1147/2026. (III. 24.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Kvk.V.39.043/2026/6. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti.

[1] 1. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban indítványozó1 és indítványozó2, együtt: indítványozók; vagy kérelmező1 és kérelmező2, együtt: kérelmezők) meghatalmazott jogi képviselőjük (Mayer és Társai Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: Dr. Mayer Erika) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria Kvk.V.39.043/2026/6. számú végzése (a továbbiakban: kúriai végzés) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték, hivatkozással arra, hogy a kúriai végzés az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítási és sajtószabadságot, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sérti, és nem alkalmazta továbbá a 28. cikkből eredő jogértelmezési követelményeket, nem végezte el az I. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott szükségességi–arányossági tesztet és figyelmen kívül hagyta az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó szabályt, valamint azzal, hogy visszamenőleges hatályú jogalkalmazást tesz lehetővé, amely jelentősen eltér a korábbi jogalkalmazási gyakorlattól, a B) cikk (1) bekezdéséből levezetett jogállamiság/jogbiztonság követelményébe ütközik (előreláthatóság).

[2] 2. A Kúria végzése megállapította a felülvizsgálata alapjául szolgáló tényállást. Ennek lényeges elemei összefoglalóan az alábbiak.

[3] Az érintett mint jelölő szervezet kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB).

[4] A kifogás szerint a kérelmezők (indítványozók) megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban foglalt eljárási alapelveket azzal, hogy a kérelmező2 (indítványozó2) az M1 megnevezésű tájékoztató hírcsatornáján, a hirado.hu internetes sajtótermékben és a hozzátartozó hirado.hu Facebook-oldalon 2026. március 5. napján a jelölőszervezetek közül túlnyomó részt a FIDESZ–Magyar Polgári Szövetség (a továbbiakban: FIDESZ) és a Kereszténydemokrata Néppárt (a továbbiakban: KDNP) témáit dolgozták fel híranyagokban, kizárólag a FIDESZ–KDNP-hez köthető politikusokat és szakértőket szólaltattak meg, valamint a hírek mindegyikének a hangvétele a FIDESZ–KDNP, illetve a kormány tevékenységéről elismerő, pozitív volt, az érintettet pedig negatív színben tüntette fel.

[5] Az érintett a kifogásban részletezte, hogy a március 5-i híradó egyes adásaiból melyek a sérelmezett közlések, számszerűsítve, hogy a másik jelölő szervezet és a kormány tagjai és más, közhivatalt betöltő személyek hány hírben, hányszor szerepeltek. Az érintett előadta, hogy mindössze két olyan hír volt olvasható, amely az érintetthez, illetve annak elnökéhez volt köthető, kifejezett negatív él vagy utalás nélkül. A kifogás részletezte, hogy a hirado.hu Facebook-oldal vonatkozásában mely bejegyzéseket, videókat, fényképfelvételeket kifogásol és, hogy ezek milyen számban vonatkoznak a másik jelölő szervezet és képviselői megnyilvánulásaira, míg az érintettel kapcsolatos tartalom egy bejegyzés volt. Az Érintett arra is hivatkozott, hogy a közmédia minden platformján kizárólag a kormánypártok híreit, a választási kampányban számukra fontos témákat közvetítette, csak FIDESZ-es politikusokat és a kormánypártokhoz köthető szakértőket szólaltatott meg, miközben híreiben az Érintett és annak elnöke ellen folyamatosan negatív tartalmú közlések jelentek meg.

[6] Az érintett álláspontja szerint a sérelmezett gyakorlat sértette a jelöltek és jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. Az érintett azt is előadta, hogy a választási kampány ideje alatt naponta több kampányeseményt tartott, így 2026. március 5. napján is, amelyekről álláspontja szerint a közmédia értesülhetett volna az érintett és a jelöltje Facebook-oldalaiból, azonban azok a kifogás szerint nem jelentek meg a médiatartalmakban. Mindezek alapján az érintett kérte, hogy az NVB a Ve. 218. § (2) bekezdése alapján állapítsa meg a jogsértés tényét és tiltsa el a jogsértőt a további jogsértéstől, továbbá a Ve. 152. § (1) bekezdése alapján kötelezze a jogsértőt arra, hogy az NVB határozatának rendelkező részét a kifogással érintett platformokon tegye közzé, valamint a Ve. 152. § (2) bekezdése alapján szabjon ki bírságot, tekintettel a jogsértés ismétlődő jellegére, a jogsértéssel befolyásolhatott választópolgárok kifejezetten magas számára, a jogsértés teljes országra kiterjedő elérhetőségére, továbbá a jogsértés nyilvánvalóan szándékos jellegére.

[7] A kérelmező1 és kérelmező2 (indítványozók) a kifogásra közös beadványában akként nyilatkozott, hogy a kifogás elutasítását kérik, figyelemmel arra, hogy a kifogásban állított alapelvi sérelem nem valósult meg. Hiányolták a jogszabálysértés bizonyítékainak és a kifogásban felsorolt adások elérhetőségét tartalmazó listák tartalmi minősítését. Rögzítették, hogy a televíziós hírműsorok és az internetes sajtótermék tekintetében a szerkesztési tevékenységet a kérelmező2 (indítványozó2) látja el, továbbá vitatták, hogy a hirado.hu Facebook-oldal működtetésével kapcsolatban a kérelmező1 és a kérelmező2 közös felelőssége fennállna. Álláspontjuk szerint a lineáris médiaszolgáltatás kiegyensúlyozottságának vizsgálata nem egyetlen nap, hanem kéthetes időtartam alapján végezhető el. Előadták továbbá, hogy a kifogás nem ad teljes képet a 2026. március 5-i híradások tartalmáról, mivel azok több műsor blokkjában az érintett és jelöltjei tevékenységével is foglalkoztak, továbbá a kifogásban felsorolt témák egy része kormányzati tevékenységekhez, más szervezetekhez vagy független szakértők megszólalásaihoz kapcsolódott. A hirado.hu internetes sajtótermék tekintetében előadták, hogy számos kifogásolt hír kormányzati vagy külpolitikai témához kapcsolódott, továbbá szakértői elemzések és egy tüntetéssel kapcsolatos tudósítás is szerepelt a tartalmak között. Állításuk szerint hét olyan híranyag is volt, amely az érintett elnökének nyilatkozatát tartalmazta, ezért szerintük aránytalanság nem állapítható meg, továbbá az internetes sajtótermék működését nem lehet a nyomtatott sajtótermékekkel azonos mérce szerint megítélni. A hirado.hu Facebook-oldal vonatkozásában arra hivatkoztak, hogy a jogsérelem megállapításának feltétele tartós, folytonos és súlyos jogsérelem fennállása, amely szerintük nem igazolt. Álláspontjuk szerint a kifogás nem bizonyítja, hogy a kifogásolt bejegyzések kirívó aránytalanságot eredményeznének. Az érintett három bejegyzésre hivatkozott, amelyekben az érintett március 5. napján megjelent, azonban több bejegyzés kormányzati tevékenységgel kapcsolatos hírt tartalmazott. Hivatkoztak arra is, hogy az érintett a bizonyítás körében nem jelölte meg az általa hiányolt, a kimaradt tartalmakat. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme körében előadták, hogy a kampány kezdetéig az érintett mintegy háromszáz eljárást indított a Médiatanács előtt, túlnyomórészt a kérelmező2 (indítványozó2) ellen, amelyek álláspontjuk szerint alaptalannak bizonyultak, továbbá az érintetti nyilatkozat hivatkozza az érintett hivatalos programját is.

[8] 2.1. Az ügyben az NVB a 131/2026. számú határozatával (a továbbiakban: NVB határozat) 2026. március 10-én döntött a kifogásról.

[9] 2.1.1. A határozat rendelkező rész 1. pontja úgy szól, hogy az NVB „a kifogásnak lineáris médiaszolgáltatás kiegyensúlyozatlanságát állító része vonatkozásában részlegesen helyt adva megállapítja, hogy a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között alapelvet azzal, hogy az M1 megnevezésű tájékoztató hírcsatornáján a Híradó című adásban nagyrészt a Fidesz–KDNP-hez köthető politikusokat és szakértőket szólaltatott meg. A Nemzeti Választási Bizottság eltiltja a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaságot a további jogsértéstől.”

[10] 2.1.2. A 3. pontja azt tartalmazza, hogy az NVB „a kifogásnak internetes sajtótermék kiegyensúlyozatlanságát állító része vonatkozásában részlegesen helyt adva megállapítja, hogy a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között alapelvet azzal, hogy a hirado.hu médiatartalom-szolgáltatásban nagyrészt a Fidesz–KDNP-hez köthető politikusoktól származó tartalmakat vett át. A Nemzeti Választási Bizottság eltiltja a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaságot a további jogsértéstől.”

[11] 2.1.3. Az 5. pontja szerint az NVB „a kifogásnak a hirado.hu Facebook-oldal kiegyensúlyozatlanságát állító része vonatkozásában részlegesen helyt adva megállapítja, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvet azzal, hogy a hirado.hu Facebook-oldalán 2026. március 5. napján megjelenő tartalmakban az esélyegyenlőségi követelményt megsértve túlnyomórészt a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt vonatkozásában számoltak be az eseményekről vagy megszólalásokról. A Nemzeti Választási Bizottság eltiltja a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaságot a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, fent megjelölt jogsértéssel azonos magatartás jövőbeni tanúsításától.”

[12] 2.2. Az NVB határozat indokolása a kifogás tartalmát ismertető részében többször hivatkozik kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményére; a [8] bekezdésben azt hangsúlyozza, hogy „a közmédiának […] nem állt szándékában sem széleskörű, kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatást nyújtani, médiatartalmaiban és az ahhoz kapcsolódó közösségi médiás oldalain az esélyegyenlőséget biztosítani”.

[13] 2.3. Az érdemi indokolás a kiegyensúlyozottság körében külön érvelést tartalmaz a lineáris médiaszolgáltatót, az internetes oldalt és a Facebook-oldalt illetően.

[14] 2.3.1. Az NVB határozat az érdemi indokolást tartalmazó III. pont [23]–[25] bekezdéseiben „a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak a választási kampányidőszakban érvényesülő sajátos követelményei” betartását említi, majd a közszolgálati médiaszolgáltató tekintetében fennálló kiegyensúlyozottsági követelményre vonatkozó joggyakorlatára [252/2024. (V. 3.) számú határozat] utal. A [25] bekezdésben az NVB megállapította, hogy a lineáris médiaszolgáltatásban „a kifogásolt műsorok ugyanazon napon kerültek adásba. A műsorfolyam elvére tekintettel lefolytatható a vizsgálat egyetlen napra vonatkozóan is, mert a „műsorfolyamokkal összefüggésben a „két hetes” megjelenési gyakoriság elvárása tehát nem általánosítható, azt mindenkor az érintett műsorszám ismeretében, egyedileg kell meghatározni” (Kúria Kvk.II.37.651/2019/4. számú végzés). Jelen ügyben olyan műsorszámot kellett vizsgálni, amely egy napon belül különböző napszakokban és különböző terjedelemben, de naponta többször is jelentkezik, „így akár napon belül is lehetőség van a vélemények kiegyensúlyozására” (lásd: uo.). E körben tehát a kifogásolt nap 7 műsorszáma műsorfolyamot alkot.” A [26] bekezdés szerint „a kifogásolt tartalmak közül […] ki kell rekeszteni a 6 órai, nemzeti petícióval kapcsolatos részt, a déli és 15 órai háborúkkal kapcsolatos szakértői elemzést, a 15 órai adásból a „Békegazdaság vagy hadigazdaság” című részt, és Zsigmond Barna Pál államtitkár nyilatkozatát. Hasonlóan kell megítélni a 18 órai híradóban megjelent nyilatkozatokat az adórendszerről, a fél nyolcas adásban a magyar diplomácia sikerének elemzését, és a magyar miniszterelnök az ukrán elnök által történt megfenyegetéséről szóló hírt. Az említett, összesen nyolc műsorrész figyelmen kívül hagyása azonban a kifogásolt 30 műsorrészhez képest érdemi csökkenést nem okoz.”

[15] 2.3.2. A hirado.hu internetes sajtótermékkel kapcsolatban a [31] bekezdés szerint „az érintetti nyilatkozatban foglaltakkal szemben megállapítható, hogy a Beadványozó vagy elnöke által tett közlések más jelölő szervezet nyilatkozatainak érvrendszerébe kerülnek beillesztésre. A hirado.hu internetes sajtótermék a kifogásolt közlésekkel ellentétes álláspontoknak nem biztosít teret, azokat legfeljebb megemlíti, ugyanakkor a Bizottság emlékeztet arra, hogy a választási kampányidőszakban nem az Mttv. 12. § (2) bekezdés szerinti mérce alapján vizsgálandó a kiegyensúlyozottság.”

[16] 2.3.3. A hirado.hu internetes sajtótermékkel kapcsolatban a [32] bekezdése úgy szól, hogy „a Bizottság megítélése szerint nem foghat helyt az érintetti nyilatkozat azért sem, mert a látszólag külpolitikai témájú nyilatkozatok, különösen a vizsgált időszak második felében a lineáris médiaszolgáltatásban tapasztaltakkal megegyezően csak keretet biztosítanak a Beadványozóval szemben megfogalmazott közlésekre, ugyanakkor a Beadványozó álláspontja ilyenkor is elhallgatva marad.” A [34] bekezdés szerint „a Duna MSZ Zrt. és az MTVA is azonos megítélés alá esik az állami szervekkel a választási kampány során, így az esélyegyenlőség alapelvét a médiaszolgáltatáson kívül eső tevékenységeik vonatkozásában is tiszteletben kell tartani [72/2026. (II. 25.) NVB határozat].”

[17] A hirado.hu Facebook-oldallal kapcsolatban a [35] bekezdés szerint a „Beadványozó 10, Orbán Viktorral kapcsolatos bejegyzés mellett 5 olyan tartalmat jelölt meg, amelyek Szijjártó Péterhez kötődnek. Gulyás Gergely vonatkozásában 4 bejegyzés, Orbán Balázzsal kapcsolatban két tartalom jelenik meg a kifogásban. Ezek egy része kétségkívül kormányzati tartalom, a hadifoglyok hazaérkezése (6 bejegyzés), vagy az iráni konfliktus (3 tartalom), összesen 9 bejegyzés a 28 kifogásolt tartalomhoz képest. Mindazonáltal, a hirado.hu sajtótermékben megjelent tartalmakkal egyezően – figyelembe véve, hogy a hirado.hu felületen megjelent tartalmak fele is Facebook-bejegyzés vagy videó átvétele – a további közlések is túlnyomórészt a Beadványozóval szemben lettek megfogalmazva, azok külpolitikai kérdésekhez, kormányzati tevékenységhez csupán érintőlegesen kapcsolódnak.”

[18] 2.4. Az NVB határozatával szemben a kérelmező1 és kérelmező2 (az indítványozók) terjesztettek elő – közös beadványban – bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet, amelyben az NVB határozatának a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján a kifogásnak helyt adó részében történő megváltoztatását kérték azzal, hogy a Kúria az érintett kifogását teljes egészében utasítsa el.

[19] A kúriai végzés szerint a kérelmezők több okból állították, hogy az NVB – a határozat támadott részében – a kifogásnak tévesen adott helyt. Ezeknek a lényege tartalmi szempontból és az alkotmányjogi panasz elbírálására tekintettel a következő.

[20] 2.4.1. Hivatkoztak arra, hogy a kifogás a Ve. 212. § (2) bekezdés b) pontjában előírt bizonyítási kötelezettségnek nem felelt meg. A jogsértés bizonyítása a kifogástevőt terheli, azonban az érintett által benyújtott lista önmagában nem alkalmas a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja megsértésének igazolására. Állításuk szerint a bemutatott tartalom egyik vizsgált felület tekintetében sem tartalmazza az adott napon megjelent valamennyi tartalmat, nem mutatta be a más jelölő szervezetekkel kapcsolatos megjelenéseket, továbbá az érintetthez kapcsolódó valamennyi tartalmat sem mutatta be. Az érintett nem jelölte meg konkrétan, hogy mely kampányeseményei vagy nyilatkozatok bírtak olyan hírértékkel, amely indokolttá tette volna azok közzétételét 2026. március 5. napján.

[21] 2.4.2. A kérelmezők hivatkoztak arra is, hogy a választási alapelvek nem jelentik azt, hogy a médiaszolgáltatónak minden kampányeseményről vagy nyilatkozatról kötelessége tudósítani. Ezzel összefüggésben hivatkoztak a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjához kapcsolódó kommentári álláspontra, valamint a választási bizottságok és bíróságok gyakorlatára, amely szerint az esélyegyenlőség érvényesülése csak a műsorfolyam egészének, vagy legalább átfogó részének vizsgálata alapján állapítható meg. Az M1 csatornán sugárzott Híradó műsorral kapcsolatban előadták, hogy az egy napon belül többször kerül adásba, azonban az egyes adások lényegében azonos vagy hasonló híranyagok és műsorszegmensek eltérő terjedelmű ismétléséből állnak. Ebből következően téves az NVB azon megállapítása, hogy az esélyegyenlőség vizsgálata szempontjából elegendő a Híradó egyetlen napi adásainak áttekintése.

[22] Az internetes sajtótermékek esetében sem indokolt az egy napra korlátozott vizsgálat, mivel az online hírfogyasztás sajátosságai – különösen a híraggregátorok és keresőfelületek működése – miatt a tartalmak több napos időtávban jutnak el a felhasználókhoz. Ezért az egy napra szűkített vizsgálat az online felületek esetében is aránytalanul korlátozza a szerkesztői szabadságot.

[23] A Facebook-oldal tekintetében a kérelmezők arra is hivatkoztak, hogy az NVB a 72/2026. számú határozatában korábban maga is úgy foglalt állást, hogy az ilyen felületen megjelenő tartalmak folyamatosan bővülő bejegyzésfolyamot alkotnak, ezért az esélyegyenlőség követelményének vizsgálata nem korlátozható egyetlen nap tartalmaira.

[24] 2.4.3. A kérelmezők a Kúria Kvk.V.37.683/2019/6. számú határozatára is hivatkoztak, amely szerint a szerkesztői szabadság a sajtószabadság részét képező alapjog, és annak korlátozása csak az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szükségességi és arányossági követelményeknek megfelelően lehetséges. Ezzel összefüggésben azt állították, hogy önmagában az, hogy a kampányidőszak egy részében valamely jelölőszervezet nem jelenik meg egy adott médiaszolgáltató tartalmaiban, nem alapozza meg az esélyegyenlőség sérelmének megállapítását.

[25] 2.5. A Kúria az NVB 131/2026. számú határozatának bírósági felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében helybenhagyta.

[26] Indokolásának lényege szerint a Kúria feladata – a Ve. 231. § (5) bekezdésében meghatározott hatáskörében eljárva – annak vizsgálata volt, hogy az NVB az általa megállapítottan megalapozottnak tekintett kifogással érintett tartalmak tekintetében jogszerűen alkalmazta-e a választási eljárás esélyegyenlőségi alapelvét. A Kúria utalt arra, hogy a felülvizsgálati kérelmet az Alkotmánybíróság 2026. március 13-án hozott IV/825/2026. számú határozata ismeretében bírálta el.

[27] Hangsúlyozta, hogy az esélyegyenlőség biztosítását célzó választási alapelv a választási kampányidőszakban a médiaszolgáltatókkal szemben azt a követelményt támasztja, hogy ne csak egyoldalúan vagy túlnyomórészt csak az egyik jelölőszervezet vagy jelölt kampányüzentét közvetítse. Az [58]–[60] bekezdés szerint „[a] Kúria eddigi gyakorlatában az esélyegyenlőség biztosításának megtartása a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségéből fakadóan a lineáris médiaszolgáltatás esetében a műsorfolyam egészében történő vizsgálatával történt. […] A Kúria ezért – megerősítve a Kvk.II.37.651/2019/4. számú ügyben kifejtett álláspontját – rögzíti, hogy egy műsorfolyam vizsgálata adott esetben egyetlen napra is kiterjedhet, a vélemények egy napon belül kiegyensúlyozhatók, különösen, ha az adott napon a műsorfolyam az adott műsor hét különböző időpontban sugárzott adását, műsorszámát érinti. Az NVB helytállóan állapította meg, hogy az egy napon belül közzétett és kifogásolt műsorszámok darabszámára (30 db) tekintettel a figyelembe nem vehető, nem a kampánnyal kapcsolatos műsorrészekre figyelemmel is jelentős számú (22 db) alappal kifogásolt műsorrész marad, amely a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alapelv sérelmét eredményezi.” A [62] bekezdés szerint „az esélyegyenlőség megsértése megállapításának nem feltétele minden esetben, hogy az Érintett kifogástevő megjelölje, hogy milyen tartalmak közzététele maradt el. A kiegyensúlyozott, az esélyegyenlőséget biztosító közzététel azt is jelenti, hogy a vizsgálandó műsorfolyam vagy közzétett tartalmak a kampány szempontjából túlnyomórészt vagy kizárólagosan nem csak egy jelölőszervezet vagy jelölt álláspontját közölhetik.” Az internetes oldalt illetően a [64] bekezdés rögzíti, hogy „[a] sajtótermék tekintetében is irányadóak a választási eljárás alapelveinek – különösen az esélyegyenlőség követelményének – a lineáris médiaszolgáltatás vonatkozásában fentebb kifejtett szempontjai. A Kérelmezők a választási eljárásban tett észrevételükben hét híranyagra hivatkoztak, ezek azonban öt esetben a kapuvári eseményen elhangzottakat ismételték, két esetben tartalmaztak az Érintett kifogástevővel kapcsolatos új tudósítást, hírt. Ezek a hirado.hu-n közzétett nagyszámú híradáshoz, cikkhez és videóhoz viszonyítva nem voltak alkalmasak arra, hogy a jelöltek és a jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség követelményének érvényesülését biztosítsák.” A [65]–[70] bekezdés meghivatkozza a Kvk.I.39.021/2026/7. számú végzést, amely másik médiaszolgáltató Facebook-oldala kapcsán tett megállapításokat.

[28] 2.6. A kúriai végzés ellen az indítványozók az 1. pontban foglaltak szerint alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. Érvelésük két központi elem, egy tartalmi érv és egy eljárási érv köré csoportosítható. Az előbbi érvrendszer az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére, a sajtó szabadságára vonatkozik, a másik a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állítja.

[29] 2.6.1. Az alkotmányjogi panasz szerint az eljárási érv lényege, hogy az Alkotmánybíróság a IV/825/2026. számú, 2026. március 13-án kelt határozata központi tételeként leszögezte, hogy az indokolási kötelezettség a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog (Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés) része, és különösen választási ügyben – ahol a demokratikus felhatalmazás a tét – koherens, ellentmondásmentes, érdemi kérdésekre választ adó kúriai indokolást követel meg. A jelen panasszal támadott Kúria Kvk.V.39.043/2026/6. számú végzése ugyan deklarálja, hogy a IV/825/2026. AB határozat ismeretében járt el (Kúria [56], 9. o.), de több ponton újratermeli az AB által kifogásolt problématípusokat: (i) a Ve.-ből levezetett „esélyegyenlőség” tartalmát részben médiajogi kiegyensúlyozottsági logikával tölti fel, miközben ezt tagadja; (ii) „újszerű” kérdésben nem ad a korlátozás alapjogi súlyának megfelelő fokozott indokolást; (iii) az Alkotmánybíróság által megsemmisített kúriai ügyre (Kvk.I.39.021/2026/7.) részben érvelési támaszként hivatkozik.

[30] 2.6.2. A tartalmi részt illetően az indítvány szerint „olyan kérdésről van szó, amely a jelen választási kampányban alapvető kérdéseket alapjogi szinten érint, az Alaptörvény IX. cikkében biztosított, véleménynyilvánítás szabadsága és sajtószabadság korlátozhatósága kérdéskörében, valamint az eddig a jogalkalmazást meghatározó, a Kúria és az Alkotmánybíróság több döntésében is konzekvensen visszaköszönő jogértelmezési és jogalkalmazási elvekkel szembeforduló, kellően megalapozott és követhető indoklás nélkül, a Kúria immár második végzésében visszaköszönni látszó megváltozott jogalkalmazás, továbbá a közösségi média oldal működésére vonatkozó jogértelmezési és jogalkalmazási alapelvek, a felelősségi kérdések és a további bírói jogalkalmazás szempontjából.”

[31] A kúriai végzés alaptörvény-ellenességét állító tartalmi érv szerint a támadott végzés a sajtószabadság korlátozását úgy valósítja meg, hogy annak alkotmányos igazolása az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján nem kellően kidolgozott. Állításuk szerint azzal, hogy a Kúria az esélyegyenlőség alapelve sérelmének vizsgálatát a lineáris médiaszolgáltatás, továbbá az internetes sajtótermék, valamint a Facebook-oldal egyetlen nap alatt megjelenő tartalmai alapján tartja szükségesnek, nem egyértelmű, nem kiszámítható és a szükségesnél szélesebb körű beavatkozást valósít meg a sajtószabadságba.

[32] Az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései:

„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

„I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

„IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

[33] 1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján az ügyben tanácsban eljárva elsőként megvizsgálta az alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó feltételek fennállását.

[34] 1.1. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés meghozatalától számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A jelen esetben a határidő megtartottnak minősül.

[35] 1.2. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt akkor terjeszthet elő az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[36] A konkrét esetben az indítványozók a kúriai eljárásban mint kérelmező1 és kérelmező2 vettek részt. Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Az indítvány megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozók megjelölték továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványozók az alkotmányjogi panasz benyújtását indokolták, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozók kifejezett kérelmet fogalmaztak meg a bírói döntés megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

[37] 1.3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanakkor az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz {pl. 3321/2024. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [25]; hasonlóképpen: 3062/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [18]; 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]). Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét azonban nem a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmával összefüggésben állította, így az alkotmányjogi panasz ezen elemében nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeket.

[38] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése és 28. cikke kapcsán az indítványozók azok alkalmazásának a mellőzését állítják, nem hivatkoznak kifejezetten a sérelmükre. Ezek egyike sem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, ilyenként nem képezheti önálló alkotmányossági vizsgálat tárgyát, csak valamely alapjog sérelmének megítélésénél merül fel, mint vizsgálati szempont, zsinórmérték {vö. 1057/2026. (II. 20.) AB határozat, Indokolás [23]}. Az indítvány Alaptörvényben biztosított jog sérelmével kapcsolatban hivatkozik rájuk, és nem önállóan.

[39] 1.4. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése szerint a törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nemcsak az emberre vonatkoznak. E tekintetben megállapítható, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz való jog egy olyan alapvető jog, amely természeténél fogva nem csak a természetes személyeket illetheti meg. Jelen ügyben azonban az alkotmányjogi panaszból is kitűnően az indítványozók – nem elsősorban a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joguk, hanem a médiaszolgáltatással összefüggő tevékenységük révén az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadság, valamint a kiegyensúlyozott közérdekű tájékoztatással összefüggő jog sérelmét állították [vö. 3350/2022. (VII. 25.) AB határozat, Indokolás [21]].

[40] 2. Az indítvány nyomán jelen ügyben az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben – figyelemmel az Alaptörvény IX. cikke érintettségének kérdésére – alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette, hogy a Kúria alkotmányossági mércével mérve eleget tett-e az indokolási kötelezettségének az alkotmányjogi panasszal támadott döntésében a tekintetben, hogy a lineáris médiaszolgáltató, továbbá az internetes oldala és ezenkívül a Facebook-oldala a megjelenített és a kifogásban felhívott tartalmát illetően a Ve. esélyegyenlőségi szabályának (Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja) miként kell érvényesülnie, különösen olyan esetben, amikor nincs tételes törvényi tiltó vagy más szabály az lineáris médiaszolgáltatónak az internetes vagy Facebook-oldala megengedett vagy tiltott tartalmát illetően.

[41] Alapvető alkotmányjogi kérdés továbbá az is, hogy akkor, amikor az NVB és a Kúria abból indul ki, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás médiatörvénybeli szabályai választási kampányban másként alkalmazandók, akkor ennek a másként érvényesülésnek milyen felismerhető mércéi, szempontjai vannak, és a Ve. esélyegyenlőségi szabályának tükrében a kiegyensúlyozott tájékoztatás megítélhető-e pusztán a kifogásban szereplő, egyetlen napra vonatkozó mennyiségi adatok alapján. A Kúria által helybenhagyott NVB határozat rendelkező részének a kifogásnak helyt adó pontjaiban kifejezetten szerepel, hogy az a kifogásnak a „lineáris médiaszolgáltatás kiegyensúlyozatlanságát állító része”, továbbá az „internetes sajtótermék kiegyensúlyozatlanságát állító része”, valamint „a hirado.hu Facebook-oldal kiegyensúlyozatlanságát állító része vonatkozásában” ad helyt. Alapvető alkotmányjogi kérdés, hogy ez a kiegyensúlyozatlanság, amelyre a döntés utal, a Ve. esélyegyenlőségi követelménye alá hogyan tartozhat.

[42] Az indítvány megalapozott.

[43] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja szerint az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A vizsgálandó egyik kérdés az volt, hogy a Kúria eleget tett-e az indokolási kötelezettségének az alkotmányjogi panasszal támadott döntésében. A másik kérdés a sajtószabadság és a választási esélyegyenlőség ütközése esetén az esélyegyenlőség tartalmának és mércéjének a bírói döntés szerinti meghatározása alkotmányosan igazolható-e.

[44] 1. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A (3) bekezdés szerint a közhatalom forrása nép. A (4) bekezdés szerint a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdése a következőket rendeli: „Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.” A szabad választás nem csupán alkotmányos érték, hanem az Alaptörvény XXIII. cikke szerint az ehhez való jog alapvető jogként is meghatározott.

[45] A demokratikus jogállamnak eleme a hatékony politikai demokrácia működése. A hatékony politikai demokráciának előfeltétele a választójog hatékonysága. Ehhez hozzátartozik a választás tisztaságának biztosítása is, a választók akarata szabad kifejezésének biztosítása. A Ve. a választás tisztaságának biztosítása érdekében alapelvi szinten és tételes szabályokkal is kizárja az illetéktelen befolyás gyakorlását, és ebben az értelemben egyes előírásai egyebek között a választási kampány-eszközöket és tevékenységet is korlátozzák. A választás tisztaságának megóvása mint alapelv átfogja az egész választási folyamatot, a választások egészének meg kell felelni ennek az elvnek. A választás tisztasága nemcsak a választási eljárási alapelvekkel, hanem a választási anyagi jogi alapelvekkel is összefüggésben van.

[46] Az Alkotmánybíróság a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatában rámutatott arra, hogy „[a] választási eljárás során a választási szervek kifogást elbíráló döntéseit felülvizsgáló bíróságok a választásra irányadó jogszabály, illetve a választás és a választási eljárás alapelveinek megsértését vizsgálják eljárásukban, melynek során a választási eljárási rendszer sajátosságai, így különösen a szoros eljárási határidők következtében széleskörű bizonyítási eljárást nem folytatnak le.” Azonban „[a] választási eljárás jogorvoslati rendszerében eljáró bíróságoknak is figyelemmel kell lenniük az Alaptörvény 28. cikkére, vagyis a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét első-sorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük” (Indokolás [39]–[40]).

[47] Mivel egy-egy választási eljárási alapelv – elvontsága folytán – nem tartalmaz konkrét korlátozást valamely alapjogilag védett magatartásra vonatkozóan, ebből következően az alapelveknek a konkrét ügyekben történő alkalmazásakor a bíróságra még fokozottabb felelősség hárul; amennyiben az alapelv alkalmazása alapjog-gyakorlását érint, az értelmezési mozgástér keretein belül a bíróságnak kell gondoskodnia az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti szempontokat érvényesítő alapjog-korlátozási teszt elvégzéséről {3279/2019. (XI. 5.) AB határozat, Indokolás [35]}.

[48] 2. Az indítványozók a kúriai végzéssel összefüggésben a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolt bírói döntéshez való jog sérelmét is állították.

[49] 2.1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben mindenekelőtt fontosnak tartja, hangsúlyozni, hogy a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]; 3095/2025. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [23]; 1049/2026. (II. 11.) AB határozat, Indokolás [29]}. Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, tévesnek és ezekből kifolyólag magára nézve sérelmesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] és a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányosági kérdésnek {3263/2024. (VII. 12.) AB végzés, Indokolás [29]; 3029/2025. (I. 21.) AB végzés, Indokolás [33]; 1049/2026. (II. 11.) AB határozat, Indokolás [32]}.

[50] Az Alkotmánybíróság elöljáróban hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben szakjogi – így nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó alkotmányossági – kérdésnek tekinti az alapügy azon kérdését, hogy a kifogást benyújtó jelölő szervezet és a másik jelölő szervezet, illetve az ezekhez kapcsolódó személyek az M1 megnevezésű tájékoztató hírcsatornán, a hirado.hu internetes sajtótermékben, és a hozzá tartozó hirado.hu Facebook-oldalon a híranyagokban 2026. március 5. napján hogyan jelentek meg. A kifogás benyújtója abból, az NVB és a Kúria által a tényállás megállapítása alapjául elfogadott állításból indult ki, hogy a jelölő szervezetek közül túlnyomórészt a Fidesz–KDNP témáit dolgozták fel, híranyagokban kizárólag a Fidesz–KDNP-hez köthető politikusokat és szakértőket szólaltattak meg, valamint a hírek mindegyikének a hangvétele a Fidesz–KDNP, illetve a kormány tevékenységéről elismerő, pozitív volt, a kifogás benyújtóját pedig negatív színben tüntette fel. A kifogás tartalmazza azt, az NVB és a Kúria által elfogadott állítást is, hogy a híranyagokban a kifogás benyújtója és álláspontja is többször megjelent.

[51] Az Alkotmánybíróság rögzíti azt is, hogy a kifogás elbírálásánál az NVB és a Kúria a kifogásban szereplő kiegyensúlyozatlanságra alapítva a Ve. választási eljárási alapelvei közül a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlősége alapelve sérelmét látta megállapíthatónak.

[52] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor egyebek között a Kvk.II.37.651/2019/4. számú végzése [22] bekezdésére hivatkozott (Indokolás [58]). Az Alkotmánybíróság emlékeztet az említett végzés [25] bekezdésére: eszerint „[n]em lehet ugyanis a kiegyensúlyozott tájékoztatás megsértésére hivatkozni akkor, ha a jelölőszervezet vonatkozásában egyébként sem lett volna olyan aktuális hír, amely bemutatásának elmulasztásával a műsorszolgáltató egy másik jelölőszervezettel szemben őt hátrányos helyzetbe hozza.”

[53] Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Kúria végzése indokolása az M1 megnevezésű lineáris médiaszolgáltató tájékoztató hírcsatornájára vonatkozó döntését a Kvk.II.37.651/2019/4. számú ügyben kifejtett álláspontját megerősítve indokolta, Indokolás [59]–[62].

[54] A Kúrai végzése további indokolási elemei részben a hirado.hu felülettel foglalkoznak, Indokolás [63]–[64]. Részben, a Facebook-oldal kapcsán, a Kvk.I.39.021/2026/7. számú végzésre tartalmaznak hivatkozást. Ezt a végzést az Alkotmánybíróság 2026. március 13-án megsemmisítette. A Kúria támadott végzése [56] bekezdése tartalmazza, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet az Alkotmánybíróság 2026. március 13-án hozott IV/825/2026. számú határozata ismeretében bírálta el. A határozat megjelent az Alkotmánybíróság Határozatai hivatalos lap 2026. március 23-i számában: 1125/2026. (III. 23.) AB határozat.

[55] 2.2. Az Alkotmánybíróság legutóbb a IV/825/2026. számú határozatában [1125/2026. (III. 23.) AB határozat] foglalta össze az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség alkotmányos tartalmát: „[…] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában bontotta ki az indokolt döntéshez való jogot és vezette le a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból. Az Alkotmánybíróság szerint: »az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bírósági döntési szabadságnak abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indoklási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabályok alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket« {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]; hivatkozza a választási eljárással kapcsolatban többek között a 3131/2022. (IV. 1.) AB határozat, Indokolás [29]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indokolt bírói döntéshez való jog az adott bírósági eljárás sajátosságaihoz, az adott eljárási szak sajátos eljárási szabályaihoz is igazodik {3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [45]; 3251/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [48]}.

[56] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {3107/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 4/2022. (III. 23.) AB határozat, Indokolás [23]}.

[57] A fentiekben bemutatott általános szempontokat az Alkotmánybíróság a Ve. kapcsán is irányadónak tekintette {például: 3210/2024. (VI. 13.) AB határozat, Indokolás [35] és [37]; 3131/2022. (IV. 1.) AB határozat, Indokolás [27]–[29], [35]; 3256/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [31]–[32]}.

[58] Összefoglalóan, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból levezetett indokolt bírói döntéshez való jog az eljáró bírósággal szemben a döntés érdeme szempontjából lényeges körülmények megfelelő indokokkal történő alátámasztását követeli meg” (Indokolás [29]–[32]).

[59] 2.3. Az Alkotmánybíróság IV/825/2026. számú, a Kúria Kvk.I.39.021/2026/7. számú végzése megsemmisítéséről szóló, 2026. március 13-án kelt határozatának [1125/2026. (III. 23.) AB határozat] előzményi bírósági döntésének egy médiaszolgáltatóhoz kapcsolódó Facebook-oldalnak a választási esélyegyenlőséget illető megítélése, az NVB határozatának a felülbírálata volt a tárgya.

[60] Vizsgálata eredményeként az Alkotmánybíróság a IV/825/2026. határozatban [1125/2026. (III. 23.) AB határozat] arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria a Ve. esélyegyenlőségi alapelvét tartalmilag lényegében azonosította az Mttv. kiegyensúlyozottsági követelményével, miközben a médiaszolgáltatásokra kidolgozott joggyakorlat egyes elemeitől – kielégítő indokolás nélkül – eltekintett (Indokolás [38]). Az Alkotmánybíróság rámutatott: a Kúria nem adta indokát annak, hogy egy olyan platform esetében, amelyet maga is kifejezetten kizárt a médiaszolgáltatás fogalmából, miért érvényesíti mégis – részlegesen és szelektíven – a médiaszolgáltatásokra vonatkozó tartalmi követelményrendszer logikáját. Így a Kúria indokolása nem ad alkotmányosan kielégítő magyarázatot arra, hogy miért tartja alkalmazhatónak a Ve. esélyegyenlőségi alapelvének olyan értelmezését, mely lényegében a tartalmi kiegyensúlyozottsággal egyezik meg, miközben a médiaszolgáltatásokra vonatkozó követelményrendszer más elmeinek alkalmazásától – így például a hosszabb folyamatos műsorfolyamon alapuló értékelési időtávtól – kielégítő indokolás nélkül tekintett el (Indokolás [39]). A határozat indokolása [40]–[43] bekezdései szerint a Kúria döntése egyszerre hivatkozik a hatályos szabályozás alkalmazhatatlanságára és alkalmaz mégis abból eredő egyes tartalmi mércéket, anélkül, hogy e látszólagos ellentmondást feloldaná.

[61] A Kúria döntésében kifejezetten, a jogalkotó hatáskörébe tartozó szabályozás hiányában, tehát önkényesen, olyan tartalmat tulajdonított a Ve.-nek, amely abban nem szerepel, ezen értelmezésével a törvényhozó akaratán túlterjeszkedve lényegében a hiányzó szabályozást saját maga pótolta {16/2019. (V. 14.) AB határozat, Indokolás [38]}. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy ha a választási kampány során „a tartalom esélyegyenlőség követelményeinek való megfelelése” vizsgálata a Kúria által is megerősítetten „újszerű” kérdésként merül fel a Kúria előtti eljárásban, abban az esetben ez a Kúria oldalán egyfajta fokozott indoklási kötelezettséget alapoz meg, figyelemmel a Kúria által médiaszolgáltatásnak „nem minősített” közösségi médiaoldal korlátozását érintő alapjogi összefüggésekre, valamint az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltakra. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság IV/825/2026. határozata [1125/2026. (III. 23.) AB határozat] a Kúria döntését annak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközése okán megsemmisítette.

[62] 2.4. A jelen esetben a IV/825/2026. határozat [1125/2026. (III. 23.) AB határozat] érvei alapján megállapítható, hogy a támadott végzés, amely visszautal a hiányos indokolásúnak bizonyult és ebből az okból az Alkotmánybíróság IV/825/2026. számú határozatával [1125/2026. (III. 23.) AB határozat] megsemmisített Kvk.I.39.021/2026/7. számú végzésre, vagyis a Kúria jelen ügyben vizsgált döntése a hirado.hu internetes oldallal és a hozzá tartozó hirado.hu Facebook-oldallal kapcsolatos részében hiányos indokolást tartalmaz: nem szerepel a végzésben, hogy szabályozás hiányában a kiegyensúlyozatlanságra alapított kifogásnak helyt adó NVB határozat helybenhagyásnak mi az alapja. Előbbi esetében a médiatörvény szerinti kiegyensúlyozottság követelménye mentén érvel, az utóbbi esetében a kiegyensúlyozottság fogalma helyett az esélyegyenlőség fogalmát használja, de tartalmát és mércéjét illetően ugyanazon logikával érvel. Nem elég felhívni az esélyegyenlőség alapelvét, hanem meg kell indokolni, hogy a nyilvánosság figyelme elé került, közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló tudósítás, tájékoztatás, illetve az esetlegesen elmaradt tájékoztatás miért sérti a jelöltek és a jelölő szervezetek esélyegyenlőségét. Nem elég általánosságban utalni arra, hogy a vizsgálat alapját nem az Mttv. kiegyensúlyozottsági szabályai képezik (Indokolás [69]).

[63] Emlékeztetni kell a jelölteket és jelölő szervezeteket érintő, tájékoztató közléseknél a Kvk.II.37.651/2019/4. számú végzése [25] bekezdésére: eszerint „[n]em lehet ugyanis a kiegyensúlyozott tájékoztatás megsértésére hivatkozni akkor, ha a jelölőszervezet vonatkozásában egyébként sem lett volna olyan aktuális hír, amely bemutatásának elmulasztásával a műsorszolgáltató egy másik jelölőszervezettel szemben őt hátrányos helyzetbe hozza.” A Kúria végzésének az indokolása a jelen esetben sem az M1 megnevezésű lineáris médiaszolgáltató tájékoztató hírcsatornája, sem az internetes oldal, sem a Facebook-oldal kapcsán nem tartalmaz megfelelő érvelést arról, hogy a Kúria által megállapított tényállás mellett és alapján miért merül fel a Ve. egyik alapelvének (esélyegyenlőség) sérelme, miközben nincs adat arra a kifogásban, az NVB határozatban és a Kúria végzésében, hogy a kifogás benyújtója konkrét kampányesemények vagy nyilatkozatok megjelölésével igazolta volna, hogy jelölő szervezetként ugyanolyan intenzitással a közvélemény figyelme elé került konkrét tevékenységével, mint ahogyan az általa megjelölt jelölő szervezet. A közszolgálati médiát nem terheli olyan kötelezettség, hogy a kampányban résztvevő minden egyes jelölő szervezetről vagy jelöltekről mindenben azonos módon, helyen, időben és terjedelemben tájékoztasson.

[64] Ha valamely kifogás hiányos, mert példának okáért nem szerepelnek benne kellő bizonyítékok az esélyegyenlőség sérelmére, akkor ennek alapján kell levonnia a következtetést az NVB-nek és a Kúriának.

[65] A Kúria a Ve. esélyegyenlőségi alapelvét tartalmilag lényegében változatlanul azonosította az Mttv. kiegyensúlyozottsági követelményével. Utóbbihoz igazodva az esélyegyenlőségi sérelem megítélésére korábban kialakított mércétől való eltérésre, így a lehetséges tényelőadásokra, bizonyítékokra, és azok elégségességére vonatkozóan kellő indokolást nem adott.

[66] Így az indokolási kötelezettség teljesítésének hiánya arra is vonatkozik, hogy a Kúria végzésében nincs kellő érvelés arról, hogy a Kúria a Ve. esélyegyenlőségi alapelvét tartalmi szempontból miért kiegyensúlyozottsági követelményként kezeli, miközben ennek a fogalomnak az Mttv. más jelentést ad.

[67] 3. Ez a kérdés átvezet ahhoz, hogy az Alaptörvénynek a sajtószabadságra, ezen belül a szerkesztés szabadságára vonatkozó szabályait a Kúria végzése megfelelően figyelembe vette-e.

[68] 3.1. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” Ennek elsődleges törvényi megjelenítését az Mttv. szolgálja. Az Mttv. 3–8. §-ai meghatározzák a médiaszolgáltatások alapelveit. Ezek egyike az, hogy a médiaszolgáltatás és a sajtótermék tartalmának meghatározása szabad, a médiaszolgáltató és a sajtótermék kiadója felelősséggel tartozik az Mttv-ben foglaltak betartásáért. Egy másik alapelv szerint: „A Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek. E törvényben foglaltakat a demokratikus közvélemény érdekének a figyelembevételével kell értelmezni.” Az alapelvek egyike kifejezetten a közszolgálati médiaszolgáltatásra vonatkozik. Eszerint: „A közszolgálati médiaszolgáltatás a demokratikus társadalmi rend megfelelő működésének elengedhetetlenül szükséges feltétele. A közszolgálati műsorszolgáltatás érdekeit különös súllyal kell figyelembe venni e törvény alkalmazásakor.” Az Mttv. 13. § (2) bekezdése a tájékoztatási tevékenységet illetően rögzíti, hogy a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát – a műsorszámok jellegétől függően – az egyes műsorszámokon belül, vagy a rendszeresen jelentkező műsorszámok sorozatában kell biztosítani. A közszolgálati médiaszolgáltatás egyik céljaként határozza meg a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatást, valamint tájékoztatást [Mttv. 83. § (1) bekezdés m) pont]. A Médiatanács a felhatalmazott arra, hogy a kiegyensúlyozottsági kötelezettség megsértése miatt kezdeményezett eljárásban hatósági határozatot hozzon. A jogalkalmazási gyakorlatban a közérdeklődésre számot tartó kérdésben három lényegi jellemzője van a kiegyensúlyozottság megtartásának: 1. a műsorból egyértelműen kiderül, hogy több, egymással ellentétes álláspont létezik az adott kérdésben. 2. azonosítható legyen, hogy az adott álláspontot mely személyek vagy csoportok képviselik 3. a műsorból egyértelművé váljon, hogy az ott kifejtett állásponthoz képest, az azzal ellentétes vélemények miben térnek el. Láthatóan ezeket a feltételeket elsődlegesen a vélemények és nem a tények megjelenítésére alakította ki a joggyakorlat. Az Mttv. alapelvei és felidézett szabályai lényegében a IX. cikk (2) bekezdése szerinti sajtószabadság korlátjaként értelmezhetők.

[69] 3.2. A választás szabadságának – az Alaptörvény B) cikkének (1), (3) és (4) bekezdéseiből, valamint a 2. cikk (1) bekezdéséből eredeztethető – alkotmányos értéke magában foglalja a választáson induló jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőséget.

[70] A választási kampányban más időszakokhoz képest is különösen nagy jelentősége van a választópolgárok minél teljesebb körű tájékoztatásának. A demokratikus jogállamiság elve megkívánja, hogy a népképviseleti szervek megválasztására demokratikus közvélemény és a választók minél megalapozottabb döntése alapján kerüljön sor. A szabad és demokratikus választásokhoz hozzátartozik, hogy a médiaszolgáltatók a megfelelő tájékoztatáshoz kapcsolódó alkotmányos felelősségük szerint járjanak el.

[71] 3.3. A választási kampányban érvényesülnie kell a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esélyegyenlőségnek. Ennek az alapelvnek az érvényesülése és érvényesítése a választási kampányról, a jelölőszervezetekről és jelöltekről tájékoztatást adó médiaszolgáltatókat is terheli. A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja ily módon a sajtószabadságnak, azon belül a szerkesztői szabadságnak is az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti korlátja. A médiaszolgáltatókra vonatkozóan azonban a Ve. nem tartalmaz konkrét tiltó szabályokat, nem határoz meg kvótákat stb. Ebből következően a jogalkalmazóra tartozik annak felelőssége, hogy egy konkrét esetben mérlegelje azt, hogy a médiaszolgáltató általi közlés sérti-e az esélyegyenlőséget.

[72] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy „[a]z alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.” Az Alkotmánybíróság ezt az alapvető szabályt a kampánytevékenység korlátozása vonatkozásában is alkalmazta több határozatban is {3130/2018. (IV. 19.) AB határozat, Indokolás [39]}.

[73] Az Alkotmánybíróság már korábban is foglalkozott olyan esettel, amelyben valamely alapjog korlátozását nem közvetlenül a törvényi szabály eredményezte, hanem annak a bíróság általi értelmezése, alkalmazása: „Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az alapjog-korlátozásnak ez a tesztje mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, ugyanakkor hatáskörükhöz igazodva a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. E követelményből – az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel – a bíróságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását kizárólag a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsák” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [21]}.

[74] 3.4. Az esélyegyenlőség és a kiegyensúlyozottság fogalmisága között árnyalatnyi, ám lényeges különbség van. Ez önmagában következik a két fogalmiságot szabályozó, illetve tartalmazó törvények rendelkezéséből. A választási ügyekben az esélyegyenlőség követelménye vizsgálandó, amelyet a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja alapján kell megítélni. Az esélyegyenlőség egy versenyhelyzeten (választás, illetve kampány) belüli, a versenyben résztvevők, a versenyben elindulók közötti esélyegyenlőséget jelenti. Azaz a versenyegyenlőséget, és nem az eredmény egyenlőséget kell biztosítani. Nem a versenyzők mesterséges kedvezményezéséről, kiegyenlítéséről van szó, hanem a résztvevők azon alapvető jogáról, hogy egyenlő esélyek legyenek, ha a versenyben részt kívánnak venni. Ez a kampányon belül azt jelenti, hogy a jelölő szervezetek, a jelöltek számíthatnak arra, hogy a nyilvánosság előtti megjelenésük – amennyiben azzal élnek – megjelenítése egyenlő esélyű legyen. Másként szólva az a nyilvánosság elől ne legyen elhallgatva.

[75] Az esélyegyenlőség megvalósulása nem értelmezhető csupán matematikai műveletként, hiszen a megjeleníthetőségre egyéb tényezők, körülmények is hatással lehetnek. Különösen ilyen objektív eredetű körülmény lehet az országos közszolgálati médiaszolgáltatóknál megjelenő tartalom esetén, ha az egyik jelölő szervezet több eseményt szervez, több jelöltje lép a nyilvánosság elé, míg egy másik jelölő szervezet kevesebb rendezvénnyel és jelölttel lép nyilvánosság elé. A jelölő szervezetek, jelöltjeik között általánosságban objektív különbség lehet a nyilvánosság előtt megjelenésük számát és közérdeklődésre számot tartó eseményeiket, illetve a közfeladatokhoz kapcsolódóan viselt tisztségüket illetően. Utóbbiakra vonatkozóan nyilvánvalóan nem elvárható, hogy a választási kampány során e minőségükben ne nyilvánuljanak meg, s ugyanígy nem várható a médiaszolgáltatótól az sem, hogy őket elhallgassa, vagy elhallgattassa. A kormány, az országgyűlés stb. nyilvánvalóan a választási kampány idején is működik. Nincs olyan szabály, amely az objektív különbségek kiegyenlítését a sajtó számára kötelezővé tenné [vesd össze a Ve. poltikai reklámokra és politikai hirdetésre vonatkozó rendelkezéseivel]. Az viszont elvárás, hogy indokolatlan, önkényes előnyben vagy hátrányban részesítés ne történjék.

[76] Ugyanakkor a médiaszolgáltatás jellegének, a műsorfolyamnak is jelentősége van az esélyegyenlőség megítélésénél. A műsorfolyam mibenlétével a Kúria több döntésében foglalkozott (pl.: Kvk.I.37.353/2018/2., Kvk.II.37.651/2019/4., Kvk.II.37.654/2019/2.). Az, hogy milyen időtartamon belül kerülhet meghatározásra a műsorfolyam, ott az összehasonlításra alkalmas, meghatározott tartalmú műsorszámok értékelésére van lehetőség. Mivel a kampány maga a Ve. szabályai szerint egy 50 napos időszak, ezért az időtartam meghatározásánál ennek is jelentőséget kell tulajdonítani. Lehetséges ugyanis, hogy egy adott napon valamely jelölőszervezet objektív megítélés szerint is több közérdeklődésre számot tartó eseményt szervezett, vagy jelöltjeik közül többen nyilvánultak meg, jelentek meg nagyobb nyilvánosság előtt. Itt a jelölőszervezeteknek, a jelölteknek is felelősségük van abban, hogy ezekről az eseményekről hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot, vagy értesítik akár az országos közszolgálati médiaszolgáltatókat is.

[77] Mivel a kampányidőszakban kisebb és nagyobb kampány események sokasága jelenik meg a kisebb és nagyobb nyilvánosság előtt, a szerkesztői felelősség különösen nagy gondosságot igényel a szerkesztők részéről. Amikor azonban az esélyegyenlőség sérelme felmerül, akkor a kifogást előterjesztő jelölőszervezettől is elvárható, hogy a tényekre vonatkozó előadása, a bizonyítékai arra is terjedjenek ki, hogy a mások megjelenésének számokban való meghatározásán túl az esélyegyenlőség sérelmét tartalmilag megalapozó előadást is tegyen. Utóbbiba beleértendő az, hogy ő maga az adott műsorfolyam időtartamához képest milyen eseményeket szervezett, azon milyen üzenetet fogalmazott meg, és annak a médiaszolgáltatóhoz való eljuttatásában miként járt el.

[78] Általánosságban valamely híradóban és ismétléseiben lineárisan és online közvetített műsorok darabszáma és jelölő szervezethez kapcsolódása önmagában nem alapozhatja meg a marasztalást az esélyegyenlőség alapelvének sérelmét illetően. Vagyis a választási esélyegyenlőség nem sérül, ha a közszolgálati műsorszórásban eseményekről szóló tudósítás van, és az egyik jelölő szervezethez több esemény köthető, mint a másikhoz. A választási kifogásban nem elég a tudósítások számát összehasonlítani, hanem a meghozott választási bizottsági döntésnek a benyújtott kifogás alapján azt is alá kell tudnia támasztani, hogy az eltérésnek nem volt objektív oka.

[79] A megjelenített közlések hangvételével (kritikus vagy támogató) kapcsolatban lényeges, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató sem korlátozható a közlés tartalmát illetően abban, hogy maguk az érintettek miként (pozitív vagy negatív előjellel) nyilatkoztak meg magukról, vagy a versenytársukról, annak magatartását, vagy üzenetét illetően. Ez ugyanis az adott kérdésben a hír, a tudósítás lényegét adó tények körébe tartozik. Az eseményről, a tényekről való tudósítás felvezetésében azonban a szerkesztői megnyilvánulásnak semlegesnek kell maradnia, azaz kerülnie kell azt, hogy a saját pozitív vagy negatív véleményét kapcsolja hozzá a hírhez. Ez felel meg a választási esélyegyenlőség alapelvének.

[80] A médiaszolgáltató internetes oldalával és Facebook-oldalával kapcsolatban hasonló tartalmi követelmények és mércék állíthatók. Itt azonban értékelni kell, hogy ezek szerkesztése más módon történhet, mint a műsorszolgáltatás esetében.

[81] 3.5. A szabad választás alkotmányos értékének egyik garanciája a választási esélyegyenlőség. Ez az Alaptörvény I. cikk (3) szakasza szerint korlátozhatja az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadságot. A választási esélyegyenlőség biztosítását illetően a választási eljárásban (kampányban) a médiaszolgáltató, az NVB, a Kúria és az Alkotmánybíróság felelőssége közös, de nem azonos. Az Alkotmánybíróságnak azon kell őrködnie, hogy az esélyegyenlőség fogalmiságához kapcsolt értelmezések szűkítő-bővítő tartalma és mércéje ne vezessen az esélyegyenlőség alkotmányos tartalmának kikezdéséhez. Az Alkotmánybíróság, a Kúria gyakorlata egyértelmű volt abban a kérdésben, hogy a választási eljárásra vonatkozó szabályokat a Ve. állapítja meg, azok nem bővíthetők bírói jogértelmezéssel (vesd össze a választási plakátokra vonatkozó szabályozás kapcsán kimondottakkal).

[82] Összefoglalóan az lényeges, hogy a választási kampány idején sem kerül át a médiahatóság jogköre a választási bizottságokhoz. A hozzá érkező kifogásokat nem az Mttv. szabályai, hanem a Ve. szabályai alapján kell megítélnie. Ez a választási ügyek NVB általi és bíróság általi elbírálására is irányadó.

[83] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította a Kúria – NVB határozatával azonos indokolásra és jogi érvelésre épülő, azt helybenhagyó – végzése alaptörvény-ellenességét, és megsemmisítette azt, részben a kellő indokolás hiánya, részben a választási esélyegyenlőség alkotmányos tartalmának és mércéjének elégtelensége, s így a tudósítások körében a szerkesztői szabadság tényekkel nem alátámasztott korlátozása miatt.

Budapest, 2026. március 24.

[84] A határozatot nem támogattam, álláspontom szerint az indítványt el kellett volna utasítani. Az NVB határozata és a Kúria ezt helybenhagyó végzése véleményem szerint megfelel a Ve. és az Alaptörvény rendelkezéseinek.

[85] A határozat nem vizsgálta, hogy a Kérelmező 1. (Médiaszolgálatatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) az Abtv. 27. § (2) bekezdése összefüggésében rendelkezett-e indítványozói joggal. Az ügy érdemét és érdemi elbírálhatóságát e kétség nem érinti, mivel a Kérelmező 2. alapjogi jogosult (amellett, hogy alapjogi kötelezett is), és nem tekinthető közhatalmat gyakorló szervnek.

[86] A többségi határozat Indokolásának az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított érvelésének a központi eleme az Alkotmánybíróság IV/825/2026. számú határozata indokolásának átvétele. Ezen érvelés átvételével az indokolás nem közvetlenül az Alaptörvényből vezeti le a megsemmisítés indokait. A többségi határozat az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatától eltérő, hivatkozott döntés alapján jut arra a következtetésre, hogy a Kúria végzésének indokolása hiányos. Ezzel a megállapítással nem értek egyet. Álláspontom szerint a Kúria a választási jogorvoslati rendnek megfelelő, alapos indokolást adott arra nézve, hogy miért tartja a Ve. szerint az esélyegyenlőség elvét sértőnek a kifogásolt műsorfolyamot. A Ve. által előírt rövid határidők keretei között mélyebb, akár a jogorvoslati kérelmen is túlterjeszkedő indokolási kötelezettség elvárása eltér a Ve. alapján kialakult, az Alaptörvényt nem sértő gyakorlattól. Az indokolási kötelezettség minőségi átalakítása a jogorvoslati rendet, és így eredményében a hatékony jogorvoslat lehetőségét veszélyeztetné. Azzal a felvetéssel sem értek egyet, hogy a Kúria végzésének indokolása azért lenne hiányos, mivel nem tartalmazott érvelést a hirado.hu internetes oldal és annak Facebook-felülete tekintetében az esélyegyenlőség elvének alkalmazására.

[87] A határozat az Alaptörvény XXVIII. cikkének a sérelmét több ponton összeköti azzal a kérdéssel, hogy az Mttv. szerinti kiegyensúlyozottság elve és a Ve. szerinti esélyegyenlőség elve között milyen kapcsolat áll fenn. E tekintetben azonban olyan megállapításokat is tesz a többségi indokolás, amelyek nem következnek az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdéséből, és az ügy keretein túlmutatnak. Tartalmilag ebben a vonatkozásban néhány megállapítással egyetértek, így pl. osztom a többségi indokolás azon megállapítását, amely szerint „a közszolgálati médiát nem terheli olyan kötelezettség, hogy a kampányban résztvevő minden egyes jelölő szervezetről vagy jelöltekről mindenben azonos módon, helyen, időben és terjedelemben tájékoztasson.” E körben ugyanis, álláspontom szerint sem aszerint kell megítélni egy műsort vagy napi műsorfolyamot, hogy darabszám szerint vizsgáljuk, hogy a választásokon induló jelöltekről szólt-e hír vagy sem. Az egyes híradásokba kerülő hírek tekintetében ugyanis a szerkesztői szabadság elvéből következik az is, hogy a hírek súlya szerint is mérlegeljen, és azok alapján számoljon be azokról az érintett médiaszolgáltató. Ugyanakkor egy választási kampányban, annak rövidségére tekintettel minden egyes napnak külön jelentősége van a híradások szempontjából. Azaz, ha egy napi hírfolyamba egyoldalúan kerülnek be az egyes jelöltekről a hírek, akkor az egy napnyi minta is elegendő (lehet) a Ve. szerinti esélyegyenlőség sérelmének megállapításához. Ennek megítélése során pedig jelentősége van annak is, hogy az egyes jelöltekről szóló hírek hangvétele milyen. Önmagában ugyanis nem teljesíti az esélyegyenlőség elvét az, ha az adott napi műsorfolyamban „darabszámra” teljesül a jelöltek közötti egyenlőség, azonban az egyik jelöltről szóló hírek szinte kizárólag negatív hangvételűek.

[88] E körben a többségi határozat azzal a megállapításával sem értek egyet, hogy a Kúria tévesen kötötte volna össze a kiegyensúlyozottság követelményét és az esélyegyenlőség elvét. Egy közszolgálati médiaszolgáltató egyszerre alapjogi jogosult és alapjogi kötelezett. Az újságírót és a szerkesztőt megilletik a sajtószabadságból fakadó jogosítványok, ugyanakkor a közszolgálati médiaszolgáltató vonatkozásában a kiegyensúlyozottság követelménye fokozottan érvényesül. Választási kampányidőszakban a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének érvényesülése különösen fontos, és e követelmény a szerkesztői szabadság számára is korlátot jelent. Értelemszerűen a választási kampányban a választási jogorvoslat során a vizsgálat alapja a Ve. szerinti esélyegyenlőség elve, azonban ennek vizsgálata során a közszolgálati médiaszolgáltató (adott esetben az indítványozó) tekintetében nem lehet eltekinteni, és a bíróság sem tekinthet el a kiegyensúlyozottság követelményétől.

Budapest, 2026. március 24.

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/964/2026.