BK ÍH 2025/71.

Ha az elkövető a halmazatban elbírált bűncselekményeket több büntetőtörvény hatálya alatt követi el, az alkalmazandó jogszabály kiválasztása során az elkövetési idő megállapítását mindenkor az utolsóként megvalósított bűncselekmény elkövetési ideje alapozza meg. Ez utóbbi rendező elv alapján az összbüntetési eljárásban is, ha az alapítéletekkel elbírált bűncselkemények közül legalább egy elkövetési ideje a szigorúbb szabályozást tartalmazó büntetőtörvény hatálya alá esik (Btk.), fel sem merülhet az 1978. évi IV. törvény, mint elkövetéskori, azaz a 2013. július 1. napját megelőzően hatályban volt régi Btk. alkalmazásának szükségessége [Btk. 2. §, 93. § (4) bekezdés a) pont; Alkotmánybíróság 3256/2022. (VI. 3.) határozata; BH 2004.304.; BH 2016.74.; BH 2019.153.; ÍH 2022.72.].

V. A. elítélt a törvényszékhez 2025. január 10. napján érkezett beadványában az alábbi alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztés-büntetések összbüntetésbe foglalását indítványozta.

1. a B.-i bíróság ítéletével kiszabott 2 (kettő) év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés (elkövetési idő: 2007. június 1.),

2. a P.-i kerületi bíróság ítéletével kiszabott 1 (egy) év 6 (hat) hónap – végrehajtásában utóbb elrendelt – fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztés (elkövetési idő: 2007. április),

3. a B.-i bíróság ítéletével kiszabott 2 (kettő) év – végrehajtásában utóbb elrendelt – fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés (elkövetési idő: 2007. március 12.),

4. a P.-i kerületi bíróság ítéletével kiszabott 4 (négy) év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés (elkövetési idő: 2009. szeptember 18. – november 19.),

5. a P.-i kerületi bíróság ítéletével kiszabott 7 (hét) év börtön fokozatú szabadságvesztés (elkövetési idő: 2011. augusztus 19.),

6. a B.-i kerületi bíróság ítéletével kiszabott 2 (kettő) év 8 (nyolc) hónap fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés (elkövetési idő: 2009. augusztus 14.),

7. a P.-i kerületi bíróság ítéletével kiszabott 6 (hat) év 6 (hat) hónap börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetés (elkövetési idő: 2011. augusztus 13.), és

8. az F.-i törvényszék ítéletével kiszabott 10 (tíz) hónap börtön fokozatú szabadságvesztés (elkövetési idő: 2017. július 27.).

Az 1–7. pontban írt büntetések összbüntetésbe foglalására már sor került, a korábban eljárt bíróságok az 1. és 2. pontban, valamint a 3. és 4. pontban, továbbá az 5., 6. és 7. pontban írt alapítéleteket három különböző összbüntetési ítélettel már összbüntetésbe foglalták.

A törvényszék 2025. március 24. napján meghozott végzésével V. A. elítéltnek a fenti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása iránt előterjesztett indítványát elutasította.

A törvényszék végzése ellen az elítélt kézbesítési íven, indokolás nélkül fellebbezést jelentett be.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elítélt fellebbezését alaptalannak tartotta, és indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék végzését hagyja helyben.

Az elítélt és védője az ítélőtábla által részükre megküldött fellebbviteli főügyészségi átiratra a biztosított 8 napos határidőn belül észrevételt nem tett.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az elítélt fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos.

A törvényszék az összbüntetésbe foglalás iránti indítvány elbírálásához szükséges előzményi adatokat hiánytalanul beszerezte és az összbüntetési indítvánnyal érintett alapítéletek releváns adatait, a vonatkozó jogszabályhelyeket, kúriai és alkotmánybírósági gyakorlatot helytállóan jelölte meg.

A törvényszék végzése kimerítően tartalmazza, hogy az elítélt által indítványozott mely alapítéletek összbüntetésbe foglalására került már sor.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság törvényesen rendelkezett arról, hogy a Btk. 93. § (4) bekezdés a) pontja alapján, jelen esetben az összbüntetésbe foglalást a törvény kizárja. Helyesen utalt arra is a törvényszék, az alkotmánybírósági gyakorlatra határozatszám nélkül hivatkozva, hogy jelen összbüntetési eljárásban a 2012. évi C. törvény (Btk.) alkalmazandó, mivel az összbüntetésbe foglalás iránti indítványban szereplő 8. pontban írt bűncselekményt az elítélt a Btk. 2013. július 1. napján történő hatálybalépését követően, 2017. július 27. napján követte el.

Az elsőfokú bíróság alkotmánybírósági gyakorlatra hivatkozó érvelése azonban a másodfokú bíróság részéről kiegészítendő azzal, hogy az Alkotmánybíróság 3256/2022. (VI. 3.) számú határozata által is felhívott bírói gyakorlat alapján: ha az elkövető a halmazatban elbírált bűncselekményeket több büntetőtörvény hatálya alatt követi el, az alkalmazandó jogszabály kiválasztása során az elkövetési idő megállapítását mindenkor az utolsóként megvalósított bűncselekmény elkövetési ideje alapozza meg (BH 2004.304., BH 2016.74. és BH 2019.153.).

Ez utóbbi rendező elv alapján jelen esetben – ahogy erre a törvényszék is helyesen utalt – fel sem merülhetett az 1978. évi IV. törvény, azaz a 2013. július 1. napját megelőzően hatályban volt régi Btk. alkalmazásának szükségessége.

Összegzésként tehát rögzíthető, hogy az elítélti indítvánnyal és fellebbezéssel ellentétben az összbüntetésbe foglalást követően az újbóli, úgynevezett többszörös összbüntetésbe foglalás lehetősége kizárt, ezért az összbüntetésbe foglalás iránti indítvány, ahogy arra a törvényszék is helyesen rámutatott, nem teljesíthető.

Végezetül az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a törvényszék helyesen hivatkozott a Kúria 6/2024. jogegységi határozatára és ez alapján törvényesen, az elítélti indítványról egységesen rendelkezve utasította azt el.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 837. § (1) bekezdés e) pontja szerinti tanácsülésen, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján – az indokolás részbeni kiegészítése mellett – helybenhagyta.