BK ÍH 2025/9.

I. Az eljárást megszüntető nem ügydöntő végzés ellen nincs helye perújítás kezdeményezésének.

II. A perújítás megengedhetőségéről való döntéssel összefüggésben az eljárási forma megválasztása kapcsán nincs mérlegelési lehetősége a bíróságnak, hanem kötelező szabály a tanácsülésen történő döntéshozatal ugyanúgy az esetleges jogorvoslati eljárásban is [Be. 637. § (1) bekezdés, 643. § (2) bekezdés, 645. § (4) bekezdés].

A törvényszék végzésével a pótmagánvádló jogi képviselője által előterjesztett, a Be. 637. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt perújítási okra alapított perújítási indítványt elutasította. A perújítással támadott határozatban a törvényszék másodfokú tanácsa hatályon kívül helyezte a járásbíróságnak a csalás vétségének kísérlete [Btk. 373. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] miatt hozott felmentő ítéletét, és a büntetőeljárást megszüntette arra való tekintettel, hogy a vádat nem az arra jogosult emelte, ez pedig a Be. 567. § (2) bekezdés c) pontjában rögzített eljárást megszüntető ok.

A perújítást elutasító végzés ellen az indítványt előterjesztő jogi képviselő élt fellebbezéssel, melyben a perújítási indítványában foglaltakat ismételte meg, kérve a perújítás elrendelését a terheltek terhére. A pótmagánvádló jogi képviselője beadványában kérte nyilvános ülés tartását.

A perújítási indítványt elutasító törvényszéki végzésre a pótmagánvádló is tett észrevételt. Ebben a Be. 742. § (4) bekezdésére hivatkozással kérte „nyilvános tárgyalás tartását”, kifogásolva azt, hogy a másodfokú bíróság zárt tanácsülésen kíván dönteni a felülbírálatról. Kifejtette, hogy a terheltek elkövették a csalást, amely közvádas bűncselekmény, az alapeljárásnak nem „magánvádas eljárásnak” kellett volna lennie. Törvénysértőnek tartotta, hogy az alapügyben a vádat nem az ügyész képviselte. Sérelmezte továbbá, hogy az alapügyben eljárt bíróság a pótmagánvádlót mint a vád képviselőjét kiküldte a tárgyalóteremből a kihallgatás idejére, így nem gyakorolhatta eljárási jogait.

A perújítás megengedhetőségének tárgyában másodfokon döntő ítélőtábla a törvényszék végzése elleni fellebbezést a Be. 645. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta el.

A pótmagánvádló jogi képviselőjének fellebbezése alaptalan.

Az ítélőtábla – a fellebbezés és a pótmagánvádlói észrevétel nyilvános ülés tartása iránti indítványára tekintettel – mindenekelőtt a perújítás megengedhetőségéről szóló döntés meghozatalának eljárási formájára tér ki. A Be. a perújítás megengedhetőségéről való döntéssel összefüggésben az eljárási forma megválasztása kapcsán nem ad mérlegelési lehetőséget a bíróságnak, hanem kötelező szabályként mondja ki a tanácsülésen történő döntéshozatalt [Be. 643. § (2) bekezdés]. A Be. 645. § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy a törvényszék végzése elleni fellebbezést az ítélőtábla tanácsülésen bírálja el. A Be. 427. § (1) bekezdéséből fakadóan a tanácsülésen a tanács tagjai és a jegyzőkönyvvezető lehet jelen, a tanácsülésen más nem vehet részt. Abból adódóan, hogy a törvény kötelezően előírja a perújítási indítvány és az az ellen bejelentett fellebbezés tanácsülésen történő elbírálását, nyilvános ülés indítványozásának nincs helye. Az eljárási törvény nem ad lehetőséget arra, hogy a bíróság a perújítási indítványról olyan eljárási formában döntsön, ahol a pótmagánvádló és jogi képviselője, esetleg a terheltek és védőik jelen lehetnének. A perújítás megengedhetőségéről a bíróság a Be. 643. § (3) bekezdéséből következően az iratok alapján dönt, az e tárgyban folytatott eljárása során az írásbeliség érvényesül: az érintetteknek a bíróság megküldi az ellenérdekű fél beadványát, amelyre írásban tehetnek észrevételt. A tárgyalás tartásának indítványozási jogával összefüggésben az ítélőtábla megjegyzi, hogy a pótmagánvádló által felhívott Be. 742. § (4) bekezdése e jogot a büntetővégzés kapcsán biztosítja, nem a perújítási eljárásban.

Az ítélőtábla a törvényszéki végzés felülbírálata során megállapította, hogy a törvényszék a perújítás megengedhetősége iránti eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, az előzményi adatok körében az alapügyben hozott határozatok releváns adatait pontosan rögzítette.

Helyesen ismerte fel a törvényszék egyfelől azt, hogy az alapügyben hozott másodfokú határozat – mely az elsőfokú felmentésről rendelkező ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette – nem ügydöntő végzés volt, másfelől azt, hogy a Be. 637. § (1) bekezdése értelmében perújításnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben van helye.

Jelen esetben a perújítás megengedhetőségéről döntő bíróságnak még azt sem kell vizsgálnia, hogy a Be. 637. § (1) bekezdésének a)–g) pontjaiban felsorolt valamely perújítási ok fennáll-e, illetve a perújítási indítvány által hivatkozott e) pont megállapítható-e, hiszen a perújítással támadott határozat az ezt megelőző, alapvető törvényi feltételnek sem felel meg: az nem volt ügydöntő határozat.

Az alapügy egy hatályon kívül helyező és eljárást megszüntető nem ügydöntő végzéssel ért véget. Az ilyen határozattal szemben az eljárási törvény (Be.) nem teszi lehetővé a perújítási indítvány benyújtását és a perújítás elrendelését.

Mindemellett az ítélőtábla a felhívott perújítási ok részletesebb vizsgálata nélkül mindössze azt jegyzi meg, hogy a Be. 637. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozó perújítási indítványnak egyébiránt meg kell felelnie a Be. 637. § (3) bekezdésében foglalt többletfeltételnek is a perújítás elrendeléséhez.

Az azzal kapcsolatos érvelés, hogy az alapügyben eljárt járásbíróság jogellenesen küldte ki a tárgyalóteremből a pótmagánvádlót a terheltek kihallgatásának idejére, a perújítás szempontjából nem bír relevanciával. A perújítás ugyanis a ténybeli hibában szenvedő jogerős ítélet korrigálására szolgáló rendkívüli perorvoslat, a hivatkozott hiányosság pedig eljárási szabálysértés lehetne. Ez nem a perújítás körébe tartozó ténybeli hiba, hanem eljárásjogi kifogás, ezért az a perújítás körében nem vizsgálható, lévén, hogy a perújítás célja nem az eljárási, hanem az alapítélet ténybeli hibáinak kijavítása.

Azzal a pótmagánvádlói észrevétellel kapcsolatban, hogy az alapügyben az ügyészség nem látta el a vádképviseletet és emiatt kellett a pernek „magánvádas eljárásként” folynia, az ítélőtábla a következőkre mutat rá. Ha az alapügyben eljáró nyomozó hatóság azt állapítja meg, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, a Be. 398. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást megszünteti. Az alapeljárásban a rendőrkapitányság ennek megfelelően szüntette meg a büntetőeljárást. Az ez ellen benyújtott panaszt a járási ügyészség megvizsgálta és – mint alaptalant – elutasította; egyúttal tájékoztatta a panaszost a pótmagánvádlói fellépés lehetőségéről. A járási ügyészség 2023. február 23. napján kelt határozatában részletesen kifejtette, hogy a csalás vétségének szükséges tényállási elemei közül melyik hiányzik, ami miatt nem valósult meg bűncselekmény. Amennyiben az ügyészség nem látja megállapíthatónak bűncselekmény elkövetését, nem emel vádat. Ha az ügyészség nem tartotta indokoltnak a vád előterjesztését és képviseletét, a sértettnek nyílik lehetősége a pótmagánvádlóként történő fellépésre. Erre fogalmilag csak közvádra üldözendő bűncselekmények esetén kerülhet sor, ezért az alapeljárás nem is magánvádas, hanem pótmagánvádas eljárás volt, ahol az ügyészség fellépése híján a pótmagánvádló képviseli a vádat.

Mindezek a perújítás kapcsán külön jelentőséggel nem bírtak, az ítélőtábla azonban a pótmagánvádlói észrevételben írtak miatt szükségesnek tartotta az előbbiek rögzítését.

A fentebb kifejtettekből következően a jogi képviselő fellebbezése eredményre nem vezethetett, ezért az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 645. § (5) bekezdésére figyelemmel alkalmazandó Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.