PÜ BH 2025/87

[1] Az I. rendű alperes tulajdonosa és ügyvezetője a II. rendű alperesnek. A felperes és az I. rendű alperes 2016 februárjában ismerkedtek meg, utána a felperes a barátnőivel sítúrán vett részt. Az I. rendű alperes a 2016. március 4-én megküldött sms üzenetében javasolta a kapcsolatuk szorosabbra fűzését és azt, hogy költözzenek egy lakásba. A felperes ezt követően egy héten belül a lakóhelyéről (a továbbiakban: Sz családi ház) az I. rendű alperes ingatlanába (a továbbiakban: W utcai ingatlan) költözött. Ezután innen járt dolgozni a fodrászüzletébe a gépkocsijával. Az I. rendű alperes 2016 áprilisában a felperes használatába adott személygépkocsit, azt biztonságosabbnak tartotta a B-Sz közötti közlekedésre.

[2] A felperes és az I. rendű alperes elhatározták a W utcai ingatlan tetőterének az együttélés, a közös háztartás feltételeinek megteremtése érdekében történő beépítését úgy, hogy az biztosítsa a felperes gyermeke és az I. rendű alperes gyermekei lakhatását, részükre szobák, önálló vizesblokk és terasz kialakításával. A tervek 2016 májusában elkészültek, a tetőtér átalakítása 2016 július végére, augusztus elejére megvalósult, ezt követően átalakították az alsó szintet is. Az építkezés során a felperes gyermeke és az I. rendű alperes egyik gyermeke többször segített, segédmunkát végeztek, amiért az I. rendű alperes fizetett. A felperes gyermeke az átalakítási munkálatok befejezése után költözött az ingatlanba, onnan járt iskolába.

[3] Az I. rendű alperes 2016-ban tárgyalásokat folytatott egy újabb ingatlan (a továbbiakban: J utcai ingatlan) megvásárlásáról. Az alperesek 2017. május 8-án vásárolták meg a J utcai ingatlant, melyben körítő falakat emeltek és teremsportolásra alkalmas helyiségegyüttest alakítottak ki, melyet bérbeadás útján hasznosítottak.

[4] A felperes testvére 2017 februártól októberig az Sz családi házba költözött a családjával. A felperes az ingatlanban található szobájának használatát átadta testvére gyermekének.

[5] A II. rendű alperes 2017. május 11-én megvásárolta az Sz ingatlan (a továbbiakban: Sz ingatlan) 123/1596 tulajdoni illetőségét. Ezt az üzlethelyiséget átalakította a felperes számára fodrászüzletté, amit a felperes 2018-ban birtokba vett.

[6] A felperes és az I. rendű alperes 2017. július 15-én kötött házasságot. Évente többször utaztak külföldre. 2019 január közepén elutaztak, 2019. január 31-én tértek haza. A felperes még aznap elköltözött az I. rendű alperestől, ekkor megszűnt az életközösségük.

[7] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy közte és az I. rendű alperes között a házassági életközösség 2016. március 1-jétől 2019. január 31-ig állt fenn. További keresete arra irányult, hogy az alperesek tűrjék tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a W utcai és a J utcai ingatlanok meghatározott hányadát érintően házastársi közös vagyon jogcímén. Az így létrejött közös tulajdon megszüntetését kérte.

[8] Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. rendű alperes védekezése szerint a házasságkötést megelőzően nem élt élettársi kapcsolatban a felperessel, életközösségük a házasságkötés időpontjától 2018. november 1-jéig állt fenn. A megosztani kért vagyontárgyak a különvagyonába tartoznak.

[9] Az elsőfokú bíróság – kijavított – közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes életközössége 2016. május 1-jétől 2019. január 31-ig állt fenn. Vizsgálta, hogy mikortól állapítható meg az élettársi kapcsolat feltételeinek: az érzelmi és gazdasági közösségnek, a közös gazdasági célnak és az együttlakásnak az együttes fennállása. A tanúvallomások mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy érzelmi kapcsolatuk a 2016 februári megismerkedésüket követően március 4-én már fennállt. A felperes az I. rendű alperes 2016. március 4-i sürgetése után egy héten belül, március első felében a W utcai ingatlanba költözött. Az elsőfokú bíróság az ítélet tényállásában rögzítette, hogy a felperes és az I. rendű alperes kapcsolata 2016. április végére annyira elmélyült, hogy megbeszélték: a W utcai ingatlant úgy bővítik, hogy a gyermekeik is tudják használni. A felperes a közös háztartás kiadásaihoz hozzájárult, egy fiókban helyezte el a mindennapos kiadások fedezéséhez szükséges pénzösszeget. Az építkezés tervei 2016 májusában készültek el. A felperes az építkezés alatt adminisztratív munkát végzett az alpereseknek, melynek ellenértékét a felperes az I. rendű alperesnek adta, „az építkezésbe ez a pénz is befolyt”.

[10] A felperes és az I. rendű alperes házassági életközössége 2019. január 31-én szűnt meg.

[11] Az I. rendű alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét – egyéb, a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett rendelkezés mellett – részben megváltoztatta, az életközösség kezdő időpontját 2017 május elejében határozta meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

[12] A másodfokú bíróság a tényállást az elsőfokú bíróságétól részben eltérően állapította meg. E szerint a felperes és az I. rendű alperes a W utcai ingatlan bővítését követően költözött össze ebben az ingatlanban. Az I. rendű alperes 2017 május elején a felperes gazdasági céljainak megvalósítása érdekében döntött úgy, hogy a II. rendű alperes megvásárolja a Sz ingatlan meghatározott tulajdoni illetőségét, azért, hogy ott fodrászüzletet alakítsanak ki a felperes részére.

[13] A felperes keresetlevelében 2016. március 1-jét jelölte meg az élettársi kapcsolat kezdő időpontjaként, azonban az élettársi kapcsolat fogalmi elemeit megalapozó tényeket nem adott elő. Állítása szerint az I. rendű alperes 2016 áprilisában megkérte arra, hogy mint egyéni vállalkozó állítson ki számlát irodai szolgáltatásról a II. rendű alperes részére. 2016 áprilisától novemberig 1 600 000 forintról állított ki számlát a II. rendű alperesnek, ezt az összeget a II. rendű alperes neki átutalta, ő pedig átadta az I. rendű alperesnek. Az I. rendű alperes ötlete volt, hogy az építkezéshez szükséges összeget így biztosítsák. A felperes személyes meghallgatása során ezzel szemben azt adta elő, hogy segített adminisztratív munkát végezni az I. rendű alperesnek, az ezért neki kifizetett összeget visszaadta az I. rendű alperesnek. Ez a pénz az építkezésbe folyt be. Az I. rendű alperes mindezt nem cáfolta, de a felperes tényelőadást nem tett arra, hogy milyen adminisztratív munkát, milyen rendszerességgel, melyik építkezés idején végzett, milyen építkezést finanszíroztak ebből.

[14] A felperes gyermekének és az I. rendű alperes fiainak tanúvallomása cáfolta a felperesnek azt az állítását, hogy 2016 március elejétől közös háztartásban élt az I. rendű alperessel. Az I. rendű alperes egyik gyermekének tanúvallomása szerint az I. rendű alperes 2016 májusában mutatta be neki a felperest, aki azon a nyáron egyszer-egyszer náluk aludhatott. A felperes gyermekének tanúvallomása alapján teljes bizonyossággal csak azt lehetett megállapítani, hogy a felperes és az I. rendű alperes „összeköltözése” egy folyamat eredménye volt, 2016 márciusában biztosan nem történt meg. Vallomásukat nyomatékkal kellett értékelni.

[15] A felperes és az I. rendű alperes egyező előadása alapján nem kétséges, hogy a W utcai ingatlan átalakítása az együttélés, a leendő közös háztartás feltételeinek a megteremtése érdekében történt.

[16] A felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy egy fiókban közösen helyeztek el pénzt, amiből a bevásárlásokat finanszírozták. Egyébként is nem alapozza meg a gazdasági közösség fennállását csupán az együttélés mindennapi kiadásainak közös viselése. Nem lehetett tehát megállapítani, hogy az élettársi életközösség 2016 március elejétől fennállt.

[17] Az érzelmi kapcsolat kialakult a felperes és az I. rendű alperes között, az együttlakás is megvalósult az építkezés után, de a W utcai munkálatokat követő közös gazdálkodásnak minősíthető tevékenységről a felek nem tettek tényállítást. Ilyennek csak a 2017 májusi Sz ingatlanvásárlás tekinthető.

[18] Az I. rendű alperes az ügyvezetése alatt álló II. rendű alperes gazdasági tevékenységét úgy alakította, hogy azzal a felperes gazdasági tevékenységét, vállalkozását segítse. Ez a gazdasági együttműködés elegendő volt a gazdasági közösség létrejöttének megállapításához. Az Sz ingatlan megvásárlásának szándéka nyilvánvalóan nem a szerződés megkötésének napján keletkezett, de konkrét adat hiányában az adásvételi szerződés megkötésének 2017. május 11-i időpontjához viszonyítva 2017 május elejében lehetett megállapítani az életközösség kezdetét. Ez az időpont az, amikortól kétséget kizáró módon megállapítható az élettársi életközösség valamennyi elemének a megvalósulása.

[19] Az életközösség 2019. január 31-én szűnt meg.

[20] A jogerős közbenső ítélet ellen elsődlegesen az elsőfokú közbenső ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése és – tartalma szerint – az elsőfokú közbenső ítélet részbeni megváltoztatása, annak megállapítása, hogy a felperes és az I. rendű alperes között az életközösség 2016. március 4. és 2019. január 31. között állt fenn; másodlagosan az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyása iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Megsértett jogszabályhelyként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk. 6:62. § (1) bekezdését, a 6:514. § (1) bekezdését, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdését és 380. § c) pontját jelölte meg.

[21] Érvelése szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor az elsőfokú bírósággal ellentétben „az összeköltözést” és a gazdasági együttműködést nem állapította meg, ezzel megsértette a Ptk. 6:514. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az I. rendű alperes 2016 áprilisában egy gépkocsit biztosított a felperesnek, aki ezzel járt át naponta dolgozni a fodrászüzletébe, miután az Sz családi házból elköltözött az I. rendű alpereshez. A felperes gyermeke tanúvallomásában valóban említette, hogy a felperes 2-3 hónap múlva költözött az I. rendű alpereshez, azonban tanúvallomása további részében egyértelműen nyilatkozott arról, hogy a felperes költözése 2016 márciusában megtörtént. A másodfokú bíróságnak a tanúvallomás egészét értékelnie kellett volna.

[23] Ugyancsak tévedett a másodfokú bíróság, amikor a gazdasági kapcsolat megállapíthatóságát is kizárta 2016 márciusa után, illetve 2016 augusztusát követően egészen 2017 májusáig. Az I. rendű alperes gyermeke tanúvallomása során azt nyilatkozta, hogy a W utcai ingatlant érintő építkezés azért történt, hogy a felperes gyermekének és az I. rendű alperes három gyermekének legyen külön szobája, 2016 szeptemberében azt már be is rendezték. Elismerte azt is, hogy a felperes gyermeke is részt vett az építkezésen.

[24] A másodfokú bíróság megállapította a 2016 márciust követő számlázást, azt, hogy az így keletkezett jövedelem befolyt az építkezésbe. A W utcai ingatlanban egy dobozban tartották a pénzüket, abból történt a kifizetés. Ezért iratellenes a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy 2016. márciustól gazdasági kapcsolat, illetve közös gazdasági cél nem volt a felperes és az I. rendű alperes között.

[25] Ugyancsak iratellenes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek nem tettek tényállítást a W utcai ingatlant érintő munkákat követő közös gazdálkodásnak tekinthető tevékenységükről. Ezzel szemben a felperes mindvégig azt állította, hogy a W utcai ingatlant érintő építkezés közös építkezés volt, a gazdasági kapcsolat fennállt, miért kellett volna külön tényelőadást tennie arra, hogy 2016 augusztusát követően is megvalósult a közös gazdálkodás. Azt állította, hogy az építkezés során is gazdasági kapcsolat volt közte és az I. rendű alperes között. Közösen gazdálkodtak az építkezés alatt, azt közösen finanszírozták. Ellátta a háztartási munkát, közösen utazott az I. rendű alperessel, barátokat fogadtak. Az I. rendű alperes elismerte, hogy 2016 augusztusában kérte meg a felperes kezét. Elhatározták, hogy házasságot kötnek, és szervezték a fodrászüzlet megvásárlását.

[26] A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az Sz ingatlan adásvételi szerződését 2017. május 11-én írták alá. Ennek az ingatlannak az adásvételi szerződését az alperesek nem csatolták, csak a tulajdoni lap másolatot, a felperes sem tudta csatolnia a szerződést, mert nem volt a birtokában. Az elsőfokú eljárás során valóban nem nyilatkozott a szerződés aláírásának időpontjáról, mert ennek a dátumnak nem volt jelentősége az életközösség kezdő időpontjának meghatározása szempontjából, továbbá a perfelvételi eljárás során elállt az Sz ingatlan iránti igényétől, ezért sem volt szükséges az adásvételi szerződés csatolása. A másodfokú bíróság azonban az életközösség kezdő időpontjának megállapítása szempontjából az ingatlan megvásárlásának jogi jelentőséget tulajdonított, erre hivatkozva állapította meg az életközösség kezdetét. Ezzel olyan új tényállási elem került a jogerős közbenső ítélet indokolásába, amiből a másodfokú bíróság jogi következtetést vont le. Nincs az iratok között az adásvételi szerződés, csak az ingatlan tulajdoni lap másolata a szerződés benyújtása időpontja, érkezési idejének (2017. május 31.) megjelölésével. Ez pedig nem azonos az adásvételi szerződés megkötésének időpontjával.

[27] A felperes a másodfokú bíróság ítéletének kézbesítését követően felkereste az Sz ingatlan eladóját, aki átadta részére az adásvételi szerződés egy példányát, amin a keltezés időpontja 2016. december 21. A felperes tudja, hogy a felülvizsgálati eljárás során nem lehet új bizonyítékot csatolni, azonban mégis csatolta a dokumentumot felülvizsgálati kérelméhez annak alátámasztására, hogy a másodfokú bíróság súlyos jogszabálysértést követett el, amikor részben megváltoztatta az elsőfokú döntést.

[28] Az I. rendű alperessel 2016 őszén elhatározta az Sz ingatlan megvásárlását. A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg az adásvételi szerződés aláírásának időpontját, mert erre vonatkozó okirati bizonyíték nem állt a rendelkezésére, ezért iratellenes az a megállapítása is, hogy ezen szerződés létrejöttének időpontjához köthető az élettársi kapcsolat kezdő időpontja.

[29] A Ptk. 6:514. §-a alapján minden törvényi feltétel fennállt az élettársi kapcsolat és annak 2016 márciusi kezdő időpontja megállapíthatóságához, mert ekkor az érzelmi kapcsolat, a gazdasági közösség és az együttlakás is megvalósult. Megtörtént az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség teljesítése is [Ptk. 6:62. § (1) bekezdés], mert közösen gazdálkodott az I. rendű alperessel, egymást segítették, a vagyontárgyak megszerzésére irányuló céljukat kifejezésre juttatták. Ezt igazolja az, hogy a W utcai ingatlant érintő építkezés kizárólag azért történt, hogy az mindkettőjük gyerekeinek otthona is legyen önálló szobával.

[30] másodfokú bíróság megsértette a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mert csak akkor lehet a bíróság által megállapított tényállást helyesnek tekinteni, ha az nem iratellenes, okszerű, valamint logikai ellentmondásoktól mentes. Ennek azonban a másodfokú bíróság határozata nem felel meg.

[31] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét felülmérlegelte, ennek keretében olyan bizonyítékra hivatkozott, ami nem szerepelt az iratok között. Ha az Sz ingatlan megvásárlásához ítéleti rendelkezést fűzött a bíróság, akkor fel kellett volna tárnia a szerződéskötés körülményeit, azt, hogy ki, mikor, kivel tárgyalt, milyen előzmények vezettek a szerződés megkötéséhez. Enélkül az élettársi kapcsolat kezdő időpontját nem lehetett volna meghatározni. A másodfokú bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a szerződéskötéssel kapcsolatos körülmények tisztázása érdekében a Pp. 380. § c) pontjában foglaltaknak megfelelően. Ehhez képest a másodfokú bíróság olyan adatokat értékelt, melyekre bizonyítási eljárást nem folytatott le. Ebből következően iratellenes tényállást állapított meg, amiből téves jogi következtetést vont le.

[32] másodfokú bíróságnak értékelnie kellett volna a felek perben tanúsított magatartását: azt, hogy az I. rendű alperes a személyes megjelenésre kötelezés ellenére nem jelent meg a tárgyaláson, kioktatás ellenére sem gondoskodott jogi képviseletéről, megakadályozta, hogy az elsőfokú eljárás alatt személyes előadást tegyen az együttlakásra, a gazdasági kapcsolatra és egyéb tényekre.

[33] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati eljárási költsége megtérítésére irányult. Kiemelte: a felperes nem adta indokát annak, hogy az általa iratellenesnek minősített megállapítások milyen jogszabálysértést valósítottak meg. A másodfokú bíróság a bizonyítékok alapján a tényállást az elsőfokú bíróságtól részben eltérően állapította meg, az elsőfokú bíróság határozata nem szenvedett olyan hiányosságban, ami az érdemi felülbírálat akadálya lett volna. A másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 380. § c) pontjában foglaltakat, mert lehetősége volt arra, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a tényállást az elsőfokú bíróságtól részben eltérően állapítsa meg. Az e körben tett megállapításai helytállóak és okszerűek. A felperes nem hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság megsértette volna a Pp. 369. § (3) bekezdés a) vagy c) pontját. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak, de nem állnak fenn a jogerős határozat mérlegelhető hatályon kívül helyezésének (Pp. 381. §) indokai sem.

[34] A másodfokú bíróság levezette, hogy az életközösség egyes elemei mely időpontban valósultak meg, ebben a körben milyen tényeket, hogyan értékelt. Megállapításai helytállóak, logikusak voltak, azokból más következtetést nem lehetett levonni. Mérlegelése okszerű, az adatok értékelése ellentmondásmentes volt. Az a körülmény, hogy a másodfokú bíróság a felperes gyermeke tanúvallomásának egy részét idézte, nem jelenti azt, hogy a tanúvallomást ne teljes egészében értékelte volna. Csupán a jogvita eldöntése szempontjából releváns részt emelte be határozatába.

[35] A felülvizsgálati eljárásban nem csatolható új bizonyíték, a felperes ezt mégis megtette, ennek figyelmen kívül hagyása indokolt. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének sincs helye, a Kúria a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[36] A felülvizsgálati kérelem az alábbiakban kifejtettek szerint – részben – megalapozott.

[37] A Pp. 406. § (1) bekezdésében és a 424. § (3) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.

[38] A felperes felülvizsgálati kérelmében – továbbiak mellett – a másodfokú bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét is sérelmezte, azt állította, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó 279. § (1) bekezdését.

[39] A Pp. 406. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálata csak az ügy érdemi eldöntésére kiható jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Jogszabálysértésnek minősül a megalapozatlan ítélet meghozatala is. Megalapozatlanságról csak akkor lehet szó, ha a tényállás felderítetlen maradt, a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen és logikai ellentmondásokat tartalmaz. A mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott: a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére csak kivételesen és abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat iratellenes, kirívóan okszerűtlen, logikátlan, illetve ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (Legfelsőbb Bíróság Pfv.21.680/2006., megjelent: EBH 2006.1526.). A Kúria egységes gyakorlata szerint önmagában nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Kizárólag az minősíthető kirívóan okszerűtlen mérlegelésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011., megjelent: BH 2013.119., Kúria Pfv.20.827/2021/4.).

[40] A Kúria ezeknek az elveknek a figyelembevételével vizsgálta a felperes bizonyítás eredményének jogszabálysértő mérlegelésére tett állításait, és állapította meg, hogy a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül jutott az elsőfokú közbenső ítélettől eltérő jogi következtetésre a felperes és az I. rendű alperes közötti élettársi kapcsolat tartalmi elemeinek fennállása és ebből következően az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának meghatározásakor.

[41] A másodfokú bíróság közbenső ítélete [131] bekezdésében fejtette ki azt az álláspontját, hogy a felperes a keresetlevelében az életközösség kezdeteként 2016. március 1-jét jelölte meg, de az élettársi kapcsolat fogalmi elemeit megalapozó konkrét tényeket nem adott elő. A felperes keresetlevelében valóban csak annyi tényállítást tett, hogy 2016. március 1-jétől élt élettársi kapcsolatban az I. rendű alperessel. Az I. rendű alperes ellenkérelmében vitatta a felperesnek ezt az állítását, azt állította ezzel szemben, hogy életközösségük csak a házasságkötéssel kezdődött. A felperes erre tekintettel a válasziratában tett részletes tényelőadást az élettársi kapcsolat tartalmi elemeire: ennek keretében hivatkozott a W utcai ingatlant érintő építkezésre, továbbá az Sz ingatlan tulajdoni illetőségének megvásárlására, és több bizonyítási indítványa mellett kérte kötelezni az I. rendű alperest az Sz ingatlant érintő adásvételi szerződés csatolására.

[42] A Ptk. 6:514. § (1) bekezdésében foglaltak szerint élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együttélő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban. Az élettársi kapcsolat tartalmi eleme tehát az életközösség, ami közös háztartásban megvalósuló együttélést, gazdasági és érzelmi közösséget jelent.

[43] Az érzelmi kapcsolat az I. rendű alperes által sem vitatottan már a megismerkedésüktől fennállt közöttük. Az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást folytatott le a közös háztartásban megvalósuló együttélés kezdetének megállapítása érdekében. Ennek során mérlegelte a felperes és az I. rendű alperes által előadottakat, valamint a meghallgatott tanúk vallomásaiban foglaltakat. A másodfokú bíróság ezzel szemben nyomatékkal vette figyelembe a felperes gyermekének és az I. rendű alperes gyermekének a tanúvallomását. A többi tanú vallomását pedig nem értékelte, amit azzal indokolt, hogy a tanúk alapvetően az összeköltözés, az együttlakás körében tudtak nyilatkozni (jogerős közbenső ítélet [136] bekezdés), illetve csak közvetett módon, a felek elmondásából szerzett tudomásukról számoltak be, és az összeköltözésről, a közös háztartásról nem volt tudomásuk (jogerős közbenső ítélet [139] bekezdés). A másodfokú bíróságnak ez a mérlegelése azonban kirívóan okszerűtlen. A felperes gyermeke ugyanis 2022. október 20-i meghallgatásakor a másodfokú bíróság által értékelt azon tényen kívül, hogy a felperes pár hónap után aludt heti 5-6 alkalommal az I. rendű alperesnél, azt is előadta, hogy a felperes „a síelés után egyből az alpereshez ment, összepakolt és odaköltözött”, továbbá egyértelműen azt adta elő, hogy az átépítés nyár eleji kezdetekor már életvitelszerűen ott élt.

[44] A másodfokú bíróság nem értékelhette volna kiemelten az I. rendű alperes gyermekének tanúvallomását, mert a tanú maga mondta el a 2023. október 3-i meghallgatáson, hogy nem volt kiegyensúlyozott a kapcsolata a felperessel: „nem mondom, hogy haragban voltam a felperessel, de távol tartottam magamat tőle, előttem az ő nevét kimondani nem lehetett. A nagymamám félve mondta ki a nevét akkor, amikor a húgomtól hallotta, hogy szétmentek a peres felek, és ezt elmondta nekem.”. A tanútól ezért nem volt elvárható elfogulatlan tanúvallomás tétele. Ezen túlmenően a tanú vallomása – az, hogy a felperes nem is költözött az I. rendű alperes ingatlanába – még az I. rendű alperes előadásával is ellentétes.

[45] Alapos a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése is, hogy a meghallgatott további tanúk pedig a közös háztartás kezdő időpontját illetően egybehangzóan nyilatkoztak úgy, hogy az már 2016 márciusában megvalósult. A másodfokú bíróság a jogerős közbenső ítélet [136] és [139] bekezdéseiben ellentétesen rögzítette a tanúvallomások értékelése mellőzésének indokait, továbbá a tanúk a másodfokú bíróság megállapításával szemben nemcsak közvetetten, a felektől szerezték a tudomásukat. Egyes tanúk közvetlenül tapasztalták a felperes elköltözését, és el is mondták a tanúvallomásukban, hogy azt miből észlelték. Egy másik tanú pedig ezt az információt előadása szerint nem a felperestől, hanem az I. rendű alperestől szerezte. Ezeket az egybehangzó, érdektelen tanúvallomásokat nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni. A másodfokú bíróság ezért a tanúvallomások kirívóan okszerűtlen mérlegelésével állapította meg az elsőfokú bíróság által megállapított 2016. márciusi időponttól eltérően a felperes és az I. rendű alperes közös háztartása kialakításának kezdő időpontját.

[46] A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak a jogerős közbenső ítélet [127]–[128] bekezdésében kifejtett azzal az álláspontjával, amely szerint az élettársi jogviszony Ptk. 6:514. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmi elemei közül a gazdasági közösség már nem értelmezhető a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 578/G. § (1) bekezdése szerinti joghatás (a szerzésben való közreműködés arányában történő tulajdonszerzés) figyelembevételével kialakult értelmezésnek megfelelően. A Ptk. szerinti élettársi jogviszony fogalmi elemeit a Ptk. 6:516. §-ában rögzített törvényes vagyonjogi rendszerrel összhangban kell értelmezni, amely szerint az élettársak önálló vagyonszerzők. A gazdasági közösség létrejöttéhez ezért nem követelhető meg olyan szigorú gazdasági együttműködés, mint a régi Ptk. szerinti jogviszony esetében. Az élettársi kapcsolat a Ptk. Hatodik Könyvének Harmadik részében szabályozott szerződéses jogviszony, melyre a kötelmek és a szerződési jog szabályai közvetlenül alkalmazandók. A feleket ezért ebben a jogviszonyban is terheli a Ptk. 6:62. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatási és együttműködési kötelezettség. Ezt a kötelezettséget az élettársi jogviszony vagyonjogi joghatásaival összhangban értelmezve a gazdasági közösség létrejöttéhez és fennállásához szükséges és elegendő, ha az önálló vagyonszerző felek az önálló gazdálkodásukat egymásra tekintettel, egymást segítve, közös célok elérése érdekében alakítják.

[47] Az élettársi kapcsolat lényege – a már kifejtettek szerint – az életközösség, ami a közös háztartásban való együttélést, a gazdasági és érzelmi közösséget jelenti. Az élettársi kapcsolat egyik tartalmi eleme tehát a gazdasági közösség. Az élettársak gazdasági (érdek)közössége szorosan összefügg magának az élettársi kapcsolatnak a létrejöttével és fennállásával. Az egymással érzelmi kapcsolatban, közös háztartásban élő felek önálló gazdálkodásának módja és célja, az egyes konkrét vagyontárgyak megszerzésére irányuló közös akarata ugyanis – éppen a gazdasági közösségükre figyelemmel – a közöttük megvalósuló vagyonelkülönítés ellenére kölcsönösen kifejezésre juttatja azt a közös törekvésüket, hogy az együttélésük alatt, az egymás közötti munkamegosztáson alapuló együttműködésük eredményeként elért vagyongyarapodásukat mindketten a közös céljaik szolgálatába (például a közös otthon megteremtése, a közös háztartás, valamint a saját és a gyermekek megélhetéséhez, felneveléséhez, illetve taníttatásához szükséges költségek fedezése) állítják.

[48] Ezzel összefüggésben arra mutat rá a Kúria, hogy a Ptk. 6:516. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében, ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. A Ptk. tehát alapvetően megváltoztatta az élettársak vagyonjogi rendszerét a régi Ptk.-hoz képest, mivel a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése értelmében az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködés arányában közös tulajdont szereztek. Mindebből az következik, – ahogyan azt a másodfokú bíróság is megállapította – hogy a Ptk. alkalmazása során már nem lehetséges a gazdasági közösség olyan megszorító értelmezése, mint amilyen indokolt volt annak az élettársi kapcsolatnak a megállapíthatósága érdekében, melynek keretei között a régi Ptk. szabálya értelmében az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködés arányában közös tulajdont szereztek.

[49] A másodfokú bíróság azonban a gazdasági közösség kezdetét illetően a Pp. 279. § (1) bekezdés megsértésével kirívóan okszerűtlen következtetésre jutott, és ennek eredményeként a Ptk. 6:514. § (1) bekezdés megsértésével állapította meg az élettársi kapcsolat kezdő időpontját az elsőfokú bíróságtól eltérően.

[50] A régi Ptk. szerinti gazdasági közösség megállapíthatóságát is megalapozta, ha az élettársak közös elhatározással az egyikük ingatlanán az együttélésük feltételeinek biztosítása érdekében különféle beruházásokat végeztek, pl. az ingatlant átalakították, bővítették (Kúria Pfv.II.20.197/2020/3.). Ebből következően a gazdasági közösség Ptk. szerinti kevésbé megszorító értelmezése nem vezethet ezzel ellentétes következtetésre.

[51] jogerős közbenső ítélet is rögzítette, hogy a felek egyező előadása alapján nem kétséges: a W utcai ingatlan átalakítása az ebben az ingatlanban való közös együttélés, a leendő közös háztartás feltételeinek a megteremtése érdekében történt (jogerős közbenső ítélet [140] bekezdés), a tetőtér beépítését azért határozták el, hogy a gyermekeik is tudják azt használni.

[52] A bővítés tervei 2016 májusában elkészültek, a tetőtér átalakítása 2016 július végére, augusztus elejére megvalósult. Az a tény, hogy a tervek 2016 májusában rendelkezésre álltak, azt is jelenti, hogy már ezt megelőzően elhatározták az ingatlan bővítését, ennek megvalósítása érdekében gazdaságilag együttműködtek. Ettől kezdődően ezért a gazdasági közösségük fennállása is megállapítható volt.

[53] 2016 májusában fennállt az élettársi életközösség valamennyi további eleme, az érzelmi közösség és a közös háztartásban való együttélés is. Megalapozottan jutott tehát arra a következtetésére az elsőfokú bíróság, hogy az élettársi kapcsolat kezdő időpontja 2016. március 1-jétől nem, de 2016. május 1-jétől megállapítható volt; a másodfokú bíróság pedig kirívóan okszerűtlen mérlegeléssel jutott ettől eltérő álláspontra.

[54] A Kúria a kezdő időpontot illetően egyetértett az elsőfokú bírósággal, ezért nem volt jelentősége annak, hogy az Sz ingatlant érintő adásvételi szerződés megkötésének időpontja a felperes felülvizsgálati kérelemben tett állításának megfelelően 2016. december 21. vagy a másodfokú bíróság által megállapított 2017. május 11. volt.

[55] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében (az élettársi kapcsolat kezdő időpontja) hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét ebben a körben helybenhagyta.