2025. évi LXXIX. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) hatályosulását az Igazságügyi Minisztérium kiemelt figyelemmel követi. A joggyakorlat jogalkalmazási és statisztikai alapú elemzésének keretében megfogalmazott következtetéseket figyelembe véve kerül megállapításra, hogy a jogalkotói szándékból mi és hogyan valósult meg. Az ennek során nyert eredmények alapján került előkészítésre a közigazgatási bíráskodás jelenlegi szabályozását egyszerűsítő és eljárását gyorsító, elsősorban pontosító és kiegészítő javaslatokat tartalmazó törvénymódosítási javaslatcsomag.

A törvényjavaslat előkészítése során elsődleges szempontként érvényesült az az alkotmányos követelmény, hogy a közigazgatási bíráskodásnak egyszerre kell szolgálnia az állammal szembeni szubjektív jogvédelmet és a közérdeket, amit a peresített közigazgatási tevékenységnek érvényre kell juttatnia. Az időfaktor viszont mindkettő esetében kiemelt tényező. Az Alkotmánybíróság joggyakorlata a kezdetektől fogva elismeri, hogy „[…] az eljárás lassúsága különösen sérelmes az ún. államigazgatási perek körében, mert az államigazgatási, közigazgatási eljárás – természeténél fogva – a legkevésbé tűri el az eljárás elhúzódását”. Ebből következően a jogalkotónak állandó kötelezettsége vizsgálni, hogyan lehet emelni a jogvédelem szintjét és hatékonyabbá tenni a közigazgatási bíráskodást. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a közigazgatási döntésekkel szembeni bírói jogorvoslat szintén alkotmányos követelmény, ebből következően az állam kötelezettsége és elemi érdeke is a hatékony közigazgatási bíráskodás biztosítása.

A Kp. perorvoslati rendje eltér a polgári ügyszaktól, főszabályként nincs helye fellebbezésnek. Ebből fakadóan a közigazgatási perek esetében olyan ügyekben is szükséges a rövidített indokolású ítélet alkalmazását lehetővé tenni, amikor a fellebbezés helyett a felülvizsgálat vehető igénybe perorvoslatként. A módosítás megteremti a felülvizsgálati szándékbejelentésre irányadó illetéket, analóg módon a fellebbezési szándékbejelentés illetékével.

A tárgyaláson kívüli elbírálás elősegítése érdekében biztosított illetékfizetési kedvezmény okán, abban az esetben, ha a felek nem kérik tárgyalás tartását és a per is elbírálható tárgyaláson kívül, a feleknek biztosított kedvezményes illetékfizetési szabályokat teremti meg a módosítás.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szigorúan veszi az ügyféli jogállás megsértését. Az ügyféli jogállás megsértése abszolút semmisségi ok, tekintettel arra, hogy az elmaradt ügyféli joggyakorlás a jogorvoslati szakaszban nem gyakorolható. Ugyanakkor az ügyfél rendelkezési jogát is sérti a kötelező megsemmisítés, ha egyébként a döntéshez vagy annak módosításához hozzájárul, továbbá az ügyféli jogait a jogorvoslati eljárás keretében tudja gyakorolni. Fontos kiemelni, hogy az általános közigazgatási rendtartás jogorvoslati rendje – a pingpong effektus elkerülése miatt – elsődlegesen arra épít, hogy a jogorvoslati szerv véglegesen eldönti az ügyet. Ezért a módosítás az ügyféli bevonást relatív semmisségi okká minősíti át. Ha az ügyfél a döntéshez hozzájárul vagy a jogorvoslati eljárásban a jogait tudja gyakorolni, akkor a bevonás elmaradása reparálható.

A Kp. a közigazgatási bíráskodással szemben főszabályként fogalmazza meg a társasbíráskodás alkotmányos követelményét, ugyanakkor az ügyek súlya alapján az egyesbírói eljárásoknak is helye van. A jogalkalmazói tapasztalatok szerint a Kp. 8. § (3) bekezdése nem minden esetben tükrözi kellően az ügyek nehézségét. Az eljárási szabályok lehetővé teszik az egyszerű ügyek egyesbíró, míg a különösen bonyolult ügyek tanács elé utalását, azonban ezen jogszabályi lehetőségek viszont nem arra szolgálnak, hogy egy ügy tekintetében a bíróság visszatérően változtatgasson azon, hogy tanácsban vagy egyesbíróként jár el. A probléma tehát kétirányú: egyrészt bizonyos egyszerű megítélésű ügyekben is a tanácsban való eljárás a jellemző, másrészt a bonyolult ügyek esetén előfordulhat, hogy egyesbíró jár el az adott ügyben. Mindezen okokból kifolyólag alapjaiban újraszabályozandó, hogy milyen ügyek tartoznak elsőfokon egyesbíróra és melyek tanácsra. Az újraszabályozás arra irányul, hogy kiegyensúlyozza az egyesbíróra jutó ügyek számát az ügyek súlyához mérten.

A bírók tehermentesítése céljából a bírósági titkárok további bevonását szükséges megteremteni a közigazgatási ügyszakba. Ez úgy tud hatékonyan megvalósulni, ha lehetőségük nyílik érdemi bírósági szereplőként a tárgyaláson a 72. § (1) bekezdésében biztosított pervezetési feladatok ellátására. Ebből fakadóan a bírósági titkárok segítő bevonását teremti meg a módosítás, mégpedig azáltal, hogy az egyesbíró hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró mellett – annak kijelölését követően – a bírósági titkár a tárgyaláson megtehessen minden olyan intézkedést, amelyet a tanács elnöke által kijelölt bíró megtehet. A módosítás biztosítja a bírósági titkárok tanulási és tapasztalatszerzési lehetőségét, ugyanakkor megnöveljük a titkári pozíció presztízsét azáltal, hogy a tárgyalás érdemi eljárásbeli szereplőiként járhassanak el.

A jogalkalmazói visszajelzések alapján a közigazgatási szervek nem minden esetben értesítik az ismert érdekelteket a Kp. hatályos szabályozása alapján. A bírósági szakaszban történő értesítés lassítja a peres eljárást, ami azonban jelentős adminisztratív teherrel jár. Ezért egyértelműsítésre kerül, hogy az ismert érdekelteket csak akkor értesíti a bíróság, ha azt a közigazgatási szerv elmulasztotta vagy a perbevonásukat a bíróság szükségesnek tartja.

A bírósági jogorvoslat természeténél fogva formalizált, kötöttebb és drágább a hatósági jogorvoslatnál, emiatt a laikus ügyfelek számára nehezebben is hozzáférhető, fontos azonban, hogy a jogorvoslathoz való jog biztosítása nem szenvedhet csorbát. Ezért indokolt a beadványok tartalmának az egyszerűsítése a jogi képviselő nélkül eljáró állampolgárok számára azzal, hogy az ügy irataiból megállapítható adatokat nem szükséges újból előadniuk.

Az eljárási cselekmények megfelelő időben való kikényszeríthetősége érdekében iktat be a módosítás egy általános belső eljárási határidőt a perbeli cselekmények teljesítésére.

A Kp. csupán az egymással szoros összefüggésben álló tárgyú pereket engedi meg egyesíteni az együttes elbírálás érdekében. A Kp. továbbá nem szabályozza kellő részletességgel a meg nem engedett keresethalmazat eseteit. A bírói gyakorlatnak kellett kimondania, hogy a megtámadási kereset és a mulasztás megállapítása iránti kereset nem állhatnak halmazatban egymással. Nem járható út a jogvédelmi igény miatt az, hogy a meg nem engedett keresethalmazatot tartalmazó keresetlevelet a bíróság „hiánypótlásra” visszaadja és elvárja a felperestől, hogy a Kp. dogmatikai rendszerének megfelelő keresetlevelet nyújtson be, ugyanis záros a keresetindítási határidő, ezért a hiánypótlás nem megfelelő teljesítése elzárja a jogérvényesítőt a szubjektív jogvédelemtől. Amennyiben a Kp. megengedi, hogy több felperes különböző, azonos vagy hasonló tényeken alapuló közigazgatási cselekmény ügyében együttesen indítson pert, nem indokolt kizárni az egyesítés lehetőségéből ezeket a jogvitákat. Továbbá szabályozni szükséges, hogy melyek a meg nem engedett keresethalmazatok, és a bíróságnak hivatalbóli beavatkozásra kell e körben is lehetőséget adni, hogy a téves állásponton alapuló, téves jogérvényesítési módokat korrigálni tudja a szubjektív jogvédelem biztosítása érdekében.

A közigazgatási per egyik alapvető funkciója a közhatalom jogszerűségének kontrollja, másrészt pedig az egyéni jogok és jogos érdekek hatékony bírói védelme. Ezen kettős cél elérése érdekében indokolt a jogsérelem és jogsértés fogalmának normatív szinten történő, világos elkülönítése, amely nem csupán elméleti jelentőséggel bír, hanem gyakorlati jogalkalmazási problémák feloldására is alkalmas. A jogsértés objektív jogellenességre utal, vagyis alapvetően arra, hogy egy közigazgatási aktus vagy mulasztás ellentétes a hatályos jogszabályokkal. Ezzel szemben a jogsérelem szubjektív elem, azt fejezi ki, hogy az adott jogellenes közigazgatási tevékenység vagy annak hiánya egyéni jogot vagy jogos érdeket sért. Ez a különbségtétel kulcsfontosságú a kereshetőségi jog és az eljárás legitimációs kereteinek tisztázása szempontjából.

A jogalkotó a közigazgatási hatáskörben eljáró bírósággal szemben alapvető követelményként határozta meg – többek között – a koncentrált és költségtakarékos eljárást. A perkoncentráció és az eljárás hatékonyságának összefüggéseit, fontosságát hangsúlyozza az Európa Tanács igazságszolgáltatás hatékonysága biztosításáért felállított bizottságának ajánlása, amely szerint az eljárásoknak (tárgyalásoknak) a lehető legkoncentráltabbnak kell lenniük ahhoz, hogy hatékonyak legyenek. Egy tipikus eljárást nem több, mint két tárgyaláson be kellene fejezni, melyből az első egy előkészítő tárgyalás, kifejezetten előkészítő jelleggel, míg a második a bizonyítás lefolytatását szolgálja, és ha lehetséges, az érdemi döntés meghozatalát. A perkoncentráció és az eljárás hatékonyságának követelménye szoros összefüggésben áll a keresetváltoztatás megengedhetőségének kérdésével is. A bíróságtól ugyanis csak abban az esetben várható el, hogy egy vagy legfeljebb két tárgyalás alapján érdemi döntést hozzon az előtte fekvő jogvitában, ha a hibátlan kereset legkésőbb az első tárgyaláson a rendelkezésére áll. Azonban mivel a felek jogvitája jellemzően már úgy kerül a bíróság elé, hogy annak jogi és ténybeli keretei tisztázottak, ez lehetővé teszi a keresetváltoztatás lehetőségének szigorúbb szabályozását, mivel a jelenlegi szabályozás bizonyos esetekben lehetővé teszi a visszaélést a per elhúzása céljából. Mindezek értelmében a keresetlevél kötelező tartalmi elemévé teszi a módosítás a jogsértés tényének a feltüntetését.

Annak érdekében, hogy ne kerüljön akadályozásra a jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy felek jogérvényesítése, könnyítő szabályként lehetővé teszi a módosítás, hogy a keresetlevelének nem kell tartalmaznia a támadott közigazgatási cselekményből vagy az ügy irataiból megállapítható adatokat. Ez azért biztosítható, mert a megelőző eljárás révén a felek és a perben releváns adatok többsége tisztázott és ismert, valamint az alperes közigazgatási szerv révén van egy professzionális jogalkalmazó is a bíróság mellett, aki a hiányzó adatok megjelölését tudja pótolni.

A bírósági jogorvoslat természeténél fogva formalizált, kötöttebb és drágább a hatósági jogorvoslatnál, emiatt a laikus ügyfelek számára nehezebben is hozzáférhető, fontos azonban, hogy a jogorvoslathoz való jog biztosítása nem szenvedhet csorbát. Ezért indokolt a keresetlevélnek, annak tartalma mellett benyújtásának is az egyszerűsítése, különösen a jogi képviselő nélkül eljáró állampolgárok számára. A módosítás a bíróságok ügyfélsegítése érdekében lehetőséget biztosít a jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy számára, hogy keresetlevelét kormányablaknál is előterjeszthesse. A hatósági ügyek többsége kezdeményezhető vagy intézhető kormányablakban, természetesen kizárólag „postai funkcióban”. Továbbá a polgári ügyekben biztosított ügyfélsegítés, ún. panasznap mintájára teremti meg a módosítás azt a lehetőséget, hogy a bíróság elnöke által erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben a keresetlevelet a járásbíróságokon jegyzőkönyvbe lehet vetetni vagy a formanyomtatvány kitöltésében segítséget kapni.

A közigazgatási per megindulását követően a lehetséges érdekeltek személyét is szükséges feltárnia a bíróságnak, ami azonban jelentős adminisztratív teherrel jár, és így lassítja a peres eljárást. A plusz terhek mérséklése érdekében az elsőfokon alperesként eljáró közigazgatási szerv hatékonyabb bevonása szükséges. Ennek érdekében kerül előírásra, hogy ha a közigazgatási szerv elmulasztja az érdekeltek értesítését, akkor bírsággal sújtandó.

Emellett a módosítás teret biztosít az egyesbírói eljárásnak is a jogsérelem orvoslása esetén, ha kiterjesztésre kerül a kereset és az ügyben egyesbíró jár el, akkor indokolt továbbra is az egyesbíró hatáskörében tartani az ügyet.

Szintén eljárást könnyítő szabály a jogi képviselő nélkül eljáró felperesnek, hogy ha az általa benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a törvénymódosítás által jelölt elemeket, akkor azokat közigazgatási szervnek a védiratban vagy az azonnali jogvédelemre irányuló nyilatkozatában kell feltüntetni. Az értesítés megtörténte vonatkozásában pedig indokolt megkövetelni az arra vonatkozó bizonyítékokat is.

A pervezetést segítő szabály. Ha a keresetváltoztatás szükséges az első tárgyaláson merül fel, akkor sok esetben egyszerűbb, ha a fél azt utólag írásban benyújthatja, mintha a tárgyaláson kellene azonnal szóban előadnia és a bíróságnak a jegyzőkönyvben rögzítenie.

A Kp. szabályai értelmében, ha a keresetlevélben a jogsérelem nem kerül megjelölésre, az a kereset visszautasítását vonja maga után. A fentiekben külön feltüntetésre kerülő jogsérelem és jogsértés fogalmai okán, azok egyenértékű módon történő kezelése érdekében a módosítás egyértelműsíti – a joggyakorlattal összhangban – hogy a keresetlevél kötelező tartalmi eleme a jogsértés megjelölése is. Ebből pedig egyenesen következik annak visszautasítási okként való szabályozása, hogy ha a felperes a keresetindítási határidőn belül – a jogsérelem mellett vagy azzal együtt – nem jelöli meg a támadott közigazgatási tevékenység által okozott jogsértést.

A keresetlevél újbóli, szabályszerű benyújtása által a fellebbezés felesleges, időt kitoló és további adminisztrációt keletkeztető eljárás lenne. Ezért – a polgári perrendtartás szabályozásához hasonlóan – a keresetlevél újbóli benyújtását a visszautasító végzés ellen előterjeszthető fellebbezés visszavonásának vagy a végzés elleni fellebbezési jogról való lemondásnak kell tekinteni.

Az azonnali jogvédelmi eszközök közül a halasztó hatály elrendelése feleltethető meg a végrehajtás felfüggesztése jogintézményének. Elrendelése esetén a közigazgatási cselekmény nem hajtható végre. Hatályosulás hiányában pedig a jogosító határozatban foglalt jogok gyakorlása nem kezdhető meg, a végrehajtható kötelezést tartalmazó döntések esetén pedig a fél jogi helyzetében nem következik be a döntés okozta változás. Az egyértelműség kedvéért a módosítás rögzíti, hogy nem csupán a kérelem elbírálásig terjedő végrehajtásra, hanem bármilyen egyéb hatályosulásra vonatkozik a halasztó hatály.

A Kúria joggyakorlata kimondja, hogy felülvizsgálati eljárásban az azonnali jogvédelem nem kizárólag a közigazgatási tevékenységgel, hanem a bíróság döntésével szemben is kérhető. A módosítás a Kúria joggyakorlatát vezeti át a Kp. szabályozásán.

A tárgyalás kitűzésére előírt törvényi határidő által biztosított a per észszerű időn belül történő elbírálása, amelyről a bíróságnak rögtön a per elején tájékoztatást kell adnia a felek számára. A perelőkészítés keretében foganatosított szakértői bizonyítás esetében azonban annak vitatása vagy elfogadása csak akkor következhet be, ha a bizonyítási eljárás már lefolyt. Ezért szükséges ezt az esetkört kivonni a bíróság tárgyalás-kitűzési kötelezettségének határideje alól és a tárgyalás tartásának szükségességét a felek nyilatkozatától függővé tenni.

A Kp. az egytárgyalásos modellre épül, ugyanakkor a felek esetleges perelhúzó magatartásával szemben a bíróság nem tud minden esetben hatékonyan fellépni. Egyes peres felek nagy terjedelmű, az ügy lezárását közvetlenül megelőzően előterjesztett beadványokkal ellehetetlenítik a jogvita eldöntését. Ezt elkerülendő az első tárgyalást követően a bíróság pervezetési hatásköre erősítésre kerül, a felek ezt követően a per érdemi eldöntésére irányulóan a bíróság felhívására tehetnek nyilatkozatot vagy nyújthatnak be beadványt. Ha valamelyik fél a bírósági felhívás ellenére tesz nyilatkozatot vagy terjeszt elő beadványt, akkor a bíróság azt mellőzi és pénzbírsággal sújtja a felet, ha a meghatározott mérlegelési szempontok alapján megállapítható, hogy a fél perelhúzó magatartást folytatott.

A közigazgatási per főszabály szerint írásbeli formában, tárgyaláson kívül zajlik le, amely a regionális illetékesség miatt kialakult távolság áthidalására is megoldást jelent. A módosítás célja ezen tárgyalási forma alkalmazásának az elősegítése olyan új esetkörök szabályozásával, amikor nem kötelező tárgyalást tartani. A semmisség a bíróság által hivatalból figyelembe veendő körülmény, így ha a bíróságban az előkészítő szakasz során alakul ki a döntéshozatalhoz szükséges meggyőződés, akkor a tárgyalás tartása szükségtelen. Továbbá bevezetésre kerül illetékkedvezmény, ha a felek nem kérik tárgyalás tartását és a per is elbírálható tárgyaláson kívül. A felek számára biztosított kedvezmény várhatóan növelni fogja a jogviták tárgyaláson kívüli elbírálásának a számát, legalábbis csökkenteni fogja a tárgyalás tartása iránti kérések számát, ami nem mellőzhető a bíróság számára.

A Kp. tárgyi hatálya, a bírói út kibővülése, a közszolgálati jogviták Kp. tárgyi hatálya alá sorolása helyezte előtérbe a közszolgálati jogviszonyban munkáltatói pozíciót betöltő közhatalmi szervek közszolgálati jogviszonyt érintő cselekményeinek és mulasztásainak a Kp. tárgyi hatálya, és a közigazgatási tevékenység fogalma alá tartozását. Ez azt eredményezte a közszolgálati jogvitákat illetően, hogy a marasztalásban megnyilvánuló igény mellett egyúttal a megtámadási perre tartozó kérelmek is bekerülnek egy-egy közszolgálati jogvitát eredményező keresetlevélbe vagy azt párhuzamosan, külön perben érvényesítik. Ha egy ilyen jogérvényesítés esetén a megtámadási kérelem eredményes, a közigazgatási ügyben eljáró bíróság a megtámadási perben orvosol, ex tunc megsemmisít, esetleg ex nunc hatályon kívül helyez olyan időponttal, ami a marasztalási igényt felölelő per folyamatban léte alatt eredményezne hatályvesztést, és új eljárásra kötelezés miatt várható az, hogy az egyébként a Kp. 48. § (1) bekezdés e) pont szerinti perelőfeltételt jelentő újabb közigazgatási cselekmény valósul meg, úgy a korábban indult marasztalási igény érvényesítése utóbb válik idő előttivé.

A kiterjedt és összetett ügyek a közérdek szempontjából jelentős súllyal rendelkeznek, így fontos, hogy azok jogszerűen és időben is lezárulhassanak. Ugyanakkor ezeket az eljárásokat (pl. egy beruházási eljárást) sok esetben nem a döntés jogalapjára kiható hiba miatt támadnak meg annak érdekében, hogy a döntés ne tudjon hatályosulni, és ezáltal az adott beruházás se tudjon megvalósulni. A módosítás ezen gyakorlat ellen kíván egyfajta védőhálót teremteni azáltal, hogy a hatósági döntés hibáját a per keretei között az eljárási cselekmény pótlásával vagy megismétlésével orvosolja a hatóság, így nem nyílik lehetőség egy újabb közigazgatási per indítására a módosított döntéssel szemben. Garanciális okból a közigazgatási szerv mozgástere a per kereteihez kötődik és kizárólag a bíróság kezdeményezése alapján van helye.

Akadályozza a tanácsos ügyek tárgyaláson kívüli szabályos elbírálását, hogy a Kp. alapján a „kisítéletet” vagyis a rendelkező részt csak tárgyaláson meghozott ítélet esetében lehetséges készíteni, ugyanakkor a tárgyaláson kívüli elbírálás esetén is szükséges tanácsülést tartani és azon a közös testületi döntést meghozni, majd írásba foglalni. Ezért a módosítás kifejezetten előírja, hogy a bíróság tanácsa által hozott ítéletek rendelkező részét már magán a tanácsülésen írásba kell foglalni.

A polgári perrendtartásban megújult az egyszerűsített indokolású ítélet szabályozása, amely szélesebb körben válik alkalmazhatóvá azon ítéletek esetében, amikor helye van fellebbezésnek. Így a módosítás a közigazgatási perekben is csökkentheti a bíróságok adminisztratív terheit. Ugyanakkor a két ügyszak eltérő szabályozásából fakadó különbségeket a Kp.-ban sajátképi szabályokkal kell rendezni. A közigazgatási perek esetén nem a fellebbezés, hanem a felülvizsgálat áll rendelkezésre az ügyek többségében mint elsődleges perorvoslat, ezért szükséges a Kp. sajátképi szabályainak megalkotása. Így a rövidített indokolású ítélet a közigazgatási perek többségében is alkalmazhatóvá válik azáltal, hogy a felülvizsgálathoz is külön lehetővé válik a szándékbejelentés alkalmazása. A Pp. 358. § (3a) bekezdése alkalmazásában tehát a jogerő szabály, illetve a felülvizsgálati szándék esetében kifejezetten kimondásra kerül, hogy a fellebbezési szándék bejelentése alatt, a felülvizsgálati szándék bejelentést kell érteni.

Az eljárások elhúzódásának megakadályozása céljából indokolt megszakítani azon fellebbezési láncolatot, amely keretében az azonos hibában szenvedő fellebbezéseket visszautasító végzések ellen újból megnyílik a fellebbezési lehetőség.

Ezen rendelkezés hiányában a Pp. 365. § (6b) bekezdés alkalmazása során felmerülhetne, hogy jelen esetben a felülvizsgálati határidő 15 napra csökken, ami nem lenne indokolt. Fellebbezés esetén a Kp. és a Pp. is azonos, 15 napos határidőt alkalmaz, a felülvizsgálati határidő esetében azonban ez zavart okozna, ezért szükséges egyértelműsíteni a rövidített indokolást tartalmazó ítélet benyújtási határidejét.

A jelenlegi gyakorlat alapján a Kúria csak azokban az esetekben tudja lezárni a peres eljárást, ha a közigazgatási cselekményt megsemmisíti és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezi. Amennyiben az alsóbb fokon eljárt bíróság döntését helyezi hatályon kívül, ez újabb alsóbb fokú bírósági eljárást jelent, annak ismételt idődimenziójával együtt. A módosítás értelmében a Kúria jogosulttá válik a felülvizsgálattal érintett közigazgatási pert érdemi döntéssel lezárni, ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak. Ez a peres felek érdeke is, hiszen a megismételt eljárás időtartama elkerülhetővé válik.

Ugyanakkor a Kúriának szem előtt kell tartania a Pákozdi kontra Magyarország ügyben született ítéletben megfogalmazott követelményeket. Ezek a következők: tisztességes tárgyalás, tisztességes bírósági eljárás, valamint az ésszerű határidőn belüli elbírálás.

A közigazgatási perekben részben eltérő elvi alapokon kell kezelni azt az esetet, amikor az alsóbb fokon eljárt bíróság a felülvizsgálati határozattól eltér és az új eljárás során azzal részben vagy egészben ellentétes döntést hoz, vagy a felülvizsgálati határozatban írtakat nem teljesíti. Ide tartozik az az eset is, amikor a megismételt eljárásban az alsóbb fokon eljáró bíróság az ügyet új anyagi vagy eljárásjogi alapra helyezi. A felülvizsgálati határozatban adott kúriai útmutatás az alsóbb fokú bíróságot köti, attól nem térhet el, még abban az esetben sem, ha az eltérést indokolja. A közigazgatási perek tekintetében elvi különbség mutatkozik ebben a kérdésben a polgári perekhez képest, mivel itt a perbe vitt közigazgatási határozatok és azok jogviszonyra gyakorolt hatása is érintett, így az alsóbb fokú bíróságok részéről a kúriai határozattól való bármilyen eltérés a feleken túlmutató jogbizonytalanságot is eredményezhet. A gyakorlati tapasztalatok alapján az eltérés tényét a Kúria viszonylag egyszerűen megállapíthatja, és e tény rögzítése a további eljárás menetét is meghatározza.

A javaslat egyszerűsített perbe, és ezáltal egyesbírói hatáskörbe utalja a törvény alapján önálló jogorvoslattal támadható közigazgatási cselekményekkel kapcsolatos döntéseket. Az egyszerűsített per hatékonysága annak gyorsaságában rejlik, mivel a bíróság ezekben az ügyekben egyesbíróként jár el tárgyaláson kívüli formában. Ezen ügytípusok jobb behatárolása miatt kerül rögzítésre, hogy azok az önálló jogorvoslattal támadható közigazgatási cselekmények tartoznak az egyszerűsített peres eljárásra, így egyesbíró hatáskörébe, amelyek kizárólag külön törvényi rendelkezés alapján peresíthetőek.

A jogalkotó a közigazgatási hatáskörben eljáró bírósággal szemben alapvető követelményként határozta meg – többek között – a koncentrált és költségtakarékos eljárást. A perkoncentráció és az eljárás hatékonyságának követelménye szoros összefüggésben áll a keresetváltoztatás megengedhetőségének kérdésével is. A bíróságtól ugyanis csak abban az esetben várható el, hogy egy vagy legfeljebb két tárgyalás alapján érdemi döntést hozzon az előtte fekvő jogvitában, ha a hibátlan kereset legkésőbb az első tárgyaláson a rendelkezésére áll. A módosítás értelmében a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg, ha a megváltoztatott keresettel érvényesíteni kívánt igény ugyanabból a jogviszonyból ered. Az első tárgyalást követően csak törvényben meghatározott esetkörök megvalósulása tekintetében van lehetőség a kereset megváltoztatására, de ennek során is érvényesülnie kell annak a feltételnek, miszerint a keresettel érvényesíteni kívánt igény ugyanabból a jogviszonyból ered. További feltételként kerül előírásra, hogy a megváltoztatott keresetre a bíróság hatásköre és illetékessége is fenn kell, hogy álljon.

A Kp. szerinti viszontkereset és beszámítás a felek által ritkán alkalmazott jogintézmények, amelyek a közigazgatási per későbbi szakaszában történő igénybevételének célja az eljárás elhúzása. A bírói gyakorlat a beszámítási kifogást az eljárás elhúzásának megakadályozása miatt csak az első tárgyaláson engedi meg, ezt követően a beszámítási kifogást visszautasítja. Ezen gyakorlat normatív alapja csak bonyolult indokolással vezethető le. Jelenleg nincs szabályozás arra vonatkozóan, hogy az elkésetten benyújtott beszámítási kérelem – a viszontkeresethez hasonlóan – a keresetlevél szabályainak alkalmazásával visszautasítható legyen. Arra sincs egyértelmű szabály, hogy a Kp. 132. § (1) bekezdésének nem megfelelő viszontkeresetet a Kp. 48. §-a mely pontja alapján kell visszautasítani. A módosítás ezeket a hiányosságokat hivatott pótolni.

Az Európai Unió előtt felmerült az a szabályozási probléma, hogy ha a minősítő nem járul hozzá ahhoz, hogy a harmadik országbeli állampolgár fél vagy jogi képviselője a döntés alapjául szolgáló minősített adatokat megismerje, akkor a fél jogainak védelmére nem képes. Ilyen esetben – mindaddig, amíg a jogszabály erre más lehetőséget nem biztosít – a bíróság értesíti az ügyészt a perbeli fellépés szükségességéről a jogainak védelmére jogi okból képtelen felperes érdekében [3/2025. Jogegységi határozat]. A módosítás biztosítja, hogy az ügyész fellépésére vagy perbelépésére vonatkozó szabályozás megfeleljen a Kúria jogegységi határozatának.

A Kp. 47. §-a az áttételt elrendelő végzéssel szembeni fellebbezés lehetőségével egészült ki 2020. április 1-i hatálybalépéssel (az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításról szóló 2019. évi CXXVII. törvény révén). Ugyanakkor a Kp. 81. § (5) bekezdése nem módosult. A jogalkotói mulasztás okán a fenti rendelkezések összehangolása elengedhetetlen, hogy azok megfeleljenek a normavilágosság követelményének és a szabályozási logikának.

A jogsérelem és a jogsértés különállásának megjelenítése miatt szükséges a rövid megjelölést bevezetni.

A felülvizsgálati ellenkérelem előterjesztésének ideje felemelésre kerül nyolcról tizenöt napra, mivel sérti a fegyveregyenlőség elvét, hogy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek harminc napja van a benyújtásra.

Emellett a javaslat további pontosító módosítást is megfogalmaz a jogalkalmazói visszajelzésekre figyelemmel.

A módosítás lehetővé teszi, hogy az azonnali jogvédelem iránti kérelem tárgyában a bíróság tanácsa helyett csak a tanácselnök döntsön.

A törvényjavaslat hatályba léptető rendelkezéseit tartalmazza.