2025. évi XXVII. törvény indokolás

Jelenleg Magyarország és a Szerb Köztársaság között a polgári, kereskedelmi ügyekben való igazságügyi együttműködést a két állam között továbbra is hatályban lévő, az 1969. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös jogsegélyről szóló, Belgrádban, az 1968. évi március hó 7. napján aláírt szerződés, valamint az 1988. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös jogsegélyről szóló, Belgrádban, az 1968. évi március hó 7. napján aláírt szerződés módosításáról és kiegészítéséről szóló Budapesten 1986. évi április hó 25. napján aláírt szerződés (a továbbiakban: magyar–jugoszláv jogsegélyszerződés) szabályozza.

A hatályos magyar–jugoszláv jogsegélyszerződés évtizedekkel ezelőtt, más politikai, gazdasági, társadalmi és jogi környezetben keletkezett, így mára számos rendelkezése elavulttá vált, és a gyakorlati tapasztalatok is indokolják a módosítás szükségességét. Másrészt az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 351. cikke, illetve a Csatlakozási Okmány 6. cikkének (10) bekezdése szerinti kötelezettségünk az EU-csatlakozásunk előtt kötött nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeink és az uniós acquis közötti összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölése. A hatályos jogsegélyszerződés több ponton sem egyeztethető össze az uniós joggal, ami szintén alátámasztotta a felülvizsgálat szükségességét.

A Magyarország Kormánya és a Szerb Köztársaság Kormánya között a polgári ügyekben nyújtandó jogsegélyről szóló szerződés létrehozására adott felhatalmazásról szóló 116/2019. (X. 22.) ME határozatával a miniszterelnök egyetértett az új polgári jogsegélyszerződés létrehozásával. A szakértői tárgyalások eredményeként kidolgozott szöveg, a Magyarország és a Szerb Köztársaság között a polgári ügyekben nyújtandó jogsegélyről szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződés) szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazásról szóló 117/2024. (XI. 13.) ME határozat alapján 2024. november 14-én, Budapesten került aláírásra.

Az Országgyűlés felhatalmazást ad a Szerződés kötelező hatályának elismerésére. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 7. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a Szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés ad felhatalmazást, és az törvénnyel kerül kihirdetésre.

A Szerződést – szövege végleges megállapítását követően – az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében törvénnyel szükséges kihirdetni.

A Szerződés öt fő szerkezeti részből áll. Az „Általános rendelkezések” című rész a Szerződés alkalmazásával összefüggő, általános hatályú szabályokat állapít meg. Ezek között a Szerződés hatályára vonatkozó rendelkezéseket, a Felek állampolgárainak és jogi személyeinek jogvédelmével kapcsolatos szabályokat, továbbá a Felek hatóságainak kapcsolattartására és a nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseket, végül az okiratok hitelesítésével kapcsolatos előírásokat állapít meg. Az „Eljárási jogsegély” című rész tartalmazza a kézbesítési és a bizonyításfelvételi jogsegély, valamint a jogsegély egyéb formáinak (személyállapoti okiratok megküldése, valamint a jogról való tájékoztatás) szabályait. Az „Eljárásjogi rendelkezések” című rész a perköltség-biztosítékra, a jogi segítségnyújtásra és a költségkedvezményekre irányadó rendelkezéseket, valamint a perfüggőség esetén alkalmazandó szabályokat állapít meg. A „Határozatok elismerése és végrehajtása” című rész a polgári és kereskedelmi ügyben hozott határozatok elismerését és végrehajtását szabályozza, amelyet az „Átmeneti és záró rendelkezések” című rész követ.

Az új szerződés a polgári, kereskedelmi ügyekben a hatályos kétoldalú jogsegélyszerződéshez képest korszerűbb és magyar szempontból kedvezőbb szabályozást tartalmaz. Nem állapít meg joghatósági és alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat, aminek következtében egyrészt a magyar jogalkalmazók a szerb vonatkozású ügyekben is a magyar (illetve ahol van, az uniós jogot) alkalmazhatják, másrészt az e területeket szabályozó uniós jogba ütközés lehetősége is kizárásra került.

A jogsegély nyújtása tekintetében a Szerződés a hatályos jogsegélyszerződés alkalmazási tapasztalataira építve javítja az együttműködés kereteit, így például határidőket vezet be a megkeresések teljesítésére, illetve szigorú feltételek között, de lehetővé teszi az eljárási iratok közvetlen postai úton történő kézbesítését, valamint lehetőséget ad az eljárásokban a személyek videókonferencia útján történő meghallgatására.

A határozatok elismerése és végrehajtása terén a Szerződés a másik részes államban hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának feltételrendszerét a hatályos jogsegélyszerződéshez képest a magyar belső jog rendszeréhez hasonlóan állapítja meg, figyelembe véve a magyar és szerb kettős állampolgársággal rendelkező állampolgárok speciális helyzetét.

Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba. A Szerződés 30. Cikk (1) bekezdése szerint a Szerződés attól a naptól számított harmincadik napon lép hatályba, hogy a Felekhez az általuk diplomáciai úton küldött utolsó írásos értesítés is megérkezett arról, hogy a Szerződés megerősítése befejeződött.

A Szerződés hatálybalépésének naptári napját, egyúttal a kihirdető jogszabálynak a Szerződés kihirdetéséről rendelkező 2–3. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben közzétett közleményével állapítja meg.

A Szerződés hatálybalépésével a 30. Cikk (3) bekezdése alapján a magyar–jugoszláv jogsegélyszerződés „Általános rendelkezések” című Első része, valamint „Jogsegély polgári és családjogi ügyekben” című Második része – kivéve a nyelvhasználattal kapcsolatos 17. cikket – hatályukat vesztik Magyarország és Szerbia vonatkozásában. Így Magyarország és Szerbia viszonylatában a Szerződés hatályba lépésével a polgári, kereskedelmi ügyekben a magyar–jugoszláv jogsegélyszerződés nem kerülhet alkalmazásra, ugyanakkor annak a bűnügyi jogsegélyre vonatkozó része, valamint a nyelvhasználattal kapcsolatos 17. cikke továbbra is hatályban marad. A magyar–jugoszláv jogsegélyszerződés ugyanakkor változatlan formában hatályban van Magyarország és a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság többi utódállama (így Észak-Macedónia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, az EU-jog által nem érintett részekben Szlovénia és Horvátország) viszonylatában, ennek megfelelően ezen jogsegélyszerződés egységes szerkezetbe foglalt magyar nyelvű szövege nem módosul.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés f) pontjának megfelelően tartalmazza a Szerződés végrehajtásáért felelős szerv (az igazságügyért felelős miniszter) megjelölését.