2025. évi XCIX. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

2023 novemberében az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásról szóló 2002/65/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és a 2011/83/EU irányelvnek a távollévők között kötött pénzügyi szolgáltatási szerződésekkel történő módosításáról szóló (EU) 2023/2673 irányelvet. A Javaslat a hazai szabályozást hozza összhangba a közösségi irányelvvel, biztosítva az annak való megfelelést. Ahhoz, hogy a fogyasztók a pénzügyi szférában távollévők számára kínált szolgáltatásokat vegyenek igénybe, a fogyasztói bizalom további erősítésére van szükség. A bizalom erősítésének egyik eszköze a fogyasztóvédelem magas szintű biztosítása. A Javaslat ennek érdekében aktualizálja és korszerűsíti a távollevők között kötött pénzügyi szolgáltatási szerződésekre vonatkozó jogi keretrendszert és arra vállalkozik, hogy a pénzügyi szférában történő távértékesítés során biztonsági hálóként működjön, azaz uniós, vagy hazai pénzügyi ágazati szabály hiányában e Javaslat szabályai alkalmazandók a távollévők között kötött pénzügyi szerződések távértékesítése során.

A Javaslat célja a meglévő jogi keret egyszerűsítése és korszerűsítése, a pénzügyi szolgáltatói szféra fogyasztóit megillető jogok szélesítése az egyes fogyasztói jogoknak a távollevők között kötött pénzügyi szolgáltatási szerződésekre történő kiterjesztésével. Bár az általános hatályú szerződések szabályozása és a pénzügyi szolgáltatási szerződések szabályozása között a komplementaritás biztosított, ugyanakkor bizonyos, általános (nem pénzügyi jellegű) szabályok alkalmazása nem szükséges a pénzügyi ágazatra, azok sajátos jellege okán.

A Javaslat a fogyasztók új digitális környezetben történő magasabb szintű védelme, a szükségtelen fogyasztói és szolgáltatói terhek csökkentése, valamint a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtásának elősegítése érdekében a pénzügyi szolgáltatók közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítására törekszik. Szolgáltatások tartalmának szabályozása esetében ezt leginkább maximum harmonizációval lehet biztosítani, ami azt jelenti, hogy a lefektetett szabályoktól csak abban az esetben lehet eltérni, ha azt az Irányelv kifejezetten lehetővé teszi.

A szolgáltatók és a fogyasztók közötti jogviták rendezése továbbra is a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényben foglalt eljárás szerint történik. A jogviták rendezésére természetesen nyitva áll a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Bank mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület eljárása, amely ellátja a pénzügyi fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezését.

A Javaslat rendelkezéseinek szolgáltatói oldalon történő maradéktalan betartatása a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank feladata.

A Javaslat hatálya az Európai Parlament és a Tanács a 2011/83/EU irányelvnek a távollévők között kötött pénzügyi szolgáltatási szerződések tekintetében történő módosításáról és a 2002/65/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2023. november 22-i (EU) 2023/2673 európai parlamenti és tanácsi irányelve (a továbbiakban: Irányelv) alapján került meghatározásra.

Az Irányelv a banki, hitel-, biztosítási, magán-nyugdíjpénztári, befektetési, vagy fizetéssel kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozik. Ezzel összhangban a Javaslat hatálya a pénzügyi ágazati szolgáltatásokra terjed ki, amelynek pontos körét – az ágazati jogszabályok által meghatározott fogalomrend szerint – a 2. § határozza meg.

A Javaslat célja, hogy a Magyarország területén nyújtott szolgáltatásokat fedje le, így természetesen e fogyasztóvédelmi szabályok a határon átnyúló szolgáltatások esetén is alkalmazandóak.

Amennyiben a szolgáltató és a fogyasztó között szolgáltatási alapmegállapodás jön létre, a Javaslat rendelkezéseit kizárólag ezen alapmegállapodásra kell alkalmazni, az alapmegállapodás mint egyfajta keretszerződés alapján megkötött szerződésekre, tipikusan megbízási szerződésekre nem.

Miután az ágazati törvények a pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések megkötéséhez kapcsolódóan speciális követelményeket rögzítenek, szükséges annak egyértelművé tétele, hogy a Javaslat a pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések alakiságára vonatkozó rendelkezéseket nem érinti, azok a Javaslat hatálya alá tartozó szerződések megkötésének továbbra is követelményei maradnak.

A Javaslat az egységes jogértelmezés és joggyakorlat érdekében meghatározza az alapvető fogalmak tartalmát, jelentését.

Alapmegállapodásnak minősül az a megállapodás, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján a felek között a jövőben szerződések, tipikusan megbízási szerződések létrejönnek. Ezen megállapodások, egyoldalú nyilatkozatok az alapmegállapodás szempontjából műveletnek minősülnek. Jellemző alapmegállapodás egy bankszámlaszerződés megkötése, ennek keretén belül adott átutalási megbízások pedig műveletsornak vagy annak elemének minősülnek.

A fogyasztó fogalmának meghatározása illeszkedik a fogyasztóvédelemről szóló törvény és a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény fogalomhasználatához.

A törvény teljeskörűen felsorolja azokat a jogviszonyokat, amelyek az alkalmazása szempontjából pénzügyi ágazati szolgáltatásnak minősülnek, a hazai szabályozásba szervesen beillesztve az Irányelv alkalmazási körét.

Szolgáltató az a szervezet vagy személy, aki a törvény szerint pénzügyi ágazati szolgáltatást végez.

A tartós adathordozó lényege, hogy lehetővé teszi bizonyos adatok tárolását és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal az adat céljának megfelelő ideig történő megjelenítését. Tartós adathordozónak minősülnek különösen a CD-ROM-ok, DVD-k, és adott esetben internetes weboldalak is, amennyiben a törvényben foglalt kritériumoknak megfelelő tárhelyet biztosítanak.

Távollévők között kötött szerződéskötésnek kell tekinteni minden olyan szerződéskötési módot és eljárást, amelyre a felek, vagyis a szolgáltató és a fogyasztó szerződési nyilatkozattételére egyidejű fizikai jelenlét nélkül kerül sor függetlenül attól, hogy esetlegesen például a tájékoztatás megtétele fizikai jelenlét mellett történt meg.

A távollévők között kötött szerződés lényege, hogy a felek, azaz a szolgáltató (vagy képviselője) és a fogyasztó (vagy képviselője) a szerződési nyilatkozatukat fizikai jelenlét nélkül, kizárólag távközlő eszköz alkalmazásával teszik meg. Ez önmagában nem zárja ki, hogy a szerződést megelőzően bizonyos kötelezettségek teljesítése pl.: igényfelmérés fizikai jelenlét mellett történjen.

A távközlő eszköz lényege, hogy alkalmas a szerződési nyilatkozat megtételére a felek távollétében. Távközlő eszköznek minősül például a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló címzett vagy címzés nélküli nyomtatvány, a telefon, az automata hívókészülék, az internetes honlap, az elektronikus levél (e-mail), a szöveges vagy képi üzenetküldés. A kommunikációs eszközök folyamatos fejlődésére tekintettel nyitottnak kell lenni a fogalom megalkotása során arra, hogy olyan eszközök is beletartozhassanak, amelyek a széles körben még nem használt vagy egyelőre még nem ismert eszközökre is vonatkoznak.

Az online interfész alatt kell érteni minden szoftvert – ideértve honlapot és annak egy részét is – és alkalmazást, ideértve a mobilalkalmazásokat is.

A Javaslat pontokba szedve, egzakt módon határozza meg az adatok és információk azon körét, amelyeket a szolgáltatónak a szerződés megkötését megelőző szakaszban kell megadnia. Ezeket az információkat a fogyasztónak a szerződéskötésre irányuló jognyilatkozatát megelőzően, kellő időben kell rendelkezésére bocsátani. A kellő idő meghatározása során figyelemmel kell lenni a szolgáltatás jellegére és a távközlő eszköz jellegére is.

A tájékoztatás módját illetően a Javaslat az egyértelműséget, a közérthetőséget, a pontosságot, valamint az igénybe vett távközlő eszköznek megfelelő módot írja elő, mint követelményt. Ez a rendelkezés a szaktörvényekben foglalt előírásokkal összhangban van. A tájékoztatás minőségére, formájára és nyelvére vonatkozóan is tartalmaz előírást a Javaslat.

A szerződéskötést megelőző tájékoztatás körében a Javaslat szabályozza, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatást milyen terjedelemben, hogyan és mikor kell megadni, hogy a fogyasztók elegendő időt kapjanak arra, hogy megértsék a szerződéskötést megelőzően kapott információkat, és azokat a szerződés tényleges megkötése előtt képesek legyenek feldolgozni. A korábbi szabályok korszerűsítésre kerültek annyiban, hogy kiegészültek például az e-mail-cím pénzügyi szolgáltató általi megadásával.

A tájékoztatási kötelezettség megadása minden esetben a szolgáltatót terheli. A fogyasztó szempontjából szolgáltatónak minősül az is, aki ügynökként, közvetítőként jár el a szolgáltató nevében. Ha a szolgáltató – adott esetben – a szolgáltató közvetítőjétől, ügynökétől elérő közreműködőt is igénybe vesz, a tájékoztatásnak e közreműködőre is ki kell terjednie.

A Javaslat külön szabályozza azt az esetet, amelynél az ajánlattétel vagy az ajánlattételre felhívás hívás útján, többnyire telefonon történik. Főszabály szerint a tájékoztatást ilyen esetben is a 3. §-ban foglaltak szerint kell megadni.

Kivételt képez ez alól az az eset, amikor a fogyasztó kifejezetten hozzájárul a korlátozott, egyszerűsített tájékoztatáshoz. A szolgáltató által kötelezően nyújtandó tájékoztatás minimális tartalmát ebben az esetben is meghatározza a Javaslat.

A fogyasztó figyelmét minden esetben kifejezetten fel kell hívni a szerződéskötési szándékra és adott esetben a kommunikáció hangfelvétellel való rögzítésére. Amennyiben a fogyasztó által választott adathordozó típusa miatt a szerződés megkötése előtt nem lehet a tájékoztatást tartós adathordozón megadni, arra a szolgáltató a szerződéskötést követően haladéktalanul köteles.

A Javaslat a fogyatékkal élő fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében a szolgáltatók számára külön tájékoztatási követelményeket fogalmaz meg.

A szerződéskötést megelőző tájékoztatás elektronikus úton történő megadásakor az információkat egyértelműen és érthetően kell közölni. Amennyiben a szolgáltató a tájékoztatás elektronikus úton történő megadása során az információk hatékony kiemelésére és rendezésére szolgáló rétegekbe rendezést alkalmazza, úgy a szerződéskötést megelőző tájékoztatás alapvető elemeit szembetűnő módon, az első rétegen, míg a tájékoztatás további részletezett adatait a kísérő rétegeken kell feltüntetnie. A rétegekbe rendezés alkalmazása esetén minden információnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a fogyasztó számára, és a kísérő rétegek alkalmazása nem vonhatja el az ügyfél figyelmét a dokumentum tartalmáról, továbbá ezek a rétegek nem fedhetnek el alapvető információkat. A tájékoztatás megadásának egy további módja lehet, hogy a szolgáltató egy lenyitható címsorokból álló „tartalomjegyzéket” bocsát a fogyasztó rendelkezésére. Ez esetben is a legfelső szinten kell, hogy megjelenjenek a tájékoztatás alapvető elemei, amelyeket a címsorokban további részletek követhetnek.

Lehetővé kell tenni, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatás valamennyi részét egyetlen dokumentumban lehessen kinyomtatni.

Annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében dönthessenek, a teljeskörű szerződéskötést megelőző tájékoztatást a távollevők között kötött szerződés megkötése vagy bármilyen ennek megfelelő ajánlat előtt kellő időben, nem pedig azzal egy időben kell megkapniuk. Abban az esetben, ha a szerződést megelőző tájékoztatásra a távollevők között kötött pénzügyi szolgáltatási szerződés megkötése előtt kevesebb mint egy nappal kerül sor, a megalapozott fogyasztói döntés meghozatalának érdekében a szolgáltató tartós adathordozón köteles emlékeztetni a fogyasztót a távollevők között kötött pénzügyi szolgáltatási szerződéstől való elállás lehetőségére.

A Javaslat a fogyasztók védelmének biztosítása céljából telepíti a bizonyítási terhet bizonyos esetekben a szolgáltatóra. A Javaslatban biztosított jogosultságok a fogyasztót minden esetben megilletik, azokról nem mondhat le.

A személyre szabott tájékoztatás fő célja annak biztosítása, hogy a fogyasztó még a szerződés aláírása előtt értelmezni tudja a szolgáltató által kínált konkrét pénzügyi szolgáltatást. E cél érdekében ezt a speciális tájékoztatást kellő időben kell megadni úgy, hogy a fogyasztónak a szerződés megkötése előtt elegendő ideje legyen annak átnézésére és célzott tájékoztatást kapjon a szerződés alapvető jellemzőiről, beleértve a lehetséges kapcsolódó szolgáltatásokat, valamint azt, hogy a javasolt szerződésnek milyen konkrét hatásai lehetnek rá nézve.

A szerződés alapvető jellemzői tekintetében a szolgáltatónak az ajánlat fő elemein túl, annak a fogyasztót érintő hatásait is ismertetnie kell. A személyre szabott tájékoztatás módjának igazodnia kell a különböző pénzügyi jogviszonyokat rendező szerződések jellegéhez, fogyasztói tapasztalatokhoz és ismeretekhez.

A Javaslat biztosítja, hogy online eszközhasználat esetén pl. csevegőrobotok, robottanácsadás, interaktív eszközökön keresztül vagy hasonló módon nyújtott tájékoztatás esetén akár a szerződéskötést megelőzően, akár a szerződés fennállása alatt a fogyasztó jogosult legyen emberi közreműködést kapni.

A távollévők között létrejött pénzügyi ágazati szolgáltatási jogviszonyok esetében a fogyasztó számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a szerződés jogkövetkezményeit annak megkötése után felmérje, és adott esetben attól visszalépjen. Ezt biztosítja az elállási, illetőleg felmondási jog.

Az elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő tizennégy nap, önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagság esetén harminc nap. Miután a biztosító szolgáltatása a rendelkezésre állás, és ez a szolgáltatás jellegét tekintve visszafordíthatatlan, azaz nem lehet meg nem történtté tenni, a biztosítási jogviszonyoknál az elállási jog helyett azonnali hatályú felmondási lehetőséget biztosít a Javaslat. A felmondási jog gyakorlására nyitva álló határidő tizennégy nap, életbiztosítások esetén harminc nap.

Miután a fogyasztó az elállási, illetőleg felmondási jogát csak azt követően tudja gyakorolni, hogy részére a szolgáltató valamennyi szükséges információt megadta, szükségszerű az elállási, illetőleg felmondási jog gyakorlására nyitva álló határidőt meghosszabbítani abban az esetben, ha a szolgáltató ezen kötelezettségének határidőben nem tett eleget.

A Javaslat – a fogyasztói hitelekről szóló rendelkezésekkel való összehangolás és a jogbiztonság megerősítése érdekében is – a fogyasztó elállási jogára vonatkozó határidőt tizenkét hónap és tizennégy napban határozza meg, amennyiben a fogyasztó nem kapta meg a megfelelő szerződéses tájékoztatást. Szigorúbban szankcionált a tájékoztatás hiánya, ha az egyáltalán nem történt meg, így amennyiben a fogyasztót magáról az elállási jogról nem tájékoztatták, úgy az elállási jognak nincs időbeli korlátja.

Az elállásra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandóak a fogyasztói kölcsönszerződésekre, tekintettel arra, hogy ezen viszonyok az említett jogszabályban már szabályozást nyertek.

A Javaslat szabályozza a pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekhez kapcsolódó, ugyancsak a felek távollétében létrejött szerződések jogi sorsát.

A Javaslat pontosan rögzíti az elállási, illetőleg felmondási jog gyakorlását követő elszámolási szabályokat. Az elállásra, illetőleg felmondásra nyitva álló idő alatt a teljesítés feltétele a fogyasztó részéről történő hozzájárulás. Az elszámolás az arányosság elve alapján történik, azaz a ténylegesen teljesített szolgáltatásnak megfelelő, arányos ellenérték követelésének van helye. A mellékszolgáltatás minden esetben osztja a főkövetelés jogi sorsát.

Az elállási, illetőleg felmondási jognak a Javaslat előírásainak nem megfelelő tájékoztatás miatti meghosszabbított ideje alatt teljesített szolgáltatás ellenértékére a szolgáltató nem jogosult, mint ahogyan akkor sem jogosult az ellenértékre, ha a teljesítéshez a fogyasztó hozzájárulását nem adta meg. Ez utóbbi esetben azonban az elállási, illetőleg felmondási jog ideje alatt teljesített szolgáltatásainak ellenértékére sem jogosult.

A Javaslat az elállási, illetőleg felmondási jog gyakorlása esetére a felek közötti elszámolásra legfeljebb harminc napos határidőt tűz.

Az elállási, felmondási jog, mint alapvető fogyasztói jog az elállási funkció kialakításával is megerősítésre kerül. A szolgáltatónak biztosítania kell egy ún. elállási funkciót abban az esetben, ha a fogyasztó online interfészen keresztül (pl. online vagy mobilapplikáció útján) köt pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződést, amivel könnyebbé válik a fogyasztó számára e jog gyakorlása.

Az elállási funkció olyan új eszköz, mely a fogyasztók elállási joga és a szerződéstől való elállási lehetőségek tekintetében növelheti a fogyasztói tudatosságot, célja, hogy a szerződéstől való elállás ne legyen megterhelőbb, bonyolultabb, mint a szerződés megkötése.

A Javaslat meghatározza továbbá, hogy mikor tekinthető érvényesítettnek az elállási, illetve felmondási jog gyakorlása.

A Javaslat a fogyasztói magatartás befolyásolására, torzítására alkalmas, valamint a megalapozott fogyasztói döntés meghozatalát akadályozó szolgáltatói gyakorlatot és megoldásokat tilalmazó rendelkezéseket tartalmaz.

Ezen rendelkezések általánosságban védik a fogyasztó személyét, helyzetét a vele történő kapcsolatfelvétel során. A fogyasztó hallgatása nem tekinthető az ajánlat elfogadásának minősülő ráutaló magatartásnak.

A távközlő eszközök szolgáltató általi alkalmazása a fogyasztónál nem eredményezhet költséget.

A Javaslatban biztosított jogosultságok a fogyasztót minden esetben megilletik, azokról nem mondhat le.

A Javaslat rendelkezéseinek maradéktalan betartatása a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank feladata.

Hatályba léptető és átmeneti rendelkezést tartalmaz.

A korábbi távértékesítésről szóló pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződéskről szóló törvényt hatályon kívül helyező rendelkezés.

A Javaslat sarkalatos rendelkezést tartalmaz, hiszen a Javaslat a Magyar Nemzeti Bank feladat- és hatáskörébe tartozó törvényi rendelkezést érint.

A Javaslat jogharmonizációs záradékot tartalmaz.

A Javaslat az egyes szaktörvényekben való hivatkozások és rendelkezések pontosítását, illeszkedését tartalmazza.