KK ÍH 2025/70.

I. Ideiglenes intézkedés alkalmazhatóságának lehetséges esetei.

II. Ideiglenes intézkedés nem lehet az érdemi döntés előrehozatalának eszköze.

III. Keresetlevél halasztó hatályának kizártsága ágazati jogban [2017. évi I. törvény (Kp.) 50. § (2) bekezdés].

A felperes nyilvántartásba vett pártként működő egyesület. Az Állami Számvevőszék (a továbbiakban ÁSZ) az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 8/B. § (1) bekezdése, a 8/C. § (2a) bekezdése és a 9. § (2) bekezdése, valamint a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Párttv.) 10. § (1) bekezdése alapján ellenőrizte a felperesnél az országgyűlésiképviselő-választási kampányra fordított pénzeszközök elszámolását. Az ellenőrzésről készült ÁSZ részjelentésben megállapította, hogy a felperes a Párttv. 4. § (2) bekezdésében előírtak ellenére jogi személytől vagyoni hozzájárulást fogadott el. Megállapításairól tájékoztatta az alperest és jelezte felé, hogy a Párttv. 4. § (4) bekezdése alapján felhívta a felperest a fenti összeg központi költségvetés részére történő 15 napon belüli befizetésére, illetve levelében arról értesítette az alperest, hogy a felperes a felhívást mikor vette kézhez. Az alperes a határidő leteltét követően hivatalból ellenőrizte nyilvántartását és megállapította, hogy a felperes a befizetést nem teljesítette, ezért határozatával a Párttv. 4. § (4) bekezdése, továbbá a pénzügyminiszter irányítása alá tartozó központi kezelésű előirányzatok kezeléséről és felhasználásáról szóló 12/2023. (XII. 28.) PM rendelet 3. §-a alapján a felperes befizetésének elmaradása kapcsán megkereste az állami adó- és vámhatóságot annak adók módjára történő behajtása érdekében.

A felperes az alperes határozatával szemben keresetlevelet terjesztett elő, melyben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 50. § (1) és (2) bekezdése, valamint 52. § (1) bekezdése alapján azonnali jogvédelem keretében a keresetlevél halasztó hatályának elrendelését kérte. Kérelme indokául előadta, hogy a keresetének való helyt adás esetén a határozatban foglalt szankció alkalmazása megszűnne, azonban a fizetési kötelezettség végrehajtása visszafordíthatatlan folyamatra vezetne, melynek eredményeképp kirívó és visszafordíthatatlan kárt szenvedne. Működése ellehetetlenülne, a közérdeken alapuló célkitűzések elérése és feladatok ellátása meghiúsulna. Az azonnali végrehajtásához fűződő közérdek így nem áll arányban az általa és közvetve a választópolgárok által elszenvedett súlyos hátránnyal. A halasztó hatály elrendelése nem járna a végrehajtás megnehezülésével vagy ellehetetlenülésével, mivel időszakosan kap támogatást a központi költségvetésből, amelyből a pénzfizetési kötelezettség kielégíthető. Az alperesi határozatban előírtak teljesítése feltehetőleg a fizetésképtelenség szélére kényszerítené. Politikai tevékenységének velejárója, hogy ahhoz folyamatosan jelentős pénzügyi befektetések szükségesek, így elengedhetetlen, hogy megfelelő likvid vagyonnal rendelkezzen. Politikai tevékenysége abbahagyásával a választásokon való teljesítménye csökkenne, amelynek végső soron a központi költségvetésből őt megillető támogatás jelentős és szükségszerű csökkenéséhez vezetne. Munkabérkiadásai a működési költségek jelentős részét képezik, ezeken a kiadásokon csupán a munkavállalói létszámának csökkentésével tudna faragni, ez pedig egy szintén visszafordíthatatlan, súlyos érdeksérelmet eredményezne, olyan spirálba kényszerítené, aminek következtében a politikai tevékenység csökkenésével a központi költségvetésből származó bevétel jelentős részétől esne el. Bevételeinek egy része jól kalkulálható, másik része (a választók adományai) jellemzően attól függ, mennyire hatékonyan tudja folytatni kampánytevékenységét. Végül utalt arra, hogy az alperes a jelen perrel érintett határozattal azonos összegben már marasztalta, ami további pénzügyi nehézségeket okoz számára. A megelőző határozattal szemben is terjesztett elő azonnali jogvédelem iránti kérelemmel egybekötött keresetlevelet, amely jelenleg a bíróság előtt van. A közvetlenül fenyegető hátrány tehát a politikai jogainak gyakorlását, a feladatainak ellátását, végső soron a párt fennmaradását, ezáltal a politikai pluralitást ellehetetlenítő következményekben határozható meg. Jelen per az azonnali jogvédelem szempontjából speciális, mivel a támadott határozatból eredő közvetlen fenyegetés nem magánérdek sérelmét hordozza magában, hanem a közérdek sérelmét. Ennek oka, hogy politikai pártként a működése és fennmaradása egy alkotmányosan védendő érték. A fentiek alátámasztására hivatkozott az Alaptörvény B) cikkére és VIII. cikkére, a 63/2008. (IV. 30.) AB határozatra, az 1/2002. (I. 11.) AB határozatra, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, a 3130/2018. (IV. 19.) AB határozatra. Mellékletként csatolta az előző évre vonatkozó pénzügyi adatait tartalmazó kimutatást.

Az alperes az azonnali jogvédelem iránti kérelem elutasítását kérte, elsősorban a Kp. 50. § (6) bekezdés b) pontja alapján. Arra hivatkozott, hogy a Párttv. sarkalatos törvénynek minősül, melynek vonatkozásában az azonnali jogvédelmet a törvény kizárja. A kérelem érdemi elbírálása esetére pedig azzal érvelt, hogy az nem felel meg a Kp. 50. § (4) bekezdése szerinti indokolási, okirati bizonyítási és valószínűsítési követelményeknek. A felperes által csatolt okiratok nem támasztják alá működése ellehetetlenülését, a felperes e körben releváns, a jelen időszakra vonatkozó hiteles kimutatást nem is csatolt, ugyanis a csatolt pénzügyi kimutatás korábbi évre vonatkozik, mely az aktuális évre vonatkozóan nem alkalmas a felperesi állítások igazolására. Vitatta továbbá a felperes választói adományokra vonatkozó előadását és azt is, hogy befizetési kötelezettség teljesítése a felperes politikai jogainak gyakorlását, a politikai pluralitást ellehetetlenítené. Álláspontja szerint a felperes az azonnali jogvédelem iránti kérelmében saját egyéni érdekét tévesen minősítette közérdeknek, éppen a felperes által kért intézkedés sértené a központi költségvetés végrehajtásához fűződő közérdeket.

Az elsőfokú bíróság a felperes azonnali jogvédelem iránti kérelmét a Kp. 4. § (1) bekezdése, valamint az 50. § (1) és (2) bekezdései alapján elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Kp. 4. § (1) bekezdése és a Kp. 50. § (1) bekezdése rendelkezéseinek összevetése alapján az azonnali jogvédelem iránti kérelem kizárólag a per tárgyára irányulhat, azaz a keresettel támadott közigazgatási tevékenységgel kapcsolatosan terjeszthető elő. A keresettel nem támadott közigazgatási tevékenységből eredő következmények már túllépik a per, ezáltal a perben biztosítható azonnali jogvédelem kereteit. A perbeli esetben a per tárgyát az alperes állami adó- és vámhatóságot megkereső döntése képezte, amely azonban nem tartalmaz végrehajtható rendelkezést, így a perbeli esetben – figyelemmel a bírósági gyakorlatra is (Kpkf.V.40.142/2021/2., Kpkf.IV.40.818/2021/2., Kpkf.I.35.180/2022/4.) – azonnali jogvédelem keretében a halasztó hatály elrendelésének nincs helye.

A felperes fellebbezésében elsődlegesen a végzés megváltoztatását és a halasztó hatály elrendelését, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Az Alaptörvény XXVIII. és XXXI. és 28. cikkei, valamint a Kp. 4. §-a, illetve 50–52. §-ai megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelen jogszabály-értelmezés eredményeként jutott arra az álláspontra, hogy azonnali jogvédelem iránti kérelmének nincs helye, ezzel csorbítva a jogorvoslathoz való jogát, sértve a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzati és az európai parlamenti választásokra tekintettel a pénzügyi szankció ellehetetlenítené, hogy a választásokon hatékonyan versenyezzen a többi párttal. Az alperesi határozatban foglalt jogkövetkezmény olyan joghátrányt vonna maga után, amely – tekintettel a közelgő választásokra – egy esetleges keresetnek helyt adó döntés esetén irreverzibilis kárt okozna. Politikai pártként tevékenységének ellehetetlenülése nem magánérdeke, hanem egy Alaptörvény által védett közérdek. Az azonnali jogvédelem körében ezért nem magánérdekét és a közérdeket kell összemérni, hanem a pártok politikai közéletben való szerepvállalásához, valamint a közigazgatási határozatok végrehajtásához fűződő közérdeket. A keresettel támadott határozat az elsőfokú bíróság érvelésével szemben a Párttv. 4. § (4) bekezdése szerinti jogkövetkezmény végrehajtható határozatba való foglalása. Az Alkotmánybíróság 32/2019. (XI. 15.) AB határozatában megerősítette, hogy az ÁSZ döntése közvetetten, az alperes döntésén keresztül vitatható, mely kiterjed a tényállás vitathatóságára is. Az Alkotmánybíróság szerint a Párttv. 4. §-a nem értelmezhető akként, hogy az ÁSZ megállapításai alapján indult végrehajtási jellegű közigazgatási cselekmények, amilyen például az alperesnek a támogatás csökkentése, illetve a visszafizetés előírása tárgyában hozott határozata, a bíróság érdemben, a cselekmény jogalapja körében nem vizsgálhatna felül. A jelen per tárgya tehát nemcsak az állami adó- és vámhatóság megkeresése, hanem az alperesi határozat által végrehajthatóvá váló azon jogkövetkezmény, amely az ÁSZ részjelentéséből ered. Az ÁSZ részjelentésével szembeni érdemi jogorvoslatra csupán az alperes határozatával szemben, annak megtámadása által van mód. A Párttv. 4. §-a szerinti visszafizetési szankció alkalmazásának menete, hogy az ÁSZ által meghatározott joghátrányt az alperes végrehajtható határozatba foglalja, ezen határozatában rendelkezik az állami adó- és vámhatóság megkereséséről is, a joghátrány adók módjára való beszedése érdekében. Az állami adó- és vámhatóság pedig az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) szerint folytatja le az adóvégrehajtást. Az állami adó- és vámhatóság eljárási cselekményeivel szemben nemcsak azért nem lehet helye azonnali jogvédelemnek, mert a végrehajtással kapcsolatos jogorvoslatok a követelés érdemét nem érinthetik, hanem ezenfelül nincs olyan jogi út, amely alapján végrehajtás során az állami adó- és vámhatóság valamely határozatával szemben a Kp. 50. §-át alkalmazni lehetne. A 32/2019. (XI. 15.) AB határozatban foglalt alkotmányos követelményre tekintettel az azonnali jogvédelem iránti kérelmének elutasításával egy alkotmányos küszöböt meghaladó jogsérelmet szenvedne el. Álláspontja szerint fogalmilag kizárt, hogy a szankció későbbi végrehajthatósága veszélybe kerül, mivel a politikai pártok működését a központi költségvetésből juttatott időszakos támogatás biztosítja, annak terhére érvényesíthető lesz a szankció.

Az alperes észrevételében a végzés helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a felperes keresetlevele valójában az ÁSZ részjelentésének jogsértő voltát támadja, ami alátámasztja a végzés azon megállapítását, hogy a határozat tekintetében nincs olyan végrehajtható rendelkezés, amelynek végrehajtása megakasztható lenne. A felperes azonnali jogvédelem iránti kérelme nem a per tárgyával – azaz az alperes közigazgatási tevékenységével – kapcsolatban került előterjesztésre, hanem a fentebb hivatkozott ÁSZ-jelentés jogsértő voltával összefüggésben. Az alperes közigazgatási tevékenysége a Határozat alapján az állami adó- és vámhatóság megkeresése. A Kp. 4. § (1) bekezdésének és 50. § (1) bekezdésének együttes értelmezése alapján azonnali jogvédelem iránti kérelem kizárólag a per tárgyára irányulhat.

A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az azonnali jogvédelemre vonatkozó releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, és azok érdemben helytálló alkalmazásával hozott döntést a kérelem elutasításáról, amelynek indokaival a másodfokú bíróság részben értett egyet. A felperes a fellebbezésében helyesen emelte ki, hogy a peresített alperesi közigazgatási cselekmény speciális megítélés alá esik, miután az Alkotmánybíróság 32/2019. (XI. 15.) AB határozata alkotmányos követelményt határozott meg. Továbbá az Alkotmánybíróság határozatának egyéb megállapításai, jogértelmezése is megfelelően irányadó ott, ahol a vizsgált jogi szabályozás nem módosult alapvetően, az erga omnes hatályra figyelemmel. A másodfokú bíróság hatásköre az azonnali jogvédelem tárgykörére korlátozódik, a per érdemét nem érintheti. Mindezért a fellebbezési érvelés ellenére sem foglalthat állást abban a kérdésben, hogy a pertárgyat miként kell és lehet értelmezni a 32/2019. (XI. 15.) AB határozatra figyelemmel, annak mik a határai. Ezen alkotmánybírósági határozat megállapításait az azonnali jogvédelmi igény elbírálása szempontjából azonban figyelembe kell vennie, elkerülve az elsőfokú bíróság hatáskörébe eső kérdésköröket. Az azonnali jogvédelem célja, hogy a bíróság érdemi döntésétől függetlenül, előzetesen jogvédelmet nyújtson azokban az esetekben, amikor az ítélethozatalig tartó idő alatt a közigazgatási tevékenység vagy az általa előidézett helyzet visszafordíthatatlan, vagy aránytalanul terhes helyzetet eredményezne valamelyik fél számára, mintegy a hatékony és hézagmentes jogvédelem egyik nélkülözhetetlen eszközeként. Az azonnali jogvédelem keretében hozott bírósági végzések egyik legfontosabb sajátossága, hogy függetlenek a bíróság érdemi döntésétől, vagyis a kereset megalapozottsága vagy megalapozatlansága nem befolyásolja az azonnali jogvédelem biztosítását. A Kp. 50. § (1) bekezdése szerint az azonnali jogvédelem körében kifejezetten tilos a kereset alaposságát, és általában az ügy érdemére tartozó kérdéseket értékelni, és továbbra sincs arra lehetőség, hogy a bíróság a per várható eredményére tekintettel rendeljen el azonnali jogvédelmet.

A bíróság az azonnali jogvédelem iránti kérelem tárgyában a jogintézmény jogszabályban előírt feltételei alapján határoz, a kérelem elbírálásakor vizsgálja, hogy a hatályosulás (így a szűkebb végrehajtás is), illetve annak késleltetése, a halasztó hatály elrendelése a felek számára jár-e, és ha igen, milyen mértékű hátránnyal, vannak-e különös méltánylást érdemlő körülmények. Ha és amennyiben a vitatott közigazgatási cselekmény már hatályosult vagy az nem értelmezhető a cselekmény vonatkozásában, az azonnali jogvédelem jogintézményén belül további eszközként az ideiglenes intézkedés alkalmazása merülhet fel, azzal a korlátozással, hogy az egyrészt nem lehet a végleges érdemi döntés előrehozatalának eszköze [Kúria Kpkf.IV.40.737/2021/2. – Bírósági Határozatok Gyűjteménye (a továbbiakban: BHGY) K-KJ-2021-662), másrészt olyan esetben, amikor az ágazati jog a keresetlevél halasztó hatályának elrendelése lehetőségét kizárja, nem lehet a halasztó hatály kizárására vonatkozó jogszabályi rendelkezés megkerülésének az eszköze (Kúria Kpkf.IV.41.207/2021/4. – BHGY K-KJ-2022-51). A jogvédelem egyes, igénybe vehető módjait a Kp. 50. § (2) bekezdése tartalmazza, amire az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt. Az azonnali jogvédelemre vonatkozó, a Kp. 50. § (1) bekezdésében rögzített általános rendelkezések a jogvédelem egyes eszközeire vonatkozó tételes, a Kp. 52–55. §-aiban rögzített szabályokkal együtt vizsgálandók. A Kp. 52. § (1) bekezdése szerint, ha a keresetlevél benyújtásának nincs halasztó hatálya, a bíróság elrendelheti annak részleges vagy teljes halasztó hatályát. A halasztó hatály elrendelése esetén a közigazgatási cselekmény nem hajtható végre, annak alapján jogosultság nem gyakorolható, és egyéb módon sem hatályosulhat. Ehhez kapcsolódóan a Kp. 54. § (1) bekezdése azt rögzíti, hogy ha a halasztó hatály elrendelése vagy feloldása az azonnali jogvédelem biztosítására nem alkalmas, a bíróság – a perben hozandó határozat, illetve törvény keretei között – bármely, a jogvédelem azonnali biztosításához szükséges intézkedést tehet. A kialakult joggyakorlat (Kúria Kpkf.V.39.972/2020/2., Kpkf.VI.40.259/2020/2.) szerint az azonnali jogvédelem keretében benyújtott kérelem elbírálását megelőzi annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az igényelt jogvédelmi eszköz értelmezhető-e a sérelmezett közigazgatási cselekmény tekintetében, valamint szükséges annak vizsgálata is, hogy mi az előterjesztett azonnali jogvédelem iránti kérelem célja, azzal mit kíván elérni a kérelmező és a kérelem kiválthatja-e ezt a kívánt joghatást. A peresített alperesi közigazgatási cselekmény a Párttv. 4. § (4) bekezdésére figyelemmel a pénzügyminiszter irányítása alá tartozó központi kezelésű előirányzatok kezeléséről és felhasználásáról szóló 12/2023. (XII. 28.) PM rendelet 3. §-a alapján a Párttv.-ben előírt fizetési határidő megszegésének megállapítása (határozat 5. pont 2. bekezdés) eredményeként a felperes terhére az ÁSZ részjelentéséből fakadó, költségvetési felé teljesítendő, de az ÁSZ felhívásától számított törvényes határidőn belül önkéntesen teljesíteni elmulasztott fizetési kötelezettségnek az adók módjára történő behajtás érdekében az állami adó- és vámhatóság megkeresése, a perbeli esetben döntés formáját öltve. A határozat indokolása továbbá akként fogalmazott az 5. pont 3. bekezdésében, hogy a „Párttörvény 4. § (4) bekezdése szerinti intézkedés, mint végrehajtási jellegű intézkedés”-re van hatásköre. Az indokolás egyúttal utalt arra is, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 104. § (1) bekezdés a) pontja alapján hivatalból szükséges az eljárás megindítása, ha az eljárás megindítására okot adó körülmény jut a hatóság tudomására. A peresített közigazgatási cselekmény azért sajátos és teszi szükségessé a tipikus közigazgatási aktusvizsgálati pertárgyhoz képest az eltérő megközelítést, mert egy végrehajtási jellegű közigazgatási cselekmény van szó. A tipikus végrehajtási közigazgatási aktusok esetén létezik egy, a kötelezést tartalmazó közigazgatási cselekmény, amely vagy végleges, vagy a közigazgatási bíróság jogerős döntése folytán már anyagi jogerővel is felruházott ítélettel „megerősített”. Klasszikusan egy ekként „jogerős” közigazgatási cselekmény (döntés) lesz a közigazgatási végrehajtás tárgya akkor, ha az önkéntes teljesítés elmarad. Ennélfogva az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a Kúria Kpkf.VI.39.677/2021/2. számú eseti döntésére, amelynek elsőfokú bíróság általi ismertetése sem a pertárgyival azonos ügyre enged következtetni. Az Alkotmánybíróság erga omnes hatályú döntésének alkotmányos követelményi megállapítása eredményeként áll elő az a sajátos helyzet, hogy az alperes támadott aktusával kezeli azt a kérdést, hogy a végrehajtó hatalom részeként az Országgyűlés, mint más hatalmi ág ellenőrző szerve által azonosított fizetési késedelem megállapítására eljárást indít, megállapítást tesz, s ennek eredményeként jut el az állami adó- és vámhatóság megkereséséhez egyszerre, s ezek együttese jelenti az Alkotmánybíróság határozata szerinti végrehajtási jellegű intézkedést. Az alperes cselekménye hatósági döntés formáját öltötte, nem egyszerűen megkereste átirattal az állami adó- és vámhatóságot. Döntése alkalmas a megkeresés mint intézkedés foganatosítására akként, hogy az az állami adó- és vámhatóságnak megküldhető, tehát az Avt. 29. § (1) bekezdés 8. pontja alapján is minősülhet. E ponton rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a perben támadott határozatra rávezették, hogy mely címzettek kapják azt (felperes és az alperes), de az nem szerepelt rajta, hogy azt egyúttal az állami adó- és vámhatóság részére egyidejűleg megküldte volna az alperes, s arról nem nyilatkozott sem az azonnali jogvédelmi kérelemre tett peres nyilatkozatában, sem a másodfokú eljáráshoz tett észrevételében. Nem volt vitás a felek részéről, s az elsőfokú bíróság a keresetlevél vizsgálata alapján sem jutott arra, hogy közigazgatási bírói útnak ne lenne helye – csak formálisan értve – az alperes határozatának megtámadására. Ennélfogva releváns, hogy azzal, mint közigazgatási cselekménnyel szemben milyen ideiglenes jogvédelem kérhető a bíróságtól. Releváns továbbá a Kp. 52. § (2) bekezdése is, ami rendezi a már megindult végrehajtási eljárás és az előterjesztett azonnali jogvédelem iránti kérelem egymáshoz való viszonyát is.

Az előbbiekben kifejtettek alapján a másodfokú bíróság álláspontja az, hogy attól függetlenül, hogy az alperes határozata alkalmas arra, hogy az Avt. 29. § (1) bekezdés 8. pontja szerinti végrehajtható okiratként funkcionáljon, ahhoz szükséges a tényleges megküldés is, mint további része/eleme a végrehajtási intézkedésnek. Ekként a pertárgyi határozat csak egy részcselekménye az alperesi intézkedés egészének, ami a közigazgatási végrehajtás megindulásához szükséges, figyelemmel az Avt. 29. § (2) bekezdésére, és arra, hogy az adóhatóságnak már nem kell további felhívást intéznie a felperes felé (fizetési felszólítás), a végrehajtási eljárás az első végrehajtási cselekmény foganatosításával (szintén reálcselekmény) indulhat el. Nem állapítható meg további jogszabályi feltétel teljesülésének szüksége ahhoz, hogy az alperes a határozatát, mint végrehajtható okiratot megküldje az állami adó- és vámhatóság részére, ezért egy, a perbelivel egyező fizetési kötelezettség végrehajtását elkerülni célzó azonnali jogvédelem iránti kérelemnek szükséges kitérnie arra, hogy az alperesi cselekmény egésze miként valósul(t) meg, mert ez lényeges a Kp. 50. § (1) bekezdésében benne lévő közvetlenség feltételének vizsgálatához (miként lehet megakadályozni az állami adó- és vámhatóság megkeresését).

A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság szerint érdemben helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi cselekményre nézve nem a kért, a halasztó hatály elrendelése az alkalmas eszköz, ami azonban kötötte az elsőfokú bíróságot, miután a felperes keresetlevelében kifejezetten a keresetlevele halasztó hatályának elrendelését kérte. A felperesnek, mivel a fizetési kötelezettség hatósági kényszerrel való végrehajtását kívánta elkerülni a peres eljárás lezárásig, az azonnali jogvédelem keretében az aktuális tényállapothoz és a speciális pertárgyhoz igazodó azonnali jogvédelmi kérelmet lett volna szükséges megfogalmaznia – teljesítve a Kp. 50. § (1), (4) bekezdése szerinti feltételeket is –, hogy a bíróság azt érdemben vizsgálhassa.

A fentiek alapján a felperes fellebbezésében előadottak nem voltak alkalmasak az elsőfokú bíróság azonnali jogvédelem iránti kérelme elutasítása jogszerűségének megdöntésére, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.