PÜ BH 2025/63

[1] Az alperes – kölcsönszerződésből eredő, annak azonnali hatályú felmondása folytán 2018. február 1-jén esedékessé vált – követelésének érvényesítésére 2023. január 23-án közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása iránt elektronikus úton kérelmet terjesztett elő egy közjegyzőnél, amely kérelme elektronikus úton aznap beérkezett. A közjegyző 2023. május 9-én kiállított záradékkal a végrehajtást elrendelte 5 141 481 forint és járulékai, összesen 11 468 100 forint megfizetésére. A végrehajtást a végrehajtó foganatosította.

[2] A felperes keresetében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 528. § (2) bekezdés a) pontja alapján a végrehajtás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy az alperes követelése elévült.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a közjegyzői okirat záradékolása iránti kérelmével a követelés elévülését megszakította.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelem benyújtása is végrehajtási cselekménynek minősül, ami a végrehajtási jog elévülését 2023. január 23-án megszakította. Erre tekintettel a végrehajtás nem évült el, a Pp. 528. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel nem következett be.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes ellen a folyamatban lévő végrehajtást megszüntette.

[6] A fellebbezés indokaira tekintettel úgy ítélte: a 9/2023. Jogegységi határozatra is figyelemmel abban kellett állást foglalni, hogy az alperesnek a közjegyzőhöz 2023. január 23-án benyújtott, a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása iránt előterjesztett kérelme az elévülést megszakító végrehajtási cselekménynek minősül-e a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 327. § (3) bekezdése értelmében.

[7] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a hivatkozott jogegységi határozatban a Kúria kimondta, hogy a közjegyző eljárása nem tekinthető a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti, az elévülést megszakító eljárásnak. A másodfokú bíróság szerint ebből az következik, hogy ezért a közjegyzői záradékolás iránti kérelem előterjesztése sem minősülhet a régi Ptk. 327. § (3) bekezdésében és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 57. § (4) bekezdésében meghatározott elévülést megszakító végrehajtási cselekménynek.

[8] Figyelemmel arra, hogy a felperes keresetével szemben az alperes az elévülés megszakítása körében kizárólag erre a kérelmére hivatkozott, más olyan jogi tényt nem jelölt meg, ami az elévülést megszakította volna 2018. február 2. és 2023. február 2. között, ezért a követelés elévülését meg kellett állapítani. A felperes végrehajtás megszüntetése iráni kereseti kérelme ez okból alapos.

[9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdés c) pontjába, a Pp. 528. § (2) bekezdés a) pontjába, a régi Ptk. 324. § (1) bekezdésébe, 326. § (1) bekezdésébe, 327. § (1)–(3) bekezdéseibe, a Vht. 10. § b) pontjába, 11. § (1) bekezdésébe, 23/C. § (1) bekezdésébe és 57. § (1) és (4) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.

[10] Állította, hogy a másodfokú bíróság indokolatlanul alkalmazta a 9/2023. JEH-t (továbbiakban: JEH) figyelemmel arra, hogy az nem a másodfokú bíróság által vizsgált jogkérdésben, hanem attól eltérő tényállású ügyben és másik jogkérdésben foglalt állást, és adott a bíróságokra nézve kötelező iránymutatást. A hivatkozott JEH-ben a Kúria azt vizsgálta, hogy amennyiben fennállnak a záradékolás feltételei, akkor a követelés elévülése kizárólag egyetlen igényérvényesítési módon szakítható meg, vagy a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében felsorolt cselekmények is megszakítják az elévülést. A JEH-ben is megjelölt ítélkezési gyakorlat alapján az nem volt kétséges, hogy a záradékoltatás, illetve az ez iránti kérelem mint nemperes igényérvényesítés az elévülést megszakítja.

[11] Az alperes e körben hivatkozott a Kúria Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatára, amely szerint a jogegység követelménye azt jelenti, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Az ügyazonosság tekintetében azon hasonló tényállások vehetők figyelembe, amelyek a releváns jogkérdés megítélése szempontjából egyáltalán nem vagy csak jelentéktelen mértékben térnek el egymástól. Ehhez képest a jogegységi határozatban felvázolt tényállás és a perbeli jogvita tényállása egymástól lényegesen eltér, így a jogegységi határozat nem lehet irányadó a jelen jogvita eldöntésére.

[12] Az alperes állította azt is, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a JEH-t, annak [26] bekezdését kiragadta, figyelmen kívül hagyva a JEH egészében, különösen annak [22] és [25] bekezdéseiben kifejtett érvrendszerét. Álláspontja szerint a JEH a [25] bekezdésben állást foglalt abban a kérdésben, hogy a közokirat közjegyző általi záradékkal történő ellátása a követelés érvényesítésére szolgáló igényérvényesítési eljárás. Az eldöntendő kérdés így csak az maradt, hogy olyan igényérvényesítési eljárás-e, amely során végrehajtható határozat születik. Ez utóbbira a Kúria a JEH [26] bekezdésében nemleges választ adott azzal, hogy az ott részletezett okok miatt nem születik végrehajtható határozat a közjegyző Vht. 23/C. § szerinti eljárása során. Ebből pedig az következik, hogy a JEH-ben vitatott, a Kúria Pfv.20.910/2020/8. számú ítéletében kifejtett álláspont megalapozatlan, mert nem teljesül a régi Ptk. 327. § (3) bekezdésében előírt feltétel.

[13] Az alperes utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság által levont jogkövetkeztetés ellehetetleníti a Vht. 23/C. §-a szerinti záradékoltatás jogintézményét. Ennek sajátossága, hogy az előírt jogszabályi feltételek teljesülése esetén a közokiratba foglalt követelés per mellőzésével végrehajtható. A záradékoltatás mint jogintézmény kulcsfontosságú eleme a gazdasági forgalomnak, elvitathatatlan szerepe van a követelések perhez képest gyorsabb és költségkímélőbb érvényesítésében. Abban az esetben, ha a jogerős ítélet szerinti jogértelmezés alapján a záradékoltatás iránti kérelem előterjesztése nem szakítja meg az elévülést, akkor értelmét veszti ez a jogintézmény, mert az abból adódó jogérvényesítési kockázatot a jogosultak nem fogják vállalni, ez pedig a perek számának, a perindítás költségeinek és időtartamának növekedését eredményezné.

[14] Az alperes szerint, amikor az arra jogosult előterjeszti a Vht. 23/C. §-a szerinti feltételek fennállása esetén a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, a közokiratba foglalt jognyilatkozatból eredő igényét érvényesíti. A Vht. 11. § (1) bekezdése alapján a végrehajtható okiratot kérelemre kell kiállítani. Ebből pedig az következik, hogy a végrehajtás elrendelése iránti kérelem előterjesztésének időpontjában szakad meg az elévülés, mert az igényérvényesítési eljárás a kérelem előterjesztésével indul meg. Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet szerinti perben az alperesnek az igénye érvényesítése céljából a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása iránti kérelme annak előterjesztése napján megszakította a felperessel szembeni követelés elévülését a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján.

[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Állította, hogy az az alperes által hivatkozott indokokból nem jogszabálysértő, jogkérdésben nem tért el a Kúria közzétett határozataitól és megfelel 9/2023. JEH iránymutatásának.

[16] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[17] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.

[18] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának kizárólag abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperesnek a közjegyzőhöz 2023. január 23-án benyújtott, közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása iránti kérelme az elévülést megszakító végrehajtási cselekménynek minősül-e. Vizsgálnia kellet azt is, hogy e jogkérdést – ahogy azt a jogerős ítélet állítja – a 9/2023. JEH eldöntötte, vagy az a jelen per eltérő tényállása és részben eltérő jogkérdése miatt – ahogy arra az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozok – nem irányadó a peres felek közötti jogvitában.

[19] A Kúria rögzíti: a szerződési igény elévülése és a végrehajtási jog elévülése egymástól elkülönülő, két önálló jogintézmény, amelyek szabályozásában közös az a törekvés, hogy magánjogi jogviszonyokban ne álljanak fenn hosszú ideig bizonytalan, eldöntetlen helyzetek.

[20] A szerződési igény elévülését a magánjog kódexe, a jelen perben irányadó régi Ptk. 324–327. §-ai szabályozzák. A végrehajtási jog elévüléséről a Vht. 57. §-a rendelkezik. A szerződési igény elévülése esetén az alanyi jog fennmarad, csak a kikényszerítéshez szükséges jogi eszközök igénybevételének lehetősége (kereshetőségi jog) szűnik meg. A régi Ptk. egyértelművé teszi az elévülés joghatásának lényegét, annak két oldalát: az igény állapota megszűnik, és a teljesítés már nem követelhető bíróság (közjegyző vagy választottbíróság) előtt, de a jogosult alanyi joga és a kötelezett teljesítésre vonatkozó kötelezettsége – természetes kötelem, naturalis obligatio tartalmaként – fennmarad. A szerződési igény elévülésének első joghatása tehát az, hogy az alanyi jog elveszíti igényállapotát, és igényszüntető kifogást alapoz meg a kötelezett számára anélkül, hogy az alanyi jog maga megszűnne. Mindez azt jelenti, hogy az elévülési idő eltelte után az alanyi jogot nem lehet bírósági eljárásban (adott esetben közjegyző vagy választottbíróság előtt) érvényesíteni. Az elévülés másik joghatása az, hogy a teljesítés kikényszerítéséhez nyújtott bírósági segítség lehetőségének megszűnése nem érinti a kötelezett tartozását, és az önkéntes teljesítést nem akadályozza.

[21] A szerződési igény elévülésének kezdő időpontja a régi Ptk. 326. § (1) bekezdése értelmében a követelés esedékessé válása. Amennyiben a felek a teljesítés idejét határnap megjelölésével határozták meg, a követelés ezen a napon válik esedékessé; amennyiben határidő megjelölésével történt a teljesítési idő meghatározása, a határidő utolsó napja lesz az esedékesség időpontja. Abban az esetben, ha a követelés a szerződés megszűnéséből származik, az elévülés a szerződés megszűnésekor kezdődik.

[22] A szerződési igény elévülési ideje a régi Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján – főszabály szerint – öt év, amely azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak.

[23] A végrehajtási jog a végrehajtandó követelés tényleges teljesítésének hatósági úton történő kikényszerítéséhez való jogosultság. Ettől különböző fogalom a végrehajtási eljárás, amely a végrehajtás elrendeléséhez és foganatosításához kapcsolódó nemperes eljárás. A Vht-ban szabályozott végrehajtási jog elévülésének legfontosabb következménye, hogy a jogosult az egyébként végrehajtható követelésének behajtásához – a saját közömbösségére visszavezethető időmúlás miatt – bírósági végrehajtást nem vehet igénybe, a már elrendelt bírósági végrehajtást pedig meg kell szüntetni.

[24] A végrehajtási jog elévülésének kezdő időpontja jogerős bírósági határozaton alapuló végrehajtandó követelés esetén a határozat szerinti teljesítési határidőt követő nap, figyelemmel arra, hogy amíg a teljesítési határidő nem jár le, a határozat nem hajtható végre (Kúria Pfv.I.21.637/2016., megjelent BH 2017.183.). Végrehajtási záradékkal ellátható okiratok alapján közvetlenül végrehajtható követelések az okiratban meghatározott határidő elteltével nemcsak esedékessé, hanem egyúttal végrehajthatóvá is válnak. Ilyen követelések esetében a végrehajtási jog elévülése akkor kezdődik, amikor a követelés végrehajtási úton való érvényre juttatásának valamennyi feltétele bekövetkezett, vagyis – a Vht. 23/C. §-ban szabályozott feltételek fennállása esetén – a követelés teljesítési határidejének leteltét követő napon (Kúria Pfv.I.21.768/2016/9.).

[25] A végrehajtási jog elévülési idejének szabályozását a Vht. 57. § (1) bekezdése összeköti a végrehajtandó követelés elévülési idejével, ez alapján a végrehajtási jog is elévül, amennyiben a végrehajtás útján érvényesíteni kívánt szerződési igény – a régi Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint – elévül.

[26] A jelen perben meghozott jogerős ítéletben a felek által nem vitatott tényállás szerint az alperes jogelődje 2018. február 1-jén azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperessel kötött, közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést, ezért az ebből a szerződésből eredő igénye elévülésének kezdő időpontja – a fent kifejtettek alapján is – a szerződés megszűnésének napja. A peres felek között az sem volt vitatott, hogy ugyanezen a napon a követelés végrehajtási úton való érvényre juttatásának valamennyi, a Vht. 23/C. § szerinti feltétele megvalósult, ezért a végrehajtási jog elévülése is ezen a napon kezdődött. A peres felek között kizárólag abban volt vita, hogy az alperes részéről 2023. január 23-án benyújtott, közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása iránti kérelem a régi Ptk. 327. § (3) bekezdése szerinti végrehajtási cselekménynek minősül-e, ami a végrehajtási jog elévülését megszakította.

[27] A jogerős ítélet szerint a 9/2023. JEH értelmében a közjegyző eljárása nem tekinthető a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti, az elévülést megszakító eljárásnak, erre való figyelemmel az ilyen eljárást kezdeményező kérelem sem lehet alkalmas az elévülés megszakítására.

[28] A 9/2023. JEH rendelkező része egyértelműen meghatározta, hogy melyik konkrét jogszabályhelyek értelmezése körében ad a bíróságok számára kötelező jogértelmezést. Ehhez képest a jogerős ítélet a JEH indokolása [26] bekezdésének egyik mondatára alapította döntését, amely önmagában nem, hanem kizárólag az indokolás egészét figyelembe véve támasztja alá a rendelkező részben megállapított következtetést. Ez a jogegységi határozat abban a jogkérdésben foglalt állást, hogy közjegyzői okiratba foglalt követelés végrehajtási záradékkal történő ellátásának törvényi feltételei fennállása esetén nemcsak a végrehajtási cselekmények, hanem a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében felsorolt cselekmények is megszakítják a követelés elévülését. A JEH értelmében ez a jogértelmezés arra az esetre is vonatkozik, ha fennállnak a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásának törvényi feltételei, de a jogosult a közvetlen végrehajtás helyett a követelését perben érvényesíti. A jogegységi határozat ebben a jogkérdésben minősítette a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Pfv.I.20.910/2020/8. számú határozatot és az azzal azonos tartalmú egyéb határozatokat a továbbiakban kötelező érvényűként nem hivatkozható döntéseknek.

[29] A Kúria mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a 9/2023. JEH a perbeli jogvita tárgyában felmerült, eldöntendő jogkérdés tekintetében iránymutatást nem tartalmaz.

[30] A Vht. nem határozza meg a végrehajtási cselekmény fogalmát. A Kúria vonatkozó joggyakorlata egységes abban, hogy a legelső végrehajtási cselekménynek a végrehajtási eljárás kezdeményezése minősül, a végrehajtási eljárás megindulását követően pedig a végrehajtás folytatását előmozdító intézkedés vagy egyéb cselekmény minősülhet annak (Pfv.I.21.637/2016., megjelent BH 2017.183.). A perben nem volt vitás, hogy az alperes mikor nyújtotta be a végrehajtási záradék kibocsátása iráni kérelmét, amely alapján a közjegyző a végrehajtást elrendelte. Az alperesnek ez a kérelme ezért végrehajtási cselekménynek minősül, ami a végrehajtási jog elévülését megszakította.

[31] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.