BK ÍH 2025/45.

Az alapügyben az eljárás a távollévő terhelttel szemben külön eljárás szabályai szerint elítélt terhelt esetén a perújítás elrendelésének és lefolytatásának egyaránt feltétele a terhelt elérhetősége [Be. 637. § (1) bekezdés g) pont, 639. § (5) bekezdés, 647. § (2) bekezdés b) pont].

Az alapügyben eljáró törvényszék a 2019. május 24-én kelt és az ítélőtábla határozata folytán 2020. szeptember 22-én jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet a Btk. 353. § (1) bekezdésében meghatározott és – figyelemmel a (2) bekezdés a), b) pontjaira – a (3) bekezdés a) és d) pontjai szerint minősülő bűnszervezetben, folytatólagosan és társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette miatt 6 év szabadságvesztésre és 10 év kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az első- és másodfokú eljárás lefolytatására a Be. CI. fejezetében írt – a távollévő terhelttel szemben irányadó – rendelkezések alkalmazásával került sor.

A kiszabott szabadságvesztést – a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása miatt – nem lehetett foganatba venni, ezért a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja előbb körözést, később pedig európai elfogatóparancsot bocsátott ki.

Ezt követően a terhelt 2023. május 15-én elektronikus úton, az általa megadott e-mail-címről kérte a jogerős ügydöntő határozat részére történő megküldését, majd ezután – meghatalmazott védője útján – a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított perújítási indítványt terjesztett elő. Ebben tényleges tartózkodási helyeként egy Belgiumban található címet adott meg.

Az ítélőtábla a 2023. július 20-án kelt végzésével a terhelt távollétében hozott határozatok vonatkozásában perújítást rendelt el, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatására megküldte a törvényszéknek.

A törvényszék a 2024. június 12. napjára tárgyalást tűzött ki, melyre a terheltet postai úton és az általa megadott e-mail-címről is idézte. A belgiumi címre küldött hivatalos irat „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, míg az elektronikus módon továbbított üzenetre semmiféle válasz, visszajelzés nem érkezett.

A kitűzött tárgyaláson a terhelt nem jelent meg, védője a vele való kapcsolatfelvétel érdekében telekommunikációs eszköz használatát, illetve jelenlétének egyszerűsített telekommunikációs eszköz igénybevételével történő biztosítását indítványozta.

A törvényszék a 2024. június 12-én kelt végzésével a perújítást elutasította és megállapította, hogy az eljárás során – a tolmácsok igénybevételével összefüggésben felmerült – 69 950 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

E végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést az elsőfokú bíróság határozatának – Be. 609. § (1) bekezdésén alapuló – hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására történő utasítás érdekében. Ennek okaként a terhelt törvényes jogainak a korlátozására hivatkozott, olyan lényeges hatással járó perrendi szabálysértésre, melynek a másodfokú eljárásban történő orvoslására – jellegénél fogva – nincs lehetőség.

A fellebbviteli főügyészség átiratában – a bejelentett jogorvoslati kérelemmel egyetértve – az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és az eljárás folytatására történő utasítását indítványozta.

Az ítélőtábla rögzíti, hogy a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha az alapügyet a Be. CI–CII. Fejezete szerint fejezték be. Ilyen esetekben, ha a terhelt elérhető – a Be. 637. § (5) bekezdésében írtak szerint – a perújítás lefolytatása kötelező.

Az előterjesztett perújítási indítványnak tartalmaznia kell az indítványozó kézbesítésre alkalmas elérhetőségét, továbbá – amennyiben a rendkívüli jogorvoslati kérelem az eljárás ún. távollétes befejezésének tényén alapul – a terhelt tényleges tartózkodási helyének megjelölését is [Be. 639. § (5) bekezdés].

Ilyen előzményi adatok ismeretében lehet a perújítás megengedhetőségének kérdésében állást foglalni.

A terhelt távollétében meghozott jogerős ügydöntő határozattal szemben biztosítani kell a személyes védekezéshez fűződő jogok érvényesítésének lehetőségét; végső soron azt, hogy az elmarasztalt terhelt – a saját érdekeinek hatékony védelmében – vallomást tegyen, bizonyítékokat terjesszen elő, illetve indítványokkal és észrevételekkel éljen. Ezért megilleti a bíróság általi meghallgatásához, ügyének ismételt tárgyalásához való jog.

Ennek eszköze – a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségekkel összhangban – a perújítás, amely azonban nem lehet feltételektől mentes, teljességgel korlátlan vagy parttalan. Azért sem, mert ebben az esetben nem az alapügy – vélt vagy valós okon alapuló – ténybeli hibájának valószínűsítése a rendkívüli jogorvoslat kezdeményezésének kiindulópontja, hanem pusztán csak az, hogy teret kell engedni az eljárás megismétlésének. Ezt pedig a jogalkotó – az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről való tudomásszerzéstől számított egy hónapon belüli – időbeli feltételhez, valamint a terhelt elérhetőségéhez köti.

A már jogerősen eldöntött ügy újratárgyalásához való jog ugyanis feltételezi a terhelt rendelkezésre állását, minimálisan azt, hogy ismertté teszi a kézbesítésre alkalmas elérhetőségét és a tényleges tartózkodási helyét. Ezek együttesen igazolják, hogy a korábban külön eljárás lefolytatására okot adó körülmény – az elérhetetlenség – megszűnt, és a terhelt meghallgatáshoz szükséges jelenléte megfelelő eljárásjogi és kommunikációs eszközökkel hatékonyan biztosítható. E feltételek hiányában, így tehát akkor, ha kizárt a szabályszerű idézés lehetősége és a jelenlétre jogosult vagy kötelezett személy holléte sem ismert, úgy a hatóságok számára a terhelt továbbra is elérhetetlen.

Márpedig itt éppen erről volt szó.

Az elsőfokú bíróság a terheltet a bejelentett tartózkodási helyéről eredményesen nem tudta megidézni, a részére megküldött hivatalos irat 2024. május 6-án „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. Hasonló megállapítás tehető a perújítást elutasító végzés angol, francia és román nyelvre lefordított kiadmányaival kapcsolatosan, miután – a 2024. szeptember 5-én visszaérkezett boríték szerint – azok is kézbesítetlenek maradtak.

Mindeközben az általa megadott e-mail-címre történő kézbesítés is válasz nélkül maradt, arra a terhelt semmilyen módon nem reagált.

A perújítási tárgyaláson a védő ugyanezen elektronikus üzenetkézbesítési szolgáltatáson keresztül kérte az egyszerűsített telekommunikációs jelenlét tárgyaláson történő engedélyezését. Mindez azonban nem lehetett alkalmas annak a helyzetnek a feloldására, illetve kiváltására, mely a jelen ügyben a perújítás akadályát képezte, miután az e-mail-cím megadásával a terhelt mindössze az általa irányítani kívánt kommunikáció lehetőségét teremtette meg, tulajdonképpen anélkül, hogy a bíróság kezdeményező szerepét elismerte, illetve együttműködésének legcsekélyebb jelét mutatta volna. Hozzá kell tenni azt is, hogy az egyszerűsített kommunikációs jelenlét engedélyezésének – a Be. 126/A. § (3) bekezdésében írtak szerint – előzetes feltétele lett volna a terhelt hozzájárulása, mely szintén hiányzott.

Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy a terhelt elérhetetlenné vált. Ezért törvényesen járt el, amikor a perújítást – a Be. 647. § (2) bekezdés b) pontja alapján – elutasította.

Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezés nem volt megalapozott.

Helytálló a bűnügyi költség viseléséről történő rendelkezés is.

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság – a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen – az elsőfokú bíróság végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.