BK ÍH 2025/77.

A nyomozó hatóság által kiszabott rendbírságot – meg nem fizetése esetén – az ügyészség indítványára a vádemelésig a nyomozási bíró, ezt követően a bíróság változtatja át elzárásra [Be. 31. § (4) bekezdése, 128. § (2) és (5)–(6) bekezdés; 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet 20. § (1) bekezdés].

Vádemelést követően a törvényszék végzésével a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája előtt folyamatban volt nyomozás során U. T. tanúval szemben 2023. december 4. napján kiszabott 150 000 forint rendbírság elzárásra történő átváltoztatása iránti ügyészi indítványt elutasította.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést, a tanúval szemben a nyomozás során kiszabott rendbírság elzárásra történő átváltoztatása végett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést annak indokaival egyezően fenntartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg akként, hogy az U. T. tanúval szemben kiszabott 150 000 forint rendbírságot 5000 forintonként 1 napi, azaz mindösszesen 30 nap elzárásra változtassa át.

Az ítélőtábla az ügyészség által bejelentett fellebbezést alaposnak találta.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok tartalmának megfelelően rögzítette a döntése alapjául szolgáló jelentős tényeket és körülményeket. Ezeket az ítélőtábla – a Be. 579. § (3) bekezdésére figyelemmel alkalmazott Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja szerint eljárva – azzal egészítette ki, hogy a nyomozás során U. T.-t kihallgatása céljából tanúként idézték és a részére szóló idézés szabályszerűen kézbesítésre került. Emellett a rendbírságot kiszabó rendőri határozat megfelelően tartalmazta a rendbírság meg nem fizetése esetén, annak elzárásra történő átváltoztatására vonatkozó tájékoztatásokat.

A fenti kiegészítések mellett az elsőfokú végzés ténymegállapításai irányadóak voltak a másodfokú felülbírálat során is.

Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy U. T. tanú a rendbírság összegét sem határidőben, sem pedig azon túl nem fizette meg. Helyes volt annak rögzítése is, hogy az ügyészség a nyomozó hatóság előterjesztése alapján kezdeményezte a rendbírság elzárásra történő átváltoztatását.

Ugyanakkor tévedett az elsőfokú bíróság, amikor – elévülésre hivatkozással – az ügyészség indítványát azzal utasította el, hogy a nyomozó hatóság nem közvetlenül a bíróságon kezdeményezte a rendbírság elzárásra történő átváltoztatását. A törvényszék tévedett akkor is, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyomozó hatóság rendbírság átváltoztatása céljából az ügyészség felé történő előterjesztésének nincs elévülést félbeszakító joghatása és így az ügyészi indítvány megtételekor a tanúval szemben kiszabott rendbírság végrehajthatósága már elévült.

A Be. 128. § (2) bekezdése szerint, a Be. 18. § (2) bekezdése és a 28. § (5) bekezdése alapján kiszabott rendbírság kivételével a természetes személlyel szemben kiszabott rendbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság elzárásra változtatja át.

A Be. 128. § (5) bekezdése alapján, az ügyészség és a nyomozó hatóság által kiszabott rendbírság átváltoztatásáról a vádemelés előtt a nyomozási bíró, azután a bíróság dönt.

A Be. 128. § (6) bekezdése értelmében, a nyomozó hatóság által kiszabott rendbírság végrehajtása érdekében az a nyomozó hatóság intézkedik, amelyik a rendbírságot kiszabta.

A Be. 31. § (4) bekezdése szerint, ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése, illetve határozat meghozatala szükséges, amelyről a döntés a bíróság, illetve az ügyészség hatáskörébe tartozik, erről az ügyészségnek haladéktalanul beszámol.

A nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet 20. § (1) bekezdése értelmében, ha a nyomozó hatóság az ügyészség vagy a bíróság hatáskörébe tartozó eljárási cselekmény elvégzését vagy határozat meghozatalát tartja szükségesnek, annak érdekében a nyomozó hatóság arra felhatalmazott vezetője az ügyészséghez előterjesztést tesz.

A fentiekből következően tehát az ügyészség és nem a nyomozó hatóság jogkörébe tartozik, hogy a bíróságnál, annak hatáskörébe tartozó eljárási cselekmény elvégzését vagy határozat meghozatalát indítványozza. A nyomozó hatóság előterjesztése nélkül viszont – a rendbírság végrehajtása körében – az elzárásra történő átváltoztatás szükségességéről az ügyészség nem is értesülhet. Miután pedig – a Be. 128. § (2) és (5) bekezdései folytán – a kiszabott rendbírság meg nem fizetése esetén annak elzárásra történő átváltoztatásáról minden esetben a bíróság dönt, ezért a nyomozó hatóság előterjesztése alapján e körben az indítványtételi jog az ügyészséget illeti meg.

A Be. 127. § (6) bekezdés b) pontja szerint a rendbírság végrehajthatósága elévül, ha 1 év eltelt attól a naptól számítva, amikor a rendbírság kiszabásáról rendelkező, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által hozott határozat elleni panasz előterjesztésének határideje – panasz előterjesztése nélkül – eltelt, vagy a határidőben előterjesztett panaszt az ügyészség – a rendbírságot kiszabó rendelkezés hatályon kívül helyezése nélkül – elbírálta. Jelen ügyben ez a határidő 2023. december 28. napján telt le.

A Be. 127. § (8) bekezdése kimondja, hogy az elévülést félbeszakítja a meg nem fizetett rendbírság végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.

A Be. 127. § (9) bekezdése szerint ugyanakkor nincs helye a rendbírság végrehajtásának, ha a (6) bekezdésben meghatározott naptól számítva 2 év eltelt.

Jelen esetben a nyomozó hatóság 2024. december 16. napján kelt és az ügyészségre érkezett, az elzárásra történő átváltoztatás indítványozására irányuló előterjesztése a meg nem fizetett rendbírság végrehajtása iránti intézkedésnek minősül. Ebből adódóan ez az eljárási cselekmény az elévülést félbeszakította. Miután pedig a félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődött, ezért az ügyészség indítványának megtételekor (2025. január 17. napja) a rendbírság végrehajthatósága még nem évült el.

A már hivatkozott Be. 128. § (2) bekezdése alapján a természetes személlyel szemben kiszabott rendbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság elzárásra változtatja át. Mindebből az következik, hogy a rendbírság végrehajthatósága egyidejűleg az elzárás végrehajthatóságát, illetve átváltoztathatóságát is jelenti.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék végzését megváltoztatta és a tanúval szemben kiszabott rendbírságot elzárásra rendelte átváltoztatni.

A Be. 128. § (3) bekezdése alapján a rendbírság elzárásra történő átváltoztatása esetén 5000 forint helyett 1 napi elzárást kell számítani. Ebből következően – a Be. 128. § (5) bekezdésére is figyelemmel – az ítélőtábla a tanúval szemben kiszabott 150000 forint rendbírságot mindösszesen 30 nap elzárásra változtatta át.

A kifejtett indokok folytán a másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést alaposnak találta, ezért az elsőfokú bíróság végzését – a Be. 579. § (3) bekezdésére figyelemmel alkalmazott Be. 606. § (1) bekezdése szerint eljárva – megváltoztatta.

A végzés elleni jogorvoslati jog a Be. 128. § (4) bekezdése alapján kizárt.