BÜ BH 2025/61

[1] Az ítélőtábla végzésével elutasította a terhelt perújítási indítványát.

[2] Az alapügyben a bíróság a fent megjelölt határozatokkal a terheltet bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. d), f), g) és i) pont], bűnsegédként elkövetett rongálás bűntette [korábbi Btk. 324. § (1) bek., (3) bek. a) pont] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [korábbi Btk. 176. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont, (4) bekezdés] miatt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a védő a „terhelt utasítása alapján” fellebbezést jelentett be, az ítélőtábla felhívására ezt akként pontosítva, hogy a terhelt fellebbezését nyújtotta be.

[4] Fellebbezését a terhelt nem indokolta.

[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a II. r. terhelt fellebbezését nem tartotta alaposnak, és az ítélőtábla végzésében írt indokokat osztva, az elsőfokú végzés helybenhagyására tett indítványt.

[6] A fellebbezés nem jogosulttól származó.

[7] A felülbírálat előfeltételeként a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a védő által benyújtott fellebbezés az arra jogosulttól származónak tekinthető-e.

[8] Általánosságban, az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz, ha azt a Be. nem zárja ki [Be. 579. § (2) bek.]. Főszabályként az ilyen végzés ellen – mások mellett – a terhelt és a védő egyaránt fellebbezésre jogosult [Be. 579. § (3) bek., 581. § a) és c) pont]. A Be. 645. § (2) bekezdés azonban – a Be. 579. § (2) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján – a perújítási indítvány elutasításáról rendelkező végzés elleni fellebbezési jogot kizárólag az indítványozóra szűkíti le.

[9] Az adott esetben a terhelt terjesztette elő a perújítási indítványt, ekként a fellebbezési jog is kizárólag őt illette meg, míg védőjét nem. A kézbesítés útján közölt végzés elleni fellebbezését – a kézbesítéstől számított – nyolc napon belül jelenthette be [Be. 582. § (4) bek.], mégpedig az elsőfokú bíróságnál írásban benyújtva vagy szóban jegyzőkönyvbe mondva [Be. 582. § (4) bek.].

[10] Ehhez képest – a végzés terhelt részére történt kézbesítésének napján, azaz kétségkívül az erre nyitva álló törvényi határidőn belül – a jogorvoslati nyilatkozatot a fellebbezésre nem jogosult védő nyújtotta be, azzal a szövegezéssel, miszerint „a terhelt utasítása alapján fellebbezést jelentek be”.

[11] A fellebbezés joghatálya ekként azon áll, hogy a védő jogosult-e a terhelt nevében a fellebbezés bejelentésére.

[12] Az erre adandó válasz pedig nemleges.

[13] A védői jogállás általános szabálya szerint a védő – a Be. eltérő rendelkezésének hiányában – teljeskörűen gyakorolhatja a terhelt mindazon jogát, amely jellegénél fogva nem csak a terhelt személyéhez kötődik. A védő e jogokat önállóan, védői jogokként gyakorolhatja.

[14] Mindez az alábbiakat jelenti.

[15] Először, a terheltet megillető fellebbezési jog főszabályként a védőt is megilleti, azonban a fentebb már felhívott Be. 645. § (2) bekezdése a főszabály alóli kivételt rögzítve az adott esetben megfosztja őt a terhelt számára biztosított fellebbezési jog gyakorlásától.

[16] Másodszor – és ez a lényeg – azt fejezi ki, hogy a védő a büntetőeljárás önálló eljárási jogosultságokkal felruházott és kötelezettségeket szem előtt tartani köteles, a terhelttől elkülönült szereplője. Azaz, a védő a büntetőeljárás önálló perbeli személye, ezért jogai nem átruházott, hanem önálló eljárási jogosítványok (8/2013. (III. 1.) AB határozat [27], 1320/B/1993. AB határozat).

[17] Másként szólva, a védő a büntetőeljárásban önálló jogokkal és kötelezettségekkel bíró személyként nem a terhelt perbeli képviseletét látja el. A képviselet ugyanis – a polgári jog szabályai általános szabályaival összhangban [Ptk. 6:11. § (1) bek.] – azt jelenti, hogy a képviselt személy (jelen esetben: eljárásbeli) jogait képviselője útján gyakorolja.

[18] A büntetőeljárásban azonban meghatalmazott képviselő – mint önálló eljárási jogosultságokkal nem rendelkező segítő – kizárólag a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt helyett járhat el, e személyek Be.-ben biztosított jogait a saját nevében gyakorolva [Be. 61. § (1) és (2) bek.].

[19] A védő azonban az előbbiek szerint nem a terhelt perbeli képviselője, ezért a terheltet megillető jogorvoslati jog gyakorlásáról sem nyilatkozhat a saját nevében.

[20] Következésképpen, a terhelt által előterjesztett perújítási indítvány nyomán a perújítás megengedhetőségéről való döntés során a védő jogai arra korlátozódnak, hogy az ügyészség Be. 642. § (3) bekezdése szerinti észrevételére észrevételt tegyen (amely jogával a terhelt védője is élt), míg a perújítási indítvány elutasításáról rendelkező végzés kézbesítését követően a terhelt jogorvoslati nyilatkozatának megtételét jogi tanácsadással, a terhelt írásban benyújtandó fellebbezését tartalmazó okirat megszerkesztésével vagy akár annak a bíróságra való eljuttatásával mozdíthatja elő.

[21] A fellebbezést hordozó okiratból azonban ki kell tűnnie, hogy az nem védő, hanem – a fellebbezési joggal egyedül rendelkező – terhelt jogorvoslati nyilatkozata. Ez pedig egyedül abban az esetben teljesül, ha a fellebbezést a terhelt aláírásával látja el.

[22] Ennek hiányában, a terhelt perújítási indítványának elutasításáról rendelkező végzés ellen a védő által – akár a terhelt „utasítására”, de – saját nevében bejelentett fellebbezés joghatályos jogorvoslati nyilatkozatként való elfogadása és ennek folyományaként a felülbírálat elvégzése a Be. 645. § (2) bekezdésében írt korlátokat lebontó, ezért törvényrontó gyakorlat kialakítására lenne alkalmas.

[23] Mindezekre tekintettel a Kúria a Be. 598. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen eljárva a terhelt védője által az ítélőtábla végzése ellen előterjesztett, nem jogosulttól származó fellebbezést a Be. 588. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az 597. § (1) bekezdésére – elutasította.