BÜ BH 2025/4

[1] A törvényszék katonai tanácsa ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1) bek.]. Ezért – mint visszaesőt – 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 100 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, így összesen 100 000 forint pénzbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költségről.

[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát 1 év fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre enyhítette. A II. r. terhelttel szemben mellőzte a pénzbüntetés kiszabását, megállapította ugyanakkor, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan – elsődlegesen a megtámadott határozatok megváltoztatása és a II. r. terhelt felmentése, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[4] Álláspontja szerint az eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét.

[5] Kifejtette, hogy az I. r. terheltet befolyással üzérkedés bűntette miatt ítélték el, amiből az következik, hogy valójában semmiféle bűnös ügyintézést nem végzett, nem befolyásolt, illetve nem is vesztegetett meg senkit. Másként fogalmazva a jogtalan előny megszerzése érdekében becsapta, megtévesztette a vele kapcsolatba kerülő II. r. terheltet. Mivel nem történt vesztegetés, fogalmilag kizárt az ahhoz nyújtott bűnsegély is, ekként a II. r. terhelt nem követett el bűncselekményt.

[6] A II. r. terhelt cselekménye egyébként is legfeljebb csak befolyás vásárlásához nyújtott bűnsegély lehetne, ugyanis az irányadó tényállás szerint egy gazdálkodó szervezet ügyvezetőjével mint a cég részére és érdekében eljáró személlyel kapcsolatban valósította meg a terhére rótt bűncselekményt.

[7] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[8] Indokai szerint a nem létező ügyben a nem létező, illetve konkrétan meg nem jelölt hivatalos személy befolyásolása céljából adott jogtalan előny esetén az aktív oldalon álló személy cselekménye hivatali vesztegetésnek minősül, ha az előnyt magának a hivatalos személynek szánják. A védő által hivatkozott befolyás vásárlása akkor jöhetne szóba, ha az előny kérője a saját részére, a saját befolyása érvényesítése érdekében támasztana igényt a jogtalan előnyre, az nem a hivatalos személyhez kerülne.

[9] Kifejtette, hogy a korrupciós bűncselekmény minősítése vonatkozásában a valójában bűncselekményt elkövetni nem szándékozó személy jogállása vizsgálandó. Ezzel kapcsolatban viszont a tényállásban az szerepel, hogy az I. r. terhelt a döntésre ráhatással bíró hivatalos személy megvesztegetését ígérte.

[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a II. r. terhelt vonatkozásában hatályában tartsa fenn.

[11] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltak szerint nyilatkozott.

[12] A felülvizsgálati indítvány – egyéb okból – alapos.

[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi– és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja.

[14] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjaiban megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[15] A felülvizsgálati indítványában a védő arra hivatkozott, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont].

[16] Elöljáróban a Kúria rögzíti, hogy a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.].

[17] E szabály alóli kivétel a Be. 659. § (6) bekezdésében írt rendelkezés, eszerint a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.

[18] Az eljárási okból történő felülvizsgálat tehát hivatalbóli, és megelőzi az anyagi jogi okból történő érdemi felülvizsgálatot.

[19] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja értelmében ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[20] Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratok alapján a Kúria a következőket állapította meg:

1.

– az első fokon eljáró katonai tanács addigi összetételében változás történt, ezért a bíróság az eljárást a 2018. június 19. napján tartott tárgyaláson a korábbi tárgyalások anyagának ismertetésével megismételte;

– a jegyzőkönyv szerint ezen a tárgyaláson jelen volt a II. r. terhelt is, ugyanakkor a 2017. december 7., a 2018. január 4. és a 2018. január 9. napján tartott tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvek felolvasása közben tartott szünetben a kísérő büntetés-végrehajtási őr őt orvoshoz vitte. A bíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy a tárgyalás a távollétében is megtartható, mert a védője jelen van. Rögzítette azt is, hogy 10 óra 15 perckor a II. r. terheltet visszakísérték a tárgyalóterembe;

– ekkor a tanács elnöke tájékoztatta őt az addig történtekről, ismertette továbbá a 2018. január 16-án és a 2018. március 29-én felvett jegyzőkönyveket;

– a II. r. terhelt nem érezte jól magát, és azt kérte, hogy a tárgyalás további részén ne kelljen jelen lennie;

– ezt követően a bíróság végzést hozott, amelyben engedélyezte, hogy a II. r. terhelt „az aznapi tárgyalás további részéről távol maradjon”;

– ezután a bíróság a nyomozati iratokat ismertette, majd a tárgyalást további bizonyítás kiegészítése végett elnapolta, és rendelkezett arról, hogy az új határnapra a II. r. terheltet írásban kell idézni;

2.

– a bíróság a fogvatartásban lévő II. r. terheltet a következő, 2018. október 12. napjára kitűzött határnapra írásban idézte, és intézkedett az előállítása felől;

– a 2018. október 5. napján érkezett beadványában a II. r. terhelt azt kérte, hogy a bíróság a kitűzött tárgyalást halassza el, és a határnapra ne állítsák elő;

– a 2018. október 12. napján tartott tárgyalásra a II. r. terheltet a büntetés-végrehajtási intézet előállította;

– a tárgyaláson a tanács elnökének kérdésére a II. r. terhelt akként nyilatkozott, hogy kéri, hogy a bíróság az aznapi tárgyalásról is engedje el, és azt a távollétében tartsa meg;

– ezt követően a katonai tanács végzést hozott, amelyben engedélyezte, hogy a II. r. terhelt „az aznapi tárgyalás további részén ne legyen jelen”, majd igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzését rendelte el a II. r. terhelt egészségi állapotával kapcsolatban, és őt a tárgyalásról elbocsátotta;

– a II. r. terhelt távozását követően az ügyész a II. r. terheltet is érintően módosította (kiegészítette) a vádirati tényállást, majd két másik terhelt a módosított váddal egyező beismerő vallomást tett, amelyet a bíróság elfogadott;

– a beismerő terheltekre vonatkozóan a katonai tanács az ügyet elkülönítette, és velük szemben aznap ítéletet hozott;

3.

– a II. r. terhelt a bírósághoz 2018. november 13. napján érkezett beadványában kérte az addig keletkezett tárgyalási jegyzőkönyvek megküldését, ez azonban nem történt meg;

– a 2018. december 7. napján kelt, és a törvényszékhez 2018. december 10. napján érkezett beadványában a II. r. terhelt akként nyilatkozott, hogy egészségi állapotának romlása miatt a 2018. december 11. napjára kitűzött tárgyaláson nem kíván jelen lenni, az orvosszakértői vizsgálat eredménye után azonban részt szeretne venni a tárgyaláson;

4.

– a 2018. december 11. napján tartott tárgyaláson a II. r. terhelt nem volt jelen, a tanács elnöke ismertette a terhelt előző nap érkezett beadványát, majd a bíróság végzést hozott arról, hogy a II. r. terheltnek engedélyezi, hogy az aznapi tárgyalásról távol maradjon;

– ezen a tárgyaláson a jegyzőkönyv szerint a tanács elnöke ismertette az eredeti vádiratot, a nyomozó főügyészség átiratát a vádirat és mellékletei megküldéséről, továbbá az elektronikus úton érkezett vádiratot

– a tárgyalást a katonai tanács elnapolta, az új határnapra a II. r. terhelt írásban történő idézését – és a fogva lévő terhelt előállítását – rendelte el;

– a 2018. december 16. napján kelt, és a bírósághoz 2018. december 20. napján érkezett beadványában a II. r. terhelt akként nyilatkozott, hogy a következő tárgyaláson sem kíván jelen lenni;

5.

– a következő, 2019. február 19. napjára kitűzött tárgyalási határnapra történő idézés 2019. január 3. napján történt kézhezvételét követően két alkalommal, a 2019. január 3. napján és a 2019. január 22. napján kelt beadványaiban ismét azt kérte, hogy a bíróság tekintsen el a megjelenésétől, s ez utóbbiban megismételte az a kérését is, hogy a korábban kért iratokat a bíróság küldje meg a részére. Mindkét beadvány 2019. január 29. napján érkezett a törvényszékre;

– a 2019. február 19. napján tartott tárgyalásra a II. r. terheltet a büntetés-végrehajtási intézet előállította;

– a tanács elnöke arról tájékoztatta a II. r. terheltet, hogy az előállítására azért került sor, mert az igazságügyi orvosszakértő aznap tudja megvizsgálni, illetve, hogy jelen lehessen a fia tanúvallomásakor;

– ezt követően a jegyzőkönyv szerint a tanács elnöke újra ismertette az eredeti vádiratot, a nyomozó főügyészség átiratát a vádirat és mellékletei megküldéséről, továbbá az elektronikus úton érkezett vádiratot, illetve ezek mellett a 2017. október 20., 2017. december 7. és 2018. január 4., 9., 11., és 16. napjára szóló tárgyalást kitűző végzést, és az I. r. terhelt védőjének 2017. szeptember 24-i bejelentését arról, hogy az I. r. terhelt által neki adott meghatalmazás megszűnt;

– ezután a bíróság a tárgyalást elnapolta, és az új határnapra a II. r. terheltet szóban megidézte, ugyanakkor az írásbeli idézését is elrendelte;

6.

– a II. r. terhelt a 2019. március 6. napján kelt, és a bírósághoz 2019. március 12. napján érkezett beadványában azt kérte, hogy ne kelljen jelen lennie a 2018. március 26-i határnapon;

– ezt a kérését a 2019. március 11-én és a 2019. március 17-én kelt beadványaiban is megismételte;

– a 2019. március 26. napján tartott tárgyaláson a II. r. terhelt nem volt jelen, a jegyzőkönyv szerint a bíróság számára engedélyezte a távolmaradást;

– megjelent ugyanakkor a II. r. terhelt fia, akit a bíróság tanúként hallgatott ki, és aki az édesapja cselekvőségével kapcsolatban nyilatkozott;

– a jegyzőkönyv szerint a tárgyaláson a tanács elnöke ismertette az ügyben keletkezett előzményi bírósági iratokat és a II. r. terhelt egészségi állapotáról készített igazságügyi orvosszakértői véleményt, majd az ügyben ítéletet hozott.

[21] A rendelkezésre álló iratok szerint tehát a II. r. terhelt nem volt jelen a vád őt is érintő módosításakor, a vád módosítását is tartalmazó jegyzőkönyvet nem kapta meg, azt a bíróság vele utóbb sem ismertette. Nem vett részt a tárgyaláson akkor, amikor a módosított vádat érintően két terhelttársa – az ő cselekvőségét is érintő – beismerő vallomást tett.

[22] Nem volt jelen a bizonyítási eljárás érdemi részét képező azon a tárgyalási napon sem, amikor a katonai tanács a fiát tanúként hallgatta ki, aki az ő cselekvőségével kapcsolatban nyilatkozott, és annak tartalmát utóbb sem ismerhette meg, arra észrevételt nem tehetett.

[23] Mindez kétségtelenül a védelem jogának [Be. 3. § (1) és (2) bek.] súlyos megsértését jelenti, amely abból fakadt, hogy a II. r. terhelt nem volt jelen a tárgyaláson, amikor őt érintő bizonyítás felvételére került sor, és a beszerzett bizonyítékokat a bíróság vele utóbb sem ismertette.

[24] A másodfokú bíróság a II. r. terhelt védekezési jogának megsértését észlelte, azonban álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértés – amikor a II. r. terhelt beadványaira nem reagált, nem küldte meg részére az iratokat – nem volt olyan mértékű, amely az ítélet hatályon kívül helyezését kellett volna, hogy eredményezze. Az elsőfokú bíróság eljárását „egyébként perrendszerűnek tekintette”.

[25] A fellebbviteli bíróság a II. r. terhelt jelenléthez fűződő jogával összefüggésben megállapította azt is, hogy az őt érintő bizonyítás felvételénél jelen volt a tárgyaláson, élt a védekezés jogával, a tanúkhoz kérdést intézhetett.

[26] E megállapítás azonban az iratok tartalma alapján nyilvánvalóan csak a tanácsváltozást megelőző időszakra vonatkoztatható, ugyanakkor a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a II. r. terheltet érintő, további lényeges bizonyítás felvétele 2018. június 19. napját követően is folytatódott, vádmódosítás is történt, mely tárgyalási napokon a II. r. terhelt nem volt jelen.

[27] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárását úgy tekintette, mintha az – 2018. július 1. napját követően – a Be. 430. § (2) bekezdése körébe tartozó eljárás lenne, és hiányosságot csupán abban látott, hogy nem került becsatolásra megbízási szerződés a védő részére kézbesítési megbízotti feladatok ellátására (nem volt kézbesítési megbízott), és a II. r. terhelt a tárgyalásról való jelenlét jogáról lemondó nyilatkozatát nem szóban a bíróság előtt tette meg, és nem is ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okiratban.

[28] A másodfokú bíróság álláspontja két okból is téves az alább kifejtettek szerint.

[29] A Kúria előrebocsátja, hogy ha a fellebbviteli bíróság a felülbírálat során az eljárási szabályok vizsgálatakor a Be. 608. § (1) bekezdésében kimerítően felsorolt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályértést észlel, akkor a következményének levonása – miként a felülvizsgálati eljárásban – nem mellőzhető.

[30] A Kúria rámutat, hogy a II. r. terhelt tárgyalási határnapokról történt távolmaradása, illetve ennek „engedélyezése” nem tekinthető, nem értelmezhető a Be. 430. § (1) bekezdésében írt tárgyaláson való jelenlét jogáról történő lemondásnak.

[31] A Be. 428. § (1) bekezdése szerint a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező, ha

a) a tárgyaláson való jelenlét jogáról a 430. § (1) bekezdése szerint nem mondott le,

b) a bíróság kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre.

[32] A Be. 430. § (1) bekezdés akként rendelkezik, hogy a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról a vádemelés után bármikor lemondhat, ha

a) védővel rendelkezik, és

b) a védőt megbízza a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával.

[33] A tárgyalásról való jelenlét jogáról lemondó nyilatkozatot a vádlott a bíróság előtt szóban vagy a védője által ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okiratban teheti meg [Be. 430. § (2) bek.]. A jegyzőkönyvből vagy a bírósághoz címzett iratból azonban egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a vádlott e nyilatkozatát a Be 430. § (4)–(7) bekezdéseiben foglaltak ismeretében tette meg [Be. 430. § (3) bek.].

[34] Ez utóbbi olyan garanciális szabály, amely a tárgyalásról lemondás érvényességének feltétele.

[35] A tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondó nyilatkozat ugyanis csak abban az esetben érvényes, ha a terhelt az intézmény lényegével és a büntetőeljárás távollétében történő mikénti folytatására való kihatásával tisztában van [Be. 430. § (3) bek.].

[36] Ez pedig az arról való tudomást jelenti, mely szerint a bíróságnak a tárgyalást – ha a vádlott jelenlétét maga sem tartja szükségesnek – a vádlott távollétében kell megtartania, és az eljárást a meg nem jelent vádlottal szemben befejezheti [Be. 430. § (7) bek.]; továbbá, hogy a vádlottnak szóló ügyiratokat – kivéve a tárgyaláson való jelenlétre kötelező végzést és az idézést – a kézbesítési megbízott részére kézbesíti, melynek a vádlott részére való továbbítása akadályozottsága esetén az erről szóló bejelentés a kézbesítési megbízottat terheli [Be. 430. § (4)–(5) bek.] (Kúria Bfv.II.258/2023/11. szám [44] bekezdés).

[37] A tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondás kétségtelenül legfontosabb következménye, hogy a bíróság a tárgyalást a vádlott távollétében megtarthatja, és az eljárást a meg nem jelent vádlottal szemben érdemben be is fejezheti.

[38] Ez az oka annak, hogy a garanciális jogokra történő megfelelő kioktatás nélkül a terhelt távolmaradása sem az egyes tárgyalási napokra, sem a további teljes tárgyalásra nem engedélyezhető.

[39] Jelen ügyben ilyen kioktatás nem történt. A II. r. terhelt a védőjét nem bízta meg a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával, nyilatkozatai pedig nem tekinthetők a tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondásnak.

[40] A II. r. terhelt épp azt juttatta kifejezésre, hogy ha a bíróság az általa kért iratokat részére megküldi, érdemi védekezést kíván előterjeszteni. Erre nem volt módja, a kért iratokat nem kapta meg – a vádmódosítást sem – az őt érintő bizonyítás tartalmát meg sem ismerhette. Ehhez képest az elsőfokú bíróság – előzetes kioktatás nélkül – távollétében vele szemben az eljárást befejezte, és ítéletet hozott.

[41] Az elsőfokú bíróság oldaláról vizsgálva e kérdést szintén az a megállapítás tehető, hogy maga az elsőfokú bíróság sem tekintette saját eljárását olyannak, mintha a jelenlét jogáról a II. r. terhelt érvényesen lemondott volna.

[42] Épp ellenkezőleg. A fogva lévő II. r. terheltet 2018. július 1. napját követően is minden egyes tárgyalási napra írásban megidézte, és előállítása iránt intézkedett. A II. r. terhelt fiának tanúkénti kihallgatását megelőzően a jegyzőkönyv tanúsága szerint az eljáró bíró kifejezésre juttatta, hogy a tanú kihallgatására csak a II. r. terhelt jelenlétében fog sort keríteni.

[43] Ilyen körülmények között a Be. 430. § (1) bekezdése szerinti eljárás érvényességének kérdése fel sem merülhet.

[44] Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést vétett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. terheltnek az egyes tárgyalási napokról való távolmaradását, illetve a tárgyalásról való eltávozását „engedélyezte”, továbbá a távollétében bizonyítást vett fel, és utóbb sem a beszerzett bizonyítékot, sem a vád módosítását nem ismertette vele, majd távollétében érdemi ügydöntő határozatot hozott.

[45] Ezzel ugyanis olyan személy távollétében tartott tárgyalást, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező [Be. 608. § (1) bek. d) pont]. Ezáltal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok megvalósult.

[46] A kifejtettek tükrében a felülvizsgálati indítványban felhozott anyagi jogi kérdés érdemi vizsgálatára jelen felülvizsgálati eljárás keretében nem nyílt mód.

[47] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálva a megtámadott határozatokat a II. r. terhelt tekintetében a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.