BÜ BH 2025/79

[1] A törvényszék ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.], társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (3) bek.]. Ezért – mint erőszakos többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül 1 év 11 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét – a tárgyalási napokat érintő pontosítás mellett – a III. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

II. tényállási pont

A vádbeli napon a III. r. terhelt és társasága több gépkocsiban utazva egy presszóhoz ment, ahová 21 óra körül érkeztek meg.

A vendéglátóhelyen a társaság valamennyi tagja fogyasztott alkoholt. Ekkor rajtuk, és a kiszolgálón kívül más nem tartózkodott a presszóban. 20 perccel később érkezett meg a vendéglátóhelyre 1. számú és 2. számú sértett, akik anélkül, hogy kommunikáltak volna a terhelti társasággal, a pulthoz mentek, és kávét rendeltek maguknak.

Az I. r. terhelt ekkor fellépett annak érdekében, hogy az általuk választott zene szóljon a presszóban, de mivel ehhez a pultos nem járult hozzá, a terhelti társaság tagjai közül többen ingerültté váltak. Az I. r., a III. r., valamint a II. r. terhelt odalépett az egymással beszélgető sértettekhez, az I. r. terhelt ordítva kérte számon rajtuk, hogy gyűlölik-e a cigányokat, majd a II. r. terhelt ököllel megütötte az arcán 1. számú sértettet, majd mindhárom terhelt ütlegelni kezdte a két sértettet.

A IV. r. terhelt felvett a pultról egy csészealjat, és azt a 2. számú sértett fejéhez dobta, majd többször a támadók közé lépett, ütést, rúgást is próbált bevinni a sértetteknek, így erősítve a társai bántalmazási szándékát.

Az V. r. terhelt a tettlegesség megkezdése után nem csatlakozott rögtön a társaihoz, de később ő is odalépett, és a támadók oldalán bekapcsolódott a dulakodásba, ütött is a sértettek felé, illetve viselkedésével és jelenlétével erősítette a többi terhelt bántalmazási szándékát.

Egy-két perc elteltével a két sértettnek sikerült kijutnia a presszó benti helyiségéből annak teraszára, azonban a terheltek is követték őket, 1. számú sértettet az I. r. terhelt, míg 2. számú sértettet a II. r. és a III. r. terhelt tovább bántalmazta, majd az I. r. terhelt az 1. számú sértettet otthagyva, csatlakozott a 2. számú sértettet bántalmazó társaihoz.

1. számú sértett ekkor megpróbált segíteni 2. számú sértettnek, de ezt a II. r. terhelt azzal akadályozta meg, hogy ellökte őt és felé rúgott, ezért 1. számú sértett elhagyta a teraszt. A dulakodás során az I. r. terhelt fejbe rúgta 2. számú sértettet, aki felé a IV. r. terhelt is rúgást eszközölt, továbbá egy hamutartót is a sértettek felé dobott.

A sértetteknek ezt követően sikerült gyalogosan elmenekülni a helyszínről, és értesíteni a rendőrséget. A terheltek nem mentek utánuk, gépkocsiba ülve elhajtottak.

A bántalmazás során az 1. számú sértett fejét legalább két közepest meghaladó erejű, és egy közepes erejű ökölcsapás érte, melyek következtében az orrcsont orrvérzéssel járó darabos törését, a homlok jobb oldalának zúzódásos duzzanatát, vérömlenyét, a jobb oldali szem körüli lágyrészek zúzódásos duzzanatát, vérömlenyét, az ajkak pontosan meg nem határozott számú és elhelyezkedésű zúzott-repesztett sebzését, és a bal arcfél területében a szem és az orrgyök közötti területen zúzódásos vérömlenyt szenvedett el.

Az elszenvedett sérülések közül a zúzott sebzések, zúzódások, vérömlenyek büntetőjogi gyógytartama egyenként és összességében is 8 napon belüli. Az orrcsonttörés büntetőjogi gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartam 2–3 hétre tehető. 1. számú sértett nem szenvedett sem életveszélyes, sem közvetett életveszélyes sérülést bántalmazása során, ilyen sérülés keletkezésének reális lehetősége sem állt fent.

A 2. számú sértett a bántalmazás során legkevesebb öt rendbeli, legfeljebb közepes erejű, tompa mechanikai erőbehatásra kialakult sérüléseket szenvedett, így a bal arcfél fedett lágyrész zúzódását, a bal szemöldök vetületében lévő 1,5 cm-es zúzott-repesztett lágyrész sebzést, a válltájékok minimális duzzanat formájában jelentkező fedett lágyrész zúzódását, valamint a jobb comb külső-oldalsó felszíne középső és testtávoli vége határának minimális duzzanat és nyomásérzékenység formájában jelentkező fedett lágyrész zúzódását.

A sérülések büntetőjogi gyógytartama külön-külön, illetve együttesen is 8 napon belüli, a tényleges gyógytartam 6-7 napra tehető. Figyelemmel a sértett sérüléseinek anatómiai elhelyezkedésére és jellegére, a sérüléseket létrehozó erőbehatások módjára és nagyságára, a ténylegesen bekövetkezettnél súlyosabb sérülés bekövetkezésének a reális veszélye fennállt, annak elmaradása kizárólag a véletlennek tudható be.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapítottan – elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan eltérő minősítés és a büntetés enyhítése érdekében.

[5] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést vétett, mert olyan bűncselekményt bírált el, amely nem tartozik a hatáskörébe. Ezt azzal indokolta, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény minősítésének megváltozása folytán vele szemben a törvényszéken olyan bűncselekmény miatt folytatódott az eljárás, amely egyébként a járásbíróság hatáskörébe tartozik, így az ügy áttételének lett volna helye.

[6] Kifejtette, hogy az eljárt bíróság tévesen minősítette a terhére rótt cselekményt társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének, az legfeljebb bűnpártolás vétségének minősülhet.

[7] Ezzel összefüggésben utalt rá, hogy ugyan jelen volt a vád tárgyává tett cselekményeknél, de azon kívül mást nem követett el, hogy közreműködött a bűncselekményből származó előny biztosításában úgy, hogy erről a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna.

[8] A terhére rótt bűncselekmény nem tényállásszerű, mert az eljárás során beszerzett bizonyítékokból ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg a testi sértésben való tevőleges részvétele.

[9] Az ekként tévesen megállapított tényállásból az eljárt bíróság téves következtetést vont le a bűnösségére, amely egyben azt is eredményezte, hogy erőszakos többszörös visszaesőként ítélték el, és eltúlzottan súlyos büntetéssel sújtották.

[10] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[11] Az eljárási szabálysértést állító terhelti kifogást illetően kifejtette, hogy a bírósági eljárás életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt is indult, amely első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik. A bizonyítás eredményeként változott a cselekmény minősítése enyhébbre, ezért a törvényszék jogosult volt az eljárást lefolytatni.

[12] Indokai szerint ugyanis a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértés akkor valósul meg, ha a bíróság a hatáskörét túllépi. Ez arra az esetre vonatkozik, ha a járásbíróság bírál el olyan ügyet első fokon, amely valójában törvényszéki hatáskörbe tartozik. Ennek fordítottja nem feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés.

[13] A cselekmény minősítésével kapcsolatban akként foglalt állást, hogy az irányadó tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a III. r. terhelt a társaival együtt mindkét sértettet ütlegelte, bántalmazta.

[14] Ebből következően a III. r. terhelt terhére rótt bűncselekmények minősítése törvényes, a felülvizsgálati indítványban hivatkozott tárgyi bűnpártolás fel sem merül, hiszen a sértettek bántalmazásából tárgyiasult formában semmilyen előny nem származott.

[15] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot a III. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[16] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára a III. r. terhelt a felülvizsgálati indítványban írtakkal egyező észrevételt tett.

[17] A III. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[19] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[20] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[21] A III. r. terhelt a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a jogerős ítéleti tényállást támadta akkor, amikor azt állította, hogy a tettlegességben nem, hanem kizárólag a bűncselekmény elkövetéséből származó előny biztosításában vett részt. Ilyen az irányadó tényállásban nincs, így valójában tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.

[22] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[23] A felülvizsgálati indítvány szerint a III. r. terhelt terhére rótt magatartás nem testi sértésnek, hanem bűnpártolásnak minősül.

[24] A Btk. 164. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. A (3) bekezdés szerint, ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[25] A Btk. 13. § (3) bekezdése alapján társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

[26] A Btk. 10. § (1) bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

[27] A testi sértés elkövetési magatartása a testi épség vagy az egészség sértése, amely egyfelől testi bántalmazásban, másfelől egészségsértésben nyilvánul meg.

[28] A testi sértés eredménye a testi épség megsértése esetén a sérülés okozása, az egészségsértés esetén a betegség előidézése. Az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia.

[29] Az elkövető büntetőjogi felelőssége tehát akkor állapítható meg, ha a tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) testi épségének, egészségének sérülése.

[30] Ehhez képest az irányadó tényállás a következőket rögzíti:

– az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt odalépett az egymással beszélgető sértettekhez, és az I. r. terhelt ordítva kérte számon rajtuk, hogy gyűlölik-e a cigányokat;

– a II. r. terhelt ököllel megütötte az arcán az 1. számú sértettet;

– majd mindhárom terhelt ütlegelni kezdte a két sértettet;

– a IV. r. terhelt felvett a pultról egy csészealjat, és azt a 2. számú sértett fejéhez dobta, majd többször a támadók közé lépett, ütést, rúgást is próbált bevinni a sértetteknek, így erősítve a társai bántalmazási szándékát;

– egy-két perc elteltével a két sértettnek sikerült kijutnia a presszó benti helyiségéből annak teraszára, azonban a terheltek is követték őket;

– az 1. számú sértettet az I. r. terhelt, míg a 2. számú sértettet a II. r. és a III. r. terhelt tovább bántalmazta;

– majd az I. r. terhelt 1. számú sértettet otthagyva csatlakozott a 2. számú sértettet bántalmazó társaihoz;

– a bántalmazás során az 1. számú sértett számos sérülést szenvedett el, melyek közül az orrcsonttörés büntetőjogi gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartam 2-3 hét;

– a bántalmazás során a 2. számú sértett által elszenvedett sérülések büntetőjogi gyógytartama külön-külön, illetve együttesen is 8 napon belüli, a tényleges gyógytartam 6-7 napra tehető; azonban azok anatómiai elhelyezkedésére és jellegére, a sérüléseket létrehozó erőbehatások módjára és nagyságára figyelemmel fennállt a reális lehetősége a ténylegesen bekövetkezettnél súlyosabb sérülés bekövetkezésének, annak elmaradása kizárólag a véletlennek tudható be.

[31] A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartása tekintetében nyilvánvaló különbség van (lehet) az egyes bántalmazási módokat illetően, jelen esetben azonban a három terhelt általi ütlegelés, továbbá a III. r. terhelt két társa általi lábbal való rúgás, a támadott testtájék, így a felsőtest, a fej, illetve fejtájék támadása, és az alkalmazott erő nagysága értelemszerűen magában hordozta a súlyosabb sérülés lehetőségét.

[32] Márpedig, ha a testi sértéssel okozott sérülés a Btk. 164. § (3) bekezdése szerinti súlyos sérülést eredményezett, az elkövető e cselekmény miatt büntetendő.

[33] Jelen ügyben az 1. számú sértett 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett el, míg a 2. számú sértettel szembeni hasonló jellegű támadás pedig szintén alkalmas volt 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására, ennek elmaradása kizárólag a véletlenen múlott.

[34] Töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a súlyos testi sértés kísérlete miatt van helye a büntetőjogi felelősség megállapításának, ha a súlyosabb eredmény létrehozására irányuló szándékosság megállapítható (BH 1992.564., BH 2020.257.).

[35] Az pedig az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a III. r. terhelt elkövetési magatartása nem limitált, hanem a társaihoz kapcsolódó, és alkalmas a súlyosabb eredménnyel járó sérülés okozására.

[36] A társtettességnek alapvetően két ismérve van: tárgyi oldalon a bűncselekmény közös megvalósítása, alanyi oldalon pedig az a tudat, hogy az elkövetési tevékenységek egymást kiegészítik.

[37] Az elkövető (így a társtettes) választja meg mindig magatartásának módját, ami – értelemszerűen – helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Ha nem korlátozza a külvilág számára világosan, és a másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető – ekként közvetlen – közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.

[38] Ilyen külvilágbeli, fizikai feltételek mellett ugyanis – önmagában az érzékszervek természetes működése általi (s ekként szubjektíve sem befolyásolható) felfogóképességből adódóan – nincs észszerű alapja, és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az elkövető magatartásának tudattartalma nem fogja át a másik elkövető magatartását (BH 2019.36., Kúria Bfv.III.36/2018/7.).

[39] A társtettesség megállapításához szükséges szándékegységnek nem feltétele az előzetes megállapodás, szóbeli megegyezés. A tett közös végrehajtásában megmutatkozó egyetértés a cselekmény helyszínén, a véghezvitel során is létrejöhet.

[40] A közös elkövetés többféle együttes magatartást is jelenthet, ide tartozik az is – miként jelen ügyben –, ha a társtettesek együtt, térben és időben lényegében egyszerre valósítják meg a törvényi tényállást.

[41] Az irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy a sértettek bántalmazása úgy kezdődött, hogy először a II. r. terhelt ököllel megütötte 1. számú sértettet, és ezt követően kapcsolódtak be a többiek, így a III. r. terhelt is. A közös ütlegelés először a presszó belső terében, majd az épületen kívül is folytatódott. Az irányadó tényállás nem hagy kétséget afelől, hogy a III. r. terhelt mindvégig jelen volt, és eközben tevőleges magatartásával részt vett mindkét sértett bántalmazásában.

[42] A terheltek cselekvősége egyazon térben és időben zajlott, az eseménysorban megszakítás nem volt. A III. r. terhelt a társai általi bántalmazásba bekapcsolódott, a tevékenységüktől nem határolódott el, így egymás előtt tudott volt a további terhelttársak cselekvősége. A III. r. terhelt annak tudatában és abba belenyugodva bántalmazta a sértetteket, hogy abban társa(i) is részt vesznek, amint a III. r. terhelt is a társai cselekményéhez csatlakozva bántalmazta a sértetteket.

[43] Ehhez képest a társtettesi elkövetői minőség alól csak az mentesülhet, aki társa felismerhető szándékos tevékenységétől annak észlelésekor nyomban elhatárolja magát, és az elkövetés helyszínéről nyomban eltávozik. Ha azonban a kinyilvánított szándékot valóra váltó együttműködő jelenlétet választja, akkor annak megfelelően felel társtettesként (BH 2019.36., Kúria Bfv.III.36/2018/7.).

[44] Társtettesként felelnek az elkövetők az eredményért, ha a sértettet egymás tevékenységéről tudva, akarategységben, közösen bántalmazzák. Ez esetben nincs jelentősége, hogy a több elkövető közül a súlyos sérülést ténylegesen ki okozta, a bekövetkezett eredményre figyelemmel kell büntetőjogi felelősségüket megállapítani (BH 2017.357.II., Kúria Bfv.III.430/2017/7.).

[45] Ekként nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségét az 1. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény miatt társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek. és (3) bek.], míg a 2. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény miatt társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek. és (3) bek.] megállapította. A felülvizsgálati indítványban hivatkozott bűnpártolás vétsége [Btk. 282. § (1) bek. c) pont] fel sem merül, hiszen az irányadó tényállás nem tartalmaz ezt megalapozó megállapítást.

[46] Ehhez képest a III. r. terhelttel – mint erőszakos többszörös visszaesővel – szemben e bűncselekmények, illetve a társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (3) bek.] miatt halmazati büntetésként kiszabott 1 év 11 hónap szabadságvesztés-büntetés nyilvánvalóan nem törvénysértő.

[47] A III. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésre is hivatkozott.

[48] Ezzel összefüggésben a Kúria a következőket rögzíti.

[49] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 608. § (1) bekezdés c) pont első fordulata értelmében, ha a bíróság a hatáskörét túllépte.

[50] Jelen ügyben a megyei főügyészség vádiratával a terheltekkel szemben (a III. r. terhelttel szemben is) többek között életveszélyt okozó testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. ford.] miatt emelt vádat.

[51] A Be. 20. § (1) bekezdés 4. pont alapján pedig a Btk. 164. § (8) bekezdése szerinti testi sértés első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik.

[52] A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a bizonyítási eljárás során kérdésként merült fel, hogy az 1. számú sértett valóban szenvedett-e életveszélyes sérülést. A törvényszék – az ügyben meghallgatott szakértők ellentétes véleménye okán – beszerezte az Egészségügyi Tudományos Tanács szakértői véleményét, amely akként foglalt állást, hogy 1. számú sértettnél sem közvetlen, sem közvetett életveszélyes állapot nem állt fenn.

[53] Ezt követően a megyei főügyészség átiratában a vádat valamennyi terhelt vonatkozásában akként módosította, hogy az 1. számú sértett sérelmére elkövetett testi épség elleni cselekményt testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] minősítette.

[54] Ennek azonban jelen ügyben nincsen kihatása arra, hogy az eljárást a továbbiakban is a törvényszék folytatta.

[55] Helyesen utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés c) pont I. fordulata szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés akkor valósul meg, ha a járásbíróság bírál el olyan ügyet első fokon, amely valójában törvényszéki hatáskörbe tartozik.

[56] Ez pedig jelen ügyben nyilvánvalóan nem így történt.

[57] Ekként a Kúria a III. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a III. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.