2025. évi LXXVIII. törvény indokolás

Ezen indokolást a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzé kell tenni.

Szeged az 1920-as évektől képviseli a nemzeti megújulást mind szellemi-kulturális, mind szakrális értelemben, amely a Magyarok Nagyasszonya-székesegyházban és az azt körülölelő tér épületegyüttesében összpontosul. A Szegedi Dóm és Dóm tér így közel egy évszázada szolgálja a magyarságot a nemzeti műveltség őreként, és ad otthont a kultúra, a hit és a nemzeti szellem kapcsolatának.

A székesegyház lépcsősorával, altemplomával, az előtte lévő térrel, a teret övező árkádok alatti Nemzeti Emlékcsarnokkal és a Dömötör-toronnyal a város ikonikus jelképe, egyben a nemzet emlékezetének és kultúrájának elválaszthatatlan része. Szeged már az Árpádok korától Dél-Magyarország legjelentősebb városa volt, fennmaradása azonban többször veszélybe került, 1879-ben a Tisza áradása szinte teljesen elpusztította. A város újjászületését megörökítendő fogadták el 1913-ban Schulek Frigyes eredeti tervének Foerk Ernő általi módosításait, amelyek alapján egy neoromán stílusú, lombardiai tégla-architektúrájú épület készült a város szívében. Az első világégést és a trianoni katasztrófát követően a város sorsát a szívén viselő Klebelsberg Kunó miniszter részéről merült fel, hogy az akkori nevén Templom téri, a székesegyházat övező épületegyüttesben helyezzék el a – zömmel a mai határokon túlra került – Csanádi Püspökség intézményeit és az elűzött kolozsvári egyetem számos egységét.

A Dóm téri épületegyüttest 1930-ban szentelték fel az ország államfője, kultuszminisztere, számos egyházi és világi méltóság, valamint mintegy harmincezer ünneplő jelenlétében, amely egyben a Csanádi Püspökség kilencszáz éves fennállásának ünnepét, illetve túlélését is jelentette. A Dóm tér szakrális, össznemzeti, felsőoktatási és művészeti funkciója mellett a 95 évvel ezelőtti ceremónia a nemzeti művelődés részeként az alapfokú oktatást is ünnepelte, ugyanis akkor avatta fel a „gondolkodó miniszter” Szeged Szent Rókusról elnevezett városrészében az 5000. népiskolai egységet.

Összességében a Trianon utáni nemzedék a Dóm téri épületegyüttest tekintette a szellemi-kulturális megújulás szimbólumának, ahogy ezt Klebelsberg Kunó miniszter is megfogalmazta az épületegyüttes avató ünnepsége során: „Mindnyájunkat, kicsiket és nagyobbakat, egy nagy érzés fogott egy szoros munkaközösségbe egybe, az a vágy, hogy nemzetünknek valami maradandó becsüt alkossunk, ami hirdesse késő utódainknak is, hogy ez a trianoni nemzedék nem csüggedt el, hanem férfiasan szemébe nézett a mostoha végzetnek. Legyen ez a tér egy téglába épített, kőbe vésett, ércbe öntött hatalmas Nem, nem soha!”.

A klebelsbergi eszme alapgondolata, hogy „magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá”. Ugyanis a kultuszminiszter a szellemi-kulturális megújulásban látta a trianoni sokk után a nemzet feltámadásának egyetlen módját, hiszen a megfelelően fenntartott nemzeti műveltséget nem pusztíthatja el semmilyen sorcsapás. Mindent, amit e téren a magyarság a Nagy Háború utáni kétségbeesés ellenére elért, azt Klebelsberg Kunó a Szegedi Dómmal azonosította, abban látta megtestesülni. Így a Szegedi Dóm és Dóm tér, a teret három oldalról körülvevő felsőoktatási épületegyüttesekkel, egyetemi klinikákkal együtt a magyar oktatás és művelődés aranykorának tekintett 1920-as, 1930-as évek kulturális megújulásnak jelképe is egyben. Az első világháborút és a trianoni katasztrófát követő szellemi újjászületés alatt, Klebelsberg Kunó minisztériumi kollégája, Magyary Zoltán megkeresésére érkezett Magyarországra, Szegedre 1930-ban Szent-Györgyi Albert, hogy Nobel-díjat érdemlő kutatásával megkoronázza a kulturális újjászületést. Azóta azon kevesek közül, akik hazánk egyetemein kutattak a Nobel-díjukhoz vezető úton, kettő is a Szegedi Tudományegyetem jogelődeihez kötődik.

A Szegeden kőbe vésett szellemi-kulturális megújulás a gyászból kitörő élni akarást vitte diadalra. Az eszme időtállását generációnk számára bizonyítja, hogy a magyarság olyan korszakon át őrizte meg a Szegedi Dómot, Dóm teret s azok funkcióit, amikor a térségre kényszerített ideológiák eljelentéktelenítették a nemzeti identitást és a keresztény hit alapjait tagadták meg. A tér árkádjai alatt található a hazánkban egyedi Nemzeti Emlékcsarnok, a magyar nemzetnek még Széchenyi István által megálmodott Panteonja, amely jelenleg 104 szobrával és emléktáblájával történelmünk tudományos, vallási és kulturális nagyjainak állít emléket, akik Klebelsberg szavai szerint „tollal, vésővel, ecsettel” tettek szolgálatot a magyar kultúrának. Az avató miniszter azért tette a Nemzeti Emlékcsarnokot a Dóm téri egyetemi épületsor részévé, hogy „emlékük ihlető közelségében élje az egyetemi ifjúság tanuló éveit”. A Dóm tér épületegyüttese által jelképezett szellemi-kulturális megújulás, amelyet a miniszter a világ tudományosságának kontextusában képzelt el, a Klebelsberg Kunó-emlékévben, 150 évvel a kultuszminiszter születése és 95 évvel a Dóm felavatása után is ugyanolyan érvényes, mint a klebelsbergi művelődéspolitika megfogalmazásakor. Hiszen a magyarság létezésének jogalapja a nemzeti tudomány létrehozása és fenntartása abból a célból, hogy mi magyarok jelen legyünk a világ legnagyobb tudósai, szellemi művelői között. Ezt a gondolatot személyesítik meg Krausz Ferenc és a szegedi kötődésű Karikó Katalin Nobel-díjasainkként, akárcsak mindazon feltörekvő tudós nemzedék, akik ezen eszmeiséggel vezérelve művelik a tudományt és öregbítik a magyarság hírnevét.

A Dóm és a Dóm tér Nemzeti Emlékhellyé emelésével az Országgyűlés a klebelsbergi életmű örök érvényű üzenetét is elismeri, miszerint a céllal és hivatással bíró nemzeti kultúra a magyarság fennmaradásának előfeltétele. Az Országgyűlés e törvénnyel a Nemzeti Emlékhelyek sorában elsőként állít emléket a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által megfogalmazott és azóta is a magyar tudomány- és kultúrpolitika alapját képező eszmének, amelynek köszönheti hazánk a szellemi-kulturális megújulást, előkelő helyét az európai kultúrkörben, és egyúttal gazdagítja a világ Nobel-díjasainak körét.

A magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Méptv.) 2. mellékletében foglalt táblázat kiegészítését a Szegedi Dóm és a Dóm tér nemzeti emlékhellyé nyilvánítása teszi szükségessé.

A Javaslat hatálybalépésének időpontjaként Klebelsberg Kunó születésének 150. évfordulóját, 2025. november 13-át jelöli meg.

A Méptv. 2. melléklet Nemzeti emlékhely táblázata a 21. sorral egészül ki, amely a Szegedi Dómot és Dóm teret nemzeti emlékhellyé nyilvánítja, egyúttal a normaszöveg meghatározza az érintett ingatlanok körét.