1203/2026. (IV. 21.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 157. § (1) bekezdés d) pontja, 158. § (4) bekezdésben az „a 157. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt esetben az intézkedés megtételére” szövegrész, ezekkel összefüggésben a 158. § (3) bekezdésének első tagmondata „[a] járásbíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsa [...] bírálja el” szövegrésze alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 157. § (1) bekezdés d) pontja, 158. § (4) bekezdésben az „a 157. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt esetben az intézkedés megtételére” szövegrész, ezekkel összefüggésben a 158. § (3) bekezdésének első tagmondata „[a] járásbíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsa [...] bírálja el” szövegrésze nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

[1] 1. A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság az előtte 1.Pkif.20.370/2025/4. szám alatt eljárás elhúzódása miatti kifogás tárgyában folyamatban lévő ügyben az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § (1) bekezdés d) pontja, 158. § (4) bekezdésben az „a 157. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt esetben az intézkedés megtételére” szövegrész, ezekkel összefüggésben a 158. § (3) bekezdésének első tagmondata „[a] járásbíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsa [...] bírálja el” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá e szabályoknak a Székesfehérvári Törvényszék előtt 1.Pkif.20.370/2025. szám alatt folyamatban lévő ügyben történő alkalmazása kizárását.

[2] Az indítvány szerint ezek a szabályok az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését (tisztességes hatósági eljáráshoz való jog), XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit sértik (tisztességes bírósági tárgyaláshoz és jogorvoslathoz való jog).

[3] A törvényszék továbbá az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja, valamint az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte ugyanezeknek a szabályoknak nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítását és az Alaptörvény 24. cikk (3) bekezdés c) pontja alapján történő megsemmisítését. Az indítvány szerint ezek a szabályok az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: EJEE) 1. és 2. §-a alapján az EJEE 6. cikk 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog), 13. cikkét, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Egyezségokmány) 1. és 2. §-a alapján az Egyezségokmány 2. cikk 3. pontját, 14. cikk 1. pontját, az EUMSZ 6. cikk (1) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkét sértik.

[4] 1.1. Az indítványozó által megállapított tényállás szerint a Gödöllői Járásbíróság a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján az áttétel szabályainak mellőzése mellett a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti fizetési meghagyásos eljárás iratanyagát megküldte a Bicskei Járásbíróság (a továbbiakban: járásbíróság) részére, amely azt 2025. július 14. napján átvette.

[5] Az alperes 2025. október 15. napján a Pp. 157. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással az eljárás elhúzódása miatti kifogást terjesztett elő a Bicskei Járásbíróságnál, melyben arra hivatkozott, hogy a járásbíróság a Pp. 110. §-át megsértve a keresetlevél beérkezésétől számított 30 nap alatt nem intézkedett sem a kereset közléséről, sem a keresetlevél visszautasításáról, avagy az eljárás megszüntetéséről. Kérte egyúttal, hogy a bíróság az ellenkérelmében foglalt indokok alapján az eljárást szüntesse meg és marasztalja a felperest a felszámított perköltségében. Az alperes az eljárás elhúzódása miatti kifogásában kérte azt is, hogy a bíróság az intézkedési határidő túllépése miatt nyújtson számára a Pp. 147/A. §-a szerinti vagyoni elégtételt.

[6] A járásbíróság az eljárás elhúzódása miatti kifogást nem tartotta alaposnak, ezért az 5.P.20.204/2025/11. számú végzésével az ügy iratait a Pp. 158. § (2) bekezdése alapján, a kifogásra vonatkozó nyilatkozatával együtt felterjesztette a törvényszékre.

[7] 1.2. Az indítvány szerint, ha a törvényszék a kifogást alaposnak találná, a Pp. 158. § (4) bekezdésének irányadó fordulata szerint az intézkedés megtételére, tehát vagyoni elégtétel nyújtására kellene felhívnia (utasítania) a járásbíróságot.

[8] Az indítvány szerint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 18. § (3) bekezdése szerint a járásbíróság nem jogi személy, a 21. § (3) bekezdése szerint a törvényszék jogi személy. Az ügyben eljáró Bicskei Járásbíróság a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló 2010. évi CLXXXIV. törvény 1. számú mellékletének 7. pontja szerint a Székesfehérvári Törvényszék illetékességi területén található, így a vagyoni elégtétel nyújtására a Pp. 147/A. § (2) bekezdése alapján a Székesfehérvári Törvényszék köteles. A Bszi. 16. § (2) bekezdésében, valamint a bíróságok és az Országos Bírósági Hivatal gazdálkodásáról szóló 5/2013. (VI. 25.) OBH utasítás 4. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a járásbíróság nem önálló költségvetési szerv és nincs gazdasági szervezete, önálló költségvetési szervnek a törvényszék minősül, amely költségvetéssel és gazdasági szervezettel rendelkezik.

[9] Mindezek alapján a hatályos törvényi rendelkezések szerint, ha a járásbíróság az eljárásában bekövetkezett határidőtúllépés miatt nem határoz vagyoni elégtétel nyújtásáról, arról a fél eljárás elhúzódása miatti kifogása alapján a törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsának kell rendelkeznie, az indítvány szerint saját törvényszéke költségvetésének terhére.

[10] Az indítvány szerint a szabályozás e rendszere sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt, részrehajlás nélküli, tisztességes eljáráshoz, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, pártatlan bírósághoz való jogot, továbbá az Alaptörvény B) cikkében írt jogállamiság követelményét.

[11] Az indítvány felhívja az Alkotmánybíróság gyakorlatát a tisztességes eljáráshoz való jog értelmezésével kapcsolatban [3031/2020. (II. 24.) AB határozat, 7/2013. (III. 1.) AB határozat, 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, 24/2013. (X. 4.) AB határozat, 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, 25/2013. (X. 4.) AB határozat, 3154/2017. (VI. 21.) AB határozat].

[12] Az indítvány megemlíti, hogy „az Alkotmánybíróság a 36/2013. (XII. 5.) AB határozatban utalt a Meznaric kontra Horvátország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága által alkalmazott ún. kettős tesztre, miszerint a szubjektív teszt keretében az eljáró bíró személyes magatartását, vagyis azt vizsgálja, hogy volt-e az eljárás során olyan megnyilvánulása, amelyből a pártatlanságának hiányára lehet következtetni. Az objektív megközelítés pedig annak vizsgálata, hogy volt-e objektíve igazolható oka a pártatlanság hiánya feltételezésének […], vagyis az adott szabályozás biztosítja-e a pártatlanság követelményét, ideértve azt is, hogy az eljárás a közösség, elsősorban a jogkeresők oldaláról nézve objektíve nem támaszthat kételyeket a pártatlanságot illetően […]. Ahogyan arra a Bíróság is rámutatott: Továbbá a pártatlanságot biztosító nemzeti eljárások léte (mint például a bíró visszahívásának szabályai) releváns tényezőt képeznek. Ezek a szabályok a hazai törvényhozás eltökéltségét fejezik ki, hogy minden ésszerű gyanút szüntessen meg a kérdéses bíró, vagy bíróság vonatkozásában és egy arra irányuló törekvést jelentenek, hogy semmisítsék meg a gyanú alapját az ilyen aggodalmak okainak megszüntetésével. Túl azon, hogy biztosítják a konkrét elfogultság nemlétét, arra irányulnak, hogy a pártosságnak a látszatát is megszüntessék, így azt a célt szolgálják, hogy növeljék a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban a közönség felé sugároznak.”

[13] Az indítvány utal arra, hogy az Alkotmánybíróság a 34/2013. (XI. 22.) AB határozatban felhívta az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Delcourt kontra Belgium ügyben hozott döntésében kifejtetteket, melyek szerint a bírói pártatlanság tekintetében még a külső látszat is jelentős szerephez jut, ugyanis annak elvesztése a bíróságok működésébe és döntéseibe vetett közbizalom megrendülésének kockázatát hordozza.

[14] Az indítvány szerint a kezdeményezéssel érintett jogszabályi rendelkezések alapján a járásbíróság eljárásában bekövetkezett határidőtúllépés esetén a járásbíróság székhelye szerint illetékes törvényszéknek kell az eljárás elhúzódása miatti kifogás alapján megállapítania az eljárási szabálysértést és a vagyoni elégtétel nyújtásával saját magát anyagilag szankcionálnia. Ez nem csupán az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseiben, de az azok érvényesülése érdekében megalkotott eljárásjogi rendelkezésben, a Pp. 14. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat – melyek szerint a perben az a járásbíróság, törvényszék, illetve ítélőtábla sem járhat el, amely a perben fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, amely a per tárgyát egészben vagy részben a maga részére követeli, vagy amelynek jogaira, illetve kötelezettségeikre a per eredménye kihatással lehet – is sérti.

[15] Abban az esetben ugyanis, ha a törvényszéknek kell elbírálnia egy olyan eljárási kifogást, amely az adott törvényszék saját költségvetését érintő teherrel jár, sérül a bíróság pártatlanságának a látszata és a bíróságokba, illetve az igazságszolgáltatásba vetett bizalom: a felek még az objektív értékelés mellett megalapozottnak minősülő döntést is kétségbe vonhatják a pártatlanság (látszatának) hiányára hivatkozással.

[16] Ezen felül a szabályozás nem felel meg a tisztességes eljárás követelményének azon okból sem, hogy kétséget ébreszthet a felekben a tisztességes eljárás részét képező hatékony bírói jogvédelem fennállását illetően.

[17] A tisztességes eljárás követelménye magában foglalja a hatékony bírói jogvédelem igényét is [7/2013. (III. 1.) AB határozat, 34/2014. (XI. 14.) AB határozat].

[18] Az indítvány szerint a szabályozás ismertetett rendszere a pártatlanság látszatának hiányán keresztül ellentétes továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal is [3003/2025. (I. 21.) AB határozat].

[19] A Pp. 147/A. §-a szerinti vagyoni elégtétel nyújtásának elmaradása esetére a Pp. 157. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott jogorvoslat nem felel meg az Alkotmánybíróság által a fentiek szerint meghatározott követelményeknek. A sérelmet szenvedett félben ugyanis a pártatlanság látszatának fentiekben részletezett hiánya folytán felmerülhet a kétely, hogy érdemes-e az eljárás elhúzódása miatti kifogásban jogorvoslatot keresnie, bízhat-e annak hatékonyságában akkor, ha a jogorvoslati kérelmét a vagyoni elégtétel nyújtása folytán anyagi hátrányt elszenvedő, azonos szervezeten belüli magasabb bírói fórum bírálja el.

[20] A szabályozás e rendszere az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megkövetelt jogállamiság érvényesülése szempontjából is aggályokat vet fel, a pártatlan bírósághoz és a jogbiztonsághoz való jog sérelme folytán. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján rögzíthető, hogy a bíróságok pártatlansága a tisztességes eljárás elemeként a jogállamiság érvényesülésének a feltétele [34/2013. (XI. 22.) AB határozat, 3031/2020. (II. 24.) AB határozat]. Miután a fent részletesen kifejtettek szerint a kezdeményezéssel érintett szabályzási rendszer sérti a pártatlan bírósághoz való, az alkotmánybírósági gyakorlat tükrében ezen keresztül a jogállamiság követelményével is ellentétes.

[21] Az indítvány szerint a jogbiztonság alapelvét sértik a támadott szabályok [24/2013. (X. 4.) AB határozat, 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, 17/2024. (VII. 23.) AB határozat].

[22] A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 99. § (1) bekezdés d) pontja alapján a munkáltatói jogkört a járásbírósági bíró esetében a törvényszék elnöke gyakorolja, aki, ha a bíró a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségei megszegésével a Bjt. 105. § a) pontja alapján fegyelmi vétséget követ el, a bíróval szemben az elsőfokú szolgálati bíróság elnökénél fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezi (Bjt. 106. § (2) bekezdés c) pontja), melynek eredményeként a Bjt. 123. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szolgálati bíróság tanácsa vele szemben a vétkesség kimondása mellett fegyelmi büntetést is kiszabhat, amely a Bjt. 124. § (1) bekezdés c), d) pontjai alapján a fizetési fokozatokban való visszavetés révén az eljáró bíróra nézve anyagi felelősségre vonással is járhat, illetve az f) pont alapján akár a bírói tisztségtől való felmentés indítványozására is sor kerülhet. Emellett a Bjt. 131. § (1) bekezdése alapján az eljáró bíró a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének súlyosan gondatlan megszegésével a munkáltatónak okozott kárért a Bjt. 132. §-a szerint három havi illetménye erejéig felel, amelyet, ha a fegyelmi vétség elkövetésével összefüggésben okozott, a fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni, míg a fegyelmi vétség elkövetésével össze nem függő kártérítési ügyben a bíró kártérítési felelősségét a munkáltatói jogkört gyakorlója bírálja el.

[23] A járásbíróság eljárásában felmerült, a Pp. 147/A. §-ában szabályozott vagyoni elégtétel nyújtására okot adó határidő túllépéssel összefüggésben a törvényszék által az eljárás elhúzódása miatti kifogás folytán a Pp. 157. § (1) bekezdés d) pontja és 158. § (4) bekezdése alapján meghozott döntés közvetlenül megteremti azt a jogalapot, mely alapján a mulasztásban lévő járásbíróságnak rendelkeznie kell a vagyoni elégtétel kifizetéséről, ami az érintett járásbíró munkáltatójának, a törvényszéknek a fizetési kötelezettségét eredményezi. A munkáltató törvényszék fizetési kötelezettsége mint a munkáltatót ért kár folytán az érintett járásbíró elleni fegyelmi eljárás megindításának a lehetősége sokkal közvetlenebbül felmerül, mint olyan esetekben, amikor a törvényszék vagyoni elégtételre vonatkozó igény nélkül dönt egy eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásáról, mert az eljárás elhúzódása miatti kifogás alapossága a Pp. 157. § (1) bekezdés a)–c) pontjai szerinti esetekben nem feltétlenül eredményez fizetési kötelezettséget a törvényszék terhére. Ezen felül a vagyoni elégtétel nyújtására irányuló kötelezettség megállapítása megalapozhatja az érintett járásbíró Bjt. 130. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősségének a megállapítását is. Mindezek miatt felmerülhet a törvényszék tanácsa tagjainak az ügy elintézéséből való kizárása is a Pp. 12. § f) pontja alapján, tekintettel arra, hogy a fenti, súlyos jogkövetkezmények alkalmazásának a közvetlenebb lehetősége folytán tőlük az ügy tárgyilagos megítélése a közvetlen kollegiális viszonyra tekintettel nem elvárható.

[24] Mindez sérti a jogbiztonság, és ezen keresztül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében írt jogállamiság követelményét, mert a határidő túllépésével érintett fél számára bizonytalanná teszi, hogy a vagyoni elégtétel nyújtásával kapcsolatos, eljárás elhúzódása miatti kifogását melyik bíróság fogja elbírálni, illetve a kifogás elbírálására irányuló eljárás a bíróság kijelölésének a szükségessége miatt elhúzódhat.

[25] 1.3. Az indítvány a nemzetközi szerződésbe ütközés tárgyában az EJEE hivatkozott cikkeibe ütközéssel kapcsolatban hivatkozik az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára több ítélet ismertetésén keresztül. Az Egyezségokmány és az Európai Unió Alapjogi Chartáját illetően visszautal az Egyezségokmány cikkeire, mint amelyek az Alaptörvényben foglalt azonos tartalommal rögzítik a jogorvoslathoz való jogot és a tisztességes eljáráshoz és pártatlan bírósághoz való jogot.

[26] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

„XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. […]”

„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

[…]

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

[27] 2. A Pp. érintett szabályai szerint:

„157. § (1) A fél az ügyben eljáró bíróság előtt kifogást nyújthat be, ha […]

d) a bíróság a határidőtúllépés miatti vagyoni elégtétel megfizetése iránt határidőben nem intézkedett.”

„158. § (3) A járásbíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsa, a törvényszék mulasztásával szemben benyújtott kifogást az ítélőtábla három hivatásos bíróból álló tanácsa, az ítélőtábla mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria öt hivatásos bíróból álló tanácsa, a Kúria mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria másik tanácsa az iratok felterjesztésétől számított tizenöt napon belül tárgyaláson kívül bírálja el.

(4) Ha a kifogást elbíráló bíróság a kifogásban foglaltaknak helyt ad, a mulasztó bíróságot határidő tűzésével a 157. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt esetekben az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, a 157. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt esetben az intézkedés megtételére, a 157. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetben pedig az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására hívja fel. A felhívásban - a 157. § (1) bekezdés a) és d) pontjában foglalt esetet kivéve- a kifogást elbíráló bíróság az eljáró bíróságot meghatározott eljárási cselekmény lefolytatására nem utasíthatja. A kifogás alaptalansága esetén azt indokolt határozattal elutasítja.”

[28] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az Alaptörvényben és az Abtv.-ben lefektetett formai és tartalmi kritériumoknak {a feltételekkel kapcsolatos gyakorlatot lásd például: 3242/2017. (X. 10.) AB határozat, Indokolás [7]; 3102/2018. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [18]; 7/2020. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [9]}.

[29] 1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróság az eljárása felfüggesztése mellett végzéssel fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány a bíróság által alkalmazandó törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére, valamint egyedi alkalmazási tilalmuk elrendelésére irányul.

[30] 2. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy „a bírói indítványnak is teljesítenie kell a határozott kérelemmel szemben támasztott követelményeket [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés]. Az indokolás hiánya a kérelem érdemi elbírálásának akadálya {lásd például: 3229/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [10]; 3233/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [10]; 3353/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21]}. Visszautasításra ad okot az is, ha az indítványozó érvelése nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást. Az alkotmányossági összefüggéseket tehát be kell mutatnia a kérelmezőnek” {3244/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [14]; lásd még például: 3223/2024. (VI. 25.) AB határozat, Indokolás [24]}.

[31] 3. A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát illetően a bírói indítvány alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem adott elő. Nem adott elő megokolást arra, hogy a meghivatkozott Egyezségokmányból, az Alapjogi Chartából miként következik azok közvetlen alkalmazhatósága, a támadott jogszabályi rendelkezésekkel történő ütköztetése az Alkotmánybíróság által. Ki kell emelni itt, hogy maga az Alaptörvény is rendelkezik a meghivatkozott alapjogokról (tisztességes eljáráshoz való jog, pártatlan bíróhoz való jog). Az Alkotmánybíróságnak a támadott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját kell vizsgálnia. Az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét a meghivatkozott alapjogok értelmezésére vonatkozó előadásként értékelte. A megokolás hiánya miatt ezt az indítványt az Alkotmánybíróság érdemben nem bírálhatta el.

[32] Ezért az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó indítványt az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja és az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

[33] 4. Az Alkotmánybíróság nem tekintette önállóan vizsgálhatónak az indítványnak az Alaptörvény B) cikkére való hivatkozását (jogállam, jogbiztonság, bírói függetlenség), mert az indítvány ezen része is végsősoron a tisztességes eljáráshoz, azon belül is a független és pártatlan bírósághoz való jog sérelmét emelte ki. Az Alaptörvény B) cikke a nevesített alapjogok tekintetében az I. cikk (1)–(2) bekezdései által kerül megjelenítésre. Utóbbi rendelkezésekben kifejezetten megjelenik az államnak az alapjogok védelmére vonatkozó kötelezettsége. Így kapcsolódik össze az alapjogok intézményvédelmi kötelezettsége a jogállam alkotmányos értékével.

[34] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére vonatkozó indítványi hivatkozást sem tekintette önállóan vizsgálhatónak. A jogorvoslati jog hatékonyságára való hivatkozást is a jelen indítvány alapján a pártatlan bíróhoz való jog állított sérelmének egy elemeként kellett értelmezni. Az indítványozó az előtte fekvő ügyben a járásbíróságon alaptalannak nyilvánított kifogás törvényszéki felülbírálatában járt el, azonban az érvelése a bírósági szinttől függetlenül érvényesülő vagy érvényesítendő pártatlan bíróhoz való jog kérdését vetette fel az előtte folyó eljárást illetően.

[35] A kezdeményezés a hatósági eljárásra irányadó alaptörvényi szabályt is felhívta a sérülni vélt alaptörvényi rendelkezések között [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése]. Ebben a körben azonban önállóan értelmezhető alkotmányjogi indokolást nem adott elő. Tekintettel arra, hogy a támadott jogszabályok kifejezetten a peres eljárásra, egy azon belül előforduló jogintézményre (eljárás elhúzódása elleni kifogás) vonatkoznak, a hatósági eljárásra vonatkozó alaptörvényi rendelkezéseknek nem lehet relevanciája.

[36] 5. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói kezdeményezés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében teljesíti a határozott kérelemmel szemben támasztott feltételeket.

[37] Az Alkotmánybíróságnak azt a kérdést kellett vizsgálnia, hogy az indítványozó által támadott rendelkezések – amelyek a járásbírósági eljárás elhúzódása és a hozzákapcsolható vagyoni elégtételre vonatkozó intézkedés elmaradása miatti kifogásnak a törvényszéki bírói tanács általi elbírálását szabályozzák – sértik-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti független és pártatlan bírósághoz való jogot.

[38] Az indítvány nem megalapozott.

[39] Az Alkotmánybíróság elsőként a támadott jogszabályi rendelkezéseket és azok jogszabályi környezetét vizsgálta. Ezek után vizsgálta az indítványban nevesített alapjogokra vonatkozó rendelkezéseket és azt is, hogy a támadott rendelkezések milyen más alapjogok, alkotmányos értékek érvényesülését szolgálják. Majd az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint vizsgálta azt, hogy történt-e alapjog-korlátozás, s az esetleges korlátozás összhangban van-e az Alaptörvénnyel.

[40] 1. Az Alkotmánybíróság áttekintette a támadott jogszabályi rendelkezéseket, az ezekhez kapcsolódó Pp. rendelkezéseket – ideértve a bíró és bíróság kizárására vonatkozó szabályokat –, valamint a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvényt.

[41] 1.1. A támadott – és ezekkel közvetlenül összefüggő – jogszabályi rendelkezéseket az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 142–143. §-aival, 2025. augusztus 19. napjától kezdődő hatállyal iktatta be a Pp.-be. E törvény általános indokolása erre vonatkozóan a következőket tartalmazza: „Az állampolgárok elvárása és valamennyi jogkereső érdeke, hogy az állam a jogszabályokban meghatározott határidők pontos betartásával lássa el feladatait. Ennek részeként fogalmazódik meg az elvárás a bíróságokkal szemben is, a perek ésszerű időn belül történő befejeződésével kapcsolatban. E cél megvalósítását szolgálja az új jogintézmény, amely alapján, ha a bíróság bármely polgári vagy közigazgatási perben, a törvényben részére megállapított intézkedési határidőt túllépi, a határidő lejártát követő naptól kezdve a késedelemmel arányos vagyoni elégtételt nyújt a felek részére.”

[42] A Módtv. 142. §-a Pp. „44. Határidő” címe alá új rendelkezésként iktatta be a 147/A. §-át. Ennek (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a számára törvényben megállapított intézkedési határidőt túllépi, a határidő lejártát követő naptól kezdve naponta a késedelem első napján érvényes, a minimálbér 1,5 százalékának megfelelő mértékű vagyoni elégtételt nyújt hivatalból a felek részére. A (2) bekezdés arról rendelkezik, hogy az a bíróság nyújtja a vagyoni elégtételt, amelynek eljárásában a határidőtúllépés megvalósult, s ha az a bíróság nem jogi személy (járásbíróság), akkor az illetékessége szerinti jogi személy bíróság (törvényszék) nyújtja. A (3) bekezdés a bíróság értesítési kötelezettségéről, és az értesített bírósági gazdasági hivatal teendőiről rendelkezik.

[43] Az előbbiekhez kapcsolódóan a Módtv. 143. §-a kiegészítette, illetve módosította a Pp. 157. § (1) bekezdését, a Pp. 157. § (2) bekezdését, valamint a Pp. 158. § (4) bekezdését. A Pp. ezen rendelkezései a „48. Kifogás az eljárás elhúzódása miatt” cím alatt szerepelnek.

[44] Arra az esetre, ha az a bíróság, amelynek eljárásában a határidőtúllépés megvalósult, és az eljáró bíróság határidőben nem intézkedik a vagyoni elégtételről, az érintett fél ennek elmaradása miatt is kifogást nyújthat be. Ezzel a rendelkezéssel egészült ki a Pp. 157. § (1) bekezdése, és ez került az (1) bekezdés a–c) pontok szerinti felsorolásához – új rendelkezésképpen – d) pontként. Ezen kifogás lehetőségére figyelemmel módosult a Pp. 157. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 158. § (4) bekezdése, amelyekben a 157. § (1) bekezdésre visszautaló szabály a d) pontra való utalással is kiegészült. A 157. § (2) bekezdés maga arról rendelkezik, hogy a kifogás hova, milyen tartalmú kérelemmel, melyik határidőtúllépés esetén terjeszthető elő. A 158. § (4) bekezdése arról rendelkezik, hogy a kifogást elbíráló felsőbb bíróság melyik határidőtúllépés esetén milyen tartalmú felhívással rendelkezhet a kifogással érintett bíróság felé. E szerint a „[…] 157. § (1) bekezdés […] d) pontjában foglalt esetben az intézkedés megtételére […]” hívja fel a mulasztó bíróságot.

[45] 1.2. Az eljárás elhúzódása elleni kifogás jogintézménye 2006. április 1-jével került be a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénybe (a továbbiakban: régi Pp.).

[46] Ennek előzménye volt a régi Pp. 2. §-a, amely „A bíróság feladatai a polgári perben” cím alatt rendelkezett a perek észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog érvényesítéséről. (Ezzel lényegében – a sérelemdíjra, kártérítésre is vonatkozó – anyagi jellegű szabályokat is beemeltek az eljárásjogi törvénybe.) A régi Pp. ezen rendelkezése az 1999. évi CX. törvényben rendelt módosítással, 2000. január 1-jei hatállyal került be a perrendtartásba.

[47] A „Kifogás az eljárás elhúzódása miatt” cím, és az annak tartalmát meghatározó rendelkezések a 2006. évi XIX. törvénnyel kerültek beiktatásra. A régi Pp. 114/A. §-a határozta meg, hogy melyik perbeli résztvevők, milyen tartalommal és mely esetekben nyújthatnak be ilyen kifogást. A (2) bekezdés három esetet sorolt fel, amelyek határidőtúllépésnek minősülhetnek: a) ha a törvény a bíróság részére eljárás lefolytatásra, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt; b) ha a bíróság az ügyész, az eljárásban résztvevő személy, a megkeresett szerv vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvényben biztosított intézkedéseket; c) ha a bíróság elmulasztotta a perek észszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az észszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzéséről rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg. A régi Pp. 114/B. §-a arról rendelkezett, hogy a kifogást az ügyben eljáró bíróságnak kell elbírálnia. Az elbírálás eredménye a szükséges intézkedés megtétele lehet, illetve annak megállapítása, hogy a kifogás alaptalan. Ez esetben a kifogást az elbírálásra hatáskörrel rendelkező bírósághoz kell felterjesztenie, és itt számot kell adnia arról, hogy a hiányolt eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára milyen okból nem került sor. Az elbírálásra hatáskörrel rendelkező bíróság a járásbíróság esetén a törvényszék, a törvényszék esetén az ítélőtábla, az ítélőtábla esetén a Kúria, illetve a Kúria esetén a Kúria egy másik tanácsa lehet. Ez a szakasz rendelkezett arról is, hogy a megalapozott kifogás esetén az azt elbíráló bíróság milyen intézkedés megtételére hívhatja fel a mulasztó bíróságot.

[48] A Pp. 2018. január 1-jével lépett hatályba. A Pp. megtartotta az eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményét. Az erre vonatkozó Pp. 157–158. §-ai lényegében a régi Pp.-vel azonos tartalommal szabályozták ezt a kifogást. A Pp. nem vette át a régi Pp. 2. §-át, amely az eljárás elhúzódásának esetére rendelkezett a sérelemdíjról, a kártérítésről. (A Ptk. ugyanakkor az ebből eredő kár megtérítésének lehetőségét az általános szabályok szerint továbbra is biztosította, biztosítja.)

[49] A polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény 2022. január 1-jével lépett hatályba. Ez meghatározza a bírósági eljárás időtartamának számítását és az észszerűnek minősülő időtartamot, a vagyoni elégtételhez való jogot, valamint a bíróság előtti igényérvényesítésnek a módját. A törvény 9. §-a szerint a vagyoni elégtétel iránti igényt a vagyoni elégtétel alapjául szolgáló bírósági eljárásban első fokon eljáró bírósággal szemben kell érvényesíteni. Ha az első fokon eljáró bíróság nem jogi személy, az igényt azzal a törvényszékkel szemben kell érvényesíteni, amelynek illetékességi területén az első fokon eljáró járásbíróság található. A nemperes eljárások lefolytatására három ítélőtábla rendelkezik hatáskörrel, illetve kizárólagos illetékességgel.

[50] A Módtv. 2025. augusztus 19-i hatállyal mindössze annyiban módosította az eljárás elhúzódása miatti kifogásra vonatkozó Pp. 157–158. §-át, hogy a kifogás alapjául szolgáló esetek közé beemelte azt, ha a bíróság a határidőtúllépés miatti vagyoni elégtétel megfizetése iránt határidőben nem intézkedett. A bíróság számára törvényben megszabott eljárási határidő túllépése esetén számítható vagyoni elégtététel mértékét – fix összegben meghatározva azt – a Módtv.-nyel beiktatott, a „Határidő” cím alatt megjelenített új 147/A. § rendelte el.

[51] 1.3. A Pp. a „6. A bírák és a bíróság kizárása” cím alatt, a 12–19. §-okban tartalmazza a kizárási szabályokat. Ezekben világosan meghatározott, hogy melyek az esetek azok, amikor a bíró vagy a bíróságok a perből, a per egyes szakaszaiból a törvényhozó által előírt esetekben a törvény erejénél fogva kizártak. Ezek egyrészt személyes, másrészt intézményi kizárási okok. Ugyanakkor már a Pp. 12. § f) pontja biztosítja azt a felek és a bíró számára, hogy akkor is sor kerülhessen a kizárásra, ha a bírótól „az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható”. A Pp. 15. § (1) bekezdése értelmében a bíró ezt a bíróság elnökének köteles – a kizárási ok megjelölésével – haladéktalanul bejelenteni. A Pp. 15. § (2) bekezdése alapján a kizárási okot a fél is bejelentheti. E bejelentésnek az eljárás bármely szakaszában – az eljárást befejező határozat meghozataláig – van helye, azonban elfogultságra hivatkozást a fél a tárgyalás megkezdése után csupán akkor érvényesíthet, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és a tudomásszerzést követően az okot haladéktalanul bejelenti.

[52] A fenti rendelkezések alapján kizárási okot az eljáró bíró vagy a fél jelenthet be. A Pp. 15. § (1) bekezdése a bíró irányába bejelentési kötelezettséget ír elő, míg a félnek a Pp. 15. § (2) bekezdése lehetővé teszi a kizárási ok bejelentését.

[53] A kizárási kérelmet a Pp. 16–17. §- ai alapján két módon lehet elintézni: igazgatási jogkörben más bíró, tanács kijelölésével, vagy bírósági hatáskörben alakszerű végzés meghozatalával.

[54] Említésre érdemes, hogy a régi Pp. a perorvoslati eljárásokra vonatkozó rendelkezése – a 2006. évi módosítást követően – kizárási okként jelölte meg a per másodfokú elintézésében résztvevő bírót illetően azt a körülményt, ha korábban az eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában részt vett [régi Pp. 15. § (2) bekezdés]. A 2018. január 1-jétől hatályos Pp. ezt a rendelkezést már nem tartalmazza.

[55] 2. Az Alkotmánybíróság a következőkben a pártatlan bíróhoz való jog alkotmányos tartalmát vizsgálta.

[56] 2.1. A bírói pártatlanság követelménye két természetjogi elvre vezethető vissza. Az egyik az audi alterem partem, a másik a nemo iudex in causa sua. Ezek az az európai jogrendek alakulását is meghatározó módon Justinianus VI. századi, a római jogot egybegyűjtő Digestájában is megjelentek. A hazai jogtörténetben a bírói eskük szövege is a a nemo iudex in causa sua jogelvet tükrözte vissza (pl.: I. Mátyás 1486. évi dekrétumának LXXIII. törvénycikke).

[57] A bírói pártatlanság követelménye olyan jogelv, amely jóval azelőtt létezett, mintsem azt írott alkotmányba foglalták volna. A bírósági eljárásokra vonatkoztatható szöveges megjelenésének a hazai jogéletünkben is messzi időre visszanyúló előzményei vannak. Ezek közül – a kodifikációs elsőbbségére figyelemmel – leginkább a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXVIII. törvénycikket emeli ki a jogirodalom. A kodifikáció mindkét jogterületen – azaz a polgári perrendben is – kétféle kizárási okot szabályozott. Az ún. abszolút kizárási okokat a törvények taxatív módon sorolták fel, míg az ezen kívüli ún. relatív kizárási ok a bíró, az ügyfél és az ügy oldalán eshetőlegesen felmerülő személyes és közvetlen elfogultságnak a kizárását célozta. Utóbbi mögött az a vélelem állt, hogy a bíró a hivatása természetéből eredően pártatlan, de ez a vélelem megdönthető. Ezzel szemben az abszolút kizárási okoknál éppen ellenkező irányú és megdönthetetlen vélelem áll: ha ezek és ezek a körülmények fennállnak a bíró a törvény erejénél fogva nem tekinthető pártatlannak. Így az abszolút kizárási okok tételes törvényi megnevezése nem csupán a pártatlan bíróhoz való jogot biztosítja, hanem azt is, hogy ez a per résztvevői számára előre látható legyen. Ez a szabályozás az eljárások rendjét, azok tisztességességét, a törvény szerinti bíróhoz való jogot, a bírói függetlenséget, a jogbiztonságot, valamint a hatalommegosztás elvét is szolgálja. Utóbbi alatt értendő az is, hogy a törvényhozás (ideértve az abszolút kizárási okok meghatározását) az Országgyűlés hatásköre.

[58] 2.2. Az Alaptörvény a SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG cím alatt rendelkezik az alapjogokról. Az I. cikk (1) bekezdése az alapvető jogok védelmének kötelezettségét az állam elsőrendű kötelezettségeként jelöli ki. Ennek a kötelezettségnek a mércéjeként rendelkezik az I. cikk (3) bekezdése arról, hogy az alapvető jogok, alkotmányos értékek ütközése estén milyen mérlegelést kell elvégeznie a jogalkotónak. Az alapjogot érintő, az ezt esetlegesen korlátozó jogszabály vizsgálata esetén az Alkotmánybíróság is eszerint mérlegeli azt, hogy történt-e alapjog korlátozás, ha történt ilyen, az milyen más alapjog, vagy alkotmányos érték védelme érdekében történt. Az esetleges korlátozás feltétlenül szükséges mértékű, az elérni kívánt céllal arányosan és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával történt-e.

[59] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése a tisztességes eljáráshoz való alapjogként összefoglalóan hivatkozható alapjog lényeges részjogosítványait kifejezetten nevesíti: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy […] perben a jogait és kötelezettségeit […] független és pártatlan bíróság […] ésszerű határidőn belül bírálja el.” A XXVIII. cikk (7) bekezdése a jogorvoslathoz való jogot nevesíti. Ezekkel közvetlenül összefügg AZ ÁLLAM cím alatt nevesített követelmény, mely szerint „[a] bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók.” Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésének ezen rendelkezése alkotmányos értékként azonosítható. Ilyenként közvetlenül összefügg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, amely kinyilvánítja, hogy Magyarország jogállam. A jogállam alkotmányos értékéből is levezethető az, hogy a jogbiztonságban megjelenő jogállami ismérv magában foglalja azt is, hogy az alapvető jogokról, az alapvető jogok védelme érdekében azok érvényesüléséről, érvényesíthetőségéről törvényben kell rendelkezni. Ezzel visszaérünk az Alaptörvény I. cikkéhez, amely az alapvető jogok felől nézve erősíti meg ezt a jogállami követelményt.

[60] A pártatlan bírósághoz való jog mint az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésében rögzített alkotmányos alapjog érvényesülését az ügyek elbírálására vonatkozó hatásköri szabályok, a bíró ítélkezésben való utasíthatóságát kizáró szervezeti és jogállási szabályok, közvetlenül a peres eljárást illetően pedig a bírák és a bíróságok kizárására vonatkozó szabályok hivatottak biztosítani. A bíróság, a bírók függetlensége és pártatlansága az alkotmánybírósági gyakorlat szerint ugyan két különálló alkotmányos követelmény, azonban annyiban sajátosak, hogy kizárólag egymásra tekintettel nyerhetnek értelmet [3/2013. (XI. 22.) AB határozat].

[61] Ezen alkotmányos alapjog egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: a konkrét ügyben a bírónak nemcsak tárgyilagosan szükséges ítélkeznie, de el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében [többek között a 3242/2012. (IX. 28.) AB határozattal megerősített 67/1995. (XII. 7.) AB határozat]. Amint arra az Alkotmánybíróság is rámutatott: „[a]zokban az ügyekben, amelyekben kétség támad a bíró pártatlansága tekintetében, az eljárás alá vont személy kételye fontos ugyan, de a döntő jelentőségű körülmény mégis az, hogy ez a kétely objektív szempontokkal igazolható-e. A pártatlanságot csak akkor lehet megalapozottan kétségbe vonni, ha a pártatlanság hiányának kézzelfogható jelei merülnének fel az eljárás során” {3467/2021. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [40]}. A 3343/2017. (XII. 20.) AB határozat is hangsúlyozza, a pártatlanság kérdését objektív és szubjektív nézőpontból egyaránt vizsgálni kell. A pártatlanság egyrészt azt a követelményt támasztja, hogy a bíróság tagjai személyes előítéletektől mentesek legyenek, másrészt – objektív nézőpontból vizsgálva – hogy megvan-e a pártatlanság megfelelő látszata.

[62] Az Alkotmánybíróság kiterjedt gyakorlattal rendelkezik a pártatlan bíróhoz való alapjog alkotmányos értelmezési keretét illetően. Ezek közül az indítvány is tucatnyi alkotmánybírósági döntésre, illetve megállapításaikra hivatkozik [24/2013. (X. 4.) AB határozat, 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, 3154/2017. (VI. 21.) AB határozat, 25/2013. (X. 4.) AB határozat] Ezek közül idézhetők olyanok is, amelyek az Emberi Jogok Európai Bíróságának a döntéseiben hivatkozott értelmezéseket is megidéznek a bírói pártatlanság tartalmát illetően. Az alkotmánybírósági gyakorlat – az Alaptörvény irányadó rendelkezéseire is figyelemmel – ezekkel is egybevágó módon érvel a pártatlan bíróhoz való jog lényegi tartalmát illetően. Az Alkotmánybíróság a pártatlanság követelményét akként foglalta össze, hogy a szubjektív teszt során a bírónak az adott ügyben tapasztalható személyes elfogultságát és előre kialakított meggyőződését kell vizsgálni, míg a pártatlanság objektív tesztjének alkalmazása a pártatlanságot megkérdőjelezhető helyzetek ellen véd. Az objektív teszt azt vizsgálja, hogy a bíróság és – egyebek mellett – annak összetétele megfelelő garanciákat nyújt-e arra, hogy kizárjon mindenfajta legitim kétséget a pártatlansága tekintetében [3154/2017. (VI. 21.) AB határozat].

[63] Amint arra az Alkotmánybíróság is rámutatott: „[a]zokban az ügyekben, amelyekben kétség támad a bíró pártatlansága tekintetében, az eljárás alá vont személy kételye fontos ugyan, de a döntő jelentőségű körülmény mégis az, hogy ez a kétely objektív szempontokkal igazolható-e. A pártatlanságot csak akkor lehet megalapozottan kétségbe vonni, ha a pártatlanság hiányának kézzelfogható jelei merülnének fel az eljárás során” {3467/2021. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [40]}.

[64] A 3343/2017. (XII. 20.) AB határozat is hangsúlyozza, a pártatlanság kérdését objektív és szubjektív nézőpontból egyaránt vizsgálni kell. A pártatlanság egyrészt azt a követelményt támasztja, hogy a bíróság tagjai személyes előítéletektől mentesek legyenek, másrészt – objektív nézőpontból vizsgálva – hogy megvan-e a pártatlanság megfelelő látszata.

[65] 2.3. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megfeleltethető törvényi rendelkezéseket a perrendtartási törvények tartalmazzák. Az Alkotmánybíróság a bíró és bíróság kizárásával kapcsolatos Pp. rendelkezéseket jelen határozat IV/1.3. pontja (Indokolás [51] és köv.) alatt foglalta össze.

[66] 3. Az Alkotmánybíróságnak azt a kérdést kellett vizsgálnia, hogy az indítványozó által támadott rendelkezések – amelyek a járásbírósági eljárás elhúzódása és a hozzákapcsolható vagyoni elégtételre vonatkozó intézkedés elmaradása miatti kifogás és annak törvényszéki bírói tanács általi elbírálását szabályozzák – sértik-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti független és pártatlan bírósághoz való jogot. Ennek vizsgálatánál a támadott jogszabály, annak jogi környezete, valamint a független és pártatlan bírósághoz, bíróhoz való jog alkotmányos tartalma, valamint az indítvány érvei jelentik a kiindulópontot.

[67] Az indítványozó által támadott Pp. 157. § (1) bekezdése, a 158. § (4) bekezdése az eljárás elhúzódása miatti kifogásra vonatkozó szabályokhoz tartoznak. A kifogás jogintézményének – a törvényhozói indokolások szerint is – az a célja, hogy a feleknek az eljárás észszerű időn belüli befejezéséhez fűződő alapjoga érvényesüljön. Ezt azért volt szükséges előre bocsátani, mert amennyiben az Alkotmánybíróság a pártatlan bíróhoz való jog korlátozását vizsgálja, a mérlegeléskor mindenképpen értékelnie kell azt, hogy a támadott jogszabály milyen más alapjog, alkotmányos érték védelmét szolgálja. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog, más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

[68] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a támadott rendelkezések korlátozzák-e a független és pártatlan bíróhoz való jogot. Ebben a körben szükséges rögzíteni, hogy a „kifogás az eljárás elhúzódása miatt” megnevezésű jogintézmény 20 éve része a polgári perrendtartásnak. A 2018. január 1-jétől hatályos Pp. a régi Pp.-vel azonos módon szabályozta a kifogás alapeseteit, az elbírálásának a módját. A kifogás alaptalanná nyilvánítása esetén a kifogást a felsőbb bírósághoz kell felterjeszteni annak elbírálása végett. Járásbíróság érintettsége esetén ez a felülbíráló bíróság a törvényszék három bíróból álló tanácsa. Ebben a folyamatban bírósági igazgatási részvétel nincsen. A felsőbb bíróság kizárólag a kifogás, a peranyag, azaz a törvény és a tényekről való meggyőződése alapján hozza meg a döntését. A kifogásnak helyt adó döntés lehetséges tartalma – éppen a bírói függetlenség biztosítása végett – csak a Pp. 158. § (4) bekezdésben meghatározott tartalmú felhívás lehet. Mivel itt a peres eljáráson belüli közbenső jogintézményről van szó, s mivel a felülbírálatot a hatásköri szabályok szerint szokásos felső bíróság mint bíróság végzi el, ez nem vethet fel kétségeket az eljáró bírók, bíróságok függetlenségét és pártatlanságát illetően. A törvényszéki bírók felülbírálati eljárásával szemben objektív kétség nem merülhet fel. Ezt a tíz évet meghaladó tapasztalatot igazolta vissza a Pp.-nek a régi Pp.-hez képest történt változása, amely a másodfokon eljáró bírók törvényes kizárási okai között nem tartotta meg, azt a korábbi szabályt [régi Pp. 15. § (2) bekezdés], mely szerint a per másodfokú eljárásából kizártak voltak azok, akik korábban az ügybeli kifogás elbírálásában vettek részt.

[69] A Módtv.-nyel bevezetett vagyoni elégtétel intézményének a lényegi rendelkezései a Pp. határidő szabályai közé, a Pp. új 147/A. §-aként kerültek beiktatásra. Ez a bíróságra megszabott törvényes határidő túllépésének esetére hivatalbóli eljárást rendel el. Eszerint az adott perben eljáró bíró valamely törvényes határidő túllépése esetén a határidő lejártát követő naptól kezdve az intézkedés napjáig számított napokra rendeli el a vagyoni elégtétel nyújtását. A törvény itt a vagyoni elégtétel napi összegét is meghatározza, annak mértéke és végösszege így nem függ a bírói mérlegeléstől. A bíró ezen intézkedéséről a törvényben megszabott módon értesíti a bíróság gazdasági hivatalát. A gazdasági hivatal felé történő bírói intézkedés nem kivételes perbeli cselekmény, hiszen a törvényekben meghatározott különféle perbeli költségek előlegezése vagy viselése bírói intézkedés alapján az adott bíróság (járásbíróság esetén a törvényszék) költségvetésének a terhére történik. A törvények alapján a bíróság olyan intézkedést is hozhat a peres eljárásban (pl. bírság), amely számviteli értelemben bevételként jelenik meg a bíróság költségvetésében. Ennek azért van jelentősége, mert a szóbanforgó vagyoni elégtétel megfizetésére vonatkozó bírói intézkedési kötelezettség a jellegadó lényege szerint nem hasonlítható a bíróság elleni kártérítési perhez.

[70] A Pp. 147/A. §-ához kapcsolódóan került beiktatásra a Pp. 157. § (1) bekezdés d) pontja. Ez az eljárás elhúzódása miatti kifogás egyik eseteként szabályozza azt, ha a kifogás azt sérelmezi, hogy a vagyoni elégtétel megfizetése iránt határidőben nem intézkedtek. A kifogás elbírálására vonatkozó szabályok erre az esetre figyelemmel kerültek módosításra azzal, hogy az ottani utaló szabályokba ez a d) pont is bekerült. A kifogás elbírálásának menete, az eljáró bíróságra, bíróra vonatkozó szabályok változatlanok maradtak. Ez tárgyilagos megközelítésben semmivel sem vet fel több kételyt, kétséget az eljáró bírók függetlensége és pártatlansága tekintetében, mint a kifogás elbírálásának már 20 éve létező szabályai. Ebben a körben az indítványban felvetett „kollegiális” elfogódottság hipotézise minden objektív alapot nélkülöz. Elsődlegesen is a határidőtúllépés nem feltétlenül a bíró mulasztására vezethető vissza, hanem annak objektív (munkafeltételekre, elháríthatatlan személyi körülményekre stb.) körülményekre visszavezethető oka is lehet. A kirívó mértékű, vagy többször előforduló határidőtúllépés sem feltétlenül alapozhat meg igazgatási, illetve jogállási következményt a bírót illetően. Másodlagosan ilyen intézkedéseknek a kifogáshoz kapcsolt megtételére vonatkozóan az indítvány jogszabályra, szabályzatra, de bírósági gyakorlatra sem hivatkozott. Harmadlagosan a bírónak az Alaptörvényben foglalt kötelezettsége, hogy az elé került ügyben külső befolyástól mentesen, pártatlanul, a törvény és a tényekről való meggyőződése alapján hozza meg a döntést. A bírók között természetesen létezik emberi és szakmai kapcsolat, de a bírói hivatás egyik lényege éppen az, hogy ítélkezésében ezeket rekessze kívül. A bírói tevékenység nem személytelen, de nem is személyes, hanem mindig intézményes. Ha egy bíró elfogultnak véli magát egy ügyben, akkor módjában áll az elfogultságát a Pp. szabályai szerint bejelenteni.

[71] 3.2. Az Alkotmánybíróság a fentieket a következőképpen összegzi: Egyrészt a vagyoni elégtétel nyújtása a törvényből eredő kötelező feladat, és nem a bíróság mérlegelésén múlik.

[72] Másrészt a vagyoni elégtétel nyújtásáról az a bíróság gondoskodik, amely a számára törvényben megállapított intézkedési határidőt túllépte, vagyis, ha ez a járásbíróság, akkor nem a törvényszék gondoskodik vagyoni elégtétel nyújtásáról. A bíróság a vagyoni elégtétel nyújtására vonatkozó kötelezettségről a határidőtúllépéssel érintett intézkedés megtételétől számított nyolc napon belül értesíti a vagyoni elégtételt nyújtó bíróság gazdasági hivatalát. A vagyoni elégtétel kifizetéséről a gazdasági hivatal intézkedik.

[73] Harmadrészt a törvényi szabályozásból látható, hogy valamely intézkedési határidővel kapcsolatos vagyoni elégtétel járásbírósággal szemben való érvényesítésére irányuló eljárásban a törvényszék nem fél, nem is a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy.

[74] Negyedrészt az eljárás elhúzódása miatti kifogás tárgyában a törvényszék – ha a kifogás alapos – az intézkedésre a járásbíróságot hívja fel, és nem a törvényszék maga intézkedik.

[75] Mindezen körülmények miatt nincs kellő következtetési alap annak megállapítására a konkrét esetben, hogy a pártatlanság objektív látszatát a szabályozás sérti.

[76] 4. Ha valamely törvényszék bírói tanácsában felmerül, hogy pártatlanságuk objektív látszata nem biztosított, akkor ennek következményeit a kizárás bejelentésére vonatkozó szabályok alapján lehet levonni az indítvánnyal kifogásolt körben. A Pp. kifogásolt rendelkezéseinek megsemmisítése azzal a következménnyel járna, hogy az ilyen kifogás elbírálására jogosult bírói szerv nem lenne. Ez azt jelentené, hogy a jogérvényesítés, a jogvédelem, a jogorvoslati lehetőség [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] szűnne meg ezekben az ügyekben.

[77] 5. Az indítvány a támadott jogszabályok körében megfontolásra érdemes módon vetette fel az alaptörvény-ellenesség kételyét. Az Alaptörvény rendelkezései, az alkotmánybírósági gyakorlat, a jogszabályi környezet, az indítvány érveinek a vizsgálata alapján azonban az alaptörvény-ellenesség nem volt megállapítható. Ezért az Alkotmánybíróság a jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

Budapest, 2026. április 14.

Alkotmánybírósági ügyszám: III/580/2026.