BK ÍH 2025/4.

Nem kell kizárni azt a védőt az eljárásból, aki több vádlott védelmét csak akkor látta el egyidejűleg, amikor a vádlottak közötti érdekellentét még nem volt megállapítható, az érdekellentét létrejöttekor azonban már csak az egyik vádlott védelmében járt el [Be. 43. § (2) bekezdés].

A törvényszék a 2024. november 19. napján kelt végzésével a II. r. vádlott meghatalmazott védőjét, dr. D. R. ügyvédet a büntetőeljárásból kizárta.

A végzés ellen a II. r. vádlott és védője jelentett be joghatályos fellebbezést.

A védő fellebbezését azzal indokolta, hogy a III. r. vádlott 2023. november 21. napján változtatta meg a vallomását, márpedig az ő védelmére adott meghatalmazása már napokkal korábban, 2023. november 18. napján megszűnt. Korábban a terheltek azonos tartalmú védekezést terjesztettek elő, így akkor, amikor a II. r. vádlott védője több terhelt érdekében járt el, érdekellentét nem volt közöttük.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen észlelte, hogy az I. és III. r. vádlottak, valamint a II. r. vádlott vallomásai között érdekellentét áll fenn, és mindhármuk védelmét a nyomozati szakban dr. D. R. ügyvéd ellátta. Mivel az eljárás egy szakaszában ugyanaz a védő védte a vádlottakat, akiknek vallomásai között az érdekellentét megállapítható, a hatályos eljárási rendelkezések értelmében a védőt – aki már csak a II. r. vádlott védelmét látta el – az ügyből ki kellett zárni. Mindezek alapján az ügyészség az elsőfokú végzés helybenhagyására tett indítványt.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a védelmi fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.

A törvényszék az eljárására irányadó szabályokat megtartotta, a döntése szempontjából jelentős körülményeket feltárta, értékelés alá vonta. A fellebbezésekkel támadott végzésben az ügyiratok tartalmának mindenben megfelelően, teljeskörűen és pontosan hivatkozta a védő kizárása szempontjából releváns tényeket. Szintén helyes jogi érvelésének kiindulópontja, vagyis, hogy a terheltek közötti érdekellentétet megítélése során elsődlegesen a vádlottaknak az eljárásban tett korábbi nyomozati, tárgyalási vallomásait és ezeken keresztül a védekezés fő irányát, tartalmát kell behatóan értékelnie. A törvényszék azt is megalapozottan állapította meg, hogy az I. és III. r. vádlott, illetve a II. r. vádlott közötti érdekellentét a 2023. november 21. napján megtartott szembesítések során alakult ki, korábban vallomásaik lényegében egybehangzóak voltak.

Azonban a törvényszék nem ismerte fel annak a jelentőségét, hogy az érdekellentét kialakulásakor dr. D. R. védő már nem járt el több terhelt védelmében, a hivatkozott eljárási cselekményeken már kizárólag a II. r. vádlott védője volt, és azóta is kizárólag az ő védője.

Az elsőfokú bíróság e körben arra hivatkozott, hogy az érdekellentét objektív vizsgálata esetében nincs jelentősége annak, hogy a védő csak az eljárás egy részében látta el az egymással érdekellentétbe került vádlottak védelmét, csak azt kell vizsgálni, hogy a vádlottakat valóban ugyanaz a védő védte-e az eljárás egy szakaszában és a vádlottak vallomása között valóban megállapítható-e az érdekellentét, akár az az eljárás során kialakult, akár eleve fennállt.

A törvényszék érvelése alátámasztására hivatkozta a BH 2024.204. számon közzétett eseti döntést. Ez azonban a vizsgált jogkérdés szempontjából nem releváns, ugyanis az eseti döntés alapjául szolgáló ügyben a kizárt védő a bírósági szakban is ellátta az érdekellentéttel érintett vádlottak védelmét (Kúria Hkf.II.58/2024/13. [30]–[31] és [39] bekezdések). Márpedig jelen ügyben az eldöntendő kérdés az volt, hogy ki kell-e zárni azt a védőt az eljárásból, aki jelenleg csak egy vádlott érdekében jár el, és az érdekellentét akkor még nem volt megállapítható, amikor több terhelt védelmét látta el az ügyben.

A Kúria gyakorlatában feltárható releváns precendensértékű határozat, ami azonban az elsőfokú bíróságétól eltérő jogkövetkeztetést alapoz meg. A Kúria a Bfv.816/2022/9. számú végzésében kimondta, hogy a Be. 43. § (2) bekezdése arra az esetre vonatkozik, ha a védő egyidejűleg látja el több terhelt védelmét. Dr. D. R. védő akkor látta el egyidejűleg több terhelt védelmét, amikor közöttük nem volt érdekellentét, 2023. november 21. napja előtt így kizárási ok nem volt megállapítható. Ettől az időponttól kezdve az érdekellentét fennállt, azonban a kizárási ok másik feltétele, vagyis a több terhelt védelmének egyidejű ellátása már nem. Ezért az eljárás során nem volt olyan időszak, amikor dr. D. R. védő tekintetében a Be. 43. § (2) bekezdésében írt eset minden feltétele alkalmazható lett volna, és jelenleg sem áll fenn ez a helyzet.

Egyebekben az elsőfokú bíróság nem hivatkozott olyan adatra, amely a védő kizárását megalapozhatná, és ilyet a másodfokú bíróság sem tudott feltárni. Ezért az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú végzés jogszabályt tévesen alkalmazott, így azt a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott, dr. D. R. védő kizárását mellőzte.