BÜ BH 2025/82

[1] A törvényszék ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet az ellenük vesztegetés elfogadása hatósági eljárásban bűntette [Btk. 296. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Ügyészi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével a törvényszék ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a II. r. terheltet helyesen bűnsegédként elkövetett bűncselekmény vádja alól tekintette felmentettnek.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített tényállás lényege a következő:

Az 1. számú kft. és a 2. számú kft. – melyek az elkövetés időpontjában 1. számú tanú irányítása alatt álltak – adófizetési kötelezettségének csökkentése érdekében fiktív, valótlan tartalmú számlákat fogadtak be több gazdasági társaságból, míg az 1. számú tanú és a 2. számú tanú által vezetett 3. számú kft. adófizetési kötelezettségének csökkentése céljából valótlan tartalmú számlákat állított ki más magyar vállalkozások részére. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes igazgatósága bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt 2017-ben indított eljárást az ügyben.

A költségvetést károsító bűncselekmények megvalósítása érdekében a valótlan tartalmú számlák kiállítását az 1. számú tanú alkalmazásában álló, és az ő utasításai szerint eljáró I. r. terhelt intézte.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Igazgatósága a költségvetést károsító bűncselekmények miatt indult büntetőügyben 2017. december 13. napján több helyszínen összehangolt akciót tartott, melynek során házkutatásokra, lefoglalás foganatosítására és tanúkihallgatásokra került sor.

1. számú tanú a történtek miatt megkísérelte rávenni a róla terhelő információkkal bíró I. r. terheltet az ország elhagyására és huzamosabb külföldi tartózkodásra, melynek költségeit magára vállalta volna. Amikor ezen ajánlatot az I. r. terhelt elutasította, 1. számú tanú arra próbálta rávenni őt, hogy hagyja el lakóhelyét, és Magyarországon, de hajviseletét, külső ismertetőjegyeit megváltoztatva éljen, így nehezítve személyének az azonosítását, de ezen ajánlat is elutasításra került az I. r. terhelt részéről.

2017. december 13. és 2018. január 26. napja közötti időben az I. r. terhelt és akkori élettársa, későbbi férje, a II. r. terhelt egy étterembe hívták találkozóra az 1. számú tanút valószínűsítve azt, hogy a NAV illetékes bűnügyi igazgatósága előtt indult bűnügyben az I. r. terhelt gyanúsítottkénti kihallgatására fog sor kerülni. A találkozó során a terheltek 30 000 000 forintot kértek az 1. számú tanútól azért cserébe, hogy az I. r. terhelt 1. számú tanú vonatkozásában kedvező tartalmú vallomást tegyen, leplezve a cégekkel kapcsolatos tényleges tevékenységét.

A kért jogtalan előny megszerzése érdekében a II. r. terhelt kilátásba helyezte, hogy az I. r. terhelt és 1. számú tanú között két év alatt folytatott Viber-kommunikációt – melyet állítása szerint ügyvédi letétben helyeztek el – átadják a nyomozó hatóságnak.

A jogtalan előnyre vonatkozó kérést 1. számú tanú – annak összegére tekintettel – csak többszöri egyeztetést követően, közelebbről meg nem határozható időpontban, de még 2018. április 11-i őrizetbe vétele előtt oly módon teljesítette, hogy az I. r. terhelt részére egy összegben 2 000 000 forint készpénzt adott át, illetőleg legalább két alkalommal 300 000 forintot fizetett az I. r. terheltnek.

Az I. r. terhelt előállítására a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes bűnügyi igazgatóságán folyó büntetőeljárásban 2018. április 10., míg gyanúsítotti kihallgatására 2018. április 11. napján került sor.

[4] [A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (1) bekezdése alapján a terheltek terhére a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában írt okból a törvényszék ítéletének és az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[5] Az ügyészség álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentették fel a terhelteket.

[6] Egyetértett a másodfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban bűntette csak akkor követhető el az eljárás megindulása előtt, ha az olyan jogra vagy kötelezettségre vonatkozik, amely a megvesztegetett személyt már az eljárás formális megindulása előtt is megilleti, illetve terheli.

[7] Ugyanakkor indokai szerint tévedett az ítélőtábla abban, hogy a terhelt vallomása tartalmának befolyásolására irányuló kísérletek, illetve az ilyen tárgyú ajánlatok a szabad védekezés jogából fakadóan nem tényállásszerűek. A törvényi tényállás ugyanis a bűncselekmény elkövetőjét általános alanyként határozza meg, és nincs olyan törvényi megszorítás, miszerint a büntetőügy terheltje e bűncselekményt nem követheti el.

[8] Kifejtette, hogy a bűncselekmény jogi tárgyára tekintettel formális és értelmetlen az a különbségtétel, amelynek eredményeként a konkrét jog gyakorlásának (a vallomás megtételének) megtagadását célzó jogtalan előny juttatása vagy ígérete bűncselekmény, e jog tartalmának befolyásolására irányuló magatartás pedig nem.

[9] A Be. szabályai alapján a terhelt jogosult arra, hogy vallomást tegyen, illetve arra is, hogy a vallomást megtagadja. Ez a jog nem egyszerűen csak a hatóság vagy bíróság előtti nyilatkozattétel alaki jogát takarja, hanem van érdemi tartalma is: az ahhoz való jogot is jelenti, hogy a terhelt szabadon rendelkezzen az általa szolgáltatott bizonyíték tartalmával. A vallomás tartalmának befolyásolását célzó jogtalan előny valójában azt akadályozza, hogy a terhelt a vallomás tartalmának kialakítására vonatkozó törvényes jogaival éljen, azaz a szabad védekezés jogának gyakorlását akadályozza.

[10] A felülvizsgálati indítványt – annak indokaival egyetértve – a Legfőbb Ügyészség átiratában fenntartotta.

[11] Kiemelte, hogy a Btk. 295. § (1) bekezdésben meghatározott vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban bűntette és a Btk. 296. § (1) bekezdésben meghatározott vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban bűntette tényállását egybevetve az aktív és a passzív vesztegető szempontjából ugyanezt kell érteni azon, hogy egy bűntetőeljárás terheltje a törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, hiszen ugyanazon korrupciós kapcsolat két oldaláról van szó.

[12] Hangsúlyozta, hogy a védekezés szabad kialakítása körében a terheltet megilleti az a jog, hogy az igazat vallja a bíróság előtt, ennek során pedig a társaira is terhelő vallomást tegyen, melynek büntető anyagi jogi és eljárási következménye is lehet. A terhelt számára előnyös következményekkel járó hatóságokkal való együttműködéshez való jogát befolyásolja, ha vallomása tartalmának meghatározását jogtalan előnnyel befolyásolják.

[13] Kifejtette, hogy a szabad védekezési jog gyakorlására vállalkozás akkor áll fenn, ha az valóban szabad: kényszertől vagy más tiltott befolyástól mentes. Ilyen tiltott befolyásnak felel meg a jogtalan előny adása abból a célból, hogy a büntetőügy terheltje ne a valóságnak megfelelő tényeket adja elő a hatóság előtt.

[14] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[15] A felülvizsgálati indítványt mind az I. r., mind pedig a II. r. terhelt védője részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[16] Egyezően fejtették ki az álláspontjuk abban, hogy a felülvizsgálati indítvány tartalmilag a bizonyítékok ismételt egybevetésére és eltérő értékelésére irányul, ekként pedig az irányadó tényállást támadja. Erre pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs mód.

[17] Ugyancsak egyezően utaltak rá, hogy a terhelti vallomás befolyásoltságának megállapításához hitelt érdemlő bizonyítékokkal kellene rendelkezni az állítólagos befolyás előtt megtenni szándékozott vallomás tartalmáról, amellyel utóbb össze kellene vetni a megtett vallomás tartalmát. Ez azonban nyilvánvalóan ellenőrizhetetlen.

[18] Az I. r. terhelt védője rögzítette, hogy a védence vonatkozásában nem sérült a bűncselekmény jogi tárgya, ugyanis az állítólagos vesztegetéssel érintett eljárásban részletes, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, és ezzel nagyban hozzájárult a nyomozás sikeréhez. Az I. r. terhelt tehát minden befolyástól mentesen gyakorolta az eljárási jogait, vallomása tartalmának kialakításában nem volt korlátozva.

[19] Álláspontja szerint az igazmondás jogának gyakorlása kétségkívül akadályozható jogtalan előny felajánlásával, azonban általánosan nem rögzíthető, hogy az eredményt tekintve az minden esetben megakadályozza a terhelti jogok gyakorlását, ugyanis a megtett nyilatkozat tartalma, illetve már önmagában a vallomás megtagadásának ténye is az adott terhelt szubjektív elhatározásától függ.

[20] A II. r. terhelt védője is hivatkozott arra, hogy a szóban forgó tényállás által védett értékek a terhelt cselekményével összefüggésben nem sérültek. A büntetőjogi felelősségre vonás igénye pedig azért sem merülhet fel a II. r. terhelt vonatkozásában, mert az eljárt bíróságok helyesen jutottak az I. r. terhelt terhére rótt tettesi alapcselekmény hiányára, amely nélkül bűnsegélyről sem lehet szó.

[21] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa eltérő okból alapos.

[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[23] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel a terheltet.

[24] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos, az ügyészséggel 2023. július 7. napján közölt jogerős másodfokú végzéssel szemben a terheltek terhére 2023. november 28. napján került előterjesztésre [Be. 651. § (1) bek., 652. § (3) bek.].

[25] Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 652. § (1) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 650. § (2) bek.], és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 659. § (2) bek.] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések – így jelen esetben a felmentő rendelkezés – helyességének kérdése kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[26] A felülvizsgálati indítvány szerint az ügyben eljárt bíróságok tévedtek, amikor az irányadó tényállás alapján nem állapították meg a terheltek bűnösségét a Btk. 295. § (1) bekezdésében meghatározott vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban bűntettében. Ez jogi – nem ténybeli – támadás, a megállapított tényekből vont jogkövetkeztetés kifogásolása.

[27] A Kúria általi felülbírálat jelen ügyben tehát annak vizsgálatát jelenti és igényli, hogy az eljárt bíróságnak az irányadó tényállás alapján a terheltek büntetőjogi felelőssége hiányára vont jogkövetkeztetése megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak.

[28] Törvényt sértett az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság egyaránt, amikor – az általa irányadónak tartott tényállás alapján – a terhelteket bűncselekmény hiányában felmentette a terhükre rótt bűncselekmény vádja alól.

[29] A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Felülvizsgálatban a bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezés felülbírálatának egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése. A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása, ami a büntetőtörvényi tényállás szerinti elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati, gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.

[30] A felmentő rendelkezés támadása esetében a felülvizsgálat törvényi oka szerinti és indítvány által is célzott felülbírálat tárgya a bűnösség – vagyis a büntetőjogi felelősség – kérdése (az irányadó tényállás alapulvételével).

[31] A Kúria döntési jogköre ilyenkor korlátozott, a felmentő rendelkezés bűnösséget megállapító megváltoztatására nincs törvényi lehetőség. Ha a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja [Be. 662. § (1) bek.]; ha azonban a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, akkor a határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja [Be. 663. § (1) bek. a) pont].

[32] Az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján bűncselekmény nem állapítható meg, a felülvizsgálati indítvány szerint viszont annak helye van.

[33] A Kúria elöljáróban rögzíti a következőket.

[34] A Be. 6. § (1) bekezdése értelmében a bíróság vád alapján ítélkezik.

[35] A Be. 6. § (2) bekezdése alapján a bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.

[36] A vádelv alapján a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet; csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan tények alapján, amelyet a vád tartalmaz [Be. 6. § (3) bek.].

[37] A Be. 6. § (3) bekezdése a bíróság vádhoz kötöttségét személyi és tárgyi értelemben is meghatározza. A személyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság csak a megvádolt, a vádiratban – egyértelműen és azonosíthatóan – meghatározott azon személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, akinek a büntetőjogi felelősségre vonását a vádló indítványozza. A tárgyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság kizárólag olyan cselekményt, olyan tényt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.

[38] Mindez azt jelenti, hogy a vád perjogi rendeltetése alapvetően az, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit rögzítse.

[39] A ténybeli keretek rögzítése ugyanakkor nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy változatlan ténybeli alapon a bíróság kötve van a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére vonatkozó indítványához.

[40] Ellenkezőleg, a bíróság szabadon, a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően dönt arról, hogy a vád tárgyává tett, és – ehhez képest a tettazonosság keretein belül – az ítéleti tényállásban rögzített cselekmény miként minősül.

[41] Amennyiben pedig az ügyész törvényi határidőn belül a felmentés miatt felülvizsgálatot indítványoz, akkor nem csupán az a felülbírálat tárgya, hogy az alapügyben eljárt bíróság valamely bűncselekmény vonatkozásában törvényesen zárta-e ki a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét, hanem egyben az is, hogy döntött-e, illetve helyesen döntött-e abban, hogy (az irányadó tényállás alapján) más bűncselekmény sem valósult meg, illetve más bűncselekmény sem róható fel. Ez utóbbiról ugyanis az alapügyban az ügydöntő határozattal egyidejűleg dönteni kellett. Ehhez képest pedig a felülvizsgálatban sem jelent kötöttséget, illetve korlátot a cselekmény jogi minősítésének mibenléte, illetve mikéntje.

[42] A Kúria mindezek előrebocsátását követően a vád, az első- és a másodfokú bíróság, továbbá az ügyészi felülvizsgálati indítvány szerinti minősítéshez képest, a felülvizsgálatban irányadó jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapulvételével, az abban leírt cselekmény mikénti minősülésével, a büntetőjogi felelősséggel kapcsolatban a következőkre mutat rá.

[43] A törvényszék és az ítélőtábla a vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban bűntette mellett más bűncselekmény, így a zsarolás bűntette megállapításának lehetőségét ugyan (röviden) vizsgálta, azonban azt mindkét bíróság elvetette.

[44] Az elsőfokú bíróság szerint valamennyi rendelkezésre álló terhelti és tanúvallomás egybehangzó abban, hogy a terheltek részéről nem történt erőszakkal vagy fenyegetéssel való kényszerítés.

[45] Ehhez képest a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a II. r. terheltnek az I. r. terhelt és 1. számú tanú közötti Viber-kommunikáció hatóság elé tárásával kapcsolatos kijelentése alkalmas lehet a sértettben komoly félelem kiváltására, így tehát fenyegetésként értékelhető. Ugyanakkor indokai szerint az eset összes körülményére figyelemmel alappal kérdőjelezhető meg, hogy ténylegesen, az adott sértett vonatkozásában is komolyan vehető-e egy olyan hátrány kilátásba helyezése, amelynek valóra váltása egyúttal a fenyegető személy vonatkozásában is súlyos büntetőjogi következményeket von maga után. Mindezek alapján úgy foglalt állást, hogy „bár nem nélkülözi az elkövetési magatartás a zsarolás jellegzetességeit, az inkább egy alkudozás részeként jelenik meg, amelynek keretében a II. r. vádlott az 1. számú tanú által kínált/adott összeg felsrófolására törekedve nyomatékosította igényét” (másodfokú végzés [86] bekezdés).

[46] A Btk. 367. § (1) bekezdése alapján zsarolást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz.

[47] A zsarolás jogi tárgya egyrészt a vagyoni jog, másrészt az egyén cselekvési szabadsága.

[48] Az elkövetési magatartás két szakaszból álló tevékenységfolyamat, amelynek első fázisa a kényszerítés.

[49] A kényszerítés más személy elhatározására irányuló olyan ráhatás, amelynek következtében az nem a saját akaratának, hanem a kényszerítő akaratának megfelelő magatartást tanúsít.

[50] A bűncselekményt megvalósító magatartásfolyamat a második szakaszban konkretizálódik, amikor a kényszerített személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsít, vagy pedig tartózkodik vagyoni joghatású cselekmény megtételétől, illetőleg eltűri, hogy vele szemben más személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsítson.

[51] A bűncselekmény elkövetési módja az erőszak és a fenyegetés. Amíg az erőszak fizikai úton történő kényszerítés, a fenyegetés a pszichikumra irányuló ráhatás (Kúria Bfv.II.1.138/2013/5.; BH 2014. 235. [31]–[35] bekezdés).

[52] Ehhez képest a jogerős ítéletben rögzített, ekként a felülvizsgálat során irányadó tényállás tartalmazza, hogy

– a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes bűnügyi igazgatósága költségvetést károsító bűncselekmények miatt 2017-ben büntetőeljárást indított.

– 2017. december 13-án nyomozati cselekményre került sor.

– Ezután, mivel a büntetőeljárás 1. számú tanút és az I. r. terheltet mint alkalmazottját is érintette, 1. számú tanú megkísérelte rávenni a róla terhelő információkkal bíró I. r. terheltet az ország elhagyására és huzamosabb külföldi tartózkodásra – melynek költségeit állta volna –, majd ennek I. r. terhelt általi elutasítását követően arra, hogy hagyja el a lakóhelyét, és külső ismertetőjegyeit megváltoztatva máshol éljen, azonban ez az ajánlat is elutasításra került;

– ezt követően az I. r. és a II. r. terhelt egy éttermi találkozóra hívta 1. számú tanút, valószínűsítve azt, hogy a vele szemben indított ügyben az I. r. terhelt gyanúsítottkénti kihallgatására fog sor kerülni;

– a találkozón a terheltek 30 000 000 forintot kértek 1. számú tanútól azért cserébe, hogy az I. r. terhelt 1. számú tanú vonatkozásában kedvező tartalmú vallomást tegyen, leplezve a cégekkel kapcsolatos tényleges tevékenységét;

– a kért jogtalan előny megszerzése érdekében a II. r. terhelt kilátásba helyezte, hogy az I. r. terhelt és 1. számú tanú között két év alatt folytatott Viber-kommunikációt – melyet állítása szerint ügyvédi letétben helyeztek el – átadják a nyomozó hatóságnak;

– a jogtalan előnyre vonatkozó kérést 1. számú tanú – annak összegére tekintettel – csak többszöri egyeztetést követően oly módon teljesítette, hogy az I. r. terhelt részére egy összegben 2 000 000 forint készpénzt adott át, illetőleg legalább két alkalommal 300 000 forintot fizetett az I. r. terheltnek.

[53] Az irányadó tényállás szerint tehát a II. r. terhelt az 1. számú tanúról terhelő információkkal rendelkező I. r. terhelt és 1. számú tanú között folytatott Viber-kommunikáció nyomozó hatóság elé tárását azért helyezte kilátásba, hogy a jogtalan előny – 30 000 000 forint – megszerzését ezzel elérje.

[54] A büntetőjog egyik legalapvetőbb rendeltetése, hogy az erőszakot féken tartsa. Ebbe értelemszerűen beletartozik az erőszakkal, fenyegetéssel szembeni fellépés is.

[55] A zsarolás törvényi tényállása a fenyegetés fogalmát megszorítás nélkül tartalmazza. Ezért érvényesül a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti értelmezés, hogy a fenyegetés eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

[56] Egy adott fenyegetés értékelése mindig csak az ügy konkrét körülményeire – a fenyegető tartalomra, s annak a sértettet (személyét, helyzetét) érintő hatására – kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges, s nem pedig absztrakt módon.

[57] A fenyegetés olyan veszély kilátásba helyezése, amely ránehezedik az akaratra, azaz pszichikailag hat. Súlyos az a fenyegetés, mely a fenyegetett képzetében ilyennek tűnik fel. Nem azon múlik a fenyegetés súlyossága, hogy a fenyegető komolyan gondolta-e, hanem hogy a fenyegető fellépésével a sértett akaratának megbénítására törekedett-e, és hogy olyan volt-e a fellépés, mely e cél elérésére a sértett szemszögéből alkalmasnak látszott.

[58] A fenyegetést nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.

[59] Jelen ügyben pedig ez a fenyegetés irányadó tényállás szerinti tartalmára tekintettel alappal merülhet fel.

[60] Az ítélőtábla – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben – jogi indokolásában pedig éppen azt rögzítette, hogy a kérdéses Viber-üzenetek mint terhelő bizonyíték nyomozó hatóság részére történő átadásának kilátásba helyezése olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas lehetett az 1. számú tanúban a komoly félelem kiváltására.

[61] Ezt követően azonban az I. r. terhelt szempontjából vizsgálta a történteket (az üzenetek tartalma vele szemben is következményekkel járhat), és ennek tulajdonított döntő jelentőséget, amivel az 1. számú tanúval szembeni fenyegetést valójában relativizálta. Ekként jutott arra a következtetésre, hogy összességében a II. r. terhelt részéről elhangzottak csupán egy alkudozás részeként jelennek meg.

[62] Ezzel szemben, a tényállás szerint a terheltek fellépését, a fenyegetést 1. számú tanú komolyan vette és ez arra késztette, hogy ugyan több részletben, de megkezdje a terheltek által kért összeg megfizetését. Ekként a fenyegető tartalom a komoly félelmet, ahogyan arra az ítélőtábla is utalt, ténylegesen kiváltotta, annak volt köszönhető a pénz fizetése. A kifizetés kapcsán történő alkudozás ennek nem mond ellent, ellenkezőleg, mindez általában velejárója az ilyen jellegű bűncselekménynek.

[63] A Kúria megjegyzi, hogy az ítélőtábla érvelése alátámasztása érdekében hivatkozott kölcsönügyletről az ítélkezése alapjául elfogadott tényállás nem tesz említést.

[64] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a fenyegetéssel történő kényszerítés tipikus módjai közé tartozik a hatóságoknál történő feljelentés, a terhelő, kompromittáló adatok közlésének kilátásba helyezése annak érdekében, hogy a fenyegető az akaratának érvényt szerezzen.

[65] Mindez azt jelenti, hogy az eljárt bíróságok által az irányadó tényállásból vont, és a büntetőjogi felelősséget kizáró jogkövetkeztetés nem helytálló, ugyanis a tényállásból kitűnően nem csupán arról van szó, hogy a terhelt(ek) felajánlották pénzért a kedvező vallomás megtételét, azaz áruba bocsátották a vallomás tartalmát, hanem arról is, hogy az ezért kért pénzösszeg átadását kikényszerítendő fenyegető közlés is elhangzott ennek érdekében, azzal, hogy egyébként terhelő adatokat, bizonyítékot adnak át a hatóságnak. Ekként a terheltek felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[66] A Kúria a megismételt eljárásra vonatkozóan a Be. 663. § (3) bekezdése alapján azt az iránymutatást adja, hogy az elsőfokú bíróságnak a tárgyaláson a vád keretein belül tisztáznia kell az I. r. és a II. r. terhelt szerepét, cselekvőségét, és az ezt követően megállapított pontos tényállás alapján kell döntenie a terheltek büntetőjogi felelősségéről. A megismételt eljárásban előkészítő ülés tartásának nincs helye [Be. 633. § (2) bek.].

[67] Ekként a Kúria a fellebbviteli főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a törvényszék ítéletét és az ítélőtábla végzését a Be. 663. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjára figyelemmel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.