BK ÍH 2025/81.

A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagjának büntetőtörvénybe ütköző kötelezettségszegése az alapügyben; a perújítási ok értelmezése [Be. 637. § (1) bekezdés e) pont, 637. § (3) bekezdés a) és b) pont, (4) bekezdés].

A törvényszék a 2020. június 18-án kelt és az ítélőtábla határozatával 2022. február 14-én jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet a Btk. 396. § (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett, a Btk. 396. § (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett, a Btk. 396. § (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, bűnsegédként elkövetett, a Btk. 396. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, 11 rendbeli folytatólagosan elkövetett, a Btk. 345. §-ában meghatározott hamis magánokirat felhasználásának vétsége, folytatólagosan elkövetett, a Btk. 403. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott számvitel rendje megsértésének bűntette, valamint felbujtóként elkövetett, a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntette miatt, mint bűnszervezetben elkövetőt, 5 év 6 hónap szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra, 5 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, míg a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 10 000 forintban határozta meg. Rendelkezett az így kiszabott 2 000 000 forint összegű pénzbüntetés – meg nem fizetése esetén – szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, valamint a vádlottat terhelő bűnügyi költség viseléséről.

E határozatok ellen a védő terjesztett elő perújítási indítványt, melyben több körülményre is hivatkozott.

Elsőként arra, hogy az alapügyben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal regionális bűnügyi igazgatóságának állományába tartozó pénzügyőrök a kötelességüket a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegték, amikor eseti adatközlőként és informátorként szabálytalanul foglalkoztatták a büntetőeljárásban később vádemeléssel is érintett, illetve felelősségre vont K. K.-t és M. K. I.-t. Ez okból a nyomozó hatóság tagjai ellen folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt eljárás indult, melyet azonban a K.-i Regionális Nyomozó Ügyészség a 2022. január 4. napján kelt határozatával – elévülés okán – megszüntetett. Mindezekkel összefüggésben a védő a szolgálatot teljesítő pénzügyőrök részéről igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény elkövetését is megállapíthatónak látta, mégpedig azért, mert elhallgatták a tudomásukra jutott mentő körülményeket. Utalt végül az együttműködésre csalárd módon rávett informátorok megtévesztésére, valamint arra, hogy a nyomozó hatóság tagjai és az adatközlésre vállalkozó személyek közötti beszélgetésekről – rejtett módon – hangfelvételek készültek (1. számú perújítási ok).

Jelentőséget tulajdonított a védő annak is, hogy a nyomozó hatóság tagja érzelmi alapú bizalmas viszonyba került az ügy egyik gyanúsítottjával, mely nyilvánvalóan hátrányosan befolyásolta a felderítés szakszerűségét és tárgyilagosságát. Mindez különösen annak ismeretében vált nyomatékossá, hogy a szóban forgó vizsgáló munkaviszonyát – a Nemzeti Védelmi Szolgálat eljárását követően – megszüntették (2. számú perújítási ok).

Kifogás tárgyát képezte az a tény is, mely szerint a terhelt 2013. december és 2014. március hónapjai között nem ügyvezetője, hanem cégvezetője volt a G. Kft.-nek. Ennek fontosságát a védő abban jelölte meg, hogy így nem lehetett tettese a költségvetési csalás és a számvitel rendje megsértése bűntettének (3. számú perújítási ok).

Végül – a Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontjában írt fogalmi meghatározás összehasonlító elemzésén keresztül – megkérdőjelezte a bűnszervezeti elkövetés megállapításának helytállóságát, azt hangsúlyozva, hogy annak tartalmi elemei maradéktalanul nem voltak tetten érhetőek (4. perújítási ok).

A fellebbviteli főügyészség átiratában a perújítási indítvány elutasítását kezdeményezte.

A Be. 637. § (1) bekezdés e) pontja szerint perújítási ok, ha az alapügyben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte.

E rendkívüli jogorvoslati ok jellegzetessége, hogy az újonnan felmerült körülmény nem az alapügyben jogerős ügydöntő határozattal elbírált cselekvéshez vagy mulasztáshoz kapcsolódik, hanem egy későbbi, szükségképpen a terhelti magatartás után és más által megvalósított büntetendő cselekményhez. Ezért az érvényesíthetőségének szigorúan kötött – két vagylagos és egy konjunktív szempontban testet öltő – feltételrendszere van.

A Be. 637. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében alapvető követelmény, hogy a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését vádról rendelkező ügydöntő határozat megállapítsa, vagy ilyen ügydöntő határozat meghozatalát ne bizonyítottság hiánya zárja ki. Ez utóbbi fordulat azt jelenti, hogy a perújítási okként megjelölt bűncselekmény rekonstruálásához szükséges ténybeli adatok számottevő mértékben ismertek és rendelkezésre állnak, csakhogy valamilyen más – de nem a bizonyítottság hiányára visszavezethető – tényező mégis a büntetőjogi felelősségre vonás útját állja.

Ilyen esetekben biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a hatóságok súlyos, büntetőtörvénybe ütköző kötelességszegésével szemben a terhelt ne legyen elzárva a perújítási ok valószínűsítésének elvi lehetőségétől. Ezt biztosítja a Be. 637. § (4) bekezdése, mely szerint a perújításnak nem akadálya, ha a (3) bekezdés a) pontjában megjelölt bűncselekmény miatt a felelősségre vonás az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok vagy büntethetőséget megszüntető ok miatt maradt el.

Ilyenkor a perújítási okként megjelölt bűncselekmény – új eljárás megindítására való alkalmasságának – értékelését a rendkívüli jogorvoslat megengedhetőségéről rendelkező döntés keretében, a perújító által rendelkezésre bocsátott adatok alapján kell megtenni. Ennek során a perújítási ok fennállásának igazolása az indítványozót terheli, neki kell tehát hitelt érdemlően alátámasztania, hogy a hivatkozott bűncselekmény megtörtént (EBH 2015.B.31.).

Ezzel összefüggésben a védő idézte a K.-i Regionális Nyomozó Ügyészség fenti határozatának kivonatos, összefoglaló jellegű indokolását, mely szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal regionális bűnügyi igazgatóságának állományába tartozó pénzügyőrök – eseti adatközlőként és informátorként – szabálytalanul foglalkoztatták K. K.-t és M. K. I.-t. (A nevezett személyek érintettek voltak az alapügyben elbírált költségvetés károsításához vezető bűncselekményekben, olyannyira, hogy velük szemben vádemelésre került sor, majd a büntetőjogi felelősségüket is megállapították.)

Mindebből azonban csak a nyomozó hatóság tagjainak esetleges hivatali kötelességszegése, hatásköri túllépése vagy egyéb visszaélésszerű magatartása valószínűsíthető; az azonban nem, hogy a perújítási okként előtérbe állított és az elévülés miatt részletekbe menő alapossággal nem vizsgált hivatali bűncselekmény törvényi tényállása megvalósult-e, ha igen, mely elemeiben és milyen mértékben.

Ugyanakkor ennél is lényegesebb körülmény a jelen esetben felhozott rendkívüli jogorvoslati okhoz kapcsolódó konjunktív feltétel megállapíthatóságának kérdése. A perújítás elrendeléséhez ugyanis – a Be. 637. § (3) bekezdés b) pontja értelmében – elengedhetetlen az, hogy a hivatkozott bűncselekmény a bíróság vádról rendelkező, alapügyben meghozott ügydöntő határozatát érdemben befolyásolja.

Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagjának büntetőtörvénybe ütköző igazolt kötelességszegése folytán a felhasznált és értékelt bizonyítékok közül egyet vagy többet ki kell rekeszteni, melynek következtében az elbírált ügy egészen más megvilágításba kerül. Ez tulajdonképpen a Be. 167. § (5) bekezdésében írt rendelkezés retrospektív alkalmazását jelenti, végső soron annak a tilalomnak az érvényre juttatását, mely szerint nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, melyet a hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg.

Erről azonban a jelen ügyben szó sem volt. Nincs adat arra, hogy K. K. és M. K. I. eseti adatközlőként és informátorként történő szabálytalan foglalkoztatása szükségszerűen perdöntő bizonyíték vagy bizonyítékok kirekesztésének elkerülhetetlen követelményével, illetve – ezen keresztül – az ügydöntő határozat érdemi revíziójának kötelezettségével járna. A terhelt büntetőjogi felelősségre vonása ugyanis nem a szóban forgó személyek esetleges szabálytalan foglalkoztatása révén ismertté vált adatokon alapul, hanem egészen más bizonyítékok – többek között különböző eljárási pozícióban tett vallomások, valamint bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés eredményének – egybevetett értékelésén. Így tehát nem lehet közvetlen és egyenes összefüggés a perújítási okként megjelölt bűncselekmény, illetve a terhelt elmarasztalásához vezető ügydöntő határozat megalapozottsága között. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a védő által hivatkozott szabálytalanság – még akkor is, ha büntetőtörvénybe ütköző kötelességszegésként értelmezhető – igazolható módon nem befolyásolta a terhelt felelősségre vonását (1. számú perújítási ok).

A Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja lehetőséget biztosít perújításra abban az esetben is, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozóan olyan új bizonyítékot hoznak fel, mely a terhelt felmentését, a vele szemben alkalmazott büntetőjogi jogkövetkezmények lényeges enyhítését vagy a büntetőeljárás megszüntetését valószínűsíti.

Ilyenkor a rendkívüli jogorvoslat az alapügy ténybeli hibájának vagy hiányosságának az orvoslására szolgál, amennyiben feltehető, hogy a múltbeli történések valósághű rekonstruálásának folyamatából perdöntő tény kimaradt.

Perújítási indítványának további részében a védő a nyomozó hatóság egyik tagjának érzelmi alapú elfogultságára, a terhelt cégvezetői minőségére, továbbá a bűnszervezeti elkövetés téves megállapítására hivatkozott, anélkül azonban, hogy az általa sérelmezett körülménnyel, illetve jogi következtetéssel kapcsolatban bármilyen bizonyítási eszközt, valamint abból származó új bizonyítékot megjelölt volna.

Különösen igaz ez a megállapítás a nyomozó – munkaviszonyának megszüntetéséhez vezető – érzelmi elköteleződésének a bemutatását illetően, melynek taglalásakor a védő kizárólag spekulatív feltételezéseinek adott hangot. Érvelése azonban rendkívüli jogorvoslat elrendelésére nem alkalmas (2. számú perújítási ok).

Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság határozatában ugyanazt a tényt rögzítette, mint amelyre a védő is utalt; nevezetesen, hogy a terhelt 2012. december 7. napjától a G. Kft. cégvezetői tisztségét töltötte be. Ez okból a jogerős ügydöntő határozat ténybeli megállapításait a védő jól érzékelhetően elfogadta, mindössze az történt, hogy a megállapított és valónak elfogadott tényekből levont jogkövetkeztetések helyességét – a cégvezetőség és a költségvetési csalás alanyiságának összekapcsolhatóságát, valamint az elkövetés bűnszervezet fogalmi elemeinek való megfeleltethetőségét – vitatta.

Ezek büntető anyagi jogi kérdések, melyek perújítási eljárás keretében nem támadhatók. Erre egyébként beadványában a védő is utalt, amikor a büntető anyagi jogszabályok megsértésére hivatkozott a bűnszervezeti elkövetés megállapítása kapcsán. Az ilyen jellegű kifogások felülvizsgálati eljárásban érvényesíthetők (3. és 4. számú perújítási ok).

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla – a Be. 643. § (2) bekezdése szerinti tanácsülésen – a perújítási indítványt alaptalannak találta, ezért azt a Be. 644. § (6) bekezdésében írtak szerint elutasította.

A perújítási indítvány elutasítása miatt – a Be. 645. § (2) bekezdése értelmében – kizárólag az indítványt előterjesztő védő fellebbezhet, ugyanakkor új perújítási okra már nem hivatkozhat.

Az ítélőtábla határozatát a Kúria a 2025. július 8-án kelt határozatával helybenhagyta.