BK ÍH 2025/39.

I. A törvényi feltételek fennállása esetén a foglalkozástól eltiltás elrendelése bírói mérlegelést nem tűrően alkalmazandó akkor is, ha ugyanezen büntetést korábban már kiszabták a vádlottal szemben.

II. A korlátozott felülbírálat szabályai nem zárják ki azt, hogy a vádlottal szemben az elsőfokú határozat utáni jogerős elítélés adatait a másodfokú bíróság rögzítse ügydöntő határozatában [Btk. 52. § (3) bekezdés, 106. § (1) bekezdés; Be. 561. § (3) bekezdés b) pont].

A törvényszék mint fiatalkorúak bírósága a fiatalkorú vádlottat a Btk. 197. § (2) bekezdése, (3) bekezdés b) pontjára és (4) bekezdés a) pontjának ab) alpontjára figyelemmel szexuális erőszak bűntette, valamint a Btk. 205. § (3) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő folytatólagosan elkövetett szeméremsértés vétsége miatt halmazai büntetésül 5 év fiatalkorúak börtöne fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, valamint a vádlottat végleges hatállyal eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Rendelkezett továbbá a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélettel szemben a védő jelentett be fellebbezést a vádlott javára kizárólag a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. Az ítéletet az ügyészség és a vádlott tudomásul vette.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a védő büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezését nem tartotta alaposnak, ugyanakkor arra tekintettel, hogy időközben más ügyben jogerőre emelkedett ítéletben a vádlottat a Btk. 52. § (3) bekezdése szerint végleges hatályú foglalkozástól eltiltásra ítélte a bíróság, így jelen ügyben a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás ismételt kiszabásának mellőzésére tett indítványt.

A bejelentett fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetés megváltoztatására irányult, ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség indítványozta nyilvános ülés tartását, ezért a másodfokú bíróság a Be. 599. § (1) bekezdése, valamint a 598. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta felül a sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a korlátozott felülbírálatra figyelemmel a Be. 590. § (3), (5) és (7) bekezdéseiben foglaltak szerint bírálta felül. Mindez azt jelenti, hogy a bejelentett jogorvoslatot kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján jelentették be (korlátozott fellebbezés), ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül a Be. 590. § (3) bekezdésének megfelelően.

A Be. 590. § rendelkezéseinek szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik az úgynevezett szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre abban az esetben, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésekre is [Be. 590. § (5) bekezdés a)–c) pont]. Értelemszerűen a szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása, a fellebbezés oka és a cél, a büntetésre vonatkozó rendelkezések megváltoztatása, ezért a Be. 590. § (5) bekezdés d) pontjában foglaltak jelen esetben az 590. § (3) bekezdésében írtaknak feleltethetőek meg.

A Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a korlátozott felülbírálatra tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a mértékes fellebbezésre tekintettel az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes.

Az ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást perrendszerűen folytatta le, nem vétett úgynevezett abszolút, az elsőfokú bíróság ítéletének szükségszerűen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést [Be. 607. § (1) bekezdése, Be. 608. § (1) bekezdése] és nem észlelt az ítélőtábla olyan eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás folytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére vagy a büntetés kiszabására [Be. 590. § (5a) bekezdés]. Ilyen eljárási hibára nem is történt hivatkozás.

Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú ítélet a vádlott korábbi elítélései vonatkozásában kiegészítésre szorul, figyelemmel arra, hogy időközben a vádlott vonatkozásában jogerős ítélet született. Ezt a kiegészítést a korlátozott fellebbezés nem zárja ki.

Ezért a Be. 561. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel az elsőfokú ítéletet akként pontosította, hogy a vádlottat a törvényszék, az ítélőtábla ítéletével 2024. június 13. napján jogerőre emelkedett ítéletével folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette [Btk. 197. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés, (4) bekezdés a) pont aa) és ac) alpontok, (4a) bekezdés] és folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette [Btk. 197. § (2) bekezdés] miatt 3 év fiatalkorúak börtöne végrehajtási fokozatú szabadságvesztés-büntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, valamint végleges hatállyal eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, melynek keretében 18. évet be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyásoló viszonyban áll. Elkövetési idő 2020. december 8. napjától 2021. február 22. bezárólag. A szabadságvesztés letöltését a vádlott még nem kezdte meg.

Miként az ítélőtábla utalt rá a (történeti) tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta, a határozatát az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásra alapította a Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Az ítélőtábla megállapította, hogy az irányadó tényállásban az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére levont következtetése törvényes és a vádlott cselekményének jogi minősítése is kifogástalan [Be. 590. § (5) bekezdés c) pont].

A másodfokú bíróság a Be. 590. § (5) bekezdés d) pontja alapján vizsgálta a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést, melynek során arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokon eljárt bíróság alapvetően helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, azonban egyetértve az ügyészség álláspontjával a büntetéskiszabás során a fiatalkorú elkövetőnél a büntetlen előélet a büntetés kiszabását nem enyhíti (56. BK vélemény II. 1.).

Ennek ellenére a fiatalkorúként bűncselekményt elkövető vádlottal szemben a törvényszék indokolatlanul szigorú büntetést szabott ki, melynek enyhítése szükséges. A büntetés kiszabása során ugyanis hangsúlyos az egyéniesítés, valamint a szankciónak a tettarányos meghatározása. A büntetés kiszabása során a büntetőjog általános elveire, és az Alaptörvényből fakadó alkotmányos követelményekre is figyelemmel kell lenni. „A büntetéssel történő jogkorlátozásnak meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségszerűségnek és az ultima ratio elveinek” (1214/B/1990 AB határozat).

Jelen esetben az elkövetői magatartás nélkülözte a személy elleni erőszakot. Fiatalkorúak esetében a Btk. 106. § (1) bekezdésében megfogalmazott büntetési cél, a fiatalkorú helyes irányú fejlődésének elősegítése, azért, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon. Erre figyelemmel, a sértettek életkora és a feltárt súlyosító körülmények a Btk. 106. § (2) és (3) bekezdése alapján indokolják a szabadságelvonással járó büntetés kiszabását, ugyanakkor annak időtartamának mérséklése indokolt, mely igazodik az általa megvalósított bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához. Ehhez igazodóan mérsékelte az ítélőtábla a fiatalkorú vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltás mellékbüntetést tartamát is.

Az ügyészség indítványozta a fiatalkorú vádlottal szemben a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás mellőzését, mivel a részletezett jogerős ítélettel már vele szemben kiszabta azt a bíróság. Az ítélőtábla ezen érvelést nem osztotta, mivel a Btk. 52. § (3) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a törvényi feltételek fennállása esetén a foglalkozástól eltiltás elrendelése bírói mérlegelést nem tűrően alkalmazandó. Az eltiltás tartama ilyenkor végleges hatályú. Fiatalkorú elkövető esetén a Btk. 113/A. §-a lehetőséget ad a Btk. 52. § (3) bekezdése alkalmazásának mellőzésére különös méltányolás érdemlő esetben, azonban jelen ügyben mindez nem állt fent, a korábban kiszabott végleges foglalkozástól eltiltás pedig nem minősül ilyen körülménynek. Ebben a körben annak sincs jelentősége, hogy a két foglalkozástól eltiltás hatóköre megegyezik.

A Kúria az 1/2021. (V. 13.) BK véleményben részletesen ki is fejtette, hogy a Btk. 52. § (3) bekezdése szerinti rendelkezés a büntetés kiszabása körében kategorikus, mérlegelést nem engedő kötelezettséget ró a bíróságra. A törvényhelyben megjelölt feltételek teljesülése esetén a végleges hatályú, e rendelkezésben írt tartalmú foglalkozástól eltiltást a bíróságnak a terhelttel szemben ki kell szabnia. A büntetési nem kötelező kiszabását megalapozó feltételek objektívek; pusztán annak kell teljesülnie, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt kerüljön sor, és azt a terhelt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére kövesse el.

A végleges hatályú foglalkozástól eltiltást követően, ugyanezen büntetés kiszabását nem zárja ki egyetlen jogszabályi rendelkezés sem. Sem a Btk. 33. § (6) bekezdése, sem a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 31. §-a rendelkezéséből ilyen nem következik, különös figyelemmel arra, hogy a Btk. 53. § (4) bekezdése és a Bv. tv. 297. § (5) bekezdése alapján a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet kérelmére mentesítheti a végleges hatályú eltiltás alól. Az esetleges mentesítéssel kapcsolatos elbírálásban a büntetés többszöri kiszabása nyilvánvalóan szempont lehet az érdemesség elbírálásakor.

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fiatalkorú vádlott vonatkozásában a Be. 604. § (1) bekezdés b) pontja és 606. § (1) bekezdése alapján annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés, valamint a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát egyaránt 3-3 (három)-(három) évre enyhítette.

Az elsőfokú bíróságnak a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, a feltételes szabadságra bocsáthatóság és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezési megfelelnek a törvénynek.

Az elsőfokú ítélet törvénynek megfelelő egyéb rendelkezéseit a Be. 604. § (1) bekezdés a) pontja, illetve a 605. §-a alapján helybenhagyta.

Másodfokú eljárásban a fiatalkorú vádlott kirendelt védőjének nyilvános ülésen való részvételével kapcsolatban keletkezett bűnügyi költség [Be. 145. § (1) bekezdés c) pont] viselése alól a vádlott a Be. 613. § (2) bekezdés a) pontja alapján mentesül és azt az állam viseli, mivel a vádlott javára bejelentett védelmi perorvoslat a büntetés enyhítésére irányulóan eredményre vezetett.

A másodfokú határozattal szemben a fellebbezésnek a Be. 615. § (1), (2) bekezdéseiben és a Be. 478. § (1) bekezdés a) pontjában írt rendelkezések értelmében nincs helye.