KÜ BH 2025/72

[1] Az Intézmény iskolavédőnője 2021. szeptember 21. napján jelezte az alperesnek, hogy a felperesek kk. gyermeke (a továbbiakban: gyermek) életkorhoz kötötten kötelezően előírt MMR (kanyaró – mumpsz – rubeola) és dTap (torokgyík – merevgörcs – szamárköhögés) elleni védőoltásait a szülők külföldi oltóorvos bejegyzésével igazolták. A felperesek úgy nyilatkoztak, hogy Magyarország az Európai Unió tagállama, így annak területén állampolgárait megilleti a szabad orvosválasztás joga, továbbá az I. rendű felperes munkaviszonya folytán Ausztriában rendelkezik társadalombiztosítással, amely alapján gyermeke is jogosult egészségügyi ellátásra.

[2] Az alperes átiratában tájékoztatta a felpereseket a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) alapján fennálló oltási kötelezettségről, valamint arról, hogy az NM rendelet 5. § (9) bekezdése alapján ki minősül oltóorvosnak.

[5] Az alperes hivatalból hatósági eljárást indított és nyilatkozattételre szólította fel a felpereseket arra vonatkozóan, hogy a gyermek jelenleg hol él. A felszólítás kiterjedt arra is, hogy az NM rendelet alapján fennálló oltási kötelezettségnek tegyenek eleget, és ennek tényét igazolják. A felperesek a 2023. augusztus 15. napján kelt nyilatkozatukban arról tájékoztatták az alperest, hogy csatolva küldik a gyermek MMR és dTap oltásáról az igazolást, az oltás lassan két éve történt. A nyilatkozathoz csatolt melléklet a gyermek oltási könyv részletének másolata, amelyen 2021. szeptember 8-i dátummal Dr. med. osztrák orvostól származó bejegyzés található a nevezett oltások igazolásaként.

[6] A Vas Megyei Védőoltási Klinikai Tanácsadó állásfoglalása (a továbbiakban: Védőoltási Tanácsadó véleménye) szerint a gyermek „[…] csecsemő- és gyermekkori oltásait igazoló dokumentum (oltási könyvecske) nincs mellékelve. A mellékelt oltási könyv-részletben Ausztriában praktizáló orvos által dokumentált Tetraxim (2016.), MMR, Repevax (2021.) és HBVAXPRO (2023.) szerepel – etikettel, dátummal, bélyegzővel, aláírással. Amennyiben ezek az oltások nem tekinthetők hitelesnek, a gyermeknek MMRII., dtaP (Adacel) és 2x HepatitisB oltás pótlása jön szóba. Arra a kérdésre – jelenthet-e fokozott kockázatot az oltások „ismételt” beadása, ill. származhat-e ebből egészségkárosodás – a válasz: nem valószínű.”

[7] Az alperes a határozatában kötelezte a felpereseket, hogy a gyermek jogszabályban előírt MMR és dTap elleni kötelező védőoltásának beadatásáról gondoskodjanak. Előírta, hogy az elmaradt védőoltás beadatását az alperesnél igazolniuk kell. A határozat indokolásában az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 58. § (7) bekezdése alapján rögzítette, ha a védőoltás igénybevételére köteles személy a kötelezettségének írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az egészségügyi államigazgatási szerv a védőoltást elrendeli. Megállapította, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ 39999-2/2019/JIF szám alatt kiadott állásfoglalása alapján a külföldi orvosok Magyarországon nem minősülnek oltóorvosnak, így a Magyarországon lakó, tartózkodó gyermek esetében külföldi orvos által kiállított, életkorhoz kötötten kötelező védőoltás beadásáról szóló igazolás nem fogadható el, a gyermek oltási kötelezettsége Magyarországon továbbra is fennáll, így az oltáselmaradás esetében szükséges közigazgatási hatósági intézkedéseket meg kell tenni.

[9] A felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyben kérték a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Álláspontjuk szerint az alperes megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-ában, 63. §-ában és 71. §-ában foglaltakat, nem tisztázta a tényállást, amikor a döntés meghozatala előtt igazságügyi orvosszakértőt nem rendelt ki az újraoltás szükségességére és annak következményei mérlegelésére. Hivatkozásuk szerint Dr. med. osztrák oltóorvosnak minősül, uniós állampolgárnak egészségügyi szolgáltatást nyújthat, így oltást is adhat. Az orvosválasztás szabadságára hivatkozva előadták, hogy jogosultak voltak gyermeküket külföldön oltatni, az orvosválasztás szabadsága az Eütv. 8. §-a szerint csak járványügyi célból korlátozható. Az NM rendelet 14. § (2) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján kifejtették, hogy ha az oltásra kötelezett az oltást máshol már megkapta, az arra vonatkozó igazolást a hatóságnak el kell fogadnia. Álláspontjuk szerint a határozat ellentétes az Európai Parlament és Tanács a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelvében (a továbbiakban: EU Irányelv), az NM rendeletben és az Alkotmánybírság 3114/2022. (III. 23.) számú határozatában foglaltakkal is. A kötelező oltások újra és újra történő ismétlésére való kötelezést jogszabály nem engedi, ezért hivatkoztak arra is, hogy a határozat sérti az Eütv. 15. és 16. §-a szerinti önrendelkezési jogot is. Nézetük szerint a kötelező oltás ismételt felvételére való kötelezés az Alaptörvényben is rögzített önrendelkezési jog sérelmével jár, amely útján sérül az emberi méltósághoz való jog. Kifejtették, hogy az újraoltás kockázata magas, így az ellentétben áll a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatban foglaltakkal. Az Ákr. 71. §-ára hivatkozva előadták, hogy az újraoltás szükségességéről szakértő jogosult nyilatkozni, a Védőoltási Tanácsadó fogalmát a jogszabály nem ismeri.

[10] Az alperes a védiratában kérte a felperesek keresetének az elutasítását.

[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A jogerős ítélet indokolásában rögzítette, hogy az Eütv. 57. § (2) bekezdés a) pontjának helyes értelmezése alapján az NM rendeletben meghatározott oltások kötelezőek. Az Eütv. 58. §-a szabályozza a mentesülés eseteit, annak feltételei azonban jelen esetben nem állnak fenn. Rámutatott, hogy a mentesítés egy kérelemre induló eljárás, amelynek során a kérelmezőknek kell előadni azon tényeket, amelyek alapján mentesülni kívánnak az oltás felvétele alól. Ilyen kérelem a felperesek részéről nem érkezett.

[12] A felperesek az NM rendelet 14. § (2) bekezdésére alappal nem hivatkozhatnak, mivel a „máshol” szó a NM rendelet 5. § (9) bekezdésének értelmezésével összhangban kizárólag más oltóorvost jelenthet, tehát a külföldi orvos által kiállított igazolás e rendelkezés alapján sem fogadható el. A szabad orvosválasztás és az egészségügyi önrendelkezési jog sérelmével kapcsolatos felperesi állítások körében visszautalt az Alkotmánybíróság 3114/2022. (III. 23.) AB határozatban foglaltakra, amelyben az Alkotmánybíróság jelen ügy tényállásával hasonló tényállás mellett foglalt állást arról, hogy a kötelező oltás beadása körében ezen jogok közérdek alapján korlátozhatók.

[13] A rendelkezésre álló iratanyag alapján a felperesek az erre vonatkozó tájékoztatás ellenére mentesítési eljárást nem kezdeményeztek, ugyanakkor a mentesítési eljárás megindításának lehetősége jelenleg is változatlanul fennáll. Hangsúlyozta, hogy éppen a már elrendelt védőoltás és ezzel összefüggésben a tényleges oltottsági állapot figyelembevétele (a szakmailag nem indokolt ismételt oltás elkerülése) érdekében írja elő az Eütv. 58. § (4) bekezdése, hogy a mentesítési eljárás véglegessé vált döntéssel történő befejezéséig a védőoltást elrendelő határozat nem hajtható végre.

[14] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős ítélet egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését és szükség esetén az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, kérték továbbá a jogerős határozatnak szükség esetén a közigazgatási cselekményre kiterjedő hatállyal való hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését. A felülvizsgálati kérelem indokaként előadták, hogy álláspontjuk szerint az oltás ismételt felvételére való kötelezés sérti az Eütv. 8. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, az NM rendelet 14. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakat, valamint az EU Irányelvbe is ütközik. Megjegyezték, hogy az oltás felvételét nem cáfolja az a körülmény, hogy a magyar hatóság szerint nem az arra jogosult személy adta be. Álláspontjuk szerint ez csak formai hiba.

[15] A felperesek érvelése szerint az alperes határozata és az azt helyben hagyó jogerős ítélet sérti az Eütv. orvosválasztás szabadságára vonatkozó rendelkezését és az NM rendelet 14. § (2) bekezdését. Kiemelték, hogy az NM rendelet 5. § (1)–(7) bekezdésében foglaltak szerint az MMR és a dTap oltást betöltött 11 éves korban egyszer kell ismételten felvenni, több alkalommal nem teszi kötelezővé, így álláspontjuk szerint az NM rendelet 5. § (5) bekezdésének, valamint az Eütv. 15. és 16. §-a szerinti önrendelkezési jog sérelme is fennáll.

[16] A felperesek kifejtették, hogy az oltás ismételt felvételére való kötelezés az emberi élethez való jog vizsgálata nélküli elrendelése az ügy lényegére kiható eljárásjogi szabálysértésnek minősül, ezáltal az Alaptörvény rendelkezéseit is sérti. Hivatkoztak arra, hogy a Oviedói Egyezményt ratifikáló 2002. évi VI. törvény 6. cikk I. pontja alapján beleegyezési képességgel nem rendelkező személyen csak saját közvetlen javát szolgáló beavatkozás hajtható végre, az Eütv. 57. § (2) bekezdése kimondja, hogy mely esetekre határozhatja meg a miniszter rendeletben kötelező védőoltások elrendelését, az Alaptörvény II. cikk (1) bekezdése szerint az emberi élethez, a XVI. és XX. cikk szerint a testi és a lelki egészséghez való jog védelme áll fenn, ezek érdekében pedig az elrendelő hatóság köteles vizsgálni az általa elrendelt oltás végrehajtásának életre, egészségre való hatását. Álláspontjuk szerint a per tárgya orvosszakmai kérdés is, ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 300. § (1) bekezdését súlyosan sérti a szakértő kirendelésének hiánya.

[17] A felperesek az oltás ismételt felvételére való kötelezést egyúttal orvosszakmai hibára való kötelezésnek is tartják, ennek kapcsán hivatkoztak az Eütv. 58. § (10) bekezdésének, 57. § (1) bekezdésének, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Gyógyszertörvény) 25. § (1) bekezdésének megsértésére, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti szükségesség arányosság követelményére és az Eütv. 129. § (2) bekezdés b) pontjára, amely értelmében az egészségügyi beavatkozás alkalmazhatóságának feltétele, hogy a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetőleg a kockázat vállalására alapos ok legyen, továbbá mindezek folytán a Kp. 2. § (1), (2) és (4) bekezdésének – azaz a hatékony jogvédelem ellátása, a pártatlan és tisztességes eljárás követelménye, valamint a kereseti kérelemhez kötöttség elve – megsértésére, a Pp. 346. § (4), (5) és (6) bekezdésének sérelmére, valamint a Pp. 279. § (1) bekezdésében megfogalmazott, bizonyítékok értékeléséhez való jog visszaélésszerű gyakorlására.

[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.

[19] A felperesek írásbeli nyilatkozatban fejtették ki az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltakkal kapcsolatos észrevételüket.

[20] A felperesek felülvizsgálati kérelme - a következők szerint - nem megalapozott.

[22] Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 2. cikk (5) bekezdésében, 4. cikk (2) bekezdés k) pontjában, valamint 6. cikk a) pontjában foglaltakból következően a közegészségügy szabályozása az Európai Unióban (a továbbiakban: Unió) tagállami feladat. Az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és nyújtására vonatkozó politikák tagállami hatáskörbe tartoznak, míg a közegészségügy területén jelentkező közös biztonsági kockázatok Uniót érintő vonatkozásai tekintetében megosztott hatáskör áll fenn. Az emberi egészség védelme és javítása területén az Unió támogató, összehangoló, kiegészítő, koordináló hatáskörökkel rendelkezik, azaz az egészségügy területén nincs önálló jogalkotási hatásköre, nem kezdeményezhet a tagállami egészségügyi ellátásokra vonatkozó jogszabályok harmonizációjára irányuló jogalkotást sem. Ebből következően a tagállami szabályozása határozhatja meg a kötelező védőoltásokra, így az életkorhoz kötött védőoltások típusára, beadására, az oltóorvosra, az oltásra kötelezésre és a mentesítési eljárásra vonatkozó előírásokat. Az EU irányelvbe ütközésre alapított felperesi hivatkozás nem foghatott helyt, mivel a kötelező védőoltásra vonatkozóan a tagállami szabályozás érvényesül, továbbá az EU irányelv - közelebbről meg sem határozott rendelkezése - megsértése körében kifejtett érvelés nem cáfolja a jogerős ítélet jogszerűségét.

[23] A Magyarországon életvitelszerűen tartózkodó személyek védőoltással kapcsolatos kötelezettségeit az NM rendelet tartalmazza, amelynek 5. § (1) bekezdése meghatározza az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat, míg az (5) bekezdése rögzíti, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni. Az oltóorvos személyére nézve a (9) bekezdés ad iránymutatást. A kialakított védőoltási rend szerint tehát az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 6 éves korig a háziorvos adja be, 11 éves kortól pedig iskolai kampányoltás keretében kell elvégezni azokat. Az NM rendelet 4. § (3) bekezdésében gyakorlati útmutatóként megjelölt, a Nemzeti Népegészségügyi Központ 2021-es védőoltási módszertani levele szerint bár számos eleme van a folyamatos oltásnak, ennek ellenére 11–14 éves korban a gyermekek sokkal eredményesebben utolérhetők iskolában, mint egyedileg. Kampányoltás keretében egy közösség számára rövid időn belül lehet biztosítani a megfelelő védettséget. A védőoltások beadásának helye és módja ezenkívül az egészségügyi államigazgatási szerv számára előírt felügyeleti és ellenőrzési feladatok [NM rendelet 16. § (1) bekezdés a) és d) pontja] elvégzése és számonkérése szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír.

[24] A Kúria rámutat arra, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat, azokkal összefüggésben az oltásra kötelezés, valamint a mentesítési eljárás rendjét meghatározó jogszabályi rendelkezéseket az Alkotmánybíróság és a Kúria több határozatában vizsgálta.

[25] Az Alkotmánybíróság az életkorhoz kötött védőoltások kötelező jellege kapcsán legutóbb a 3331/2023. (VI. 21.) AB végzés [42] pontjában utalt arra, hogy „[…] Az Alkotmánybíróság a kötelező védőoltások alkotmányjogi vetületével először a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatban foglalkozott részletesen. A határozat rögzítette, hogy „[t]ekintettel a természettudományos előfeltevésekre, az […] előírt, életkorhoz kötött védőoltások alkalmas és szükséges eszköznek minősülnek egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez” [39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 487]. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy „az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől az egész társadalmat a járványok megjelenésétől” [39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 485]. Kimondta továbbá, hogy „jelen ügyben nem az a kérdés, hogy döntésképes felnőttek visszautasíthatják-e a saját és mások egészségét védő oltásokat, hanem az, hogy megtehetik-e ezt gyermekeik nevében. A különbség azért alapvető, mert - az Alkotmány 67. § (1) bekezdése alapján - nemcsak a családnak, hanem az államnak is biztosítania kell a gyermekek számára azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges. Ezért az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermekek önálló érdekeit. Az Alkotmánybíróság […] kifejezetten megerősíti, hogy az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől a gyermeket körülvevő kisebb közösséget, valamint az egész társadalmat a járványok megjelenésétől (3080/2019. (IV. 17. AB határozat, Indokolás [43]).” Az Alkotmánybíróság a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatában tényként fogadta el, hogy a ma meghatározó tudományos világkép alapján az Egészségügyi Világszervezet (WHO) globális kampányt folytat a gyermekek immunizálásáért, és ezen keretek között helyezkedik el a magyarországi jogalkotás is.

[26] A felpereseknek az Eütv. 8. § (1) bekezdésében, az NM rendelet 5. § (1)–(7) bekezdésében, továbbá 14. § (2) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésére alapított hivatkozása sem tette megalapozottá a felülvizsgálati kérelmet. A Kúria már több határozatában megállapította, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltás elmulasztása az NM rendelet 5. § (1) bekezdésének rendelkezésébe ütközik. Az Eütv. 8. § (1) bekezdése a betegnek az ellátását végző orvos megválasztásához való jogát nem korlátlan módon rögzíti, hanem azzal a kitétellel, hogy „ha jogszabály kivételt nem tesz”. Az NM rendelet 5. § (9) bekezdésének rendelkezése ilyen kivételnek minősül, azaz az iskolai kampányoltás körébe tartozó kötelező védőoltás beadása esetén nem érvényesül az orvos szabad megválasztásának joga. A Kúria a közzétett ítélkezési gyakorlatában abban is állást foglalt, hogy a mentesítés feltételeinek fennállását a kérelmezőnek kell igazolnia (Kfv.37.374/2017/7., Kfv.37.409/2020/7., Kfv.37.049/2022/6., Kfv.37.726/2023/5.).

[27] A szabad orvosválasztáshoz való jog és az egészségügyi önrendelkezési jog korlátozásának kérdésében a jogerős ítélet indokolása utal a 3114/2022. (III. 23.) AB határozatra. A felperesek felülvizsgálati kérelmében előadott azon okfejtése, miszerint az Alkotmánybíróságnak e határozatban nem volt feladata a külföldön felvett oltás ismételt felvételére kötelezés tekintetében állást foglalni, nem eredményezi azt, hogy egyes egészségügyi jogok és az arra vonatkozó jogszabályi rendelkezések Alaptörvénnyel való viszonya tárgyában az Alkotmánybíróság által tett megállapítás jelen perbeli tényállás mellett nem érvényesülne. Az Alkotmánybíróság a 3114/2022. (III. 23.) AB határozatban azt vizsgálta, hogy az NM rendelet „[…] 5. § (5) bekezdése az Eütv. 8. §-ában foglalt szabad orvosválasztáshoz való jogot korlátozza akként, hogy elrendeli, az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltás keretében kell elvégezni. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek oltóorvosa az életkorhoz kötött kötelező védőoltások tekintetében 11 éves koruktól kizárólag az iskolaorvos lehet, a jogalkotó a házi gyermekorvost, illetve minden más, az országban vagy azon kívül praktizáló orvost – így az indítványozók gyermekét beoltó, Ausztriában praktizáló, osztrák állampolgár orvost is – kizár az oltóorvosok köréből.”

[28] A Kúria úgy értékelte, hogy az NM rendelet 14. § (2) és (4) bekezdésének rendelkezésének értelmezése körében kifejtett felperesi érvek sem teszik megalapozottá a felülvizsgálati kérelmet. Az életkorhoz kötött védőoltásokra, az iskolai kampányoltásra, az oltóorvosra és az oltóhelyre vonatkozó szabályok alapján az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a „máshol” fogalmát, amely a más oltóhelyet jelenti, az NM rendelet további rendelkezéseivel összhangban.

[31] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában tehát kellő alappal mutatott rá arra, hogy a tárgyi kötelezés az Eütv. 58. § (7) bekezdésén, azaz azon alapul, hogy a védőoltás igénybevételére köteles személy a kötelezettségének írásbeli felszólításra sem tett eleget, másképpen megfogalmazva a védőoltás felvételét a felperesek mint törvényes képviselők nem igazolták. A keresettel támadott határozat alapja tehát nem az, hogy felperesek pusztán „adminisztratív” jogsértést követtek el azzal, hogy nem a jogszabályban előírt módon (iskolai oltóorvos által beadott oltással) igazolták a kötelező védőoltás beadatását. Ennélfogva a felperesek a felülvizsgálati kérelemben alaptalanul hivatkoztak arra, hogy ismételt oltásra kötelezés vagy szakmai ajánlástól eltérő oltásra kötelezés esete állna fenn. Az alperes határozata nem tartalmaz szakmai ajánlástól eltérő oltásra kötelezést, így az Eütv. 58. § (10) bekezdésének, 57. § (1) bekezdésének és a Gyógyszertörvény 25. § (1) bekezdésének megsértése nem áll fenn.

[32] Az Oviedói Egyezményre alapított felperesi hivatkozások szintén nem támasztják alá a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, egyrészt azért, mert a kötelező védőoltások vonatkozásában az egészségügyi önrendelkezési jog eleve korlátozott, másrészt a gyermek nevében a döntésképes felnőttek, jelen esetben a döntésképes szülők gyakorolhatják a nyilatkozattételi jogot.

[34] A felülvizsgálati kérelem alapján megállapítható, hogy a felek között alapvető eltérés mutatkozott meg abban, hogy a felperesek az osztrák orvos által kiállított igazolásra figyelemmel úgy tekintik, hogy az alperes ismételt oltásra kötelezésről rendelkezett, míg az alperes oltáselmaradás esetén alkalmazandó közigazgatási intézkedést nevesít. Ebből az eltérésből adódóan a felperesek olyan tényállás tisztázási kötelezettséget és bizonyítási eljárást vártak el az alperestől, amely az Eütv. 58. § (7) bekezdésében meghatározott kötelezés kiadásához nem szükséges. Az alperes határozatában nevesített kötelező oltások NM rendeletben foglaltak szerinti felvétele igazolásának felperesek részéről való elmaradását az alperes kellő alappal állapította meg, így az alperesnek további, pl. a védőoltás hatékonyságával kapcsolatos vizsgálati kötelezettsége nem volt.

[35] A felperesek azon hivatkozása, hogy nem tudják értelmezni a mentesítési eljárást, nem támasztja alá a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. A jogerős ítélet - ugyancsak a Kfv.37.726/2023/5. számú határozatban foglaltak mentén - kiemelte az oltásra kötelezés és a mentesítési eljárás egymástól elkülönült voltát, továbbá rámutatott arra, hogy az esetleges mentesítés feltételeinek igazolása a felperesek kötelessége, s a mentesítési eljárás megindításának lehetősége jelenleg is változatlanul fennáll. A jogerős ítélet indokolása azt is helytállóan tartalmazza, hogy éppen a már elrendelt védőoltás és ezzel összefüggésben a tényleges oltottsági állapot figyelembevétele, a szakmailag nem indokolt ismételt oltás elkerülése érdekében írja elő az Eütv. 58. § (4) bekezdése, hogy a mentesítési eljárás véglegessé vált döntéssel történő befejezéséig a védőoltást elrendelő határozat nem hajtható végre.

[37] A Kúria rámutat arra, hogy a felperesek a Kp. 2. §-ának rendelkezései alapján a tisztességes eljárás követelménye érvényesülését, továbbá a Pp. 300. §-a, 346. § (4), (5) és (6) bekezdése, valamint a Pp. 279. § (1) bekezdése rendelkezései megsértésére hivatkozva a bizonyítási eljárás jogszerűségét és az indokolási kötelezettség teljesítését a felülvizsgálati kérelemben részben indokolás nélkül, részben pedig olyan tartalommal kifogásolták, amely nem az oltásra kötelezés, hanem a mentesítési eljárás tárgyát képezik. Ennélfogva a bizonyítási eljárás hiányosságára, a szakértő kirendelésének elmaradására, szakkérdés vizsgálatának hiányára alapított érvelésük nem foghatott helyt, mivel a felperesek által hiányolt kérdések vizsgálatának - tényállás függvényében - a kérelemre induló mentesítési eljárásban lehet helye. A Kp. 2. §-ára alapított hivatkozás körében a kereseti kérelemhez kötöttség elve megsértésének mibenlétét a felperesek nem részletezték, a jogsértés megvalósulását nem támasztották alá.

[38] A Kúria a felperesek Alkotmánybíróság eljárásnak kezdeményezésére irányuló kérelmét megvizsgálta, ennek során úgy értékelte, hogy a kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárás kezdeményezése nem indokolt. Az életkorhoz kötött kötelező védőoltás körében az Alkotmánybíróság az elmúlt években több esetben folytatott vizsgálatot, következetes álláspontja alakult ki, amelyet a Kúria joggyakorlata követ. Emellett a felperesek indítványa meghaladja jelen per kereteit, a kötelező védőoltások szabályozási rendszerére terjed ki, így túlmutat az életkorhoz kötött kötelező védőoltások körén, ezáltal meghaladja a kereseti kérelem kereteit.

[39] A fentiekre figyelemmel a Kúria az érdemben helyes jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján hatályában fenntartotta.