BK ÍH 2025/41.

I. Rendbírság kiszabására csak olyan eljárási kötelezettségek megszegése esetén kerülhet sor, amelyet a Büntetőeljárási törvény nevesít.

II. A védői helyettesítésről történő érdemleges gondoskodás elmulasztása miatt az eredeti védővel (és nem a helyettesével) szemben van helye rendbírság kiszabásának [Be. 116. § (3) és (4) bekezdés, 127. § (1) bekezdés].

A pénzmosás bűntette miatt a vádlott ellen a törvényszéken folyamatban levő – hatályon kívül helyezés folytán megismételt – eljárásban a 2024. augusztus 30. napjára kitűzött tárgyaláson a vádlott védelmében dr. F. I. meghatalmazott védő helyett – helyettesítésre előző nap adott teljes körű meghatalmazás alapján – dr. F. F. ügyvéd jelent meg, aki a tanúk kihallgatását, a bizonyítási eljárás lefolytatását követően felkészületlenségére, helyetteskénti eljárására hivatkozva nem tudott perbeszédet tartani.

Ezért a törvényszék a tárgyalás 2024. szeptember 12. napjára történt elnapolása mellett dr. F. F. védővel szemben 250 000 forint rendbírságot szabott ki, mivel álláspontja szerint az eljárási kötelezettségét megszegte, a tárgyalás rendjét, szabályszerű menetét megakasztotta. (A külön íven szövegezett végzés rendelkező részében nyilvánvaló elírás miatt egy esetben a rendbírság helyett pénzbírság kiszabására vonatkozó kifejezés szerepelt.)

A végzéssel szemben dr. F. F. ügyvéd jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a sérelmezett határozat helybenhagyására tett indítványt.

Dr. F. F. védő fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen a pénzbírság, másodlagosan a rendbírság mellőzését indítványozta.

Az elsődleges indítványával összefüggésben – bár a tárgyalási jegyzőkönyvből, sőt a külön íven szövegezett végzés indokolásából és a rendelkező rész egyéb előírásaiból is egyértelműen megállapíthatóan – a pénzbírság kiszabására utalás elírás volt, részletezte, hogy szabálysértést nem valósított meg, s így a szabálysértési eljárásról, és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény szerinti pénzbírság kiszabására – összegében is – törvénysértően került sor.

Amennyiben az ítélőtábla úgy ítélné meg, hogy a pénzbírság szóhasználat elírás volt, úgy másodlagosan a rendbírság mellőzését azért látta indokoltnak, mivel álláspontja szerint azon kérelme, hogy a perbeszédet a meghatalmazott védő tarthassa meg, s ezért a tárgyalás elnapolásra kerüljön, a Be.-ben – az eljárási kötelezettségek körében – tételesen felsorolt rendbírságkiszabási okok között nem szerepel, s az a tárgyalás rendjét sem zavarhatta.

Amennyiben a másodfokú bíróság ez utóbb kifejtetteket sem osztaná, kérte figyelembe venni azt is, hogy a helyettesítésre a meghatalmazást a tárgyalás előtti napon kapta meg, a perbeszéd megtartására szóban utasítás nem hangzott el, s bár nem a bíróság által kirendelt, a Be. 49. § (3) bekezdése szerinti kirendelt helyettes védő volt, a törvényszék akkor járt volna el tisztességesen, amennyiben a meghatalmazott védő perbeszéd megtartáshoz fűződő jogát biztosítja. Utalt arra is, hogy a tárgyalás rendjét, menetét megzavaró magatartást nem tanúsított, s a soron kívüli eljárás követelményét, a fokozatosság elvét a törvényszék is megsértette. Rámutatott arra is, úgy érzi, a vele szemben kiszabott rendbírság a meghatalmazott védőnek is szól.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

Az elsőfokú bíróság a végzés indokolásában pontosan jelölte meg a tárgyalást mulasztó személy nevét, az eljárási kötelezettség megszegését megalapozó tényeket, míg a rendbírsággal érintett dr. F. F. ügyvéd eljárási pozíciója tekintetében annyi kiegészítés teendő, hogy nevezett az eljárásban dr. F. I. meghatalmazott védő helyett, az általa adott helyettesítési maghatalmazás alapján kizárólag a 2024. augusztus 30. napján tartott tárgyaláson vett részt védőként.

Az iratokból az is rögzíthető, hogy a következő, 2024. szeptember 12. napján tartott tárgyalási határnapon már dr. F. I. meghatalmazott védő jelent meg, a perbeszédet is ő tartotta, s aznap ügydöntő határozat kihirdetésére is sor került.

Az elsőfokú bíróság azon megállapítása is helytálló, hogy a 2024. április 12. napján tartott tárgyalás alapján, figyelemmel az ott indítványozott bizonyításra, s annak maradéktalan lefolytatására, az ügyben a bizonyítási eljárás 2024. augusztus 30. napján történő lezárásával, s a meghatalmazott védő részéről is a perbeszéd tartásával minden eljárási résztvevőnek számolni kellett.

A törvényszék azonban – helytelenül – nem tulajdonított jelentőséget annak, miszerint dr. F. F. ügyvéd a 2024. augusztus 30. napján tartott tárgyaláson védőként nem „saját jogon”, hanem pusztán dr. F. I. meghatalmazott védő helyetteseként vett részt, s a helyettesítési meghatalmazás keltéből az sem vitatható, hogy nevezettnek az ügyről olyan elmélyült ismerete, mint a korábban az alapeljárásban is részt vevő meghatalmazott védőnek, nem volt, a perbeszéd írásos formája rendelkezésére nem állt.

Ami pedig a rendbírság kiszabását megalapozó védői magatartás jogi megítélését illeti. Dr. F. F. védő az ügyben V. I., K. Sz., T. Z. L., H. F. tanúk kihallgatását, K. F., S. B. tanúk kihallgatására tett indítvány elutasítását, valamint iratok ismertetését követően kérte csupán a tárgyalás elnapolását abból a célból, hogy a perbeszédet személyesen dr. F. I. meghatalmazott védő tarthassa meg. Miután a rövid szünetet követően sem tudta nevezettel a kapcsolatot felvenni, kétségtelen, hogy felkészületlensége okán a tanács elnökének a perbeszéd megtartására vonatkozó felhívását megtagadta, megjegyezve, hogy arra a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanács elnöke nevezettet az ügyészi perbeszéd elhangzása előtt szólította fel.

E védői eljárás – a fenti kiegészítések türkében – a másodfokú bíróság megítélése szerint a tárgyalás rendjét zavaró magatartásnak semmiképpen sem minősül, ezért az a Be. 127. § (1) bekezdés első fordulata, azaz az eljárás rendjének fenntartása érdekében rendbírság kiszabását nem alapozhatta meg. Ez legfeljebb akkor merülhetne fel, amennyiben a védő perbeszéd megtartását egyértelműen a tanács elnökének az eljárás menetét meghatározó intézkedésének szándékosan ellenszegülve, merőben önkényesen, bármiféle méltányolható indok nélkül utasítja vissza.

Egyetértett az ítélőtábla a fellebbezés indokolásban írtakkal a tekintetben is, miszerint a Be. 127. § (1) bekezdés második fordulata egyértelműen fogalmaz, eszerint eljárási kötelezettségszegés rendbírság kiszabását csak a Be.-ben nevesített esetekben teszi lehetővé, mely rendelkezések egyikének sem feleltethető meg dr. F. F. védő tárgyalási magatartása.

A teljesség igényével jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a bírói gyakorlat következetes abban, hogy amennyiben perbeszédre álló büntetőügyben a védő meghatalmazással jelen levő helyettese felkészületlensége miatt nem tud perbeszédet tartani, s a perbeszéd írott formája sem áll rendelkezésre, úgy az a helyettesítésre irányuló megbízás formális volta, a helyettesítésről történő érdemleges gondoskodás elmulasztása miatt a Be. 116. § (3) bekezdése az eredeti védővel (és nem annak helyettesével) szemben teszi lehetővé a rendbírság kiszabását.

A fellebbviteli főügyészségi indítványban felhívott EBH 2000.294 számú jogeset jelen ügyben nem alkalmazható, miután abban az ügyben a Legfelsőbb Bíróság nem a rendbírság kiszabásának törvényességéről döntött, hanem azon bírósági eljárás szabályosságával kapcsolatban fejtette ki álláspontját, mely szerint a meghatalmazott védő perbeszéd tartásának visszautasítását követően a tanács elnöke a meghatalmazott védővel egyidejűleg jelen levő kirendelt védőt hívta fel a perbeszéd megtartására.

Minderre figyelemmel tehát a másodfokú bíróság megítélése szerint dr. F. F. védővel szemben a rendbírság kiszabásának törvényi alapja nem állt fenn, ezért a törvényszék végzését a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerint tanácsülésen a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, s a rendbírság kiszabását mellőzte, egyben a tárgyalási jegyzőkönyv alapján helyesbítette a felülbírált határozat sorszámát és a rendelkező részben szereplő elírást (pénzbírság) a Be. 453. § (6) bekezdése értelmében kijavította.