BK ÍH 2025/78.

A rendbírság kiszabásának előfeltételei az idézés ellenére meg nem jelent tanúval szemben [Be. 116. § (1) bekezdés b) pont, 132. § (2) bekezdés b) pont].

A költségvetési csalás bűntette miatt a törvényszéken folyamatban levő büntetőügyben a 2023. november 22. napján tartott tárgyaláson H. E. tanú szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradását nem mentette ki, ezért őt a bíróság 2023. december 11. napján kelt végzésével 20 000 forint rendbírsággal sújtotta, rendelkezett továbbá meg nem fizetése esetére az átváltoztatásról.

A végzéssel szemben H. E. tanú jelentett be törvényes határidőn belül fellebbezést, melyben arra hivatkozott, hogy a mulasztásról nem volt tudomása, tekintve, hogy 2023. november 22. napjára szóló idézést nem vett át. A törvényszéktől kizárólag a 2024. április 10. napjára kitűzött tárgyalásra szóló idézést kapta meg postai úton, melyen meg fog jelenni.

A fellebbviteli főügyészség átiratában – a hiányos indokolás ténybeli és jogi alapjának kiegészítése mellett – a sérelmezett határozat helybenhagyására tett indítványt.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság végzése indokolásában helytállóan jelölte meg a tárgyaláson meg nem jelenő személy eljárásjogi pozícióját és az elmulasztott határnapot is.

Noha arra hivatkozott, hogy H. E. tanú szabályszerűnek tekintendő idézés ellenére nem jelent meg, az idézés szabályszerűségére vont következtetését megalapozó tényeket, valamint a tanú idézésével, kihallgatásával kapcsolatos további adatokat határozatában annak ellenére nem rögzítette, hogy ez a mulasztás jellege, ekként a rendbírság alkalmazhatósága szempontjából meghatározó jelentőséggel bír.

E körben tehát – részben a fellebbviteli főügyészségi átiratban is írt – tényszerű adatokkal az elsőfokú végzés indokolását szükséges kiegészíteni az alábbiakkal.

Az ügyben – még az egyesítést megelőzően – H. E. tanú az első érdemi tárgyalási határnapon, 2021. március 5-én kihallgatásra került, de miután a szükséges iratokat nem hozta magával, a védő ismételt idézését indítványozta.

Ezt követően a tanú 2021. május 10. napján csatolta a dr. N. P. ügyvédnek, mint a tanú segítőjének 2021. április 29. napján adott meghatalmazását.

A tanút ezt követően a bíróság a 2021. szeptember 22-i tárgyalási határnapra – segítőjével együtt – idézte/értesítette, azonban az I. r. vádlott és védőjének kimentése miatt őt telefonon előzetesen értesítette a halasztásról, valamint arról, hogy megjelennie nem kell. Majd a tanút a bíróság a 2023. június 7-i tárgyalási határnapra – anélkül, hogy segítőjét erről értesítette volna – előbb írásban, miután azonban a küldemény „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza, rövid úton, a megadott telefonszámán idézte. Az utóbbiról készült feljegyzés szerint a rövid úton történt idézés eredményes volt.

Az I. r. vádlott és védője újabb beadványa miatt azonban a tárgyalást megelőző napon, 2023. június 6-án az idézett tanúkat, így H. E. tanút is, a bíróság rövid úton értesítette arról, hogy a másnapi határnapon megjelennie nem kell. Ezt követően hónapok múlva, a tanú 2023. november 22-i tárgyalási határnapra szóló idézése mindkét címéről „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza, ezért a tanács elnöke utasítást adott H. E. tanú rövid úton történő idézésére, ennek hiányában az idézés ismételten postai úton történő kiadására. A bírói utasítás megtörténtét dokumentálták, azonban a telefonon történő idézés megkísérléséről hivatalos feljegyzés nem készült, a határnapra a tanú segítője sem kapott értesítést.

Ilyen előzmények után H. E. tanú a 2023. november 22. napján tartott tárgyaláson kétségtelenül nem jelent meg.

Ezt követően a tanács elnöke 2023. december 8. napján utasítást adott a tanú lakcímének ellenőrzésére, majd az ellenőrzés eredményének bevárása nélkül 2023. december 11. napján hozott döntést a tanúval szemben a rendbírság kiszabásáról. Annak ellenére, hogy a 2023. december 18. napján, 2024. január 15. napján benyújtott rendőri jelentések, valamint a 2023. december 19. napján kibocsátott személykörözés alapján megállapítható volt, hogy a tanú az addig ismert címein nem tartózkodott, vonatkozásában a rendőri ellenőrzés korábban nem ismert új tartózkodási helyet tárt fel. A tanú ezen új címen vette át a rendbírság kiszabásáról szóló végzést és a 2024. április 10-i tárgyalási határnapra szóló idézést, melyen az utóbb küldött adatokból megállapíthatóan megjelent, és kihallgatása megtörtént.

Az elsőfokú bíróság tehát az idézés szabályszerűségére a Be. 132. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kézbesítési fikció alapján vont következtetést, mely szerint a kézbesítendő ügyiratot szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett vagy helyette a jogszabály szerint átvételre jogosult más személy az ügyiratot nem vette át, ezért az „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. Következésképpen a „nem kereste” postai jelzéssel visszaérkezett idézés, amennyiben abból az előzmények alapján önhibára, szándékosságra vonható következtetés, és a tanú az idézésre nem jelenik meg, a Be. 116. § (1) bekezdés b) pontjának második fordulata értelmében rendbírság kiszabását vitán felül megalapozhat.

Az előzményi adatok azonban H. E. tanúnak legfeljebb az idézést tartalmazó postai küldemény átvételének elmaradásával kapcsolatos mulasztását vethetik fel, de ez az előzmények ismeretében szándékosnak/önhibából eredőnek az ítélőtábla álláspontja szerint nem tekinthető. A tanú a bírósági eljárás eddigi tartama alatt a törvényszék rendelkezésére állt, a 2023. november 22. napját megelőző tárgyalási határnapokon a tanúkénti kihallgatása nem az ő magatartására visszavezethetően hiúsult meg.

Emellett H. E. tanú lakcímének/tartózkodási helyének ellenőrzéséről készült rendőri jelentések az idézés Be. 132. § (2) bekezdés b) pontja szerinti szabályszerűségére vont elsőbírói következtetés helytállóságát is megkérdőjelezik. A rendőri jelentések ugyanis egyértelműen tartalmazzák, hogy a tanú a bíróság által ismert címeken nem volt fellelhető, az ellenőrzések idézések kézbesítéséhez közeli időpontja azt is valószínűsíti, hogy e körülmény már az idézések kézbesítése idején is fennállt, a „nem kereste” postai jelzés feltüntetésére tehát tévesen került sor.

A postai küldemények sorozatos „nem kereste” jelzéssel történt visszaérkezése az elsőfokú bíróságban is – alappal – kételyt ébresztett, ezért tett intézkedéseket a tanú tartózkodási helyének megállapítása, felkutatása iránt, így nem magyarázható, hogy a rendbírságot kiszabó végzés meghozatalával ennek eredményét miért nem várta be. A fentiek – azaz az idézés szabályszerűségére vont következtetést cáfoló adatok és mulasztásának vétlenségét valószínűsítő körülmények – alapján, figyelemmel arra is, hogy a tanút a terhelttel szemben [Be. 39. § (3) bekezdés b) pont] a tartózkodási helye, értesítési címe megváltozásának három munkanapon belüli bejelentésének kötelezettsége sem terheli, az ítélőtábla álláspontja szerint H. E. tanúval szemben a mulasztás Be. 116. § (1) bekezdés b) pont második fordulata szerinti következménye nem alkalmazható, a rendbírság kiszabásának törvényi alapja tehát nem állt fenn.

Ezért az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a törvényszék végzését a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a rendbírság kiszabását mellőzte.