2025. évi LVIII. törvény indokolás

Az indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) a műemléki értékek, a régészeti örökség és a kulturális javak szabályozását együttesen kezelte. Az Országgyűlés az építésügyi szabályozás egységesítése jegyében új építészeti törvényt fogadott el, amelynek célja az életminőség- és az értékvédelem alapvető igényén túl, hogy méltóképp képviselje minden magyar állampolgár, a helyi közösségek és az építész szakma érdekeit, óvja a zöldterületeket és a meglévő épített örökségünket, elősegítse a gazdaság energiatudatos átalakítását, valamint ösztönözze a minőségi és fenntartható építészetet. A magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Méptv.) a műemlékvédelem területén is újításokat vezetett be. A műemléki értékek szabályozását 2024. október 1-jétől a Méptv. tartalmazza. Emiatt szükségessé vált a Kötv. régészeti örökséget, kulturális javakat és a hadtörténeti örökséget érintő részeinek módosítása.

A módosító javaslatban négy főbb szabályozási terület különíthető el. A törvény a Kötv.-ből kikerülő műemlékvédelmi fejezet nélkül a hadtörténeti örökség korábban elmaradt részletesebb szabályozási kereteit, a kulturális javak és a régészeti örökség vonatkozó szabályozási irányelveit, valamint az egyes hatóságok fenti szabályozási területekre vonatkozó örökségvédelmi feladatait állapítja meg. A hatályos Kötv.-ben szereplő, de törvényi szintet nem igénylő kérdések nem kerülnek át az új törvénybe, hanem azok kormányrendeletben kerülnek szabályozásra.

A törvénymódosítás további célja a hadtörténeti és régészeti örökség, illetve a kulturális javak védelme és az ehhez szükséges keretrendszer szabályozásának pontosítása.

A módosításra javasolt törvényben először kerül sor a hadtörténeti örökség elemeinek részletes szabályozására, amely jelentős előrelépést jelent, hiszen a hadtörténeti örökség már 2014-től része a hazai kulturális örökségvédelem keretrendszerének. A hadtörténeti kutatás a régészet egyik dinamikusan fejlődő, figyelemre méltó tudományos eredményeket felvonultató ága, így nélkülözhetetlen a területre vonatkozó, megfelelő jogi szabályozás kialakítása. A jogszabály a jelenlegi gyakorlatot egységesíti, egyúttal harmonizálja a hazai kulturális örökségvédelmi jogalkotásnak a régészeti örökség szabályozására vonatkozó irányelveivel, valamint segíti a nemzeti és az egyetemes hadtörténeti múlt szempontjából jelentős, régészeti védettség alatt nem álló lelőhelyek (csataterek, összecsapások helyszínei és védelmi létesítmények) jogi védelmét.

A módosítás tartalmazza a régészeti kutatás egyre elismertebb és népszerűbb módszerének, a víz alatti régészetnek törvényi szabályozását.

Az elmúlt időszak terepen szerzett és hatósági tapasztalatai, kutatómunkái, szakmai egyeztetései, valamint tudományos szakmai konferenciáinak tapasztalatai alapján a régészeti örökség védelmének árnyaltabb szabályozása szükségessé vált. A gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével megtörtént a fogalmak pontosítása, aktualizálása. A szakmai igényeknek eleget téve új fogalmak is bekerültek a módosító javaslatba. A törvény célja az ügyfélbarát hivatali ügyintézés megvalósítása, ennek érdekében a szabályozás részeként az eljárások egyszerűsödnek. A kulturális javak védelméről szóló részek módosítása olyan korszerű, hatékonyan alkalmazható örökségvédelmi szemléletet tükröz, amely a közérdek és a magánérdek egyensúlyán alapul. Ennek megnyilvánulásaként új elem, hogy amennyiben a védetté nyilvánított tárgy ideiglenes kivitelének engedélyezése a tulajdonos különös méltánylást érdemlő érdekét figyelembe véve, és nem kiállítási célból történik, a tárgynak a hatóság látókörében tartása érdekében indokolt az engedély maximális időtartamának a törvényben való rögzítése. Pontosításra, modernizálásra kerültek azon szakmai szempontok, amelyek a védettség fenntartásának, megszüntetésének alapját képezik.

A törvénymódosítás azokat a fogalmakat rögzíti, amelyek a törvény normaszövegében előfordulnak és jelentésük, tartalmuk értelmezésre szorul. A hadtörténeti örökség szakmai fogalmai pedig újonnan, előzmény nélkül kerülnek be a törvénybe. Az egységes jogalkalmazás és normavilágosság érdekében több régészeti örökségre vonatkozó fogalom módosítása indokolttá vált. A gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével új fogalmak is megjelentek az értelmező rendelkezések között (régészeti terepmunka, stratigráfiai egység stb.)

A törvény pontosítja a régészeti lelőhelyek és illegális régészeti kutatások nyilvántartásának szabályait.

A törvény a jogszabályban védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken folytatható tevékenységeket kormányrendeletben határozza meg, oly módon, hogy a védelmi szint nem módosul. A lelőhelyen állapotromlást okozó földmunka nem végezhető csak az engedélyezési eljárásban előírt terepmunka elvégzését követően.

A törvény pontosítja a jogszabályban védetté nyilvánított lelőhelyek fogalmát és a védetté nyilvánítási és védettséget megszüntető folyamat szabályozását.

A korábbi Kötv. szabályozástól eltérően, ahol régészeti feltárásként volt minden nemű régészeti munka nevesítve, új fogalom került bevezetésre. Tekintettel arra, hogy a „régészeti feltárás” a köznapi gyakorlatban és szóhasználatban félreértésekre adott okot, a módosító javaslattal egyértelműbb megfogalmazás kerül bevezetésre. A régészeti feltárás fogalmát a laikus állampolgárok a legtöbb esetben magával a teljes felületű ásatással azonosították, amely nem megfelelő jogszabályi értelmezés. Az ilyen félreértések miatt a régészeti munkálatok idő és költségvonzata miatti félelem sok esetben elrettenti az állampolgárokat és a beruházni szándékozókat. A régi fogalom kiváltásával – régészeti terepmunka – nyilvánvalóbbá válik a régészeti feladatellátás munkálatainak komplexitása. A régészeti terepmunka fogalma a terepen végzett mindennemű régészeti tevékenység összességét foglalja magába.

A rendelkezés lehetővé teszi a régészeti lelőhelyek bennhagyással és elfedéssel történő védelmét, így biztosítva a régészeti emlékeknek és leleteknek az Alaptörvény P) cikkével összhangban történő, eredeti lelőhelyükön, eredeti állapotukban és eredeti összefüggéseikben történő megőrzését, illetve fizikai védelmének biztosítását.

A régészeti terepmunkát csak az e §-okban felsorolt intézmények és régészeti szakértők végezhetik.

A rendelkezések a fémkereső műszer használatával és a víz alatti régészettel kapcsolatos szabályokat rögzítik, pontosítják.

Pontosító rendelkezés.

A törvény a próbafeltárás szabályozását kormányrendeletben határozza meg, oly módon, hogy a védelmi szint nem módosul.

A törvény a régészeti feladatellátás szabályozását kormányrendeletben határozza meg, oly módon, hogy a védelmi szint nem módosul.

A törvény a megelőző feltárás, teljes felületű feltárás és régészeti megfigyelés hatékony elvégzéséhez szükséges szabályozást irányozza elő. Külön kitér a földmunkákkal érintett mélység, a földmunka elvégzéséről való gondoskodás, a gazdasági társaságok szerepe, és a szükséges szerződések részletszabályozására, amely mind a régészeti feladatellátóknak, mind a beruházóknak kedvező.

A hatályos törvényben nevesített bruttó 500 millió forintos értékhatár 800 millió forintra módosul a szakmai konszenzus figyelembevételével. A nagyberuházáshoz kapcsolódó régészeti feladatellátás szabályozása nemzetgazdasági és örökségvédelmi érdekből is kiemelt fontosságú.

Az előzetes régészeti dokumentációt (a továbbiakban: ERD) és a feltárási projektterv információtartalmának ismerete a feladatellátó régész számára is fontos, különösen akkor, ha a megelőző feltárást nem az ERD-t készítő intézmény végzi el. Az ERD kulturális örökségvédelmi jelentősége kiemelkedően fontos a magyar föld régészeti értékeinek jobb megismerése érdekében. A nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátás részletes szabályozása az érintett intézmények és az örökségvédelmi hatóságok közötti gyors és hatékony kommunikációt is elősegíti. Az ERD elkészítését és a hatékony régészeti feladatellátást a beruházó és a régészeti feladatellátó intézmények között rögzített határidőkre kötött szerződések garantálják. Az ERD és a feltárási projektterv a beruházó számára szerződésekbe foglalt jogokat és kötelezettségeket, továbbá kiszámítható információkat nyújt, amellyel csökkenthetők az előre nem kalkulálható kockázatok.

A bruttó 800 millió forintos bekerülési költséget meghaladó kiemelt beruházások régészeti feladatellátásának szabályozása eltér a többi nagyberuházásnál előírt szabályozásától. A jogszabály ezekben az esetekben külön figyelmet fordít a gyorsabb régészeti feladatellátásra és hatósági ügyintézésre.

A törvény lehetővé teszi a régészeti emlékek, leletek nem tervezett előkerülése esetére az elfedés lehetőségét a leletek, emlékek sérelme nélkül, olyan műszaki megoldással, amely biztosítja a régészeti emlékek, lelőhelyek fizikai védelmét, az Alaptörvény P) cikkével összhangban. Az elfedésnél alkalmazott műszaki megoldások visszabonthatóak, így nem akadályozzák az esetleges későbbi teljes felületű feltárás lehetőségét sem.

Szövegpontosító rendelkezés.

A régészeti leletek befogadására és feldolgozására vonatkozó szövegpontosítás.

A korábbi szabályozáshoz képest a hadtörténeti örökségi elem fogalma pontosításra kerül a hadtörténeti örökség ingó és ingatlan elemeinek megkülönböztetésével. A jogszabály rögzíti a hadtörténeti örökségi ingó, valamint ingatlan elemek ex lege védelmét. Az általános védelem lényege, hogy az ismert hadtörténeti örökség ingó és ingatlan elemeit nem szabad elpusztítani.

Minden hadtörténeti örökségi ingó elem állami tulajdonban van, annak tulajdonáról az állam nem mondhat le.

Az általános védelem alatt álló hadtörténeti örökségi ingatlan elemen minden korábbi tevékenység folytatható, amely az ingatlan elemet nem veszélyezteti. A tulajdonos bármit tehet, kivéve az ingatlan elem megsemmisítését.

Az ingatlan elem általános védelme a nyilvántartásba vétellel jön létre, a tulajdonos ebből szerez tudomást a védelem tényéről.

A hadtörténeti örökség részét képező ingatlan elemek védelme a régészeti lelőhelyek általános védelmével párhuzamosan a fenntartható használat elvét követi, mely elsődlegesen a jövő generációk számára történő megőrzést írja elő.

A nyilvántartás a hatósági ügyintézés alapja és elengedhetetlen része.

A szabályozás előírja az egyértelmű azonosításhoz szükséges adatok nyilvántartását, valamint rögzíti a nyilvántartás közhitelességét.

A hadtörténeti örökség ingatlan elemeinek naprakész nyilvántartása segíti azok megismerhetőségét és megőrzését egyaránt.

A hadtörténeti örökség elemeinek terepi kutatása engedélyköteles tevékenység, ugyanakkor az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása miatt meghatározott tevékenységeket csupán bejelentési kötelezettséghez kapcsol, a jogszabályban meghatározott hadtörténeti örökség terepi kutatására jogosult intézmények körében.

A hatályos szabályozás alapján a hősi temetési hely feletti rendelkezési jogot a honvédelemért felelős miniszter gyakorolja. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (a továbbiakban: HM HIM) alaprendeltetéséből eredő feladata a hadisírok, hősi emlékművek és hősi emlékhelyek megőrzését szolgáló tevékenységek végzése.

A szabályozás célja, hogy Magyarország területén régészeti terepmunka során előkerülő régészeti leletnek nem számító, hadtörténeti örökségi ingó elemek is ex lege védett javaknak minősüljenek, közgyűjteményben kerüljenek elhelyezésre.

A törvény rögzíti, hogy a hadtörténeti örökségi elemek tekintetében a HM HIM tárgykiválasztási joggal rendelkezik, tekintettel arra, hogy a HM HIM a hazai hadtörténeti régészet meghatározó intézménye. Egyrészt országos gyűjtőkörrel, illetve hadtörténeti szakgyűjteményi háttérrel rendelkező múzeumként folytat terepi munkálatokat, másrészt spektrumszélesítő tevékenysége mellett kiadványain és konferenciáin keresztül országos platformot biztosít a hazai kutatások bemutatása számára.

A védetté nyilvánított tárgy tulajdonosának kötelezettségeit a törvényben kell rögzíteni, mivel ez egyben a tulajdonjog gyakorlásának korlátozását is jelenti. Ezért szükséges a védetté nyilvánított kulturális javak jogtalan eltulajdonítása vagy eltűnése esetére vonatkozó bejelentési kötelezettséget is törvényi szinten szabályozni.

A kulturális javak védettsége azt jelenti, hogy Magyarország kulturális öröksége szempontjából kiemelkedő jelentőségűek, ezért kivitelük engedélyezéséről hatósági eljárás keretében szükséges dönteni. A védetté nyilvánított vagy a törvény erejénél fogva védettnek minősülő kulturális javak csak ideiglenesen és visszahozatali kötelezettség mellett vihetők ki az országból. Amennyiben a védetté nyilvánított tárgy ideiglenes kivitelének engedélyezése a tulajdonos különös méltánylást érdemlő érdekét figyelembe véve, és nem kiállítási célból történik, a tárgynak a hatóság látókörében tartása érdekében indokolt az engedély maximális időtartamának a törvényben rögzítése.

A kiegészítés a Méptv.-nyel való összhang megteremtése érdekében szükséges.

Az örökségvédelmi hatóság és a nyilvántartást vezető hatóság feladatköreit indokolt volt szétválasztani, mert a hatályos törvényben csak a „hatóság” megnevezés szerepelt. A törvény figyelembe veszi a Méptv. hatósági feladatokkal kapcsolatos új szabályozását.

A kulturális örökségvédelmet érintő minden hatósági eljárásban szükséges a védett kulturális örökségi elem (hadtörténeti örökség elemei, régészeti emlékek és leletek, kulturális javak) megőrzésének, fenntartható használatának elősegítése, támogatása, veszélyeztetettségének figyelembevétele.

A különböző földmunkákkal járó tevékenységek során a régészeti lelőhelyen történő beavatkozások örökségvédelmi szempontok szerinti érvényesülésének megvalósítása és ellenőrzése hatósági feladat.

A hatósági tevékenységek Ákr.-nek megfelelő szabályozása világosan rögzíti a kulturális örökségi elemek bármilyen jellegű védelmében érintett hatóságok (nyilvántartást vezető hatóság, örökségvédelmi hatóság, kulturális javak hatósága) jogosultságait és kötelezettségeit. Ezáltal a hatósági ügyek átláthatóvá válnak az ügyfelek számára.

A jogszerű hallgatás jogintézménye önmagában jelenleg nem biztosítja a védett a kulturális örökségi elemek maradéktalan védelmét, emiatt lehetővé kell tenni, hogy az örökségvédelmi hatóság érintettség esetén ne csak kérelemre, hanem hivatalból is felhívhassa a beruházó, építtetők figyelmét a jogszabályi kötelezettségekre.

A védett kulturális örökségi elem veszélyeztetése miatt foganatosított szankciók közérdeket szolgálnak. A kulturális örökség védelme, megőrzése a későbbi generációk számára közérdek. A szankciók végrehajtása, az örökségvédelmi bírság összegének kiszabása, indokolt esetekben a tűrési kötelezettség előírása az arányosság elvén alapul, az ügyfeleket aránytalanul nem terheli.

A törvény pontosítja a nyilvántartást vezető hatóság feladatköreit a régészeti lelőhelyek vonatkozásában.

A Méptv. megalkotása miatt került sor a módosításra, szövegpontosító módosítás.

A rendelkezés az örökségvédelmi bírság kiszabásának általános szabályait tartalmazza. A bírságot a hatóságnak a nyilvántartott és védett lelőhelyen, hadtörténeti örökség ingatlan elemein és a védett kulturális örökség elemeiben bekövetkezett kötelezettség megszegése, megrongálása és a védett elem megsemmisítése esetén kell kiszabnia. A hatóságnak e szankción keresztül van módja az elkövetett jogsértésekre reagálni. A bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy a jogellenes cselekedet ismételt elkövetésétől a beruházó vagy az állampolgár tartózkodjék, de tükrözze a kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentőségét és egyediségét a bírság összegében.

Az örökségvédelmi bírságban foglalt kötelezettség nem teljesítése esetén a hatóság a követelés biztosítékául jelzálogjogot jegyeztet be, terhelési tilalmat ír elő.

A bírságolás részletes szabályait a törvényhez kapcsolódó kormányrendelet szabályozza.

A hatástanulmány érvényességi idejének meghatározása.

Az elővásárlási jog szabályainak pontosítása.

Átmeneti rendelkezések.

Felhatalmazó rendelkezések.

Díjtételekről rendelkező melléklet újraszabályozása.

Szövegcserés módosítások.

Hatályon kívül helyező rendelkezések. A 15. pont hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy a határidő meghatározása okafogyottá vált, mivel a törvény biztosítja a régészeti lelőhelyek ex lege védetté nyilvánítását, nyilvántartásba vétel nélkül is.

Hatályba léptető rendelkezés.