2025. évi XCII. törvény indokolás

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) tervezett módosítása alapvetően a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlati tapasztalatain alapul, célja pedig a versenyfelügyeleti eljárásra vonatkozó szabályok módosítása.

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosítása

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosításának célja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) hatásköri szabályainak kiigazítása.

A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény módosítása

A kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmáról, valamint az (EU) 2017/1001 és az (EU) 2019/1753 rendelet módosításáról szóló, 2023. október 18-i (EU) 2023/2411 európai parlamenti és tanácsi rendelet [a továbbiakban: (EU) 2023/2411 rendelet] meghozatalának célja alapvetően az, hogy megteremtse a kézműves és ipari termékekkel kapcsolatos földrajzi jelzések oltalmának egységes, uniós rendszerét.

Az (EU) 2023/2411 rendelet emellett biztosítja az összhangot az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására 1958. október 31-én létrehozott, és 1967. július 14-én Stockholmban felülvizsgált és 1979. szeptember 28-án módosított Lisszaboni Megállapodás (a továbbiakban: Lisszaboni Megállapodás) eredetmegjelölésekről és földrajzi jelzésekről szóló 2015. május 20-i genfi szövegével (a továbbiakban: genfi szöveg). Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) 2019. november 26. napján csatlakozott a genfi szöveghez, ezért – a nemzetközi kötelezettségnek való maradéktalan megfelelés érdekében – szükségessé vált, hogy a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, borok és szeszes italok mellett a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek egységes elismerése és oltalma is EU szerte biztosítva legyen.

A Javaslat célja, hogy a hazai jogszabályi környezetet hozzáigazítsa az (EU) 2023/2411 rendelethez. Ennek körében a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) módosítása szükséges, amelynek Hetedik Része tartalmazza a földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos nemzeti szabályokat, míg Nyolcadik Része állapítja meg a nemzetközi lajstromozásra vonatkozó rendelkezéseket. Érdemi változás a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek nemzeti lajstromozási eljárására vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezése, az uniós oltalom megszerzésének nemzeti szakaszában irányadó eljárási szabályok lefektetése, valamint a nemzetközi bejelentések szabályainak frissítése az Uniónak a Lisszaboni Megállapodás eredetmegjelölésekről és földrajzi jelzésekről szóló genfi szövegéhez történő csatlakozását követő fellépéséről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1753 európai parlamenti és tanácsi rendelettel [a továbbiakban: (EU) 2019/1753 rendelet] való összhang megteremtése érdekében.

A kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek nemzeti oltalma 2026. december 2-ig megszűnik, a függőben lévő bejelentéseket pedig nem benyújtottaknak kell tekinteni, kivéve, ha az érdekelt tagállamok 2026. december 2-ig tájékoztatják az Európai Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság) és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalát (a továbbiakban: EUIPO) arról, hogy melyik, jogi oltalom alatt álló megnevezéseiket kívánják az (EU) 2023/2411 rendelet alapján lajstromoztatni és oltalomban részesíteni. A kérelem alapján az érintett tagállam – az EUIPO lajstromozási eljárásának befejezéséig és a határozatának jogerőre emelkedéséig – időben meghosszabbíthatja a nemzeti oltalmat.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) már nem tartalmaz rendelkezéseket a törvényszéki végrehajtásra vonatkozóan, a törvényszéki végrehajtás 2020. január 1. napjával megszűnt. A törvényszéki végrehajtási ügyek végrehajtását a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vette át. Továbbra is jogalkalmazói problémaként jelentkezik ugyanakkor az adóhatóságnak még át nem adott ügyek esetében, hogy ha az adós egy ilyen ügyben meghal, már nem lehet a Vht. alapján jogutódlást megállapítani és elhunyt adóssal szemben az adóhatóság sem tud végrehajtási ügyet átvenni. Ezért számos ügy adóhatóság részére történő átadása akadályba ütközik, a követelés behajthatatlan. A Vht. arra tartalmaz rendelkezést, hogy egyes behajthatatlan követelések tekintetében az állam a követeléséről lemond és ezekben az esetekben a végrehajtási eljárás megszüntethető. Ugyanakkor az állam a bűnügyi követelések tekintetében nem mond le az igényérvényesítés jogáról, azok behajtását meg kell kísérelni.

Bűnügyi követelések esetében ugyanakkor nem lehet polgári nemperes eljárás keretei között dönteni az új kötelezett személyéről, mert kizárólag büntetőeljárás keretei között lehet dönteni arról, hogy van-e olyan személy, akivel szemben az ilyen követelés érvényesíthető. A döntés büntetőeljárási rendszeren belül való megtartása nem csak abból a szempontból fontos, hogy az új kötelezett személyét bíróság állapítsa meg, hanem az is garanciális jelentőségű, hogy a vagyonelkobzás feltételeit a büntetőbíróság újraértékelje. Különösképpen a vagyonelkobzás akadályai tekintetében van jelentősége a bírósági mérlegelésnek, felmerülhet ugyanis olyan eset, hogy az elhunyt személlyel szemben elrendelhető volt a vagyonelkobzás, de annak jogutódjával szemben már nem. Ez a rendszer nem helyettesíthető azzal, hogy a bírósági végrehajtási jog szabályai szerint állapítják meg a jogutódlás lehetőségét.

Az állam büntetőjogi igényének el nem enyészését eredményező megoldás az ilyen esetekre az, ha a végrehajtást folytató szerv tájékoztatja a kötelezett személyének megállapítása szükségességéről a büntetőügyben eljáró szervet (például a vagyonelkobzást elrendelő bíróságot vagy az ügyészséget). A büntetőügyben eljáró szerv a büntető anyagi és eljárásjogi szabályok alapján tud a jogutóddal (vagy más személlyel) szemben önállóan eljárni. Ha a jogutódlás már a jogerős döntés meghozatala előtt bekövetkezett, akkor az egyszerűsített felülvizsgálat szabályai, ha az alanyváltozás a jogerős döntés után következett be, akkor a vagyonelvonásra irányuló eljárás szabályai alkalmazhatók. Az új kötelezett megállapítása esetén a végrehajtás az adóhatóság részére átadhatóvá válik, új kötelezett hiányában pedig a végrehajtási eljárás jogszerűen megszüntethető. A Vht.-ban elhelyezendő átmeneti rendelkezés a kifejtettek szerint nyújt lehetőséget ezeknek az ügyeknek a rendezésére.

A közjegyzői tevékenységgel kapcsolatban és a közjegyzőket érintő eljárások tekintetében a gyakorlati jelzésekre, valamint a Kormány digitalizációs törekvéseire tekintettel módosításra kerül a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzéséről Hágában, az 1961. október 5. napján kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1973. évi 11. törvényerejű rendelet, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény és a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény. A módosítás a digitalizációs törekvések mellett tekintettel van a közjegyzőket és a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát is érintő, az utóbbi években jelentkező ár-érték arányokban beállt változásokra.

A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jst.) módosításai a jogi segítésnyújtási rendszer fejlesztését célozzák a gyakorlati visszajelzések alapján.

A hibás termékekért való felelősségről és a 85/374/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2024. október 23-i, (EU) 2024/2853 európai parlamenti és tanácsi irányelv [a továbbiakban: (EU) 2024/2853 irányelv] átültetésének végrehajtása érdekében szükséges módosítani a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.), a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.), az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Üztv.), valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) rendelkezéseit. A módosítás hozzájárul ahhoz, hogy a modern technológiák esetén is alkalmazhatóak legyenek a termékfelelősségi szabályok, miközben továbbra is biztosítva van a fogyasztók magas szintű védelme.

Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) módosításai a gyakorlati visszajelzések alapján egyrészt a törvény szabályainak belső összhangját, illetve az igazságügyi szakértőkre vonatkozó előírások jogrendszeri koherenciáját biztosítják, másrészt az igazságügyi szakértők adminisztratív terheinek további csökkentését célozzák.

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény alapján a Kormány tagjainak feladatai közé tartozik, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a feladatkörükbe tartozó jogszabályok hatályosulását, és szükség szerint folytassák le a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatát, ennek során vessék össze a szabályozás megalkotása idején várt hatásokat a tényleges hatásokkal. A Pp. tekintetében a polgári bíráskodás tapasztalatait elemző munkacsoport elemezte a gyakorlati tapasztalatokat. Az ennek eredményeként megfogalmazott javaslatok szerinti Pp. módosításokat tartalmazza a magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat).

A polgári perjogi szabályok rendszerében rendezni indokolt a jogalkalmazási jelzésekre tekintettel a félbeszakadás következtében „időtlen” státuszba került, a hatályos szabályozás szerint megszüntethetetlen és érdemben elbírálhatatlan perek problematikáját. Ez egyrészt akadályozza számos rendezésre váró jogvita feloldását, másrészt korlátozza a jogkeresők észszerű határidőn belül befejeződő bírósági eljáráshoz való alapvető jogát, amit az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése kifejezetten deklarál. Az Igazságügyi Minisztérium által felállított, a polgári bíráskodás tapasztalatait elemző munkacsoport – amely tudományos szakemberek, bírák, ügyvédek, jogtanácsosok, közjegyzők részvételével vizsgálta az anyagi jogi és perjogi szabályozás módosítást igénylő jogintézményeit – ezért kiemelten foglalkozott e megoldásra váró tárgykörrel.

Jellemzően a „sokrésztvevős” perekben – láncolatos érvénytelenségi perek, társasházi perek, közös tulajdon megszüntetése iránti perek – alakulhat ki az a sérelmes helyzet, hogy például a természetes személy peres fél halála esetében a felek egy részének nem áll érdekében a per folytatása és lezárása. Természetes személy peres fél halála esetén az eljárás félbeszakad a jogutód perbelépéséig vagy perbevonásáig. A per ugyanakkor nem tud folytatódni, ha a jogutód személye ismeretlen, ha a jogutód személye ismert, de a jogutód nem kíván önként perbe lépni, vagy ha az alperesi jogutódot a felperes nem kívánja perbe vonni, pedig erre a hatályos szabályozás szerint neki van joga. Így bekövetkezhet, hogy az elhunyt fél jogutódjának, örökösének személye ismeretlen marad, vagy az örökös nem kíván perbe lépni, illetve az ellenérdekű fél nem kívánja perbe hívni őt. A lezárhatatlanság problémája számos – sok esetben még 2018 előtti, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) hatálya alatt indult peres eljárást is érint. Ezek az eljárások az érintett peres felek és perben nem álló személyek nyilatkozatai hiányában, sem bírói közrehatásra, sem a továbbra is perben álló felek közrehatására nem folytathatók érdemben, és meg sem szüntethetők. Ugyanakkor perben álló harmadik személyeknek (például alperesi pertársaknak) érdekében állna a per folytatása (például vitás tulajdoni viszonyok rendezése, ami az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések közhitelességét is érinti), de nincs joguk a folytatás érdekében intézkedni. Egyéb esetekben pedig nincs az eljárás folytatása iránti igény, az eljárás azonban ennek ellenére nem tud befejeződni.

A „perelévülés” jogintézményének a bevezetése az eljárás félbeszakadásával összefüggésben ugyanakkor alkalmas eszköz a probléma kezelésére. Ennek lényege, hogy ha az érintett felek nem teszik meg a szükséges intézkedéseket a félbeszakadt eljárás folytatásának érdekében, akkor az eljárás törvényben meghatározott időtartam elteltével ipso iure megszűnik. Ez a jogintézmény nem példanélküli, a hatályos szabályozásból is ismert, mivel a szünetelő eljárás is meghatározott időtartam elteltével törvény erejénél fogva megszűnik, ha az érintett felek nem teszik meg a szükséges intézkedéseket annak folytatása érdekében. Mindemellett ugyanakkor szükséges a feleknek is szélesebb körben lehetőséget teremteni arra, hogy kezdeményezhessék a jogutód perbevonását az eljárás folytatása, a jogvita észszerű időn belül történő elbírálásának megvalósulása érdekében. A hatályos szabályozásban mindezidáig az alperesi pertársnak nem volt lehetősége a meghalt vagy megszűnt alperes ismert jogutódjának perbevonása iránt intézkedni. A módosítások ezt ugyanakkor lehetővé teszik az alapvető jognak (az észszerű időn belüli elbírálás követelményének) megfelelő érvényesülése érdekében.

Az Európai Unió tagállamai viszonylatában irányadó iratkézbesítési rendeletnek [a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2020. november 25-i (EU) 2020/1784 európai parlamenti és tanácsi rendelet, a továbbiakban: (EU) 2020/1784 rendelet] és a bizonyításfelvételi rendeletnek [a tagállamok bíróságai között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő együttműködésről szóló, 2020. november 25-i (EU) 2020/1783 európai parlamenti és tanácsi rendelet, a továbbiakban: (EU) 2020/1783 rendelet] az irattovábbítás módját szabályozó, kizárólag elektronikus irattovábbítást előíró rendelkezései 2025. május 1-től alkalmazandók, amelyre tekintettel a korábbi, irattovábbítást szabályozó belső végrehajtási szabályok módosítása szükséges a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvényben (a továbbiakban: Nmjtv.).

Ennek megfelelően a korábbi európai uniós rendeleti szabályban előírtakra tekintettel az Nmjtv.-be beillesztett, a kérelmek magyar bíróságok általi fogadásának módjára vonatkozó rendelkezéseket törölni szükséges mindkét rendelet vonatkozásában.

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

Az utóbbi években jelentős változás állt be az ár-érték viszonyokban, ami indokolja a közjegyzők által készített vagy hitelesített okiratok, valamint a közjegyzői levéltáros által kiadott hiteles másolatok, továbbá az ezekről készített hiteles fordítások felülhitelesítésére meghatározott díjak módosítását.

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 183. § e) pontja (a továbbiakban: Kjtv.) alapján az igazságügyért felelős miniszter rendeletben állapítja meg a közjegyzői kar számára a közjegyzői díjszabást. A díjszabásról szóló rendelet egységes alkalmazása érdekében szükséges szabályzatot alkotni minden ügytípusra kiterjedően.

A módosítás a Kjtv. 2026. január 1-jén hatályba lépő 20. § (3) bekezdése szerinti áthelyezési kérelemmel összefüggésben átmeneti rendelkezéssel rendezi a 2026. január 1-je előtt megüresedett és 2026. január 1-jén üres, valamint az országos kamara részéről a 2026. január 1-je előtt jelzettek szerint megüresedő közjegyzői álláshelyek esetében követendő eljárásrendet.

A digitalizációs törekvésekkel összhangban indokolt kimondani a nyelvi jogosítvány megszerzésére irányuló vizsgával kapcsolatban az elektronikus út szükségességét, tekintettel arra, hogy a közjegyzők, illetve a közjegyzőhelyettesek olyan természetes személyek, akiknek hivatali kötelessége az elektronikus ügyintézési eszközök mindennapos használata. 2025. január 1-jét követően a közjegyzői kinevezésre irányuló pályázatok esetén is kötelező az elektronikus ügyintézés, így a közjegyzők és közjegyzőhelyettesek számára a különböző kérelmek benyújtásával kapcsolatban egységes ügyintézés kialakítása is célszerű.

A vizsgát szervező Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiája részéről az elektronikus út biztosított.

Átmeneti rendelkezés. A Vht. már nem tartalmaz rendelkezéseket a törvényszéki végrehajtásra vonatkozóan, a törvényszéki végrehajtás 2020. január 1. napjával megszűnt. A törvényszéki végrehajtási ügyek végrehajtását a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vette át. Továbbra is jogalkalmazói problémaként jelentkezik ugyanakkor az adóhatóságnak még át nem adott ügyek esetében, hogy ha egy ilyen ügyben az érintett adós meghal, már nem lehet a Vht. alapján jogutódlást megállapítani és elhunyt adóssal szemben az adóhatóság sem tud végrehajtási ügyet átvenni. Ezért számos ügy adóhatóság részére történő átadása akadályba ütközik, a követelés behajthatatlan. A Vht. arra tartalmaz rendelkezést, hogy egyes behajthatatlan követelések tekintetében az állam a követeléséről lemond és ezekben az esetekben a végrehajtási eljárás megszüntethető. Ugyanakkor az állam a bűnügyi követelések tekintetében nem mond le az igényérvényesítés jogáról, azok behajtását meg kell kísérelni.

Bűnügyi követelések esetében ugyanakkor nem lehet polgári nemperes eljárás keretei között dönteni az új kötelezett személyéről, mert kizárólag büntetőeljárás keretei között lehet dönteni arról, hogy van-e olyan személy, akivel szemben az ilyen követelés érvényesíthető. A döntés büntetőeljárási rendszeren belül való megtartása nem csak abból a szempontból fontos, hogy az új kötelezett személyét bíróság állapítsa meg, hanem az is garanciális jelentőségű, hogy a vagyonelkobzás feltételeit a büntetőbíróság újraértékelje. Különösképpen a vagyonelkobzás akadályai tekintetében van jelentősége a bírósági mérlegelésnek, felmerülhet ugyanis olyan eset, hogy az elhunyt személlyel szemben elrendelhető volt a vagyonelkobzás, de annak jogutódjával szemben már nem. Ez a rendszer nem helyettesíthető azzal, hogy a bírósági végrehajtási jog szabályai szerint állapítják meg a jogutódlás lehetőségét.

Az állam büntetőjogi igényének el nem enyészését eredményező megoldás az ilyen esetekre az, ha a végrehajtást folytató szerv tájékoztatja a kötelezett személyének megállapítása szükségességéről a büntetőügyben eljáró szervet (például a vagyonelkobzást elrendelő bíróságot vagy az ügyészséget). A büntetőügyben eljáró szerv a büntető anyagi és eljárásjogi szabályok alapján tud a jogutóddal (vagy más személlyel) szemben önállóan eljárni. Ha a jogutódlás már a jogerős döntés meghozatala előtt bekövetkezett, akkor az egyszerűsített felülvizsgálat szabályai, ha az alanyváltozás a jogerős döntés után következett be, akkor a vagyonelvonásra irányuló eljárás szabályai alkalmazhatók. Az új kötelezett megállapítása esetén a végrehajtás az adóhatóság részére átadhatóvá válik, új kötelezett hiányában pedig a végrehajtási eljárás jogszerűen megszüntethető.

Az Szt. 155/H. §-át érintő módosítás célja, hogy az SZTNH hatáskörét kiterjessze az üzleti titok védelméről szóló törvény szerinti védett ismerettel (know-how) kapcsolatos nyilvántartás vezetésére, összhangban a piaci szereplők részéről felmerülő gyakorlati igényekkel.

Jelenleg az SZTNH által vezetett önkéntes műnyilvántartás jogszabályi keretei a szerzői jogi művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények nyilvántartására szolgálnak. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a mű szerzője vagy a szerzői joghoz kapcsolódó jogosult terjesztheti elő. Az SZTNH által kiállított tanúsítvány azt igazolja, hogy a kérelmező az adott műpéldány szerinti alkotást sajátjaként ismerte el, ezáltal a tanúsítvány a szerzőség vélelmezésére alkalmas bizonyítási eszközként is szolgálhat.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdasági szereplők egyre gyakrabban szeretnék az önkéntes műnyilvántartást üzleti titkaik, védett ismereteik dokumentálására is igénybe venni. Ez azonban túlmutat a jelenlegi, önkéntes műnyilvántartással kapcsolatos szabályozási keretek célján, mivel e megközelítés eredményeként jellemzően szerzői jogi védelem alatt nem álló alkotások is bejelentésre kerülhetnek. Ennek következtében indokolttá vált egy, kifejezetten a védett ismeret rögzítésére irányuló dedikált, nem közhiteles nyilvántartási rendszer bevezetése, és az SZTNH hatáskörének törvényi szintű kiegészítése.

A védett ismeretekkel kapcsolatos nyilvántartás bevezetése elősegítheti, hogy a gazdasági szereplők megfeleljenek az üzleti titok védelméről szóló törvényben meghatározott, „védett ismeretként” való minősítés feltételeinek, különösen a titokban tartás és a nyilvánosságra kerülés megakadályozása tekintetében.

A védett ismeret adott időben fennálló birtoklásának megfelelő dokumentálása nagy hozzáadott értéket jelenthet a know-how jogosultság tekintetében felmerülő esetleges jogvitákkal összefüggő bizonyítás elősegítése kapcsán. Ez különös jelentőséggel bírhat gazdasági és adójogi szempontból, például adókedvezmények, állami támogatások, vállalatértékelés vagy finanszírozás igénybevétele során. A megfelelő nyilvántartás hiányában ugyanis a védett ismeret létrejöttének és tartalmának – különösen az időbeliség szempontjából releváns – igazolása nehézségekbe ütközhet, amely érdemben akadályozhatja az érintett szereplők jogos érdekeinek érvényesítését.

A módosítás e probléma feloldása érdekében teszi lehetővé azt, hogy az SZTNH által nyújtott új szolgáltatás keretében a know-how rögzítésére szolgáló nyilvántartás jöjjön létre, amely önkéntes alapon biztosítja ezen üzleti információk megfelelő jogi dokumentálását, és ezáltal hozzájárul a gazdasági környezet kiszámíthatóságához és jogbiztonságához.

Az Szt. 115/K. §-át érintő módosítás célja annak jogszabályi szinten való egyértelműsítése, hogy az SZTNH közreműködik a szellemi tulajdonjogok hatékony érvényesítésének elősegítésében. A módosítás nem új hatáskör létrehozását célozza, hanem a szabályok pontosításával az SZTNH által már ténylegesen megvalósított hatáskörgyakorlást hozza összhangba az SZTNH tekintetében irányadó hatásköri szabályokkal.

Az SZTNH számos, a szellemi tulajdonjogok érvényesítését szolgáló, valamint a jogérvényesítés hatékonyságának növelését célzó feladatot lát el. E körben többek között szerepet játszik az online jogsértések elleni jogérvényesítés előmozdításában, tudatosságnövelési és oktatási tevékenységet végez, részt vesz különböző nemzetközi, uniós és hazai jogérvényesítési projektekben, valamint számos hazai és nemzetközi együttműködést folytat a jogérvényesítés területén.

Ezen túlmenően az SZTNH stratégiai célként tekint az alternatív vitarendezés – különösen a mediáció – bevezetésére a hatáskörébe tartozó iparjogvédelmi (illetve ezeken túlmutató egyéb szellemi tulajdonjogokkal összefüggő) viták rendezésére. A mediáció lehetővé tenné, hogy az érintett felek az iparjogvédelmi jogaikat érintő vitáikat gyorsabb, költséghatékonyabb és konszenzuson alapuló eljárásban rendezzék, hozzájárulva ezzel a jogérvényesítés rugalmasabb és hatékonyabb rendszerének kialakításához.

A fentiekre figyelemmel indokolt az SZTNH jogérvényesítési hatáskörének, kifejezett törvényi szinten történő rögzítése és összhangba hozatala az SZTNH által már ténylegesen megvalósított hatáskörgyakorlással.

A Gazdasági Versenyhivatalt terhelő, Tpvt. 43/G. § (3) bekezdése szerinti titoktartási kötelezettség fenntartása okafogyottá válik, ha maga a bejelentő vagy panaszos hozza nyilvánosságra azt a tényt, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnál bejelentéssel élt. A nyilvánosságra hozatal tényéről a Gazdasági Versenyhivatalnak minden kétséget kizáró bizonyossággal kell rendelkeznie, kétség esetén a titoktartási kötelezettség alól nem mentesül.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) az ügyintézési határidőbe be nem számító időnek minősült a hatósági megkeresés vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedő időtartam [a Ket. 33. § (3) bekezdésének k) pontja] mellett a jogsegélyeljárásnak az időtartama is [Ket. 33. § (3) bekezdés b) pontja]. A Ket. megkülönböztette a belföldi és a nemzetközi jogsegélyeljárást, míg az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) a belföldi jogsegély fogalmát nem tartotta meg, hanem azt a megkeresés alá sorolta (ld. az Ákr. 25. §-át). Az Ákr. 25. §-ához fűzött Nagykommentárt idézve: „[a] megkeresés célja és szerepe tehát párhuzamba állítható a jogsegély korábbi fogalmával. Így továbbra is a megkeresésre vonatkozó szabályozás a hatóságok, illetve az állami szervek és egyes, külön meghatározott személyek egymás közötti viszonyát szabályozza, tehát az ügyfél nem címzettje ezeknek a rendelkezéseknek. Mivel az Ákr. nem jelöli meg pontosan a címzettek körét, így ezek a rendelkezések – egyes eltérésekkel – a külföldi hatóság vagy személy megkeresése esetében is alkalmazhatók.”

Mindezekre tekintettel célszerű és indokolt, hogy a Ket. szabályozásához hasonlóan a jogalkotó azt az időszakot is kieső időként kezelje, amíg a megkeresett hatóság, szerv eleget tesz a Gazdasági Versenyhivatal megkeresésének, tekintettel arra, hogy a megkereséssel érintett információ szükséges ahhoz, hogy a vizsgáló vagy az eljáró versenytanács a tényállás feltárását tovább folytathassa, és ezen idő a megkeresett hatóságtól függ.

Az eljáró versenytanácsnak az eljárás alá vont vállalkozás egyezségi eljárásban való részvételre történő felhívásától kezdve az eljáró versenytanács a versenyfelügyeleti eljárás további irányát az eljárás alá vont nyilatkozatától függően, azt megvárva tudja meghatározni. Ez a későbbi eljárásvezetést meghatározó tényező mindaddig fennáll, amíg az egyezségi eljárás nem zárul le sikeresen és az eljárás alá vont egyezségi nyilatkozatot nem nyújt be, illetve az egyezségi eljárás meghiúsulása esetén az eljáró versenytanács nem tájékoztatja az eljárás alá vontat a meghiúsulás tényéről. Mindezekre tekintettel célszerű a Tpvt. 63. § (8) bekezdésének kiegészítése, amely alapján ezen időszakok a versenyfelügyeleti eljárás keretében kieső időként kezelendők, hiszen csak egyik vagy másik kimenetel tudatában képes az eljáró versenytanács újra az ügy érdemi végkimenetelét meghatározni, és annak iránya túlnyomórészt az eljárás alá vont vállalkozás együttműködésétől függ.

Az elektronikus kapcsolattartás és ügyintézés elterjedésére, a hivatali-, illetve cégkapun keresztül megvalósuló kommunikáció azonnaliságára tekintettel a telefon és fax útján történő szóbeli közlés meghaladottá vált, így szükséges a Tpvt. 65/A. § (6) bekezdésének módosítása.

A szemle és a helyszíni kutatás alanya nem csak az eljárás alá vont vállalkozás lehet, a Tpvt. 65/C. §-a azonban csak az ügyfélre vagy érintett ügyfélre terjed ki. A Tpvt. speciális és az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény általános szabályaira tekintettel a védekezés céljából készült iratokat megillető védelmet nem csak az ügyfél, hanem a nem ügyfél kutatással vagy szemlével érintett számára is biztosítani kell, a hatályos szabályozás alapján azonban e két személyi körre eltérő rendelkezések alkalmazandók. Az egységes szabályozás kialakítása érdekében javasolt kiterjeszteni a Tpvt. 65/C. § hatályát ezen utóbbi személyi körre is.

A Tpvt. 30. § (3) bekezdése szerinti kötelezettség teljesítését vizsgáló utóvizsgálatokra vonatkozó Tpvt. 77. § (6) bekezdés b) pontban foglalt előírása alapján bírság kiszabására csak olyan esetben volt lehetőség, amikor a Versenytanács a bírságkiszabás mellett a Tpvt. 31. § szerinti intézkedést is alkalmazott, vagyis előírta az összefonódás megszüntetését, vagy elrendelte a kötelezettség végrehajtását. Ez a rendelkezés szűkítette a Versenytanács döntési lehetőségeit, kizárva azokat az eseteket, amikor megítélése szerint a kötelezettség nem – vagyis nem megfelelő vagy nem határidőben történő – teljesítése mellett elegendő szankciónak tartaná a bírságkiszabást. A Tpvt. 77. § (6) bekezdés b) pontjának kiegészítése azt a célt szolgálja, hogy ha az összefonódás kapcsán kötelezettség előírására került sor, és ennek teljesítését később a Gazdasági Versenyhivatal utóvizsgálat keretében ellenőrzi, az eljáró versenytanács a nem teljesítés megállapítása esetén döntése szerint alkalmazhassa a 31. § szerinti intézkedést, és bírságot is szabhasson ki, akár együtt, akár külön, de önmagában a kötelezettség nem megfelelő teljesítése is megállapítható. A rendelkezés továbbá összhangba kerül a nem összefonódáshoz kapcsolódó kötelezettségek lehetséges utóvizsgálati kimeneteleivel, ahol szintén van lehetőség önmagában a kötelezettség nem teljesítésének megállapítására, és emellett opcionálisan bírság kiszabására [lásd Tpvt. 77. § (6) bekezdés e) pont].

A Tpvt. 78. § (1) bekezdés c) pontja összefonódások kapcsán előírt kötelezettség vonatkozásában kizárólag annak nem teljesülése esetére biztosította bírság kiszabását. A rendelkezés, tekintettel a Tpvt. 78. § (1a) bekezdésében alkalmazott előírásra is, nem fedte le azokat az eseteket, amikor bár a kötelezettség végső soron teljesült, de nem az előírt határidőben. Ez a joggyakorlatban kialakult értelmezés alapján azt eredményezte, hogy a nem határidőben való teljesülés esetén kizárt volt a bírság kiszabása, holott a törvény más esetekre nézve – kötelezettségvállalás esetén, illetve jogsértés megállapítása mellett előírt kötelezettség esetén – lehetővé tette bírság kiszabását a teljesítés határidejére vonatkozó előírás megsértése vonatkozásában is. A módosítással lehetőség nyílik az összefonódásra vonatkozóan a határozatban előírt kötelezettség nem határidőben való teljesítése esetén is bírság kiszabására. A módosítás továbbá a Tpvt. 78. § (1a) bekezdéssel való összhangot is szolgálja.

A Tpvt. 81. § módosításának célja a nem ügyfél szemlével vagy kutatással érintettet megillető jogvédelem hatékonyságának növelése az önálló kifogástétel lehetőségével. A szemlével vagy kutatással érintett kifogásának kezelésére javasolt az eljárás alá vont által tett kifogás kezelésével azonos szabályokat megállapítani, különös tekintettel arra a körülményre, hogy az eljárás alá vont általában jogosult a vizsgálati eljárás szabálytalanságának kifogásolására, amely érintheti a másnál lefolytatott szemlét vagy helyszíni kutatást is.

A Tpvt. 63. § (8) bekezdés 17–18. pontjához kapcsolódó átmeneti rendelkezés.

A Tpvt. 63. § 18. pontja visszaható hatályú alkalmazásról rendelkezik, ugyanakkor ez nem érinti hátrányosan a versenyfelügyeleti eljárásban résztvevő ügyfelet. Az egyezségi eljárás kizárólag az eljáró versenytanács ebben való részvételre felhívása alapján indulhat meg. Az egyezségi eljárás eredményességéből az ügyfél számára is kedvező, pozitív következmények származhatnak, míg eredménytelensége esetén eljárási jogai nem sérülnek. E jellemzőkből adódóan az egyezségi eljárás időtartamának ügyintézési határidőbe be nem számító időként való elismerése a folyamatban lévő ügyekben az ügyfelek számára hátrányosabb jogalkalmazást nem eredményez.

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2023. október 27. napján került közzétételre az (EU) 2023/2411 rendelet, amely létrehozta a kézműves és ipari termékeket illetően a földrajzi jelzések oltalmának egységes rendszerét. E rendszer révén egyetlen bejelentési eljárás alapján, az EU egész területén érvényes, széles körű oltalom szerezhető.

Az (EU) 2023/2411 rendelet kihirdetésével egyidejűleg, az azokban foglalt rendelkezésekhez szükséges a hazai jogszabályi környezet hozzáigazítása.

A Vt. Hetedik Része rendelkezett eddig az agrárterméknek nem minősülő termékek – azaz a kézműves és ipari termékek – földrajzi árujelzőinek oltalmával kapcsolatos nemzeti szabályokról. Az (EU) 2023/2411 rendelete alapján a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek nemzeti oltalma 2026. december 2. napján megszűnik, a függőben lévő bejelentéseket pedig be nem nyújtottaknak kell tekinteni, kivéve, ha az érdekelt tagállamok 2026. december 2-ig tájékoztatják a Bizottságot és az EUIPO-t arról, hogy melyik, jogi oltalom alatt álló megnevezéseiket kívánják e rendelet alapján lajstromoztatni és oltalomban részesíteni. A kérelem az uniós lajstromozási eljárás befejezéséig és a határozat jogerőre emelkedéséig meghosszabbíthatja a nemzeti oltalmat. Ennek megfelelően a Vt. Hetedik részébe foglalt rendelkezések az agrártermékek eredetvédelméről szóló 2022. évi LXVI. törvény 1. § 1. pontjában meghatározott agrártermékekre, továbbá az (EU) 2023/2411 rendelet alapján földrajzi jelzésként oltalomban részesülő kézműves és ipari termékekre nem alkalmazhatóak. A kézműves és ipari termékek nemzeti földrajzi árujelzőinek lajstromozására irányuló eljárásra vonatkozó szabályozás hatályon kívül helyezése szükséges, a nemzeti oltalommal kapcsolatos egyéb rendelkezések hatályban tartása azonban továbbra is indokolt.

A 116/L. § módosításai nyomán az (EU) 2019/1753 rendelet alapján tagállami hatáskörbe tartozó, a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek genfi szöveg szerinti nemzetközi lajstromozását érintő ügyekben az SZTNH jár el. Magyarországon az arra jogosultak – az SZTNH útján – az EUIPO-nál kérhetik az uniós oltalomban részesülő földrajzi jelzés nemzetközi lajstromozását. A nemzetközi bejelentést az SZTNH-hoz kell benyújtani, amely három hónapon belül megvizsgálja az (EU) 2019/1753 rendelet feltételeinek való megfelelést és határozatot hoz. Helyt adó határozatát a jogerőre emelkedést követően megküldi az EUIPO részére.

Vt. XVII/C. Fejezete – az (EU) 2023/2411 rendelet végrehajtása érdekében – rögzíti a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek uniós oltalmára vonatkozó szabályokat: kijelöli az SZTNH-t mint az uniós lajstromozási eljárás nemzeti szakaszában eljáró hatóságot, továbbá meghatározza a nemzeti szakasz eljárási szabályait.

A rendelkezés célja, hogy a XVII/C. Fejezetben alkalmazott egyes kifejezések tekintetében meghatározza az értelmezésük során irányadó uniós rendelkezéseket.

Az oltalom alatt álló elnevezések, valamint az átmeneti nemzeti oltalom alatt álló földrajzi árujelzők védelmet élveznek a bitorlás törvényben meghatározott eseteivel szemben. A Vt. szabályai csupán a bitorlás esetén lehetséges jogkövetkezmények tárgyában adnak eligazítást, míg a bitorlás megvalósulása tárgyában nem a Vt., hanem az (EU) 2023/2411 rendelet tartalmazza az irányadó (hivatkozott) rendelkezéseket. Az átmeneti nemzeti oltalom alapján a kérelmező is felléphet bitorlás miatt, azonban az EUIPO döntéséig az elindított eljárást fel kell függeszteni, tekintettel arra, hogy az uniós oltalmat – az átmeneti nemzeti oltalom védelme mellett – az EUIPO döntése keletkezteti.

Az (EU) 2023/2411 rendelet tagállami döntésre bízza azon nemzeti hatóság kijelölését, amely a kézműves és ipari termékek földrajzi árujelzőinek lajstromozására szolgáló eljárás nemzeti szakaszának lefolytatására illetékes. Az (1) bekezdésében rögzítésre kerül, hogy a szóban forgó illetékes hatóság – a korábbiakban a kézműves és ipari termékek nemzeti árujelzőivel kapcsolatban már eljáró hatóságként – az SZTNH. A (2) bekezdés célja, hogy a Vt. egyéb fejezeteiben alkalmazott egységes szerkezetben felsorolja mindazon ügyek körét, amelyekben az SZTNH jár el a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek uniós oltalmával összefüggésben. Végül a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés tisztázza, hogy az itt felsorolt eljárásokban a Vt.-ben meghatározott általános eljárási szabályok irányadóak, ideértve a lajstrom, illetve hatósági tájékoztatás szabályait is.

A rendelkezés (1) és (2) bekezdése az (EU) 2023/2411 rendeletet tükrözően, az ott megengedett tagállami döntés mentén rögzíti, hogy a kézműves és ipari termékek oltalmára irányuló uniós bejelentést az SZTNH-hoz (mint a lajstromozási eljárás nemzeti szakaszának lefolytatására illetékes nemzeti hatósághoz) benyújtott bejelentéssel kell megindítani, és a bejelentés benyújtásával kapcsolatos követelmények tárgyában a rendelet szabályai irányadók. Ezt követően a (3)–(6) bekezdés hézagpótló – a rendeletben nem szereplő, tagállami jogalkotásra bízott – szabályokat tartalmaz. Az (EU) 2023/2411 rendelet 65. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok díjat számíthatnak fel a rendeletben előírt eljárások nemzeti szakasza – különösen a bejelentések, a felszólalások, a termékleírás módosítására irányuló kérelmek, a törlési kérelmek és a fellebbezések feldolgozása során felmerülő – költségeinek fedezésére. Ennek alapján a (3) bekezdés megállapítja, hogy a bejelentésért az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló jogszabályban meghatározott bejelentési díjat kell fizetni, és – az (5) bekezdéssel kiegészítve – rögzíti a díjfizetéssel kapcsolatos további szabályokat; a (4) bekezdés pedig a bejelentéssel kapcsolatos esetleges hiányosságok esetén követendő hiánypótlási eljárásról rendelkezik. A (6) bekezdés általános érvénnyel utal a Vt. IX. fejezetében megállapított speciális nemzeti eljárási szabályok alkalmazhatóságára.

A rendelkezés megállapítja a szabályszerű bejelentés meghirdetésének szabályait. A bejelentés meghirdetése annak érdekében szükséges, hogy minden, az elnevezést használó, bejelentőn kívüli gazdasági szereplő a kérelemmel kapcsolatban felszólalást nyújthasson be.

Az (EU) 2023/2411 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint a nemzeti hatóság a bejelentés előírt vizsgálatát követően lefolytatja a nemzeti felszólalási eljárást. A Javaslat erről szóló szabályai kapcsán általában kell megjegyezni, hogy bár a rendeletben használt kifejezésnek megfelelően a 116/R–116/S. §-ok „Nemzeti felszólalási eljárás” cím alatt szerepelnek, az SZTNH a felszólalás elbírálása tekintetében nem folytat elkülönített felszólalási eljárást az uniós lajstromozásra irányuló eljárás nemzeti szakaszában. Amint azt a 116/S. § (5) bekezdése is rögzíti, a nemzeti hatóság a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek lajstromozására irányuló eljárás nemzeti szakaszában az ügy érdemében hozott határozatával dönt a felszólalás tárgyában (is), a Vt. 61/B–61/H. §-aiban szabályozott felszólalás esetén követendő nemzeti eljárás rendjének megfelelően.

Ugyancsak a nemzeti lajstromozási eljárásokban követendő eljárás részletes szabályaihoz hasonlóak a 116/R.–116/S. §-ban meghatározott hézagpótló eljárási rendelkezések. Az (EU) 2023/2411 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti felszólalási eljárásban a bejelentés közzétételétől számított legalább két hónapos határidőt kell biztosítani a felszólalás benyújtására. Ennek megfelelően a 116/R. § (1) bekezdése a bejelentés meghirdetésétől számított három hónapos határidőt enged. A felszólalás benyújtására való jogosultság, valamint a felszólalás alapjául szolgáló okok tekintetében a rendelet szabályai irányadók.

Az (EU) 2023/2411 rendelet 65. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok díjat számíthatnak fel a rendeletben előírt eljárások nemzeti szakasza – különösen a bejelentések, a felszólalások, a termékleírás módosítására irányuló kérelmek, a törlési kérelmek és a fellebbezések feldolgozása során felmerülő – költségeinek fedezésére. Ennek alapján a 116/R. § (3) bekezdése megállapítja, hogy a felszólalásért az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni.

A nemzeti felszólalási eljárás sajátossága az (EU) 2023/2411 rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében az alaki szempontból elfogadható felszólalás esetében előírt kötelező konzultáció. Ennek megfelelően a 116/S. § tartalmazza a felek között az ügy békés rendezése érdekében lefolytatandó egyeztetéssel kapcsolatos eljárás részletes szabályait.

Az elnevezés oltalomra való alkalmasságáról – az uniós jogi aktusokban foglalt követelményeknek megfelelően – a termékleírásban, illetve annak lényegi elemeit tartalmazó egységes dokumentumban és a kísérő dokumentációban foglaltak alapján dönt a tagállami hatóság. Az SZTNH kedvező döntését tartalmazó határozat meghozatalát követően kerülhet sor a bejelentés benyújtására az EUIPO-hoz, ami a nemzeti hatóság feladata. Ezek után kezdődhet meg a bejelentés lajstromozására szolgáló eljárás második, uniós szintű szakasza.

A bejelentésnek az EUIPO-hoz történő benyújtásától fogva a földrajzi árujelző átmeneti nemzeti oltalomban részesül, amelyre figyelemmel a kérelem megalapozottságát tartalmazó hatósági határozatot, illetve a kérelem alapjául szolgáló termékleírást mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni.

Az uniós jogszabályok értelmében a tagállamok a földrajzi árujelzők számára a bejelentés EUIPO-hoz történő benyújtásának napjától az EUIPO határozatának meghozataláig, vagy a bejelentés visszavonásának napjáig oltalmat biztosíthatnak saját területükön. A törvény, élve ezzel a lehetőséggel, az SZTNH kedvező döntése esetén megadja az érintett földrajzi árujelző számára az átmeneti oltalmat. A rendelkezés értelmében az átmeneti nemzeti oltalom ugyanazon cselekményekkel szemben nyújt védelmet, mint az EUIPO határozatával keletkező oltalom, az egyetlen különbség, hogy az átmeneti oltalom kizárólag Magyarország területén nyújt védelmet.

Az átmeneti nemzeti oltalommal keletkező joghatások megadott időponttól keletkeznek, ezért a SZTNH-nak közhiteles nyilvántartást kell vezetnie az átmeneti nemzeti oltalom keletkezésének napjáról, illetve a kérelem alapját jelentő termékleírásról. A rendelkezés értelmében az átmeneti nemzeti oltalom keletkezésének napjáról a bejelentőn kívül értesíteni kell az ellenőrző hatóságot is, annak érdekében, hogy értesüljön az átmenetileg keletkezett szellemi tulajdonjogról. Az uniós jogszabályok szerint az átmeneti oltalom keletkezésének napját követően benyújtott védjegybejelentések esetén el kell utasítani azokat a kérelmeket, amelyeknek a tárgya olyan megjelölés, amely sértheti az (átmeneti) oltalom alá került nevet és ugyanolyan jellegű termékre vonatkozik, mint az elnevezés.

Az (EU) 2023/2411 rendelet 21. cikke alapján a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek lajstromozása az EUIPO feladata. A lajstromozási eljárás uniós szintű szakaszát követően ugyanakkor még sor kerülhet arra, hogy a lajstromozott földrajzi jelzés tekintetében a tagállami hatóságnak kell eljárnia. Ilyen eset a termékleírás módosítása, illetve a földrajzi jelzés oltalmának törlésére irányuló eljárás. Hasonlóan a lajstromozást követően kerülhet sor a földrajzi jelzés bitorlásával kapcsolatos bírósági eljárásra is a 116/X. § körében.

Az uniós joggal összhangban a termékleírás módosítására irányuló kérelmet nyújthat be a bejelentő, akinek a nevében a földrajzi jelzést lajstromozták, vagy a földrajzi jelzést használó előállító. A termékleírás módosításai két kategóriába sorolandók: a termékleírás uniós módosítása és ezzel összefüggésben az esetleges kiegészítő felszólalási eljárás, a termékleírás standard – a termék származása szerinti nemzeti hatóság hatáskörébe tartozó – módosítása.

A Javaslat átmeneti rendelkezése alapján, a nemzeti eljárás alapján már oltalomban részesülő földrajzi árujelző jogosultja a Javaslatban foglalt jogvesztő határidőig nyújthat be kérelmet a SZTNH-hoz az uniós oltalomban részesítés érdekében.

A Javaslat átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a Lisszaboni Megállapodás alapján lajstromozott, Magyarországról származó, az (EU) 2023/2411 rendelet hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó, de az említett rendelet szerint oltalomban még nem részesült nemzetközi eredetmegjelölések esetében. A jogosultak, a jogosultakat képviselő szervezetek, illetve az SZTNH a Javaslatban foglalt jogvesztő határidőig kérhetik ezeknek az eredetmegjelöléseknek a genfi szöveg szerinti lajstromozását, vagy törlésüket a nemzetközi lajstromból.

A Javaslat felhatalmazza a Kormányt, hogy kijelölje az ellenőrző hatóságot, valamint meghatározza a hatóság ellenőrzési feladatának ellátáshoz szükséges szabályokat.

A kézműves és ipari termékek földrajzi árujelző lajstromozására irányuló nemzeti eljárást felváltja az EU – nemzeti és uniós szakaszból álló – lajstromozási eljárása, valamint az eredetmegjelölések oltalma iránti nemzetközi bejelentéstétel kikerült a tagállami hatáskörből. Ennek megfelelően a földrajzi árujelzők nemzeti lajstromozási eljárása, valamint a nemzetközi lajstromozásra vonatkozó rendelkezések hatályukat vesztik.

A joggyakorlat során előfordul, hogy a jogi segítségnyújtás intézményét rosszhiszeműen, joggal való visszaélést megvalósítva alkalmazzák.

A Jst. már jelenleg is tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek rögzítik, hogy a jogi segítők mely esetekben tagadhatják meg a jogi szolgáltatás nyújtását. Egyes esetekben a megtagadás csak akkor lehetséges, ha ehhez a jogi segítségnyújtó szolgálat előzetesen hozzájárult.

Egyes ügyfelek esetében előfordulhat, hogy jogszabályba ütköző vagy jogszabály megkerülésére irányuló kéréseket fogalmaznak meg, vagy számukra a szolgáltatás nyújtását lehetetlenné teszi az, hogy a jogi segítő rajta kívül álló okból a féllel nem tud együttműködni.

Egyebek mellett ezen fenti okok azok, amelyek miatt a jogi segítők megtagadhatják a jogi szolgáltatás nyújtását.

A Jst. módosítása rögzíti, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálat a támogatást megvonja a féltől, ha legalább három jogi segítő a fél számára a jogi szolgáltatás nyújtását megtagadja vagy az ügyvédi tevékenységről szóló törvény alapján a jogszabályba ütköző vagy jogszabály megkerülésére irányuló utasításra tekintettel, vagy azért mert a szolgáltatás nyújtását lehetetlenné teszi az, hogy – a jogi segítőn kívül álló okból – a féllel nem tud együttműködni. Ez utóbbi megtagadáshoz a jogi segítségnyújtó szolgálat előzetes hozzájárulása szükséges.

Ez a módosítás biztosítja, hogy a jogi segítők az erőforrásaikat hatékonyabban tudják beosztani, ugyanakkor azt is garantálja a módosítás, hogy a támogatás megvonására valóban csak indokolt esetben kerülhessen sor.

A Jst. 70. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogi segítő – ha annak e törvényben foglalt feltételei fennállnak – a szolgáltatási szerződésben megjelölt időszakban és szakterületen köteles a fél számára jogi szolgáltatást nyújtani, kivéve, ha a közreműködést mint ügyvéd is köteles lenne megtagadni az ügyvédi tevékenységről szóló törvény alapján, vagy a reá vonatkozó etikai szabályzat értelmében.

A fenti megtagadási okok az ügyvédi tevékenységről szóló törvény és az etikai szabályzat alapján alapvetően kétfélék lehetnek. Egyrészt ide tartoznak az ügyvédi tevékenységet korlátozó okok, vagyis az érdekellentétes helyzetek alapján történő megtagadások, másrészt azok a megtagadások, amelyek oka a félnek az ügyvédi tevékenységről szóló törvény alapján a jogszabályba ütköző vagy jogszabály megkerülésére irányuló utasításai.

A módosítás a Jst. 70. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt megtagadási eseteket azok elkülöníthetősége érdekében a fentiek szerint külön szabályozza az aa) és ab) alpontban.

A Jst. 27. § új (3) bekezdéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a támogatás megvonására vonatkozó új szabályt csak az új rendelkezés hatálybalépését követően engedélyezett támogatásokra kell alkalmazni.

Szükséges a törvény kiegészítése a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló 2016. május 11-i (EU) 2016/800 parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelésre utaló jogharmonizációs záradékkal.

Technikai módosítás a Ptk-ra mutató hivatkozás megváltozása miatt.

Az ár-érték viszonyokban beállt jelentős változás miatt szükséges a közjegyzői irodák működési költségei finanszírozásának a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK) részéről történő megsegítése. Ennek érdekében indokolt megemelni azt az arányt, amely a megfizetett eljárási díjaknak a MOKK és a fizetési meghagyásos eljárásban eljáró közjegyzők közötti felosztására vonatkozik.

A Pp.-nek az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvénnyel beiktatott új 147/A. §-a alapján, ha a bíróság a számára törvényben megállapított intézkedési határidőt túllépi, a határidő lejártát követő naptól kezdve naponta, a késedelem első napján érvényes, a minimálbér 1,5 százalékának megfelelő mértékű vagyoni elégtételt nyújt hivatalból a felek részére.

Az e rendelkezéshez kapcsolódó, a Pp. 630. § (18) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés egyértelművé teszi, hogy ezeket a szabályokat kizárólag peres eljárásban megvalósuló határidő-túllépés esetén kell alkalmazni.

Ugyanakkor a jogrendszeri koherencia és az egységes jogalkalmazás érdekében indokolt rögzíteni a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvényben is, hogy a hagyatéki eljárásban a Pp. határidő-túllépésre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak.

Az új technológiák alkalmazása újfajta gondolkodásmódot tesz szükségessé. Ezen eszközök hatékony kihasználásához elengedhetetlen az innovatív szemléletmód, amelyet jelenleg még szokatlannak érezhetünk, ám néhány év elteltével már mindennapossá válhatnak – például, hogy egy mesterséges intelligencia ír levelet az ember helyett.

A nyelvi modellek adatigénye kihívást jelent minden kis nyelvű ország számára, így Magyarország számára is, egy speciális területet felölelő, de kis nyelven alapuló MI alkalmazás számára még szűkebb a nyelvi merítési lehetőség. Egy DIMOP forrásból finanszírozott, bárki számára díjmentesen hozzáférhető, mesterséges intelligencia alapú keresőszolgáltatás részére szükségesek az anonimizált bírósági határozatok. A kereső rendszer a Nemzeti Jogszabálytár oldalán lesz elérhető, bárki számára, ingyenesen biztosít jogi kereső szolgáltatást. Mivel a rendelkezésre álló magyar nyelvi adatok mennyisége viszonylag korlátozott (az angolhoz vagy a spanyolhoz képest), a mesterséges intelligencia modellek fejlesztéséhez minél több, jól strukturált adatra van szükség. Az adatvagyon mennyisége és minősége meghatározó a rendszer fejlődése és az eredményessége szempontjából.

A módosítás célja, hogy valamennyi, az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) kezelésében lévő, anonimizált bírósági határozat feldolgozható formában az Igazságügyi Minisztérium rendelkezésére álljon. A digitális forma egyértelműen meghatározásra kerül. Hosszú távon azok az adatok, amelyek nem kerülnek MI eszközökkel feldolgozásra, el fognak veszni. Ha sem az Igazságügyi Minisztérium MI alapú rendszerében, sem az OBH-nál nem történik hasznosításuk, csupán archiválásra kerülnek, hosszú távon megszűnik az értékük. Az adatéhség mérséklése érdekében minden lehetséges adatot be kell vonni a keresőrendszer fejlesztési folyamatába, így az összes OBH-nál lévő anonimizált bírósági határozatot is.

Folyamatban lévő nemzetközi gyakorlatok a bírósági döntések MI alapú feldolgozására:

Franciaországban az országos „open data” program indult a bírósági döntések nyilvánosságra hozatalára (Judilibre).

Spanyolországban a Legfelsőbb Bíróság informatikai központja (CENDOJ) algoritmikus és mesterséges intelligencia alapú módszerekkel végzi a jogesetek anonimizálását és feldolgozását annak érdekében, hogy azok kutatható és újra felhasználható formában hozzáférhetők legyenek.

Portugáliában a portugál Igazságügyi Minisztérium gépi tanuláson alapuló anonimizálási pilot projektet valósít meg a bírósági döntéseken (kiemelten a közigazgatási és adóügyekkel foglalkozó bíróságokon), különös tekintettel az open data-kompatibilis publikáció támogatására.

Olaszországban az EU-AI Act-hez igazodóan 2025. szeptember 17-étől új mesterséges intelligenciáról szóló törvény lépett hatályba, amely iránymutatást ad az igazságszolgáltatási alkalmazások számára is. Emellett a JuLIA EU-projekt olasz partnerei vizsgálják a bírósági AI-alkalmazások gyakorlatát és korlátait, külön hangsúlyt fektetve a döntések keresésére és a nyílt adatok elérhetőségére.

A Javaslat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 163. §-a szerinti közzétételi esetköröket kiegészíti annak érdekében, hogy a Bszi. 163. § (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti ügyekben a Kúria által meghozott döntéseknek az elvi megállapításairól a jogkereső közönség – az eljárásban részt vevő felek és sértettek jogainak teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – tájékoztatást kapjon. Ennek érdekében a Bszi. 163. § új (2a) bekezdése előírja ezekben az ügyekben a kúriai döntés számának és a jogértelmezést magában foglaló elvi tartalmának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében való közzétételét.

Szükséges a törvény kiegészítése a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/800 parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelésre utaló jogharmonizációs záradékkal.

A Bszi. 163–166. §-a tartalmazza a bírósági döntések közzétételi szabályait, az (EU) 2024/2853 irányelv 19. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok a nemzeti joggal összhangban közzéteszik az (EU) 2024/2853 irányelv alapján hozott jogerős határozatokat. Az (EU) 2024/2853 irányelv átültetését szolgálják a Bszi. rendelkezései, erre figyelemmel szükséges a Bszi. jogharmonizációs záradékkal való kiegészítése.

A módosítás alapján a jogegységi panasz tanács elnevezés helyett a jogegységi tanács elnevezés kerül alkalmazásra, mivel ez a tanács nemcsak a jogegységi panaszokat bírálja el, hanem az előzetes döntéshozatali indítvány alapján indult jogegységi eljárás során is eljár.

Szükséges a törvény kiegészítése a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló 2016. május 11-i (EU) 2016/800 parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelésre utaló jogharmonizációs záradékkal.

A Javaslat átmeneti rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a Bjt. 234. §-a hatálya alá tartozó katonai bíró a Bjt. 25/F. § szerinti továbbfoglalkoztatását kéri, de a katonai bírói tisztség alóli felmentésre vonatkozó Javaslatot már az OBH elnökének fel kellett terjesztenie a köztársasági elnökhöz, mielőtt a továbbfoglalkoztatási kérelem előterjesztésére vonatkozó határidő megnyílt volna, és így a felmentésre vonatkozó javaslattal együtt nem volt még felterjeszthető a Bjt. 97. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a bírói tisztségre való kinevezésről szóló javaslat. Az átmeneti rendelkezés arról rendelkezik, hogy ilyen esetben az OBH elnöke – a 97. § (3) bekezdésétől eltérően – a bírói tisztségre való kinevezésről szóló önálló Javaslatot terjeszt a köztársasági elnök elé azzal, hogy az e felterjesztés alapján történő kinevezés a katonai bírói tisztség megszüntetésével egyidejű bírói kinevezésnek minősül.

A Javaslat technikai módosítást tartalmaz, pontosítva a bírósági titkár és bírósági fogalmazó munkaköri csoportban foglalkoztatott igazságügyi alkalmazott jogviszonyának jellegét, továbbá egyértelművé téve azt, hogy e jogszabályi rendelkezést kell alkalmazni mindazon bírói álláshelyre pályázó igazságügyi alkalmazott esetén, akinek a jogviszonya igazságügyi szervnél 2025. január 1-jét megelőzően létesült és a pályázat benyújtásakor bírósági titkár.

A Javaslat egy új 235. §-sal egészíti ki a Bjt.-t, amely arra az esetre tartalmaz átmeneti rendelkezést, ha a Bjt. 234. § hatálya alá tartozó katonai bíró a Bjt. 25/F. § szerinti továbbfoglalkoztatását kéri. Tekintettel arra, hogy ezek a rendelkezések sarkalatosak, a Javaslat a Bjt. sarkalatosságra vonatkozó 237. § (1) bekezdését pontosítja.

A Javaslat a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvénynek (a továbbiakban: Üjt.) a főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztségre vonatkozó rendelkezéseit vizsgálja felül. A módosítás megszünteti az ezekre a tisztségekre vonatkozó szabályozásnak a külön fejezetben történő elhelyezését, és az előírásokat az Üjt.-nek az egyéb vezetői tisztségekre vonatkozó megfelelő rendelkezései között helyezi el. A főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztséget a jövőben kizárólag ügyész töltheti be, mind a főtitkár, mind a főtitkár-helyettes a Legfőbb Ügyészségen szolgálatot teljesítő magasabb vezető állású ügyésznek minősül. Nem változik a főtitkár és főtitkár-helyettes javadalmazására vonatkozó szabályozás, a főtitkár a Kúria főtitkárával, a főtitkár-helyettes a Kúria főtitkár-helyettesével azonos havi illetményre és más javadalmazásra jogosult.

Az Üjt. a vezetői tisztségek megbízás útján való betöltésének eseteit különböző szakaszokban szabályozza. A Javaslat a vezetői tisztségek megbízás útján történő betöltésének szabályait kiegészíti és egy szakaszban rögzíti.

A fegyelmi eljárások egyesítésének és elkülönítésének lehetőségét a gyakorlat eddig is ismerte, de az egységes jogalkalmazás és jogbiztonság érvényesülése érdekében az Üjt.-ben ezt rögzíteni szükséges. E szerint az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárások egyesíthetők és az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárás elkülöníthető. Az egyesítéssel és az elkülönítéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

A Javaslat a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvénynek (a továbbiakban: Üjt.) a főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztségre vonatkozó rendelkezéseit vizsgálja felül. A módosítás megszünteti az ezekre a tisztségekre vonatkozó szabályozásnak a külön fejezetben történő elhelyezését, és az előírásokat az Üjt.-nek az egyéb vezetői tisztségekre vonatkozó megfelelő rendelkezései között helyezi el. A főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztséget a jövőben kizárólag ügyész töltheti be, mind a főtitkár, mind a főtitkár-helyettes a Legfőbb Ügyészségen szolgálatot teljesítő magasabb vezető állású ügyésznek minősül. Nem változik a főtitkár és főtitkár-helyettes javadalmazására vonatkozó szabályozás, a főtitkár a Kúria főtitkárával, a főtitkár-helyettes a Kúria főtitkár-helyettesével azonos havi illetményre és más javadalmazásra jogosult.

Az Üjt. a vezetői tisztségek megbízás útján való betöltésének eseteit különböző szakaszokban szabályozza. A Javaslat a vezetői tisztségek megbízás útján történő betöltésének szabályait kiegészíti és egy szakaszban rögzíti.

A fegyelmi eljárások egyesítésének és elkülönítésének lehetőségét a gyakorlat eddig is ismerte, de az egységes jogalkalmazás és jogbiztonság érvényesülése érdekében az Üjt.-ben ezt rögzíteni szükséges. E szerint az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárások egyesíthetők és az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárás elkülöníthető. Az egyesítéssel és az elkülönítéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

A Javaslat a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvénynek (a továbbiakban: Üjt.) a főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztségre vonatkozó rendelkezéseit vizsgálja felül. A módosítás megszünteti az ezekre a tisztségekre vonatkozó szabályozásnak a külön fejezetben történő elhelyezését, és az előírásokat az Üjt.-nek az egyéb vezetői tisztségekre vonatkozó megfelelő rendelkezései között helyezi el. A főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztséget a jövőben kizárólag ügyész töltheti be, mind a főtitkár, mind a főtitkár-helyettes a Legfőbb Ügyészségen szolgálatot teljesítő magasabb vezető állású ügyésznek minősül. Nem változik a főtitkár és főtitkár-helyettes javadalmazására vonatkozó szabályozás, a főtitkár a Kúria főtitkárával, a főtitkár-helyettes a Kúria főtitkár-helyettesével azonos havi illetményre és más javadalmazásra jogosult.

Az Üjt. a vezetői tisztségek megbízás útján való betöltésének eseteit különböző szakaszokban szabályozza. A Javaslat a vezetői tisztségek megbízás útján történő betöltésének szabályait kiegészíti és egy szakaszban rögzíti.

A fegyelmi eljárások egyesítésének és elkülönítésének lehetőségét a gyakorlat eddig is ismerte, de az egységes jogalkalmazás és jogbiztonság érvényesülése érdekében az Üjt.-ben ezt rögzíteni szükséges. E szerint az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárások egyesíthetők és az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárás elkülöníthető. Az egyesítéssel és az elkülönítéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

A Javaslat a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvénynek (a továbbiakban: Üjt.) a főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztségre vonatkozó rendelkezéseit vizsgálja felül. A módosítás megszünteti az ezekre a tisztségekre vonatkozó szabályozásnak a külön fejezetben történő elhelyezését, és az előírásokat az Üjt.-nek az egyéb vezetői tisztségekre vonatkozó megfelelő rendelkezései között helyezi el. A főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztséget a jövőben kizárólag ügyész töltheti be, mind a főtitkár, mind a főtitkár-helyettes a Legfőbb Ügyészségen szolgálatot teljesítő magasabb vezető állású ügyésznek minősül. Nem változik a főtitkár és főtitkár-helyettes javadalmazására vonatkozó szabályozás, a főtitkár a Kúria főtitkárával, a főtitkár-helyettes a Kúria főtitkár-helyettesével azonos havi illetményre és más javadalmazásra jogosult. Új rendelkezés, hogy a módosítás szabályozza, hogy a főtitkárt és a főtitkár-helyettest e tisztsége megszűnésekor, áthelyezése esetén – amennyiben legalább egy évig a főtitkári, illetve főtitkár-helyettesi tisztséget betöltötte – legalább főosztályvezető-helyettes ügyészi, illetve legalább legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyészi illetmény illeti meg.

A Javaslat a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvénynek (a továbbiakban: Üjt.) a főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztségre vonatkozó rendelkezéseit vizsgálja felül. A módosítás megszünteti az ezekre a tisztségekre vonatkozó szabályozásnak a külön fejezetben történő elhelyezését, és az előírásokat az Üjt.-nek az egyéb vezetői tisztségekre vonatkozó megfelelő rendelkezései között helyezi el. A főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztséget a jövőben kizárólag ügyész töltheti be, mind a főtitkár, mind a főtitkár-helyettes a Legfőbb Ügyészségen szolgálatot teljesítő magasabb vezető állású ügyésznek minősül. Nem változik a főtitkár és főtitkár-helyettes javadalmazására vonatkozó szabályozás, a főtitkár a Kúria főtitkárával, a főtitkár-helyettes a Kúria főtitkár-helyettesével azonos havi illetményre és más javadalmazásra jogosult.

Az Üjt. a vezetői tisztségek megbízás útján való betöltésének eseteit különböző szakaszokban szabályozza. A Javaslat a vezetői tisztségek megbízás útján történő betöltésének szabályait kiegészíti és egy szakaszban rögzíti.

A fegyelmi eljárások egyesítésének és elkülönítésének lehetőségét a gyakorlat eddig is ismerte, de az egységes jogalkalmazás és jogbiztonság érvényesülése érdekében az Üjt.-ben ezt rögzíteni szükséges. E szerint az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárások egyesíthetők és az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárás elkülöníthető. Az egyesítéssel és az elkülönítéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

A módosítás az idegennyelv-ismereti pótlék újraszabályozása körében rögzíti, hogy a törvényi feltételek fennállása esetében ez a pótlék is csak megállapítható, adható, hasonlóan a képzettségi és a kiegészítő pótlékhoz.

Az ügyész számára adható cafetéria-juttatás esetében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény változása folytán szükséges a törvényi hivatkozás módosítása.

A módosítás aktualizálja, pontosítja a nem a bankszámlára történő átutalással kiadott juttatások körét.

A Javaslat a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvénynek (a továbbiakban: Üjt.) a főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztségre vonatkozó rendelkezéseit vizsgálja felül. A módosítás megszünteti az ezekre a tisztségekre vonatkozó szabályozásnak a külön fejezetben történő elhelyezését, és az előírásokat az Üjt.-nek az egyéb vezetői tisztségekre vonatkozó megfelelő rendelkezései között helyezi el. A főtitkári és a főtitkár-helyettesi tisztséget a jövőben kizárólag ügyész töltheti be, mind a főtitkár, mind a főtitkár-helyettes a Legfőbb Ügyészségen szolgálatot teljesítő magasabb vezető állású ügyésznek minősül. Nem változik a főtitkár és főtitkár-helyettes javadalmazására vonatkozó szabályozás, a főtitkár a Kúria főtitkárával, a főtitkár-helyettes a Kúria főtitkár-helyettesével azonos havi illetményre és más javadalmazásra jogosult.

Az Üjt. a vezetői tisztségek megbízás útján való betöltésének eseteit különböző szakaszokban szabályozza. A Javaslat a vezetői tisztségek megbízás útján történő betöltésének szabályait kiegészíti és egy szakaszban rögzíti.

A fegyelmi eljárások egyesítésének és elkülönítésének lehetőségét a gyakorlat eddig is ismerte, de az egységes jogalkalmazás és jogbiztonság érvényesülése érdekében az Üjt.-ben ezt rögzíteni szükséges. E szerint az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárások egyesíthetők és az ügyésszel szemben elrendelt fegyelmi eljárás elkülöníthető. Az egyesítéssel és az elkülönítéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

A módosítás a tisztviselők, írnokok és fizikai alkalmazottak illetménytáblája tekintetében rögzíti, hogy a vezetőt a 6. melléklet szerinti illetménytáblában a csoportvezető vagy osztályvezető besorolási kategóriába kell besorolni. A módosítás indoka, hogy az alsóbb szintű ügyészségeken nincs főosztályvezetői tisztség, így azt mellőzni kell a 6. melléklet szerinti illetménytáblából.

A módosítás alapján a jövőben ügyészségi szolgálati jogviszonyt létesítők esetében a jubileumi jutalomra jogosító idők számítása során nem vehető figyelembe a más foglalkoztatási jogviszonyban (szolgálati viszonyban, munkaviszonyban), valamint 1992. január 20-át követően szövetkezetnél munkaviszony jellegű jogviszonyban töltött idő, hanem kizárólag az ügyészségnél, a bíróságnál, az államapparátusban szolgálati viszonyban töltött idő, valamint az ügyvédi tevékenység és a közjegyzői szolgálat időtartama vehető figyelembe.

A fizikai alkalmazott alapszabadságának megállapításakor az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idő számításának szabályai tartalmukban nem változnak, csak a szabályok elválasztásra kerülnek a jubileumi jutalomra jogosító idő számításától, ezért a szabályok az Üjt. 154. § (4) bekezdésében kerülnek elhelyezésre.

A Javaslat által módosított Üjt. 154. § (3) bekezdése alapján a jövőben ügyészségi szolgálati jogviszonyt létesítők esetében a jubileumi jutalomra jogosító idők számítása során nem vehető figyelembe a más foglalkoztatási jogviszonyban (szolgálati viszonyban, munkaviszonyban), valamint 1992. január 20-át követően szövetkezetnél munkaviszony jellegű jogviszonyban töltött idő, hanem kizárólag az ügyészségnél, a bíróságnál, az államapparátusban szolgálati viszonyban töltött idő, valamint az ügyvédi tevékenység és a közjegyzői szolgálat időtartama vehető figyelembe. Ugyanakkor az új szabályok hatálybalépése előtt létesített ügyészségi szolgálati jogviszony esetében indokolt, hogy még a régi szabályok érvényesüljenek. Erről rendelkezik az átmeneti szabály.

Szükséges a törvény kiegészítése a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/800 parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelésre utaló jogharmonizációs záradékkal.

A módosítás az alsóbb szintű ügyészségen foglalkoztatott tisztviselők, írnokok és fizikai alkalmazottak illetménytábláját tartalmazó 6. mellékletben módosítja a vezetők besorolási kategóriájának megnevezését: az osztályvezető helyett a csoportvezető elnevezést, a főosztályvezető helyett az osztályvezető elnevezést alkalmazza, mivel az alsóbb szintű ügyészségeken ezek a vezetők dolgoznak. Módosul továbbá az illetménytábla akként, hogy az ügyészségi-tanácsos II. kategóriában is az illetmény alsó határa a mindenkori garantált bérminimum lesz.

A módosítás a 6/A. melléklet címét és magát az illetménytáblát is módosítja. A melléklet címe azért kerül kiegészítésre, mert az az Országos Kriminológiai Intézetben (a továbbiakban: OKRI) foglalkoztatott tisztviselőt, írnokot és fizikai alkalmazottat is a Legfőbb Ügyészségen foglalkoztatott alkalmazottakra vonatkozó besorolási kategóriákba kell besorolni, és az e szerinti illetményre jogosultak. Módosul továbbá az illetménytábla akként, hogy az ügyészségi-tanácsos IV. kategóriában is az illetmény alsó határa a mindenkori garantált bérminimum lesz.

Hivatalvesztés (elbocsátás) miatt a szolgálati jogviszony nem csak a jogerős, hanem az azonnal végrehajtható fegyelmi határozat esetén is megszűnik. A Javaslat megteremti az összhangot az Üjt. 34. § h) pontja és az Üjt. 95. § (1) bekezdése között, amely alapján, ha az ügyész a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése előtt az ügyészségi szolgálati viszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik.

A Javaslat az Üjt. 58. § (2) bekezdésében is egyértelműsíti, hogy a főtitkár a Kúria főtitkárával, a főtitkár-helyettes a Kúria főtitkár-helyettesével azonos beosztásúnak minősül.

A Javaslat pontosító rendelkezést tartalmaz arra figyelemmel, hogy a vezetői tisztség nemcsak kinevezéssel, hanem megbízással is betölthető.

A cafetéria-juttatás igénybevételéhez szükséges nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő tárgyév január 15-ről január 31-re módosul, biztosítva ezzel a felkészülést az irányadó jogszabályok módosulásának leképezésére és az ügyész megalapozott nyilatkozatának megtételére.

A Javaslat alapján az Üjt. 95. § (1) bekezdése szerint a fegyelmi határozat azonnal végrehajthatóvá válik abban az esetben is, ha a vezetői megbízás visszavonása után az ügyész nem fogadja el a felajánlott álláshelyet, és a legfőbb ügyész kötelezően felmenti. Ez az eset is egyenértékű az ügyész általi megszüntetéssel, hiszen a felajánlott álláshely visszautasítása az ügyész akaratát tükrözi, a legfőbb ügyész általi felmentés kötelező formai aktus.

Az Üjt. 96. § (3) bekezdése szerint, amennyiben a fegyelmi büntetés hatálya lejár, úgy minden nyilvántartásból törölni kell a fegyelmi büntetést, ezáltal egy későbbi fegyelmi eljárásban már nem értékelhető az ügyész fegyelmi előélete. A módosítás szerint kizárólag a személyi nyilvántartásból kellen törölni a fegyelmi büntetést. Ezzel a módosítással egyértelművé válik, hogy a korábbi fegyelmi büntetésekre is lehet hivatkozni súlyosító körülményként, a munkáltató egy új fegyelmi eljárásban értékelni tudja a korábbi fegyelmi büntetéseket.

A tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott esetében is rögzíteni szükséges, hogy hivatalvesztés (elbocsátás) miatt a szolgálati jogviszony nem csak a jogerős, hanem az azonnal végrehajtható fegyelmi határozat esetén is megszűnik. A Javaslat megteremti az összhangot az Üjt. 130. § (1) bekezdés h) pontja és az Üjt. 95. § (1) bekezdése között, amely alapján, ha a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése előtt a szolgálati viszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik.

Az OKRI-ban foglalkoztatott tisztviselőt, írnokot és fizikai alkalmazottat is a Legfőbb Ügyészségen foglalkoztatott alkalmazottakra vonatkozó besorolási kategóriákba kell besorolni, és az e szerinti illetményre jogosultak. A Javaslat az ennek érdekében szükséges módosításokat végzi el.

A Javaslat, tekintettel arra, hogy az Üjt. XIII/A. Fejezete hatályon kívül helyezésre kerül, pontosítja az Üjt. sarkalatosságra vonatkozó rendelkezéseit, valamint további pontosító rendelkezést tartalmaz az Üjt. 153. § (2) bekezdése tekintetében, amely arról rendelkezik, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény rendelkezései közül melyek nem alkalmazhatóak az ügyészségi alkalmazottakra.

A Javaslat a vezetői tisztségek megbízás útján történő betöltésének szabályait egy szakaszban rögzíti, ezért szükséges a külön szakaszokban elhelyezett előírások hatályon kívül helyezése.

A Javaslat az ügyész részére – az ügyészség éves költségvetésében biztosított előirányzatoktól függően, a cafetéria rendszeren kívül – adható egyéb juttatások közül hatályon kívül helyezi azokat, amelyek a gyakorlat által nem kerültek alkalmazásra.

A Javaslat megszünteti a főtitkári és főtitkár-helyettesi tisztségekre vonatkozó szabályozásnak a külön fejezetben történő elhelyezését, és az előírásokat az Üjt.-nek az egyéb vezetői tisztségekre vonatkozó megfelelő rendelkezései között helyezi el, ezért a XIII/A. Fejezetet szükséges hatályon kívül helyezni.

Az Üjt. 148. § b) pontja arra vonatkozó rendelkezést tartalmaz, hogy a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló tisztviselő, írnok magasabb fizetési osztályba nem sorolható és a fegyelmi büntetés hatálya miatt elmaradt magasabb fizetési osztályba történő besorolása a mentesülés vagy mentesítés időpontjában esedékes, az előresorolás időpontját – a fegyelmi büntetés hatálya miatti szünetelés figyelmen kívül hagyásával – az eredeti időponttól számítva kell megállapítani. Tekintettel arra, hogy a tisztviselők és az írnokok javadalmazására vonatkozó szabályozást Magyarország 2025. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2024. évi LXXIV. törvényben foglalt Üjt.-módosítás átalakította, már nem kerül sor fizetési osztályba sorolásra. Minderre tekintettel szükséges a rendelkezés hatályon kívül helyezése.

Az (EU) 2024/2853 irányelv hatályon kívül helyezi a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelvet (a továbbiakban: 85/374/EGK tanácsi irányelv), valamint modernizálja a termékfelelősségi szabályokat, ezért szükséges a Ptk. termékfelelősségről szóló szabályainak áttekintése és módosítása.

A termékfelelősségi szabályok modernizálásának célja, hogy a jogi keret a körforgásos gazdaság üzleti modelljeihez, a digitális kor termékeihez igazodjon, továbbá egyenlőbb versenyfeltételeket teremtsen az európai uniós és unión kívüli gyártók számára, valamint a károsultak gyártókkal szembeni igényérvényesítését megkönnyítse.

Az (EU) 2024/2853 irányelv nem érinti a sérelemdíj iránti igényeket, erre figyelemmel a sérelemdíj a Ptk. szabályai szerint érvényesíthető.

A 85/374/EGK tanácsi irányelv szabályai a 2026. december 9-e előtt forgalomba hozott termékekre továbbra is alkalmazandók, így az (EU) 2024/2853 irányelv átültetését szolgálják a Ptk. rendelkezései, erre figyelemmel szükséges a Ptk. jogharmonizációs záradékkal való kiegészítése.

Jogharmonizációs záradék.

Átmeneti rendelkezés. Az (EU) 2024/2853 irányelv hatálybalépése előtt forgalomba hozott vagy használatba vett hibás termékért való felelősségi szabályokra a Ptk. hatályos termékfelelősségi szabályait kell alkalmazni.

Jogharmonizációs záradék.

A Szaktv. 16. § (2) bekezdése alapján, ha az igazságügyi szakértő más szakmai kamarának is tagja, és az érintett szakmai kamara által szervezett oktatáson vagy szakmai továbbképzésen vesz részt, részvételét a miniszter rendeletében meghatározottak szerint, a szakmai továbbképzése keretében teljesítendő kreditpontjaihoz hozzászámíthatja.

Ugyanakkor egyes igazságügyi szakértői szakterületeken működő igazságügyi szakértők esetében nem a szakmai kamara végzi a szakmai továbbképzést. Ez a helyzet áll fenn például az orvosok esetén, ahol az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkezők folyamatos továbbképzéséről szóló 64/2011. (XI. 29.) NEFMI rendelet alapján az Országos Kórházi Főigazgatóság szervezi a továbbképzést.

A fentiekre figyelemmel az igazságügyi szakértő szakterületének megfelelő képzési, továbbképzési területen jogszabályi felhatalmazással rendelkező szervezet vagy szerv által szervezett oktatás, továbbképzés akkreditációját is lehetővé teszi a módosítás.

A módosítás a névjegyzéket vezető hatóság és az igazságügyi szakértők jogi oktatását és vizsgáját, valamint szakmai továbbképzését végző szerv közötti információátadást szabályozza. Az automatikus, informatikai rendszerek között megvalósuló adatátadásnak köszönhetően az igazságügyi szakértőket e körben nem terheli indokolatlan adminisztrációs kötelezettség, az igazságügyi szakértő képzési kötelezettségei teljesítésének egyszerűsödik az adminisztrációja.

A Javaslat rögzíti, hogy képzés, továbbképzés, oktatás és vizsga díját az igazságügyért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.

A Szaktv. 67. § (4) bekezdése alapján, ha az igazságügyi szakértő igazságügyi szakértői kamarai tagsága a tagdíj nemfizetése miatt megszüntetésre kerül, az igazságügyi szakértői kamara elnöksége az erre vonatkozó véglegessé vált határozatát megküldi a névjegyzéket vezető hatóságnak. Ugyancsak a Szaktv. 67. § (4) bekezdése arról is rendelkezik, hogy a névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértőt a miniszter rendeletében meghatározott eljárás keretében törli a névjegyzékből.

Tekintettel arra, hogy a Szaktv. 13. § (1) bekezdés i) pont ib) alpontja szerint az igazságügyi szakértőt törölni kell a névjegyzékből, ha kamarai tagsága a kamarai tagdíj fizetésének elmulasztása miatt megszűnt, nincs szükség miniszteri rendeletben szabályozott külön eljárásra és eljárásrendre a névjegyzékből ez okból történő törlés esetére, mivel az egyéb törlési okok esetében sincsenek külön eljárási szabályok. A fentiekre figyelemmel a módosítás elhagyja a Szaktv. 67. § (4) bekezdésének második mondatát.

A Szaktv. 69. § (1a) bekezdés e) pontja alapján a névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértőt 6 hónapra eltiltja a tevékenység végzésétől és egyúttal az eltiltás idejére kezdeményezi a Kamaránál a kamarai tagságának felfüggesztését, ha az igazságügyi szakértő a Szaktv. alapján fennálló képzési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, és annak felhívásra, a jogkövetkezményekre történő írásbeli figyelmeztetés után sem tesz eleget. A Szaktv. 13. § (1) bekezdés c) pontja szerint pedig, az igazságügyi szakértőt törölni kell a névjegyzékből, ha – egyebek mellett – ezt a mulasztását a kamarai tagság felfüggesztése időtartamának lejártáig nem pótolja. A névjegyzéket vezető hatóságnak tehát figyelemmel kell kísérnie az igazságügyi szakértő képzéseinek alakulását. Minderre tekintettel a módosítás a Szaktv. 1. melléklete szerinti nyilvántartott adatokat kiegészíti a jogi oktatásra és vizsgára, valamint a szakmai továbbképzésre vonatkozó adatokkal. Ezek az adatok nem nyilvánosak és nem közhitelesek.

A módosítás rögzíti a Szaktv. 11. § (2) bekezdésében, hogy az 1. mellékletnek a jogi oktatásra és vizsgára, valamint a szakmai továbbképzésre vonatkozó adatai nem minősülnek közhitelesnek.

A Szaktv. három helyen rendelkezik a névjegyzékből történő adatszolgáltatással kapcsolatos rendeleti szintű jogszabály-alkotásról. A 11. § (1) bekezdésében szerepel, hogy a névjegyzék vezetésének és a névjegyzékkel összefüggő adatszolgáltatás szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg. A Szaktv. 139. § (1) bekezdés h) pontja is a Kormányt hatalmazza fel e körben rendelet alkotására. Erre tekintettel a módosítás megteremti az összhangot a Szaktv. rendelkezései között azzal, hogy a Szaktv. 25. § (1) bekezdésében és a Szaktv. 31. § (1) bekezdésében a névjegyzékkel összefüggő adatszolgáltatás szabályai tekintetében a miniszteri rendelet helyett a Kormány rendeletére utal.

A Szaktv. 51. § (1) bekezdése értelmében a névjegyzéket vezető hatóságot az igazságügyi szakértői működéssel kapcsolatos feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő igazgatási és nyilvántartási tevékenységének végzése, a szakértők továbbképzése, továbbá jogszabály által a hatáskörébe utalt, egyéb feladatok ellátása érdekében a szakértő által készített szakvélemény elkészítése után járó képzési hozzájárulás illeti meg.

A normavilágosság és az egyértelmű szabályozás érdekében a rendelkezésben egyértelművé teszi a módosítás, hogy a képzési hozzájárulás díjjegyzékenként fizetendő.

A módosítás a szükségtelenné vált átmeneti rendelkezést helyezi hatályon kívül.

A Pp. 31. §-a rendelkezik arról, hogy hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében mely bíróság jogosult az eljáró bíróságot kijelölni. A törvényszék eljár a polgári perek mellett munkaügyi perekben is mint munkaügyi bíróság. A törvényszék mint munkaügyi bíróság a munkaügyi perben speciális tanácsban – munkaügyi perek elbírálására kijelölt bíró és két ülnök – jár el, a Pp. különös eljárási szabályai alapján, így a törvényszéken belül is kialakulhat hatásköri összeütközés. Minderre figyelemmel szükséges a Pp. 31. § (2) bekezdés b) pontjának kiegészítése azzal, hogy az ítélőtábla jelöli ki akkor is az eljáró bíróságot, ha a hatásköri összeütközés a területén lévő törvényszéken belül a törvényszék és a törvényszék mint munkaügyi bíróság tekintetében merül fel.

A Pp. 47. § (2) bekezdésében megjelenő új szabály, hogy az alperes ismert jogutódját a félbeszakadás tartama alatt a többi alperesi pertárs is perbe vonhatja, ha az eljárás az alperes halála vagy jogutódlással történő megszűnése miatt szakadt félbe. E szabály a perelévülés jogintézményének az eljárás félbeszakadásával összefüggő bevezetéséhez kapcsolódik. A perelévülés alkalmazásának lényege, hogy ha az érintett felek nem teszik meg a szükséges intézkedéseket a félbeszakadt eljárás folytatásának érdekében, akkor az eljárás törvényben meghatározott időtartam elteltével törvény erejénél fogva megszűnik. Ez a jogintézmény nem példanélküli, a hatályos szabályozásból is ismert, mivel a szünetelő eljárás is meghatározott időtartam elteltével ipso iure megszűnik, ha az érintett felek nem teszik meg a szükséges intézkedéseket annak folytatása érdekében. Mindemellett ugyanakkor szükséges a feleknek is szélesebb körben lehetőséget teremteni arra, hogy kezdeményezhessék a jogutód perbevonását az eljárás folytatása, a jogvita észszerű időn belül történő elbírálásának megvalósulása érdekében. A hatályos szabályozásban mindezidáig az alperesi pertársnak nem volt lehetősége a meghalt vagy megszűnt alperes ismert jogutódjának perbevonása iránt intézkedni (lásd hatályos Pp. 47. §). Ennek lehetővé tételét azonban több szempont is indokolja. A perelévülés bevezetésével (a per meghatározott idő elteltével törvény erejénél fogva megszűnik) indokoltan és célzottan feléled az alperesi pertárs saját jogon alapuló keresetindítási joga, mert az eljárás megszűnése miatt a jogvita érdemben nem kerül elbírálásra, azaz nem áll be az anyagi jogerőhatás. Ez az eredmény a per érdemi eldöntésében érdekelt alperesi pertárs szempontjából kedvező, mert az eljárás félbeszakadása akadályozza a per érdemi elbírálását, a per megszűnése esetén azonban saját jogon (felperesként) kezdeményezheti a jogvita érdemi elbírálását (például rendezetlen tulajdonviszonyok eldöntése érdekében). Ez a lehetőség azonban korlátozott. Ha például az adott igényérvényesítési tárgykörrel kapcsolatban jogszabályban meghatározott keresetindítási határidő került előírásra, ez a körülmény meghiúsíthatja egy akár több évvel későbbi időpontban az alperes számára, hogy saját jogon pert indíthasson. Adott esetben az alperesi pertárs korábban éppen azért nem élt perindítási jogával, mert időközben a később félbeszakadt per felperese már pert indított. Önmagában tehát az eljárás félbeszakadás miatti megszűnése nem minden esetben biztosíthatja az érdemi elbírálást annak a pertársnak, akinek jogos érdekében áll a per folytatása, abban az érdemi döntés elérése. A hatályos Pp. már tágított az alperesi pozíció tartalmán, amikor szabályozásra került a keresethez csatlakozás jogintézménye. Ez utóbbi esetben – kényszerű alperesi pertársaság esetén – a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig a keresethez bármelyik alperes csatlakozhat, aki a kereset teljesítését nem ellenzi. E szabályozáshoz hasonlóan félbeszakadás esetén az érdekelt alperesi pertársnak indokolt perbevonási lehetőséget biztosítani az eljárás folytatásának, illetve érdemi – észszerű időn belüli – befejezésének előmozdítása érdekében.

A perköltségviselésére vonatkozó speciális szabály bevezetése a perelévülés jogintézményének az eljárás félbeszakadásával összefüggő bevezetéséhez kapcsolódik. A perelévülés alkalmazásának lényege, hogy ha az érintett felek nem teszik meg a szükséges intézkedéseket a félbeszakadt eljárás folytatásának érdekében, akkor az eljárás törvényben meghatározott időtartam elteltével ipso iure megszűnik. A Pp. 119. § (1) bekezdés a) pontja szerinti félbeszakadási ok (a fél meghal vagy megszűnik) esetében a felperes és a Pp. 47. § (2) bekezdésének jelen módosítás szerinti kiegészítésével a jövőben az alperesi pertárs is aktívan kezdeményezheti a meghalt vagy megszűnt fél (akár alperes) perbevonását. A Pp. 119. § b)–d) pontja szerinti félbeszakadási okok (törvényes képviselet hiánya) esetében ugyancsak bármelyik fél (a felperes és az alperes vagy alperesek is) kezdeményezheti ügygondnok kirendelését az eljárás folytatása érdekében. Ha a felek nem érdekeltek abban, hogy az eljárás folytatódjon, és nem teszik meg a szükséges és lehetséges intézkedéseket ennek érdekében, vagy ténylegesen nincs mód annak folytatására (például a jogutód személye külön eljárás lefolytatásával sem állapítható meg), akkor a felek az eljárás törvény erejénél fogva bekövetkező megszűnése esetén felmerült perköltségeiket maguk viselik. Ilyen esetben a Pp. 102. § (1) bekezdés utolsó mondata alapján a megfizetés alól mentességet biztosító költségkedvezmény hiányában a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget a felek egyenlő arányban fizetik meg.

A módosítás bevezeti a perelévülés jogintézményét (a szünetelés szabályozásához igazodóan) az eljárás félbeszakadása esetében is. A perelévülés alkalmazásának lényege, hogy ha az érintett felek nem teszik meg a szükséges intézkedéseket a félbeszakadt eljárás folytatásának érdekében, akkor az eljárás törvényben meghatározott időtartam elteltével ipso iure megszűnik. Ez a szabály ugyanakkor csak a Pp. 119. § (1) bekezdés a)–d) pontjaiban szabályozott félbeszakadási okok esetén alkalmazható. A Pp. 119. § (1) bekezdés a) pontja szerinti félbeszakadási ok (a fél meghal vagy megszűnik) esetében a felperes és a Pp. 47. § (2) bekezdésének jelen módosítás szerinti kiegészítésével a jövőben az alperesi pertárs is aktívan kezdeményezheti a meghalt vagy megszűnt fél (akár alperes) perbevonását. A Pp. 119. § b)–d) pontja szerinti félbeszakadási okok (törvényes képviselet hiánya) esetében ugyancsak bármelyik fél (a felperes és az alperes vagy alperesek is) kezdeményezheti ügygondnok kirendelését az eljárás folytatása érdekében. Ezekben az esetekben a felek saját magatartásán is múlhat a félbeszakadás megszüntetésének lehetősége, saját maguk is előmozdíthatják az eljárás folytatását. A Pp. 119. § (1) bekezdés e) pontja szerinti esetben (a bíróság működését elháríthatatlan esemény – például háború, természeti katasztrófa – akadályozza) azonban a feleken kívül álló okból van akadályoztatva a bíróság működése, ezért ebben az esetben az eljárás megszűnése időmúlás okán, mint objektív jogkövetkezmény nem alkalmazható.

Az eljárás vagy annak érintett része tizennyolc hónap félbeszakadás elteltével szűnik meg. E másfél éves időtartam meghatározásával kapcsolatban indokolt rámutatni, hogy például természetes személyek halála esetén a jogutód (örökös) személyének megállapításához hagyatéki eljárás lefolytatása szükséges, illetve bírósági eljárás indulhat végrendeleti öröklés esetén a tekintetben is, hogy a hagyaték egyes elemei kit illethetnek, ezért indokolt megfelelő hosszúságú időtartamot biztosítani a jogutód személyének megállapítására, azzal, hogy figyelemmel kell lenni arra is, hogy az eljárás szükségtelen hosszúságú félbeszakadással ne húzódjon el. Előfordulhat az is – a részleges félbeszakadás jogintézményére tekintettel [lásd Pp. 120. § (6) bekezdés] –, hogy nem az egész eljárás, csak annak egy része szakad félbe, értelemszerűen a perelévüléssel kapcsolatos szabályokat ebben az esetben csak az eljárás érintett része vonatkozásában kell alkalmazni.

Ha azonban a jogutód vagy a törvényes képviselő személyének megállapítása iránt folyamatban lévő hatósági, bírósági vagy egyéb eljárás hosszabb ideig tartana, mint a perelévülésre főszabály szerint megállapított időtartam (tizennyolc hónap), akkor az érintett feleknek módja van ennek tényét még a félbeszakadás tartama alatt az eljáró bíróság részére bejelenteni. Ebben az esetben az eljárás félbeszakadása csak e másik eljárás jogerős vagy végleges befejezését követő három hónap elteltével szűnik meg. Azért indokolt lehetőséget biztosítani nem csak a feleknek, hanem egyéb érdekelteknek is a bejelentésre, mert ha például a cselekvőképtelenné váló fél törvényes képviseletének biztosítása iránti eljárás folyamatban van, akkor adott esetben nincs olyan fél a perben, aki a cselekvőképtelen fél érdekeit képviselhetné. Ilyen esetben a bejelentést akár a törvényes képviselő kirendelése iránt intézkedő gyámhatóság is megteheti.

A szünetelés szabályozásához hasonlóan kimondásra kerül, hogy ha az eljárás félbeszakadás miatti megszűnésére az elsőfokú ítélet meghozatalát követően, annak jogerőre emelkedése előtt kerül sor, akkor az elsőfokú ítélet hatályát veszti, illetve a per során hozott jogerős részítélet és közbenső ítélet hatályát az eljárás félbeszakadás miatt bekövetkező megszűnése nem érinti. A jogerős érdemi határozat hatályát tehát az eljárás megszűnése értelemszerűen nem érinti. Ha a félbeszakadás miatti megszűnésre például felülvizsgálati eljárásban kerül sor, akkor csak a felülvizsgálati eljárás szűnik meg, a felülvizsgálati kérelem veszti hatályát, de ez a jogerős határozat hatályát természetesen nem érinti.

A bíróság az eljárás félbeszakadás miatt bekövetkező megszűnésének tényét – szükség szerint az elsőfokú ítélet hatályvesztését is – végzésben állapítja meg, amely végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Előfordulhatnak olyan vitás helyzetek, különösen a főszabálytól eltérő megszűnési okra (a jogutód vagy a törvényes képviselő személyének megállapítása iránt folyamatban lévő hatósági, bírósági vagy egyéb eljárás) tekintettel, amelyek miatt feltétlenül indokolt a jogorvoslati jog biztosítása az eljárás megszűnését megállapító határozattal szemben is – függetlenül attól, hogy maga a megszűnés törvény erejénél fogva következik be – mert kérdéses lehet a megszűnés ténye vagy időpontja.

A gyakorlatban jelentkező problémaként vitás lehet, hogy a törvényszéki hatáskörbe tartozó per polgári pernek vagy munkaügyi pernek minősül-e. Ennek eldöntése a per elején azért fontos, mert a munkaügyi perben speciális tanács – munkaügyi perek elbírálására kijelölt bíró és két ülnök – jár el, a Pp. különös eljárási szabályai alapján.

A polgári per és a közigazgatási per vagy egyéb közigazgatási bírósági eljárás viszonylatában felmerülő hasonló problémát a Pp. 174. § (1) bekezdése már rendezi akként, hogy áttételnek van helye akkor is, ha a jogvita elbírálása közigazgatási perben vagy egyéb közigazgatási bírósági eljárásban eljáró bíróság hatáskörébe tartozik.

Erre tekintettel a Javaslat kiegészíti a Pp. 174. § (1) bekezdését azzal, hogy akkor is áttételnek van helye, ha a „hatásköri összeütközés” a törvényszék és a törvényszék mint munkaügyi bíróság között áll fenn.

A rendelkezés megállapítása összefügg az eljárás félbeszakadásával kapcsolatban bevezetésre kerülő perelévülés jogintézményével. Az eljárás félbeszakadás miatt történő megszűnésének megállapításával összefüggésben rendelkezni kell a meg nem fizetett közjegyzői díj viseléséről is. A szabályozás koherenciája érdekében e speciális szabály megállapítása is szükséges.

Szükséges a felülvizsgálat engedélyezése kérdésében történő döntéshozatalra biztosított határidő negyvenöt napban történő meghatározása, hogy a kérelmek befogadhatóságának érdemi vizsgálatára megfelelő idő álljon rendelkezésre.

A személyi állapotot érintő perek közös szabályai alapján főszabály szerint ezekben a perekben beavatkozásnak nincs helye, de a Pp. ez alól tehet kivételt. Kivételi szabályt már jelenleg is tartalmaz a Pp. 481. § (1) és (2) bekezdése, amely szerint, mind a szülői felügyelet megszüntetése, mind a visszaállítása iránti perben a szülő bármelyik fél oldalán beavatkozhat a perbe, továbbá a szülői felügyelet visszaállítása iránti perben, ha azt nem az a szülő indítja, akinek felügyeleti jogát megszüntették, ezt a szülőt a perben külön bejelentés nélkül is a felperes melletti beavatkozó jogállása illeti meg.

A Pp. 481. § (1) bekezdése szerint, azt a személyt, aki a gyermek nála történő elhelyezését kéri, a perben tanúként kell meghallgatni. A tanúi jogállás ugyanakkor nem teszi lehetővé, hogy ez a személy a tanúvallomáson kívül a perben egyéb nyilatkozatot tegyen, illetve a tanúi jogállás azt sem teszi lehetővé, hogy a bíróság ezzel a személlyel is közölje a féllel közlendő határozatokat, pedig az eljárás e személy jogait is érinti, és a bíróság határozata rá vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. E helyzet orvoslása érdekében a Javaslat rögzíti, hogy azt a személyt, aki a gyermek nála történő elhelyezését kéri, a perben külön bejelentés nélkül is a felperes melletti beavatkozó jogállása illeti meg. Beavatkozóként már jogosult lesz eljárási cselekmények megtételére, továbbá a bíróság köteles lesz a féllel közlendő valamennyi határozatot és iratot e személlyel is közölni. A Javaslat arra az esetre is tartalmaz rendelkezést, ha az érintett beavatkozóként a perben nem kíván részt venni; ekkor a bíróság köteles őt személyesen meghallgatni.

A Pp. 622. § (1) bekezdése alapján, meghatározott feltételek esetén a bíróság fél indítványára vagy hivatalból végzéssel elrendelheti, hogy a fél és más perbeli személy, a tanú, valamint a szakértő meghallgatására, továbbá a szemle lefolytatására elektronikus hírközlő hálózat útján kerüljön sor. A Pp. ez esetben a meghallgatás kifejezést kiterjesztően alkalmazza, ugyanakkor az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében szükségessé vált a jogintézmény szabályozásának pontosítása. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az elektronikus hírközlő hálózat alkalmazása – indítványra vagy hivatalból – annak érdekében rendelhető el, hogy a tárgyaláson és a személyes meghallgatáson lefolytatásra kerülő eljárási cselekményen a fél és más perbeli személy, azok képviselője, a tanú, valamint a szakértő jelenléte ilyen módon, azaz elektronikus hírközlő hálózat útján kerüljön biztosításra, továbbá a szemle lefolytatására is sor kerülhessen ezen a módon. A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy nemcsak a felek és más perbeli személyek, hanem a képviselőjük jelenléte is biztosítható elektronikus hírközlő hálózat útján. A Javaslat alapján továbbá az elektronikus hírközlő hálózat igénybevételének elrendelését nem csak a fél indítványozhatja, hanem más érintett is.

Tekintettel arra, hogy a Pp. 627/A. § (2) bekezdése szerint az egyszerűsített telekommunikációs jelenlét esetén a Pp. 622–627. § rendelkezéseit meghatározott eltérésekkel alkalmazni kell, a Pp. ezen módosított rendelkezései az egyszerűsített telekommunikációs jelenlét esetén is érvényesülnek, ezeket a rendelkezéseket az egyszerűsített telekommunikációs jelenlét esetén is alkalmazni kell.

Átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a perelévülés jogintézményének eljárás félbeszakadásával összefüggő bevezetésével kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a korábban félbeszakadt eljárások a jövőben törvény erejénél fogva megszűnnek és sok esetben még 2018 előtti, a régi Pp. hatálya alatt indult peres eljárások is érintettek, szükséges ezek jogi sorsát rendezni.

A Pp. 630. § új (19) bekezdése a hatályos Pp. hatálya alá tartozó azon ügyekre vonatkozóan mond ki speciális átmeneti szabályt, amelyek 2025. január 1. napját megelőzően szakadtak félbe. Ezek vonatkozásában az eljárás félbeszakadás miatt bekövetkező megszűnésének főszabály szerinti időpontja 2026. július 1. napja. Azért főszabály szerinti ez az időpont, mert ha a felek a hatályba lépő rendelkezések alapján eddig az időpontig a jogutód vagy a törvényes képviselő személyének megállapítása iránti hatósági vagy egyéb külön eljárást kezdeményeznek és ez az eljárás 2026. július 1. napján még folyamatban lesz, akkor az eljárás megszűnésének időpontja a vonatkozó rendelkezések szerint módosulhat.

A Pp. 630. § új (20) bekezdése a régi Pp. hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozóan mond ki speciális átmeneti szabályt. Ezek az ügyek is folyamatba helyezhetők a hatályba lépő új rendelkezések alapján, azonban ezen ügyek vélelmezhetően nagy számára, valamint a jelentős időmúlásra tekintettel a bíróságoknak nem kell minden egyes ügyben megállapítania az eljárás megszűnésének tényét, hanem csak kérelemre kell ezekben az ügyekben intézkednie, kérelem hiányában azonban ezek az ügyek a megszűnési időpont bekövetkezésével határozathozatal nélkül „megszűntként” lezárhatóak. Ugyancsak az időmúlásra és a sok esetben megállapíthatatlan következményekre tekintettel (számos további fél meghalhatott, megszűnhetett, esetleges perköltségviselés megállapítása sok esetben újból megoldhatatlan helyzeteket teremtene) ezekben az ügyekben a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség törvény erejénél fogva az állam terhén marad.

Az (EU) 2024/2853 irányelv átültetését szolgálják a Pp. rendelkezései, erre figyelemmel szükséges a Pp. jogharmonizációs záradékának a kiegészítése.

A másodfokú bíróságok eltérő gyakorlatot folytatnak a határozathirdetésen meg nem jelent felek részére történő kézbesítés tekintetében. A Javaslat – amellett, hogy egységesíti a joggyakorlatot – gyorsítja a már kihirdetett és írásba foglalt másodfokú határozatok kézbesítését, ami a peres felek érdeke is.

A Pp. a házastársak békülésének előmozdítása érdekében lehetővé teszi, hogy a felek kérelmére három alkalomnál több esetben is sor kerülhessen a szünetelésre. Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatok alapján ezek, a harmadik szünetelést követő újabb szünetelési időszakok ritkán vezetnek eredményre, de alkalmasak arra, hogy elhúzzák a pert. Minderre tekintettel a Javaslat hatályon kívül helyezi a Pp. 458. § (4) bekezdését, aminek eredményeképpen a jövőben a házassági bontóperben is legfeljebb három alkalommal kerülhet sor szünetelésre.

Az Európai Unió tagállamai viszonylatában az (EU) 2020/1784 rendelet szabályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésének rendjét, az (EU) 2020/1783 rendelet pedig a polgári és kereskedelmi ügyekben történő bizonyításfelvétel rendjét, amely rendeletek hazai végrehajtási szabályai az Nmjtv.-ben találhatóak.

A korábbi iratkézbesítési rendeletet (1393/2007/EK rendelet) 2022. július 1-jén váltotta fel annak átdolgozása, az (EU) 2020/1784 rendelet, amely főszabályként az áttevő-átvevő intézmények útján történő – lényegében elsődleges – iratkézbesítési mód során az elektronikus irattovábbítást irányozza elő. Miután az új rendelet alkalmazásának megkezdésekor az elektronikus irattovábbítási rendszer (Bizottság által fejlesztett decentralizált informatikai rendszer/referenciaalkalmazási szoftver) még nem készült el, az iratok továbbításának módjára valamint az iratok átvételére vonatkozóan a régi iratkézbesítési rendeletet kellett alkalmazni (a 1393/2007/EK rendelet 4. és 6. cikkeit, az új rendelet átmeneti rendelkezései alapján). Ezeknek a cikkeknek azon végrehajtási szabályai, amelyek megalkotását a rendelet írta elő (a tagállamok közlik a Bizottsággal, hogy a kérelmeket milyen módon fogadják és azokat milyen nyelven lehet megküldeni a részükre) az Nmjtv. IX. fejezetében [77. § (6) bekezdésében] kerültek elhelyezésre.

Miután a korábbi rendelet irattovábbítás módjára vonatkozó szabályait már nem kell alkalmazni (elektronikusan kell megküldeni minden kérelmet és dokumentumot), e rendelkezést módosítani szükséges. Ezzel egyidejűleg a nyomtatványok nyelvére vonatkozó rendelkezést akként szükséges módosítani, hogy az a jelenleg (2025. május 1-től) alkalmazandó rendeletre utaljon csupán.

Az (EU) 2020/1783 rendelet alapján szintén szükséges a végrehajtási rendelkezés módosítása, miután e rendelet is az elektronikus irattovábbítást írja elő, azonban szintén nem az alkalmazásának megkezdése napjától, hanem 2025. május 1-től, amikor a decentralizált informatikai rendszer már elérhető. Ezen időpontig a korábbi rendelet kérelmek továbbítására vonatkozó szabályait kellett alkalmazni, jelenleg azonban már kötelező az iratokat elektronikusan továbbítani, ezért e végrehajtási rendelkezés módosítása is szükséges.

Technikai módosítás.

A módosítás szükséges jogharmonizációs záradékkal egészíti ki a törvényt.

Tekintettel arra, hogy a Javaslat alapján a Bszi.-ben a jogegységi panasz tanács elnevezés helyett a jogegységi tanács elnevezés kerül alkalmazásra, ezt a változást a Javaslat átvezeti a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben is.

A módosítás a Vht. e törvény szerinti módosításához kapcsolódik, ahhoz szükséges, hogy a bűnügyi jellegű követelések végrehajtására irányuló eljárásokat be lehessen fejezni akkor is, ha az adós meghal vagy megszűnik. A Javaslat a már lefoglalt vagyon védelme érdekében csak a vagyonelvonásra irányuló eljárás befejezését követően teszi lehetővé a végrehajtás megszüntetését.

Az (EU) 2024/2853 irányelv 4. cikk 17. pontja határozza meg az üzleti titok fogalmát, amelyet az Üztv. 1. §-a határoz meg, így az (EU) 2024/2853 irányelv átültetését szolgálják az Üztv. rendelkezései, erre figyelemmel szükséges az Üztv. jogharmonizációs záradékának kiegészítése.

Tekintettel arra, hogy a Javaslat alapján a Bszi.-ben a jogegységi panasz tanács elnevezés helyett a jogegységi tanács elnevezés kerül alkalmazásra, ezt a változást a Javaslat átvezeti a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvényben is.

Szövegpontosító rendelkezés.

Kodifikációs pontosítás.

Hatályba léptető rendelkezés.

Sarkalatosságra vonatkozó rendelkezés.

Jogharmonizációs záradék.