PÜ BH 2025/41

[1] A felperes végleges keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperesi társasházban tartottak-e közgyűlést 2016. május 25-én, illetve 2017. május 25-én. Ehhez kapcsolódóan kérte annak megállapítását is, hogy a periratokhoz másolatban csatolt közgyűlési jegyzőkönyvekben szereplő határozatoknak nincs joghatásuk. Másodlagos kereseti kérelmében a fenti közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítását kérte.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletével az elsődleges keresetet mint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdése által meg nem engedett megállapítási keresetet, a másodlagos keresetet pedig annak elkésettsége miatt elutasította.

[3] Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes – egyebek mellett – kifogásolta az elsőfokú bíróságnak az elsődleges keresetével kapcsolatban adott ítéleti indokolását, kiemelve: „Ez nem elsődleges kereseti kérelem, hanem a közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítására vonatkozó kereseti kérelem része, annak előkérdése.”

[4] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján, az elsőfokú bíróság helyes indokaira visszautalva helybenhagyta. Határozata indokolásában az elsődleges kereset körében utalt arra, hogy „a Tht. 42. § (1) bekezdésén alapuló érvénytelenségi kereset sui generis megállapítási kereset, ezért az, hogy a közgyűlés megtartására nem került sor eredeti jegyzőkönyv hiányában az érvénytelenség indoka…”.

[5] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati, a felülvizsgálat engedélyezése iránti, valamint a jogerős ítélet végrehajthatóságának felfüggesztése iránti kérelmet.

[6] Arra az esetre, ha a Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálat engedélyezésére nincs lehetőség, a felperes indítványozta, hogy a Kúria kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Pp. 407. § (2) bekezdés d) pontja Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatát, mert szerinte „a társasházi perek kizárása a felülvizsgálati eljárásból indokolatlan diszkriminációt jelent, hiszen a közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránti perekben pusztán az eljárás tárgya, illetve az alperes személye miatt nem magasabb a bírói tévedés lehetősége, mint más polgári peres eljárások esetén”, továbbá ez a törvényi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XVIII. (helyesen: XXVIII.) cikke (7) bekezdésével, mert – szerinte indokolatlanul – lényegében az alperes személye (általában magánszemélyek csoportja) alapján zárja ki „az általában mindenkit megillető rendkívüli jogorvoslat lehetőségéből”.

[7] A felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el.

[8] A Pp. 407. § (2) bekezdés d) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a társasház tulajdonostársi közösségének szervei által hozott határozatok megtámadása iránti perben az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.

[9] A közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti per a társasház tulajdonostársi közösségének szerve által hozott határozat megtámadása iránti pernek minősül. A másodfokú bíróság a jelen – a felperes fellebbezési hivatkozására és a másodfokú bíróság indokolására figyelemmel az elsődlegesnek nevezett kereset tekintetében is az alperesi közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítására irányuló – perben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A felperes a helybenhagyó jogerős ítéletet támadta felülvizsgálati kérelemmel, a Pp. idézett rendelkezése alapján azonban ilyen esetben nincs helye felülvizsgálatnak.

[10] A felperes által előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemmel összefüggésben a Kúria rámutat: a Pp. 409. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálatot a Kúria kizárólag abban az esetben engedélyezheti, ha a felülvizsgálatnak a 408. § alapján nem lenne helye, ugyanakkor törvény a felülvizsgálatot más okból nem zárja ki. A jelen ügyben azonban a felülvizsgálat a Pp. 407. § (2) bekezdés d) pontja alapján (azaz „más okból”) kizárt, ezért a felülvizsgálat a Pp. 409. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kivételesen sem engedélyezhető. Így a felperes által előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem vizsgálatára nem volt lehetőség.

[11] A felperesnek a Pp. 407. § (2) bekezdés d) pontja Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatára irányuló kezdeményezés iránti kérelmével összefüggésben a Kúria az alábbiakra mutat rá.

[12] A felperes a Pp. 407. § (2) bekezdés d) pontja Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint az sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot.

[13] Az Alkotmánybíróság már az Alaptörvény hatályba lépését megelőzően, a korábbi Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslati jog tekintetében számos esetben vizsgálta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) felülvizsgálati szabályozási rendszerét [1319/B/1993. AB hat. II. pont; 1/1994. (I. 7.) AB hat. IV. 1. pont; 104/D/1994. AB hat. III. pont; 1332/B/1997. AB hat. 2.1. pont; 808/D/2000. AB hat. III. 2. pont; 736/B/2001. AB hat. III. 2.2. pont; 702/D/2004. AB hat. IV. B) 4. pont]. Az Alkotmánybíróság már ekkor kialakult, töretlen gyakorlata értelmében nincs összefüggés a rendkívüli perorvoslatnak minősülő felülvizsgálatból kivett tárgyköröket szabályozó (perrendtartási) rendelkezés és a jogorvoslati jog között. Mivel a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendkívüli jogorvoslat, a törvényhozónak – egyéb alkotmányossági rendelkezésekkel összhangban (pl. a diszkrimináció tilalma) – teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani.

[14] Ezt az álláspontját az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését követően, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében – a korábbi Alkotmány 57. § (5) bekezdésének normatartalmával tartalmilag azonosan – szabályozott jogorvoslati joggal összefüggésben többször megerősítette. Kiemelte, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény a jogorvoslati jog tekintetében tartalmilag a támadott jogszabályi szövegrészt érintő módon nem tartalmaz eltérő rendelkezést, továbbá, hogy a jogorvoslathoz való jog a többfokú jogorvoslathoz való jogot nem foglalja magában. Sem az Alaptörvény szövegéből, sem az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatából nem következik az, hogy a jogalkotó ne határozhatná meg azon határozatok körét eltérően, amelyek vonatkozásában az eltérő célú rendkívüli jogorvoslatok előterjesztése megengedett. Minderre tekintettel rögzítette: „Az Alkotmánybíróság tehát változatlanul fenntartja az álláspontját, miszerint a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat szabályozása során a törvényhozás meghatározhatja a felülvizsgálat alá eső jogerős döntések körét.” {3019/2014. (II. 11.) AB végzés [27]}.

[15] Kiemelte továbbá: „Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe.” (3025/2016. (II. 23.) AB határozat [24]).

[16] Ugyanezt az álláspontot képviselte további határozataiban is: 3091/2017. (IV. 28.) AB végzés [38]; 3315/2017. (XI. 30.) AB végzés [20]; 3273/2018. (VII. 20.) AB végzés [53]; 3202/2020. (VI. 11) AB végzés [30]–[33]; hasonlóan: 3376/2020. (X. 22.) AB végzés [15].

[17] A felülvizsgálatból kivett (felülvizsgálati kérelemmel nem támadható) határozatok régi, illetve a hatályos Pp.-ben meghatározott konkrét körének a szabályozás jellege szempontjából nincs jelentősége. Így az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a felperes által a Pp. 407. § (2) bekezdés d) pontja általi állított sérelme – a fenti alkotmánybírósági határozatok tükrében – a Kúria álláspontja szerint nem teszi indokolttá az Alkotmánybíróság eljárásának indítványozását.

[18] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a felperes Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti kérelmét a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján elutasította, felülvizsgálati kérelmét pedig – a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem vizsgálata nélkül visszautasította.