PÜ BH 2025/90

[1] A felperes jogelődje, valamint az alperes és adóstársai között deviza alapú kölcsönszerződés jött létre. Az alperes súlyos szerződésszegésére tekintettel a felperes jogelődje a kölcsönszerződést magánokiratban felmondta – a felmondás 2010. november 12-én hatályosult – majd később a felperesi jogelőd kérelmére közjegyző helyettes végrehajtási záradékot bocsátott ki. Az ennek alapján indult végrehajtási eljárás megszüntetése iránt az alperes pert kezdeményezett. A bíróság ítéletével a végrehajtási eljárást megszüntette.

[2] A fenti előzményeket követően a kölcsönszerződésből fakadó követelést engedményezés útján megszerző felperes előbb fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő, majd az alperes ellentmondása nyomán perré alakult eljárásban a kölcsönszerződésből eredően 16 297 366 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesi jogelőd és az alperes között a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 205. § (1) bekezdése és az 523. § (1) bekezdése alapján devizaalapú kölcsönszerződés jött létre. Az alperes súlyos szerződésszegése következtében a régi Ptk. 321. § (1) bekezdése és 525. § (1) bekezdése e) pontja alapján a szerződés a felperesi jogelőd felmondásának hatályosulásával megszűnt. A felperes mint jogutód a szerződésből eredő követelést az alperessel szemben jogosult volt érvényesíteni a régi Ptk. 328. § (1) bekezdése és 329. § (1) bekezdése szerint. Ezért az elsőfokú bíróság 16 297 366 forint megfizetésére kötelezte az alperest.

[4] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság határozata indoklásában részletesen kifejtette, hogy miért ért egyet az elsőfokú bíróság felmondás érvényessége és hatályosulása kapcsán kifejtett álláspontjával. A fellebbezés további elemeit érdemben nem vizsgálta figyelemmel arra, hogy az alperes fellebbezésében a kölcsönszerződés általa állított érvénytelenségével összefüggésben nem fejtette ki azokat az eljárási és anyagi jogi indokokat, amelyek alapján e kérdésben dönthetett volna. Kifejtette azt is, hogy a másodfokú eljárásban az ellenkérelmet megváltoztatni nem lehet [Pp. 373. § (1) bekezdés], és a fellebbezésben új tény állítására csak akkor kerülhet sor, ha az új tény a fél önhibáján kívüli okból, az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően jutott a fellebbező tudomására vagy következett be [373. § (2) bekezdés], ami jelen esetben nem állapítható meg. Ezért az ellenkérelem változtatásnak minősülő kérelmet, továbbá az alperes által az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott előadásokat érdemben nem bírálta el.

[5] A másodfokú bíróság – az 5. számú ítéletének meghozatala során eljárt bírói tanácstól részben eltérő összetételben meghozott kiegészítő ítéletében felhívta az alperest a másodfokú eljárásban felmerül meg nem fizetett illeték NAV illetékbevételi számlájára 60 napon belül történő megfizetésére.

[6] A jogerős ítélet és a 9. sorszámú kiegészítő ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy a kiegészítő ítélet meghozatalában, az eljáró másodfokú tanács tagjaként az elsőfokú ítéletet meghozó bíró részt vett. Álláspontja szerint ezért mind a 9. sorszámú kiegészítő ítélet, mind az 5. sorszámú ítélet hatályon kívül helyezésének van helye. Állította továbbá, hogy a másodfokú bíróság elsőfokú ítéletet helybenhagyó ítélete azért jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság olyan előzményi határozatban megállapított tényekre alapozta az ítéletét, amely határozatot utóbb hatályon kívül helyezett az abban az ügyben eljáró másodfokú bíróság. Az alperes e hivatkozásaival összefüggésben felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet nem terjesztett elő.

[7] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak miatt érdemi elbírálásra nem alkalmas.

[8] A Pp. 101. § (1) bekezdése szerint a bíróság a felet az eljárást befejező határozatában hivatalból kötelezi a meg nem fizetett illeték, valamint az állam által előlegezett költség államnak történő megfizetésére. A Pp. 355. § (2) bekezdése alapján, ha a bíróság az ítéletben nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező, a mulasztást a hiányosság észlelését követően haladéktalanul pótolja.

[9] A kiegészítés olyan perorvoslat, amely a határozat hiányosságának orvoslására szolgál. A kiegészítés elbírálására az érintett határozatot hozó bíróság jogosult olyan esetekben, ha nem döntött olyan kérdésben, amelyben határoznia kellett volna (Pp. 355. §). A kiegészítő ítélet szempontjából – két aspektusból is – jelentősége van az ítélet teljessége főszabályának [Pp. 341. § (5) bekezdés]. Egyrészt maga a jogintézmény kivételt jelent az elv alól, hiszen az alaphatározat szükségképpen nem felel meg a teljesség követelményének, mivel a kiegészítés éppen a bíróság ítéleti rendelkezésbeli mulasztását hivatott pótolni. Másfelől, épp a teljesség elvéből következik a kiegészítő ítélet hozatalának szükségessége, mert enélkül az ítélet hiányos, a bíróság nem rendelkezett valamely jogszabály értelmében kötelező kérdésről, vagy a meghozott határozat nem terjed ki teljeskörűen a kereseti vagy viszontkereseti kérelemre, ellenkérelemre, beszámítási kifogásra.

[10] Az ítélet kiegészítésére hivatalból és kérelemre is sor kerülhet, és a bírói gyakorlat egyöntetű abban, hogy a bíróság a kiegészítéssel csak az elmulasztott rendelkezést pótolhatja, és mivel a kiegészítés minden esetben az ítélet rendelkező részére vonatkozik, az nem változtathat az eredeti ítélet érdemén (Kúria Pf.II.24.770/2023/2., Pf.IV.24.691/2024/2.). A kiegészítéssel az elmulasztott döntés utólagos meghozatalára kerül sor, ezért egyrészt eljárási értelemben az alaphatározat követelményeinek teljeskörűen meg kell felelnie, másrészt érvényesülnek az ilyen határozatokkal szemben a Pp. 355. § (2)–(8) bekezdéseiben meghatározott szigorú eljárási szabályok is. A kiegészítő ítélet ellen – a lentebb részletezett kivételek mellett – önállóan helye van felülvizsgálatnak (BH 1994.324.). E szabályokból együttesen következik, hogy a kiegészítő ítélettel szemben – a törvényi határidőn belül – a kiegészítő ítéletbe foglalt rendelkezések tekintetében terjeszthető elő felülvizsgálat, azaz, ha kizárólag a kiegészítő ítélettel szemben fogalmaz meg valamely eljárási hibát a fél a felülvizsgálati kérelmében, az nem nyitja meg az utat a kiegészítéssel nem érintett ítéleti rendelkezésekre vonatkozóan ugyanezen okra alapítottan a határozat hatályon kívül helyezésének.

[11] A Pp. a jogbiztonság elvének biztosítására vezette be a jogerő intézményét, amely éppen ezért csak kivételesen, indokolt esetben, szűk körben törhető át. Erre figyelemmel döntött a jogalkotó arról, hogy a jogszabálysértésre alapított, alanyi jogon biztosított felülvizsgálati lehetőséget két módon szűkíti. Ennek megfelelően a Pp 407. §-a objektív alapon meghatározza a felülvizsgálatból kizárt határozatokra vonatkozó szabályokat, amelyek esetén a maga a törvény abszolút jelleggel zárja ki az érintett jogerős ítélet felülvizsgálatát. Ekként – egyebek mellett – nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős ítéletnek a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozó rendelkezései ellen [Pp. 407. § (1) bekezdés c) pont], ami azt jelenti, hogy ilyen esetben a Kúria – a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok tartalmától függetlenül – nem jogosult a felülvizsgálatot engedélyezni.

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmének a jogerős határozat abszolút hatályon kívül helyezésre irányuló hivatkozása (a kiegészítő ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt) ezért nem alapozza, nem alapozhatja meg a felülvizsgálat engedélyezését, miután a fentebb kifejtettek szerint a törvény erejénél fogva a felülvizsgálatból kizárt határozatok esetén a Pp. rendelkezései alapján a Kúriának nincs hatásköre engedélyezni a felülvizsgálatot, ilyen esetben a Pp. kötelező rendelkezése [Pp. 415. § (1) bekezdés d) pont] alapján a Kúria köteles a felülvizsgálati kérelmet visszautasítani (Kúria Pfv.I.21169/2019/2.).

[13] A kizárt felülvizsgálat másik esetkörét a Pp. 408. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza. Ezekben az esetekben a törvény a vagyonjogi perekre nézve határoz meg felülvizsgálati tilalmakat. Az ezen törvényi rendelkezések hatálya alá tartozó esetekben nem abszolút kizárásról van szó, itt a Pp. lehetőséget és kifejezett hatáskört (Pp. 409. §) biztosít a Kúria számára arra, hogy kivételesen engedélyezze a felülvizsgálatot, amelyre azonban csak a jogegység biztosítása céljából és erre irányuló kérelem előterjesztése esetén [Pp. 412. § (2) bekezdés] kerülhet sor.

[14] A Pp. 408. § (2) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.

[15] A Kúria azt, hogy egybehangzó-e a két ítélet, minden esetben hivatalból vizsgálja, így azt akkor is megállapíthatja, ha a másodfokú bíróság kifejezetten nem hivatkozik arra, hogy azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolással hagyja helyben az elsőfokú bíróság döntését. Tekintettel arra, hogy az adott ügyben a másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett elsőfokú bíróságnak a felmondás érvényessége és hatályosulása kapcsán elfoglalt álláspontjával, valamint azzal, hogy a felperes az engedményezés útján megszerzett, kölcsönszerződésből eredő követelést jogosult volt érvényesíteni az alperessel szemben, az egyéb fellebbezési hivatkozásokat pedig eljárásjogi akadályok (hiányos, illetve a törvényi tilalomba ütköző módon előterjesztett fellebbezés) miatt a másodfokú bíróság érdemben nem bírálta el, a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete megfelel a Pp. 408. § (2) bekezdésében foglaltaknak.

[16] A Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet az eljárás bármely szakaszában visszautasítja, ha a felülvizsgálati kérelemnek nincsen helye a 408. § alapján és a fél a felülvizsgálati kérelemmel együtt nem nyújtott be engedélyezés iránti kérelmet.

[17] A Kúria gyakorlata értelmében a felülvizsgálati kérelem visszautasításának van helye, ha a jogerős ítéletnek a törvény különböző kizáró rendelkezései folytán nincs olyan része, amely ellen a felülvizsgálat megengedett, és azon rendelkezések tekintetében, amelyek esetében lenne törvényi lehetőség a felülvizsgálat kivételes engedélyezésére, ez iránt a fél nem terjeszt elő kérelmet (Kúria Pfv.II.20.368/2024/2.). Mindezekre tekintettel a Pp. 415. § (1) bekezdés d) és e) pontja alapján az alperes felülvizsgálati kérelme visszautasításának volt helye.

[18] A Kúria a felülvizsgálati kérelem alapjogi vonatkozású hivatkozására tekintettel az alábbiakra mutat rá. Elsőként hangsúlyozza, hogy kiemelkedően fontosnak tartja azt, hogy a tisztességes eljárás részjogosítványa, a pártatlan bírósághoz való jog megfelelően és ténylegesen érvényesüljön. Ezért minden adekvát eljárásjogi eszközzel segíteni kell, hogy a polgári peres eljárásokban objektíve kizárt bírák ne vegyenek részt. Ennek eszközei a különféle jogorvoslatok.

[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát (3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogorvoslatot elbíráló bíróságok kötelesek a kérelemnek minden körülmények között helyt adni. „[A] felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslati forma – az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő jogintézmény, így az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből nem vezethető le a felülvizsgálat lehetőségének kötelező biztosításában testet öltő jogalkotói kötelezettség” (3245/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [27]). Másként megfogalmazva ezt a tételt: a felülvizsgálat lefolytatására, a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására az Alaptörvény sem biztosít alanyi jogot (3376/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [17]).

[20] Ha a jogalkotó lehetőséget ad a rendkívüli jogorvoslatra, köteles a jogsérelmek hatékony orvoslását biztosító szabályok megalkotására (3020/2018. (I. 26.) AB határozat, Indokolás [37]). A következetes alkotmánybírósági gyakorlat szerint „a jogalkotót széles mérlegelési jog illeti meg abban a tekintetben, hogy milyen esetben biztosít lehetőséget a felülvizsgálati eljárásra, illetve milyen módon határozza meg annak tartalmát, korlátait” (3245/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [27]; 3055/2019. (III. 25.) AB határozat, Indokolás [24]). Az eljárási törvények közjogi, eltérést nem engedő jogszabályi rendelkezéseket tartalmaznak arra, hogy milyen esetekben kizárt a felülvizsgálat lehetősége (Pp. 407. §), illetve melyek azok az esetek, amelyekben kivételesen, kizárólag a jogszabályban előírt feltételek bekövetkezése esetén engedélyezheti a Kúria a felülvizsgálatot [Pp. 408. § (1) és (2) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelemmel érintett ügyben a kiegészítő ítéleti rendelkezéssel szemben előterjesztett felülvizsgálat lehetősége – a rendelkezés tárgyára tekintettel – kifejezett jogszabályi rendelkezéssel kizárt, míg a jogerős határozat egyéb – az első- és másodfokú bíróság által azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra alapított – rendelkezései tekintetében a Pp. 408. § (2) bekezdése csak megalapozott engedélyezési kérelem esetén teszi lehetővé a felülvizsgálatot.

[21] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Jogállami működés keretei között a jogszabályi rendelkezések jogalkotói felülvizsgálata vagy Alkotmánybíróság általi megsemmisítése, illetve azokkal kapcsolatos jogalkotói mulasztás megállapítása nélkül a bíró a hatályos jogot köteles alkalmazni. „[A]z Alkotmánybíróság hatáskörrel rendelkezik a jogalkotó által biztosított rendkívüli jogorvoslat szabályainak az Alaptörvénnyel való összhangjának a vizsgálatára” (3245/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [28]), ha azonban erre nem kerül sor, a bíróság az alapjogi értékek védelme érdekében sem mellőzheti a jogszabályi rendelkezések figyelembevételét.

[22] Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján „[a]nnak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának (a felülvizsgálat engedélyezésének) feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi, törvényértelmezési kérdés, amelyben az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlatának megfelelően – a Kúria döntését nem bírálhatja felül” (3239/2024. (VI. 25.) AB végzés, Indokolás [28]; 3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]). Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság egyfajta „szuperbíróságként” a meglévők melletti hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (3325/2012. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [14]).

[23] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog elemeként „a pártatlanság követelményének tényleges érvényesülését elsődlegesen az eljárási törvényekben megfogalmazott kizárási szabályok garantálják” (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [39]; 3085/2018. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [35]), és fontos az is, hogy a pártatlanság „törvényességi kritériumai különböznek a pártatlan bíróhoz való jog alkotmányossági kritériumaitól” (3467/2021. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [54]).

[24] A Kúria által ismert az Alkotmánybíróság újabb gyakorlata is, amely szerint a „rendes bíróságnak fel kell ismernie egy-egy ügy alapjogi vetületét, és el kell végeznie az alapjog és a korlátozására esetlegesen okot adó védendő értékek összevetését, alapjogi mérlegelést kell folytatnia, amelyre az indokolásában ki kell térnie (IV/1272/2023. AB határozat, és különösen 3353/2024. (X. 8.) AB határozat, Indokolás [47]; 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]; 3259/2022. (VI. 3.) AB határozat, Indokolás [32]; 3038/2024. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [35]; 3080/2024. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]).

[25] Az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlata alapján a bírákkal szemben fennálló abszolút kizárási ok esetén nincs lehetőség a mérlegelésre (3353/2024. (X. 8.) AB határozat, Indokolás [52]), ha „a másodfokú bíróság kizárásával összefüggő körülmények a konkrét ügyre alapjogi jelentőséggel bírnak a pártatlan bírósághoz való jog szempontjából” a Kúriának fel kell ismernie az ügy alapjogi vetületét, és le kell folytatni az alapjogi mérlegelést, illetve erre az indokolásában ki kell térnie (3353/2024. (X. 8.) AB határozat, Indokolás [54]).

[26] Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettség alkotmányos jelentőségét az alábbiak szerint határozta meg: „[a]z Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon” (3099/2024. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [62]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]).

[27] Minderre tekintettel a Kúria elsőként arra mutat rá, hogy még az Alkotmánybíróság újabb gyakorlatának figyelembevételével sem lehetséges a törvény által expressis verbis kizárt felülvizsgálat esetén a felülvizsgálati kérelem alapjogi sérelemre történő hivatkozása alapján történő érdemi elbírálása. Ennek indoka – egyebek mellett – az, hogy ha egyedi esetben az alapjogi mérlegelés, és önmagában az ügy alapjogi vetületének felismerése teremtene lehetőséget arra, hogy a Kúria az eljárásjogi törvény szabályaival szemben állapítson meg kivételt a felülvizsgálatból kizárt ügyek tekintetében, ez a contra legem, diszkriminatív jogalkalmazás lényegesen sértené a jog kiszámíthatóságát, a jogállamiság és a jogbiztonság alapelveit.

[28] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése de facto nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a tisztességes eljárásnak az is, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége (3244/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [32]; 2/2017. (II. 10) AB határozat, Indokolás [48]–[50]), ezért a fenti jogértelmezés ellentétes lenne a másik fél tekintetében a fegyveregyenlőség elvével is (mert az egyik felet a törvény tiltó szabályával szemben, jogértelmezéssel részesítené előnyben), továbbá miután az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése értelmében a törvény előtt mindenki egyenlő, sérülne a jogvitában nem érdekelt többi jogalany vonatkozásában a törvény előtti egyenlőség alapelve (azáltal, hogy törvényben nem definiált szempontok alapján, bírói döntéssel felülírna eljárási szabályokat úgy, hogy mások esetében más indokok alapján erre nincs törvényes lehetőség), azaz önmagában egy ilyen döntés teremtene az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető helyzetet.

[29] Ezen túl a Kúria utal még arra, hogy a jogi képviselővel eljáró fél legfeljebb egy kellően megindokolt, az alapjogi sérelmét bemutató, és azzal összhangban álló jogszabályi hivatkozás (törvényi engedélyezési ok) megjelölése mellett a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem előterjesztésével teremthetett volna olyan helyzetet, amelyben a Kúria mérlegelhette volna a kizárt bíró kiegészítő ítélet meghozatalában való közreműködésének az ügy elbírálására való kihatásait. (A Pp.-hez fűzött jogalkotói indokolás szerint „[e]ngedélyezi a törvény szerint a Kúria akkor is a felülvizsgálatot, ha a felvetett jogsértés súlya, elvi jellege és a jogegység miatt indokolt ez, pl., ha az Alaptörvény sérelme is felmerül a jogerős határozat kapcsán.”). Ilyen kérelmet azonban a fél nem terjesztett elő.

[30] Végezetül a Kúria rögzíti azt is, hogy a perbeli esetben az alperes számára az alapjogi sérelem orvoslására ténylegesen alkalmas lehetőség a jogerős kiegészítő ítélettel szembeni alkotmányjogi panasz előterjesztése lett volna, ennek a lefolytatásával ugyanis az alperes által állított jogsérelem, az, hogy az alapjoga megsértésével a kiegészítő ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt, teljeskörűen vizsgálható lett volna, amely eljárásban az Alkotmánybíróság a hatáskörébe tartozó alapjogi sérelem vizsgálatával állást foglalhatott volna arról, hogy annak volt-e kihatása az ügy érdemi elbírálására, és amennyiben ezt megállapítja, úgy teljeskörűen orvosolható lett volna a kiegészítő ítéletet megsemmisítő alkotmánybírósági határozatot követően (megismételt eljárásban hozott új határozattal) az alperes jogsérelme. A jogi képviselővel eljáró alperes azonban a jogerős kiegészítő ítélettel szemben az arra nyitva álló határidőn belül nem terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, a felülvizsgálati eljárásban pedig a fenti indokok összessége alapján a törvény erejénél fogva kizárt a felülvizsgálat, illetve egyéb elemei tekintetében a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem előterjesztésének hiányában a Kúriának törvényes lehetősége nem volt az alperest ért alapjogi sérelem orvoslására.

[31] Miután a fentiek szerint az ügy alapjogi vetületének vizsgálata alapján sem kerülhetett sor a felülvizsgálat érdemi lefolytatására, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította.