BÜ BH 2025/85

[1] A járásbíróság ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont és (4) bek. b) pont]. Ezért az I. r. terheltet 2 év szabadságvesztésre és 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, valamint 6 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezetése foglalkozás gyakorlásától. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 50 000 forintban állapította meg. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak átváltoztatásáról. Döntött az 1. számú kft. jogi személy bankszámláira elrendelt zár alá vétel feloldásáról, a lefoglalt bűnjelekről, továbbá a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta. Az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont 1. és 2. fordulata szerint minősítette, az I. r. terheltet a gazdasági társaság vezető tisztviselője foglalkozástól tekintette eltiltottnak. Az 1. számú kft. jogi személlyel szemben 2 000 000 forint pénzbírságot szabott ki, egyúttal mellőzte a zár alá vétel feloldására vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[3] A jogerős ítéleti tényállás lényege a következő:

[4] Az I. r. terhelt a számlabefogadó 1. számú kft. ügyvezetője volt és jelenleg is az.

[5] A IV. r. terhelt hosszú évekre visszamenőleg baráti viszonyban volt az V. r. terhelttel, így a bűncselekmény elkövetésének idején is. A IV. r. és az V. r. terheltek aktívan részt vettek egy olyan szervezett módon működő bűnelkövetői csoport tevékenységében, mely azzal foglalkozott, hogy előre eltervezett módon, rendszeres haszonszerzés céljából, konkrétan meg nem határozott számú piaci szereplőkkel történő megegyezés alapján, gazdasági társaságok részére fiktív számlákat bocsátott ki munkaerő-kölcsönzésről azért, hogy a számlákat befogadó társaságok vagyoni előnyhöz jussanak azáltal, hogy a munkavállalók utáni járulékokat nem fizetik meg, illetve a fiktív számlákat az esedékesen benyújtott áfabevallásaikba beállították és levonásba helyezték, amivel az állami költségvetést megtévesztették és ezzel vagyoni hátrányt okoztak az állami költségvetésnek.

[6] A IV. r. és az V. r. terheltek szerepe ezen cégcsoport működtetésében az volt, hogy a fiktív számlák ellenértékét, melyeket a megrendelők a számlakibocsátó cégek bankszámlájára átutaltak, készpénzben felvették, vagy általuk erre felkért személyekkel felvetették, majd visszajuttatták a megrendelők részére. Erre azért volt szükség, hogy az esetleges későbbi hatósági ellenőrzések során az átutalásokra hivatkozással bizonyítani lehessen, hogy az átutalások alapjaként feltüntetett számlák valós tartalmúak voltak, ezáltal a később – a bevallások benyújtásával – elkövetendő bűncselekmény-sorozat leplezését előre biztosítsák, ezáltal segítve azt.

[7] A fiktív számlákat kibocsátó társaságok ügyvezetői közül 1. számú személy, a IX. r. terhelt, a X. r. terhelt, a 2. és 3. számú személy csak névleg voltak az egyes társaságok ügyvezetői, valós ügyvezetői tevékenységet nem láttak el, a gazdasági társaságok ügyvezetését egy ezeddig azonosítatlan személyi kör látta el.

[8] A névleges ügyvezetői tevékenységet ellátó személyek feladata abban merült ki, hogy aláírták a cégek üzletrész átruházási szerződéseit, mellyel átvették a társaságok üzletrészeit, igény esetén aláírták azon üzletrész adásvételi szerződéseket, amelyek szerint üzletrészüket tovább adták más személyek részére, aláírták az 1. számú kft.-vel készült, valótlan tartalmú munkaerő-kölcsönzési szerződéseket és előre aláírták a társaságok készpénzfelvételi bizonylatait tartalmazó csekkfüzeteket, melyekben összegek nem szerepeltek és azokat a cégeket valójában irányító személy(ek) részére átadták. Végső soron a csekkfüzetek az V. r. terhelthez kerültek, aki azokat átadta a bankszámlákról látra szóló csekkfüzettel pénzt felvevő terheltek részére, majd a felvett pénzösszegekkel együtt vissza is vette tőlük.

[9] Az 1. számú személy és a IX. r. terhelt, valamint a X. r. terhelt, továbbá a 2. és 3. számú személy valamennyien tudták azt, hogy ténylegesen nem látnak el ügyvezetői tevékenységet és tudták azt is a körülmények alapján, hogy a társaságok nem végeznek valós munkaerő-kölcsönzési tevékenységet, viszont fiktív számlákat bocsátanak ki tevékenységük során.

[10] A VII. r. terhelt ügyvezetői tevékenységet látott el egy eddig ismeretlen személy megbízásából a 2. számú kft.-ben, mely gazdasági társaság munkaerő-kölcsönzésről valótlan tartalmú számlákat bocsátott ki ügyvezetősége alatt és ezt követően is az 1. számú kft. irányába.

[11] A XI. r. és a XII. r. terheltek a IV. és V. r. terheltek ismerősei voltak.

[12] A cégcsoport működésével a IV. r. terhelt és társai: az V. r., a VII. r., a VIII. r. terheltek tisztában voltak azzal és tudták azt, hogy tényleges munkaerő-kölcsönzési tevékenységet egyik cég sem végzett, az egyes számlakibocsátó gazdasági társaságok fiktív számlákat bocsátanak ki és azok kizárólag a magyar költségvetést károsító cselekmények érdekében szükségesek a megrendelők számára.

[13] Az I r. terhelt, az 1. számú kft. ügyvezetője a bűncselekmény elkövetési évének januárjában elhatározta azt, hogy az 1. számú kft. költségeit és adófizetési kötelezettségét csökkenteni fogja úgy, hogy valótlan tartalmú számlákat szerez be munkaerő-kölcsönzésről és azokat a cég könyvelésébe és adóbevallásaiba beállíttatja.

[14] A II. r. terhelt az 1. számú kft. munkaügyi vezetője volt 2014. szeptember végéig, a III. r. terhelt, az 1. számú kft. munkaügyi előadója volt a vádbeli időszakban. Az ő feladataik közé tartozott többek között az I. r. terhelt elhatározásának megfelelően azon, az 1. számú kft. által foglalkoztatott munkavállalói kör meghatározása, akiket valótlanul a munkaerő-kölcsönző cégek munkavállalójaként tüntettek fel és fiktíven, azokon keresztül foglalkoztattak vissza 2014. évben.

[15] A valótlan tartalmú számlákat kibocsátó társaságok bérszámfejtési feladatait (a 3. számú kft. kivételével) a 4. számú kft., ezen belül VI. r. terhelt végezte, aki 8 évig – így a bűncselekmény elkövetésének időszakában is – a társaság ügyvezetője volt. A VI. r. terhelt a megbízásainak körülményei alapján tisztában volt azzal, hogy valójában nem az általa bérszámfejtett cégek gyakorolják az egyes munkavállalók feletti munkáltatói jogokat, a cégek ez irányú tevékenysége tehát fiktív, a bérszámfejtéssel ugyanakkor segítséget nyújt a bűncselekmény-sorozat elkövetéséhez, mivel a szakszerűen összeállított iratanyag az esetleges hatósági ellenőrzések meghiúsításához és az 1. számú kft. vagyoni előnyének megtartásához szükséges.

[16] Az 1. számú kft. székhelye a bűncselekmény elkövetésének évében 1. számú településen volt, így a cég a gazdasági tevékenységhez kötődő adóbevallásait az adóhatóság székhely szerint illetékes NAV képviseletére nyújtotta be havi rendszerességgel. A bevallásokat az I. r. terhelt írta alá ügyvezetőként.

[17] Az I. r. terhelt felvette a kapcsolatot egy, a számlakibocsátó bűnözői kört képviselő személlyel, akivel megállapodott abban, hogy úgynevezett „stróman” személyek nevén nyilvántartott cégek felhasználásával, szervezetten fiktív számlákat bocsát ki az 1. számú kft. irányába a munkaerő-kölcsönzésről. I. r. terhelt, a kft. munkaügyi vezetése és ismeretlen társa tisztában voltak azzal, hogy a munkaerő-kölcsönzés ténylegesen nem valósult meg, a munkáltatói jogokat a régi és az új alkalmazottak felett továbbra is az 1. számú kft. gyakorolja, a számlák a fizetendő áfa csökkentését szolgálják.

[18] Az I. r. terhelt az 1. számú kft. képviselőjeként valótlan tartalmú munkaerő-kölcsönzési szerződéseket kötött a következő cégekkel az alábbi időpontokban:

– a VIII. r. terhelt által képviselt 5. számú kft.-vel, a IX. r. terhelt által képviselt 3. számú kft.-vel és a X. r. terhelt által képviselt 6. számú kft.-vel – ezen társaságoktól a bűncselekmény elkövetésé évének januárjában fogadott be fiktív számlákat az 1. számú kft.,

– a bűncselekmény elkövetési évének januárjában a VII. r. terhelt által képviselt 2. számú kft.-vel, melytől a bűncselekmény elkövetési évének februárjától augusztusig terjedő időszakban fogadott be fiktív számlákat az 1. számú kft.,

– a 2. számú személy által képviselt 7. számú kft.-vel a bűncselekmény elkövetési évének augusztusában , melytől szeptembertől novemberig fogadott be fiktív számlákat az 1. számú kft.

[19] A valótlan munkaerő-kölcsönzési tevékenység keretein belül 160 fő munkavállalót vett igénybe az 1. számú kft.

[20] Az 1. számú kft. a fiktív számlák ellenértékét az azokat kibocsátó cégek bankszámláira átutalta, majd az összegeket azonnal, avagy egy-két nap elteltével a cégekhez egyáltalán nem köthető személyek vették fel készpénzben a IV. r. és az V. r. terheltek utasításainak megfelelően az alábbiak szerint:

- az 5. számú kft. esetében a IV. r. és a XI. r. terheltek,

- a 3. számú kft. esetében a IV. r. terhelt és a VII. r. terheltek,

- a 6. számú kft. esetében az V. r. és a XI. r. terheltek,

- a 2. számú kft. esetében a IV. r., a XI. r. és a XII. r. terheltek,

- a 7. számú kft. esetében a XII. r. terhelt vettek fel készpénzt a cégek bankszámláiról.

[21] Ezen pénzfelvevő személyek mind ismerősi/baráti viszonyban álltak az V. r. és a IV. r. terheltekkel, valamint közvetve, vagy közvetlenül egymást is ismerték.

[22] Az V. r. terhelt koordinálta a pénzfelvevő terhelteket (IV. r., XI. r., XII. r., VII. r. terhelteket) és határozta meg azt a készpénzfelvételeket végrehajtó terheltek, így a IV. r., a XI. r. és a XII. r. terheltek számára, hogy mikor és mennyi összeget vegyenek fel készpénzben az egyes cégek bankszámlájáról, illetve maga az V. r. terhelt is vett fel komoly összegeket. Az ehhez szükséges látra szóló csekkfüzeteket az V. r. terhelt adta át a készpénzfelvételt végrehajtó terheltek számára, mely csekkfüzetek előre ki voltak töltve.

[23] A készpénzfelvételt végrehajtó terheltek a körülmények alapján alappal következtethettek arra, hogy bűncselekmény elkövetésében vesznek részt.

[24] A kívülálló személyek közreműködésével végrehajtott pénzfelvételhez olyan bankot választottak az elkövetők, amely látra szóló csekkfüzet bemutatása mellett bárki számára lehetővé tette akár igen nagy összegű készpénz felvételét is.

[25] A IV. r. terhelt megállapodott az V. r. terhelttel és egy ezidáig azonosításra nem került személlyel abban, hogy az ő szerepe a készpénz felvétele és visszajuttatása lesz a bűncselekményben. A pénzfelvevők a felvett készpénzt átadták a IV. r. és az V. r. terheltek részére, akik ezután a pénzt készpénzben visszajuttatták az 1. számú kft. részére.

[26] A II. r. és III. r. terheltek az I. r. terhelt iránymutatásait hajtották végre és szándékegységben azzal nyújtottak segítséget a bűncselekmény elkövetéséhez, hogy meghatározták a munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztatandó korábbi munkavállalók személyi körét, kapcsolatot tartottak a számlakibocsátó társaságok ügyintézőivel, elektronikus úton megküldték részükre a bérszámfejtéshez szükséges munkavállalói adatokat és jelenléti íveket.

[27] A II. r. és III. r. terheltek a körülmények alapján tisztában voltak azzal, hogy a munkaerő-kölcsönzés ténylegesen nem valósult meg, csupán papíron történik a munkavállalók visszafoglalkoztatása, majd újabb és újabb cégekhez történő átjelentése, illetve az új munkavállalók felvétele, így a munkaerő-kölcsönző cégek által kiállított és az 1. számú kft. által befogadott számlák valótlan tartalmúak, egyúttal az állami költségvetés megtévesztését szolgálják. Felismerték azt is, hogy tevékenységükkel a bűncselekmény-sorozathoz segítséget nyújtanak, mivel az általuk készített okiratok és nyilvántartások az esetleges hatósági ellenőrzés meghiúsításához és az 1. számú kft. vagyoni előnyének megtartásához szükségesek.

[28] Az 1. számú kft. áfabevallásaiban szerepeltette, levonásba helyezte azon valótlan tartalmú számlákat, melyeket az 5. számú kft., a 3. számú kft., a 6. számú kft., a 2. számú kft. és a 7. számú kft. bocsátott ki.

[29] A valótlan tartalmú számlák befogadásával, levonásba helyezésével, ezáltal pedig a valótlan tartalmú áfabevallások benyújtásával az I. r. terhelt és társai megsértették az Áfa törvény (2007. évi CXXVII. tv.) 120. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat és az állami költségvetésnek bűncselekmény elkövetési évének február 20. napjától december 22. napjáig terjedő időszakban mindösszesen 34 697 247 forint vagyoni hátrányt okoztak, mely az adóigazgatási eljárás során megtérült úgy, hogy azt az 1. számú kft. térítette meg saját bevételeiből.

[30] A II. r. terhelt 2014 januárjától 2014 decemberéig összesen 31 268 031 forint erejéig, a III. r. terhelt 34 697 247 forint erejéig, a VI. r. terhelt 34 697 247 forint erejéig nyújtottak segítséget a bűncselekmény elkövetéséhez, mindhárom terhelt rendszeres haszonszerzés céljából, mivel a bűncselekményt valamennyi terhelt üzletszerűen követte el.

[31] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdésére hivatkozással.

[32] Indokolásában nem vitatta, hogy az I. r. terhelt vagyoni hátrányt okozott, azonban a cselekmény nem üzletszerűen elkövetett, ugyanis nem irányult haszonszerzésre. Érvelése szerint az I. r. terhelt a munkaerő-kölcsönzés kapcsán létrejött szerződéseket jóhiszeműen kötötte, azt pedig semmi sem igazolja, hogy az I. r. terhelt a szerződéskötéskor tudta, hogy a munkaerő-kölcsönző cégek illegálisan működnek, így bűnössége megállapítására nem kerülhetett volna sor. Kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet szerint az I. r. terhelt a munkavállalók létszámát a jelentős pályázati, illetve egyéb támogatások érdekében kívánta 250 fő alá csökkenteni és a gazdasági társaságot kedvezőbb feltételek mellett működtetni, mely nem azonos a haszonszerzési célzattal. Ennek hiányában önmagában a hasonló jellegű bűncselekmények többszöri elkövetése sem elegendő az üzletszerűség minősítő körülményének megállapításához. Megjegyezte azt is, hogy az I. r. terhelt az adóigazgatási eljárás során megfizette az okozott vagyoni hátrányt és bírságot, így az adóhiányt hétszeres mértékben térítette meg.

[33] Álláspontja szerint a megállapított tényállásból és a végrehajtás módjából nem vonható le következtetés arra sem, hogy az I. r. terhelt bűnszövetségben, a bűnözésre irányuló tervszerűséggel és szervezettséggel valósította volna meg a terhére rótt cselekményt, részéről a bűncselekmények elkövetésében való kifejezett vagy hallgatólagos megállapodás sem volt. Utalt arra is, hogy a bűnszövetségről szóló IV. számú Büntető Elvi Döntés már nem hatályos, a bíróságokra nézve kötelező ereje nincs, az abban leírtak nem mindenben irányadók.

[34] Mindezek alapján indítványozta a jogerős ítélet megváltoztatását, az I. r. terhelt tekintetében a bűnszövetségben és üzletszerű elkövetés mellőzését, és a cselekmény Btk. 396. § (3) bekezdése szerinti minősítését. Indítványt tett emellett a büntetés enyhítésére, az I. r. terhelttel szemben pénzbüntetés kiszabására is.

[35] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[36] Indokai szerint az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján kizárólag abban a részében vizsgálható érdemben, amely a bűnszövetség és az üzletszerű elkövetés törvénysértő megállapítását állítja.

[37] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a saját munkavállalóival, a II. r. és III. r. terhelttel, valamint a fiktív munkaerő-kölcsönzésről kiállított számlákat szolgáltató bűnözői kört képviselő ismeretlen személlyel és annak bűntársaival előzetesen megállapodott a törvényi egység keretébe tartozó több, szándékos részcselekmény tervszerű, szervezett elkövetésében, melyek közül több részcselekmény befejezésére is sor került. Az I. r. terhelt e személyek segítségével szerezte be a fiktív munkaerő-kölcsönzésről kiállított számlákat, és helyezte jogosulatlanul levonásba ezek áfatartalmát az adóhatósághoz benyújtott havi áfabevallásaiban. Mindezek alapján az I. r. terhelt cselekményében – a Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontjára, valamint a bűnszövetségről szóló IV. számú Büntető Elvi Döntésre figyelemmel – a bűnszövetség minősítő körülményének megállapításához megkívánt kritériumok maradéktalanul megvalósultak.

[38] E vonatkozásban utalt arra is, hogy – ellentétben az I. r. terhelt védőjének hivatkozásával – a bűnszövetségről szóló IV. számú Büntető Elvi Döntés az I. r. terhelt terhére rótt cselekmények elbírálása idején is hatályos, annak tartalma az eljárt bíróság számára kötelezően alkalmazandó volt, figyelemmel a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 195. § (1)–(3) bekezdéseiben írtakra és a BH 2018.69. számú eseti döntésben foglaltakra.

[39] Az üzletszerűség megállapítását ugyancsak törvényesnek tartotta figyelemmel arra, hogy az I. r. terhelt az 1. számú kft. költségeinek és adófizetési kötelezettségének csökkentése végett, mintegy 11 hónapon keresztül, havonta ismétlődően követte el a cselekményt. A befogadott valótlan tartalmú számlák áfa tartalmának jogosulatlan levonásba helyezésével az állami költségvetésnek vagyoni hátrányt okozott, ezzel az általa képviselt cég részére jogellenes módon hasznot biztosított.

[40] Figyelemmel arra, hogy a bűncselekmény minősítése törvényes és egyéb büntető anyagi jogszabálysértés sem állapítható meg, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok álláspontja szerint nem áll fenn. Megjegyezte azonban azt is, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés a védő által sérelmezett minősítő körülmények hiányában sem lenne törvénysértő.

[41] Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a másodfokú bíróság az ítéletét az 1. számú kft. vonatkozásában – a Jszbt. 21/A. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel – tévesen látta el jogerősítési záradékkal.

[42] Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet [153]–[154] bekezdéséből egyértelműen kiderül, hogy a járásbíróság a jogi személlyel szemben a Jszbt. 18. § (1) bekezdés c) pontja alapján a pénzbírság alkalmazását mellőzte, azonban ez a döntése a rendelkező részben nem jelent meg. Mivel a másodfokú bíróság a jogi személlyel szemben pénzbírságot alkalmazott, az 1. számú kft. jogi személy esetében a másodfokú ítélet a Jszbt. 21/A. § (2) bekezdés a) pontja értelmében nem emelkedett jogerőre, ezért arra az I. r. terhelt tekintetében lefolytatandó, Jszbt. 24. § (2) bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárás sem terjedhet ki.

[43] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn, egyúttal hívja fel az alapügyben eljárt törvényszéket az 1. számú kft. jogi személy tekintetében a jogerősítési záradék hatályon kívül helyezésére és a másodfokú ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése tekintetében a másodfellebbezési jog biztosítására.

[44] Az I. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt tett, melyben a felülvizsgálati indítványát változatlanul fenntartotta.

[45] Kiemelte, hogy az I. r. terhelt vagyona az 1. számú kft. több telephelye, a 8. számú kft. több ingatlanvagyona, a céghez tartozó csirketelepek, feldolgozók és boltok, a családjában az egy főre eső havi jövedelem pedig 500 000 forint, melyekből egyértelműen megállapítható, hogy a cselekménye nem irányult haszonszerzésre, nem üzletszerűen elkövetett. Emellett ismét hangsúlyozta, hogy tervszerűség és szervezettség hiányában a bűnszövetség megállapítására sem kerülhet sor. Egyetértett ugyanakkor azzal, hogy az 1. számú kft. jogi személy részére szükséges a másodfellebbezési jog biztosítása.

[46] Az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.

[47] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, melynek a Be. 648. § a)–d) pontjai alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt; eljárási szabálysértés miatt; az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján; továbbá a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén.

[48] A törvény a Be. 649. §-ában tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslat igénybe vehető. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése határozza meg.

[49] A Be. 652. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.

[50] A Kúria a Be. 659. § (5) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálhatja felül.

[51] A védő a felülvizsgálati indítványban anyagi jogszabálysértésre hivatkozott, azonban a Be. 649. § (1) bekezdésében foglalt egyik konkrét okot sem hívta fel annak ellenére, hogy a Be. 652. § (1) bekezdése alapvető tartalmi követelményeként írja elő, hogy a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni az indítvány előterjesztésének okát és célját. Ezért a Kúria – a következetes gyakorlatának megfelelően – az indítványt a tartalma szerint vizsgálta meg.

[52] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Ehhez képest a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja akkor teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. Az I. r. terhelt védőjének érvelése részben az I. r. terhelt bűnösségének, részben az üzletszerűség és bűnszövetségben elkövetés minősítő körülményének törvénysértő megállapítását kifogásolta.

[53] A felülvizsgálat az ügydöntő határozat jogi és nem ténybeli hibáinak az orvoslására szolgál, ezért mindkét felülvizsgálati ok esetében irányadóak azon törvényi rendelkezések, melyek szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [a Be. 650. § (2) bek.]; a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye [Be. 659. § (1) bek.].

[54] Az irányadó tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó (BH 2015.216.I.). Éppen ezért a tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyeket az ítélet megállapított, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán a bíróság esetlegesen nem a történeti tényállásban rögzítette, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III.).

[55] Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, a tényállás – ahogy jelen ügyben is – ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (BH 2011.385.); a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége pedig kizárólag az ezzel összhangban álló tényekre alapítható (BH 2004.102., BH 2023.5.).

[56] A felülvizsgálati eljárásban a tényállás mellett az a mérlegelő tevékenység is támadhatatlan, amely annak megállapításához vezetett. Ebből következően a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. A felülvizsgálatban tehát nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének megkérdőjelezésére, a bizonyítékok felülmérlegelésére, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint – a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[57] A jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg, a felülvizsgálati indítvány nem irányulhat arra, hogy a Kúria a bizonyítékok eltérő értékelésével a jogerős ítéletben foglalttól eltérő tényállást állapítson meg.

[58] A kifejtettek alapján a felülvizsgálatban nem vehetők figyelembe az irányadó tényállással ellentétes azon védői állítások, miszerint az I. r. terhelt nem állapodott meg senkivel bűncselekmények elkövetésében, és jóhiszeműen, az érintett gazdasági társaságok illegális működéséről nem tudva kötötte meg a munkaerő-kölcsönzésre irányuló szerződéseket. A jogerős ítélet indokolása az I. r. terhelt vallomásának ismertetése körében valóban tartalmazza azt, hogy az I. r. terhelt a munkavállalók létszámát a jelentős pályázati és egyéb támogatások révén elérhető kedvezőbb feltételek érdekében csökkentette. Egyértelmű azonban, hogy ezt a terhelti állítást az eljárt bíróságok nem fogadták el és a tényállásban ilyen tartalmú megállapítást nem tettek. Így a Be. 650. § (2) bekezdésébe és a Be. 659. § (1) bekezdésébe ütköző védői hivatkozások a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti okból a felülvizsgálat érdemi lefolytatására nem vezethetnek.

[59] Az I. r. terhelt védője a bűnszövetség és az üzletszerű elkövetés minősítő körülményének megállapítását is kifogásolta, mely a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján bírálandó el.

[60] Az üzletszerűség fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontja határozza meg. Ennek alapján üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.

[61] Az üzletszerűség megállapításának tehát két konjunktív feltétele van: egyrészt az azonos vagy hasonló bűncselekmények elkövetése (tárgyi oldal), másrészt pedig a rendszeres haszonszerzésre törekvés (alanyi oldal).

[62] A törvényi fogalom-meghatározásból következően általában több bűncselekmény elkövetése alapján kerülhet sor az üzletszerűség megállapítására, azonban nem kizárt az sem, hogy egyetlen bűncselekmény alapozza meg az üzletszerűséget, feltéve, hogy az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekedve több bűncselekmény elkövetését határozta el (BH 2011.92. II.).

[63] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a költségvetési csalás bűncselekménye vonatkozásában az üzletszerűség megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásán belül értékelésre kerülő különböző elkövetési magatartások törvényi egységet alkotnak (BH 2015.59.II.).

[64] A rendszeres haszonszerzésre törekvés az elkövető célzatára utal. Az üzletszerűség megállapítható akkor is, ha e célzat nem realizálódik; vagyis, ha az elkövető nem jut hozzá az általa remélt vagyontárgyakhoz, anyagi javakhoz, illetve, ha ténylegesen nem tesz szert haszonra. Nem feltétele az üzletszerűség megállapíthatóságának az sem, hogy a bűnözés legyen az elkövető egyetlen keresetforrása. Elégséges, ha a bűncselekményeket azért valósítja meg, hogy ily módon jövedelmét rendszeresen kiegészítse (BH 2015.59.).

[65] Az üzletszerűségnek nem feltétele, hogy az elkövető a cselekményével megszerzett haszonnal saját maga rendelkezzék. Rendszeres haszonszerzésre törekszik az is, aki cselekményeit más személy haszna, vagyoni gyarapodása érdekében követi el (BH 2012.146.II.).

[66] Az üzletszerű elkövetés megállapíthatósága szempontjából a bűncselekmény rendszerességének és nem annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az elkövető az egyes bűncselekmények révén milyen mértékű előnyre tesz szert (BH 2015.212.II.)

[67] Rendszeres a haszonszerzésre törekvés, ha az elkövető az ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncselekmények véghezvitelét jövedelemszerző forrásnak tekinti. Ebből a szempontból az a döntő, hogy a cselekmények elszigeteltek, alkalomszerűek-e vagy azokat a rendszeres haszonra törekvés – mint életmód – összekapcsolja-e. Az üzletszerűség kapcsán pedig – a folytatólagossággal ellentétben – nem a rövid időközönként való elkövetésnek, hanem a rendszerességnek van jelentősége, így az ismétlődésig eltelt idő hossza önmagában véve közömbös (BH 2011.160., BH 2012.5. BH 2013.265.).

[68] Az eljárt bíróságok a tényállásban rögzítették mindazokat a tényeket, amelyek alapján az I. r. terhelt tekintetében megalapozott következtetés vonható az üzletszerűség valamennyi ismérvére.

[69] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt az 1. számú kft. vezető tisztségviselőjeként hosszabb időn keresztül, csaknem egy éven át fogadott be ténylegesen meg nem valósult munkaerő-kölcsönzésről szóló fiktív számlákat az ügyvezetése alatt álló gazdasági társaság adófizetési kötelezettségének csökkentése érdekében. Az 1. számú kft. a számlák ellenértékét a kibocsátó cégek bankszámláira átutalta, mely összegeket a IV. r. és V. r. terhelt készpénzben visszajuttatta a kft. részére. Az I. r. terhelt a bűncselekmény elkövetési évének február 20. napjától 2014. december 22. napjáig havonta benyújtott áfabevallásokban a számlákat szerepeltette és jogosulatlanul levonásba helyezte, mellyel az állami költségvetésnek 34 697 247 forint vagyoni hátrányt okozott.

[70] Így a rendszeres haszonszerzés, illetve az arra való törekvés megvalósult, hiszen a – törvényi egységbe tartozó – cselekményekkel okozott vagyoni hátrány az I. r. terhelt, illetőleg az 1. számú kft. oldalán jogtalan haszonként jelentkezett.

[71] Mivel az üzletszerűség minősítő körülményének mind a tárgyi, mind az alanyi felételei fennállnak, e minősítő körülmény megállapítására törvényesen került sor.

[72] A Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.

[73] A bűnszövetségről a Legfelsőbb Bíróság IV. számú Büntető Elvi Döntése adott iránymutatást, ami – a védő álláspontjával szemben – az egyező anyagi jogi szabályozás alapján továbbra is helytálló (BH 2018.69., Kúria Bfv.I.1.545/2022/10., indokolás [48] bekezdés, Bhar.II.479/2023/22., indokolás [95] bekezdés).

[74] A bűnszövetség lényege a bűncselekmények – azaz egynél több bűncselekmény – szervezett elkövetése, vagyis magának a bűnözésnek a megszervezése. A bűnszövetség törvényi fogalma legalább két olyan elkövetőt feltételez akár tettesi, akár részesi minőségben, akik a bűncselekményeket szervezetten követik el vagy ebben előzetesen megállapodnak. A törvény az elkövetés időtartamát illetően követelményt nem támaszt, az viszont feltétel, hogy az elkövetők legalább egy bűncselekmény elkövetését megkíséreljék. A megállapodásnak nem szükséges valamennyi cselekményre, azok részleteire kiterjedőnek lennie, hanem elegendő a hallgatólagos, de félreérthetetlenül ismétlődő bűnözésre irányuló magatartás is (BH 2017.253.I.).

[75] Az értelmező rendelkezés bűncselekmények elkövetésére utal, ugyanakkor a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bűnszövetség megállapítása nem kizárt olyan esetben, amikor az elkövetők két vagy több cselekmény megvalósítását határozzák el és kezdik meg, vagy fejezik be, de a cselekményeik törvényi egységet alkotnak (BH 2015.215.), vagy ha az elkövetők úgy valósítanak meg több bűncselekményt, hogy azok természetes egységbe tartoznak (BH 2018.244.).

[76] Az irányadó tényállás szerint:

- az I. r. terhelt megállapodott egy fiktív munkaerő-kölcsönzésről kiállított számlákat szolgáltató bűnözői kört képviselő ismeretlen személlyel arról, hogy a valótlan szerződések alapján ténylegesen meg nem valósult munkaerő-kölcsönzési tevékenységről kiállított számlákat az 1. számú kft. befogadja;

- a II. r. és a III. r. terhelt az I. r. terhelt iránymutatásainak megfelelően az érintett személyeket valótlanul a munkaerő-kölcsönző cégek munkavállalójaként tüntették fel,

- a IV. r. terhelt elvégezte az ehhez kapcsolódó bérszámfejtési feladatokat;

- az I. r. terhelt a fiktív munkaerő-kölcsönzésről kiállított számlákat az áfabevallásaiban szerepeltette és jogosulatlanul levonásba helyezte;

- az 1. számú kft. által a fiktív számlák ellenértékeként átutalt összeget a IV. r. és az V. r. terhelt, továbbá az utasításainak megfelelően a VII. r., XI. r., és a XII. r. terhelt vette fel készpénzben,

- a pénzfelvételhez olyan bankot választottak, amely látra szóló csekkfüzet bemutatása mellett bárki számára lehetővé tette akár igen nagy összegű készpénz felvételét is;

- ezeket az összegeket a IV. r. és V. r. terhelt a kft. részére visszajuttatta.

[77] Jelen esetben a vázolt körülmények alapján nem kétséges, hogy az I. r. terhelt részvételével működő elkövetői kör megállapodása költségvetést károsító bűncselekmények több hónapon át tartó szervezett elkövetésére irányult, majd ennek alapján a meghatározott munkamegosztás szerint a bűncselekmény ténylegesen meg is valósult.

[78] Ennélfogva a bűnszövetségben elkövetés megállapítása is helyes, a jogerős ügydöntő határozat tehát törvényesen minősítette az I. r. terhelt irányadó tényállásban írt magatartását a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és a (4) bekezdés b) pont 1. és 2. fordulata szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének.

[79] Az I. r. terhelt bűncselekményének törvénysértő megállapítása, téves minősítés vagy anyagi jogszabálysértés hiányában önmagában a kiszabott büntetés neme és mértéke felülvizsgálat tárgya nem lehet. Így nem vizsgálható, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a Btk. 80. § (1) bekezdésének előírásait vagy a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. BK vélemény iránymutatásait miként vette figyelembe (BH 2019.158.II., BH 2016.264.II.).

[80] A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját arra nézve is, hogy az 1. számú kft. jogi személy vonatkozásában a másodfokú ítélet nem emelkedett jogerőre.

[81] A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban Jszbt.) 24. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálatnak az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen a Be. 649. § (2)–(5) bekezdésében meghatározott eseten kívül akkor van helye, ha a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazására, annak mellőzésére, az intézkedés alkalmazására irányuló indítvány elutasítására vagy az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részének megszüntetésére a büntető anyagi jog, vagy e törvény szabályainak megsértése miatt került sor.

[82] A Jszbt. 24. § (2) bekezdés 1. mondata kimondja, hogy ha a felülvizsgálatnak azon vádlott vonatkozásában van helye, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, a felülvizsgálat kiterjed az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is.

[83] Amennyiben a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a Be. rendelkezéseit a Jszbt.-ben meghatározott eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni [Jszbt. 7. § (2) bek.].

[84] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

[85] A Jszbt. jogalkotói indokolása szerint „a törvény kiindulási alapként kezeli azt a tételt, hogy a jogi személy sajátos büntetőjogi felelőssége főszabályként nem önálló, hanem származékos: büntetőjogi szankcionálására – a törvényben meghatározott kivételekkel – csak akkor nyílik lehetőség, ha van olyan természetes személy, akivel szemben büntetőeljárást lehet folytatni, és e természetes személy hagyományos értelemben vett büntetőjogi felelősségéhez kapcsolható a jogi személy büntetőjogi szankcióval sújtása.

[86] Ebből következik, hogy a büntetőeljárás a természetes személlyel szemben folyik, az eljárásnak a természetes személy az alanya, így a jogi személlyel szemben a hagyományos értelemben vett büntetőeljárás nem folyik: a jogi személy az eljárásban nem terhelt, vele szemben nyomozást elrendelni, folytatni, megszüntetni, vádat emelni, vádemelés helyett más ügyészi jogkörbe tartozó szankciót alkalmazni nem lehet. A jogi személy a büntetőeljárásban főszabályként annak a természetes személynek az eljárási helyzetét osztja, akire tekintettel a jogi személlyel szemben az intézkedés szükségessége, lehetősége felmerül: ha e természetes személy terhelt elleni büntetőeljárás bármilyen okból megszűnik, a büntetőeljárás a jogi személlyel kapcsolatban sem folyhat tovább.”

[87] A Jszbt. 2. § (1) bekezdése szerint jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben és – a 2013. július 1-jét megelőzően elkövetett bűncselekmények vonatkozásában – a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, vagy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el, és a bűncselekményt a jogi személy

a) vezető tisztségviselője vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el,

b) tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és a vezető tisztségviselő, a cégvezető, illetve a felügyelőbizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.

[88] Ha az ügyészség a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza, a bíróság ítéletében

a) a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaz,

b) az indítványt elutasítja, vagy

c) az intézkedés alkalmazását mellőzi, ha az a jogi személyre nézve méltánytalan hátrányt jelentene [Jszbt. 18. § (1) bek.].

[89] A Jszbt. 20. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletének jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen az ügyészség, valamint a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd és a törvényes képviselő jogosult fellebbezésre, ez utóbbiak csak a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedéssel kapcsolatos ítéleti rendelkezés vagy az ítélet indokolása ellen.

[90] A fellebbezés az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését abban a részben függeszti fel, amelyet a fellebbezés folytán eljáró bíróság felülbírál. Az ügydöntő határozat részlegesen emelkedik jogerőre, ha van olyan rendelkezése, amelyet a fellebbezés folytán eljáró bíróság nem bírál felül (Be. 457. §).

[91] Ha a fellebbezés a 2. §-ban meghatározott bűncselekmény vádlottját érinti, a másodfokú bíróság hivatalból dönt az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezéséről is [Jszbt. 20. § (4) bek.]. Ebben az esetben az elsőfokú ítélet a jogi személy vonatkozásában jogerősítő záradékkal nem látható el.

[92] Felülbírálati tilalomként a Jszbt. 20. § (5) bekezdése előírja, hogy az ítéletnek a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására irányuló indítványt elutasító, az intézkedés alkalmazását mellőző, vagy az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részének megszüntetésére vonatkozó rendelkezése nem bírálható felül, amely ellen nem fellebbeztek.

[93] A Jszbt. 20. § (2) és (3) bekezdése értelmében amennyiben a fellebbezés kizárólag az ítéletnek a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül, ugyanakkor ilyen esetben is felülbírálja a fellebbezéssel nem érintett Jszbt. 2. §-ában meghatározott bűncselekmény és annak vádlottja vonatkozásában a Be. 590. § (5) bekezdésében foglaltakat.

[94] A Kúria korábbi határozatában megállapította: a jogi személy érdekében eljáró ügyvédtől eltérő a jogi személy törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő eljárási pozíciója, ebben az esetben lényegében a terhelti pozícióhoz hasonló eljárási helyzetben lévő jogi személynek a joggyakorlása nyilvánul meg (BH 2022. 290., [24] bekezdés).

[95] Amennyiben az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedésre vonatkozó rendelkezés ellen jelentettek be fellebbezést, a Jszbt. 2. §-ában meghatározott bűncselekmény és annak vádlottja tekintetében a felülbírálatra – a jogi személynek a természetes személyhez kapcsolódó, származékos büntetőjogi felelősségből, valamint a terheltéhez hasonló eljárásjogi pozíciójából fakadóan – a Be. 590. § (9) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó. Ebből következően ebben az esetben a fellebbezéssel nem érintett vádlott vonatkozásában beáll az elsőfokú bíróság ítéletének részjogereje (457. §).

[96] A harmadfokú eljárásra vonatkozóan a Jszbt. 21/A. § (1) bekezdése előírja, hogy ha a másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 615. §-a szerint fellebbeztek, a harmadfokú bíróság a megtámadott másodfokú ítéletnek a jogi személyre vonatkozó rendelkezését hivatalból felülbírálja, ha a 2. §-ban meghatározott bűncselekményre vonatkozó rendelkezést is felülbírálja.

[97] A Jszbt. ugyanakkor biztosítja másodfokú ítéletnek a jogi személyre vonatkozó rendelkezése elleni önálló fellebbezés lehetőségét is, egyúttal meghatározza, hogy mi tekinthető a harmadfokú eljárás megnyílására okot adó ellentétes döntésnek.

[98] Eszerint a jogi személyre vonatkozó rendelkezés ellen akkor kerülhet sor másodfellebbezés bejelentésére, ha a másodfokú bíróság

a) olyan jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést, akivel szemben az elsőfokú bíróság az ügyészség intézkedés alkalmazására irányuló indítványát elutasította, az intézkedés alkalmazását mellőzte, vagy az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részét megszüntette,

b) olyan jogi személlyel szemben utasította el az ügyészség intézkedés alkalmazására irányuló indítványát, mellőzte az intézkedés alkalmazását, vagy szüntette meg az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részét, amellyel szemben az elsőfokú bíróság intézkedést alkalmazott,

c) olyan jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést, akivel szemben az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazott rendelkezést [Jszbt. 21/A. § (2) bek.].

[99] A Jszbt. nem tartalmaz eltérő szabályt arra nézve, ha a másodfellebbezés kizárólag a jogi személyre vonatkozó rendelkezést érinti. Ilyen esetben a harmadfokú eljárásban a Jszbt. 2. §-ában meghatározott bűncselekmény és annak vádlottja tekintetében a felülbírálat terjedelmére – a kifejtetteknek megfelelően – a Be. 618. § (3) bekezdése az irányadó.

[100] Jelen ügyben a járási ügyészség vádiratában az 1. számú kft. jogi személlyel szemben a Jszbt. 6. §-a alapján pénzbírság kiszabására tett indítványt.

[101] A vádirat a Jszbt. 13. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat – így a jogi személynek a bírósági nyilvántartásban történő azonosítására alkalmas adatait, a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd, valamint a törvényes képviselő adatait, a vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírását, valamint az indítványt arra, hogy a bíróság a jogi személlyel szemben a Jszbt. szerinti intézkedést alkalmazzon – tartalmazta.

[102] Az ügyészség az indítványát ezt követően nem vonta vissza, azt a perbeszédében is fenntartotta.

[103] A Jszbt. 18. § (1) bekezdése szerint az ítélet és az ügydöntő végzés

a) rendelkező része

aa) a jogi személynek a bírósági nyilvántartásban történő azonosítására alkalmas adatait,

ab) a jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést, az erre irányuló indítvány elutasítását, az intézkedés alkalmazásának mellőzését, vagy – ha e törvény másként nem rendelkezik – az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részének megszüntetését,

b) indokolása az eljárás tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló tényét és körülményeit is tartalmazza.

[104] Az elsőfokú bíróság ennek ellenére az ügyész indítványáról az ítélet rendelkező részében nem döntött, ugyanakkor az indokolás [153]–[154] bekezdésében – utalva a Jszbt. 18. § (1) bekezdés c) pontjára – az intézkedés alkalmazásának mellőzése mellett érvelt. Indokai szerint az 1. számú kft.-vel szemben az intézkedés Jszbt. 2. §-ában meghatározott feltételei fennállnak, azonban a jogi személy az adóigazgatási eljárásban a vagyoni hátrány hétszeresét fizette meg, így rá nézve méltánytalan hátrányt jelentene a pénzbírság alkalmazása.

[105] Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyészség az I. r. terhelt és az 1. számú kft. terhére fellebbezést jelentett be: az I. r. terhelttel szemben a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének mellőzése, közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett, az 1. számú kft.-vel szemben pedig pénzbírság kiszabása és a zár alá vétel fenntartása iránt. Az ítélet ellen az I. r. terhelt védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében élt jogorvoslattal. A jogi személy érdekében eljáró ügyvéd a nyilatkozata megtételére három munkanapot fenntartott, majd nem jelentett be fellebbezést.

[106] A másodfokon eljárt törvényszék az 1. számú kft.-vel szemben 2 000 000 forint pénzbírságot alkalmazott. Kifejtette, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedéseknek nem csak az a célja, hogy a jogi személytől a bűncselekmények követése útján szerzett vagyoni előnyt elvonja, hanem az is, hogy a további jogsértéseket megelőzze. Nem értett egyet azzal az elsőbírói érveléssel, hogy a vagyoni hátrány megtérítése mellett a pénzbírság kiszabása méltánytalan hátrányt jelentene az 1. számú kft.-re nézve, ugyanis a cég jelenleg is gazdasági tevékenységet folytat, megfelelő likviditással rendelkezik, a pénzbírság nem veszélyezteti a további működését.

[107] Jelen esetben tehát megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az 1. számú kft. jogi személy vonatkozásában előterjesztett, pénzbírság alkalmazására irányuló ügyészi indítványról nem rendelkezett, ugyanis az ítélet rendelkező része sem az intézkedés alkalmazásáról, sem az ügyészi indítvány elutasításáról, sem pedig az intézkedés alkalmazásának mellőzéséről nem tartalmaz döntést.

[108] Ezt követően a másodfokú bíróság a jogi személlyel szemben pénzbírságot alkalmazott, mely ellentétes döntésnek minősül, azonban e rendelkezése ellen nem biztosította a Jszbt. 18. § (1) bekezdés c) pontja szerinti másodfellebbezési jogot és törvénysértően állapította meg, hogy a másodfokú ítélet a jogi személyt érintő részében is jogerőre emelkedett.

[109] A felülvizsgálat elsődleges tárgyi feltétele, hogy kizárólag a bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen vehető igénybe. Mivel a másodfokú bíróság ügydöntő határozata nem emelkedett jogerőre, a jogi személy vonatkozásában a Jszbt. 24. § (2) bekezdés 1. mondata szerinti felülvizsgálati eljárás lefolytatásának törvényi feltételei nem állnak fenn.

[110] A Be. 462. § 1. mondata szerint a bíróság a jogerősítési záradékot és a véglegessé válási záradékot indítványra vagy hivatalból kijavíthatja vagy pontosíthatja, ha ezt az utóbb felmerült körülmények szükségessé teszik.

[111] Jogerősségi záradékkal tévesen ellátott bírósági határozattal szemben nincs helye felülvizsgálatnak, a záradékot az alapügyben eljárt bíróság hatályon kívül helyezheti (BH 2015.151.).

[112] Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

[113] Felhívta a törvényszéket, hogy az ítélet jogerősítő záradékát az 1. számú kft. jogi személy tekintetében törölje, és a másodfokú ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése vonatkozásában a másodfellebbezési jogot biztosítsa.