PÜ BH 2025/249

[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) házastársak voltak.

[2] Házasságukat a bíróság felbontotta és a két gyermekük feletti szülői felügyelet gyakorlására a jelen per alperesét jogosította fel. A folyamatos kapcsolattartásra a felperes minden páros héten péntek 16 órától vasárnap 19 óráig, valamint minden páratlan héten hétfőn, szerdán és pénteken 15 órától 19 óráig jogosult, és szabályozta az időszakos kapcsolattartást is.

[3] A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság 2023. március 7. napján kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta úgy, hogy a folyamatos kapcsolattartás keretében a hétfő, szerda és pénteki napon 15 órától 19 óráig tartó kapcsolattartást mellőzte, helyette páratlan hét kedd és csütörtök napján 15 óra 30 perctől 19 óráig jogosította fel a felperest, az időszakos kapcsolattartást pedig oly módon változtatta meg, hogy páros évben húsvéthétfőn és pünkösdhétfőn reggel 9 órától délután 18 óráig, páratlan évben húsvétvasárnap és pünkösdvasárnap reggel 9 órától délután 18 óráig jogosult a gyermekeket elvinni, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta (Győri Törvényszék 1.Pf.20.488/2022/17. szám alatti ítélet).

[4] A felperes kereseti kérelmében a szülői felügyelet gyakorlása, valamint a kapcsolattartás szabályozása megváltoztatását kérte.

[5] Elsődleges keresete szerint a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására őt jogosítsa fel, az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást pedig úgy szabályozza, hogy a folyamatos kapcsolattartás keretében minden páros héten péntek 16 órától vasárnap 19 óráig, minden páratlan héten kedden és csütörtökön 15 óra 30 perctől 19 óráig legyen jogosult az alperes a kapcsolattartásra (tartalmilag a korábbi jogerős ítéletnek megfelelően szabályozott kapcsolattartást kérte az alperes, mint különélő szülő feljogosításával).

[6] Az elsődleges kereseti kérelmének elutasítása esetére másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság rendelje el a szülői felügyelet gyakorlását, ezen belül a váltott gondoskodást, amit heti váltásban – hétfőn délután 15 órától a következő hét hétfő 15 óráig – szabályozzon. A gyermekek mindenkori lakóhelyeként az alperes lakóhelyét jelölje ki. A gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét pedig szüntesse meg.

[7] Másodlagos kereseti kérelmének elutasítása esetére harmadlagosan azt kérte, hogy a bíróság rendelje el a szülői felügyelet közös gyakorlását (a váltott gondoskodás nélkül) és a felperest jogosítsa fel a gyermekekkel minden páratlan héten péntek délután 15 órától hétfő reggel 8 óráig, minden páros héten kedden délután 15 órától péntek 8 óráig a kapcsolattartásra.

[8] Mind az elsődleges, mind a harmadlagos kereseti kérelemben az időszakos kapcsolattartást megváltoztatását is kérte.

[9] Negyedlegesen – az első három keresete elutasítása esetén – a bíróság szabályozza újra az időszakos kapcsolattartást: a nevelési-oktatási intézményben meghirdetett téli szünet fele időtartama őt illesse meg: páratlan évben december 22. napján 9 órától december 24. napján 14 óráig, majd december 27. napján 9 órától január 2. napján 14 óráig, míg páros évben december 24. napján 14 órától december 26. napján 9 óráig, és január 2. napján 14 órától január 7. napján 19 óráig.

[10] Ötödlegesen pedig – amennyiben a tartásdíj fizetési kötelezettsége változatlanul fennmarad – a bíróság a gyermektartásdíj mértékének indexálását mellőzze a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:205. § (1) bekezdése alapján, mivel jövedelme nem követi az inflációt.

[11] Kereseti kérelmének jogalapjaként megjelölte a Ptk. 4:146. § (1)–(2) bekezdését, a 4:147. § (1) bekezdését, a 4:152 §-t, a 4:153. §-t, a 4:155. §-t, a 4:167. § (1)–(2) bekezdését, a 4:168. §-t, a 4:170. § (1) bekezdését, a 4:171. § (4) bekezdését és a 4:181. § (4) bekezdését.

[12] A felperes kereseteinek magalapozásául arra hivatkozott, hogy az előzményi ítélet meghozatala óta a körülmények lényegesen megváltoztak: a gyermekek jelezték neki, az alperesnek, illetve az iskolai szociális családsegítő felé is, hogy vele szeretnének élni.

[13] A 2022. augusztus 1. napjától hatályba lépett Ptk. 4:171. § (4) bekezdése a gyermekek meghallgatásának kérdését rendezte, így a bíróságnak lehetősége van a gyermekek véleményéről személyesen meggyőződni. Az alapügyben végzett szakértői vizsgálat óta másfél év eltelt. Ezalatt a másfél év alatt a gyermekek véleménye, értelmi szintje, belátási képessége (az ítélőképességük) megváltozott, ezért indokolt a személyes, bírósági előtti közvetlen meghallgatásuk. Körülményváltozásként hivatkozott még az egyik gyermek tanulmányi eredménye romlására. Ő maga tanítói végzettséggel rendelkezik, a gyermekekkel szívesen tanulna és gyakorolna.

[14] A szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának elutasítása esetén az időszakos kapcsolattartás módosítása körében pedig azzal érvelt, hogy a téli szünet időtartama is jelentősen meghosszabbodott és a gyermekek az alapügyben hozott ítélet meghozatalakor figyelembe vett délutáni elfoglaltságokra nem járnak. Az egyik gyermek kizárólag zeneiskolába és foci edzésre jár, a másik gyermek pedig heti egy alkalommal jár lovagolni és foci edzést látogat. Az első gyermeket páros héten egy alkalommal az alperes, páratlan héten felperes heti kettő alkalommal viszi edzésre. A délutáni elfoglaltságok kialakultak, ezek száma és gyakorisága jelentősen csökkent.

[15] A gyermekek igénylik és felperes felé folyamatosan jelzik, hogy a jelenleginél több időt szeretnének vele lenni, sőt szeretnének vele élni.

[16] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte: az elsődleges kereseti kérelemnek nincs jogalapja (a körülmények lényeges változása). Arra a nem várt esetre, ha a bíróság annak mégis helyt adna, a kapcsolattartás felperes által kért szabályozását nem ellenezte.

[17] A másodlagos kereseti kérelem elutasítását szintén a jogalap hiányára hivatkozással kérte. Önmagában a szülői felügyelet közös gyakorlása, sem a váltott gondoskodás automatikusan nem jár azzal a következménnyel, hogy a felek bármelyikének ne kellene tartásdíjat fizetni. Kérte a harmadlagos, negyedleges és ötödleges kereseti kérelem elutasítását is.

[18] A jogalap hiánya körében az alábbiakat adta elő. Az alapeljárás során kirendelt szakértő szakvéleménye és a kereseti kérelemben hivatkozott körülményváltozás között nincs oksági összefüggés. A jelen per nem jogorvoslati eljárás, tehát nincs jelentősége az előzményi perben elrendelt meghallgatási módnak (szakértőn útján), valamint tartalmának (kapcsolattartás módjára miért nem tért ki). A felperes által megjelölt „körülményváltozások” nem olyan jellegűek, amelyek a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását indokolják, a jogszabályok időközbeni változása pedig nem jelenti azt automatikusan, hogy minden előző döntés egyben jogellenes is lenne. Ráadásul a szülői felügyelettel kapcsolatos elsőfokú döntést egyikük sem fellebbezte meg.

[19] A szülői felügyelet bíróság általi újraszabályozása a gyermekek érdekét sem szolgálná. Az együttműködés a felperessel szubjektív okok miatt lehetetlen: a felperes az alperest pszichésen bántalmazza, a felperes kommunikációja a másik fél megalázására, lealacsonyítására irányul, a gyermekeket az alperes ellen neveli, eszközként használja őket az alperes elleni hatalmi harcában. Az apai szülői felügyelet a gyermekeknél visszafordíthatatlan pszichés sérülést okozna. A peres felek között folyamatos a feszültség, a fentiek miatt nem tudnak kommunikálni egymással.

[20] Nem körülményváltozás a téli szünet időtartamának évi aktuális változása, a gyermekek iskolán kívüli elfoglaltságainak módosulása. A felperes az irányadó jogerős ítélet szerinti kapcsolattartást sem tartja be, a kapcsolattartások idejét a jogerős bírósági ítélethez képest önkényesen kibővítette, és nem tartja tiszteletben azt, hogy az anyát is megilletné a gyermekeivel a zavartalan együttlét. Az alperes lányokkal tölthető hétvégéin, melynek csaknem a felén felperes is részt vesz, kimegy a meccsre, ott feltűnően viselkedik, felhívja magára figyelmet, ezzel erős pszichés stresszt okoz.

[21] Az elsőfokú bíróság ítéletével a korábban eljárt elsőfokú bíróság ítéletét a gyermekek feletti szülői felügyelet gyakorlása, a kapcsolattartás és a gyermektartásdíj vonatkozásában megváltoztatta. A gyermekek szülői felügyeletét a felperes és az alperes a továbbiakban közösen jogosultak és kötelesek gyakorolni azzal, hogy a gyermekek lakóhelye az alperes mindenkori lakóhelyével azonos. Elrendelte a váltott gondoskodást: a gyermekekről az alperes minden páratlan héten hétfőn délután 15 órától a következő páros hét hétfő 15 óráig, a felperes pedig minden páros hét hétfő 15 órától páratlan hét hétfő 15 óráig gondoskodik. Az átadás-átvétel helye a gyermekek mindenkori nevelési-oktatási intézménye. Az elsőfokú bíróság a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét 2024. november 1. napjától kezdődően megszüntette. Ezt meghaladóan a keresetét elutasította.

[22] Az elsőfokú bíróság jogi indokolását a Ptk. 4:170. § (1)–(2) bekezdésében és a Ptk. 4:167/A. § (1)–(2) bekezdésében foglaltakra alapította, valamint kitért a BH 2019.298. számú döntésre.

[23] Részletes bizonyítási eljárást folytatott le. A gyermekeket szakértő útján meghallgatta és elrendelte a felek szakértői vizsgálatát. A beszerzett igazságügyi pszichológus szakvéleményt aggálytalannak, megalapozottnak fogadta el, az alperes újabb szakértő kirendelésére irányuló utólagos bizonyítási indítványát elutasította, figyelemmel arra, hogy a szakvélemény minden, az ügy szempontjából lényeges kérdésre kitért, arra megfelelő választ adott.

[24] A beszerzett igazságügyi szakvélemény megállapításai szerint a szülők képesek egymással kommunikálni, bár ez szűkszavúan, inkább írásban történik. A kommunikációs nehézségek miatt egymást okolják. A szakértői vélemény szerint mindkét fél egyformán tehet arról, hogy a kommunikáció közöttük gyengén működik, ezért feltétlenül javasol a felek számára egy pszichológus végzettségű mediátorral való együttműködés. Indulatkezelési problémát, pszichés zavart egyik félnél sem tapasztalt.

[25] A szakvélemény egyértelműen állást foglalt abban, hogy a gyermekek ítélőképesek, életkoruknak megfelelően képesek a döntésük következményeit belátni.

[26] Az idősebb gyermek kifejezetten és egyértelműen kinyilvánította, hogy az apa gondozásában szeretne élni. A szakvéleménye szerint serdülőként ez a kérdés rendkívül fontos, mert ha akarata ellenére kell valamely szülővel együtt élnie, gyakoribbak lehetnek a konfliktusok, melyek kimenetele nagy veszekedésekbe, ellenállásokba torkollhat. Ezzel szemben a másik gyermek az anyával szeretne élni, hozzá szorosabban kötődik, kritikusabban szemléli az apát és jól érzi magát az anyai nagyszülői közegben, de az apánál is szeret lenni. A váláskor kisebb volt, a nagyszülői közegben hamar megszokott, régebbi dolgokra nem emlékszik pontosan, kifejezetten „anyás”.

[27] A gyerekek jó testvérek annak ellenére, hogy előfordul közöttük verbális vagy akár fizikai konfliktus is. A gyermekek együttnevelkedése segít a konfliktusok megoldásának gyakorlásában, megtanulják kezelni azokat, megtanulnak osztozni egymással nemcsak az anyagi javakon, hanem a problémákon, azok megoldásán is. A gyermekek kötődésének különbsége nem elégséges szakmai ok a különválasztásukra. A nagyobb gyermek az apa segítségét jobban el tudja fogadni, úgy érzi több türelme van hozzá, mint az anyának, az apával bizalmasabb, vele azonosul, ezért vélhetően a közös tanulás is hatékonyabb lehetne vele.

[28] A gyermekek egyöntetűen számolnak be egy egyszeri, évekkel ezelőtti anyai fizikai bántalmazásról. A szakértő értékelte ennek egyszeri és évekkel korábbi jellegét, a felperes ragaszkodását – az előzményi vizsgálatban rögzítettekkel azonosan – a gyermekekhez őszintének ítélte. Mindkét gyermek több alkalmat említett anyai fizikai atrocitásra, de konkrétumot kizárólag egy esetben tudtak mondani. A fentiekre tekintettel az egyszeri esemény az alperes nevelési képességét érdemben nem befolyásolja.

[29] A szakértő szakmai szempontból a váltott gondoskodást javasolta.

[30] Az elsőfokú bíróság kifejtette: a közös szülői felügyelet elrendelésének alapfeltétele, hogy a felek a gyermekeik érdekében együttműködésre képesek és hajlandóak legyenek és értékelte, hogy a szakértő szerint a kommunikáció hiánya mindkét félnek felróható, a kommunikáció javítása érdekében szakembert kell felkeresniük. A jogszabályváltozás önmagában nem alapozza meg a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását, és azon körülmények melyekre a felperes hivatkozott, – iskolai szünetek időpontjának, időtartamának megváltozása, gyermekek délutáni elfoglaltságainak változása – szintén nem olyan lényeges körülmények, melyek a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását indokolják. Utalt arra, hogy az alapügyben hozott jogerős ítélet, annak indokai a jelen eljárásban nem vitathatóak.

[31] Az elsőfokú bíróság a szülői felügyelet gyakorlásáról való döntése szempontjaként kiemelten hangsúlyozta az ítélőképes kiskorú gyermek kinyilvánított akarata értékelésének szükségességét, annak kiemelkedő jelentőségét. A nagyobb gyermek egyértelműen az apánál szeretne élni, míg a fiatalabb anyával szeretne maradni. A testvérek szétválasztásának szakmai indoka nincs, az alperes által hivatkozott apai ellennevelés a perben bizonyítást nem nyert.

[32] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság a szülői felügyelet közös gyakorlása módjaként elrendelte a váltott gondoskodást, ennek megfelelően mellőzte a kapcsolattartás szabályozását és a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségét megszüntette.

[33] Az alperes fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kijavított ítéletnek megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, a fiatalabb gyermek vonatkozásban a váltott gondoskodást megszüntette. A felperes a gyermekkel jogosult a folyamatos kapcsolattartásra minden páros héten kedden és csütörtökön 15 órától 19 óráig, valamint páros héten pénteken 15 órától vasárnap 19 óráig az elvitel jogával. Az iskolai tanulmányi időszakban a gyermek átadásának helye a kapcsolattartás kezdő időpontjában a nevelési és oktatási intézmény, oktatási szünet ideje alatt a kezdő időpontban és minden esetben a kapcsolattartás záró időpontjában a gyermek átadásának és átvételének helye az alperes mindenkori tartózkodási helye. Egyebekben az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

[34] A jelen jogvitában a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása tárgyában kellett határozni, azaz a felperest terhelte annak bizonyítási kötelezettsége [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdés], hogy a jogerős előzményi ítélet óta a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak.

[35] A körülményváltozások a 2023. március 7. (előzményi jogerős ítélet meghozatala) és október 30. napja (keresetlevél beadása) közötti időszakban vizsgálandók.

[36] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a Ptk. 4:170. § (1) bekezdése A. tekintetében fennálló bizonyítottságára, nem fogadta el viszont, hogy ugyanezen körülményváltozások a fiatalabb gyermek oldaláról is megállapíthatók.

[37] Az elsőfokú bíróság részéről ugyanis elmaradt annak kifejtése, hogy az idősebb gyermek esetében kétségtelenül körülményváltozásnak minősíthető szempontokat milyen indokok alapján tekintette a fiatalabb gyermek esetében is körülményváltozásnak és hogyan következik ebből, hogy az ő érdeke is a váltott gondoskodás.

[38] A szakvélemény szerint a két gyermek szülőkhöz kötődésében tehető különbség: a fiatalabb gyermek szorosabban kötődik az édesanyjához, vele szeretne élni. Jól érzi magát az anyai-nagyszülői közegben, de az apánál is szeret lenni. Kifejezetten „anyás”. Hangsúlyosan értékelendő az is, hogy a szakvélemény alapján ítélőképes, képes életkorának megfelelően a döntése következtetéseit belátni, ezáltal az ő véleményének is kellő jelentőséget kell tulajdonítani a rá vonatkozó döntés során.

[39] A gyermekek tekintetében tehát külön vizsgálandó, hogy a váltott gondoskodás a gyermek érdekében áll-e [Ptk. 4:167/A. § (1) bekezdés]. A gyermek érdekében álló döntés meghozatala pedig valamennyi felmerült körülmény együttes értékelését kívánja meg. A szakértő a gyermekek szétválasztását a kötődés különbözősége ellenére nem javasolta. Azonban a szétválasztás fogalmát nem a jogi terminológiához illeszkedően használta, az az értelmi szétválasztás, amely a kizárólagos szülői felügyeletnél megvalósul, hogy a gyermekek teljesen külön nevelkednek egyik vagy másik szülőnél, a közös szülői felügyelet mellett nem értelmezhető. A másodfokú bíróság egyetértett a fellebbezésben foglalt érveléssel, miszerint a kért kapcsolattartási renddel a gyermekek sok időt töltenek együtt, hiszen a páratlan héten, amikor az idősebb gyermek az édesanyjánál tartózkodik, valamint azon napokon amikor a fiatalabb gyermek és a felperes kapcsolattartására sor kerül, a testvérek együtt vannak. Ezáltal megfelelő mennyiségű időt tölthetnek együtt ahhoz, hogy a testvéri kapcsolat személyiségükre kifejtett pozitív hatási érvényesüljenek. Még az egy háztartásban nevelkedő testvérek sem töltik minden szabadidejüket együtt (különböző érdeklődési kör, sport tevékenység, eltérő baráti kör okán).

[40] Az alperes által hivatkozott elidegenítés a szakvéleménnyel alátámasztásra nem került, csak úgy, mint a felperes által hivatkozott rendszeres alperesi bántalmazás.

[41] Valamennyi szempont együttes mérlegelésével azt a következtetést vonta le, hogy a kisebb gyermeknek a váltott gondoskodás elrendelése nem áll érdekében, az ő érdekének megfelelő rendezés a kapcsolattartás szabályozásával érhető el, így a szoros testvéri kapcsolat és az általa preferált anyai gondoskodás fennmarad.

[42] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálti kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, a jogerős ítélet kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseinek mellőzését kérte. Megsértett jogszabályhelyként hivatkozott a Ptk. 4:21. § (6) bekezdésére, a 4:167/A. § (1) bekezdésére, a 4:170. § (1) bekezdésére, a Pp. 279. § (1) bekezdésére, a 369. § (3) bekezdésére. Állítása szerint a támadott ítélet „sérti” a Kúria Pfv.20.018/2029/4. számú precedensképes határozatát a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése tárgyában, továbbá a Kúria Polgári Kollégiuma 1/2014. JPE határozata V.1.a. pontja alapján a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvében foglaltakat.

[43] Érvelése szerint a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, köztük a szakértői véleményben foglaltakat.

[44] Tévedett és okszerűtlenül következtetett a másodfokú bíróság a szétválasztás értelmezésében. A szétválasztás azt jelenti, hogy a gyermekek azonos időben fizikailag külön-külön vannak. Ezen alapulva előfordulhatna, hogy két gyermek felett a szülők közös felügyeleti jogot gyakorolnak, az egyik gyermek páros héten hétfőtől csütörtökig anyánál és péntektől vasárnapig apánál, míg a másik gyermek páros héten hétfőtől csütörtökig apánál és péntektől vasárnapig anyánál lenne. Ebben az esetben a szülők ugyan közös szülői felügyeletet gyakorolnának, de a gyermekek sosem találkoznának. Nyilvánvalóan az ilyen értelmezés nem fogadható el.

[45] A szakvélemény szerint a nagyobb gyermek egyértelműen a felpereshez, tehát az apához kötődik, az ő esetében a váltott gondoskodás kizárólag a kisebb gyermekre tekintettel került szabályozásra. Utóbbinál pedig kismértékű a kötődési eltérés. A testvérek érdeke az együttnevelkedés. Közöttük nincs nagy korkülönbség, mindketten lányok, szükségük van egymásra. Peradat, hogy a nagyobb gyermek alig hajlandó időt tölteni az alperessel, lényegében a felperessel él, mindez megalapozza a kisebb gyermek vonatkozásában is a váltott gondoskodást. A gyermekek hosszútávú érdekei is a váltott gondoskodást támasztják alá.

[46] A Kúria Pfv.20.018/2022/4. számú precedensképes határozata alapján ugyan szétválasztásra kerültek a gyermekek, de abban az ügyben évek óta külön háztartásban nevelkedtek, valamint az egyik gyermek mentális állapotának sérelmét az alperes idézte elő, így a szakértő nem is javasolta a váltott gondoskodás elrendelését. A jelen ügyben azonban a gyermekek között szoros a kötelék és az állandóság követelménye is azt jelenti, hogy testvérek együtt legyenek továbbra is. A precedensképes döntés szerint a gyermekek szétválasztásához azt szükséges bizonyítani, hogy a szétválasztás áll mindkét gyermek érdekében. Bizonyítottság hiányában az együttnevelkedés az irányadó. A másodfokú bíróság egyetlen olyan érvet sem tudott felhozni és bizonyítékkal alátámasztani, hogy a gyermekek érdeke a szétválasztásuk. Mivel nagyobb gyermek vonatkozásában a váltott gondozás jogerős, így nem azt kellett bizonyítani, hogy a kisebb gyermek vonatkozásában is indokolt-e a váltott gondozás, hanem azt, hogy a gyermekek szétválasztása indokolt-e. A szakértő egyértelműen ellenezte a szétválasztást. A fentiek alapján a másodfokú bíróság jogsértő ítéltet hozott.

[47] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[48] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.

[51] A felperes érvelése szerint a jogerős ítélet azért sérti a Ptk. 4:167/A. §, valamint 4:170. §-át, mert a perben jelentős tényeket és a felek tényállításait helytelenül mérlegelte [Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértése, Pp. 369. § (3) bekezdésének megsértése]. E körben hivatkozott a testvérek szétválasztásával a szakértői vélemény kirívóan okszerűtlen mérlegelésére (azaz megállapításai mellőzésére). A gyermekek között szoros a kötelék, az állandóság követelménye is azt indokolja, hogy továbbra is együtt legyenek.

[52] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata csak jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Jogszabálysértésnek tekinthető a megalapozatlan ítélet meghozatala is. Megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha tényállás felderítetlen marad vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz. Következetes a Kúria ítélkezési gyakorlata abban, hogy a mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott: a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megváltoztatására csak kivételesen, abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (Legfelsőbb Bíróság Pfv.21.680/2006. megjelent: EBH 2006.1526.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, kizárólag az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egy fajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011. megjelent: BH 2013.119.). A Kúria a jelen ügyben a fentieknek megfelelően értékelte a jogerős ítélet bizonyítékértékelését.

[53] A Kúria elfogadta a jogerős ítélet jogi következtetését, a kifejtett indokolást nem ismétli meg.

[54] A Kúria számos határozatában kifejtette, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránti perben elsődlegesen a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében előírt törvényi feltételeket kell az arra hivatkozó félnek bizonyítania [Pp. 265. § (1) bekezdés], ez nyitja meg ugyanis a jogi lehetőséget az újrarendezésre. Amennyiben tehát a törvényi feltételek – a körülmények lényeges változása és a gyermeki érdek – bizonyítást nem nyernek, a kereset elutasításának van helye.

[55] A jelen ügyben a felperes felülvizsgálati érvelése arra irányult, hogy a két gyermek helyzetének jogi rendezése „együttmozog”, többlettényállás hiányában a testvérek szétválasztása jogszabályellenes és sérti a gyermeki érdeket. Ha tehát a bíróság az egyik gyermekről döntött, úgy a másik gyermek szülői felügyeletéről is azonosan kell döntenie, mivel ugyancsak általános főszabály a testvérek szétválasztásának tilalma.

[56] A gyermeket érintő perek legfontosabb zsinórmértéke a gyermek érdeke, az annak megfelelő jogi rendezés. A Ptk. az általános alapelvi deklarálás mellett [Ptk. 4:2. § (1) bekezdés], a gyermeki érdeket egyes jogintézményeknél külön is konkretizálja (a jelen ügyre vonatkozóan a Ptk. 4: 170. § (1) bekezdése és a Ptk. 4:167. § (2) bekezdése], a rendezés főszabálya a gyermek érdekének megfelelő döntés.

[57] A szülői felügyelet gyakorlása rendezésénél egyik szempontként értékelni kell a testvéri kapcsolat tényét. Ennek általános indoka az volt (a hivatkozott Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvében kifejtettekre utalással), hogy a család szétesésekor a testvéri kapcsolat, mint az egyetlen stabil kötelék fennmaradjon, a testvérek egymásra támaszkodhassanak, azaz tartalmilag azt vélelmezte, hogy a testvérek érdeke az együtt maradásuk. Ebből alakult ki a testvérek együttes nevelkedése rendezési főszabálya, amiből következett, hogy a bíróság a szülői felügyelet rendezése (megváltoztatása) során csak kivételesen, többlettényállás esetén döntött a testvérek szétválasztásáról. Ilyenkor az általános szempontok (pl. életkor, eltérő nem, a testvéri kapcsolat szoros vagy gyenge volta) mellett az adott ügy konkrét peradatait értékelte.

[58] A Kúriának az alapvető gyermeki érdeken belül a testvérek együttes nevelkedése és az egyik testvér kinyilvánított véleménye miatt a testvérek érdekének különbözősége egymáshoz való viszonyáról kellett állást foglalnia.

[59] A Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős ítélet azon elvi álláspontjával, hogy a testvérek érdeke önállóan vizsgálandó.

[60] Minden gyermek önálló személyiség, a testvéreknek is van saját érdeke, ami lehet azonos, de lehet eltérő is. Önmagában az, hogy a rendezés egyik szempontja a testvérek együttes nevelkedése, nem zárja ki a gyermekek érdekének egyéni értékelését. Ennek hiányában ugyanis egyfajta automatizmus lépne be, ami az idősebb gyermek érdekét azonosítja a fiatalabb gyermek érdekével (vagy fordítva), ezzel tartalmilag kizárja az egyik testvér saját érdeke vizsgálatát. A gyermek érdeke alapelvének tehát az érdek egyedi értékelése felel meg.

[61] A gyermek érdeke főszabályként nyilvánvalóan az, hogy annak a szülőnek a gondozásában nevelkedjen, akit maga is elfogad (az elsőfokú bíróság erre alapította az idősebb gyermekre vonatkozó körülményváltozást), ennek az általános elvnek azonban érvényesülnie kell a másik gyermek esetében is. A gyermek (különösen az ítélőképes gyermek) véleménye – többek között – ezért is kulcsfontosságú: megfogalmazza a saját életéről való elképzelését, azt, hogy melyik szülő gondozásában szeretne nevelkedni. A testvérek jövőképe eltérhet, és amennyiben ez az érdeküket nem sérti, azt a bíróságnak mind a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatása [Ptk. 4:170. § (1) bekezdés], mind a szülői felügyelet gyakorlása [Ptk. 4:167. § (2) bekezdés] körében mérlegelése egyik kiemelt szempontjaként kell értékelnie.

[62] A jelen ügyben abból kellett kiindulni, hogy mindkét gyermek ítélőképes és jövőjüket illetően eltérően nyilatkoztak: más-más szülőnél kívántak élni. A fentiekben kifejtettek alapján a testvéri kapcsolat ténye mellett hangsúlyosabb az ítélőképes gyermek kinyilvánított akarata, ami a peradatok szerint nem ellentétes az érdekével. A Kúria elfogadta a jogerős ítélet okfejtését abban is, hogy tényszerűen a testvérek nagyon sok időt töltenek majd együtt, a testvéri kapcsolatuk szoros volta nem sérül.

[63] A másodfokú bíróság a bizonyítékokat az egyedi gyermeki érdekre tekintettel értékelte. A gyermekek hosszútávú érdekei, az állandóság követelménye, a testvérek egymás közötti és a szülőkhöz való kötődésükben fennálló különbözőség figyelembevételével mérlegelése nem okszerűtlen, logikátlan és iratellenes. A szakvélemény pedig egy bizonyíték a perben, amelyben a döntést a bíróság az összes peradat együttes értékelésével [Pp. 279. § (1) bekezdés] hozza meg. A szakértőnek nincs kompetenciája a jogi döntés meghozatalára, javaslata (miszerint a gyermekek szétválasztása szakmai szempontból nem indokolt) csak egy peradat.

[64] A felperes felülvizsgálati kérelmét arra is alapította, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltért a Kúria Pfv.20.018/2022/4. számú precedensképes határozatától, amely szerint a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésénél a testvérek szétválasztása csak a gyermekek érdekében állóan rendelhető el. Ugyancsak ezt tartalmazza a Kúria Polgári Kollégiuma 1/2014. jogegységi határozatának V.1.a. pontja.

[65] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálatnak az ügy érdemére kiható jogszabálysértés mellett a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt is helye van. A felperes – többek között – a Ptk. 4:21. §-ának, 4:167/A. §-ának és a 4:170. § (1) bekezdésének megsértését, téves alkalmazását jelölte meg jogszabálysértésként. A Kúria megállapította, hogy a perben rendelkezésre áll precedensértékű kúriai határozat (Kúria Pfv.20.018/2022/4.). A Kúria azonban a jelen ügy és a hivatkozott precedensképes határozat alapjául szolgáló ügy közötti azonosságot nem találta megállapíthatónak. A felperes maga is arra hivatkozott, hogy a precedensügyben a gyermekek évek óta külön háztartásban nevelkedtek, és a szétválasztás indoka többek között az volt, hogy az egyik gyermek mentális állapotának sérelmét az alperes idézte elő. A jelen ügy ehhez képest eltérő tényállású: a peres felek közösen jogosultak mindkét gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlására, ezen belül az egyik gyermek váltott gondoskodás formájában, a másik pedig az alperes háztartásában maradt. Az eldöntendő jogkérdés szempontjából mindez olyan lényegi különbség, amely miatt a két ügy között azonosság nem áll fenn, tehát a jelen ügy elbírálására a hivatkozott precedensképes határozat nem irányadó. A Kúria azonban kiemeli, hogy a precedens ügyben meghatározott határozat lényegi elvi tartalmára – mely szerint a testvérek szétválasztása csak a gyermekek érdekében állóan kivételes esetben rendelhető el – a másodfokú bíróság a jelen ügyben is figyelemmel volt, ennek megfelelően döntött.

[66] Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben nem tért el, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.