PÜ BH 2025/266

[1] A Kormányhivatal a 2016. augusztus 5. napján jogerőre emelkedett határozatában megállapította egy vadászterület határát, és nyilvántartásba vette a vadászterület földtulajdonosi közösségét, a per alperesét, azzal, hogy a vadászterület becsült kiterjedése 4.960 ha.

[2] A másodfokú hatóság a határozatot a határleírás tekintetében megváltoztatta, és a vadászterület becsült kiterjedését 5.442 ha-ban állapította meg.

[3] A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egy 2019-ben meghozott végzésével elrendelte egy kijavító határozat teljes halasztó hatályát.

[4] Egy személy a fenti vadászterület több mint egyötödének képviseletében kezdeményezte az alperes tulajdonosi közössége gyűlésének hirdetményi összehívását 2020. október 22. napjának 9 órájára.

[5] Az így összehívott tulajdonosi gyűlésről felvett jegyzőkönyv szerint a regisztráció 9 óra 17 perckor megkezdődött, eredményének megállapítása 16 óra 7 perckor történt.

[6] A földtulajdonosi gyűlés a következő határozatokat hozta: megállapította a megjelentek képviseleti jogát összesen 4.555,4440 ha területtel; levezető elnököt választott; a földtulajdonosi közösség közös képviselőjét megválasztotta; rögzítette a közös képviselő adatait, és kiegészítette a Működési Szabályzat 1. pontját a földtulajdonosi közösség gyűlésének összehívására vonatkozó rendelkezésekkel, a 2. pontot a közös képviselő tiszteletdíjával.

[8] A felperesek mint ingatlan-tulajdonosok keresetükben az alperes 2020. október 22. napján megtartott tulajdonosi gyűlésén meghozott 1-4/2020. (X. 22.) számú határozatok érvénytelenségének megállapítását kérték.

[9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[10] A bíróság a pert az I. rendű felperes vonatkozásában jogerősen megszüntette.

[11] Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

[12] A II. rendű, III. rendű és IV. rendű felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – eltérő indokolással – helybenhagyta.

[18] A jogerős ítélet ellen a II. rendű, III. rendű és IV. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, egyben a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelmet.

[19] Felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresetüknek helyt adó döntéssel az alperes 2020. október 22-én tartott tulajdonosi közösségi gyűlésén hozott 1-4/2020. (X. 22.) számú határozatok érvénytelenségének megállapítását, másodlagosan a másodfokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.

[31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

[33] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálat kérelem korlátain belül így vizsgálta felül, és azt az ott megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.

[35] Leszögezi a Kúria, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 14. § (3) bekezdésében intézményesített pertípus sajátosságait korábban több – jelen ügyben változatlanul irányadónak tekintett – határozatában értelmezte már.

[36] Kimondta, hogy a Vtv. 14. § (3) bekezdése sui generis igényérvényesítési lehetőség a társult vadászati jog esetén a tulajdonosi közösség gyűlésének a törvény 12. § (1) bekezdésében megnevezett tárgykörökben hozott határozatai bíróság előtti megtámadására. Az adott pertípus a többségi akarattal meghozott döntésekkel szemben – a többségi határozattal okozott sérelem orvoslására – garanciális jelentőséggel, de kivételes jelleggel biztosítja a kisebbségben maradt földtulajdonosok polgári jogi jogvédelmét. A tulajdonosi közösség gyűlésén a képviselet formájáról és a képviselő személyéről, valamint a vadászterület határának megváltoztatására irányuló kérelem előterjesztéséről, illetve a vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának módjáról és feltételeiről szavazattöbbséggel hozott határozatokat [Vtv. 12. § (1) bekezdés] a gyűlésről önhibáján kívül távol maradt földtulajdonos és a gyűlésen megjelent, de a meghozott határozatokkal egyet nem értő kisebbségben maradt földtulajdonos annak állításával és bizonyításával támadhatja a bíróság előtt, hogy a támadott határozat az okszerű gazdálkodást sérti, avagy a kisebbségben maradt perindító földtulajdonos jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár. A felperesnek a Vtv. 14. § (3) bekezdésére alapított keresete ténybeli alapját, az egyes határozatok tartalmára vetítetten a konkrét jogsérelmet a törvény 14. § (3) bekezdésében megnevezett indokok szerint, a perindítási határidőn belül kell előadnia: vagyis azt, hogy a többségi döntés milyen okból és mennyiben sérti az okszerű gazdálkodást, illetve hogy miként befolyásolja a saját földtulajdonából eredő jogosultságait olyan mértékben, hogy az a jogos érdekeinek lényeges sérelméhez vezet (Pfv.20.729/2021/6., Pfv.20.604/2019/6., Pfv.21.368/2017/4.).

[37] A Vtv. 14. § (3) bekezdésében intézményesített jogvédelmi lehetőség lényege az, hogy a tulajdoni hányad szerinti kisebbség nem köteles alávetni magát a többségi döntésnek, ha az az okszerű gazdálkodás követelményét sérti, vagy lényegesen csorbítja a kisebbség jogos érdekeit. Míg az okszerű gazdálkodás követelménye a tulajdonosi közösség egészét – és csak ezen belül a kisebbséget is – érintő érdek, a kisebbség jogos érdekét védő alanyi jogosultság egyéb, a kisebbséget érintően kimutatható érdek, amelynek érvényesítésétől a többség a szavazati ereje útján zárja el a kisebbséget. A kisebbségi érdeksérelem jogos és lényeges kell legyen, melyet a kisebbségnek a határozat eredményeként a többséggel szemben kell elszenvednie (Pfv.20.468/2022/8.).

[38] Mivel a Vtv. 14. § (3) bekezdése az ott meghatározott tartalmi okokból teszi lehetővé a többségi határozat megtámadását, a tulajdonosi közösség gyűlésének összehívását és az ezzel kapcsolatos hirdetményt érintő alaki kifogások nem feleltethetők meg sem az okszerű gazdálkodás sérelmének, sem a kisebbségben maradt földtulajdonos jogos érdekei lényeges sérelmének (Pfv.20.910/2023/4.).

[39] Polgári és közigazgatási perben egyaránt felmerült kérdés irányadó szempontrendszerével azonos következtetéssel mondta ki a Kúria a fentieken túl, hogy a tulajdonosi közösség gyűlésének összehívásával kapcsolatos szabályok betartásának ellenőrzése nem tartozik a polgári bíróság hatáskörébe: erre alapítottan a Vtv. 14. § (3) bekezdése szerint nem illeti meg a kisebbségben maradt földtulajdonost a többségi határozat megtámadásának joga. A vadászterület földtulajdonosi közössége gyűlésének összehívására irányuló hirdetmény közzététele iránti kérelem hatósági bejelentés. A tulajdonosi gyűlés összehívására irányuló hirdetmény közzétételére a vadászati hatóság előtt indult eljárás az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) hatálya alá tartozó hatósági eljárás (Pfv.20.604/2019/6., Kfv.37.896/2022/5.).

[40] Abból következően ugyanakkor, hogy a tulajdonosi közösség gyűlésén a földtulajdonos képviseletében részt vett személy a képviseleti jogát igazolni köteles, illetve, hogy a Vtv. 14. § (3) bekezdésének keretei között a törvény 12. § (1) bekezdése alapján, azaz az ott írt tárgykörökben szavazattöbbséggel meghozott határozatok felülvizsgálata kérhető a bíróságtól, a nem igazolt képviselet megalapozhatja a polgári perben a tulajdonosi közösség gyűlésén hozott határozatok érvénytelenségét, de csak akkor, ha az érvénytelen meghatalmazásra (meghatalmazásokra) tekintettel hiányzik a megjelent földtulajdonosoknak a tulajdonukban álló földterület aránya szerint számított szavazattöbbsége [Vtv. 12. § (1) bekezdés, Pfv.20.729/2021/6.]. Az érvénytelen meghatalmazások tehát akkor eredményezik a bíróság előtt támadott határozatok érvénytelenségét, ha az érvénytelen meghatalmazásokkal leadott szavazatszám figyelmen kívül hagyásával nem teljesül a vizsgált határozatok meghozatalához a Vtv. 12. § (1) bekezdése szerint szükséges szótöbbség.

[41] Az előzőeket jelen ügyre konkretizáltan rögzíti a Kúria, hogy tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a Vtv. 14. § (3) bekezdésében szabályozott perre tartozó körülményként a tulajdonosi közösség 2020. október 22-i gyűlése összehívásának szabálytalanságára, a hirdetmény közzétételét kezdeményező személy legitimációjának hiányára, és a kisebbségi jogsérelem általános, a perbeli jogintézménytől elszakított megközelítésével arra is, hogy önmagában a gyűlés összehívásának nem szabályszerű jellege megalapozza a kisebbségben maradt, illetve a határozathozatalban részt nem vett földtulajdonos felperesek jogos érdekeinek lényeges sérelmét.

[42] Az előzőekben már ismertetett közzétett kúriai döntések elvi megállapításain túl kiemeli a Kúria, hogy a jogalkotó a Vtv. 2019. január 11-től hatályos többelemű módosításával – idetartozóan a vadászati hatóság hatáskörének kiegészült szabályával és az ellene közigazgatási úton igénybevehető jogorvoslattal, valamint a polgári peres eljárás lehetséges tárgyának szűkítésével – világosan elhatárolta a vadászterület földtulajdonosi közösségének összehívásával és a gyűlésen meghozott határozatokkal szembeni jogorvoslati lehetőségeket, a közigazgatási és a polgári peres utat, és azok kereteit.

[43] Egyértelművé teszi egyfelől a Vtv. 14. § (1)–(2a) bekezdései szerint módosult szabályozás, hogy az (1) bekezdésben nevesített személyi kör (a vadászterület összes tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában számított egyötöde) a tulajdonosi gyűlés összehívásának csupán kezdeményezője; a gyűlés hirdetmény közzétételével való összehívása a kérelemről döntő vadászati hatóság aktusa. Ezzel összhangban kikerült egyben a Vtv.-ből az a korábbi rendelkezés, amely a törvény 2019. január 10-ig hatályos 14. § (2) bekezdésében lényegében változatlan tartalommal azt mondta ki, hogy érvényes határozat csak a tulajdonosi közösség szabályszerűen összehívott gyűlésén hozható. A földtulajdonosi közösség gyűlése összehívásának szabálytanságára alapítottan nem támadhatók megalapozottan a gyűlésen hozott határozatok a Vtv. 14. § (3) bekezdése szerint indított polgári perben.

[44] A meghatalmazások érvénytelenségére alapított kereseti tényállítás a Vtv. 12. § (1) bekezdésével összefüggésben, de csak abban az esetben lett volna érdemben vizsgálható a perben, ha a felperesek egyben azt is állítják és le is vezetik, hogy a kieső meghatalmazások miatt hiányzó szavazatokra figyelemmel nem teljesült a határozatok meghozatalához a gyűlésen megjelent földtulajdonosok számához viszonyított szótöbbség a Vtv. 12. § (1) bekezdése szerint.

[45] A felülvizsgálatot kérő felperesek azonban korábban a perben és a felülvizsgálati eljárásban is csak a kifogásolt meghatalmazások érvénytelenségével érveltek, ezen túlmenő hivatkozásuk nem volt. Kereseti állításuk sem volt arra, hogy az érvénytelen meghatalmazások figyelmen kívül hagyásával ne lett volna meg a tulajdonosi közösség keresettel támadott döntéseinek meghozatalához a szükséges szavazattöbbség. Nem állították – és nem is mutatták ki – a II. rendű, III. rendű és IV. rendű felperesek, hogy az egyes határozatok meghozatalára kihatott-e, ha igen, miként az általuk érvénytelennek tartott meghatalmazások ténye. A hiányos kereseti állítások miatt nem kellett érdemben állást foglalni az ügyben a kifogásolt meghatalmazások szabályosságáról, a jogerős ítélet ezért nem volt jogszabálysértő.

[46] Egyetértett a Kúria az ügyben másodfokon eljárt bírósággal abban, hogy a II. rendű, III. rendű és IV. rendű felpereseknek nem volt a Vtv. 14. § (3) bekezdésében nevesített megtámadási oknak megfeleltethető állítása a szavazattöbbséggel hozott határozatok eredményeként őket ért, valamely jogos érdekükben jelentkező lényeges sérelemre sem.

[47] A tulajdonosi közösség gyűlésén hozott határozat kisebbségi érdeksérelem miatt akkor támadható megalapozottan, ha a sérelem lényeges, a megsértett érdek jogos, és azt a sérelmet szenvedett kisebbség közvetlenül a többséggel szemben a határozat eredményeként szenvedi el.

[48] A tulajdonosi gyűlés összehívásának ide nem tartozó kérdéskörén túl nem volt az előzőek szerint értékelhető a felülvizsgálati kérelemnek az a hivatkozása sem, amelyet a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű felperes a korábban előadottaktól új ténybeli alapon a gyűlésen megválasztott képviselő személyével szemben fogalmaztak meg. Az új tények megjelölésével, új aspektusból felhozott érveik figyelembevételét a Vtv. 14. § (3) bekezdésében írt perindítási határidő szabálya és a felülvizsgálati eljárás ismertetett korlátai egyformán kizárták, és hivatkozásuk érdemben sem volt alaposnak tekinthető. A közösség képviseletéről hozott döntés – ahogy a képviselő személyével szemben megfogalmazott, a tevékenysége helyes ellátását megkérdőjelező aggályok is – a tulajdonosi közösség egészét érinti: a jelzett határozattal a kisebbség sérelme csak a közösség részeként, a közösség egészének sérelmén keresztül fogható fel, nem értelmezhető a kisebbség jogos érdekei lényeges sérelmét előidézőként.

[52] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.