BÜ BH 2025/7

[1] Az ítélőtábla a tanácsülésen meghozott végzésével a XX. r. terhelt és védője által a törvényszék és az ítélőtábla ítélete ellen előterjesztett perújítási indítványt a Be. 644. § (6) bekezdése alapján – mint alaptalant – elutasította.

[2] Az ítélőtábla a végzése indokolásában megállapította, hogy a XX. r. terhelt egészségi állapotát az alapügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták és nem értékelték, így az arra vonatkozó – a büntetés végrehajtásának elhalasztása iránti kérelem elbírálása során beszerzett – szakértői vélemény és orvosi dokumentáció új bizonyítéknak tekintendő. Ugyanakkor kifejtette azt, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a terhelttel szemben – az ún. enyhítő szakasz kétszeres alkalmazásával – a törvény által lehetővé tett legrövidebb tartamú szabadságvesztést szabták ki, így a büntetés további enyhítésére, illetve szabadságvesztés helyett pénzbüntetés kiszabására nincs törvényi lehetőség. Utalt arra is, hogy a XX. r. terhelttel szemben a perújítás elrendelése esetén sem lenne lehetőség végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására, figyelemmel arra, hogy a szándékos bűncselekményt a vele szemben korábban kiszabott – és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt követte el [Btk. 86. § (1) bek. c) pont].

[3] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a XX. r. terhelt védője jelentett be fellebbezést.

[4] A védő álláspontja szerint a XX. r. terhelttel szemben – a perújítás elrendelése esetén – a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés helyett lehetőség lenne elzárás, közérdekű munka és/vagy pénzbüntetés kiszabására is. Emellett hivatkozott arra is, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának enyhítése esetén a XX. r. terhelt a szabadságvesztés fele részének letöltését követően lenne feltételes szabadságra bocsátható, ami szintén lényegesen enyhébb büntetésnek tekinthető.

[5] Mindezek alapján az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, a perújítás elrendelését indítványozta.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést nem tartotta alaposnak figyelemmel arra, hogy az ítélőtábla helyes indokok mentén állapította meg az enyhébb büntetés lehetőségének kizártságát.

[7] Indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését hagyja helyben.

[8] A XX. r. terhelt védőjének fellebbezése nem alapos.

[9] A perújítás rendkívüli jogorvoslat. Az alapügyben meghozott jogerős ítélet ténybeli hibájának új bizonyítékon alapuló kiküszöbölésére szolgál.

[10] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni.

[11] Mint ahogy azt az ítélőtábla végzése indokolásában kifejtette, e törvényi rendelkezés alapján három egymásra épülő, konjunktív feltétel együttesen alapozza meg a perújítás elrendelését, amelyek meglétét a törvényben írt sorrendiség alapján kell vizsgálni, így először azt, hogy a hivatkozott bizonyíték újnak tekinthető-e.

[12] A Kúria maradéktalanul osztotta az ítélőtábla álláspontját abban, hogy a perújítás megengedhetőségéhez az alapügyben felmerült vagy fel nem merült tényre vonatkozóan a bizonyítéknak kell újnak lennie, amelynek értékelésével olyan eltérő tényállás megállapításának lehetősége nyílhat meg, amely valószínűsíti, hogy a büntetőjogi főkérdésekben az alapügyben hozott ítéletet lényegesen meg kell változtatni (BH 2015.123.).

[13] Az új bizonyíték vonatkozhat a terheltnek a jogerős elbíráláskor fennállt egészségi állapotára is. Az 56/2007. BK vélemény II/12. pontja szerint ugyanis: „Az elkövető betegsége, jelentős mérvű rokkantsága vagy egyéb olyan körülmény, amely a büntetés elviselését megnehezíti, enyhítő hatású, és akkor is értékelendő, ha a bűncselekmény elkövetése után állott elő.” Az egészségi állapot súlyos megromlása a büntetés kiszabásánál jelentős körülményként jön számításba, ekként lényeges enyhítő hatása is lehet.

[14] Az ítélet jogerőre emelkedése után, illetve a büntetés végrehajtása alatti állapotromlás azonban már nem perújítási ok (Kúria Bpkf.II.1251/2019/2.).

[15] Az iratok alapján megállapítható, hogy az első- és másodfokú bíróság a XX. r. terhelt személyi körülményei között az egészségi állapotára vonatkozó tényt nem rögzített, és ebből eredően a büntetés kiszabása során erre alapított enyhítő körülményt sem értékelt. Ekként a perújítási indítvány alapját képező – részben a terheltnek a jogerős ítélet meghozatala előtt is fennállt betegségeire vonatkozó – orvosszakértői vélemény új bizonyítéknak tekinthető.

[16] A perújítási indítványban megjelölt új bizonyíték önmagában azonban nem eredményezheti a perújítás elrendelését, ehhez az is szükséges, hogy az új bizonyíték a perújítási cél elérését is valószínűsítse. Azaz – ahogy arra az ítélőtábla is rámutatott – az is szükséges, hogy lényegesen enyhébb büntetés kiszabása is valószínűsíthető legyen (Kúria Bpkf.I.725/2019/2.).

[17] A Be. 637. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt perújítási ok megvalósulása szempontjából az alapügyben hozott jogerős határozatban kiszabott büntetés, illetve intézkedés mértéke az alapvető jelentőségű, és ehhez való viszonyítás alapján kell eldönteni, hogy az új bizonyíték előreláthatóan lényegesen súlyosabb, illetőleg enyhébb büntetés kiszabását eredményezheti-e.

[18] Ha azonban az alapügyben eljárt bíróság a büntetést eleve a törvény által lehetővé tett legkisebb mértékben határozta meg, akkor az enyhébb büntetés mint perújítási cél elérése nem lehetséges, ebből következően perújítás elrendelésére sem kerülhet sor.

[19] Helyesen vizsgálta ezért az ítélőtábla a XX. r. terhelttel szemben a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés-büntetés és a terhére megállapított bűncselekmények alapján a Btk. által előírt büntetési tételkeret, valamint a büntetés kiszabása során alkalmazott ún. enyhítő szakasz [Btk. 82. § (1) és (2) bek.] alkalmazásának viszonyát. Amennyiben ugyanis a törvény – a perújítás esetleges elrendelése esetére – nem tesz lehetővé lényegesen enyhébb büntetést, a perújítás céltalan, és a jogerő feltörésére nincs törvényes lehetőség.

[20] Az ítélőtábla hibátlan érveléssel fejtette ki azt is, hogy a terhelttel szemben miért nem szabható ki a jogerős ítéletben foglalt egy év szabadságvesztésnél enyhébb szabadságvesztés, illetve ehelyett más büntetés, valamint miért kizárt a terhelttel szemben a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése. A Kúria – nem megismételve az ítélőtábla végzésének indokolását – csak azt emeli ki, hogy a XX. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmények alapján a vele szemben – a halmazati büntetés szabályaira is figyelemmel – kiszabható szabadságvesztés-büntetés alsó határa 5 év, az enyhítő szakasz alkalmazásával 2 év [Btk. 82. § (2) bek. b) pont], míg az alapügyben alkalmazott kétszeres enyhítés [Btk. 82. § (4) bek.] alapján 1 év szabadságvesztés kiszabására van törvényes lehetőség. A Btk. 82. § (2) bekezdés c) pontja ennél enyhébb szabadságvesztés-büntetés vagy más büntetési nem alkalmazását nem teszi lehetővé.

[21] A védő a perújítási indítványában és a fellebbezésében is a jogi álláspontját a Btk. 82. § (2) bekezdés d) pontja esetében alkalmazható Btk. 82. § (3) bekezdésére alapította, azonban a XX. r. terhelt esetében a büntetés kétszeres enyhítése a Btk. 82. § (2) bekezdés c) pontjának – és nem a d) pontjának – az alkalmazására ad lehetőséget.

[22] A XX. r. terhelt vonatkozásában a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontjának II. fordulata kizárja.

[23] Mindezek alapján a védő – fellebbezésben is fenntartott – álláspontjával szemben a XX. r. terhelttel szemben sem enyhébb, sem végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés, sem elzárás vagy közérdekű munka vagy pénzbüntetés kiszabására nincs törvényes lehetőség [Btk. 82. § (3) bek.].

[24] A Kúria az ítélőtábla indokolásában foglaltakkal abban is egyetértett, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának börtönről fogházra változtatása – a szabadságvesztés tartamának változatlanul maradása mellett – lényegesen enyhébb büntetésnek nem tekinthető.

[25] A védő tévesen hivatkozott arra, hogy a szabadságvesztés fogház fokozatban történő meghatározása esetén a terhelt a büntetés fele részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsáthatóvá válna. A Btk. 38. § (2) bekezdése alapján – a visszaesőnek minősülő elkövetőket kivéve – a feltételes szabadság legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Ez irányadó a XX. r. terhelt tekintetékben is.

[26] Kétségtelen, hogy a bíróság az öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – az ügydöntő határozatában akként is rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható [Btk. 38. § (3) bek.]. A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés azonban nem a büntetés része, hanem a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható lehetőség. Ezért a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó ítéleti rendelkezés esetleges megváltoztatása – a perújítási eljárásban – lényegesen enyhébb büntetés kiszabását fogalmilag nem eredményezheti. Más szóval önmagában a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának a jogerős ítéletben foglalttól eltérő meghatározása perújítási célként nem értelmezhető.

[27] Ezzel a kiegészítéssel az ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy a perújítási indítvány – a Be. 644. § (6) bekezdése alapján történő – elutasításának van helye.

[28] A Kúria ezért – a Be. 645. § (4) bekezdés 2. fordulata szerint tanácsülésen eljárva – a támadott végzést a Be. 614. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.