BK ÍH 2025/73.

I. A gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék piros fénye az áthaladás tilalmát jelzi: a gyalogos az úttestre nem léphet. Ez utóbbi szabály abszolút tilalmat ír elő a gyalogos számára, az a körülmény, hogy a tilos jelzés ellenére történő áthaladása során körülnézett-e vagy sem, csak a gondatlanság foka körében bír jelentőséggel. Ha a vádlott piros jelzés ellenére az úttestre lépett, közlekedési szabályszegése szándékos; és azzal, hogy nem győződött meg az átkelés veszélytelenségéről, a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Ezért az általa okozott testi épséget sértő, vagy halált okozó – gondatlan – cselekményért büntetőjogi felelősséggel tartozik.

II. Ha az elkövető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amely az eredmény előidézéséhez vezetett, a büntetőjogi felelősségét nem zárja ki és az okfolyamatot nem szakítja meg, ha abban egyéb tényezők is közrehatottak. Az eredmény bekövetkezésében közreható ok (concausa) nem szakítja meg az okozati láncolatot, vagyis az okozati kapcsolat megléte teremti meg az elkövető büntetőjogi felelősségét a tárgyi oldal szempontjából [KRESZ 8. § (2) bekezdés c) pont; Btk. 160. § (1) bekezdés és (4) bekezdés, 8. § 2. fordulata].

A törvényszék a 2024. október 15. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében [Btk. 160. § (1), (4) bekezdés], és ezért 1 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban állapította meg, és a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, és a szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, ugyancsak rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege szerint:

A vádlott 2019. június 25. napján 0 óra 35 perckor gyalog közlekedett a B. város J. körút 3. szám előtti útszakaszon – ittas állapotban – a B. téri villamos-megállóhely végén kialakított, kijelölt gyalogos-átkelőhelyhez tartozó járdasziget irányába, áthaladás céljából.

Ugyanebben az időben a sértett – a tulajdonában levő – tompított fényszóróval szabályosan kivilágított állapotú motorkerékpárral a vádlott haladási irányához kepést jobbról balra, a két forgalmi sávos úttest belső forgalmi sávjában, az R. út felől a fent megjelölt gyalogos-átkelőhely irányába közlekedett. Az aszfalt száraz volt, a közvilágítás működött. A sértett – zöld jelzésre – a járművével a megengedett 50 km/h-t jelentősen meghaladó, 93 km/h sebességgel haladt abból a célból, hogy a vádlott által használni kívánt gyalogos-átkelőhelyen áthaladva a J. körúton az R. tér irányába folytassa útját.

A vádlott ezután ráhaladt a gyalogos-átkelőhelyi járdaszigetre, ahonnan 0 óra 35 perc 42 másodperckor – a gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék már több mint 7 másodperce tiltó fényjelzése ellenére – mindkét irányba való körültekintés, illetve megállás nélkül, dinamikus léptekkel, enyhén balra tartó irányban a gyalogos-átkelőhely területére lelépett és megkezdte az áthaladást.

A – már több mint 6 másodperce zöld fényjelzésre közlekedő – sértett a vádlott észlelésekor, az elütés helyétől kb. 44-46 méterre megkezdte a lassító fékezést és a jobbra elkormányzást, de már nem tudta elkerülni az ütközést. A sértett az elütéskor 8,5 másodperce szabad, a vádlottra 10 másodperce tiltó jelzés vonatkozott, amikor a gyalogos-átkelőhely területén 85 km/h-ra csökkentett sebességgel a sértett a vádlottat elütötte.

Az ütközés következtében a sértett motorkerékpárjával együtt elzuhant és az úttesten előresodródva a J. körút külső forgalmi sávjában, míg a szintén elzuhanó vádlott a J. körút belső forgalmi sávjában került nyugalmi helyzetbe. A baleset következtében a sértett koponyaűri sérülésekben, keményburok alatti bevérzésben és agyroncsolódásban megnyilvánuló, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.

A helyszínen tartózkodó személyek értesítették az Országos Mentőszolgalatot, amely 2019. június 25-én 0 óra 48 perckor a helyszínre érkezett és a sértettet a P. utcai Kórház Rendelőintézet és Baleseti Központjába szállítottak.

Ezt követően több intézményben kórházi kezelésben részesült, ám 2020. október 2. napján életét vesztette az ellátás során kialakult tüdőgyulladás, következményes keringési és légzési elégtelenség miatt.

A baleset következtében a vádlott részben nyílt, többszörös, benyomatással járó koponyacsonttörésben, a keresztcsont, a szeméremcsont, a jobb oldali csípőízületi vápa törésében, valamint jobb tompor tájéki és bal vádli zúzódásban megnyilvánuló, 8 napon túl, kb. 6 hónap alatt gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett. A koponyacsonttörés miatti csontanyaghiány maradandó fogyatékosságot eredményezett.

Amennyiben a sértett a tényleges észlelési helyen, kb. 44-46 méterre az elütés helyétől a helyszínen megengedett 50 km/h sebességgel közlekedett volna, késedelem nélkül megkezdett lassító fékezéssel motorkerékpárját az elütés helye előtt megállíthatta volna.

Az ítélet ellen az ügyészség a kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelése érdekében, míg a vádlott és a védő teljes körű fellebbezést jelentett be.

A kerületi ügyészség a fellebbezés indokolásában arra hivatkozott, hogy a kiszabott büntetés nem igazodik kellőképpen a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, nem alkalmas arra, hogy akár az elkövetőt, akár másokat a hasonló közlekedési szabályszegő, bűncselekményt megvalósító magatartástól visszatartson. Álláspontja szerint a vádlott gondatlansága rendkívül súlyos fokú volt azáltal, hogy a rá irányadó fényjelző készülék mintegy 7 másodperce tartó tilos jelzését nem észlelve haladt rá az úttestre.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Előadta, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, tényállástisztázási és bizonyíték-értékelő tevékenységének eleget tett, a tényállás megalapozott, így az a másodfokú felülbírálat során irányadó. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtettet a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a feltételek egyenértékűségének elméletét, a terhelt elkövetési magatartása és a halálos eredmény között az okozati összefüggés fennáll. A súlyosító körülmények köre kiegészítendő azzal, hogy a vádlott alapvető – a piros jelzés miatti áthaladás tilalmáról szóló – közlekedési szabályt szegett meg. Így a törvényi minimumban meghatározott tartamú szabadságvesztés eltúlzottan enyhe, nem tükrözi megfelelően a cselekmény tárgyi súlyát, így annak felemelése indokolt, de nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette és mentesítette a vádlottat a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.

Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, és szabadságvesztés-büntetés tartamát emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A védő fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság téves tényállást állapított meg, melyből tévesen következtetett a vádlott bűnösségére. A védence nem tagadta, hogy tilos jelzésen haladt át, de azt állította, hogy az áthaladás megkezdése előtt megbizonyosodott arról, hogy a gyalogos-átkelőhelyet semmilyen jármű nem kívánja megközelíteni. A sértett közeledését és sebességét a rendkívüli sebességtúllépés miatt egyébként sem mérhette volna fel helyesen és a kanyar takarása miatt sem észlelhette. A bíróság által ki nem hallgatott P. D. volt az egyetlen tanú, aki a balesetet megelőző eseménysorról nyilatkozni tudott volna. Korábbi vallomásában azt erősítette meg, hogy a vádlott az átkelés megkezdése előtt balra nézett. Hivatkozott arra is, hogy a vádlott a villamosmegálló panelek takarásában volt. Álláspontja szerint a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet a gépjárművezetőnek kell kellő gondossággal megközelítenie. Az igazságügyi műszaki szakértő véleménye szerint 50 km/h sebességgel elkerülhető lett volna az ütközés. A sértett halálához vezető okfolyamatot nem a vádlott indította el azzal, hogy tilos jelzés ellenére lépett a zebrára, hiszen ezzel egy nagyvárosban bárki számolhat. A 6/1998. BJE határozat szerint kizárható az elsőbbségadásra kötelezett felelőssége, ha az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelte az elsőbbségadás szempontjából jelentős körülményeket. Azzal, hogy a vádlott tilos jelzés ellenére az úttestre lép, még nem idéz elő veszélyhelyzetet, nem így a száguldozó sértett. A vádlott a nyomozati iratokhoz csatolt vallomásában biztos volt abban, hogy körülnézett, mielőtt az úttestre lépett, a motorkerékpár fényéből arra következtetett, hogy még bőven át tud haladni előtte. A KRESZ 43. § rendelkezéseit a sértett szegte meg, a motorost baleset-elhárítási kötelezettség terhelte. A sértettnek arra kellett számítania, hogy az úttesten járdaszigeten gyalogos-átkelőhelyen a tilos jelzés ellenére is valaki áthaladhat. A KRESZ 26. § (4) bekezdésére is hivatkozott, mely szerint a jármű sebességét úgy kell megválasztani, hogy a vezető meg tudja állítani minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.

Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, és a vádlottat mentse fel, amennyiben pedig a bűnöség megállapítására kerül sor, akkor enyhébb büntetés kiszabását kérte.

A másodfokú nyilvános ülésen a védő az írásban előterjesztetteket fenntartotta, azt azzal egészítette ki, hogy védence nyár végén házasságot kíván kötni.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbezések nem megalapozottak.

A fellebbezések irányára tekintettel az ítélőtábla a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta.

Ennek során az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását a bíróság arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.

Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az ügy szempontjából lényeges bizonyítékokat feltárta és azokat egyenként és összességükben is értékelte, és ennek alapján megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 591. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a vádlotti szabályszegés és a sértett halála között okozati összefüggés áll fent, az okfolyamat nem szakadt meg, és ezért a vádlott büntetőjogi felelősséggel tartozik.

A vádlott az előkészítő ülésen valósnak fogadta el, hogy a gyalogosforgalmat irányító fényjelző készülék piros fényjelzést adott, amikor az átkelést megkezdte, és ugyancsak valósnak fogadta el, hogy a cselekmény elkövetésekor ittas állapotban volt.

A bíróság a kamerafelvétel alapján helyesen állapította meg, hogy a vádlott úgy lépett le a járdáról, hogy egyik irányba sem nézett körül.

Az igazságügyi műszaki szakértői vélemény szerint a sértett részéről a jelentős sebességtúllépés elmaradása esetén a baleset biztonságos, ún. lassítófékezéssel elkerülhető lett volna. Ez kétségtelenül sértetti közrehatásként értékelendő, de nem teszi büntetőjogilag irrelevánssá a vádlotti szabályszegést. Az igazságügyi orvosszakértő a tárgyaláson előadta, hogy a megengedett sebességgel történő ütközés esetén is bekövetkezhetett volna a halálos eredmény, mert az 50 km/h és a 85 km/h is hatalmas kinetikus energiát képvisel az emberi szervezet számára.

Másfelől egy ütközés során olyan mozgásfolyamatok indulhatnak meg, amelyek a közlekedés gyalogosnál védettebb résztvevői oldalán is súlyos eredményhez vezethetnek.

A KRESZ 8. § (2) bekezdés c) pontja szerint a gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék piros fénye az áthaladás tilalmát jelzi: a gyalogos az úttestre nem léphet.

Ez tehát abszolút tilalmat írt elő a vádlott részére, az a körülmény, hogy körülnézett-e vagy sem, csak a gondatlanság foka körében bír jelentőséggel. A vádlott a piros jelzés ellenére az úttestre lépett, ez a közlekedési szabályszegés szándékos, és azzal, hogy nem győződött meg az átkelés veszélytelenségéről, a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta.

A megfelelően üzemelő gyalogosforgalmat irányító fényjelző készülék felülírja a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a gyalogos elsőbbségét, ebben az esetben ugyanis a gyalogos csak akkor van elsőbbségi helyzetben, ha zöld jelzés mellett kel át. Amennyiben a gépjárművezetőnek arra kellene számítania, hogy a tilos jelzésen bárki áthaladhat, az gyakorlatilag értelmetlenné tenné a közlekedési lámpák használatát, ezért nem alkalmazható a védő által hivatkozott KRESZ 26. § (4) bekezdés erre az esetre. Ez az elvárás kiüresítené a közlekedést irányító fényjelző készülék működését.

A 6/1998. BJE határozat 1. pontja alapján a közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy ha e körülményekre nézve az elsőbbségre jogosult megtévesztette.

Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a 6/1998. BJE határozat – bár az a gyalogos és járművezető viszonylatára is vonatkozik – jelen esetben nem alkalmazandó, hiszen a vádlott nem elsőbbségadásra kötelezett volt, hanem kifejezetten tiltó parancs hatálya alatt állt, így ő az úttestre egyáltalán nem léphetett volna. Erre figyelemmel a védői érvekkel szemben, jelen esetben az elsőbbségadásra kötelezettet érintő, a jogosult sebességtúllépésének „megtévesztő” hatása fogalmilag kizárt.

Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy a vádlott a sértettet nem annak jelentős sebességtúllépése miatt nem észlelhette, hanem azért, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta, nevezetesen úgy lépett le az úttestre, hogy nem nézett körül.

A sértett jelentős sebességtúllépésben megnyilvánuló szabályszegését azonban a terhelt javára kellett értékelni, hiszen ahogy arra már az előzőekben a bíróság utalt, anélkül sem következett volna be a baleset. Azonban nem következett volna be a baleset a vádlotti szabályszegés nélkül sem, éppen ebben áll az elsőfokú bíróság által is hivatkozott feltételek egyenértékűségének (conditio sine qua non) a lényege. Ahogy azt a törvényszék ítéletében kifejtette, akár a sértetti, akár a vádlotti szabályszegés elmarad, a baleset nem történik meg, és így annak eredménye sem következik be. Ebből tehát kitűnik, hogy a sértetti szabályszegés nem mentesíti a vádlottat a büntetőjogi felelősségre vonás alól.

Az eredményért való felelősséggel kapcsolatban azt emeli ki az ítélőtábla, hogy következetes abban a bírói gyakorlat, hogy ha az elkövető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amely az eredmény előidézéséhez vezetett, a büntetőjogi felelősségét nem zárja ki és az okfolyamatot nem szakítja meg, ha abban egyéb tényezők is közrehatottak. Az eredmény bekövetkezésében közreható ok (concausa) nem szakítja meg az okozati láncolatot, vagyis az okozati kapcsolat megléte teremti meg az elkövető büntetőjogi felelősségét a tárgyi oldal szempontjából.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján a sértett gyógykezelése során nem merült fel olyan körülmény, amely az okozati láncot megszakította volna, ezért a vádlott büntetőjogi felelősséggel tartozik a bekövetkezett eredményért, amelyet az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozottak szerint a Btk. 8. § 2. fordulata szerinti, hanyag gondatlansággal idézett elő.

A fentiek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a bűncselekmény minősítése is törvényes.

Helyesen fejtette ki, hogy a Btk. 240. § (2) bekezdése alapján a 233–235. § alkalmazásában nem tekinthetők közlekedési szabályoknak a gyalogosokra és az utasokra vonatkozó rendelkezések, ezért a vádlott felelősségét nem a közlekedési bűncselekmények körében kellett elbírálni.

Az elsőfokú bíróság feltárta és értékelte a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket, azokat azonban az ítélőtábla kiegészíti azzal, hogy a terhére kell értékelni az alapvető közlekedési szabály megszegését. Még ennek a súlyosító körülménynek az értékelésével is az állapítható meg, hogy a törvényszék helyesen jutott arra, hogy a büntetési célok eléréséhez szabadságvesztés kiszabása szükséges. Ugyanakkor az enyhítő körülmények túlsúlya miatt annak törvényi minimumban történő meghatározása is indokolt. Abban is egyetértett az ítélőtábla a törvényszékkel, hogy a büntetési célok tényleges szabadságelvonás nélkül is elérhetőek, és a felfüggesztés próbaideje ugyancsak törvényes és igazodik a büntetéskiszabási körülményekhez.

Osztotta az ítélőtábla azt az elsőbírói érvelést is, hogy a büntetlen előéletű, kifogástalan életvitelű vádlott előzetes mentesítésre érdemes.

Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, így azt a másodfokú bíróság nem érintette.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 599. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy pontosította a vádlott tartózkodási helyét.