BÜ BH 2025/33

I. A részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban minden esetben (a harmadfokú eljárásban a Be. 625. § (4) bekezdése szerinti kivétellel) ki kell küszöbölni [Be. 592. § (2) bek.].

[1] A törvényszék ítéletével a vádlottat az ellene testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. II. ford.], 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] és 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. § (1) bek., (6) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelekről, és megállapította, hogy az eljárás során felmerült 852 658 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

[2] Ügyészi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. 2. ford.], 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (6) bek. b) pont] és 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.]. Ezért őt halmazati büntetésül 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá az őrizetben és a bűnügyi felügyelet hatálya alatt töltött idő beszámításáról. A vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült 852 658 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[3] A másodfokú bíróság által helyesbített tényállás a következő:

– A vádlott 2014. december 4. napjától kezdődően vagyonőrként dolgozott egy kft. alkalmazásában, amely cég egy áruházláncban 1. számú településen és 1. számú megyében, míg az 1. számú benzinkutak országos hálózatában teljesített vagyonbiztosítási tevékenységet.

– A vádlott vagyonőrként esetenként rendezvénybiztosítási, többségében járőrszolgálati tevékenységet látott el a kft. szerződött partnereinek telephelyein. Ennek következtében elsődleges feladata az őrzött területeken dolgozó vagyonőrök feladatellátásának ellenőrzése volt.

– A vádlott a vádbeli napon 18 órától másnap reggel 8 óráig járőrszolgálatot látott el a kft. használatában lévő gépjárművel.

– A szolgálat ellátása során 21:02 órakor – a vagyonőrök ellenőrzése céljából – a szolgálati gépjárművel az áruházlánc 1. számú áruházához hajtott, majd a gépjárművet az üzlet hátsó parkolójánál leállította.

– Az ekkor hatályos rendelkezések értelmében – a Covid járványra figyelemmel – az áruház 21:00 órakor bezárt, így érkezése után már nem állt módjában az üzletben vagyonőri feladatokat ellátó biztonsági személyzetet ellenőrizni.

– A 207-208 centiméter magas, erős testalkatú vádlott magához vett egy teleszkópos fémbotot, majd a gépjárműből kiszállva szó nélkül a hajléktalan életmódot folytató, a földön alvó, ittas állapotban lévő 1. számú sértetthez lépett, és a teleszkópos fémbottal legalább két alkalommal kis-közepes erővel megütötte a hátán, miközben azt kiabálta, hogy „Takarodj innen!”.

– A vádlott ezt követően a szintén hajléktalan életmódot folytató, és ugyancsak ittas állapotban kissé távolabb a földön tartózkodó 2. számú, 3. számú, 4. számú, 5. számú és 6. számú sértettekhez ment, akik közül 6. számú sértett már aludt. A vádlott először 2. számú sértetthez lépett, és felszólította, hogy „Állj fel és húzz el innen!”, majd a teleszkópos fémbottal a többi sértettre támadt, és testszerte ütlegelte őket, miközben azt kiabálta, hogy „Ez nem szálloda, takarodjatok innen!”, „Az egyik itt döglik, a másik ott.”.

– A vádlott fellépését követően a füves területen tartózkodó 3. számú, 4. számú, 5. számú és 6. számú sértettek csomagjaikkal a benzinkút mellett elhaladva 1. számú település 1. számú útján távoztak, míg 2. számú sértett a 2. számú út irányába ment el.

– A társasághoz tartozó, de korábban az 1. számú áruház közelében tartózkodó 1. számú sértett a szóváltás és dulakodás alatt távozott a helyszínről a közeli lakótelep irányába.

– A vádlott ezt követően beszállt a szolgálati járműbe, és áthajtott a szomszédos benzinkúthoz, ahol ellenőrzési feladatát ellátta, majd onnan 20 perc múlva a gépjárművel elhajtott.

– A vádlott általi bántalmazása során 3. számú sértettet legalább két alkalommal nagy erővel érte ütés a jobb felkarján és a háti szakasz jobb oldali bordatájékán, 4. számú sértettet legalább egy alkalommal kis-közepes erővel érte ütés a bal oldali deréktáján, 5. számú sértettet egy alkalommal legfeljebb közepes erejű ütés érte a hátának jobb oldalán, 6. számú sértettet egy alkalommal kis-közepes erejű ütés érte a bal lapockája tájékán, 1. számú sértettet legalább két kis-közepes erejű ütés érte mellkasa jobb oldali háti szakaszán.

– A sértettekkel a füves területen együtt tartózkodó 2. számú sértettet bántalmazás nem érte.

– 3. számú sértett az őt ért bántalmazás következtében a jobb oldali lapocka bőr alatti bevérzését, a jobb oldali felkarcsont 1 centiméteres nyíltsággal járó törését, a jobb oldali VIII. borda csekély elmozdulással járó törését, valamint tüdősérülést szenvedett, melynek következtében életveszélyes sérülésnek minősülő légmell alakult ki esetében.

– 3. számú sértettet másnap az Országos Mentőszolgálat rohamkocsijával kórházba szállították, ahol 2 hónappal később tüdőgyulladás okozta légzési elégtelenség miatt elhunyt. A halálhoz vezető kórfolyamatot a felkarcsonttörés és bordatörés indította meg olyan módon, hogy a sérülések elszenvedésekor 3. számú sértett nem volt egészséges állapotú, számos egyéb betegségben szenvedett. A sérülések gyógyulása – részben szövődményesen – ugyan megindult, de a halálhoz vezető kórfolyamatban a természetes okú megbetegedések dominánssá váltak, melyek a halálhoz vezető kórfolyamatban részoki szereppel bírtak. A sértettet a vádlott által ért bántalmazás nyomán kialakult sérülések és megbetegedés, valamint a halál beállta között a sértett egyéb természetes okú megbetegedéseire is figyelemmel közvetett oksági összefüggés állapítható meg.

– 4. számú sértett az őt ért bántalmazás nyomán a bal oldali deréktájon, a bal oldali VIII–XIII. borda magasságában lágyrészzúzódást szenvedett el, melynek gyógytartama 8 napon belül gyógyuló volt, tényleges gyógytartama néhány napra volt tehető.

– 6. számú sértett az őt ért bántalmazás nyomán a hátának bal oldalán lágyrészzúzódást szenvedett, melynek gyógytartama 8 napon belüli volt, tényleges gyógytartama néhány napra volt tehető.

– 5. számú sértett az őt ért bántalmazás nyomán a hátának jobb oldalán lágyrészzúzódást szenvedett, melynek gyógytartama 8 napon belüli, tényleges gyógytartama pedig néhány napra volt tehető.

– 1. számú sértett az őt ért bántalmazás következtében a háti gerinc szakaszon 15-16 cm hosszú és 2 cm széles, szederjes bevérzéssel együtt járó sérülést szenvedett, melynek gyógytartama 8 napon belüli volt.

– 4. számú, 6. számú, 5. számú és 1. számú sértett 2020. augusztus 25-én orvosi ellátást, illetve mentőszolgálati ellátást nem vett igénybe a sérülések miatt.

– 4. számú sértett 2020. október 9-én, míg 5. számú sértett 2022. október 24-én elhunyt. Haláluk és az őket ért bántalmazás között okozati összefüggés nem volt. A vádlott által használt eszköz jellemzőire, az erőbehatás nagyságára, valamint a cselekmény elkövetésének konkrét körülményeire figyelemmel 1. számú, 6. számú, 5. számú és 4. számú sértettek esetében az általuk elszenvedettnél súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezésének lehetősége is fennállt, amelynek elmaradása a véletlennek köszönhető.

[4] A másodfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása, a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be másodfellebbezést.

[5] A fellebbviteli főügyészség fellebbezésében kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság által figyelembe vett büntetéskiszabási tényezők közül nagyobb hangsúlyt kapott a súlyosító körülmények száma és jellege, ennek ellenére ez a büntetés mértékében nem jelenik meg.

[6] Kifejtette, hogy jelen ügyben a vádlott 5 kiszolgáltatott, nehéz sorsú embert bántalmazott különösen veszélyes eszközzel, akik közül az egyik sérült elsődlegesen is közvetlen életveszélyes sérülést szenvedett, ami megindította azt az okfolyamatot, melynek következtében – bár más együttható tényezőnek is volt szerepe – életét vesztette.

[7] Álláspontja szerint súlyosító körülmény a többszörös halmazat, a négy rendbeli testi sértés bűntettének kísérletéből két rendbeli cselekmény súlyosabban minősül, mivel a vádlott védekezésében korlátozott személyekre is támadt. A vádlott cselekményének társadalomra veszélyességét növeli az önhatalmú fellépése.

[8] A vádlott igazolt egészségi problémái, valamint az, hogy az általa elkövetett bántalmazás közvetett oksági kapcsolatban van 3. számú sértett halálával, valamint a 4 rendbeli cselekménynél a kísérleti szakban maradás nem olyan súlyú enyhítő körülmény, mely indokolná a középmérték alatti büntetés kiszabását.

[9] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát, valamint ehhez igazodóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetést a középmértéket meghaladóan súlyosítsa, egyebekben a másodfokú ítéletet hagyja helyben.

[10] A vádlott védője a fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság ítéletében írt tényállás téves és megalapozatlan, valamint annak megállapítására a felülmérlegelés tilalmába ütköző módon került sor. Az ítélőtábla a kétséget kizáró módon nem bizonyított tényt a vádlott terhére értékelte, és ekként a helytelenül helyesbített, módosított tényállás alapján a vádlott bűnösségére tévesen vont következtetést.

[11] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság részéről jogalap nélküli felülmérlegelésre került sor. Ugyanis a másodfokú bíróság által megállapított tényállás ellentétes az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, illetőleg az általa megállapított tényekből további tényre is helytelenül következtetett, indokolása egyoldalú, a bizonyítékokat egyoldalúan és jogszabályellenesen mérlegelte felül, továbbá nem adta részletes, megalapozott, az iratokkal összhangban álló indokát annak, hogy a vádlott javára értékelhető bizonyítékokat milyen okokból vetette el.

[12] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az általa értékelés körébe vont tanúk vallomásait kizárólag azon elemeiben vette figyelembe, melyek a vádlott büntetőjogi felelősségét alapozzák meg a bíróság prekoncepciója alapján, mintegy hozzáigazítva ahhoz, jóllehet, az érdemi mérlegelést nem végezte el, kizárólag rögzítette az egyes vallomások saját logika mentén szelektált tartalmát. Ezek a felsorolt felderítési, ténymegállapítási hiányosságok, téves ténybeli következtetések, lényeges eljárási szabálysértések és az indokolási kötelezettség nagymértékű megsértése a másodfokú ítéletet jelentős mértékben megalapozatlanná teszik.

[13] Mivel a bántalmazás közvetlen helyszínéről kamerafelvétel nem állt rendelkezésre, csupán az ittas állapotban lévő sértettek vallomása és a távolabbi kamerák felvétele, kizárni nem lehet azt, hogy más személy vagy személyek is érkeztek a bántalmazás helyszínére, vagy onnan távoztak, akár a vádlott érkezése előtt, akár utána, akár azzal egyidőben, továbbá az sem állapítható meg egyértelműen, hogy a vádlott valóban a sértettekkel találkozott-e vagy sem.

[14] Kifejtette, hogy a másodfokú ítélet [61] bekezdése – mely szerint: „A sértetteket ért bántalmazás időpontjával kapcsolatos azon megállapítása, hogy azt a sértettek mindegyike a vádlott érkezése előtti időpontra helyezte, iratellenes és téves ténybeli következtetésen alapul.” – iratellenes. Ugyanis figyelemmel az 1. számú áruház kamerafelvételeire, továbbá a sértettek vallomásaira, ez a mondat iratellenes, ugyanakkor a másodfokú bíróság e helyütt felülmérlegelte – megfelelő eljárásjogi alap nélkül – az elsőfokú bíróság vallomásokat értékelő tevékenységét.

[15] Utalt arra, hogy a vádlott a nyomozati szakban tett vallomása során is azt állította, hogy azért indult el a sértettek felé, mert segélykiáltást hallott, és ezen előadását semmilyen módon nem cáfolták meg. Iratellenes azon megállapítás is, hogy a vádlott helyszínre érkezését követően (rövid időn belül) bántalmazták a sértetteket. A védelem megítélése szerint nincs egyértelmű adat arra, hogy a sértetteket a vádlott érkezését követően bántalmazták volna, ahogyan ezt a másodfokú bíróság sem tudta alátámasztani indokolásában.

[16] Kifogásolta továbbá, hogy az elkövetés eszközéül megnevezett „vipera” vonatkozásában is annak ellenére rögzített tényeket az ítélet [52] bekezdésében a másodfokú bíróság, hogy azt az eljárás során nem sikerült megtalálni, ennek az említése kizárólag az ittas sértett tanúk elmondásából következhetne, ugyanakkor ehhez nyomatékos aggály fűződik. A „vipera” vádlott általi magához vétele ezen túl iratellenes is, hiszen az 1. számú áruház kamerafelvételein ilyen eszköz a vádlottnál vagy más személynél nem látszik.

[17] A „leglényegesebb tényekre” vonatkozóan egybehangzó nyilatkozatot tettek ítéleti megfogalmazás sem teljesen irathű, ehhez ugyanis figyelmen kívül kellett hagyni – többek között – azt a tényt, hogy időközben a sértettek összebeszéltek, egyeztet(het)tek egymással, és ez alapján többen módosították is a vallomásukat. A sértettek a kiérkező járőröknek és a kerületi kapitányságon tett vallomásukban is mellettük megálló fekete autóról, és annak jobb első üléséről kiszálló elkövetőről számoltak be.

[18] Sérelmezte, hogy a sértettek esetében a másodfokú bíróság annak ellenére állapította meg, hogy súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkeztésének lehetősége is fennállt, amelynek elmaradása a véletlennek köszönhető, hogy a sértettek jelentős része komolyabb sérülésről be sem számolt, illetőleg 4. számú, 6. számú, 5. számú és 1. számú sértett 2020. augusztus 25-én orvosi ellátást, illetve mentőszolgálati ellátást nem is vett igénybe az elszenvedett sérüléseik miatt.

[19] Jelen ügyben a bizonyítástól megkövetelt zárt logikai láncolat hiányzik, a bizonyítékok nem alkotnak a vádlott bűnösségének megállapítására kétséget kizáróan alkalmas, zárt logikai láncot. A megállapított tényekből nem következik kizárólag az a tényállás, amely a vádiratban szerepel. Az, hogy a bűncselekményt a vádlott elkövethette, nem engedi meg azon következtetést, hogy el is követte a bűncselekményt.

[20] A sértettek vallomásai részben következetlenek, továbbá egyes részleteikben egymásnak és önmaguknak is ellentmondanak. Elmulasztotta a nyomozó hatóság a sértetteket egymással és a vádlottal szembesíteni, mely nyomozati cselekmények ilyen esetekben elengedhetetlenek, és később objektív okokból nem voltak pótolhatóak.

[21] Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokat kell alapul vennie; attól akkor sem térhet el, ha a saját meggyőződése esetlegesen eltérő. A tényállás módosítása – ideértve az eltérő tényállás megállapítását is – csak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján történhet.

[22] Indokai szerint a másodfokú bíróság által megállapított tényállás ellentétes az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, illetőleg az általa megállapított tényekből további tényre is helytelenül következtetett. A másodfokú bíróság kizárólag a tanúk vallomásait felülmérlegelve került abba a helyzetbe, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítse, és a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapítsa.

[23] Kifejtette, hogy a sértettek a tényállás szerinti sérüléseket korábban vagy később is szerezhették, nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy ez kifejezetten a vádlotti cselekmény eredménye lett volna.

[24] A szakvéleményben foglaltak egyértelműen ellentétesek a másodfokú ítéletben rögzítettekkel, mely szerint súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkeztésének lehetősége is fennállt, amelynek elmaradása a véletlennek köszönhető.

[25] 6. számú sértett esetében még a tényállás megalapozottsága esetén sem helytálló a másodfokú bíróság által alkalmazott jogi minősítés, ugyanis a tényállás alapján nem megállapítható az alvó, védekezésre képtelen sértett sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, hiszen a tényállás nem is tartalmazza azt, hogy a bántalmazás is alvó állapotban történt volna. Az, hogy a bántalmazást megelőzően egy sértett aludt, nem jelenti azt, hogy a bántalmazáskor is alvó állapotban volt. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállásból nem derül ki (továbbra sem), hogy miért védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérleteként minősül 6. számú sértett vonatkozásában a vád tárgyává tett cselekmény.

[26] A halált okozó testi sértés bűntette körében szintén nem állapítható meg kétséget kizáró módon, hogy a sértett által a feltételezetten az elkövető magatartása folytán elszenvedett sérülések pontosan milyen körülmények között keletkeztek, nem zárható ki ítéleti bizonyossággal, hogy akár egy korábbi, akár egy későbbi időpontban keletkezett (adott esetben eleséses) sérülés folytán következett volna be. A sértett hátára mért egyetlen ütésből pedig az életveszély okozására vont elkövetői szándékra való következtetés szintén téves.

[27] A halált okozó testi sértés esetében az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a testi sértési cselekmény indította el vagy mozdította elő azt az okfolyamatot, amely a halál bekövetkezéséhez vezetett. A szakértői vélemény szerint a halálhoz vezető kórfolyamatot a sérülések (bántalmazás) indították el, de csak közvetett oksági összefüggés áll fenn, ugyanis a halál oka tüdőgyulladás okozta légzési elégtelenség volt, a gyógyulás megindult, de a kórfolyamatban a néhai sértett egyéb megbetegedési váltak dominánssá. A természetes megbetegedések részoki szereppel bírtak a halálhoz vezető kórfolyamatban.

[28] Mindezek alapján álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a bűncselekmény megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges feltételek maradéktalanul nem valósultak meg a vádlott vonatkozásában, legalábbis az nem nyert bizonyítást. A vádlott büntetőjogi felelősségének hiányára vonatkozó megállapítására vont következtetés helytálló, az anyagi jogi szabályoknak megfelelő.

[29] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624. §-a alapján változtassa meg, és a vádlottat az ellene emelt vádak alól mentse fel. Másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[30] Hivatkozott arra, hogy amennyiben a másodfokú bíróság megállapításai mindenben helytállóak volnának, a vádlott terhére rótt magatartás indítóoka ekkor is vizsgálandó. Feltéve, hogy a vádlott – és nem más – bűncselekményt követett el, azt nem saját szórakozásából vagy egyéb, erkölcsileg elítélendő okból követte el, hanem biztonsági ellenőrzése mellett, az eljárás adatai szerint azt az áruház és vásárlóinak biztonsága érdekében, a múltban történteken alapuló tapasztalatok alapján a vásárlókat potenciálisan zavaró személyek ilyen cselekményekben való megakadályozása, illetve ilyen célból történő visszatérésük megakadályozása érdekében. Erre figyelemmel a feltételezett magatartás indítóoka a védelem álláspontja szerint méltányolható akkor is, ha a vádlott terhére rótt magatartás elítélendő, melyet értelemszerűen a büntető anyagi jogi szabályok kifejezésre juttatnak.

[31] A másodfokú bíróság értékelése, mely szerint a halált okozó testi sértést érintően súlyosító körülmény az, hogy a vádlott e cselekményével közvetlen életveszélyt okozott, a védelem álláspontja szerint téves, mivel az eredmény a halált okozó testi sértés tényállásában szerepel, és annak büntetési tételében már értékelésre került.

[32] Az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezésének elutasítását indítványozta.

[33] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

[34] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az általa megállapított eltérő tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és cselekményeinek minősítése is helyes.

[35] A vagyonőrként dolgozó vádlott a járőrszolgálata, ekként a vagyonőri foglalkozásának gyakorlása során, azt felhasználva, szándékosan követte el a cselekményeit, ezért álláspontja szerint vele szemben a Btk. 52. § (1) bekezdés b) pontja alapján foglalkozástól eltiltásnak is helye van.

[36] Indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624. § (1) bekezdése alapján változtassa meg; a vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát a büntetési tételkeret 7 éves középmértékét meghaladó tartamúra emelje fel, őt határozott időre a vagyonőri foglalkozástól eltiltásra is ítélje, a közügyektől eltiltás tartamát pedig a szabadságvesztéshez igazítsa. Egyebekben a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

[37] A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 620. § (1) bekezdés zárófordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.

[38] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a másodfellebbezésben írtakkal egyező tartalommal szólalt fel.

[39] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvényesen állapította meg azt, hogy részben iratellenes megállapításokat tartalmaz az elsőfokú ítélet, az elsőfokú bíróság egyoldalúan értékelte a bizonyítékokat, és ezekből téves ténybeli következtetést vont le, az egyes bizonyítékokat értékelése során figyelmen kívül hagyta. Arról, hogy mely bizonyítékokat, illetőleg mely értékelést és milyen mértékben érintett ez a megalapozatlanság, számot adott a másodfokú bíróság, részletesen megindokolta ezt; szemben a védelmi fellebbezésben foglaltakkal, ezek törvényes megállapítások.

[40] Indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624. § (1) bekezdése alapján változtassa meg, a vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát a büntetési tételkeret 7 éves középmértékét meghaladó tartamúra emelje fel, és őt határozott időre a vagyonőri foglalkozástól eltiltásra is ítélje, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát pedig a szabadságvesztéshez igazítsa. Egyebeken a másodfokú bíróság határozatát hagyja helyben.

[41] A vádlott védője a másodfellebbezésében foglaltakat változatlanul fenntartotta.

[42] Kifejtette, hogy az ítélőtábla értékelő-elemző tevékenységében az a prekoncepció fedezhető fel, hogy ezt a cselekményt más, mint a vádlott, nem követhette el. Nyilvánvalóan, ha a másodfokú bíróság prekoncepciója az iratok alapján megállapítható, és mindezt más egyéb külső körülmény nem befolyásolja, akkor ez önmagában nem jogellenes. Itt azonban a jogellenességet az okozza, hogy a vádlotti nyilatkozatot alátámasztó, azt erősítő bizonyítási eszközöket nem vagy nem a súlyuknak megfelelően értékelte az ítélőtábla, és minden más olyan körülményt, ami a vádlotti vallomást cáfolta, azt tulajdonképpen felnagyította.

[43] Álláspontja szerint, ha nem állapítható meg az a fajta zárt láncolat, ami közvetett bizonyítás esetén a marasztaló vagy akár felmentő ítélet hozatalához kell, akkor felmentő rendelkezés hozatalának van helye. Egy dolog bizonyosan elmondható, hogy minimum egy, kettő vagy három más típusú történés lehetősége adott ennél az ügynél. Tehát kétséget kizáró bizonyossággal tényállás, ahogyan azt az ítélőtábla újraírta és újraszerkesztette, nem állapítható meg.

[44] Mindezek miatt a vádlott felmentését indítványozta.

[45] Az ügyészi fellebbezés, valamint a vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezés egyaránt nem alapos.

[46] A (másod)fellebbezések alapján harmadfokú eljárásnak van helye. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a Be. 579. § (1) bekezdése általánosságban – a Be. 580. §-ában foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül – biztosítja. Ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén teszi lehetővé.

[47] A jogorvoslati, felülbírálati és a döntési jogkör összefügg. A jogorvoslat terjedelmének korlátozottsága kihat a felülbírálat terjedelmére, és maga után vonja a döntési jogkör meghatározottságát. Ugyanakkor a döntési jogkör fogalmilag nem lehetséges felülbírálati jogkör nélkül. Mindez a következőket jelenti.

[48] A Be. 615. § (1) és (2) bekezdése meghatározza a másodfellebbezés törvényi okát, a (3) bekezdés pedig a másodfellebbezés törvényi jogát.

[49] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezések alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak.

[50] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétes.

[51] A Be. 615. § (2) bekezdése értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság

a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

[52] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság a vádlottat felmentette a testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. II. ford.], 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] és 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. § (1) bek., (6) bek. b) pont] miatt emelt vád alól. A másodfokú bíróság az ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés alapján megállapította az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét. Ezzel a másodfokú bíróság a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontja szerinti ellentétes döntést hozott.

[53] Az ellentétes rendelkezés, mint a másodfellebbezés törvényi okának rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az ellentétet, illetve eltérést eldöntő – így az első bűnösségmegállapítás, illetve a felmentés ellenében igénybe vehető – új eljárási fokra.

[54] Nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak, sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását.

[55] Utóbbiról rendelkezik a Be. 615. § (3) bekezdése, ami a másodfellebbezés törvényi joga, s ehhez kötődik a felülbírálat Be. 618. § szerinti szabályozása.

[56] Ennek lényege, hogy az ellentétes döntés elengedhetetlen, de nem eleve, feltétlen (hivatalból), hanem csak akkor jelent harmadfokú eljárásra jogot, ha az ilyen, avagy azzal összefüggő rendelkezést a jogosult sérelmezi. Tehát nem automatikusan van helye harmadfokú eljárásnak, hanem csak akkor, ha a jogosult (Be. 616. §) a törvény adta jogával élve, valamely törvényi okból sérelmezi a másodfokú határozatot.

[57] A 2023. október 25-i másodfokú nyilvános ülésen a jogorvoslati jogra történő kioktatást követően az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, míg a vádlott és védője felmentés érdekében nyomban bejelentette a fellebbezését.

[58] A Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja alapján a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve – a Be. 2021. január 1. napjától hatályos szövegének – b) pontja szerint kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást.

[59] Az ügyészség által a másodfokú nyilvános ülésen bejelentett másodfellebbezés a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontjára alapítottan – a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel – a másodfokú ítélet büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését sérelmezte.

[60] A vádlott és védőjének másodfellebbezése a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontján alapult, az ellentétes döntést sérelmezve a vádlott felmentését célozta. Ebből következően a felülbírálat teljes körű.

[61] Így jelen ügyben a másodfellebbezési jog megnyílt, a harmadfokú eljárás lefolytatásának törvényi feltétele pedig adott [Be. 615. § (2) bek. a) pont].

[62] A joghatályos fellebbezések alapján a Kúria – első körben – a Be. 618. § (1) és (2) bekezdése szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.

[63] A felülbírálat tárgya értelemszerűen és főszabályként először az eljárási szabályok – azon belül a feltétlen, majd az ún. relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok – megtartása, ezt követően pedig a tényállás megalapozottsága.

[64] Mindezek előrebocsátásával (és sorrendjében) a Kúria a felülbírálat során nem észlelt olyan – a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti – eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, az ügy érdemi elbírálását kizárná [Be. 625. § (1) bek. és (2) bek.]. Ilyenre a felek sem hivatkoztak.

[65] A másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Helytállóan állapította meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabálysértést vétett, mert a vádon túlterjeszkedett, és a vád tárgyává tett cselekmény mellett egy további, attól elkülönülő másik cselekményt is tényállási szinten rögzített, ezzel megsértve a Be. 6. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. Ez azonban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését nem eredményezhette, mert a másodfokú eljárásban az adott rész tényállásból való kirekesztésével orvosolható volt.

[66] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállásának a másodfellebbezéssel érintett része megalapozott-e.

[67] A harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető (Be. 619. §).

[68] A harmadfokú bíróság e körben értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – az általa tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ezalatt értendő – az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által módosítás nélkül is – a megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság általi módosítás.

[69] A másod- és harmadfokú bíróság számára egyaránt adott ugyanis a megalapozatlanság vizsgálatának törvényi lehetősége, és ugyanaz értendő a megalapozatlanság okai alatt [Be. 592. § (1) bek.].

[70] Főszabályként a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 591. § (1) bek.].

[71] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát változatlanul a bizonyítás főszabálya adja, miszerint a Be. 167. § (3) bekezdése és (4) bekezdése értelmében a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje; a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése alapján állapítja meg.

[72] Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése, és védett a mikénti mérlegelése, ami a bizonyíték bizonyító ereje felülmérlegelésének főszabály szerinti tilalmát, a közvetlen bizonyítékvizsgálat, bizonyítékkal szembesülés tiszteletben tartását jelenti.

[73] Ugyanakkor a másodfokú bíróságnak lehetősége van arra, hogy

– a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse, vagy

– eltérő tényállást állapítson meg, és ez alapján határozzon (Be. 593. §).

[74] Ennek elsődleges és általános feltétele, hogy a tényállás nem megalapozott, ezért e kérdésben a bíróságnak egyértelműen rögzítenie kell az álláspontját. Ha a tényállás részben megalapozatlan, akkor van szó

– kiegészítésről (ami a hiányzó ténymegállapítás pótlása),

– vagy helyesbítésről (ami a meglévő ténymegállapítás módosítása, mellőzése).

[75] A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban minden esetben [a harmadfokú eljárásban a Be. 625. § (4) bekezdése szerinti kivétellel] a fellebbviteli eljárásban kell kiküszöbölni. Következik ez már csak abból is, hogy a Be. 607–611. §-ai nem határoznak meg a részleges megalapozatlansághoz kapcsolódó hatályon kívül helyezési okot.

[76] A másodfokú bíróságnak tehát a megalapozatlanság kiküszöbölése körében a következő elveket, rendelkezéseket kell szem előtt tartania.

[77] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokat kell, hogy alapul vegye, attól megalapozott tényállás esetén akkor sem térhet el, ha saját meggyőződése ettől esetlegesen eltérő. A tényállás módosítása pedig, ideértve ezalatt az eltérő tényállás megállapítását is, csak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján történhet.

[78] A hatályos büntetőeljárási törvénynek a megalapozatlanságot érintő rendelkezései a hatálybalépést követő időben is több változáson mentek keresztül. E körben a jogalkotó célját kifejezésre juttatta, ezt támasztja alá az ehhez fűzött miniszteri indokolás is.

[79] A Be. 593. § (2) bekezdésének szabályozása 2021. január 1. napjától egyértelművé teszi, hogy ha a másodfokú bíróság az ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése során – a helyes tényállás érdekében felvett bizonyítás, az ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján – az elsőfokú bíróságtól eltérő tényeket állapít meg, az eltérő tényekkel kapcsolatos bizonyítékokat eltérően értékelheti.

[80] Ugyanakkor ezen bekezdés második mondata kimondja azt is, hogy a másodfokú bíróság nem értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a másodfokú bíróság által megállapított ténnyel össze nem függő, valamint a megalapozatlansággal nem érintett tényekkel kapcsolatos bizonyítékokat.

[81] Ezek azok a törvényi szabályok, illetve azok változásai, amelyek meghatározzák azt, hogy mit tehet a másodfokú bíróság a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében.

[82] Ezen rendelkezéseket szem előtt tartva vizsgálható az, amit jelen eljárásban a másodfokú bíróság tett.

[83] A Be. 592. § (2) bekezdés a) pontja szerinti részleges megalapozatlanság, ha az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg. Erről akkor van szó, ha a meg nem állapított, egyébként releváns tényre vonatkozó bizonyítás lefolytatása és értékelése az elsőfokú bíróság eljárásában megtörtént, de a szükséges bizonyítási anyag birtokában az ítélet tényállásában nem rögzítette a bizonyított tényt.

[84] A tényállás részben felderítetlen [Be. 592. § (2) bek. b) pont], ha a bizonyítás tárgyának nem a teljes körére [Be. 163. § (1) bek.], csak egyes bizonyítandó tényekre vonatkozóan maradt el az annak megállapítására alkalmas bizonyítási eszköz beszerzése vagy felhasználása, azaz a szükséges bizonyítás lefolytatása, mert a bíróság tévesen elutasította az erre vonatkozó bizonyítási indítványt [Be. 164. § (1) bek., (2) bek.]. Ez esetben tehát a felderítetlenség nem a tényállás egészére, hanem annak néhány elemére vonatkozik.

[85] A Be. 592. § (2) bekezdés d) pontja szerinti részbeni megalapozatlanság, ha a bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Ugyanis az adott tény logikai következtetéssel való megállapítása csak akkor tekinthető megalapozottnak, ha a bizonyított tényből más nem következhet, mint a bizonyítás nélkül megállapított további tény, azaz a következtetési művelet eredménye minden más lehetőséget kizár. Amennyiben ez a következtetés nem minden más lehetőséget kizáró vagy a bizonyított tényből a bizonyítás nélkül megállapított további tény logikailag nem következik, annak az ítéleti megállapítása megalapozatlan.

[86] A másodfokú bíróság általi tényjavítás elsődleges és általános feltétele, illetve indoka továbbra is az, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan. Ebben a kérdésben a másodfokú bíróságnak egyértelműen rögzítenie kell az álláspontját.

[87] Következésképp a másodfokú eljárásban a tényjavítás feltétele minden esetben – így a Be. 593. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi esetben is – az elsőfokú ítéleti tényállás megalapozatlansága. Ez a szabályozás a magyar eljárásjogban hagyományos. Az eltérő tényállás megállapításának úgyszintén az az alapvető feltétele, hogy a tényállás megalapozatlan legyen (BJD 8349.). Ha a tényállás megalapozott, akkor még felmentő határozat érdekében sem lehet eltérő tényállást megállapítani pusztán a bizonyítékok eltérő értékelésével {BJD 7761., 8377., Kúria Bhar.II.495/2021/41. számú határozat, Bt.II.581/2023/5. számú határozat [57] bekezdés}.

[88] Jelen ügyben a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy a törvényszék az ügy megítélése szempontjából lényeges valamennyi bizonyítékot megvizsgálta, de azokat több helyütt nem valós tartalmuknak megfelelően ismertette, és nagyrészt erre visszavezethetően több esetben tévedett azoknak a Be. 167. §-ában foglaltak szerinti okszerű, a logika törvényeit figyelembe vevő értékelése során. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelése útján, a Be. 163. § (2) és (3) bekezdése szerint állapította meg tényállását, amely – a cselekmény előzményeit, a bekövetkezett sérüléseket és azok eredményét illetően – pontos, de a vádbeli minősítést megalapozó cselekmény tekintetében a Be. 592. § (2) bekezdés a), c) és d) pontja szerinti – a tényállás hiányos megállapításában, iratellenességben és téves ténybeli következtetésben megmutatkozó – részleges megalapozatlanságban szenved.

[89] A másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés útján küszöbölte ki, és részben eltérő tényállást állapított meg, és ebből eltérő jogkövetkeztetésre jutott.

[90] Ekként az egyik ítélet szerint a bíróság a vádlottat – bizonyítottság hiányában – felmentette, a másik ítélet viszont bűnösségét állapította meg.

[91] A másodfokú ítélet felülbírálata kapcsán az a kérdés, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e, illetve, hogy a másodfokú bíróság megtehette-e eljárásjogilag azt, amit tett, illetve helyesen tette-e azt, amit egyébként megtehetett.

[92] E körben vizsgálandó a vádlott védőjének eljárási szabálysértést érintő kifogása is, mely szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok felülmérlegelésével állapította meg a vádlott bűnösségét.

[93] A Kúria előrebocsátja, hogy a Be. 592–594. §-ai a részleges megalapozatlanság másodfokon történő kiküszöbölésének lehetőségét teljes körben biztosítják; a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma [Be. 593. § (2) bek.] nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a téves helyett a helyes ténybeli következtetés levonása az elfogadott bizonyítékból nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem az éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten alkalmazni rendel arra az esetre is, ha az így módosított eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vezet. Ez nyilvánvaló összefüggésben áll azzal, hogy ilyen esetben a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontja megengedi a másodfokú ítélet elleni fellebbezést is, ellentétben azzal, ha mindkét fokon egyezően bűnösség, vagy a büntetőjogi felelősség hiánya kerül megállapításra.

[94] A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. Így nem mondhatja például azt egy, az elsőfokú bíróság által elfogadott tanúvallomásra, hogy azt nem fogadja el, és az annak alapján megállapított tényeket mellőzi a tényállásból, illetve nem egészítheti ki vagy módosíthatja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást egy általa el nem fogadott tanúvallomás, vagy vallomásrész alapján.

[95] A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokat kell alapul vennie; attól – megalapozott tényállás esetén – akkor sem térhet el, ha saját meggyőződése esetlegesen eltérő. A tényállás módosítása (ideértve: az eltérő tényállás megállapítását is) csak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok révén történhet.

[96] Az elsőfokú bíróság által megállapított bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns.

[97] Az iratellenesség kiküszöbölése azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság nem a valós (az ügyiratokban rögzített) tartalma szerint vette figyelembe a bizonyítékot, és ezt javítja ki a fellebbviteli bíróság az ügyiratok szerinti tartalom alapulvételével. Téves ténybeli következtetés esetén pedig az elfogadott bizonyítékból történő, a logika szabályainak meg nem felelő ténykövetkeztetést helyesbíti a jogorvoslat tárgyában elbíráló bíróság. A tényállás módosításának alapja azonban minden esetben az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték.

[98] Jelen esetben az ítélőtábla ezt tette, amikor ítélete [51] bekezdésétől a [56] bekezdéséig az elsőfokú ítélet általa észlelt megalapozatlanságát kiküszöbölte.

[99] Nem lépett ezen túl a tanúvallomásokkal, gyanúsítotti, illetve vádlotti vallomásokkal kapcsolatban sem, mert nem az elsőfokú bíróságnak azok elfogadhatóságával kapcsolatos álláspontját kifogásolta, hanem a vallomások egészéből az általa helyesnek tartott ténybeli következtetést vonta le.

[100] A valósághű tényállás megállapításának igényét szem előtt tartva a másodfokú bíróságnak ezt meg is kellett tennie.

[101] Eszerint a másodfokú bíróság ténybeli javítása a következő volt:

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából:

– a [21], [22] és [26] bekezdést kirekesztette és a [21]–[22] bekezdés helyébe illesztette, hogy „A 207-208 centiméter magas, erős testalkatú vádlott magához vett egy teleszkópos fémbotot, majd a gépjárműből kiszállva szó nélkül a hajléktalan életmódot folytató, a földön alvó, ittas állapotban lévő 1. számú sértetthez lépett, és a teleszkópos fémbottal legalább két alkalommal kis-közepes erővel megütötte a hátán, miközben azt kiabálta, hogy »Takarodj innen!«”; „A vádlott ezt követően a szintén hajléktalan életmódot folytató és ugyancsak ittas állapotban kissé távolabb a földön tartózkodó 2. számú, 3. számú, 4. számú, 5. számú és 6. számú sértettekhez ment, akik közül 6. számú sértett már aludt. A vádlott először 2. számú sértetthez lépett, és felszólította, hogy »Állj fel és húzz el innen!«, majd a teleszkópos fémbottal a többi sértettre támadt és testszerte ütlegelte őket, miközben azt kiabálta, hogy »Ez nem szálloda, takarodjatok innen!«, »Az egyik itt döglik, a másik ott.«”

– A [27] bekezdés kezdő kifejezését („Így”) a következőre cserélte: „A vádlott általi bántalmazása során”.

– A [30] bekezdés negyedik mondatát akként egészítette ki és helyesbítette, hogy: „A sértettet a vádlott által ért bántalmazás nyomán (...)”.

– A [36] bekezdést azzal a mondattal egészítette ki, hogy: „A vádlott által használt eszköz jellemzőire, az erőbehatás nagyságára, valamint a cselekmény elkövetésének konkrét körülményeire figyelemmel 1. számú, 6. számú, 5. számú és 4. számú sértettek esetében az általuk elszenvedettnél súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkeztésének lehetősége is fennállt, amelynek elmaradása s véletlennek köszönhető.”

[102] A másodfokú bíróság tehát az általa észlelt helytelen ténybeli következtetéseket az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapulvételével küszöbölte ki.

[103] A másodfokú ítélet felülbírálata kapcsán ezt követően vizsgálandó, hogy a másodfokú bíróság által elvégzett tényállásjavító tevékenység helyes volt-e.

[104] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges valamennyi bizonyítékot megvizsgálta, de azokat több helyütt nem valós tartalmuknak megfelelően ismertette, és nagyrészt erre visszavezethetően több esetben tévedett azoknak a Be. 167. §-ában foglaltak szerinti okszerű, a logika törvényeit figyelembe vevő értékelése során.

[105] Ezzel a Kúria egyetértett.

[106] Helyes volt a másodfokú bíróság gondolkodása és logikai ténymegállapító tevékenysége akkor, amikor a valós történések megállapítását a cselekvések időrendi sorrendjének szem előtt tartásával határozta meg. Az idővonal felállítása, az egyes bizonyítékok eszerinti összerendezése támpontot ad ugyanis a további mérlegelési tevékenység elvégzéséhez.

[107] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége során tett, a helytelen ténybeli következtetésein alapuló megállapításait – részletes indokolással – az alábbiak szerint korrigálta:

– …nem látta meg annak fontosságát, hogy a sértettek a leglényegesebb tényekre vonatkozóan alapvetően egybehangzó vallomást tettek, abból egyszeri bántalmazásukra derül fény, és az semmilyen olyan jellemzőt nem mutatott, mint amelyet a vádlott állított, ellenben a vádlott ezzel elismerte a helyszínen történő jelenlétét, sőt azt is, hogy ő kifejtett erőszakos magatartást a sértettek irányában.

– …az e körben értékelt kamerafelvételek alapján tény, hogy a helyszín melletti 1. számú áruház tényleges nyitvatartása eltér a „hivatalos” nyitvatartási időtől, mert a felvételek szerint a vádlott érkezésekor – azaz a „hivatalos” zárási időpont után – is érkeztek még vásárlók, és az addig oda bement vásárlók kiengedése is meghosszabbította az áruház előírás szerinti kiszolgálási időtartamát. A tanúk pedig nyilvánvalóan nem a hivatalos időpontból indultak ki vallomásuk megtételekor, mert ennek meghatározásához a pontos idő ismerete is elvárt lett volna, azt azonban már a vallomásukban a támadás idejének meghatározásában is jelentkező bizonytalanság okán egyértelműen egyikük sem ismerte (vagyis órájuk nem volt, vagy ha volt is, arra nem néztek rá), hanem az általuk tapasztaltakból, vagyis abból, hogy volt még fény és mozgás az üzletben, onnan vevők távoztak el.

– …tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a sértettek bántalmazása a vádlott megérkezése előtt zajlott. Figyelmen kívül hagyta ugyanis azt a tényt, hogy a sértettek egyetlen alkalommal sem tettek olyan tartalmú vallomást, mely szerint több személy, egymást követően bántalmazta volna őket (az első esetben egyetlen eszközzel, váratlanul, majd ezután nem sokkal puszta kézzel és lábbal, kölcsönös dulakodás közben), így olyat sem, hogy e bántalmazások között bizonyos idő telt volna el.

– Iratellenes és önmagával is ellentmondó az az elsőbírói megállapítás, mely szerint „rendkívül ellentmondásosan nyilatkoztak” a sértettek arról, hogy hány személy bántalmazta őket.

– …az elkövetők száma tekintetében annak ellenére nevezte rendkívül ellentmondásosnak a rendelkezésre álló tanúvallomásokat, hogy azok – 4. számú sértett és a vallomását hasonlóan módosító 6. számú sértett második vallomását követően – teljesen egybehangzóak voltak.

– Szintén iratellenes az ítéletnek a sértettek által az elkövetőről adott személyleírásokban megmutatkozó jelentős ellentmondásra hivatkozása is. Valamennyi sértett nagydarab, kopasz vagy nagyon rövid hajú elkövetőről beszélt, ami a vádlottra tökéletesen illik.

– Ebből a lényeg az, hogy a sértettek a vádlottat egy átlagos férfi testmagasságát meghaladó termetűként jellemezték, ami tényszerűen igaz is.

– …bár 3. számú sértett valóban nem ismerte fel a tablóról egyértelműen a támadót, de a vádlottról készült 2. számú képen levő személyt választotta ki, mint olyat, aki legjobban emlékeztette rá.

– …iratszerűen tartalmazza, hogy támadójuk ruházatának színét a sértettek egybehangzóan írták le (ez egyúttal egybevágott azzal, amit a ruha színéről a kívülálló tanúk, köztük 1. számú és 2. számú tanú) elmondtak, azonban iratellenesen rögzítette azt, hogy 2. számú sértett határozottan állította, hogy az elkövetőn zubbony vagy kabát volt. 3. számú sértett valóban tett olyan tartalmú vallomást 2020. augusztus 25-én, mely szerint a támadón zubbonyszerűség volt. Minden más sértett kabát nélküli elkövetőről szólt, és ezt összevetve azzal, hogy a sértetteteket a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint csak egyetlen támadás érte, és valamennyiüket ugyanazon személy által, közvetlenül a helyszínről történt és kamerafelvétellel bizonyított távozásukat megelőzően, mely időpont néhány perccel a sötét nadrágban és pólóban lévő vádlott érkezése utánra esett, e két tanú fenti vallomásrésze a vádlottat terhelő bizonyítékok gyengítésére nem alkalmas.

– …a sértettek egyike sem látta azt, hogy az elkövető milyen autóval érkezett, illetve milyen autóból szállt ki, a vád tartalmára és azon belül a vádlott személyére figyelemmel e körben azokat a bizonyítékokat kellett volna értékelnie, amelyek arra vonatkoznak, hogy az elkövető milyen irányból érkezett és a bántalmazás után milyen irányba távozott el. Az e vonatkozásban rendelkezésre álló vallomások (3. számú tanú vallomása szerint 3. számú sértett azt mondta neki, hogy a támadás után az elkövető az 1. számú áruház irányába ment el, 6. számú, 1. számú és 4. számú sértett azt, hogy látta, amint az 1. számú áruház felől fut feléjük a későbbi bántalmazó, 3. számú sértett már hivatkozott vallomásában ugyanezt állította) összevetve a vádlott gépkocsijával, annak helyszínre érkezése időpontjával és parkolási pozíciójával kapcsolatban rendelkezésre álló bizonyítékokkal, egyértelműen azt bizonyítják, hogy a vádlott a támadás idején már a helyszínen tartózkodott.

[108] Valamennyi, az elsőfokú eljárásban értékelt és figyelembe vett bizonyítékot érintett a másodfokú bíróság, amelyek tartalmából az elsőfokú bíróság vagy iratellenes megállapítást tett, vagy helytelen ténybeli következtetést vont le.

[109] A kifejtetteket összefoglalva megállapítható, hogy a másofokú bíróság tényállásjavító tevékenysége az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok, valós megalapozatlansági hibák kiküszöbölésén alapult, és a védői érveléssel szemben nem ütközött a felülmérlegelés tilalmába.

[110] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a sértettek a lényeges körülményekre vonatkozóan egybehangzó vallomást tettek, melyek a vádlott bűnösségét támasztották alá.

[111] A védelem által hivatkozott, a sértetti vallomások közötti eltérések nem olyan lényegesek, melyek a bűnösség kérdését befolyásolhatnák.

[112] Nem várható el, hogy – több sértett esetén – a sértettek minden részletre egyformán emlékezzenek figyelemmel arra is, hogy a bántalmazásuk váratlanul, és rövid idő alatt érte őket. A különböző perspektívából adódó apróbb eltérések éppen, hogy hitelessé teszik a vallomásukat.

[113] A bíróságnak elsősorban a vallomások lényeges, főbb elemeit kell vizsgálnia, amelyek az elkövetés tényét és körülményeit igazolják. Ha ezek a lényeges pontok egybehangzóak, akkor a kisebb eltérések, például a pontos időpontok, részletek vagy cselekmények sorrendjének eltérései nem gyengítik a bizonyító erőt.

[114] A sértettek vallomásaiban ezen lényeges közös elemek a következők voltak:

– a cselekmény estéjén egyetlen személy bántalmazta őket, mégpedig a vádlott helyszínre érkezését követően rövid időn belül,

– ennek a személynek a testalkatát, illetve kinézetét a sértettek nagydarab, kopasz férfiként jellemezték,

– az a személy, aki bántalmazta őket, a távozásukat akarta elérni,

– a támadó ruházatának színét egybehangzóan írták le,

– egybehangzóan állították, hogy az elkövető egy eszközzel – ún. viperával – bántalmazta őket,

– egybehangzóan állították azt is, hogy a bántalmazásukat követően elhagyták a helyszínt.

[115] A védő kifogásai a bizonyítékok elégtelen voltára is vonatkozóak, a közvetett és közvetlen bizonyítékokból levonható ténybeli következtetések helyességét kérdőjelezték meg.

[116] A Kúria előrebocsátja a következőket.

[117] A bíróság ténymegállapító tevékenysége eredendően közvetett – ténybeli következtetésen alapuló – megismerő tevékenység, mivel nem közvetlen észlelője a bizonyítandó ténynek. A közvetett bizonyítás további közvetítést (áttételt) jelent.

[118] Közvetett a bizonyítás, ha nincs közvetlen bizonyíték, nincs beismerő, vagy a történtek közvetlen érzékelésén, észleletén alapuló vallomás, illetve az nem hitelt érdemlő. Mindig közvetett bizonyítás a tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása, rendszerint közvetett bizonyíték a tudományos módszer által szolgáltatott bizonyíték és a tárgyi bizonyíték.

[119] A közvetett bizonyíték (mint más bizonyíték) eredményezhet ténymegállapítást, ami azonban önmagában elégtelen, mivel még nem a bizonyítandó tényre ad következtetési lehetőséget. A közvetett bizonyíték alapján megállapított ténynek arra kell alkalmasnak lennie, hogy önmagában, vagy más közvetett bizonyítékból nyert ténnyel együtt olyan további tényre adjon következtetési lehetőséget, aminek alapján a bizonyítandó tény is megállapítható.

[120] A közvetett bizonyítás valójában tényből tényre következtetés. Közvetett bizonyíték esetében hangsúlya nem a bizonyíték mibenlétének, hanem a más bizonyítékhoz kötődésnek van. Ehhez képest, amíg közvetlen bizonyíték esetében csupán a hitelt érdemlőség a ténymegállapítás feltétele, közvetett bizonyíték esetében vizsgálandó a ténybeli következtetés helyessége is.

[121] Ilyenkor ugyanis a következtetés, illetve annak eredménye pótolja a közvetlen bizonyíték érzékelésen, észleleten alapuló (hitelt érdemlőnek tartott) tartalmát. A bizonyítandó tényre vonatkozó megállapítás lényege ténybeli következtetés. Ezért eredményez a téves következtetés megalapozatlanságot [Be. 592. § (2) bek. d) pont].

[122] Ezzel összhangban elengedhetetlen, hogy a ténybeli következtetést a bíróság elvégezze, és egyaránt rögzítse, hogy miből, mire vont következtetést.

[123 ] Ehhez képest tehát a közvetett bizonyíték elfogadhatósága kapcsán, illetve a közvetett bizonyítás esetében egyaránt vizsgálandó

– a tény-, illetve tárgyszerűség,

– a logikai zártság és

– a formállogika ellensúlyaként a relevancia.

[124] Közvetett bizonyítás esetében a bizonyítandó tény igazolása mellett nyilvánvalóvá kell tenni azt is, hogy egyedüli, ami az ellentétes körülmény, lehetőség kizárását, cáfolását jelenti. Közvetett bizonyíték valamely tény bizonyítására csak akkor alkalmas, ha a bizonyítandó tényen kívül más tény lehetőségét kizárja (BH 1975.164., BH 2003.145.).

[125] A közvetett bizonyítékok zárt láncolatának szükségessége kétségtelen, ám ez nem formál logikai láncolatot jelent. A közvetett bizonyítás zárt láncúsága nem feltételezi a legapróbb és az egyforma méretű láncszemeket. Azaz nem feltétlen az, hogy a legapróbb részletek is bizonyítva legyenek. Az ugyanis valójában azt jelentené, hogy a valóság megismerése már nem közvetett, hanem közvetlen. És nem feltételezi a közvetett bizonyítás zárt láncolata, hogy egyforma értékű bizonyítékokból tevődjön össze. A hangsúly a zártságon van, ami a két végpontot összekapcsolja. Minden egyes láncszemnek tény-, illetve tárgyszerűnek kell lennie, nem lehet spekulatív; relevánsnak és a valóságra vonatkozónak kell lennie (Kúria Bhar.III.1.530/2019/23. számú határozat).

[126] A másodfokú bíróság alapvetése az volt, hogy rövid időn belül kétszer nem történhetett meg ugyanott, ugyanazon sértetteknek a sérülést okozó bántalmazása. Ennek ugyanis az eljárás során semmiféle igazolható konkrét ténybeli alapja nem merült fel, ebből következően a más általi elkövetés kizárásához vezet ez a logikai gondolkodás.

[127] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes értékelése útján helyesen állapította meg, hogy a sértetteket a cselekmény estéjén egyetlen személy bántalmazta, egyetlen alkalommal, mégpedig a vádlott helyszínre érkezését követően rövid időn belül. Ennek a személynek a testalkata és hajviselete a személyleírások értelmében a vádlottéval egyező, abból az irányból érkezett és abba az irányba távozott, ahol a vádlott gépkocsija állt. Ezt összevetve továbbá azzal a ténnyel, hogy a vádlott sem vitatta azt, hogy a fenti időben a sértettekhez odament, és ott bántalmazó magatartást is kifejtett, továbbá azzal, hogy a sértettek egybehangzó elmondása szerint olyan személy bántalmazta őket, aki kifogásolta az ottlétüket, és távozásukat akarta elérni (melyet egyébként maga a vádlott is közölt 2. számú és 1. számú tanúval), aggály nélkül és kétséget kizáró bizonyossággal megállapítható, hogy a sértettek bántalmazására nem más személy, hanem a vádlott által került sor.

[128] A Kúria kiemeli továbbá, hogy mindegyik sértett úgy nyilatkozott, hogy a bántalmazást követően elhagyták a helyszínt. Ehhez képest az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy 21.02 órakor a vádlott az 1. számú áruházhoz hajtott, majd miután a gépjárműből kiszállt hangos szóváltásra, segélykiáltásra figyelt föl az áruház bejáratától körülbelül 50 méterre lévő füves terület felől. A vádlott ekkor a füves területen tartózkodó ittas, hajléktalan személyekhez ment azzal a céllal, hogy a hangoskodás okát megismerje, illetve az ott tartózkodókat távozásra szólítsa fel. Megjelenésekor közte és a füves területen tartózkodók között szóváltás, lökdösődés alakult ki, melynek során a vádlott egy, pontosan meg nem határozható személyt jobb lábával közepes erővel combon rúgott. A vádlott fellépését követően a füves területen tartózkodó 3. számú, 4. számú, 5. számú és 6. számú sértettek csomagjaikkal a benzinkút mellett elhaladva az 1. számú úton át távoztak.

[129] Az elsőfokú bíróság azon időbeli logikai sorrendje, hogy 20.40 óra körül ismeretlenek bántalmazták az öt sértettet, egyébként oly módon, hogy rajtuk a tényállás szerinti sérülések keletkeztek, és ezt követően ért oda a vádlott 21.02 órakor a gépkocsijával, legalább két alapvető ellentmondást, hibás állítást tartalmaz.

[130] Eszerint a vádlott vagy a (más általi) bántalmazás ellenére mégis ott maradó sértettekhez ment oda és rúgott az egyikükbe, mindezt úgy, hogy 3. számú sértett jobb oldali felkarcsontján ekkor már 4 cm-es elmozdulással járó nyílt törés volt látható (és a rendőri jelentésből kitűnően a karja – egyébként a sértett vallomásával egyezően – természetellenes helyzetben lógott);

vagy ha az igaz, hogy az ismeretlen személy általi bántalmazás után – 20.40 órát követően – a sértettek elmentek, akkor 21.02 órakor nem volt a helyszínen senki, akihez a vádlott odamehetett volna.

[131] Ugyanakkor objektív adat, hogy a sértettek távozását a térfigyelő kamerafelvétel rögzítette, mely szerint az 1. számú áruház parkolója felől gyalogosan közlekedik az 1. számú úton keresztül a 2. számú áruház irányába a járóbottal közlekedő 1. számú sértett 21.11 órakor, 6. számú sértett 21.15 órakor és 21.16 órakor őt követi egy fekete ruhát viselő és világos szatyrot cipelő, instabil járású személy.

[132] Ugyanezen térfigyelő kamera a bántalmazás helyszínére visszatérést nem rögzített (a negatív tény is tény).

[133] Mindezek alapján a rendelkezésre álló közvetlen és közvetett bizonyítékok egyértelműen zárt láncolatot alkotnak, melyek logikailag és következetesen alátámasztják a vádlott bűnösségét anélkül, hogy észszerű kétely maradna a cselekmény általa történő elkövetésével kapcsolatban.

[134] A Kúria hangsúlyozza, hogy bármiféle bizonyítékértékelési, mérlegelési tevékenység alapját konkrét bizonyítékból származó tényszerű adat, körülmény kell, hogy képezze; az nem feltételezésen alapuló, fel nem merült ténybeliségre vonatkozó spekulatív tevékenység. Ez utóbbi ugyanis nem más, mint kétségek mesterséges előállítása, illetve mesterséges kétségek előállítása – valós ténybeli alap nélkül –, ez pedig semmibe vezető.

[135] Ekként a Kúria a másodfokú bíróság által ítélkezésének alapjául elfogadott – az elsőfokú bíróság által megállapított, de a másodfokú bíróság által lényegi részében módosított – tényállást megalapozottnak találta, ezért az a Be. 619. § (1) bekezdése értelmében irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.

[136] Az irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére valamennyi terhére rótt cselekményt illetően.

[137] A felmentésre irányuló védelmi fellebbezések ezért nem alaposak.

[138] A Kúria a vádlott cselekményeinek minősítése kapcsán egyetértett a másodfokú bíróság indokolásában foglaltakkal.

[139] A Btk. 164. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el; a (8) bekezdés második fordulata szerint a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés halált okoz.

[140] A Btk. 7. §-a értelmében szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

[141] A Btk. 9. §-a szerint az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

[142] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a szándékos vagy gondatlan tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének sérülése (halála), illetve az elkövető mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége fennáll.

[143] A vádlott a teleszkópos fémbottal az ittas állapotban lévő 3. számú sértettet legalább két alkalommal, nagy erővel megütötte a jobb felkarján és a háti szakasz jobb oldali bordatájékán.

[144] Az előzmény nélküli, váratlanul, egy fémbottal történő nagy erejű ütés a kart és a bordatájékot érintően értelemszerűen súlyosabb sérülés lehetőségére való rágondolást is jelent.

[145] Jelen esetben 3. számú sértettnek a fenti módon és testtájékon történő nagy erejű megütése kétségtelen akaratlagos cselekvés, eleve előre láthatóan kockázatos, szándékos magatartás. Az elkövetés módja (előzménynélküliség, váratlanság), eszköze (teleszkópos fémbot), a támadott testtájék, valamint a sértett ittas állapota kizárja a gondatlan testi sértés megállapíthatóságát.

[146] A Kúria rámutat arra, hogy a halált okozó testi sértés megállapításának elsődleges feltétele, hogy az elkövetési magatartás szándékos testi sértést valósítson meg, a másik feltétele pedig az, hogy a szándékos testi sértési cselekménnyel okozati összefüggésben következzék be a sértett halála. Ilyen esetben az okozatosság tulajdonképpen kétfokozatú: egyrészt a szándékos testi sértéssel összefüggésben testi sérülés vagy egészségsértés, másrészt ezen túlmenően halál következik be.

[147] Az okozatosságnak az elkövetési magatartás és az eredmény (a sértett halála) között kell fennállnia. Ez azt jelenti, hogy az elkövetési magatartás indítja el azt az oksági folyamatot, amely végül az eredmény bekövetkezéséhez vezet.

[148] Az okozati összefüggéssel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatban általánosan elfogadott a conditio sine qua non, a feltételek egyenértékűségének elve. Ennek lényege az, hogy a kiváltó ok nélkül a későbbi eredmény nem következett volna be; a későbbi eredményhez vezető minden szükségesnek bizonyult feltétel egyenértékű. Abban az esetben, ha az eredményhez vezető kiváltó okhoz az elkövetőtől független további közreható – ideértve a véletlenszerű – ok társul, az okozati összefüggés nem szakad meg, legfeljebb az okozati kapcsolat lazábbá válik (BH 1993.7.).

[149] Töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy meg kell állapítani a bántalmazás és a halálos eredmény közötti okozati összefüggést akkor is, ha a bántalmazáshoz társuló további, együttható ok eredményezi a sértett halálát (BH 2008.206.). Jelen ügyben a vádlott cselekménye a sértett halálához vezető okfolyamatot elindította, amely ezt követően elháríthatatlanul haladt a halálos eredmény irányába. A sértett egyéb betegségei kétségtelenül közrejátszottak a halála bekövetkeztében, ennek azonban a vádlott cselekménye és a sértett halála közötti okozati összefüggésre nincsen kihatása.

[150] Ekként a vádlott cselekménye és a sértett halála közötti okozati összefüggés aggálytalanul megállapítható.

[151] Következésképpen helytállóan minősítette a másodfokú bíróság a 3. számú sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés második fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének.

[152] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság álláspontjával a 5. számú, 4. számú, 1. számú és 6. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmények minősítése vonatkozásában is.

[153] A védő kifogása, mely szerint az igazságügyi orvosszakértő akként nyilatkozott, hogy ezen sértettek vonatkozásában a ténylegesnél súlyosabb sérülés bekövetkezésével reálisan nem kellett számolni, az alábbiak alapján nem foghatott helyt.

[154] A testi sértési cselekmény eredmény-bűncselekmény, ezért a cselekmény helyes jogi értékelésének az alapja elsődlegesen a ténylegesen bekövetkezett eredményhez igazodik. A ténylegesen bekövetkezett eredményen túlmenően a súlyosabb eredmény kísérletéért történő büntetőjogi felelősség megállapításának pedig akkor van helye, ha az elkövetés konkrét körülményeinek az elemzése alapján egyértelműen lehet olyan következtetést levonni, hogy az elkövető szándéka – legalább eshetőlegesen – a súlyosabb eredményt jelentő, illetőleg a súlyosabb jogkövetkezményekkel járó sérülés okozására irányult. Ennek a feltétele azonban, hogy az elkövető a bántalmazást olyan eszközzel, erővel és módon valósítsa meg, amely a közönséges élettapasztalat szerint is a ténylegesen okozottnál súlyosabb sérülés előidézésére vezet.

[155] Nem kétséges, hogy az erős fizikumú vádlott a kezében tartott fémbottal az ittas állapotban lévő sértettekre kis-közepes, illetve legfeljebb közepes erejű ütést mért a hát deréktáji, lapocka, illetve mellkas tájékán.

[156] Figyelemmel az elkövetés módjára, eszközére, a támadott testtájékra, a támadás váratlanságára, a véletlenen, és nem a vádlotton múlott, hogy nem alakult ki súlyosabb sérülése a sértetteknek.

[157] Mindezek alapján helytállóan minősítette a másodfokú bíróság a 5. számú és a 4. számú sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének.

[158] Helytállóan minősítette továbbá a másodfokú bíróság a két alvó sértett, 1. számú és 6. számú sértettek sérelmére elkövetett testi sértést a Btk. 164. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdésre figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülőnek.

[159] Ugyanis a Btk. 459. § (1) bekezdés 29. pontja szerint védekezésre képtelennek kell tekinteni azt, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére.

[160] Akaratnyilvánításra képtelen az, aki nem képes az akaratát kifejezésre juttatni, például azért, mert alszik. Az irányadó tényállás szerint pedig a bántalmazás megkezdésekor mind 1. számú, mind 6. számú sértett aludt.

[161] A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a kiszabott büntetések az alkalmazott minősítés mellett a büntetés céljával összhangban állnak-e.

[162] Az ügyészi fellebbezés a kiszabott szabadságvesztés büntetés súlyosítását, továbbá a vagyonőri foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabását célozta.

[163] A törvény meghatározza a büntetés célját és a büntetéskiszabás elveit [Btk. 79. §, 80. § (1) bek.].

[164] A Btk. 79. §-ában írtak szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés kétségtelenül joghátrány, a büntetés kiszabása ekként joghátrány okozása, vagyis az elkövetőre vonatkozó rosszallás megtestesítése. Az elkövetett bűncselekmény viszont nyilvánvalóan szintén rosszat jelent.

[165] Ehhez képest a büntetés lényege – hagyományosan – a rosszra (a bűnre) adott olyan válasz, amiben testet ölt az elkövetőre vonatkozó, a számára rossz, azaz joghátrány (szabadságelvonás, jogkorlátozás stb.) okozása.

[166] Ahhoz, hogy egy büntetés elérje célját, általában elegendő, hogy a büntetés okozta rossz nagyobb legyen, mint a bűnből következő jó, és a rossz túlsúlya alapján kell kiróni a büntetést, és közömbössé tenni azt az előnyt, amelyet egy adott bűncselekmény elkövetése az elkövető számára jelentene.

[167] E mérlegelési folyamatnak nyilvánvalóan vannak általános és speciális (az elkövető személyéből és a cselekmény jellegéből adódó) szempontjai.

[168] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte, hogy

– a vádlott a cselekményét egy másik, személy és testi épség elleni büntetőeljárás hatálya alatt követte el,

– a többszörös halmazatot,

– az élet kioltására alkalmas (és a közbiztonságra is veszélynek minősülő, jogszerűen nem birtokolható) eszköz használatát,

– a halált okozó testi sértést érintően az, hogy a vádlott e cselekményével közvetlen életveszélyt is okozott, ami a testi sértés azonos bekezdésben meghatározott, így azonos büntetési tétellel fenyegetett másik alakzata,

– a cselekmények elkövetésére a köznyugalom megzavarására alkalmas módon, egy közforgalmat bonyolító helyszínen került sor.

[169] Enyhítő körülményként értékelte:

– a vádlott megromlott egészségi állapotát,

– négy cselekményét érintően azok kísérleti szakban maradását,

– azt, hogy a sértett halála és a vádlott cselekménye közötti okozati összefüggés közvetett volt.

[170] Megállapítható, hogy a büntetés kiszabása során értékelendő enyhítő és súlyosító körülményeket a másodfokú bíróság számba vette, ezekkel a Kúria túlnyomó részt egyetértett.

[171] A Kúria mellőzi a súlyosító körülmények közül a halált okozó testi sértést érintően azt a körülményt, hogy a vádlott e cselekményével közvetlen életveszélyt is okozott. Ugyanis ezen bűncselekmény vonatkozásában a minősítés során értékelésre került az, hogy a testi sértés halált okozott, így egyben az életveszély okozása, mint súlyosító körülmény kettős értékelést jelentene.

[172] A Kúria további enyhítő körülményként értékeli az időmúlást azzal, hogy annak nyomatéka csekélyebb.

[173] A Kúria az időmúlás kapcsán rögzíti, hogy enyhítő körülmény, ha a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el, miként az is, ha az elkövető hosszabb ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt, azonban minél súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, ami enyhítőként értékelhető (56. BK vélemény III/10. pont).

[174] Jelen ügyben az értékelés során nem maradhat figyelmen kívül, hogy a vádlottal szemben kiszabható halmazati büntetés két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés, amelynek középmértéke hét év.

[175] Nem kétséges, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyúak.

[176] Jelen ügyben a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményhez képest nincs akkora jelentősége az elkövetéstől eltelt időnek (valamivel több, mint 4 év), hogy nyomatékos enyhítő körülményként lehessen figyelembe venni.

[177] Ugyanakkor 3. számú sértett halála és a vádlott általi bántalmazás közötti közvetett okozati összefüggés, valamint a többi sértett sérelmére elkövetett cselekmény kísérleti szakban maradása nyomatékos enyhítő körülmény.

[178] Az ügyészi másodfellebbezés ezért szintén nem bizonyult alaposnak.

[179] A foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazásának szükségességét érintően a Kúria megjegyzi, hogy a vagyonőri tevékenységre vonatkozó szabályokból következően jelentősebb az a hátrány és az az idő, ami a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásából, az azt követően eltelt időből következően automatikusan e tevékenység gyakorlásának lehetőségétől elzárja a vádlottat.

[180] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság által kiszabott büntetés súlyosítását a Kúria nem látta indokoltnak.

[181] A másodfokú bíróság ítéletének valamennyi további rendelkezése is törvényes, ezért azok megváltoztatására nincs törvényes alap.

[182] Ekként a Kúria az ügyész, valamint a vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla ítéletét a Be. 623. § alapján helybenhagyta.