PK ÍH 2025/51.

A fogyatékkal született gyermek hozzátartozója költségpótló járadékként gondozási többletköltség mellett – amely az egészséges gyermek gondozásához képest jelentkező többletidő-ráfordítás miatt merül fel – a jövedelemveszteségét is érvényesítheti, ha a károkozó magatartás miatt nem tud jövedelemszerző tevékenységet folytatni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:522. § (1) bekezdés, 6:522. § (2) bekezdés b) és c) pont, (3) bekezdés].

Az ítélkezés alapjául elfogadott, a fellebbezések elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint az I–II. rendű felperesek gyermeke súlyos lábfejlődési rendellenességgel született 2016. november 30. napján az alperesi kórházban. A gyermek alsó végtagjai között jelenleg is hossz- és körfogatkülönbség észlelhető: a jobb alsó végtag rövidebb és sorvadtabb, fejletlenebb, mint a bal. Emiatt számos akadályba ütközik, egyensúlyhiánnyal küzd, nem tud futni, lépcsőzni, tömegközlekedni, mozgásában gyakorta segítségre szorul. Járni 16 hónapos korában kezdett, de szüleinek azóta is gyakrabban kell cipelni őt egészséges kortársaihoz képest. A rendellenességek miatt több műtétet végeztek rajta, és további műtétek várnak rá.

Az I. rendű felperes személyisége a gyermek fejlődési rendellenessége miatt hátrányosan megváltozott, szorongással küzd, társas kapcsolatai beszűkültek, házastársi kapcsolata elsivárosodott. A II. rendű felperes esetében a gyermek állapotával kapcsolatos folyamatos alkalmazkodás fokozott szenzitivitást, szexualitással kapcsolatos tünetképződést és a házastársi kapcsolatának elsivárosodását eredményezte. A szülők élethelyzetében keletkezett negatív változások a gyermek állapotának javulásával és pszichoterápiás segítséggel javulhatnak.

A fejlődési rendellenességek miatt a gyermeknek korai fejlesztést, gyógytornát kellett igénybe vennie, otthonában fokozott mértékű gondozásra, illetőleg szülei által végzett gyógytornára volt szüksége. Károsodása miatt egy egészséges gyermekhez képest több alkalommal szorult egészségügyi ellátásra. Anyatejes táplálása nem volt megoldható. A gyermek élete első 16 hónapjában egy egészséges gyermek gondozásához képest napi 1 óra, ezt követően napi 2 óra többletgondozást igényelt, ez a szükséglet iskoláskorában is fennmarad.

Amennyiben a gyermek egészségesen születik, úgy az I. rendű felperes 2 éves korától kezdődően folytatta volna jövedelemszerző tevékenységét. A gyermek ortézisének félévente történő cseréjével együtt járó kisebesedés miatt több időt töltenek otthon, a gyermek könnyebben elfárad, programokra kevésbé járnak. Az otthonléttel kapcsolatban havi 6991 forint rezsitöbbletköltség merült fel a gyermek 2 éves korától a 2023. szeptemberi iskolakezdésig. Emiatt az I. rendű felperes nem tudott munkát vállalni. Amennyiben a gyermek 3 éves korától elhelyezkedett volna, úgy legalább a minimálbérnek megfelelő jövedelemre tett volna szert. Ennek megfelelően az I. rendű felperes jövedelemkiesése 2019. december 1. és 2020. december 10. napja között 1 176 794 forint, 2020. december 11. és december 31. napja között további 15 966 forint volt. Az I. rendű felperesnek 2021. január 1. napjától nincs jövedelemkiesése.

A gyermek szellemi téren nem mutat elmaradást a kortársaihoz képest, 2023 szeptemberétől az I–II. rendű felperesek által választott iskolába jár, ahová az I. rendű felperes gépjárművel szállítja.

A Fővárosi Ítélőtábla a 7.Pf.20.730/2022/6. számú rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2016. július 14-i ultrahang szűrővizsgálat felróható elvégzésével megsértette az I–II. rendű felperesek családban éléshez fűződő személyiségi jogát; az I–II. rendű felpereseknek fennáll az a joga, hogy sérelemdíjat és kártérítést követeljenek az alperestől amiatt, hogy a 2016. július 14-i felróhatóan elvégzett ultrahang szűrővizsgálat következtében kiskorú E. D. E. súlyos lábfejlődési rendellenességgel született meg 2016. november 30-án.

Az I–II. rendű felperesek végleges keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest személyenként 10 000 000 forint sérelemdíj, valamint annak 2016. november 30. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. A vagyoni kártérítés keretében az I. rendű felperes jövedelemkiesés címén 3 360 191 forint és annak 2018. december 15. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére tartott igényt. Az I–II. rendű felperesek egymás között egyenlő arányban további vagyoni kártételek megtérítésére is igényt tartottak: gondozási többletköltség címén 6 516 750 forintot, valamint annak 2020. április 25. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, a fejlesztési költségek, a közlekedési többletköltségek, gyógyszerek, oltások, táplálékkiegészítők költsége címén összesen 1 185 149 forintot és annak késedelmi kamatai megtérítésére támasztottak igényt. Közlekedési többletköltség címén 7725 forint, valamint annak 2023. szeptember 8. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Rezsitöbbletköltség címén 524 287 forint és 2020. április 28. napjától a késedelmi kamata iránt léptek fel követeléssel. Kértek továbbá 2023. szeptember 16. napjától a jövőre nézve minden hónap 10. napjáig véghatáridő nélkül havi 85 500 forint gondozási többletköltséget, 15 449 forint közlekedési többletköltséget, 6991 forint rezsitöbbletköltséget, mindösszesen havi 107 940 forint járadékot.

A sérelemdíj körében előadták, hogy az I. rendű felperes a mai napig nem tudja elfogadni, hogy gyermeke egészségkárosodással született, élete elnehezült, társas kapcsolatai beszűkültek, a gyermek mozgáskorlátozottsága miatt számos programból kiszorultak. Egy lift nélküli IV. emeleti lakásban laknak, oda a gyermek felcipelése külön erőfeszítés. Nehezen viseli, hogy a gyermeket megbámulják. Házassága elsivárosodott, párjával külön alszanak, gyakran sír, aggódik a jövő, a további műtétek miatt. A II. rendű felperes hivatkozott a gyermek egészségkárosodása okozta pszichés megterhelésére, a szabadidő eltöltésének korlátozottságára. Pszichés terhelésük ugyan nem éri el a betegség szintjét, de annak puszta ténye megalapozza a sérelemdíj iránti igényüket. Az összegszerűség meghatározásakor a gyermek alsó végtagjának rendellenességét vették figyelembe.

Az I. rendű felperes a jövedelemkiesés körében hivatkozott a Kúria 2/2022. Jogegységi határozatára. Előadta, hogy a gyermek csak 4 éves korában kezdhette meg az óvodát, onnan sokszor hamarabb haza kellett hozni, mert az ortézis miatt gyakrabban elfáradt, lába kisebesedett. Jövedelemkiesését 2019. április 15. napjáig összesen 1 523 872 forintban határozta meg akként, hogy ebből 82 972 forint 2018. december 1. és december 31. napja között, 321 779 forint 2019. január 1. és április 15. napja között merült fel. Havi járadékigénye 2019. április 16. napjától 91 937 forint, így 2020. december 10. napjáig összesen 1 820 353 forint, 2020. december 11. napjától december 21. napjáig további 15 966 forint jövedelemkiesése volt. 2020. december 31. napjáig 1 523 872 + 1 820 353 + 15 966 = 3 360 191 forint jövedelemkiesése keletkezett.

Gondozási többletköltség igényüket akként határozták meg, hogy a gyermek 16 hónapos koráig napi 1 óra, ezt követően pedig napi 2 óra többletgondozási tevékenység merült fel. Ennek költsége – piaci árajánlat alapján – mindösszesen 6 516 750 forint. A jövőre nézve járadékigényüket ennek megfelelően havi 85 500 forintban határozták meg.

Rezsitöbbletköltség követelésüket a becsatolt számlákra alapozták, azok 20%-ában jelölték meg, amely 2023. szeptember 15. napjáig összesen 521 287 forintot tett ki a havi 6991 forint többletköltség összegeként. Ennek alapján járadékigényük 6991 forint volt. A közlekedési költség körében előadták, hogy a gyermek 2023 szeptemberétől a lakóhelyüktől 3 km-re lévő iskolába jár, ahová gépkocsival viszik. Az utat naponta négyszer kell megtenni, ennek költsége az APEH üzemanyagnormával és aktuális üzemanyag árakkal számolva havonta 15 449 forint.

Az I–II. rendű felperesek sérelemdíj iránti keresetüket a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. §-ára, 2:43. §-ára, 2:51. § (1) bekezdésére, 2:52. § (1) és (3) bekezdéseire és 2:53. §-ára alapították. A kártérítési igényeik körében a Ptk. 6:519. §-ára, 6:522. §-ára, 6:527. § (1) és (2) bekezdéseire és 6:529. §-ára, valamint 6:531. §-ára hivatkoztak.

Az alperes a módosított ellenkérelmében a kereset részbeni elutasítását kérte.

Hangsúlyozta: nem felelős az I–II. rendű felperesek egészséghez való jogának sérelméért, ezért a követelés jelentősen eltúlzott. A jövedelemkiesés összegszerűsége nem a gyermek nem létéhez, hanem az egészséges gyermek vállalásához képest előállt hátrányokhoz igazodhat. A gondozási többletigényt nem vitatta, ugyanakkor szakkérdésnek tekintette az alsó végtagi rendellenességhez köthető részének meghatározását. A keresetmódosításban előterjesztett további 7725 forint közlekedési többletköltség- és a jövőre vonatkozó járadékigényt elutasítani kérte, mert vitatta a keresetváltoztatás jogszerűségét, és előadta, hogy az I–II. rendű felperesek nem a gyermek lakóhelyéhez legközelebbi, hanem annál távolabbi iskolát választottak. Vitatta a rezsitöbbletköltség iránti igényt is, mert a nagyobb időtartamú otthontartózkodás nem jelent feltétlenül magasabb költségeket.

Az I–II. rendű alperesi beavatkozók ugyancsak a kereset elutasítását kérték. Csatlakoztak az alperes érdemi ellenkérelmében előadottakhoz.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I–II. rendű felpereseknek személyenként 9 000 000 forint sérelemdíjat, valamint ezen összegek után 2016. november 30. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg I–II. rendű felpereseknek egymás között egyenlő arányban összesen 1 185 149 forintot és annak különböző részösszegei után különböző időpontoktól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot. Kötelezte, hogy ezen felül 15 napon belül fizessen meg I–II. rendű felpereseknek egymás között egyenlő arányban 5 600 250 forintot és abból 1 068 750 forint után 2018. április 1. napjától, 4 531 500 forint után 2020. április 25. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot, valamint további 321 586 forintot és annak 2020. április 28. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá az alperest, hogy egymás között egyenlő arányban fizessen meg I–II. rendű felpereseknek 2023. szeptember 16. napjától minden hónap 10. napjáig a gyermek felsőfokú tanulmányainak befejezéséig, de legfeljebb 25 éves koráig havi 85 500 forint járadékot és az ítélethozatal napjáig felhalmozott 327 750 forintot. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet.

A 15. sorszámú kiegészítő ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek jövedelemveszteség címén 1 192 760 forintot és annak 2019. december 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát.

Döntésének jogi indokolása szerint a sérelemdíj iránti igényt a Ptk. 2:52. § (1) és (2) bekezdései alapján bírálta el. Az összegszerűség meghatározása során figyelembe vette az alperes felróható magatartásával előidézett személyiségijog-sérelmeket, mert a beteg gyermek állapota hátrányosan befolyásolja a szülők mindennapjait, életvitelét, életlehetőségeiket; mindez nagymértékben rontja az életminőségüket. Egy egészséges gyermek ellátásához képest nagyobb terhet kell viselniük, életük ezáltal elnehezült, a szabadidős programokban való részvétel lehetősége számukra korlátozottá vált. Mindketten nagy pszichés megterhelésnek vannak kitéve, társas kapcsolataik megváltoztak, házastársi kapcsolatuk elsivárosodott. A gyermek állapota az I. rendű felperes számára feldolgozhatatlan pszichés sérülést okozott, szorongással küzd, pszichológiai segítségre szorul. A gyermek ellátása a II. rendű felperesre is jóval nagyobb terhet ró, eddigi élete megváltozott. A pszichés nehézségek ugyan nem érik el a betegség szintjét és idővel enyhülni fognak, az egészséghez fűződő személyiségi joguk ezért nem sérült, de ez nem eredményezheti a sérelemdíj jelentős csökkentését. Nem annak tulajdonított jelentőséget, hogy az I–II. rendű felpereseknek egy vagy több személyiségi joga sérült-e meg, hanem annak, hogy mindez milyen hátrányos következményekkel járt az életvitelükre. Az pedig kétségtelen, hogy a gyermek lábfejlődési rendellenessége nagymértékben megváltoztatta – és a mai napig befolyásolja – az I–II. rendű felperesek életét.

A vagyoni károk közül a jövedelemkiesés körében a 2/2022. Jogegységi határozatra utalással azt vizsgálta: melyik az az időpont, amelytől az I. rendű felperes újra munkába állhatott volna, ha egészséges gyermeke születik. Köztudomású tényként vette figyelembe, hogy a gyermek 3 éves koráig a szülő fizetés nélküli szabadságot vehet igénybe, az I. rendű felperes nem támasztotta alá azt az állítását, hogy a gyermek 2 éves korában újra munkaviszonyt létesített volna. Ezt a kárigényt a gyermek életének első 3 évére vonatkozóan nem találta megalapozottnak; csak a 2019. december 1. napjától 2021. január 1. napjáig terjedő időszakra adott helyt az összegszerűségében nem vitatott keresetnek.

Rámutatott: a többletgondozási időigény a lábfejlődési rendellenességgel hozható összefüggésbe. Erre tekintettel mellőzte a szakértői vélemény kiegészítésére irányuló alperesi indítványt. Kifejtette: a többletgondozási szükséglet attól az időponttól mutatkozik meg, amikor a gyermek járni kezdett, azaz 16 hónapos korától, vagyis 2018. április 1. napjától. Eddig az egészséges gyermekekhez hasonlóan kúszva-mászva közlekedett. Az egészséges gyermekek esetén is gyakori a mozgásfejlesztésen való részvétel, ők is változó intenzitással igénylik szüleik közelségét és gondoskodását, alvásigényük pedig egyforma. Nem is lehet igazán meghatározni, hogy az 1 óra többletgondozási igény mihez lett viszonyítva. Erre tekintettel a gyermek 16 hónapos korától kezdődően látta megalapozottnak a többletigényt. Elfogadta azonban az alperes által összegszerűségében nem vitatott kereseti kérelemnek megfelelő számítást és így 2018. április 1. és 2019. április 19. napja között összesen 1 068 750 forintban, 2019. április 16. napjától 2023. szeptember 15. napjáig 4 531 500 forintban, mindösszesen 5 600 250 forintban állapította meg a lejárt gondozási járadék együttes összegét. A jövőre nézve havi 85 500 forint járadékigényt állapított meg.

A fejlesztések költsége, a közlekedési többletköltség, valamint a gyógyszerek, oltások, táplálékkiegészítők tekintetében összesen 1 185 149 forint erejéig a keresettel egyezően marasztalta az alperest.

Az iskolába járással kapcsolatos további közlekedési többletköltség igényt nem tartotta megalapozottnak, mert az egészséges gyermekeket is általában kocsival hordják iskolába, nem pedig tömegközlekedéssel.

A rezsitöbbletköltségek kapcsán a gyermek 3 éves koráig előterjesztett igényt nem találta alaposnak. A gyermek 3 éves korától az iskolakezdésig havi 6991 forint alapulvételével 46 hónapra összesen 321 568 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A gyermek iskolás korától kezdve az igényt alaptalannak tekintette, mert a többletotthonlét tényét semmi nem támasztotta alá. Az e címen érvényesített járadékigényt elutasította.

A jövőbeni gondozási járadék tekintetében nem látta lehetségesnek az alperes véghatáridő nélküli kötelezését, mert a gyermek szellemileg teljesen egészséges, tanulmányait vélhetően az egészséges kortársaihoz hasonlóan tudja folytatni, önálló életvitelre képes lesz. A járadékot a gyermek felsőfokú tanulmányainak befejezéséig, de legfeljebb 25 éves koráig tartó időszakra határozta meg napi 2 óra gondozási többletidő-ráfordítás alapulvételével. A felperes tanúbizonyítási indítványait azért utasította el, mert azoktól nem várható olyan új tény vagy körülmény bizonyítása, amely más tartalmú határozat meghozatalára vezetne.

Kiegészítő ítéletének indokolásában kifejtette: az ítélet indokolásának [60] bekezdésében megindokolta, hogy az I. rendű felperest megilleti 1 192 760 forint jövedelempótló járadék; ennek ellenére a rendelkező részből kimaradt ez a kártétel. Az ítéletbe foglalt indokolást azzal egészítette ki, hogy a gondozási díj, illetőleg a jövedelemkiesés megtérítése nem jelent kétszeres értékelést, mert az alperes magatartása miatt nem tudott jövedelemszerző tevékenységet végezni az I. rendű felperes, a jövedelemveszteséget az alperes köteles megtéríteni. Ezzel szemben a gondozási többletköltség az egészséges gyermekhez képest jelentkező többletidő-ráfordítás miatt merül fel, ennek kompenzálására szolgál a gondozási többletköltség.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I–II. rendű felperesek fellebbezést és csatlakozó fellebbezést, az alperes fellebbezést; a kiegészítő ítéletet ellen az alperes fellebbezést, az I–II. rendű felperesek csatlakozó fellebbezést jelentettek be. Az I–II. rendű felperesi képviselő másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata alapján a Fővárosi Ítélőtábla az I–II. rendű felperesek ítélet ellen bejelentett csatlakozó fellebbezését az alperes az ítélet ellen bejelentett fellebbezésre vonatkozó fellebbezési ellenkérelemnek, a kiegészítő ítélet ellen benyújtott csatlakozó fellebbezésüket az ítélet ellen bejelentett fellebbezésük megváltoztatásának tekintette, és ekként bírálta el.

Az ítélet elleni fellebbezésükben az I–II. rendű felperesek az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését kérték az I. rendű felperes részére jövedelemkiesés címén 2 241 070 forint és annak 2019. december 15-től járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére. Az I–II. rendű felperesek egymás között egyenlő arányban gondozási többletköltség címén 6 516 750 forint és annak 2020. április 25-től mint középarányos időtől járó törvényes késedelmi kamatai, a jövőre nézve pedig havi 85 500 forint, közlekedési többletköltség címén további 7725 forint és annak 2023. szeptember 8. napjától járó törvényes késedelmi kamatai, valamint 2023. szeptember 16. napjától havi 15 449 forint járadék, rezsitöbbletköltség címén 398 487 forint és annak 2021. április 15-től járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet a Pp. 300. § (1) bekezdésébe és 279. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a kirendelt szakértő véleményét annak ellenére figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság, hogy nem rendelkezik a megfelelő szakértelemmel. A Pp. 369. § (3) bekezdés a), b) és c) pontjai szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását kérték. A jövedelemkiesésre nézve hangsúlyozták: az I. rendű felperes egyértelműen előadta, hogy a gyermek 2 éves korában újra munkaviszonyt létesített volna. Ugyanezt elmondta a pszichológiai szakértőnek is, és tanúbizonyítási indítványt is előterjesztettek. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság tévesen indult ki abból, hogy a gyermek 3. életévének betöltéséig a szülő fizetés nélküli szabadságra mehet. Figyelmen kívül hagyta, hogy ez csupán lehetőség, nem kötelező. Nem kezelhető köztudomású tényként, hogy a szülő 3 évig lesz fizetés nélküli szabadságon. Abból kellett kiindulni, hogy a gyermek 2 éves korát követően az I. rendű felperes visszament volna dolgozni.

Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény ellenére találta indokolatlannak a gyermek 16 hónapos korát megelőzően a gondozási többletidő-ráfordítást. A keresetpontosításban levezetett számítás szerint az a címen járó összeg 6 516 750 forint és 2023. szeptember 16. napjától havi 85 500 forint járadék.

A járadék véghatáridejének kérdését illetően kifejtették: az elsőfokú bíróság szakértői kompetenciába tartozó kérdésben mérlegelt, noha a szakértői vélemény nem állapította meg, hogy a gyermek 25 éves korára képes lesz az önálló életvitelre. Amennyiben mégis így lenne, úgy az alperes eljárást indíthatna a járadék csökkentése, illetőleg megszüntetése érdekében. Hivatkoztak a Kúria Pfv.III.20.166/2020/7. és Pfv.III.20.192/2023/6. számú határozataira, amelyek szerint költségpótló járadék esetén nem indokolt annak véghatáridővel történő meghatározása, ha az igényjogosultság megszűnése jövőbeli bizonytalan tényezőtől függ.

A közlekedési többletköltség tekintetében kifejtették, hogy a gyermek a körzetes iskolába jár, nem volt lehetőség közelebbi intézménybe beíratni. Indokolatlanul hagyta figyelmen kívül az elsőfokú bíróság azt a nyilatkozatukat, hogy gyermeküket tömegközlekedéssel vinnék iskolába, ha egészséges lenne. Ezért megilleti őket a 7725 forint ezen a címen 2023. szeptember 1. és szeptember 15. napja közötti időre, a havi 15 449 forint járadék pedig 2023. szeptember 16. napjától kezdődően. Fenntartották tanúbizonyítási indítványukat.

A rezsitöbbletköltség körében szintén alaptalanul indult ki az elsőfokú bíróság abból, hogy csak a gyermek 3 éves korától illeti meg őket ez az összeg. Erre is vonatkozik, hogy szándéka szerint gyermeke 2 éves korától az I. rendű felperes visszament volna dolgozni. A 2018. november 30. napjától 2003. augusztus 31. napjáig eltelt 57 hónapra, a havi 6991 forintos járadék teljes összege 398 487 forint. Változatlanul kérték az indítványozott tanúmeghallgatás foganatosítását.

Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását és az I–II. rendű felpereseknek fizetendő sérelemdíj összegének személyenként 4 000 000 forintra történő leszállítását, valamint az indokolás a jövedelempótló járadékigény megalapozottságát alátámasztó részének mellőzését és annak megalapozatlanságát kifejtő indoklás beillesztését kérte.

Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az I–II. rendű felperesek által követelt sérelemdíj összegéből, mint zsinórmértékből indult ki és ahhoz képest mérlegelte, hogy van-e indok a csökkentésére. Álláspontja szerint a fizetendő összeg jelentősen eltér a káreseménykori ár- és értékviszonyok alapján a bírói gyakorlat által hasonló esetekben megítélt összegszerűségtől. Nem vitatta, hogy sérült az I–II. rendű felperesek egészséges családban éléshez való joga, de kiemelte: az I–II. rendű felperesek gyermeke szellemileg teljesen ép, élethelyzetük elnehezülését az elsőfokú bíróság vagyoni kártérítés formájában is értékelte. A kimutatott pszichés változások a betegség szintjét az elsőfokú ítélet szerint sem érik el, személyiségijog-sértés hiányában sérelemdíj nem állapítható meg. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az I–II. rendű felperesek eredetileg csak két személyiségi joguk megsértése miatt igényelték az adott összegű sérelemdíjat.

Rámutatott: az elsőfokú ítélet szerint sem igazolható, hogy az I. rendű felperes a keresetben megjelölt jövedelemre tett volna szert, ezt mindvégig vitatta. Kötelezése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, mivel az I–II. rendű felperesek gondozási díj címén is kártérítésben részesülnek.

Az alperes a kiegészítő ítélet ellen bejelentett fellebbezésében annak megváltoztatását és a jövedelempótló járadék megfizetésére irányuló igény elutasítását kérte. A jövedelempótló járadékkal kapcsolatban az ítélet ellen bejelentett fellebbezésében előadottakra hivatkozott.

Az elsőfokú ítélet elleni alperesi fellebbezésre tett ellenkérelmükben az I–II. rendű felperesek az elsőfokú ítélet sérelemdíjjal kapcsolatos [52] bekezdésének azzal történő kiegészítését kérték, hogy az I. rendű felperes nem hozhatott döntést a terhesség megszakításáról, ezáltal sérült az önrendelkezéshez, a családi kapcsolatok szabad ápolásához, a szabadidő tetszés szerinti eltöltéséhez, a szabad mozgáshoz és közlekedéshez, míg a II. rendű felperesnek a szabadidő tetszés szerinti eltöltéséhez fűződő személyiségi joga. Gyermekük súlyos lábfejlődési rendellenessége miatt sérült az egészséges családban éléshez fűződő személyiségi joguk.

Fellebbezési ellenkérelmében az alperes az elsőfokú ítélet I–II. rendű felperesek által támadott rendelkezéseinek a helybenhagyását kérte.

A jövedelemkieséssel összefüggésben fenntartotta: nem igazolható, hogy kártérítés hiányában az I. rendű felperes munkába állt volna. A gyermek gondozási szükséglete nem lehetetlenítette el a munkavállalását. A jövedelemkiesés mellett a gondozási költség megtérítése kétszeres értékelés tilalmába ütközik.

A gondozási többletköltséget illetően vitatta, hogy annak időszükséglete szakkérdés lenne, e körben az elsőfokú bíróság köztudomású tényeket vett figyelembe. Rámutatott: semmilyen körülmény nem utal a véghatáridő nélküli kötelezés szükségességére, joggal feltételezhető ugyanis, hogy a gyermek munkavégzésre képes felnőtté válik. A Kúria hivatkozott eseti döntéseiből nem vonható le az a következtetés, hogy indokoltnak mutatkozik a véghatáridő nélküli kötelezés. Egyetértett azzal, hogy gépkocsival rendelkező szülők esetén ma már szokványos az egészséges gyermeknek a 3 km távolságra lévő iskolába történő autóval szállítása. A rezsitöbbletköltség körében szintén arra utal: nem igazolható, hogy az I. rendű felperes gyermeke 2 éves korától munkát végzett volna, ezáltal a károkozó magatartás bármilyen mértékű rezsitöbbletköltséget okozott volna számára.

A Fővárosi Ítélőtábla a 7.Pf.20.216/2024/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság kiegészítő ítélete ellen benyújtott fellebbezés tárgyában indult fellebbezési eljárást egyesítette az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezések folytán indult jelen ügyhöz, és egy határozatban döntött a jogorvoslati kérelmekről.

Az I–II. rendű felperesek fellebbezése megalapozott, az alperes fellebbezései megalapozatlanok.

A kereset jogalapja a Fővárosi Ítélőtábla jogerős rész- és közbenső ítéletével már eldőlt, az eljárás jelen szakaszában kizárólag a kereset összegszerűségéről kellett határozni.

A sérelemdíj összege tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Az alperes által hivatkozott eseti döntések alapján nem vonható le az a következtetés, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nagyságrendileg nem áll arányban a hasonló súlyú személyiségijog-sérelmet elszenvedettek részére megítélt sérelemdíjak (nem vagyoni kártérítések) nagyságával. Az alperes által hivatkozott ügyek egyedi sajátosságaikat tekintve jelentős mértékben eltérnek a perbeli esettől, más volt a gyermek sérüléseinek jellege és mértéke. Márpedig minden ilyen típusú ügyben a gyermek által elszenvedett egészségkárosodás mértékéből kell kiindulni, mert ettől függ a szülőkre háruló többletteher és sérelem mértéke is.

Az I–II. rendű felperesek részletesen kifejtették, hogy pontosan milyen körülményekből ered a nem vagyoni hátrányuk. Nem a személyiségijog-sértések száma, hanem azok következtében az életminőségükben bekövetkezett negatív változások, a mindennapjaikra gyakorolt hatása jut jelentőséghez; ez alapján lehet a sérelemdíj összegszerűségét meghatározni.

Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el, és a használt szófordulatoktól, megfogalmazástól függetlenül ehhez a zsinórmértékhez képest, nem pedig az I–II. rendű felperesek kereseti követelésének összegéből kiindulva határozta meg az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét. Ezen nem változtat az sem, hogy az általa helyesnek tartott összeget összevetette az I–II. rendű felperesek által követelt összeggel, és azt is megfogalmazta, hogy annak további, nagyobb arányú mérséklését miért nem látja indokoltnak.

Az I–II. rendű felperesek esetében az elszenvedett trauma következtében bekövetkezett pszichés elváltozások ugyan nem érik el a betegség szintjét, ugyanakkor az általános élettapasztalat alátámasztja: a folyamatos pszichés terhelés is okozhat sérelemdíjjal kompenzálandó nem vagyoni hátrányt, az önmagában rontja az érintettek életminőségét. Nem orvosi szakkérdés, hanem az élettapasztalaton alapuló köztudott tény, hogy a betegség szintjét el nem érő pszichés nehézségekkel küzdő sértettek nehezebben találnak örömöt az életben, amit mindenképpen értékelni kell. A beteg gyermek ellátása köztudottan fokozott törődést kíván a szülőktől, korlátozza szabadidejük mennyiségét és eltöltésének lehetséges módját, ami társadalmi kapcsolataik beszűküléséhez vezet. Az állandó aggódás a gyermek sorsát érintően gyakorta szorongáshoz és párkapcsolati válsághoz vezet, végső soron a gyermek egészségkárosodása a szülők számára is különös lelki terhet jelent.

Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte az I–II. rendű felperesek által elszenvedett nem vagyoni hátrányok súlyosságát, és a károkozás idején irányadó ár- és értékviszonyoknak nagyságrendileg megfelelően határozta meg a sérelemdíj összegét. Csökkentésére a Fővárosi Ítélőtábla nem látott indokot, az alperes által indítványozott összeg ugyanis nem lenne alkalmas az I–II. rendű felpereseket ért sérelmek kompenzálására.

Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra is, hogy a gondozási díj, illetőleg a jövedelemkiesés megtérítése nem jelent kétszeres értékelést, mert az alperes magatartása miatt nem tudott jövedelemszerző tevékenységet végezni az I. rendű felperes, a jövedelemveszteségét az alperes köteles megtéríteni. A gondozási többletköltség összegszerűségét illetően az I–II. rendű felperesek álláspontjával értett egyet a Fővárosi Ítélőtábla. A beszerzett igazságügyi szakvélemény alátámasztotta: a gyermeknek 16 hónapos koráig napi 1 óra többletgondozási igénye volt. Ezt az elsőfokú bíróság is rögzítette a tényállás részeként ítélete [9] bekezdésében.

Az alperesi állásponttal szemben ez a kérdés szakkérdés; szakértelem hiányában, a Pp. 300. § (1) bekezdése alapján éppen erre tekintettel tette fel az elsőfokú bíróság a kirendelt igazságügyi szakértő felé a P.20.236/2020/12-I. számú végzésében a gyermek gondozási igényével kapcsolatos 8. kérdést. A kérdésre a szakértő P.20.236/2020/15. számú szakvéleményének 30. oldalán egyértelmű választ adott, a többletgondozás szükségességének tényét, annak időigényét 1, illetve 2 órában határozta meg. Kellő szakértelem hiányában ettől az elsőfokú bíróság nem térhetett volna el.

Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az I–II. rendű felperesek – alperes által összegszerűségében kétségbe nem vont – számításai alapján 916 500 forintban határozta meg a gyermek 16 hónapos korát megelőző időszakra járó lejárt többletgondozási költségpótló járadék összegét. Mivel e döntés az elsőfokú bíróság által a gyermek 16 hónapos kora utáni időszakra ezen a címen megítélt 1 068 750 és 4 531 500 forint összegeket és azok kamatait nem érintette, ezért a Fővárosi Ítélőtábla csak a gyermek 16 hónapos koráig eltelt idő – I–II. rendű felperesek által a fellebbezésükben alkalmazni kért – középarányos időpontjától kötelezte késedelmi kamat fizetésére az alperest.

Alaposnak találta a Fővárosi Ítélőtábla a közlekedési többletköltséggel kapcsolatos I–II. rendű felperesi fellebbezést is, mert a gyermek mozgáskorlátozottsága miatt őt csak gépjárművel lehet iskolába szállítani, ezért e többletköltségek nyilvánvalóan felmerülnek. A Fővárosi Ítélőtábla tanúbizonyítás nélkül is elfogadta az I–II. rendű felperesek arra vonatkozó előadását, hogy a lehetőségeikhez képest választották ki a gyermekük számára a legmegfelelőbb iskolát, ami a szülő jogosultsága. A károsultaknak joga van ahhoz, hogy minden téren optimális megoldást válasszanak gyermekük számára az észszerű keretek között. A lakóhelytől 3 km távolságra lévő iskola választása nem tekinthető irracionális döntésnek, függetlenül attól, hogy az-e a körzetes iskola, illetőleg van-e másik, ettől közelebbi iskola.

A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú bíróság e tekintetben elutasító ítéletét. A 2023. szeptemberi teljes havi járadékot lejártként értékelte, az ahhoz járuló törvényes mértékű késedelmi kamatot szeptember 15-től ítélte meg.

Úgyszintén elfogadta a Fővárosi Ítélőtábla az I–II. rendű felperesek álláspontját a rezsiköltségek tekintetében is. Nincs ugyanis racionális indoka annak, hogy kétségbe vonja az I–II. rendű felperesek arra irányuló szándékát, hogy a gyermek 2 éves korában az édesanyja visszamenjen dolgozni. Ez a döntés a szülők családi munkaszervezésen alapuló rendelkezési kompetenciájába tartozik, amit a bíróság nem bírálhat felül. Erre tekintettel abból kellett kiindulni, hogy egészséges gyermek születése esetén, annak 2 éves korától a rezsivel kapcsolatban az I–II. rendű felpereseknek nem merültek volna fel többletkiadásai. A gyermek betegségére tekintettel azonban nem az elsőfokú bíróság által figyelembe vett 2019. december 1-i időponttól, hanem 2018. december 1-től merült fel ez a többletkiadás. Ezért a 3 éves kor után megítélt 321 586 forintos összegen felül a gyermek 2 és 3 éves kora közötti időszakra is megítélte a Fővárosi Ítélőtábla az I–II. rendű felperesek által kért, az alperes által összegszerűségében nem vitatott többletköltséget és annak törvényes mértékű késedelmi kamatát.

A közlekedési többletköltséggel kapcsolatos döntésnek kihatása van a jövőre nézve megítélt járadék összegére is, mert ezek a költségek a gyermek iskolás korában is fel fognak merülni. A havi 15 449 forint összegű járadékot 2023. október 1. napjától állapította meg a Fővárosi Ítélőtábla, míg a 2023. szeptember 30. napjáig felmerült többletköltséget egy összegben ítélte meg az I–II. rendű felperesek részére. Ezért a járadék elsőfokú bíróság által megállapított havi 85 500 forint összegét 2023. október 1. napjától emelte fel 100 949 forintra.

A rezsitöbbletköltséggel kapcsolatban kifejtettekből következően az I–II. rendű felperesek fellebbezése megalapozott a jövedelempótló járadék tekintetében is, az a gyermek 2 éves korától megilleti az I. rendű felperest. Az alperesi érveléssel ellentétben a jövedelempótló járadék, illetőleg a gondozási többletköltség két különböző ténybeli és jogi alapon járó kártétel. A Fővárosi Ítélőtábla utal az I–II. rendű felperesek fellebbezési ellenkérelmében megjelölt kúriai döntésekben megtestesülő következetes bírói gyakorlatra. A jövedelempótló járadék ugyanis azért jár a károsultnak, mert a káreseménnyel előidézett oknál fogva nem tud megjelenni a munkahelyén, illetőleg nem tud munkát vállalni, ezért elesik munkabérétől. A gondozási többletköltség ugyanakkor abból ered, hogy a károsult kénytelen többletgondozási tevékenységet végezni, amelyre károkozó magatartás hiányában nem lenne szükség. E tevékenységet elláthatja saját maga, illetőleg mások megbízása útján. Utóbbi esetben többletkiadásai merülnének fel, ha maga végzi a gondozási feladatokat, úgy joggal tarthat igényt az ellenértékére. A gondozási többletköltség akkor is jár a károsultnak, ha azt ő maga végzi és akkor is, ha azt mással végezteti. A perbeli esetben ezt a gyermek szülei végezték, a többletgondozási díj tehát megilleti az I–II. rendű felpereseket.

Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján – a rendelkező részben foglaltak szerint – részben megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta azt.