírság megfizetése után történhet meg, azonban ezen összegeket a sértett már nem utalta át a terheltnek. Pénz visszautalására a sértettek részére a későbbiekben sem került sor.

[16] Bár a terhelt mindvégig arra hivatkozott, hogy amerikai-magyar kettős állampolgárként maga is az Egyesült Államokban él és a sértettek letelepedését az általa megnevezett floridai ügyvéd segítségével intézi, a valóságban amerikai állampolgársággal nem rendelkezik, a terhelt által megjelölt nevű, magyar származású ügyvéd pedig praktizál ugyan az USA-ban, azonban nem Floridában, hanem New York Államban, és ő sem a terheltet, sem a sértetteket nem ismerte, velük kapcsolatban nem állt.

[17] Az ingatlan adásvételi szerződésben eladóként szereplő tulajdonos lakóhelyeként az okiratokon megadott cím a valóságban nem létezik, ilyen nevű személy ténylegesen lakóházat nem adott el a sértetteknek és arra előleget sem vett át a terhelttől, mivel az okiratokon szereplő címen egy üres telek van, amelyen épület nem található.

[18] A terhelt a férje és fia bankszámláira befizetett összegeket a sértetteknek tett ígéretétől eltérően nem továbbította ügyintézés céljából az Amerikai Egyesült Államokba, hanem a pénzt kisebb összegekben saját és családja megélhetésére fordította, illetve abból vásárolta meg fia részére 2018. április 17. napján egy BMW 525 D típusú személygépkocsit is.

[19] A vádról rendelkező, jogerős ügydöntő határozattal szemben a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a felülvizsgálatra alapul szolgáló törvényi ok megjelölése nélkül, majd a 2024. július 27-én kelt újabb beadványában a Be. 648. § a) pontját, illetve – a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértésre való hivatkozással – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontját megjelölve.

[20] Indítványában kifogásolta, hogy az alapügyben a bíróság a távollétében járt el, ezért nem volt biztosítva számára a tárgyaláson való jelenlét joga. A jelenlét jogáról lemondó nyilatkozatot soha nem tett. Álláspontja szerint esetében a Be. CI. Fejezete szerinti, a távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás feltételei nem álltak fenn, mivel tartózkodási helye, elérhetőségei a bíróságok számára ismertek voltak. Hivatkozott arra, hogy sok esetben a postai kézbesítő hibájából nem kapta meg a leveleket, ezt a problémát jelezte a bíróságnak is. Sérelmezte azt is, hogy a bíróság annak ellenére tartotta meg a távollétében a tárgyalást, hogy távolléteit igazolta, illetve, hogy a bíróság nem tájékoztatta arról, hogy a távollétében tárgyalást tartottak és ítéletet hoztak. Következésképpen így jogorvoslati jogával sem tudott élni az ítélet ellen. Mindezen körülmények okán esetében sérült a tisztességes eljárás és a „jogbiztonság” elve.

[21] Az ügy érdemét illetően tagadta a vád tárgyát képező bűncselekményben való bűnösségét, vitatva a sértett tanúvallomását, valamint részrehajlónak ítélve a nyomozás lefolytatását.

[22] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a tisztességes eljárást és a „jogbiztonság elvét” biztosítva helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletet.

[23] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben azonban – az abban írtaktól eltérő okból – alaposnak tartotta.

[24] Álláspontja szerint a terhelt indítványa az ügyre vonatkozó érdemi védekezését tartalmazó részében a Be. 650. § (2) bekezdésében és a Be. 659. § (1) bekezdésében írt törvényi rendelkezésekre figyelemmel törvényben kizárt. A terhelt ugyanis ezen állításokkal az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozat megalapozottságát, a megállapított ítéleti tényállást és az annak alapját képező bírói bizonyítékértékelő tevékenységet támadta. Továbbá a terhelt a Be. 648. § a) pontjára történő hivatkozása is törvényben kizárt, mivel a terhelt semmilyen tényleges büntető anyagi jogi jogszabálysértésre nem hivatkozott.

[25] Kifejtette ugyanakkor, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványában megjelölt felülvizsgálati októl függetlenül vizsgálandó, hogy az alapügyben a bíróság a Be. 649. § (2) bekezdésében írt, a terhelt által hivatkozottól eltérő, azonban ugyancsak felülvizsgálatra alapot adó egyéb eljárási szabálysértést nem követett-e el. E körben pedig úgy ítélte meg, hogy a bíróság a jogerős ügydöntő határozatát – a Be. 608. § (1) bekezdés c) pont I. fordulatára figyelemmel – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati oknak minősülő eljárási szabálysértéssel, hatáskörét túllépve hozta meg. Ez az eljárási szabálysértés elkövetése miatt pedig nincsen annak jelentősége, hogy az elsőfokú bíróság tarthatott-e tárgyalást, valamint hozhatott-e ítéletet a terhelt távollétében, illetőleg a másodfokú bíróság eljárhatott-e a terhelt távollétében.

[26] Az irányadó tényállás áttekintését követően ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vád tárgyát és az ítéleti tényállásnak is részét képező azon cselekmény, miszerint a terhelt a sértettektől kicsalt pénzösszegeket részben a letelepedési engedély, ESTA engedély, zöldkártya ügyintézés során eljáró ügyintézőnek, azaz a bevándorlási hivatal ügyintézőjének fizetendő „kenőpénzre” is kérte, a vádirati jogi minősítéstől eltérően nem a csalássorozat részcselekményének, hanem a csalási cselekményekkel valós anyagi halmazatban a Btk. 299. § (5) bekezdésére figyelemmel az (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő – külföldi hivatalos személy megvesztegetésének látszatát keltve elkövetett – befolyással üzérkedés bűntettének minősül.

[27] Mivel pedig a befolyással üzérkedés bűntette nem vagyon elleni, hanem korrupciós bűncselekmény, amelynek kapcsán az eljárás nem csak jelenleg, hanem az alapügyben folytatott bírósági eljárás idején is első fokon törvényszéki hatáskörbe tartozott, a járásbíróságnak nem volt hatásköre eljárni az ügyben. Az ügy első fokon az illetékességre is figyelemmel a törvényszék hatáskörébe tartozott, ezért az alapügyben első fokon eljárt bíróság az ügy érdemi elbírálása során hatáskörét túllépte.

[28] Indokai alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a törvényszék mint elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.

[29] A felülvizsgálati indítvány az abban írtakhoz képest eltérő okból alapos, a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltak mindenben helytállók.

[30] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[31] A felülvizsgálati eljárásban a felülbírálat terjedelme főszabályként nem teljes körű, hanem szigorúan a felülvizsgálati indítványhoz kötött. Ez azt jelenti, hogy az (érdemi elbírálásra alkalmas) indítvány nyomán a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.]. E főszabály alóli kivételként hivatalból – e felülvizsgálati okra való hivatkozás hiányában is – vizsgálja továbbá, hogy a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okok valamelyike beállt-e [Be. 659. § (6) bek.].

[32] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[33] Az indítványozó – egyfelől – maga is éppen ilyen, a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést kiváltó eljárási szabálysértést rótt fel az alapügyben első fokon eljárt bíróságnak. A Be. 659. § (6) bekezdése alapján azonban a Kúria hivatalbóli vizsgálata a Be. 649. § (2) bekezdésében írt további eljárási szabálysértésekre is kiterjedt, az említett törvényhely d) pontjára figyelemmel ideértve a Be. 608. § (1) bekezdésében írt, illetve a 607. § (1) bekezdés b) pontjában írt egyéb abszolút eljárási szabálysértéseket is.

[34] E hivatalbóli felülbírálat során pedig a Legfőbb Ügyészség átiratában megjelölt, a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértés megítélése a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt eljárási szabálysértés vizsgálatát megelőzi. Ha ugyanis az elsőfokú bíróság a hatáskörét túllépve hozta meg az ítéletét, ez azt jelenti, hogy határozata semmis. Közömbös, hogy a hatáskörrel nem rendelkező bíróság tárgyalásán az eljárás kötelező jelenléttel érintett résztvevői jelen voltak-e, mert a bíróság hatáskörének túllépése a jelenléti jog, illetve kötelezettség érvényesülésétől függetlenül kényszeríti ki az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését.

[35] Feltétlen hatályon kívül helyezést érdemlő eljárási szabálysértés tehát, ha a bíróság a hatáskörét túllépte [Be. 608. § (1) bek. c) pont]. A járásbíróság hatáskörébe pedig annak a bűncselekménynek az elbírálása tartozik, amelyet a Be. nem utal a törvényszék hatáskörébe (Be. 19. §). A törvényszék hatáskörébe utalt bűncselekmények felsorolását a Be. 20. § (1) bekezdése tartalmazza.

[36] Ehhez képest a hatáskör túllépésének vizsgálata annak a megítélését teszi szükségessé, hogy

– egyfelől, a járásbíróság mint elsőfokú bíróság eljárásának eredményeként meghozott jogerős ítéletben felrótt bűncselekménynek (vagy azok valamelyikének) az elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik-e,

– másfelől, a jogerős ítélet a felrótt cselekményeket helyesen minősítette-e olyan bűncselekményként, amelynek elbírálása a járásbíróság hatáskörébe esik,

– harmadrészt, a járásbíróság hatáskörébe tartozó, helyesen minősített bűncselekmények mellett nem maradt-e elbírálatlanul olyan, a terhelt terhére megállapított cselekmény, amely a törvényszék hatáskörébe eső további bűncselekmény megvalósítására lehet alkalmas.

[37] A hatáskör túllépését érintő állásfoglalás során nem annak van tehát jelentősége, hogy az ügyészség a vád tárgyát képező cselekményt a vádiratban miként minősítette. Az ítélkezés vádhoz kötöttsége mindösszesen annyit jelent, hogy a bíróság vád alapján ítélkezik [Be. 6. § (1) bek.], a vádról döntenie kell, de azon túl nem terjeszkedhet [Be. 6. § (2) bek.], illetve csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz [Be. 6. § (3) bek.]. A vádirati minősítés ugyanakkor nem köti bíróságot. A vád tárgyává tett cselekményt az ügyészségtől eltérően is minősítheti, sőt, a vádtól eltérő minősítés lehetőségét már a tárgyalás előkészítésének szakában vizsgálni köteles [Be. 495. § (1) bek.]. Ha pedig ennek eredményeként úgy foglal állást, hogy a – járásbíróság előtt emelt – vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéshez képest a törvényszék hatáskörébe tartozó más bűncselekmény vagy a törvényszék hatáskörét megalapozó további bűncselekmény megállapítására lehet alkalmas, akkor az ügyet átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszékhez (Be. 485. §).

[38] Ekként a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a terheltnek az eljárt bíróságok által megállapított, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Be. 650. § (2) bek., 659. § (1) bek.] tényállásban írt magatartása megvalósíthat-e a Be. 20. § (1) bekezdése alapján a törvényszék mint elsőfokú bíróság hatáskörét megalapozó bűncselekményt.

[39] Az irányadó tényállás a terhelt cselekményeinek sorában – a váddal egyezően – tartalmazza, hogy a sértett 2017. július 14. és 2018. március 19. közötti, összesen 3 759 500 forint összegben végrehajtott utalásait – egyebek mellett – a terhelt azon valótlan hivatkozása nyomán indította, hogy a USA-ba történő letelepedés érdekében a bevándorlási hivatal ügyintézőjének kenőpénzt fizessen.

[40] A Btk. 299. § (1) bekezdése szerint a befolyással üzérkedés bűntettét követi el, aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más számára jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért. A (2) bekezdés a) és c) pontja szerint a cselekmény súlyosabban minősül, ha az elkövető azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt veszteget, továbbá, ha a bűncselekményt üzletszerűen követi el. Az (5) bekezdés szerint az (1) és a (2) bekezdés szerint büntetendő az is, aki az ott meghatározott bűncselekményt külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követi el.

[41] Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a terhelt a bevándorlási ügyintéző befolyásolása – megvesztegetése érdekében – is kért és kapott pénzt a sértettől. Az USA bevándorlási ügyintézője országában közhatalmi feladatot ellátó személyként a Btk. alkalmazásában külföldi hivatalos személy [Btk. 459. § (1) bek. 13. pont]. Azaz, a terhelt (egyebek mellett) külföldi hivatalos személy megvesztegetésének ígéretével bírta rá a sértettet a pénzátadásra. Az eleve jogellenes célú felhasználásra való terhelti hivatkozás azonban valótlan volt, és a terhelt az átvett összeget a saját, illetve családja szükségleteire fordította, ekként a kérdéses pénzösszeg számára jogtalan előnyként jelentkezett. A Legfőbb Ügyészség érveivel összhangban az irányadó tényállásban leírt cselekménysorban az üzletszerű elkövetés Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontjában leírt ismérvei is kitűnnek, hiszen a terhelt a sértettek kiutazásában való segítségnyújtás valótlan ígéretével visszaérően megtévesztette a sértettet a minden ténybeli alapot nélkülöző hivatkozásain alapuló, újabb és újabb pénzösszegek átadására irányuló kéréseivel. A rendszeres haszonszerzési szándék fennállása mellett az üzletszerűség megállapítását az sem zárja ki, ha a cselekmény (folytatólagosan elkövetett) csalás és a befolyással üzérkedés halmazataként minősül, mert e bűncselekmények az üzletszerűség szempontjából hasonlónak tekintendők [a Kúria – 2/2023. (VII. 5.) BK véleményével fenntartott – 39/2007. BK vélemény III. pontja].

[42] Ekként a terheltnek a vádban is szerepeltetett, és a jogerős ítéletben is megállapított, irányadó tényállásban foglalt cselekménye a befolyással üzérkedés bűntettének [Btk. 299. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont] a megállapítására is alkalmas lehet. A befolyással üzérkedés a Btk. XXVII. Fejezetében szabályozott korrupciós bűncselekmény, a korrupciós bűncselekmények miatt pedig az eljárás első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik [Be. 20. § (1) bek. 11. pont].

[43] Ezt azt jelenti, hogy a járásbíróság a hatáskörét túllépve hozta meg az ítéletét, amiként a másodfokon eljárt törvényszék is, hiszen a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben másodfokon az ítélőtábla jár el [Be. 12. § (2) bek. b) pont].

[44] A kifejtett érvek mentén a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben – a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[45] A megismételt elsőfokú eljárást a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéknek, míg az esetleges másodfokú eljárást az ítélőtáblának kell lefolytatnia.

[46] A Be. 856. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bűnügyi költséget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, és megismételt eljárást kell lefolytatni. A Be. 857. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a visszatérítést felülvizsgálat esetén a Kúria rendeli el. Ennek megfelelően a Kúria elrendelte a terhelt részére az általa eddig esetlegesen megfizetett bűnügyi költség mindenkori törvényes kamatával történő visszatérítését.