BÜ BH 2025/55

[1] A járásbíróság ítéletével

– a X. r. terheltet bűnösnek mondta ki 5 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 10 hónap börtön fokozatú, végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy a X. r. terhelt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az ellene 5 rendbeli társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont] miatt emelt vád alól felmentette.

– A XIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 10 hónap börtön fokozatú, végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy a XIII. r. terhelt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az ellene 3 rendbeli társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont] miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a X. r. és a XIII. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállásnak a felülvizsgálati indítvánnyal érintett 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. és 9. pontja a következő:

– Az I. r. terhelt 2014. április 11. napjától önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője az 1999. november 15. napján létesült 1. számú kft.-nek, amelynek fő tevékenységi köre nyomozási és biztonsági, illetve személybiztonsági tevékenység. Az 1. számú kft. a bűncselekmények elkövetésének idején szerződéses megállapodás alapján személy- és vagyonvédelmi feladatokat látott el az 1. számú zrt. 1. számú fióktelepén. A II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., a VIII. r. és a IX. r. terhelt az 1. sz. kft. ezen fióktelepen foglalkoztatott alkalmazottja volt, akiknek a közvetlen elöljárója, irányítója, felügyelője és ellenőre az I. r. terhelt volt.

– Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. december 31. napján hatályba lépett 2012. évi CXX. törvény 23. § (6) bekezdése, valamint a törvény végrehajtására kiadott, és 2013. január 1. napjától hatályos, a rendészeti feladatokat ellátó személyek, segédfelügyelők, valamint a személy- és vagyonőrök képzéséről és vizsgáztatásáról szóló 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 2. § (1)–(5) bekezdései a személy- és vagyonőröket kiegészítő képzésre, és azt követően vizsgára kötelezte. E jogszabályi rendelkezések értelmében a rendészeti feladatokat ellátó személy, valamint a személy- és vagyonőr az alapképesítés megszerzését követően ötévente olyan kiegészítő képzésen és vizsgán köteles részt venni, amelyek során a bekövetkezett jogszabályi változásokból és azok gyakorlati alkalmazhatóságából, valamint a kényszerítő eszközök alkalmazásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretekből tesz vizsgát. A képzés és a vizsgáztatás érdekében a Belügyminisztérium Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatósága – mai szervezeti nevén a Közszolgálati Személyzetfejlesztési Főigazgatóság (a továbbiakban: KSZF) Továbbképzési Igazgatósága – és a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (a továbbiakban: kamara) 2013. január 16. napján Együttműködési Megállapodást kötött.

– Az Együttműködési Megállapodás értelmében a kamara tesz javaslatot a vizsgáztatói névjegyzékre, a vizsgabizottság tagjaira, amelyet a KSZF Továbbképzési Igazgatósága hagy jóvá, és kijelöli az egyes vizsgabizottságok tagjait és elnökeit. A megállapodás szerint a tananyag és a tételek kijelölése, valamint a képzés és a vizsga technikai feltételeinek megszervezése is a kamara feladata, amelyet ugyancsak a Belügyminisztérium fenti szerve hagy jóvá.

– A 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 1. § 3. pontja szerint a rendészeti vizsgák szervezője a KSZF, amely hatóság ezt a tevékenységét a kamarával együttműködve végzi. A BM rendelet 3. számú melléklete tartalmazza a vizsgaszabályzatot, amelynek értelmében a vizsgáról vizsgajegyzőkönyvet kell készíteni az ott megadott tartalommal, amelynek egy példányát a vizsgát szervező intézmény 8 napon belül megküldi a KSZF-nek. A KSZF a 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet értelmében közhiteles nyilvántartást vezet a rendészeti vizsgákról és a vizsgázók adatairól, amelyből havi rendszerességgel szolgáltat adatokat az Országos Rendőr-főkapitányságnak.

– A vizsgára bocsátás feltételeit a 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 3. § (3) bekezdés a) és b) pontja, valamint a 6. § (1) bekezdése tartalmazza. Ezek szerint a vizsgázónak az előírt képesítéssel kell rendelkeznie, akinek vizsgadíjat kell fizetnie, és képzésen kell részt vennie; a BM rendelet 4. § (2) bekezdése szerint a kiegészítő képzés időtartama 16 óra, amely 40% elméleti és 60% gyakorlati részből áll. A Belügyminiszteri rendelet 3. § (4) bekezdése értelmében a képzésen való részvétel kötelező, amelyet a résztvevők által aláírt jelenléti ív igazol. A rendészeti feladatokat ellátó személyek, a segédfelügyelők, valamint a személy- és vagyonőrök képzéséről és vizsgáztatásáról szóló 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 2013 november-december hónapjában hatályos rendelkezései az alábbiakat rögzítik. A BM rendelet 6. § (1) bekezdése szerint: a vizsga megkezdésének feltétele a képzésen történő részvétel. A 6. § (2) bekezdése értelmében: a vizsgáztatás részletes tartami feltételeit és rendjét a 3. melléklet szerinti vizsgaszabályzat tartalmazza. A 6. § (3) bekezdése rögzíti: az eredményes vizsgát a 4. melléklet szerinti adattartalommal kiállított tanúsítvány igazolja. Eredményes vizsga esetén a vizsgázó számára megfelelt minősítésű tanúsítványt kell kiállítani.

– A BM rendelet 7. § (1) bekezdése szerint: az Országos Rendőr-főkapitányság legalább 90 fős, a közterület-felügyelet szabályozásáért felelős miniszter és a rendészetért felelős miniszter legalább 60 fős, valamint az agrárpolitikáért felelős miniszter, az erdőgazdálkodásért felelős miniszter, a vadgazdálkodásért felelős miniszter, a halgazdálkodásért felelős miniszter és a természetvédelemért felelős miniszter legalább 60 fős felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező vizsgabizottsági tagokról szóló névjegyzékét elkészítik, majd a vizsgabizottsági tagok névsorát megküldik a BM OKTF-nek. A 7. § (2) bekezdése rögzíti: a vizsgaszervezők a vizsgák megkezdése előtt 10 nappal értesítik a BM OKTF-t a vizsga időpontjáról. A BM OKTF ezt követően háromtagú vizsgabizottságot jelöl ki a leadott névjegyzékből. A 7. § (3) bekezdése értelmében: a vizsgabizottság munkáját szakértő segítheti. A vizsga előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos adminisztratív feladatokat, a vizsgajegyzőkönyv elkészítését a jegyzőkönyvvezető végzi el. A szakértőt és a jegyzőkönyvvezetőt a vizsgaszervező biztosítja. A jelenléti ív „bizonyítja” azt is, hogy a személy- és vagyonőr vizsgára bocsátható. A BM rendelet 10. § (1) és (3) bekezdése határozza meg a képzés és a vizsga díját. Ennek értelmében a képzés díja a mindenkori kormánytisztviselői illetményalap 25 százaléka, a vizsga díja a mindenkori kormánytisztviselői illetményalap 5 százaléka. A képzés és vizsgadíj összesen 11 595 forint volt, amelyből csak a kamarai tagok kaphattak kedvezményt az éves tagdíj mértékéig.

– A BM rendelet 4. számú melléklete értelmében a vizsga során vizsgajegyzőkönyv és tanúsítványelosztó készül. A vizsgázónak vagy megbízottjának a tanúsítvány átvételét aláírásával kell igazolnia. A vizsgajegyzőkönyvet a vizsgabizottság elnökének, tagjainak és a jegyzőkönyvvezetőnek kell aláírnia, a tanúsítványt a vizsgabizottság elnöke és a vizsgaszervező vezetője látja el aláírásával.

– A törvény által kötelezően előírt és a törvény, illetve a végrehajtási rendelet által szabályozott vizsgát a KSZF szervezi, azonban a megállapodás alapján azt a személy- és vagyonőrök vonatkozásában a kamara végzi, amely a vizsgáztatás során a Belügyminisztériumtól származó átruházott hatáskörben hatósági feladatot lát el. A BM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint a képzésről és vizsgáztatásról a KSZF gondoskodik, amely ezt a feladatát a BM rendelet 2. § (3) bekezdése alapján a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarával együttműködve végzi. Ezen jogszabályi felhatalmazás mellett a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 38. § (1) bekezdés d) pontja a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara feladatává teszi az e törvény hatálya alá tartozó tevékenység végzésére jogosító, külön jogszabályban meghatározott szakképesítések tekintetében a rendészetért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján a szakmai és vizsga követelmény, valamint a szakmai minősítő rendszer kidolgozását és gondozását, a szakképzésben és a vizsgáztatásban való közreműködést, javaslattételt az állam által elismert szakképesítésre, a szakmai vizsgaszabályzatra, a szakmai vizsga szervezését engedélyező, valamint a vizsgaszervezési tevékenységek ellenőrzése során szakértőként kirendelhető személyekre. A KSZF e jogszabályi felhatalmazások alapján jelölte ki a szakmai kamara javaslatára a vizsgabizottság elnökeit és a tagjait, valamint megszervezte a szakmai kamara a képzés és a vizsga technikai és szakmai lebonyolítását.

– A jelen cselekmények elkövetésekor hatályos Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 65. § (1) bekezdése szerint a köztestület az önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A Ptk. 65. § (2) bekezdése értelmében a szakmai kamarák köztestületek. A 2005. évi CXXXIII. törvény 36. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara az e törvény hatálya alá tartozó tevékenység folytatására jogosult, a kamarai tagságot önként vállaló természetes személyek önkormányzattal rendelkező közfeladatot és általános szakmai érdekképviseleti feladatokat ellátó köztestülete.

– A vizsgabizottság elnöke és tagjai ezért a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pont k) alpontja alapján köztestületnél közhatalmi hatósági feladatot ellátó, illetve szolgálatot teljesítő személynek, hivatalos személynek minősülnek, akik a hatósági vizsgáról jogszabályi felhatalmazás alapján, rendelettel meghatározott tartalmú hatósági tanúsítványt, azaz közokiratot állítanak ki.

– A vizsgabizottság elnöke és tagjai által a rendészeti feladatokat ellátó személyek, segédfelügyelők, valamint a személy- és vagyonőrök képzéséről és vizsgáztatásáról szóló 68/2012. (XII. 14.) BM rendeletben meghatározott vizsgaszabályzatnak megfelelő alakban kiállított tanúsítványok rendelkeznek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 195. § (1) bekezdésében előírt ismérvekkel, így közokiratnak minősülnek, mivel azokat a köztestület tagjai átruházott hatáskörben mint közhatalmi hatósági feladatokat ellátó szerv ügykörében eljárva rendeletben rögzített alakban állítják ki. A X. r., a XI. r., a XII. r. és a XIII. r. terheltek a kamara mint köztestület delegáltjai voltak a vizsgák során. Közülük a X. r. és a XIII. r. terhelt vizsgabizottsági elnökként, míg a XI. r. és a XII. r. terhelt vizsgabizottsági tagokként – a XII. r. terhelt egyben jegyzőkönyvvezetőként is – jártak el az alábbi vizsgáztatások során:

– 2.

A II. r. terhelt 2013. november 29. napján 7 órától 24 órás szolgálatot látott el az 1. számú zrt. 1. számú telephelyén, így nem vett részt azon a képzésen, amelyet az oktatási központban tartottak a XII. r. terhelt vezetésével 2013. november 28. és 2013. november 29. napján. A II. r. terhelt a 2013. november 30. napján a délelőtti órákban ugyanitt megtartott vizsgán sem jelent meg, amelyen a vizsgabizottság elnöke a X. r. terhelt volt. A vizsgabizottság tagjai a XI. r. és a XII. r. terheltek voltak, amelyben jegyzőkönyvvezetői minőségben ugyancsak a XII. r. terhelt járt el. A vizsgáról és annak résztvevőiről készült vizsgajegyzőkönyvet – amelynek 5. pontja valótlanul azt tartalmazza, hogy a II. r. terhelt eredményes vizsgát tett – a X. r. terhelt vizsgabizottsági elnök, a XI. r. terhelt vizsgabizottsági tag, valamint a XII. r. terhelt vizsgabizottsági tag és jegyzőkönyvvezető írta alá. Az I. r. terhelt által az eljárás során ismeretlenül maradt hivatalos személynek vagy személyeknek nyújtott jogtalan előny hatására meghamisított vizsgajegyzőkönyv alapján a II. r. terhelt megszerezte a hamis hatósági tanúsítványt, mely valótlanul tartalmazza, hogy a II. r. terhelt az azon feltüntetett időpontban eredményes vizsgát tett. A tanúsítványelosztó okirat 5. oszlopában a II. r. terhelt neve mellett elhelyezett névaláírás valószínűsíthetően nem a II. r. terhelttől származik.

– 3.

A II. r. terhelthez hasonlóan a III. r. terhelt sem vett részt a 2013. november 28. és 2013. november 29. napján megtartott gyakorlati képzésen, aki annak második napján 7 órától 24 órás szolgálatot teljesített az 1. számú zrt. 1. számú telephelyén. A III. r. terhelt a 2013. november 30. napján a délelőtti órákban itt megtartott vizsgán sem jelent meg, amelyen a vizsgabizottság elnöke a X. r. terhelt volt. A vizsgabizottság tagjai a XI. r. és a XII. r. terhelt volt, jegyzőkönyvvezetőként pedig ugyancsak a XII. r. terhelt járt el. A vizsgáról és annak résztvevőiről készült vizsgajegyzőkönyvet – amelynek 15. pontja valótlanul azt tartalmazza, hogy a III. r. terhelt eredményes vizsgát tett – a X. r. terhelt vizsgabizottsági elnök, a XI. r. terhelt vizsgabizottsági tag, valamint a XII. r. terhelt vizsgabizottsági tag és jegyzőkönyvvezető írták alá. Az I. r. terhelt által az eljárás során ismeretlenül maradt hivatalos személynek vagy személyeknek nyújtott jogtalan előny hatására meghamisított vizsgajegyzőkönyv alapján a III. r. terhelt megszerezte a hamis hatósági tanúsítványt – amelyet az I. r. terhelt juttatott el a számára –, mely valótlanul tartalmazta, hogy a III. r. terhelt az azon feltüntetett időpontban eredményes vizsgát tett. A tanúsítványelosztó okirat 15. oszlopában a III. r. terhelt neve mellett elhelyezett névaláírás valószínűsíthetően nem a III. r. terhelttől származik.

– 4.

A IV. r. terhelt sem teljesítette a képzési feltételeket és nem jelent meg a 2013. december 6. és 2013. december 7. napján a XII. r. terhelt vezetésével tartott oktatáson. A IV. r. terhelt 2013. december 7. és 2013. december 8. napja között 24 órás szolgálatot látott el az 1. számú zrt. 1. számú telephelyén, amely 2013. december 8. napján 7 óra 11 perckor ért véget szolgálatátadással. A képzésben résztvevők névsorán a 18. pontban szereplő névaláírás valószínűsíthetően nem a IV. r. terheltól származik. A IV. r. terhelt nem jelent meg azon a vizsgán sem, amelyet az e vonatkozásban meghamisított vizsgajegyzőkönyv szerint az oktatási központban tartottak meg 2013. december 8. napján. A vizsgabizottság elnöke a XIII. r. terhelt volt, míg vizsgabizottsági tagként a XI. r. és a XII. r. terhelt járt el, a XII. r. terhelt egyúttal jegyzőkönyvvezetői minőségben. A vizsgajegyzőkönyv 20. pontja valótlanul tartalmazza azt, hogy a IV. r. terhelt eredményes vizsgát tett, amelyet az annak hitelesítésére jogosult XIII. r., a XI. r. és a XII. r. terheltek láttak el az aláírásukkal. Az I. r. terhelt által az eljárás során ismeretlenül maradt hivatalos személynek vagy személyeknek nyújtott jogtalan előny hatására meghamisított vizsgajegyzőkönyv alapján a IV. r. terhelt megszerezte a hamis hatósági tanúsítványt – amelyet az I. r. terhelt a munkahelyén adott át neki –, mely valótlanul tartalmazza, hogy a IV. r. terhelt az azon feltüntetett időpontban eredményes vizsgát tett.

– 5.

Az V. r. terhelt 2013. december 6. és 2013. december 7. napja között teljesített szolgálatot az 1. számú zrt. 1. számú telephelyén, így nem jelent meg azon az oktatáson, amelyet 2013. december 6. és 2013. december 7. napján tartottak a XII. r. terhelt vezetésével. Az V. r. terhelt a 2013. december 8. napján megtartott vizsgán sem vett részt. Ennek ellenére a XIII. r., a XI. r. és a XII. r. terhelt által aláírt és ily módon meghamisított vizsgajegyzőkönyv 16. pontja valótlanul azt tartalmazza, hogy az V. r. terhelt e napon eredményes vizsgát tett. A tanúsítványelosztó okirat 16. pontjában az V. r. terhelt neve mellett elhelyezett névaláírás valószínűsíthetően nem az V. r. terheltól származik. Az I. r. terhelt által az eljárás során ismeretlenül maradt hivatalos személynek vagy személyeknek nyújtott jogtalan előny hatására meghamisított vizsgajegyzőkönyv alapján az V. r. terhelt megszerezte a hamis hatósági tanúsítványt – amelyet az I. r. terhelt segítségével vehetett át a munkahelyén –, mely valótlanul tartalmazza, hogy az V. r. terhelt az azon feltüntetett időpontban eredményes vizsgát tett.

– 6.

A VI. r. terhelt 2013. december 6. és 2013. december 7. napja között az V. r. terhelttel látott el közös szolgálatot az 1. számú zrt. 1. számú telephelyén, így ugyancsak nem teljesítette a jogszabályban a tanúsítvány megszerzéséhez megkövetelt feltételeket, és társához hasonlóan távol maradt a szolgálati ideje alatt megtartott oktatástól. A jelenléti íven, annak a 8. rovatában feltüntették a VI. r. terhelt nevét is annak ellenére, hogy a képzésen nem vett részt. A VI. r. terhelt a 2013. december 8. napján az egyesületi épületben a XIII. r. terhelt elnökletével megtartott vizsgára sem ment el. A vizsgajegyzőkönyv 8. pontja a valósággal ellentétesen azt tartalmazza, hogy a VI. r. terhelt ezen a napon a jogszabályi feltételeknek megfelelően eredményes vizsgát tett. A tanúsítványelosztó okiraton a VI. r. terhelt neve mellett elhelyezett névaláírás eshetőlegesen származhat a VI. r. terhelttől. Az I. r. terhelt által az eljárás során ismeretlenül maradt hivatalos személynek vagy személyeknek nyújtott jogtalan előny hatására meghamisított vizsgajegyzőkönyv alapján a VI. r. terhelt megszerezte a hamis hatósági tanúsítványt, mely valótlanul tartalmazza, hogy a VI. r. terhelt az azon feltüntetett időpontban eredményes vizsgát tett.

– 7.

A VII. r. terhelt sem teljesítette a jogszabályban előírt képzési kötelezettségét, és nem jelent meg azokon az oktatási napokon, amelyeket a szolgálati ideje alatt tartottak meg a XI. r. terhelt vezetésével. A VII. r. terhelt 2013. december 9. napján is szolgálatot teljesített az 1. számú zrt. 1. számú telephelyén, ezért nem ment el arra a vizsgára, amely 2013. december 9. napjára volt kijelölve a X. r. terhelt elnökletével. A vizsgajegyzőkönyv 9. rovata valótlanul azt tartalmazza, hogy a VII. r. terhelt ezen a napon eredményes vizsgát tett, amelyet a X. r. terhelt elnökként, a XI. r. terhelt és a XII. r. terhelt vizsgabizottsági tagokként írták alá. Az I. r. terhelt által az eljárás során ismeretlenül maradt hivatalos személynek vagy személyeknek nyújtott jogtalan előny hatására meghamisított vizsgajegyzőkönyv alapján a VII. r. terhelt megszerezte a hamis hatósági tanúsítványt, mely valótlanul tartalmazza, hogy a VII. r. terhelt az azon feltüntetett időpontban eredményes vizsgát tett.

– 8.

A VIII. r. terhelt sem jelent meg azon a képzésen, amelynek az ideje alatt szolgálatot teljesített az 1. számú zrt. 1. számú telephelyén. A képzés 2013. december 4. és december 5. napjára volt kijelölve a XI. r. terhelt vezetésével. A képzésen résztvevők névsorának 19. pontjában elhelyezett névaláírás nem a VIII. r. terheltól származik.

A vizsga 2013. december 9. napjára volt kijelölve, amelynek az ideje alatt a VIII. r. terhelt 24 órás szolgálatot látott el a fent megjelölt telephelyen. A vizsgajegyzőkönyv 18. pontja a valósággal ellentétesen azt tartalmazza, hogy az egyébként ott meg nem jelent VIII. r. terhelt eredményes vizsgát tett. A valótlan tartalmú vizsgajegyzőkönyvet a X. r. terhelt elnökként, a XI. r. és a XII. r. terhelt bizottsági tagként, a XII. r. terhelt egyúttal jegyzőkönyvvezetőként írta alá. Az I. r. terhelt által az eljárás során ismeretlenül maradt hivatalos személynek vagy személyeknek nyújtott jogtalan előny hatására meghamisított vizsgajegyzőkönyv alapján a VIII. r. terhelt megszerezte a hamis hatósági tanúsítványt, mely valótlanul tartalmazza, hogy a VIII. r. terhelt az azon feltüntetett időpontban eredményes vizsgát tett.

– 9.

A IX. r. terhelt a VIII. r. terhelttársához hasonlóan távol maradt attól az oktatástól, amely a vizsga érdekében 2013. december 4. és 2013. december 5. napjára volt kijelölve. A IX. r. terhelt ezen idő alatt szolgálatot látott el az 1. számú telephelyen. A IX. r. terhelt az ugyanitt 2013. december 9. napjára kijelölt vizsgán sem vett részt. Ennek ellenére a vizsgajegyzőkönyv 14. pontja valótlanul azt tartalmazta, hogy a IX. r. terhelt ezen a napon a X. r. terhelt bizottsága előtt eredményes vizsgát tett. Az e tekintetben valótlan tartalmú vizsgabizottsági jegyzőkönyvet az elnök mellett a XI. r. és a XII. r. terhelt bizottsági tagként, a XII. r. terhelt egyúttal jegyzőkönyvvezetőként írta alá. Az I. r. terhelt által az eljárás során ismeretlenül maradt hivatalos személynek vagy személyeknek nyújtott jogtalan előny hatására meghamisított vizsgajegyzőkönyv alapján a IX. r. terhelt megszerezte a hamis hatósági tanúsítványt, mely valótlanul tartalmazza, hogy a IX. r. terhelt az azon feltüntetett időpontban eredményes vizsgát tett.

[4] A Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint az ítélet egyéb részeiben rögzített, tartalmilag a tényálláshoz tartozó további megállapítások is a tényállás részét képezik. Jelen ügyben ezek a következők:

– Már önmagában a ténylegesen vizsgázók száma és a vizsgajegyzőkönyv szerinti vizsgázók számára kiállított tanúsítványok száma között olyan jelentős számszaki különbség volt, melyet a vizsgabizottság tagjainak észlelnie kellett.

Az 1. számú tanú az általa tartott felkészítőn, melyen a X. r. terhelten kívül dokumentáltan és igazoltan jelen volt a XI. r., a XII. r. és a XIII. r. terhelt is, kiemelte, hogy a vizsgázók azonosítását el kell végezni a vizsgáztatás során. Mindezek alapján megállapítható, hogy a X. r. terhelt, aki a 2013. november 30-i és a 2013. december 9-i vizsgán mint elnök, továbbá a XI. r. és a XII. r. terhelt mint a 2013. november 30-i, 2013. december 8-i és a 2013. december 9-i vizsgabizottságnak a tagjai, melyeknél egyben a XII. r. terhelt jegyzőkönyvvezetőként járt el, valamint a XIII. r. terhelt mint a 2013. december 8-i vizsga elnöke mint hivatalos személyek a jogkörükbe tartozó tanúsítványt mint közokiratot úgy állították ki a II–IX. r. terheltek részére, hogy ezen terheltek ténylegesen a vizsgán nem jelentek meg és nem vizsgáztak le, ezzel visszaéltek a hivatali hatáskörükkel. A X–XIII. r. terhelteknek ugyanis észlelnie kellett a fentiek alapján, és így tisztában voltak azzal, hogy vizsgán jelen nem lévő személyeknek (II–IX. r. terheltek) állítanak ki tanúsítványokat.

[5] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a X. r. és a XIII. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan a terheltek felmentése érdekében.

[6] Kifejtette, hogy a X. r. és a XIII. r. terhelt a kamara megyei szervezetével megbízási jogviszonyban álltak, megbízási szerződés keretében kaptak felkérést arra, hogy a vizsgabizottsági elnöki feladatokat ellássák. Téves az a jogi álláspont, mely szerint a terheltek átruházott hatáskör, jogszabályi felhatalmazás alapján láttak el hatósági feladatokat, mivel nincs olyan jogszabályi felhatalmazás, amely erről rendelkezik.

[7] A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha azt a törvény meghatározott esetben, az ott írt másik hatóságra való átruházását kivételesen lehetővé teszi. Nem minősül a hatáskör átruházásának, ha a hatáskör gyakorlója kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte.

[8] Álláspontja szerint egy kft.-vel kötött szerződésen alapuló jogviszony nem keletkeztethet hivatalos személyi státuszt kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában. Ezért sem a X. r., sem a XIII. r. terhelt nem minősült hivatalos személynek a vizsgáztatás során.

[9] Kifejtette továbbá, hogy a vizsgabizottság tagjainak és elnökének nem volt meg a jogszabályi felhatalmazása és kötelezettsége sem arra, hogy a vizsgán megjelent személyektől személyazonosító igazolványt kérjenek, és ez alapján ellenőrizzék a vizsgázók személyazonosságát.

[10] A jogerős ítéleti tényállás nem tartalmazza azt, hogy a X. r. és a XIII. r. terhelt tudomással bírt volna arról, hogy valótlan tényt foglal közokiratba.

[11] Mivel a terhelteknek nem volt meg a jogszabályi felhatalmazásuk arra, hogy az érintett vagyonőröktől személyi okmányokat kérjenek, és meggyőződjenek a személyazonosságukról, a tudatuk az objektív tényállási elemeket nem is foghatta át. Mint ahogy arról sem volt tudomásuk, hogy közokiratot állítanak ki, illetve, hogy hivatalos személynek minősülnek.

[12] Vitatta a vizsga eredményeként kiállított tanúsítvány közokirat-jellegét is. E körben kifejtette, hogy mivel a X. r. és a XIII. r. terhelt nem hatóságként, illetve közigazgatási szervként járt el, így ezen fogalmi elem hiányában nem állapítható meg a tanúsítványok közokirat-jellege. Egyetlen jogszabály sem nyilvánítja a megújító vizsgák során kiadott tanúsítványt közokiratnak.

[13] Indokai szerint nem állapítható meg az, hogy a X. r. és a XIII. r. terhelt szándéka a közokirat-hamisítás objektív tényállási elemeinek megvalósítására kiterjedt-e, ellenkezőleg, az állapítható meg, hogy semmiféle ilyen szándékuk nem volt, illetve nem valósult meg az sem, hogy egymás tevékenységéről tudva valósították volna meg a bűncselekményt. Ezért szerinte a társtettességre vonatkozó tényállási elemek egyike sem teljesült jelen esetben.

[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[15] Az ügyészi álláspont szerint a törvénysértő elítélésre vonatkozó indokait a védő nagyobb részben a tényállás megalapozatlanságára alapítja. Ugyanakkor az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések helyessége a felülvizsgálati eljárásban kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el. Ebből viszont az következik, hogy a terheltek ténytudatát vitató kifogás, miszerint nem voltak tisztában azzal, hogy a vizsgán meg sem jelent személyeknek állítanak ki e tény miatt valótlan tartalmú közokiratokat, irreleváns.

[16] A szándék, illetve a ténytudat hiányán keresztül a szándékegység mint társtettesi elkövetői alakzat hiányára vonatkozó védői érvelés valójában szintén a megállapított tényállást vitatja.

[17] Kifejtette, hogy a személy- és vagyonőrök vizsgáztatása a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozik, e feladat ellátása része a minisztérium jogszabályokban meghatározott közhatalmi tevékenységének. Az elkövetés idején az OKTF által kijelölt vizsgabizottsági tagok így a minisztérium közhatalmi hatáskörébe tartozó feladatot láttak el, ezért e minőségükben a Btk. 459. § 11. pont k) alpontja értelmében olyan tevékenységet folytattak, amely hozzátartozik a szerv rendeltetésszerű működéséhez.

[18] A vizsgabizottsági tagok a vizsgáztatás során az OKTF-től származó, jogszabály alapján átruházott hatáskörben, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaránál mint köztestületnél olyan közhatalmi hatósági feladatokat láttak el, amelyek jogszabályban meghatározott állami feladatnak minősülnek, melynek során a vizsgáról jogszabályi rendelkezés alapján jegyzőkönyvet vettek fel és hatósági tanúsítványt állítottak ki, ezért hivatalos személynek minősülnek.

[19] Erre figyelemmel, mivel az átruházott hatáskörben hatósági feladatokat is ellátó vizsgabiztos tevékenysége is a közhatalmi feladatokat ellátó szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik, ezen személyek is hivatalos személynek minősülnek.

[20] Mivel a 68/2012. (XII. 14.) BM rendeletben meghatározott vizsgaszabályzatnak megfelelő alakban kiállított jegyzőkönyvek és tanúsítványok rendelkeznek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 195. § (1) bekezdésében előírt ismérvekkel, így közokiratnak minősülnek, hiszen azokat a köztestület tagjai, átruházott hatáskörben mint közhatalmi hatósági feladatokat ellátó szerv ügykörében eljárva, a rendeletben rögzített alakban állítják ki.

[21] Indokai szerint a hatáskör-átruházás védő által hivatkozott tilalmának jogszabályi alapjaként megjelölt, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 19. § (3) bekezdése azt az esetet szabályozta, amikor a hatáskör átadásáról maga a közigazgatási hatóság rendelkezett, ezzel szemben jelen ügyben a hatásköri, eljárási kérdéseket maga a jogszabály, a 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet rendezte.

[22] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.

[23] A Legfőbb Ügyészség átiratára a X. r. és a XIII. r. terhelt védője észrevételt tett, melyben fenntartotta az indítványában foglaltakat.

[24] A X. r. és a XIII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[25] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[26] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.

[27] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[28] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[29] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a X. r. és a XIII. r. terhelt bűnösségét több rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bek. c) pont] megállapította.

[30] Kétségtelen, hogy az indítvány kifogása jogi kifogás, ugyanis azt vitatja, hogy a X. r. és a XIII. r. terhelt a megállapított tényekből vont jogi értékelés szerint hivatalos személynek minősül-e, illetve a vizsgajegyzőkönyv és a tanúsítvány közokiratnak minősül-e. Ez kétségtelenül nem ténybeli, hanem jogi következtetés, az adott jog alkalmazására vonatkozó kifogás.

[31] A X. r. és a XIII. r. terhelt büntetőjogi felelősségét az eljárt bíróságok hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. § (1) bek. c) pont] miatt állapították meg. Eszerint bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a hivatalos személy, aki hivatali hatáskörével visszaélve lényeges tényt hamisan foglal közokiratba.

[32] A Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette esetén az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha

– hivatalos személy,

– visszaél a hivatali hatáskörével,

– az elkövetés tárgya közokirat, vagyis, ha lényeges tényt hamisan foglal közokiratba.

E feltételek konjunktívak.

[33] Ehhez képest az ítélet történeti tényállásának tartalmaznia kell mindazokat a történeti tényeket, amelyekből következtetést lehet levonni arra, hogy az elkövető hivatalos személy, a cselekménye során visszaél a hivatali helyzetével, illetve, hogy az elkövetés tárgya közokirat.

[34] Jelen ügyben az elsőfokú ítélet tartalmazza azokat a történeti tényeket, amelyekből okszerű következtetés vonható arra, hogy a X. r. és a XIII. r. terhelt hivatalos személynek minősült a vizsgáztatás során, illetve a terheltek hivatalos személy minőségére vonatkozó következtetést az elsőfokú ítélet jogi indokolása tartalmazza.

[35] Ugyanakkor a védő érvelése szerint a tanúsítvány nem közokirat, valamint a terheltek nem minősültek hivatalos személynek, mivel nem tartoztak azon személyi körbe, akik közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személyeknek minősültek, és akiknek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik. Egy kft.-vel kötött szerződésen alapuló jogviszony nem keletkeztethet hivatalos személyi státuszt kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában.

[36] Ez az érvelés téves, a Kúria e körben a következőkre mutat rá.

[37] Az elkövetéskor hatályos rendészeti feladatokat ellátó személyek, a segédfelügyelők, valamint a személy- és vagyonőrök képzéséről és vizsgáztatásáról szóló 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján a képzésről és a vizsgáztatásról a BM OKTF gondoskodik. A (3) bekezdés szerint a személy- és vagyonőrök vonatkozásában a BM OKTF az (1) bekezdésben meghatározott feladatát a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarával (SZVMSZK) együttműködve végzi.

[38] A 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 7. § (1) bekezdése szerint: Az Országos Rendőr-főkapitányság legalább 90 fős, a közterület-felügyelet szabályozásáért felelős miniszter és a rendészetért felelős miniszter legalább 60 fős, valamint az agrárpolitikáért felelős miniszter, az erdőgazdálkodásért felelős miniszter, a vadgazdálkodásért felelős miniszter, a halgazdálkodásért felelős miniszter és a természetvédelemért felelős miniszter legalább 60 fős felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező vizsgabizottsági tagokról szóló névjegyzéket elkészítik, majd a vizsgabizottsági tagok névsorát megküldik a BM OKTF-nek.

[39] A BM OKTF és az SZVMSZK 2013. január 16-án Együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében a kamara tesz javaslatot a vizsgáztatói névjegyzékre, a vizsgabizottság tagjaira, amelyet a BM OKTF hagy jóvá, és kijelöli az egyes vizsgabizottságok tagjait és elnökeit.

[40] A 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 7. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a vizsgaszervezők a vizsgák megkezdése előtt 10 nappal értesítik a BM OKTF-t a vizsga időpontjáról. A BM OKTF ezt követően háromtagú vizsgabizottságot jelöl ki a leadott névjegyzékből.

[41] Tehát a X. r. és a XIII. r. terhelt közvetlenül – nem pedig közvetett módon a miniszterek által elkészített – a hatóságtól származó névjegyzékből, a hatóság által kerültek kijelölésre az adott vizsganapokon vizsgabizottsági elnöknek.

[43] A védő álláspontja azért téves, mert a X. r. és a XIII. r. terhelt vizsgáztatói eljárását a megbízási szerződés megkötéséből eredezteti, nem pedig a BM OKTF által történő névjegyzékbe vételből és adott vizsgáztatásra történő kijelölésből.

[44] A terheltek hatósági jogköre az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következően nem a megbízási szerződésen alapult, hanem a vizsgáztatás során annak a hatósági feladatnak az ellátása érdekében jártak el egyedi kijelölés alapján.

[45] A fentiek alapján a X. r. és a XIII. r. terhelt mint vizsgabizottsági elnökök, nemcsak egy szakmai szervezet képviselőiként jártak el, hanem az átruházott állami hatáskör gyakorlójaként. Ez pedig közvetlen – jogszabályi rendelkezésen alapuló – kapcsolatot teremtett az állami közhatalommal, amely alapvető feltétele a hivatalos személy státuszának.

[46] Nem kétséges tehát, hogy a jogerős tényállás szerinti hatósági vizsgáztatások során a X. r. és a XIII. r. terhelt a Btk. 459. § 11. pont k) alpontja alapján köztestületnél közhatalmi hatósági feladatot ellátó, illetve szolgálatot teljesítő hivatalos személynek minősültek.

[47] A védő azon hivatkozása, mely szerint a vizsgákról kiállított hatósági tanúsítvány nem minősül közokiratnak, az alábbiak miatt szintén nem foghatott helyt.

[48] Az elkövetéskor hatályban volt, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 195. §-a alapján kell dönteni arról, hogy a X. r. és a XIII. r. terhelt által kiállított és aláírt tanúsítványok közokiratok-e vagy sem. E törvény értelmében az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.

[49] A jogerős ítéleti tényállás szerint:

– A 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 3. számú melléklete tartalmazza a vizsgaszabályzatot, amelynek értelmében a vizsgáról vizsgajegyzőkönyvet kell készíteni az ott megadott tartalommal, amelynek egy példányát a vizsgát szervező intézmény 8 napon belül megküldi a KSZF-nek (elkövetéskor BM OKTF). A KSZF a 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet értelmében közhiteles nyilvántartást vezet a rendészeti vizsgákról és a vizsgázók adatairól, amelyből havi rendszerességgel szolgáltat adatokat az Országos Rendőr-főkapitányságnak.

– A 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet 6. § (3) bekezdése rögzíti: Az eredményes vizsgát a 4. melléklet szerinti adattartalommal kiállított tanúsítvány igazolja. Eredményes vizsga esetén a vizsgázó számára megfelelt minősítésű tanúsítványt kell kiállítani.

– A BM rendelet 4. számú melléklete értelmében a vizsga során vizsgajegyzőkönyv és tanúsítványelosztó készül. A vizsgázónak vagy megbízottjának a tanúsítvány átvételét aláírásával kell igazolnia. A vizsgajegyzőkönyvet a vizsgabizottság elnökének, tagjainak és a jegyzőkönyvvezetőnek kell aláírnia, a tanúsítványt a vizsgabizottság elnöke és a vizsgaszervező vezetője látja el aláírásával.

[50] Az irányadó tényállás 2–9. tényállási pontja alapján megállapítható, hogy a terheltek objektíve és szubjektíve is valótlan okiratot állítottak ki akkor, amikor olyan személyek részvételét, illetve sikeres vizsgaletételét tanúsították, akik a vizsgán nem vettek részt.

[51] A védő a tanúsítvány közokirat-jellegével összefüggésben vitatta, hogy a X. r. és a XIII. r. terhelt a vizsgázók személyazonosságáról kötelesek voltak meggyőződni.

[52] A vizsga rendjére, valamint a vizsga eredményes befejezését igazoló tanúsítvány kiállítására vonatkozó szabályok miniszteri rendeletben történő megállapításának éppen az a célja, hogy az abban résztvevők a jogaikat és a kötelezettségeiket a jogszabályban foglaltaknak megfelelően gyakorolják.

[53] A védői hivatkozással szemben nem kétséges, hogy a vizsgáztató köteles a vizsgázó személyazonosságát ellenőrizni a vizsgáztatás során. Ugyanis ez a követelmény (meggyőződési kötelezettség) biztosítja, hogy a vizsgát valóban az arra jogosult személy teszi le, valamint, hogy a tanúsítvány hitelessége utóbb ne váljon kétségessé. Csak az a személy kaphat ugyanis tanúsítványt, aki teljesítette a vizsgakövetelményeket [BM rendelet 6. § (1)–(3) bek.].

[54] A jogszabály alapján kiállított, az eredményes vizsgát igazoló tanúsítvány kiadásához tehát elengedhetetlen a vizsgázó személyének azonosítása, hogy az okiratot hitelesen, az arra jogosult – valós, létező, a vizsgán valóban megjelent és eredményes vizsgát tett – személy nevére állítsák ki.

[55] Másképpen szólva az azonosítás célja a vizsga integritásának biztosítása, amely magában foglalja a személyazonosság ellenőrzését.

[56] Mindez értelemszerűen összefügg azzal, hogy a tanúsítvány személyhez kötött, és rendeltetését tekintve igazolja, hogy a vizsgára kötelezett személy- és vagyonőr a továbbfoglalkoztatás feltételeinek (kiegészítő képzés) megfelelt, ekként a BM OKTF által a rendészeti vizsgákról és a vizsgázók adatairól vezetett közhiteles nyilvántartásban szerepelhet.

[57] Ez ugyanis a jogi szabályozás, az öt évente ismétlődő kiegészítő képzésen való részvétel és vizsgatételi kötelezettségnek a rendeltetése.

[58] Következésképpen az eredményes vizsgáról kiállított tanúsítvány közokiratnak minősül, mely telepített hatáskörben, jogszabályban meghatározott formában és tartalommal kiállított tanúsítvány, melynek megléte a vizsgára kötelezett személy- és vagyonőrök tekintetében a továbbfoglalkoztatásnak a feltétele volt.

[59] A védő kifogása, mely szerint a X. r. és a XIII. r. terhelt tudattartalma nem fogta át, hogy olyan személy részére állítottak ki tanúsítványt, aki nem vett részt a vizsgán, a következők miatt nem foghatott helyt.

[60] A terhelti tudatra vont következtetés ténybeli. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[61] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Az elkövető elkövetéskori tudattartalmára valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki) tényből lehet következtetni, s mint ilyen, ténykérdés. A tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása közvetett bizonyítás. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés viszont jogi értékelés, amely ekként jogkérdés.

[62] Az elsőfokú bíróság az ítéletében hivatkozott arra, hogy: „2. számú, 3. számú, illetve néhai 4. számú tanú is egybehangzóan arról számolt be, hogy ezen a vizsgán (2013. december 8.) nagyon kevesen voltak, körülbelül 10 és 20 fő között lehettek jelen. Mindannyian egybehangzóan állították, hogy 8 órára kellett menniük, délelőtt volt egy elméleti oktatás és gyakorlat, délben történt a regisztráció, és utána vizsgáztak le. A vizsgázásról készült osztályozó ívek igazolják, hogy a 2. számú, 3. számú és néhai 4. számú tanú a vizsgán valóban megjelent, és a vizsga tényleges letételével szereztek tanúsítványt. Az osztályozó ívekből megállapítható, hogy egymással párhuzamosan két személy vizsgáztatott, mint ahogy erről beszámoltak a tanúk is. Az egyik vizsgáztatónál az osztályozó ív szerint 7 fő, míg a másik vizsgáztatónál, akinél a XIII. r. terhelt nevével egyező névaláírás szerepel, 6 fő vizsgázott. Az osztályozó ív részletesen rögzíti, hogy melyik gyakorlati és szóbeli tételt húzták ki a vizsgázók, és milyen százalékos eredményt értek el. Megállapítható, hogy egyik osztályozó íven sem szerepel a IV. r., az V. r. és a VI. r. terheltek neve mellett értékelés, eredmény, illetve az, hogy bármely tételt kihúzták volna, ezzel szemben a vizsgajegyzőkönyv már az ő vonatkozásukban értékelést és tételszámot is tartalmaz. A két osztályozó ív szerint aznap összesen ténylegesen 13 fő vizsgázott (6 fő és 7 fő), köztük 3. számú, 2. számú és néhai 4. számú tanú, szemben a vizsgajegyzőkönyvben szereplő 35 fővel. A 13 főben pedig a IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt nem szerepel, míg 2. számú, 3. számú és néhai 4. számú tanú neve mellett az eredmények feltüntetésre kerültek úgy, ahogy ők maguk is beszámoltak a tanúvallomásaik során. Kiemeli a bíróság, hogy mindhárom ténylegesen vizsgázó tanú egymástól függetlenül jelölte meg az aznapi vizsgázók létszámát 10 és 20 fő között, mely kvadrál az osztályozó íveken szereplők együttes létszámával. Mindezek alapján a bíróság kétséget kizáróan arra a megállapításra jutott, hogy IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt sem vett részt a kiírt vizsgán, és a vizsga letétele nélkül jutottak tanúsítványhoz.”

[63] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy már önmagában a ténylegesen vizsgázók száma és a vizsgajegyzőkönyv szerinti vizsgázók számára kiállított tanúsítvány száma között olyan jelentős számszaki különbség volt, melyet a vizsgabizottság tagjainak észlelniük kellett.

[64] Jelen ügyben az irányadó tényállás tartalmazza a X. r. és a XIII. r. terhelt tudatára vont jogi következtetés ténybeli alapjait (vö. jelen végzés [4] bekezdésében írtak).

[65] A Kúria a felrótt cselekmények rendbeliségét érintően rámutat a következőkre.

[66] A közokirat-hamisítás vonatkozásában halmazat valósul meg, ha az elkövető több közokirat tekintetében követi el a cselekményt, és azok egymástól függetlenül is alkalmasak jogsérelem előidézésére. Ilyenkor annyi rendbeli a bűncselekmény, ahány közokiratról van szó. Jelen esetben annak van jelentősége, hogy hány embernek állított ki hamis közokiratot (tanúsítványt) a X. r. és a XIII. r. terhelt. Ahány személy részére állítottak ki ilyen okiratot, annyiszor történt jogsértés. Mivel mind a X. r., mind a XIII. r. terhelt több cselekménnyel valósította meg a közokirat-hamisítás bűntettét, az valódi anyagi halmazatot eredményezett.

[67] A vizsgabizottság 3 tagból állt, a vizsgáról készült jegyzőkönyvet valamennyi tag aláírta, a jegyzőkönyv alapján állították ki a tanúsítványt, melyet a vizsgabizottság elnöke írt alá.

[68] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a büntetőjogi felelősséget a X. r. terhelt esetében (a 2., 3., 7., 8. és 9. tényállási pontot érintően) 5 rendbeli, míg a XIII. r. terhelt esetében 3 rendbeli (a 4., 5. és 6. tényállási pontot érintően) társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bek. c) pont] megállapította.

[69] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek felülvizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a X. r. és a XIII. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.