BÜ BH 2025/56

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk. 365. § (2) bek.], magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (4) bek.] és testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek. és (2) bek.]. Ezért őt mint erőszakos többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül – 8 év 6 hónap szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A bíróság a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és az eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát megváltoztatta, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát 9 év 6 hónapra súlyosította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a kft. magánfél polgári jogi igényének érvényesítését tekintette egyéb törvényes útra utasítottnak; megállapította a terhelt fogvatartási helyét; az elsőfokú bíróság ítéletét pedig folytatólagos tárgyalás alapján tekintette meghozottnak. Rendelkezett a terhelt által az elsőfokú ítélet kihirdetését követően előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, és kötelezte a terheltet a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére.

[3] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt korábban felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amelyet ezt követően a nyilatkozatával visszavont, egyúttal előadta, hogy indítványát jogi képviselővel kívánja előterjeszteni. Erre figyelemmel a Kúria végzésével a felülvizsgálati eljárást megszüntette.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt kirendelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, a jogerős ítélettel megállapított bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabását sérelmezve.

[5] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa szerint nem állapítható meg az ún. megtartásos rablás, amelynek feltétele a sértettel szembeni támadó fellépés. A terhelt azonban kizárólag a menekülése érdekében dulakodott a biztonsági őrrel. Ezért a jogerős ítélet által felhozott jogesetek (BH 1987.115. és EBD 2018.B.7.) nem vonatkoztathatók jelen ügyre.

[6] Érvelése szerint terhelt a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó értékű dolgokat próbált eltulajdonítani, és a biztonsági őr „támadó fellépése” következtében kezdett menekülni, amely inkább a Legfelsőbb Bíróság BH 1981.316. számú eseti döntésének feleltethető meg, ahol szinte azonos tényállás mellett egyetlen bírói fórum sem találta megállapíthatónak a rablást.

[7] A védő a biztonsági őr sértett tanúvallomását akként értékelte, hogy azt csupán véleményként fogalmazta meg, és – érthető módon – a terhelt tudattartamára nyilatkozni nem tudott. Ugyanakkor a terhelt a biztonsági őrt egyértelműen felismerhette, és azért menekült, hogy a felelősségre vonást elkerülje.

[8] A védő szerint az alkalmazott erőszak intenzitásából sem következik egyértelműen, hogy azt a dolog megtartása érdekében fejtette ki a terhelt, még akkor sem, ha a dolgok egy része a menekülés közben a terhelt birtokában maradt, mert azokat utóbb eldobta.

[9] Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság ítéletének [98] bekezdésében foglaltakat arra hivatkozással, hogy a „tolvajlás” nem a nyílt utcán történt, és más olyan körülmény sincs, amiből a terheltnek a dolog megtartására irányuló tudattartalmára lehetne következtetni. Vitatta, hogy a terhelt sikeres menekülése az általa alkalmazott, akaratot hajlító erőszak eredménye lett volna, azt a terhelt gyorsaságának tudta be.

[10] A védő kifejtette, hogy a terhelt menekülési szándékát objektív tényadatok támasztották alá. Így az, hogy a többszörösen büntetett előélete miatt tisztában volt a lopás és a rablás közötti különbséggel, és nem kívánt szabálysértési értékhatárt el nem érő értékű dolgok érdekében több év szabadságvesztést kockáztatni. Ezen túl a terhelt az eltulajdonított dolgokat néhány méterrel a bűncselekmény helyszínétől hátrahagyva távozott, amelyre azért került sor a menekülése közben, mert korábban, a biztonsági őrrel történt dulakodás alatt erre nem volt lehetősége.

[11] Kifejtette, hogy e tények alapján a terhelt cselekménye rablás helyett legfeljebb a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont bc) alpontja szerint minősülő, szabálysértési értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétségeként minősülhet, amely 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény, és amely esetben a terhelt erőszakos többszörös visszaesőként minősítése alaptalan. Kifejtette, hogy erre tekintettel a terhelttel szemben alkalmazandó szabadságvesztés tartamának megállapítása során az irányadó büntetési tételkeret 1 év 6 hónaptól 11 évig terjed, amelynek középmértéke 6 év 3 hónap.

[12] Álláspontja szerint tehát az irányadó tényállásban rögzített cselekményt az eljáró bíróságok törvénysértően minősítették, amelynek következtében törvénysértő büntetést szabtak ki. Indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, a terhelt II. tényállási pontban foglalt cselekményét lopás vétségeként minősítse, és a törvényes keretek között szabjon ki vele szemben halmazati büntetést.

[13] A terhelt a Legfőbb Ügyészségnek közvetlenül megküldött beadványában csatlakozott védője felülvizsgálati indítványához. Kifejtette, hogy az eljárt bíróságok megsértették a Be. 648. § a)–c) pontjaiban, továbbá a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában foglaltakat.

[14] Előadta, hogy a videofelvételen jól láthatóan a biztonsági őr az ő nyakát fogta, majd két kézzel nekilökte őt a bolt bejárata előtti biciklitárolónak. Álláspontja szerint ebből is látható, hogy menekülése nem az elvett dolgok megtartására, hanem az életét veszélyeztető helyzetből való kikerülésére irányult. Sérelmezte, hogy a biztonsági őr a hatáskörét túllépte.

[15] Előadta, hogy nem szándékozott az elvett termékeket megtartani, ellenkező esetben nem ejtette volna el – óvatosan –, hogy azok visszakerüljenek az üzletbe. Így csak bolti lopást követett el, nem támadt a biztonsági őrre, hanem csupán védekezett.

[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt beadványát felülvizsgálati indítványnak tekintve azt a törvényben kizártnak, míg a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[17] Rámutatott, hogy a terhelt korábban már nyújtott be felülvizsgálati indítványt a cselekmény törvénysértő minősítését sérelmezve, azonban azt visszavonta azzal, hogy az indítványát jogi képviselővel kívánja előterjeszteni. A felülvizsgálati indítvány visszavonására figyelemmel a Kúria az eljárást megszüntette. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a már egyszer visszavont rendkívüli jogorvoslati kérelem ismételten már nem terjeszthető elő, ezért az elutasításának van helye.

[18] Érdemben, a vagyon elleni cselekmény minősítését illetően kifejtette, hogy nem alapos a felülvizsgálati indítvány azon érve, amely szerint a terhelt az alkalmazott erőszakot nem a dolog megtartása, hanem menekülése érdekében fejtette ki.

[19] Utalt arra, hogy a lopás és a – helyesen – Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző rablás elhatárolása kapcsán alapvetően azt kell vizsgálni és eldönteni, hogy az elkövető a személy elleni erőszakot (illetve kvalifikált fenyegetést) az elvett dolog megtartása vagy a menekülés biztosítása végett alkalmazta. Az irányadó tények szerint a terhelt nem csupán a táskájával, hanem a további árucikkeket tartalmazó bevásárlókosárral együtt akarta elhagyni az üzletet, amelyből az következik, hogy a terhelt a bevásárlókosárban lévő termékeket is el akarta tulajdonítani annak tudatában, hogy őt tetten érték. A bevásárlókosárban lévő árucikkek csak utóbb, a biztonsági őrrel való dulakodás közben – a terhelt akaratától függetlenül – kerültek ki a birtokából úgy, hogy azokat elejtette. A terhelt megtehette volna, hogy a bevásárlókosarat, benne az eltulajdonítani szándékozott árucikkek egy részével az üzletben hagyja, ez a menekülését is könnyítette volna. A terhelt azonban úgy döntött, hogy az összes termékkel megpróbál a helyszínről fizetés nélkül elmenekülni, ennyiben nem tartotta helytállónak a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozását, amely szerint a dolgok hátrahagyása a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül megtörtént.

[20] Kifejtette, hogy a sértett kezdeményező szerepének értékelését nem lehet elszakítani attól, hogy a sértett már az árucikkek egy részének táskába rakását követően, azok elvétele után, az elvétel megakadályozása érdekében lépett fel a terhelttel szemben. A rabláshoz megkívánt erőszak kapcsán pedig a terhelt és a sértett viszonylatában megjegyzendőnek tartotta, hogy a terhelt az erőszak és a kvalifikált fenyegetés hatására sikeresen megtartotta a táskájában lévő tárgyakat, vagyis az erőszak intenzitása meghiúsította azt, hogy az árucikkeket a sértett visszaszerezze. A tényállás szerint a sértett az erőszak, illetve a fenyegetés hatására hagyott fel a terhelt üldözésével.

[21] Utalt arra is, hogy az elsőfokú ítélet indokolásának [96] bekezdésében tett ténymegállapítás szerint a terhelt a nála lévő árucikkek megtartása végett alkalmazott erőszakot, amely a Kúria Bfv.II.753/2022/7. számú határozatában kifejtettek alapján tudati tény. A másodfokú ítélet [21] bekezdésében tett ténymegállapítás szerint a terhelt látva, hogy a biztonsági őr az üldözése helyett inkább összeszedi a dulakodás során földre esett árukat, úgy döntött, hogy a menekülésének a biztosítása érdekében a helyszínen hagyja a még nála maradt dolgokat.

[22] A Legfőbb Ügyészség szerint a terhelt magatartása az adott körülmények között alapot ad a rabláshoz megkívánt erőszak megállapításához, cselekménye a rablás tényállási elemeit maradéktalanul kimerítette, függetlenül attól, hogy cselekvősége részben a menekülést is szolgálta, és később felhagyott az elvett árucikkek birtoklásával.

[23] Indítványozta mindezekre tekintettel, hogy a Kúria a védő által benyújtott felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét és a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn, míg a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján utasítsa el.

[24] A Legfőbb Ügyészség indítványára a terhelt és védője észrevételt terjesztett elő.

[25] A terhelt észrevételeiben sérelmezte, hogy a bíróságok az üzletben készült biztonsági kamera felvételt és a tanúk vallomását nem megfelelően értékelték. Hangsúlyozta, hogy nem kívánta visszaszerezni az elejtett árukat, hanem a saját testi épségét mentette. Korábban pedig azért nem tudott megszabadulni a termékektől, mert a biztonsági őr „folyamatosan bántalmazta”. Arra is hivatkozott, hogy pszichiátriai betegségeire gyógyszert szedett az elkövetéskor is, ezért nem tudta „mi a helyes, ha bántalmazzák”.

[26] A védő az észrevételében arra hivatkozott, hogy a Legfőbb Ügyészség nem indokolta, mely részében tartja a törvényben kizártnak a védői felülvizsgálati indítványt.

[27] Álláspontja szerint az ügyészi átirat iratellenes megállapítást is tartalmaz annyiban, hogy a sértett az erőszak, illetőleg fenyegetés hatására hagyott fel a terhelt üldözésével, mivel az irányadó ítéleti tényállás alapján a sértett mindvégig követte a terheltet.

[28] Előadta továbbá, hogy az ügyészi indítványban felhozott Bfv.II.753/2022/7. számú határozat hivatkozott részei éppen a védői álláspontot támasztják alá.

[29] Egyebekben a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta.

[30] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alaptalan.

[31] A Kúria a felülvizsgálati indítványt – a törvényben meghatározott kivétellel – tanácsülésen bírálja el [Be. 660. § (1) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozta, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja [Be. 660. § (2) bek. a)–b) pont].

[32] A felülvizsgálati indítvány nem irányult a terhelt terhére, ezt meghaladóan pedig a tanács elnöke nem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását. Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülést tűzött ki és a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti esetleges további eljárási szabálysértéseket.

[33] A Kúria – szemben a Legfőbb Ügyészség álláspontjával – azt állapította meg, hogy a terhelt (ismételt) felülvizsgálati indítványt nem terjesztett elő, hanem a Legfőbb Ügyészség részére megküldött beadványában a védője által benyújtott felülvizsgálati indítványhoz csatlakozott, érdemben azzal egyező álláspontot fejtett ki. Erre utal az is, hogy a terhelt korábban éppen a védő által benyújtani tervezett rendkívüli jogorvoslatra tekintettel vonta vissza saját felülvizsgálati indítványát. Felülvizsgálati indítvány hiányában arról a Kúriának nem kellett dönteni, a terhelt beadványait észrevételként kezelte.

[34] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott okok alapján, az ott meghatározott feltételekkel és szabályok szerint kerülhet sor.

[35] A felülvizsgálat törvényben meghatározott okainak köre nem bővíthető, a felülvizsgálati eljárást pedig a törvényben írt feltételekkel és szabályok mellett kell lefolytatni.

[36] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. A felülvizsgálati indítvány kizárólag a II. tényállási pontban foglalt cselekmény minősítését támadta azzal, hogy a jogerős ítéletben foglalt rablás bűntetténél enyhébb bűncselekmény, lopás vétsége róható a terhelt terhére.

[37] Ugyanakkor a büntetőeljárási törvény – arra figyelemmel, hogy a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat nem a jogerős ügydöntő határozat egyes ténybeli hiányosságainak orvoslására szolgál – a 650. § (2) bekezdésében kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése ugyanezen okból úgy rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[38] A tényállás támadásának tilalma azt jelenti, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a tényállásban szereplő ténymegállapítások nem támadhatók és nem vitathatók; ennélfogva a tényállás megalapozottsága, esetleges felderítetlensége, hiányossága, a benne lévő ténybeli következtetések helyessége nem támadható és nem vitatható. A tényállásban foglalt tényektől eltérő tények állítására, a lefolytatott bizonyítás támadására, a bizonyítási eljárás során elkövetett esetleges törvénysértésekre hivatkozással, a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységének és a tényről tényre történő következtetések támadására felülvizsgálati indítvány nem alapozható. A jogkövetkeztetések helyessége ebből következően kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható (BH 2004.102.).

[39] A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint a jogerős ítélet tényállásához tartoznak mindazok az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős történeti tények, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III., BH 2006.392.).

[40] Emellett abban is következetes az ítélkezési gyakorlat, hogy a bíróság tényfelderítési kötelezettsége kiterjed minden, a büntetőjogi elbírálás szempontjából lényeges, releváns jelenségre. Az ennek eredményeként az ítéleti tényállás történeti részében rögzített ténymegállapítások pedig nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, hanem ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167. indokolási rész). A tudati tények vitatása a jogerős határozat által megállapított tényállás támadásának tekintendő, emiatt a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt (BH 2011.3.II.). Amennyiben tehát a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás tudati tényt rögzít, az ezzel ellentétes tudattartalomból kiinduló, a bűnösséget vagy a minősítést támadó felülvizsgálati indítvány – ebben a részében – a törvényben kizárt (BH 2024.102.II.).

[41] A Kúria arra is utal, hogy az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.

[42] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van (BH 2021.188. [22]–[23] bekezdés).

[43] Ha a tényállásban foglalt primer (a külvilágban megnyilvánuló), illetve szekunder (tudati) tények között nincs ellentmondás, akkor a tényállás nem hordoz magában olyan ellentmondást, ami a büntetőjogi felelősség vagy a cselekmény törvényes minősítésének megállapítását lehetetlenné tenné és ekként anyagi jogi sérelmet eredményezne. Ebben az esetben a terhelt cselekményének motívumára vont ténybeli (és nem jogi) következtetés a felülvizsgálati eljárásban nem vonható kétségbe. Így amennyiben az ekként megállapított, irányadó tényállás szerint a terhelt a személy elleni erőszakot jogtalan eltulajdonítás célzatával fejtette ki, cselekményének rabláskénti minősítése törvényes (BH 2021.330.).

[44] A jogerős ítélettel megállapított tényállás – felülvizsgálati indítvánnyal érintett – II. pontjának lényege a következő.

[45] A terhelt a városban lévő drogériába ment árucikkek jogtalan eltulajdonítási akaratával. A terhelt az üzletben az árupolcok között gyanúsan viselkedett, ezért őt az üzlet biztonsági őre kamerán keresztül figyelni kezdte. A terhelt a bevásárlókosarába tett borotvát, arckrémeket és parfümöket, majd a pénztárt megkerülve az üzlet kijárata felé indult, és menet közben a kosárból a táskájába kezdte pakolni a termékeket.

[46] A terhelt az árucikkek egy részét már a táskájába rakta, amikor a biztonsági őr (sértett) a raktárból a vásárlótérbe futott a terheltet feltartóztatni. A terhelt ezt észlelve nyomban, futva próbált menekülni a kijárat felé. A terhelt a fotocellás ajtó lassú nyílása miatt nem jutott ki az utcára, őt az ajtó előtt néhány lépéssel a sértett utolérte, megragadta, miközben a terhelt visszafordulva mindkét kézzel erővel ellökte magától, a dulakodás lendületétől mindketten átestek a félig kinyílt fotocellás ajtón, aminek mindkét szárnyában összetört az üveg.

[47] A terhelt a bevásárlókosarat és a benne lévő néhány terméket a dulakodás közben, illetve az ajtó mozgása következtében az üzlet előtt, az utcán elejtette.

[48] A terhelt a dulakodásban egyensúlyát vesztve elesett a járdán, majd felkelve menekülni próbált, de az üzlet előtti parkolóban a sértett utolérte, és megragadta őt, mindketten az ott parkoló személygépkocsira, majd a földre estek. A terhelt a földön lelökte magáról a sértettet, és közben azt mondta neki, hogy „engedj el te szemét, mert kinyírlak”. A terhelt ezután futva menekült az úttesten keresztül, a sértett ekkor már üldözésével felhagyott, csak néhány méterrel lemaradva követte a terheltet.

[49] A terhelt a még nála lévő eltulajdonított árucikkeket, az üzlettől 60–70 méterre eldobálta, majd a helyszínről elmenekült.

[50] A terhelt összesen 30 494 forint értékű árucikket rejtett a jogtalan eltulajdonítási céllal a táskájába, és vitt ki az üzletből, amelyből végül minden termék visszakerült az üzletbe. A fotocellás bejárati ajtó összetörésével a terhelt 757 570 forint kárt okozott. A dulakodás közben a biztonsági őr sértett jobb kéz hüvelykujján 1 centiméter hosszú, vérző sérülés keletkezett.

[51] Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában (tudati) tényként állapította meg, hogy a terhelt tisztában volt azzal, hogy a biztonsági őr tart felé; a terhelt a nála lévő árucikkek megtartása végett alkalmazott erőszakot, amely mellett „nyilván” a tudata kiterjedt a felelősségre vonás alóli menekülés lehetőségére is.

[52] A Kúria a tényállás részének tekintette a másodfokú bíróság által szintén a terhelt tudattartalmára vonatkozóan tett megállapítást, amely szerint „látva azt, hogy a biztonsági őr az üldözése helyett inkább összeszedi a dulakodás során földre esett árukat, úgy döntött, hogy a menekülésének a biztosítása érdekében a helyszínen hagyja a még nála maradt dolgokat”.

[53] A fenti tényállás alapján megállapítható, hogy a felülvizsgálati indítvány és a terhelt észrevétele is nagyobb részben az irányadó tényállástól eltérő tényekre alapított. E körbe tartozik az elkövetés körülményeinek más, illetve további elemekkel való kiegészítése is. A felülvizsgálat korlátai miatt nem vehető figyelembe az arra való hivatkozás, hogy a terheltet a biztonsági őr földre vitte, fojtogatta, folyamatosan bántalmazta és a kijárati ajtónak lökte. De a tényállással ellentétes a védő, illetve a terhelt azon állítása is, hogy a terheltnek korábban (az erőszak kifejtése előtt) nem volt lehetősége az elvett dolgok elhagyására. A tényállásban leírt eseménysorból ugyanis egyértelmű, hogy azokat a terhelt továbbra is birtokolni kívánta, a táskát a kezében tartotta.

[54] A tudati tények tekintetében eltérő tényállás sem képezheti alapját az eltérő minősítés iránti igénynek. E vonatkozásban kizárólag akkor vezethet eredményre az indítvány, amennyiben az elkövető tudattartalmára vonatkozó bírói ténymegállapítások (és ekként az abból levonható jogkövetkeztetések) ellentétben állnak az egyéb tárgyi tényekkel. Az irányadó tényállás azonban nem rögzít olyan, a cselekmény megítélése szempontjából jelentős tényt, amely a terhelt elkövetéskori tudattartalma (szándéka) tekintetében megkérdőjelezné a jogerős ítélettel megállapítottakat.

[55] Nem helytálló a felülvizsgálati indítvány érvelése, amely szerint a büntetett előéletű terhelt azért nem kívánta erőszak (fenyegetés) útján az elvett dolgokat megtartani, mert tisztában volt a rablás és a lopás tárgyi súlya közötti jelentős különbséggel. E gondolatmenet ugyanis nem objektív tényekből következtet az elkövetői tudattartalomra, hanem a terhelt szintén belső, feltételezett motivációjából. A védői hivatkozás egyetlen objektív eleme (a terhelt büntetett előélete) nyilvánvalóan nem igazolja azt, hogy a biztonsági őrrel szemben a dolog megtartása érdekében eleve nem kívánt erőszakot alkalmazni. Ekként a már megállapított tudati tény – mely szerint a terhelt részben a dolog megtartása érdekében bántalmazta a biztonsági őrt – cáfolatára teljességgel alkalmatlan.

[56] Hasonló okból alaptalan, és logikailag is hibás annak felvetése, hogy a terhelt az erőszak kifejtése pillanatában nem volt tisztában azzal, hogy az általa röviddel azelőtt elvett árucikkek a táskájában vannak, és ezért nem azok megtartása érdekében fejtette ki az erőszakot.

[57] Az elvett dolgok birtoklása mellett történt tettenérés esetén ugyanis – amennyiben ezzel ellentétes körülmény nem merül fel – az általános élettapasztalat alapján arra vonható le alapos következtetés, hogy az elkövető meg kívánja tartani azokat. Ettől eltérő megállapítást az eredményezhet, ha az elkövető nyomban felhagy a birtoklással, jelen esetben például nemcsak a bevásárló kosarat, hanem az eltulajdonításhoz használt, a lopott dolgokat tartalmazó táskáját is eldobja. Az azonban – szemben a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettekkel – nem feltétel, hogy a tolvaj külső szemlélő, így a sértett számára is érzékelhetően hagyjon fel a dolog birtoklásával. Nyilvánvaló ugyanis, ha maga az elkövető hagyja hátra vagy veszti el a nála lévő lopott árucikkeket, nem merülhet fel, hogy ezt követően e dolgok megatartásának érdekében fejtene ki erőszakot. Ez pedig attól függetlenül igaz, hogy a lopás elkövetési tárgyának a tolvaj birtokából kikerülését más személy (akár a passzív alany) ténylegesen észlelte-e.

[58] A jelen ügyben, az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a terhelt a lopott dolgokat nem a számára is azonnal nyilvánvalóvá vált lelepleződésekor hagyta el, hanem akkor, amikor a biztonsági őrtől már eltávolodott, és az erőszak (fenyegetés) alkalmazása – eredményesen – befejeződött.

[59] Végül a tényállás tilalmazott támadásának minősül – a terhelt észrevételében foglalt – azon indítvány is, hogy a Kúria a sértettől és egyéb tanúktól származó személyi bizonyítékokat, valamint a biztonsági kamera felvételéből származó tárgyi bizonyítékot az alapügyben eljárt bíróságok mérlegelésétől eltérő módon értékelje.

[60] A Btk. 365. § (1) bekezdése szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy

b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi.

[61] Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz [Btk. 365. § (2) bek.].

[62] A tettenérés lényege, hogy az elkövető a lopás törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg azzal, hogy ideértendő az elkövetőnek a helyszínről távoztában vagy üldözése utáni elfogása is (BH 2019.124. [48] bekezdés). Ez jelen esetben – nem vitatottan – megállapítható.

[63] A Btk. 365. § (2) bekezdésében meghatározott rablás elkövetési magatartása kétmozzanatú, az első a dolog elvétele (amely önmagában lopást valósítana meg), a második mozzanat a lopott dolog megtartása végett alkalmazott kényszerítés. A kényszerítés erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen (kvalifikált) fenyegetés alkalmazásával valósítható meg (BH 2021.250. [26] bekezdés).

[64] A rablás bűntette ezen elkövetési magatartása tehát akkor valósul meg, ha az idegen dolog már a tetten ért tolvajnál (annak birtokában) van, és az általa alkalmazott erőszak vagy kvalifikált fenyegetés a sértetti – a dolog visszaszerzésére, az elvitel megakadályozására irányuló – magatartás leküzdését szolgálja (BH 2009.265., BH 2016.316.).

[65] A rablás ezen alakzata tehát időrendben egymást követő stádiumok megállapíthatósága esetén valósul meg. A jelen ügyben ez a következők szerint állt fenn.

[66] A terhelt a bolti árukészlethez tartozó dolgokat részben a bevásárló kosarába tette, részben a táskájába rejtette, majd az eladótérből (a pénztár vonalán) fizetési szándék nélkül áthaladt. Ezzel pedig az eltulajdonítani kívánt dolgok az áruház birtokából kikerültek, a lopás mint alapbűncselekmény elkövetési magatartása, az elvétel megvalósult, befejeződött (BH 2010.291.).

[67] A terhelt ezen magatartását észlelte az üzlet biztonsági őre, aki – a jogtalan elvitel megakadályozása érdekében – közbeavatkozott (tettenérés). A sértett e magatartása a jog által védett, a tetten ért elkövetővel szemben fennálló, bárkit megillető feltartóztatási -, illetve elfogási jog (Be. 273. §) gyakorlását jelentette.

[68] A terhelt – mindezt felismerve – továbbra is az árucikkekkel kívánt távozni, aminek érdekében az őt tetten érő biztonsági őrrel szemben erőszakot fejtett ki, ellökte magától, majd a lendülettől mindketten az ajtónak estek. Ezzel a bűncselekmény a rablás kísérleti szakaszába került. A dulakodás az üzlet előtt folytatódott, a terhelt a sértettet meg is fenyegette azzal, hogy megöli.

[69] Végül a terhelt a táskájában lévő dolgokkal együtt sikeresen eltávolodott a sértettől, aki a földre esett termékeket szedte össze. Ekkorra azonban a terhelt a nála lévő dolgokat erőszakkal és fenyegetéssel megőrizte, a súlyosabb bűncselekmény tehát befejezetté vált. Annak a minősítés szempontjából nincs jelentősége, hogy ezután a terhelt a további, még birtokában lévő dolgoktól is megvált.

[70] Mindez a lopott dolog megtartása érdekében kifejtett, befejezett rablás bűntettének a megállapítására alkalmas azzal, hogy a súlyosabb bűncselekmény a megelőzően elkövetett – a védő érvelésével szemben nem dolog elleni erőszakkal elkövetett – lopás vétségét magába olvasztja.

[71] Ahogy a felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség átirata is utalt rá, a dolog megtartása érdekében kifejtett erőszak vagy fenyegetés esetén nem feltétel, hogy annak kizárólagos célja legyen a lopott dolog megtartása. Ezzel egyező iránymutatást tartalmaz az EBD 2018.B.7. számú elvi döntés is, valamint a Kúria Legfőbb Ügyészség által felhívott Bfv.II.753/2022/7. számú határozata is. Amennyiben tehát az elkövető az erőszakot, illetve a kvalifikált fenyegetést kettős céllal (dologmegtartás és menekülés érdekében is) alkalmazza, a rablás minden esetben megállapítható.

[72] A tudati tények támadhatósága körében a Kúria már kifejtette, hogy a terhelt elkövetéskori szándékára levont bírói következtetés a jelen ügyben nincs ellentétben az egyéb tényekkel. Nem helytálló a védő hivatkozása a BH 1981.316. szám alatt, több évtizede közzétett eseti döntésre sem. E döntés elvi tartalma éppen az, hogy az objektív körülményekből lehet és kell következtetést levonni az elkövető aktuális tudattartalmára. Az adott ügyben a jogerős döntést hozó törvényszék – bár vitatható módon – ilyennek tartotta, hogy az elkövető egyébként feddhetetlenséget igénylő munkakört töltött be, kifogástalanul dolgozott és mindössze egy üveg italt kívánt az üzletből eltulajdonítani. Ebből és az elkövetés módjából következtetett arra, hogy a terhelt kizárólag a menekülése érdekében fejtett ki személy elleni erőszakot. A jelen ügyben azonban az irányadó tényállás történeti és személyi része is merőben különböző, ezért az eseti döntés elvi tartalma irányadónak nem tekinthető.

[73] A védő vitatta azt is, hogy a terhelt által a passzív alannyal szemben alkalmazott erőszak a rablás megállapítását eredményezhette az adott esetben, vagyis azt, hogy ezen törvényi tényállási elem megvalósult.

[74] A bírói gyakorlat egységes abban, hogy amennyiben a tetten ért bolti tolvaj a menekülés és az ellopott dolgok megtartása érdekében az üzlet biztonsági őrével szemben tettlegesen fellép, elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy ez az erőszak elérte-e a rabláshoz szükséges szintet (BH 2014.267.II.).

[75] A Btk. 365. § (2) bekezdése szerinti elkövetési magatartás kapcsán pedig az erőszak intenzitását abból a szempontból szükséges vizsgálni, hogy a dolog visszaszerzésének megakadályozására az adott passzív alannyal szemben alkalmas volt-e. Ez jelenti ugyanis az akaratmegtörő erőszakot a rablás ezen elkövetési magatartása kapcsán (BH 2016.134.). Vagyis nem pusztán a felek testalkatának és az esetleges erőfölénynek van jelentősége, hanem az adott körülmények között a dolog megtartásának sikere a mérvadó.

[76] A Kúria gyakorlata szerint a dolog megtartása érdekében a sértett fellökése eléri a rablás megállapítását eredményező erőszak szintjét (egyebek között Bfv.I.1761/2015/5., Bfv.I.1406/2016/6.).

[77] A jelen ügyben a terhelt az őt visszatartani szándékozó sértettet két alkalommal is ellökte, illetve élet elleni fenyegetést alkalmazott vele szemben, amely az adott körülmények között a sértettben komoly félelem kiváltására alkalmas volt. Ennek hatására a terheltnek sikerült elmenekülnie is. Mindezek alapján a rablás minősítéséhez, a dolog kényszerrel történő megtartásához szükséges erőszakot és fenyegetést kétségtelenül kifejtette.

[78] A terhelt a rablás befejezését követően, saját elhatározásából a megszerzett és még a birtokában tartott dolgokat elhagyta. Helyesen mutattak rá az eljárt bíróságok, hogy a terhelt utóbbi magatartása a cselekmény minősítését nem befolyásolja, az a kár megtérüléséhez vezetett, ekként enyhítő körülmény. A terhelt későbbi elhatározása (a dolgok elhagyása) ugyanis nem hat vissza a bűncselekmény befejezését megelőző időpontra, az erőszak (fenyegetés) kifejtésének idejére.

[79] A védői észrevételben foglaltak kapcsán mutat rá a Kúria, hogy nem annak van jelentősége, hogy a sértett felhagyott-e a terhelt üldözésével akkorra, amikor a terhelt a többi, még nála lévő árutól megvált, hanem annak, hogy a terhelt a lopott dolog megtartása érdekében tényállásszerű erőszakot vagy fenyegetést alkalmazott-e. Amennyiben az irányadó tényállásból az lenne kiolvasható, hogy a biztonsági őr fellépésének hatására, még az üldözés közben szabadult meg a terhelt a dolgoktól, az a rablás bűntette megállapítására úgyszintén alkalmas lenne azzal, hogy ez esetben annak kísérlete valósult volna meg. A tényállás azonban – a már bemutatottak szerint – nem ezt tartalmazza, hanem azt, hogy a terhelt által kifejtett erőszak segítségével a dolgok visszavételét sikeresen megakadályozta. Ezután, a további menekülése érdekében, a sértett feltartása céljából dobálta el a nála lévő dolgokat.

[80] Mindezek alapján az eljárt bíróságok törvényesen minősítették a terhelt vagyon elleni cselekményét a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő rablás bűntettének.

[81] Az ítélkezési gyakorlat következetes arra nézve, hogy a kiszabott büntetés önmagában nem támadható. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmény vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). Így az sem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III.).

[82] Ezért a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható, hogy a terhelt szerint értékelni elmulasztott enyhítő körülményeket a bíróság számba vette-e, ha pedig nem, akkor milyen okból mellőzte azokat, illetve az sem, hogy a büntetéskiszabási körülményeknek milyen súlyt tulajdonított a büntetéskiszabás során.

[83] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdésében megjelölt további eljárási szabálysértést az első- és másodfokú bíróság eljárásában nem állapított meg.

[84] Mindezek tükrében a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.