PK ÍH 2025/53.

A lakhatás, illetve a lakhatást biztosító szolgáltatás igénybevételéhez való jog vagyoni jog, ezért az e tárgyban indított per vagyonjogi pernek minősül [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 20. § (3) bekezdés a) pont, 20. § (1) bekezdés].

A felperes lakhatása az alperes által fenntartott hajléktalanszállón volt biztosított. A Humánszolgáltató Központ Hajléktalansegítő Szolgálatának intézményvezetője szociális igazgatási eljárásban 2023. január 9. napján kelt határozatával a felperes intézményi jogviszonyát 9 hónap 6 hét időtartamra megszüntette. A felperes az intézményi jogviszony megszüntetése ellen fellebbezést terjesztett elő, az alperes a döntést helybenhagyta. Az intézményi jogviszony megszüntetésére a házirend súlyos megsértése miatt, a szociális igazgatásról és ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Sztv.) 101. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdés b) pontja alapján került sor.

A felperes ezt követően a P.-i Törvényszéken bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az Sztv. 101. § (5) bekezdés c) pontjára tekintettel az alperes döntése jogellenes.

A P.-i Törvényszék megállapította hatáskörének és illetékességének hiányát, az eljárást megszüntette és a keresetlevelet áttenni rendelte a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Sz.-i Törvényszékhez. Végzését – utalva a Kúria IV.Kkk.39.259/2022/3. számú határozatára – azzal indokolta, hogy a Sztv. 5. §-ából is következően, figyelemmel az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 7. § (2) bekezdésének hatósági ügy fogalmára is, nem tartoznak az Ákr. hatálya alá, nem minősülnek hatósági ügynek a személyes jellegű szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos intézményi döntések. A perbeli jogvita nem közigazgatási jogvita, nem tartozik közigazgatási bírósági eljárásra, mert az alperes tevékenysége közigazgatási tevékenységnek nem minősül.

Az Sz.-i Törvényszék is megállapította hatáskörének hiányát, és elrendelte a keresetlevél áttételét az Sz.-i Járásbírósághoz. Határozatának indokolása szerint a felperes lakhatását megszüntető határozat jogellenességének megállapítása iránti per a felperes vagyoni viszonyait – és nem a személyi állapotát vagy a személyiségi jogát – érinti, így vagyonjogi pernek minősül, vagyonjogi per esetében a hatáskört a pertárgyérték határozza meg, a per ennek megfelelően, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 20. § (3) bekezdés a) pontja alapján a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

A felperes az Sz.-i Járásbíróságon keresetváltoztatást terjesztett elő, a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmének fenntartása mellett 1 500 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A járásbíróság ezt követően szintén megállapította hatáskörének hiányát, és az eljáró bíróság kijelölése végett az iratokat a P.-i Ítélőtáblához felterjesztette. Végzésének indokolása szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe [Pp. 20. § (1) bekezdés]. A kereset elbírálásához kapcsolódó hatásköri szabályok alkalmazása során abból indult ki, hogy a Pp. 20. § (3) bekezdése rendelkezik a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekről, amely felsorolásban az Sztv. 101. § (5) bekezdése szerinti per nem szerepel, az Sztv. pedig nem utalja e pert a járásbíróság hatáskörébe (BH 2022.164.)

A hatásköri összeütközés a járásbíróság kijelölésével oldható fel.

A Pp. 20. § (1) bekezdése értelmében a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazon perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. A Pp. 20. § (3) bekezdése rendelkezik a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekről, eszerint pedig a járásbíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható, kivéve az a) pont aa)–ah) alpontokban megnevezett pereket, a személyi állapotot érintő perek, valamint a végrehajtási perek. A jelen per nyilvánvalóan nem minősül sem személyi állapoti, sem végrehajtási pernek, azt kellett ezért vizsgálni, hogy a per a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja értelmében vagyonjogi pernek minősül-e, azaz az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul-e.

Az ítélőtábla ebben a körben abból indult ki, hogy a felperes lakhatási lehetőségre tart igényt, annak megszűnését sérelmezi. A lakhatás, illetve a lakhatást biztosító szolgáltatás igénybevételére való jog pedig kétséget kizáróan vagyoni jogosultság, a jelen per ezért vagyonjogi per, amely nem tartozik a Pp. 20. § (3) bekezdés a) pont aa)–ah) alpontjában felsorolt kivételek közé, ezért annak elbírálására a járásbíróságnak van hatásköre.

Az ítélőtábla a fentiek okán a hatásköri összeütközést a Pp. 31. § (2) bekezdés b) pontja alapján eljárva az Sz.-i Járásbíróság kijelölésével oldotta fel, az Sz.-i Törvényszék értesítése mellett.