PK ÍH 2025/54.

A kézbesítési kifogás tárgyában az a bíróság jogosult és köteles határozni, amelynek az eljárásában a kézbesítés történt. Az eljárási szabályok jogorvoslati eljárásban nem orvosolható megsértésének minősül, ha a másodfokú bíróság határoz az elsőfokú bíróság eljárásában történt kézbesítéssel kapcsolatos kézbesítési kifogásról [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 139. § (1) bekezdés, 381. §, 389. §].

A felperes a járásbíróság előtt indított pert az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság 2024. március 5. napján ítéletet hozott, majd a 2024. április 30-án kelt végzésével megállapította, hogy az ítélete jogerőre emelkedett.

Az alperes 2024. május 15-én kérte az elsőfokú ítélet megküldését. Az elsőfokú bíróság – azzal a tájékoztatással, hogy az korábban, 2024. április 4-én már kézbesítésre került – ismét megküldte az elsőfokú ítéletet, valamint az ítélet jogerőre emelkedését megállapító végzést, amelyet az alperes 2024. május 30-án vett át.

Az alperes 2024. június 4-én az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést, a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet, egyúttal a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 138. § (1) bekezdése és (4) bekezdés b) pontja alapján kézbesítési kifogást terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság 2024. április 4-én nem az ítéletet, hanem két másik iratot kézbesített a számára.

A törvényszék mint másodfokú bíróság a fellebbezett végzésével az alperes igazolási kérelmét a Pp. 153. § (2) bekezdés b) pontja, a kézbesítési kifogását pedig a Pp. 138. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasította.

Döntését azzal indokolta, hogy az alperes képviselője az elektronikus úton kézbesített elsőfokú ítéletet 2024. április 4-én igazoltan letöltötte. Ehhez az időponthoz képest az igazolási kérelmét 2024. június 4-én, a Pp. 151. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn túl, elkésetten terjesztette elő. Az alperesi képviselő nem valószínűsítette, hogy a fellebbezés határidőben való előterjesztését az érdekkörén kívül eső objektív ok akadályozta, ennek hiányában pedig a mulasztásának a vétlensége nem volt megállapítható. Az az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési tv.) 14. § (4) bekezdés a) pontja és 15. § (1) bekezdése szerint az ügyvéd hivatalos elérhetőségére kézbesített küldeményt a letöltési igazolásban feltüntetett időpontban kézbesítettnek kell tekinteni. A letöltési igazolással szemben az alperesi képviselő részéről az elsőfokú ítélet kézbesítésének a tagadása az önhibán kívüli okok körén kívül esik, ezért a kézbesítési kifogás is elkésett.

A másodfokú bíróság végzése ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben azt kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla változtassa meg a másodfokú bíróság végzését, és utasítsa a másodfokú bíróságot az igazolási kérelmének és a kézbesítési kifogásának helyt adó határozat meghozatalára.

Az alperes fellebbezése szerint a másodfokú bíróság végzése az E-ügyintézési tv. 14. § (4) bekezdés a) pontjába, 15. § (1) bekezdésébe, valamint a Pp. 151. § (1)–(3) bekezdésébe, a 153. § (2) bekezdés b) pontjába és (3) bekezdésébe, a 268. § (1) bekezdésébe, a 279. § (1) bekezdésébe, valamint a 365. § (6) bekezdésébe ütközik, mert a másodfokú bíróság jogszabálysértően vonta le az elkésettség jogkövetkezményét. Az alperes fenntartotta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletéről csak az annak jogerőre emelkedéséről szóló végzésből, 2024. május 30-án értesült. 2024. április 4-én nem az ítéletet, hanem két másik ügyiratot kézbesítettek a számára, ezért az ítéletről ebben az időpontban önhibáján kívül nem szerzett tudomást. Az alperes hangsúlyozta, hogy nem arra hivatkozott, hogy 2024. április 4-én nem töltött le iratot, hanem arra, hogy a letöltött iratok között nem volt az elsőfokú ítélet. Az E-ügyintézési tv. hivatkozott rendelkezései értelmében a letöltési igazolás az elektronikus úton megküldött küldemény tartalmát nem bizonyítja, ezért a másodfokú bíróság tévesen tekintette bizonyítottnak az ítélet kézbesítését.

A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 370. § (3) bekezdése alapján tájékoztatta a feleket arról, hogy a fellebbezésben nem hivatkozott eljárási szabálysértést észlelt. A másodfokú bíróság ugyanis az alperes elsőfokú ítélet kézbesítésével kapcsolatos kifogását is elbírálta, annak ellenére, hogy arról a Pp. 139. § (1) bekezdése szerint az elsőfokon eljárt járásbíróságnak kellett volna határoznia.

A Fővárosi Ítélőtábla felhívására az alperes úgy nyilatkozott, hogy kéri a Fővárosi Ítélőtábla által észlelt eljárási szabálysértés figyelembevételét, és erre tekintettel a korábbi fellebbezési kérelmének másodlagos fellebbezési kérelemként való fenntartása mellett elsődlegesen azt kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla helyezze hatályon kívül a másodfokú bíróság végzését, és az elsőfokú bíróságot utasítsa az eljárás lefolytatására az igazolási kérelme és kézbesítési kifogása tárgyában.

A felperes a fellebbezésre nem tett észrevételt.

A fellebbezés az alábbiak miatt megalapozott.

A Pp. 139. § (1) bekezdése szerint a kézbesítési kifogás tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárásában a kézbesítés történt.

Az alperes az elsőfokú ítélet kézbesítését kifogásolta. Az elsőfokú ítélet kézbesítése az elsőfokú eljárásban történt, ezért az alperes kézbesítési kifogásának az elbírálására az elsőfokon eljárt járásbíróság jogosult. A másodfokú bíróság ezért megsértette a Pp. 139. § (1) bekezdését azzal, hogy az elsőfokon eljárt járásbíróság helyett elbírálta az alperes kézbesítési kifogását.

A Pp. 139. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság a kifogásnak helyt ad, a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatálytalanok, és a kézbesítést, illetve a már megtett intézkedéseket, eljárási cselekményeket – a szükséges mértékben – meg kell ismételni. Ha a fél a korábban elmulasztottnak tekintett cselekményt a kézbesítési kifogás előterjesztésével egyidejűleg szabályszerűen elvégezte, e cselekményét hatályosnak kell tekinteni, és az azzal összefüggő eljárási cselekményeket nem kell megismételni.

A törvény idézett rendelkezéséből következően a kézbesítési kifogás eredményétől függ az, hogy az elsőfokú ítéletet milyen időpontban kell az alperes részére kézbesítettnek tekinteni. A kézbesítési kifogás elbírálása előtt ezért nem állapítható meg, hogy az alperes elmulasztotta-e az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés határidejét. Az alperes kézbesítési kifogásának az elbírálásától függ egyrészt az, hogy az alperes elmulasztotta-e az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés határidejét, másrészt az, hogy a fellebbezési határidő elmulasztása esetén melyik napon kezdődött meg a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem benyújtására megszabott határidő, és ehhez képest elkésett-e az igazolási kérelem.

A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú bíróság jogszabálysértő végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazott Pp. 381. §-a alapján hatályon kívül helyezte.

A hatályon kívül helyezés folytán a másodfokú bíróságnak újabb határozatot nem kell hoznia, hanem intézkednie kell az iratok visszaküldéséről az elsőfokú bíróság részére, a kézbesítési kifogás elbírálása érdekében.

Az igazolási kérelem elbírálására csak a kézbesítési kifogás eredményétől függően, újabb felterjesztést követően kerülhet sor.