PK ÍH 2025/57.

Meghatározott dolog zárlatának elrendelése során a biztosítási intézkedés elrendelésének általános és különös feltételei fennállása mellett azt is vizsgálni kell, hogy van-e lehetőség a zárlat tényének ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére [2021. évi C. törvény (Inytv.) 27. §; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 185. § b) pont és 187. § (1) bekezdés a) pont].

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott – előzetesen végrehajtható – végzésével elrendelte az I–II. rendű adósokkal szemben a perbeli ingatlanra vonatkozóan a zárlatot, annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése útján.

Döntésének indokolása szerint a végrehajtást kérő (felperes), az I–II. rendű adósok (I–II. rendű alperesek) ellen folyamatban lévő perben előterjesztett keresetében (per) az ingatlanon fennálló 9/20 arányú, haszonélvezeti jogtól mentes tulajdonjogának megállapítását kérte. Tényelőadásából kitűnően az I. rendű adós – a házastársi vagyonközösség megosztására irányuló per folyamatban léte alatt – elajándékozta az ingatlant egy perben nem álló harmadik személynek, és arra a II. rendű adós javára haszonélvezeti jogot alapítottak; a megajándékozott tulajdonjog-bejegyzési kérelme széljegyként szerepel a tulajdoni lapon. Rámutatott: a 2024. szeptember 10. napján kelt, az I. rendű adós tulajdonaként nyilvántartott ingatlan harmadik személy részére történő ajándékozásáról szóló, a végrehajtást kérő hozzájárulása nélkül megkötött szerződés veszélyezteti a perben érvényesített felperesi követelés későbbi kielégítését, ezért a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 185. § b) pontja, 187. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján elrendelte az ingatlan zárlatát.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az I–II. rendű adósok jelentettek be fellebbezést, amelyben – annak tartalma szerint – elsődlegesen annak megváltoztatását, és a biztosítási intézkedés iránti kérelem elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérték.

Álláspontjuk szerint a zárlat elrendelése nem volt megalapozott, mert a végrehajtást kérő nem valószínűsítette, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, és azt sem, hogy a követelése jogszerű. Hangsúlyozták: az ajándékozási szerződés alapján az ingatlanügyi hatóság már bejegyezte a megajándékozott tulajdonjogát, aki a szerződésben az I. rendű adós pervesztessége esetére helytállást vállalt a teljesítésért. A II. rendű adóssal szemben azért jogszerűtlen a biztosítási intézkedés elrendelése, mert haszonélvezeti joga már a per megindítása előtt bejegyzésre került, ami utóbb nem korlátozható.

A végrehajtást kérő a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.

Álláspontja szerint az I–II. rendű adósok elsődleges fellebbezési kérelme nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 371. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak, mert nem állapítható meg, hogy az adósok miként kívánják a döntés megváltoztatását. A másodlagos fellebbezési kérelem azért hiányos, mert az I–II. rendű adósok nem jelölték meg, hogy mely eljárási szabályok megsértése miatt szükséges a végzés hatályon kívül helyezése. Hiányos tartalmára figyelemmel a Pp. 366. §-a alapján a fellebbezés visszautasításnak van helye.

A döntés érdemét illetően maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bírósággal. Hangsúlyozta: az I–II. rendű adósok rosszhiszeműen ruházták át az ingatlan tulajdonjogát, ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a megajándékozott helytállási kötelezettséget vállalt. Nem igazolták, hogy az I. rendű adósnak másik ingatlana is lenne, az elrendelt zárlat nem korlátozza a II. rendű adós haszonélvezeti jogát.

Az I–II. rendű adósok fellebbezése megalapozott.

A Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével, ezért azt a következőkben kifejtésre kerülő indokok alapján megváltoztatta.

A Vht. 224. § (1) bekezdésen keresztül érvényesülő, a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 383. § (1) bekezdése értelmében a megváltoztatásra irányuló fellebbezés elbírálásának csak akkor van helye, ha nincs szükség a fellebbezéssel támadott határozat hatályon kívül helyezésére. A felhívott eljárási szabályra figyelemmel először a másodlagosan előadott fellebbezési kérelem megalapozottsága felől kellett dönteni. Az I–II. rendű adósok e fellebbezési kérelmük indokaként nem jelöltek meg olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely a fellebbezési eljárás során nem orvosolható és az elsőfokú eljárás megismétlését tenné szükségessé; ilyet a Fővárosi Ítélőtábla sem észlelt. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla érdemben bírálta felül az elsőfokú bíróság végzését.

A végrehajtást kérő alaptalanul kifogásolta az I–II. rendű adósok megváltoztatásra irányuló fellebbezési kérelmét, mert az ahhoz fűzött indokolásból egyértelműen megállapítható: akként kérték az elsőfokú végzés megváltoztatását, hogy a másodfokú bíróság utasítsa el a biztosítási intézkedés iránti kérelmet. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 110. § (3) bekezdése alapján az elsődleges fellebbezési kérelmet tartalmának megfelelően bírálta el.

Az elsőfokú bíróság teljeskörűen vizsgálta a zárlat Vht. 185. és 187. §-aiban foglalt általános és különös feltételeinek a fennállását, és helyesen következtetett arra, hogy azok teljesültek. A végrehajtást kérő a Vht. 187. § (1) bekezdés a) pontja szerinti házassági vagyonjogi pert indított, keresetében tulajdonjoga megállapítását és ingaltan-nyilvántartási bejegyzését kérte házastársi közös szerzés jogcímén. E kereset anyagi jogi megalapozottsága esetén is csak akkor teljesíthető, ha a végrehajtást kérő tulajdonjoga bejegyzésének nincs ingatlan-nyilvántartási akadálya. Az elbírálás időpontjában hatályos, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény (Inytv.) 27. §-a kimondja: az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. Ez a törvényi feltétel akkor teljesül, ha a pert lezáró ítélet meghozatalakor az ingatlan az I. rendű adós tulajdonát képezi, vagyis minden olyan jogügylet veszélyezteti a végrehajtást kérő követelésének későbbi kielégítését, amely az I. rendű alperes tulajdonjogát elvonja. Ennélfogva megalapozott az elsőfokú bíróság következtetése, hogy az I–II. rendű adósok által 2024. szeptember 10-én kötött ajándékozási szerződés veszélyezteti a végrehajtást kérő házassági vagyonjogi követelésének a későbbi kielégítését; ebből a szempontból irreleváns a megajándékozott helytállásért való kötelezettségvállalása. Az utóbbi ugyanis relatív hatályú, csak az I–II. rendű adósok és a megajándékozott jogviszonyában van kötőereje, a végrehajtást kérő irányában nem köti a megajándékozottat.

A zárlat elrendelése előtt azonban azt is vizsgálni kell, hogy van-e lehetőség annak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére. Abból kell kiindulni, hogy a megajándékozott tulajdonjog bejegyzési kérelmét már széljegyezték akkor, amikor a végrehajtó kérelme 2024. október 17-én megérkezett az ingatlanügyi hatósághoz, amit az ingatlanügyi hatóságnak – a rangsor elvénél fogva – az ingatlan-nyilvántartásról szóló – akkor hatályos – 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: régi Inytv.) 44. § (1) bekezdése értelmében elsőként kellett elintéznie. Ennek során az ingatlanügyi hatóság a 2024. október 18-án – az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalát követően – meghozott határozatával az I. rendű adós tulajdonjoga helyére a megajándékozott tulajdonjogát jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. A rangsorban későbbi, a zárlat feljegyzése iránti kérelem elintézésekor az I. rendű adós – az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésének kötelezettje – már nem volt bejegyzett tulajdonosa az ingatlannak. A régi Inytv. 49. § (1) bekezdése – az Inytv. már idézett 27. §-ával szó szerint egyezően – kimondta, hogy az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. A felhívott ingatlan-nyilvántartási szabály alkalmazásával a megajándékozott fellebbezése folytán eljárt kormányhivatal 2024. január 22-én kelt határozatával – az ingatlanügyi hatóságnak a zárlat tényének bejegyzését elrendelő határozatát módosítva – a zárlat tényének bejegyzésére irányuló kérelmet elutasította.

A Fővárosi Ítélőtábla által beszerzett tulajdonilap-másolat alapján is az állapítható meg, hogy az ingatlan jelenleg nyilvántartott tulajdonosa a megajándékozott. A tulajdonában álló ingatlanra akkor lenne feljegyezhető a zárlat, ha az elsőfokú bíróság végzésének hatálya a megajándékozottra is kiterjedne. Ennek hiányában – a zárlat Vht. szerinti feltételeinek fennállása ellenére – a végrehajtást kérő kérelme nem teljesíthető, mivel annak – a már kifejtettek szerint – ingatlan-nyilvántartási akadálya van.

A kifejtettek szerint a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 383. § (2) bekezdésének második fordulata alapján megváltoztatta, és a végrehajtást kérő biztosítási intézkedés iránti kérelmét elutasította.