2025. évi LXXI. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A törvényjavaslat célja a rendészeti feladatellátás hatékonyságának javítása.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 16. § (1) bekezdésében előírt – az érintett előzetes tájékoztatáshoz való jogának érvényre juttatása érdekében – tájékoztatási köztelezettség teljesítésére vonatkozó megfelelő előírások és gyakorlat kialakítása szükséges.

A módosítás a Rendőrség részére megteremti a megfelelő jogszabályi felhatalmazást az államhatár adatbázishoz, valamint az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázishoz történő díjmentes hozzáféréshez, amely állami alapadatokat ingatlanügyi hatóságként eljáró földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv szolgáltatja.

A rendőrség közrendvédelmi és határrendészeti feladatellátása szempontjából lényeges szempont, hogy a külföldi állampolgár igazoltatása, illetve a határon történő ki- vagy belépésre jelentkezése során miként ellenőrizhető, hogy az eljárás alá vont személy a feltételes ügyészi felfüggesztés hatálya alatt áll-e, valamint a meghatározott határidőben el kellett volna-e hagynia az országot, illetve a megadott határidőig nem térhetett volna vissza, és erre figyelemmel szükséges-e további intézkedés végrehajtása vele szemben, továbbá melyik ügyészségi szervhez kellene fordulni.

A módosítás ehhez teremti meg az adatkezelési rendelkezéseket.

Technikai módosítás az (EU) 2023/2123 irányelvnek való megfelelést rögzítő záró rendelkezéssel történő kiegészítésről.

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 2. § 17. pontját és 20. pontját érintő módosításhoz:

A lőfegyverjavítás, valamint a lőfegyver- és lőszerkészítés (gyártás) a „hétköznapi lőfegyvertartók” „felhasználói szintű” ismereteit messze meghaladó mértékű szakértelmet és műszaki felkészültséget igénylő olyan professzionális tevékenységfajták, amelyek jogszerű módon kizárólag az erre jogosító hatósági engedély birtokában végezhetőek.

A moduláris tűzfegyvereknek az eleve az ilyen célú felhasználás igényire szabva megtervezett és legyártott cserealkatrészekből történő házilagos összeállítása és szétbontása ezzel szemben nem igényli a szokásos mértékű, valamennyi fegyvertartótól egyöntetűen elvárt ismereteken túlmenő szakértelem vagy előképzettség meglétét, ez utóbbi tevékenység jogszerű végzését ezért nem indokolt a gyártói, illetve a lőfegyverjavítói engedély előzetes megszerzéséhez kötni.

Ennek megfelelően a módosuló törvényi szabályozás a moduláris tűzfegyverek házilagos körülmények között megvalósuló összeállítását és szétbontását kategorikusan, az értelmező rendelkezések síkján is elkülöníti a lőfegyverjavítás, valamint a lőfegyver- és lőszerkészítés (gyártás) professzionális tevékenységvégzést feltételező fogalmaitól annak érdekében, hogy a moduláris tűzfegyverek előállítására irányuló tevékenység a továbbiakban ne legyen beleérthető a gyártói típusú hatósági engedélyhez kötött „gyártás”, illetve „javítás” fogalomkörébe.

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 2. § új 55–57. pontját érintő módosításhoz:

A lőfegyvergyártói, illetve -javító tevékenységnek a moduláris tűzfegyverek előállításától történő különválasztásával egyidejűleg a módosuló szabályozás a hazai fegyverjogszabályokban mindezidáig nem definiált „moduláris tűzfegyver” és a „moduláris tűzfegyver fődarabja”, valamint az „összeállítás” és a „szétbontás” fogalmainak a jelentéstartalmát meghatározni hivatott értelmező rendelkezéseket is újonnan rögzíti a törvény szövegében.

A moduláris tűzfegyverre és a moduláris tűzfegyver fődarabjára nézve újonnan rögzített fogalom-meghatározások értelmében az ebbe a körbe tartozó eszközöknek meg kell felelniük a fegyvertörvény végrehajtására kiadott jogszabályban megszabott műszaki követelményeknek: az e besorolást megalapozó műszaki kritériumok folyamatos technológiai fejlődésnek való nagyfokú kitettsége okán a szóban forgó ismérveknek a rendeleti úton történő meghatározását a törvény a rendészetért felelős miniszter rendeletalkotási jogkörébe utalja.

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény jelen módosítással nem érintett 3. § (3) bekezdésének az értelmében az egyes engedélyköteles eszközök a tartásukra jogosító engedélyek birtokában szerezhetők meg, a „komplett” lőszerektől elkülönült eszközökként definiált tűzfegyver fődarabok önálló megszerzését és tartását ugyanakkor az előzőleg hatályban volt szabályozás szerint kizárólag a kereskedői jellegű jogosultságok megléte alapozhatta meg.

Annak érdekében, hogy a moduláris tűzfegyverekhez tartozó cserealkatrészek jogszerű megszerzéséhez és birtoklásához a továbbiakban ne legyen szükség a kereskedői jellegű jogosultságra is, az Ftv. 3. §-ának az újonnan beépülő (2c) bekezdése deklarálja, hogy a moduláris tűzfegyver fődarabja a lőfegyver tartására jogosító engedély birtokában is megszerezhető abban az esetben, ha a moduláris tűzfegyvert a lőfegyvertartási engedély meglétét igazoló hatósági igazolványba bejegyezték. E rendelkezés tehát kizárólag a moduláris tűzfegyver fődarabjaira szűkíti le a lőfegyvertartási engedély birtokában történő megszerzés lehetőségét.

A moduláris tűzfegyver fődarabjának nem minősülő további tűzfegyver fődarabok (lőfegyverdarabok) esetében azonban a módosuló szabályozás változatlanul fenntartja az előzőleg is fennállott törvényi besorolást, aminek megfelelően tehát az ez utóbbi körbe tartozó eszközök hatósági engedélyen alapuló önálló megszerzése – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint – továbbra is kizárólag a „professzionális” (lőfegyvergyártói, -javítói, illetve -kereskedői jellegű) felhasználás céljára lesz megengedett.

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 4/H. § (1) bekezdést érintő módosításhoz:

Az Ftv. 5. § (2) bekezdés a) pont ae) alpontjának az előzőleg hatályban volt szövege kizárólag a „komplett” tűzfegyverekbe történő beépítésük esetén tette kötelezővé a lőfegyverdarabok egyedi azonosítására szolgáló adattartalmaknak az adott fődarabot befogadó tűzfegyver adataival történő automatikus összekapcsolását.

Ugyanezen adatösszekapcsolási kötelezettséget az újabb törvényi szabályozás a moduláris tűzfegyver fődarabjaira is hasonlóképpen kiterjeszti, összhangban a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/555 európai parlamenti és tanácsi irányelv tűzfegyverek és alapvető alkotóelemeik nyomonkövethetővé tételére vonatkozó követelményeivel.

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 22. § (5) bekezdés a) pontját érintő módosításhoz:

A lőfegyvergyártói, illetve -javító tevékenységnek a moduláris tűzfegyverek előállításától történő különválasztásával egyidejűleg a módosuló szabályozás a hazai fegyverjogszabályokban mindezidáig nem definiált „moduláris tűzfegyver” és a „moduláris tűzfegyver fődarabja”, valamint az „összeállítás” és a „szétbontás” fogalmainak a jelentéstartalmát meghatározni hivatott értelmező rendelkezéseket is újonnan rögzíti a törvény szövegében.

A moduláris tűzfegyverre és a moduláris tűzfegyver fődarabjára nézve újonnan rögzített fogalom-meghatározások értelmében az ebbe a körbe tartozó eszközöknek meg kell felelniük a fegyvertörvény végrehajtására kiadott jogszabályban megszabott műszaki követelményeknek: az e besorolást megalapozó műszaki kritériumok folyamatos technológiai fejlődésnek való nagyfokú kitettsége okán a szóban forgó ismérveknek a rendeleti úton történő meghatározását a törvény a rendészetért felelős miniszter rendeletalkotási jogkörébe utalja.

A bántalmazott online meghallgatása biztosítja a bántalmazóval való fizikai találkozás elkerülését, ebben az esetben a bántalmazott tartózkodási helyét nem kell felfedni. Az ügyintézés gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 130/A. § (3) bekezdés b) pontja szerint a gyermeket súlyosan veszélyeztető oknak minősül, ha a gyermek ellátására krízisközpontban vagy titkos menedékházban kerül sor. A gyermek súlyos veszélyeztetettsége miatt a krízisközpont és titkos menedékház köteles lesz az illetékes gyámhatóság felé haladéktalanul jelzést tenni a befogadás tényéről, amelyet követően a gyámhatóság a Gyvt. 34. § (6) bekezdése alapján hivatalból hoz döntést a gyermekkel történő kapcsolattartásról.

Ezzel párhuzamosan az áldozatok mielőbbi tényleges fizikai védelme érdekében a krízisközpont és titkos menedékház közvetlenül kezdeményezheti a bíróságnál megelőző távoltartás elrendelését. A Ptk. alapján a megelőző távoltartás ideje alatt a szülői felügyeleti jog gyakorlása – és a gyermekkel történő kapcsolattartás is – szünetel. A megelőző távoltartás legfeljebb 60 napra rendelhető el, az ezzel kapcsolatos döntést a bíróságoknak 3 munkanapon belül kell meghozniuk. Annak érdekében, hogy a gyámhatóság a kapcsolattartásra irányuló határozatát a bírósági döntés figyelembevételével tudja meghozni, szükséges, hogy arról közvetlen úton a bíróságtól értesüljön.

Átmeneti rendelkezés.

A módosítás célja, hogy a krízisközpont vagy a titkos menedékház a bántalmazott mellett kérelmezőként mindazon eljárási cselekményeket elvégezhesse, amelyek a felet, valamint a kérelmezőt az eljárásban megilletik (pl. az eljárási iratokba betekinteni, észrevételt és bizonyítási indítványt előterjeszteni, jogorvoslattal élni, a bántalmazott jogainak sérelme nélkül valamennyi olyan eljárási cselekményt megtenni, ami a bántalmazott testi épségének, személyes adatainak és biztonságának védelmét szolgálja). Ezen lehetőség biztosítása az intézményben ellátott valamennyi áldozat és az intézmény dolgozói védelmét is szolgálja.

A titkos menedékház és a krízisközpont kérelmezői pozíciója erősíti a társadalmi jelzőrendszer hatékonyságát, és összhangban van a törvény 2. § (1) bekezdésben megfogalmazott együttműködési kötelezettséggel.

Technikai módosítás a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény fogalomhasználatának való megfelelés megteremtése céljából.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosítása kimondja, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a jogszabályban meghatározott adókedvezménnyel, adóalap-kedvezménnyel vagy adómentességgel érintett adózók részére nyújtott tájékoztatás céljából jogosult az érintett személyek elérhetőségi adatainak a kezelésére. A javaslat ezen felül megállapítja az adatkezelésre vonatkozó további szabályokat, ezek között a tájékoztatáshoz való jogról történő előzetes lemondás szabályait.

A rendvédelmi tisztjelölt elsődleges szolgálati kötelezettsége a rendvédelmi szervnél a tiszti besorolási osztályba tartozó szolgálati beosztásban történő szolgálatteljesítésre való felkészülés. A rendvédelmi tisztjelölt a jövőben – a honvédelmi tisztjelölthöz hasonlóan – szerződéses rendvédelmi tisztjelölti jogviszonyban teljesít szolgálatot, amelyben őt és a vele rendvédelmi tisztjelölti jogviszonyt létesítő rendvédelmi szervet jogszabályban meghatározott kötelezettségek terhelik, és jogosultságok illetik meg. A rendvédelmi tisztjelölti szolgálati jogviszonyt felváltó szerződéses jogviszony létrejöttén túl további érdemi változás nincs azon túl, hogy kinevezés helyett szerződésre kerül sor, mely esetében felbontásra és nem felmentésre kerülhet sor. Bár szerződéses jogviszony, közös megegyezéssel történő megszüntetésre nincs lehetőség.

A rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a központi szerv vezetőjének és helyettesének illetménye jelenleg az alsó és felső határokat megállapító fix keretösszegek mentén van megállapítva. Az illetmény csupán alsó határát számadattal megállapító szabályozás – az elmúlt időszak kodifikációs szabályozásával összhangban – megteremti annak jogszabályi lehetőségét, amely nagyobb teret ad a miniszter számára a mérlegelésétől függővé tett személyi teljesítmény értékelésére, mindemellett az illetmény jövőbeni emelése sem igényli majd a jogszabály évről évre történő módosítását. Az illetmény felső határaként az új rendelkezések a más jogszabályokban is alkalmazott felső határt szerepeltetik, amikor a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset tízszeresét rögzíti felső határként.

Jogszabály kiterjeszti a határvadász szerződéses állomány kifogástalan életvitel ellenőrzésének lehetőségét a jogviszony fennállása alatti ellenőrzésre is, a törvény azonban jelenleg nem kapcsol jogkövetkezményt a határvadász szerződéses jogviszony fennállása alatt megállapított kifogásolható életvitel esetére. Az általános szabályok szerint a kifogásolható életvitel megállapítása esetén felmentésnek van helye, de a felmentésre vonatkozó, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 86. § nem alkalmazható a határvadászok esetében. Szükséges ezért egy új, a határvadász szerződés felbontását lehetővé tevő jogcím rögzítése a törvényben.

A javaslat egy új 319/R. §-sal egészíti ki a terrorizmust elhárító szerv személyi állományára vonatkozó speciális rendelkezéseket.

Az (1) bekezdés rögzíti azt a kötelezettséget, hogy akit a terrorizmust elhárító szerv meghatározott feladatok ellátásra állományba kíván venni (hivatásos állományú esetében a vezénylés kezdeményezésével, rendvédelmi igazgatási alkalmazott vagy munkavállaló esetében a foglalkoztatási jogviszony létesítésével), annak vállalnia kell a poligráfos vizsgálat elvégzésének elvi lehetőségét. Ez nem azt jelenti, hogy automatikusan mindenkitől megkövetelik a vizsgálatot, hanem azt, hogy a jogviszony csak úgy jöhet létre, ha az érintett elfogadja: ilyen vizsgálatra sor kerülhet.

A (2)–(3) bekezdés egy általános titoktartási kötelezettséget ír elő a terrorizmust elhárító szerv teljes személyi állományára, amely szerint mindenki köteles megőrizni a szolgálatellátással összefüggésben tudomására jutott törvény által védett adatokat és a magánéletében is úgy kell eljárnia, hogy illetéktelenek ne juthassanak a szerv működésére, tevékenységére, személyi állományára, eszközeire vagy információforrásaira vonatkozó bizalmas információkhoz.

Ugyanazon adatok megtartásának kötelezettsége tehát a teljes állományt terheli, vizsgálható is mindenki esetében, hogy a kötelezettségének eleget tesz-e, a poligráfos vizsgálat lehetőségét a törvény ugyanakkor kizárólag a (4) bekezdésben meghatározott feladatokat ellátó állomány tekintetében teremti meg. Ezen személyi kör a titoktartási kötelezettség megszegésének gyanúja esetén, annak ellenőrzése érdekében köteles magát a foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt poligráfos vizsgálatnak alávetni.

Az (5)–(6) bekezdés magának a poligráfos vizsgálatnak a szabályait tartalmazza. Meghatározza, hogy mely két esetkörben lehet elvégezni ilyen vizsgálatot, illetve rögzíti a korlátot, miszerint a vizsgálat csak biztonsági adatkörökre terjedhet ki.

A (7)–(8) bekezdés rögzíti, hogy a felvételi eljárás folyamán elvégzett poligráfos vizsgálatot követően a főigazgató dönt a vizsgálat eredményének mérlegelése alapján, hogy kezdeményezi-e a vezénylést, illetve a foglalkoztatási jogviszony létrehozásra kerüljön-e. Figyelemmel arra, hogy a terrorizmust elhárító szerv vezényelt hivatásos állományúakból áll, ezért garanciaként rögzíti a törvény, hogy az a rendvédelmi szerv, amelynek állományába a jelentkező tartozott, nem kap értesítést a poligráfos vizsgálat eredményéről.

A titoktartási kötelezettség megsértésének gyanúja miatt végzett poligráfos vizsgálat esetében is a parancsnok mérlegeli a vizsgálat eredményét, illetve magát a cselekményt is, továbbá minden más rendelkezésre álló adatot, hiszen a poligráfos vizsgálat eredménye csak egy lehet a több értékelendő adat, bizonyíték közül. A mérlegelés eredményeként születhet olyan – nem formális – döntés, hogy nincs további teendő, akár azért, mert nem igazolódik az adott személy esetében a titoksértés elkövetésének gyanúja, akár azért, mert a cselekmény nem olyan súlyú, hogy az további intézkedést igényelne (pl. mert nem volt annyira lényeges a vizsgálat eredménye alapján a kiszivárgott információ, vagy mert nem volt olyan súlyú a kötelezettségszegés). Egyéb esetekben a parancsnok mérlegeli, hogy milyen további intézkedés szükséges (akár büntetőeljárás kezdeményezése, ha minősített adatokról van szó, a nemzetbiztonsági eljárás felülvizsgálati eljárásának kezdeményezése, a szolgálatteljesítési, munkavégzési kötelezettség megszegése esetén pedig akár fegyelmi eljárás kezdeményezhető vagy más meglévő lehetőségek szerinti munkáltatói intézkedés hozható).

A (9)–(10) bekezdés adat- és iratkezelési szabályokat rögzít.

A Hszt. 379. §-a átmeneti rendelkezést határoz meg, a szabályozás hatálybalépésekor a személyi állományba tartozó személyeket érintően. A vezénylést/felvételi eljárást megelőző poligráfos vizsgálat esetükben már nem kérdés, hiszen már állományban vannak, így e tekintetben átmeneti rendelkezés megalkotása nem szükséges. A jogviszony fennállása alatti, a titoksértés gyanújának felmerülése esetén ugyanakkor már ez az állomány is vizsgálható lesz a jövőben, ehhez részükről is szükséges a poligráfos vizsgálaton való részvétel lehetőségének vállalása.

Indokolt egy, a Hszt. 60. §-ához kapcsolódó speciális rendelkezés rögzítése az Országgyűlési Őrség esetében, amely lehetővé teszi az átrendelés alkalmazását abban az esetben is, ha a hivatásos állomány nem tanulmányi szerződés keretében végzett oktatása, képzése nem az Országgyűlési Őrség szervezetén belül valamely más szervezeti egységnél történik (figyelemmel arra is, hogy az Országgyűlési Őrség kis méretű szervezet, egyetlen szervezeti egységként működik és nem tart fenn önálló, az állomány képzését végző szervezetet), hanem egy másik rendvédelmi szervnél vagy rendészeti felsőoktatást folytató intézménynél.

A Hszt. 114. § módosításához:

A rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a központi szerv vezetőjének és helyettesének illetménye jelenleg az alsó és felső határokat megállapító fix keretösszegek mentén van megállapítva. Az illetmény csupán alsó határát számadattal megállapító szabályozás – az elmúlt időszak kodifikációs szabályozásával összhangban – megteremti annak jogszabályi lehetőségét, amely nagyobb teret ad a miniszter számára a mérlegelésétől függővé tett személyi teljesítmény értékelésére, mindemellett az illetmény jövőbeni emelése sem igényli majd a jogszabály évről évre történő módosítását. Az illetmény felső határaként az új rendelkezések a más jogszabályokban is alkalmazott felső határt szerepeltetik, amikor a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset tízszeresét rögzíti felső határként.

A Hszt. 284–286. § módosításához:

A rendvédelmi tisztjelöltek szerződéses jogviszonyát érintő módosítással összefüggésben szükséges szövegcserék.

A Hszt. 319/C. § módosításához:

A jelenlegi szabályozás alapján a szerződéses határvadászok kifogástalan életvitel ellenőrzésére kizárólag a jogviszony létesítését megelőzően kerülhet sor, de a jogviszony alatti ismételt kifogástalan életvitel ellenőrzésére a jelenlegi szabályok alapján nincs lehetőség.

A módosítás lehetővé teszi, hogy a határvadászok kifogástalan életvitel ellenőrzése ne csak a szerződéses jogviszony létesítését megelőzően, hanem azt követően, a jogviszony fennállása alatt is elvégezhető legyen, mindemellett lehetővé teszi az ellenőrzés lefolytatására nyitva álló 10 napos határidő egy alkalommal, további 10 nappal történő meghosszabbítását.

A Hszt. 350. § módosításához:

A Hszt. a túlszolgálat ellentételezése vonatkozásában a Hszt. 140. § (2) és (3) bekezdésétől – amely a szabadidőben történő ellentételezés kötelezettségét rögzíti – a Hszt. 350. § (4) bekezdése enged eltérést, amennyiben kimondja, hogy 2025. december 31-ig a pénzbeli ellentételezésre is lehetőség van. Indokolt az eltérést engedő szabályozást továbbra is alkalmazni, azaz nem indokolt a Hszt. 140. § (3) bekezdésében meghatározott, kizárólag a szabadidőben történő megváltásra lehetőséget adó szabályozásra áttérni. Ennek érdekében a javaslat a pénzbeli ellentételezést lehetővé tevő szabály határidejét 2026. december 31-re módosítja.

A Hszt. 140. § (6)–(24) bekezdése és 289/L. § (10)–(28) bekezdése szabályozza a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állománya és rendvédelmi igazgatási állománya tekintetében az önként vállalt túlszolgálatra, túlmunkára vonatkozó lehetőséget, amely szabályozáshoz kapcsolódóan a Hszt. 350. § (4b) bekezdése kimondja, az önként vállalt túlszolgálat és az önként vállalt túlmunka elrendelésére 2025. december 31-ig van lehetőség. Indokolt ezt a törvényi lehetőséget továbbra is biztosítani, ennek érdekében a határidőt a javaslat 2026. december 31-ére módosítja.

A módosítás célja a Magyar Nemzeti Bank mint kritikus szervezet feletti felügyeleti jogkör gyakorlására vonatkozó rendelkezések pontosítása.

Hatályba léptető rendelkezés.

Sarkalatossági záradék.

Uniós jognak való megfelelést rögzítő záró rendelkezés.