1220/2026. (IV. 24.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság tanácsa – dr. Szabó Marcel alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Kvk.III.39.109/2026/3. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti.

[1] 1. Dr. Márki-Zay Péter indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kvk.III.39.109/2026/3. számú végzése ellen az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére történő hivatkozással.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó, aki Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város polgármestere, a választási kampány ideje alatt – 2026. április 2. napján – a Facebook-oldalán a Fidesz–Magyar Polgári Szövetséget, annak országgyűlési képviselőit, szavazóit, valamint politikáját kritizáló videót tett közzé.

[3] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 301/2026. számú határozatában megállapította, hogy a videó közzétételével az indítványozó megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét rögzítő alapelvét. Az indítványozót a videó eltávolítására és bírság megfizetésére kötelezték, valamint eltiltották a további jogsértéstől. A határozat indokolása értelmében a videó tartalma szerint kampánytevékenységnek minősül, és az indítványozó a bejegyzést nem magánszemélyként tette közzé, miután annak megjelenítése „a polgármesteri tevékenységgel összefüggő Facebook-oldalon történt, amit megerősít az ott feltüntetett postacím és az oldalon látható tartalmak tematikája”. Felidézve a 3154/2018. (V. 11.) AB határozatot (a továbbiakban: Abh.) az NVB rámutatott, hogy bár pártpolitikai szereplőként (vagy magánszemélyként) a polgármestereket is megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, a pártpolitikai és polgármesteri szereplésnek (kivéve, ha az érintett egyben jelölt is) jól láthatóan el kell válnia egymástól: a polgármesternek tartózkodnia kell annak látszatától, hogy aktuális megnyilvánulása polgármesteri tisztségéhez kötődik. Sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, hogy az indítványozó a „közéleti célú Facebook-oldalát polgármesteri feladatairól való tájékoztatás helyett kampánytevékenységre használta fel”.

[4] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a kifogásolt tartalmak megjelenítésére nem a polgármesteri tevékenysége során, hivatali minőségében került sor, hanem a véleménynyilvánítási szabadsága keretein belül, magánszemélyként nyilvánult meg. A Kúria Kvk.III.39.109/2026/3. számú végzésével – melyben szintén támaszkodott az Abh.-ra – az NVB határozatának felülvizsgálati kérelemmel támadott részét helybenhagyta. Megállapította, hogy „a vitatott tartalmat a kérelmező választási kampány során tette közzé olyan Facebook-oldalon, amely őt kifejezetten polgármesterként nevesíti, és címként a [...], azaz a Polgármesteri Hivatal címe van feltüntetve”. Az oldalon „megjelenő tartalmak polgármesteri minőségével, az önkormányzat működésével kapcsolatos bejegyzéseket is tartalmaznak”. Ezekből a körülményekből az következik, hogy „az oldalt nemcsak azok követik, akik a kérelmező személyes politikai véleményét kívánják megismerni, hanem azok is, akik a kérelmező által vezetett város közérdeklődésre számot tartó híreiről kívánnak – első kézből – értesülni”. Tehát „az oldal használatával az ott közölt tartalom más személyi kört érint, mintha a kérelmező az oldalt csak a politikai véleménynyilvánításának felületeként használná, a választópolgárok (a politikai tartalom címzettjei) számára ez esetben a két minőség világosan nem határolható el”. Emiatt helyesen állapította meg az NVB, hogy a „jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét sérti, ha a polgármester a választópolgárok számára közvetített kommunikációja során e tisztségét és magánszemélyi mivoltát világosan nem választja el, és közhatalmi funkcióját felhasználva olyan tartalmat tesz közzé, amely egy jelölt (jelölő szervezet) támogatására, illetve jelölttel (jelölő szervezettel) szembeni szavazásra irányuló politikai kampánytevékenységnek minősül”. A Kúria kifejezetten kitért arra is, hogy a konkrét tartalom jogi megítélését nem befolyásolja, hogy az indítványozó a közzétételhez közpénzt nem használt fel, illetve, hogy az önkormányzat egyébként közösségi oldalt tart fenn kifejezetten önkormányzati ügyekről való kommunikációra.

[5] 1.2. A Kúria döntése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszát az indítványozó elsődlegesen az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésére (szabad véleménynyilvánításhoz való jog) alapítja.

[6] Arra hivatkozik, hogy a szóban forgó videóban elhangzó kijelentések kivétel nélkül a közügyek vitatásának körébe esnek, és értékítéletet tartalmaznak. A vonatkozó mérce szerint az ilyen típusú közlés a legmagasabb szintű alkotmányos védelemre jogosult. Továbbá a polgármester is alanya a véleménynyilvánítás szabadságnak, véleményét maga is megfogalmazhatja. Pusztán a közhivatal viselésének ténye ezen jogában nem korlátozhatja. Azt, hogy a polgármester az önkormányzat nevében járt-e el, az Abh. értelmében sem lehet pusztán az alapján megítélni, hogy feltüntette-e a polgármesteri tisztségét vagy sem. A tisztség jelzése (és a Polgármesteri Hivatal címének a feltüntetése) nem tesz minden nyilvános közlést hivatali természetűvé. Amint azt az Abh. is megfogalmazta, nem „elvárható a polgármestertől, hogy tisztségét és saját tapasztalatait eltitkolja a választópolgárok elől” (Abh., Indokolás [32]). Az indítványozó szerint a megnyilatkozás tartalmát, kontextusát, az igénybe vett erőforrásokat, az önkormányzat nevében történő eljárási jelleget, a megnyilatkozás idejét és helyét, valamint a címzetti kört is figyelembe kell venni.

[7] Az indítványozó rámutat, hogy amellett, hogy polgármester, egyúttal közismerten országos politikai szereplő, a kormányzat irányvonalát nyíltan bíráló politikus. A polgármesteri hivatali kommunikációját már korábban elkülönítette a politikusi-közéleti, valamint a magántermészetű kommunikációjától. Az elsőre szolgál a „Hódmezővásárhely Város Gyorshír szolgálata” megnevezésű, kifejezetten az önkormányzat hivatalos közléseire létrehozott, az önkormányzat szervezetéhez kötődő Facebook-oldal, amelyen a polgármesteri és hivatali tájékoztatások, közérdekű közlemények, önkormányzati ügyintézéssel összefüggő információk jelennek meg. Van ezenkívül egy magánoldala, ahol a családi és személyes tartalmak dominálnak. Az ügyben érintett harmadik profil ehhez képest az indítványozó pártpolitikusi/közéleti kommunikációjához használt külön Facebook-oldal, ahol egyértelműen a „politikusi jegyek, politikusi vélemények dominálnak és nem az önkormányzati hírközlés eszköze”. A fejlécben – egyébként a pártpolitikusi tisztsége megjelölésével együtt – valóban fel van tüntetve a polgármesteri tisztsége, ez azonban mindössze az indítványozó személyazonosságának megjelölésére szolgál, a betöltött tisztségének tényét közli. Azt, hogy ezen az oldalon kifejezetten politikusi és magánszemélyi minőségében, az önkormányzati közhatalom megjelenítésének képessége nélkül, politikai véleménynyilvánításként közöl tartalmat, alátámasztja az is, hogy az oldalt még polgármesterré választása előtt hozta létre, azt mindenféle hivatali erőforrás igénybevétele nélkül működteti, az oldal követői közül csupán 2,3 % hódmezővásárhelyi, valamint a közzétett tartalom elenyészően kis része kapcsolódik közvetlenül a városhoz vagy magához az önkormányzathoz (havi 250–300 posztból 10 poszt).

[8] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványát képező indokolt bírói döntéshez való jog sérelmét állítja. Előadja, hogy az indokolási kötelezettség intenzitása az alapjogi érintettség mértékével arányosan nő, ezért a Kúria kötelessége lett volna „tételesen figyelembe venni” a közügyek vitatása doktrínáját, a közhatalom-gyakorlók fokozott tűrési kötelezettségét, valamint a politikai beszéd kampányidőszakban érvényesülő kiemelt védelmét, és ezekre indokolásában reflektálni. Az alapjogi érvek és körülmények félretétele alaptörvény-ellenes.

[9] Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

„IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”

„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

[10] 1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján az ügyben tanácsban eljárva elsőként megvizsgálta az alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó feltételek fennállását.

[11] 1.1. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés meghozatalától számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A Kúria a végzését 2026. április 15. napján hozta, így a 2026. április 18. napján 14 óra 02 perckor a Kúriánál benyújtott alkotmányjogi panasz – figyelemmel a Ve. 10. § (4) bekezdésére is – határidőben érkezett. Az eljárás az indítványozó jogaira és kötelezettségeire vonatkozik, erre tekintettel érintettnek minősül, jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére hivatkozott.

[12] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is megerősíti: „a megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezés sérelmének állítása önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet” {lásd például: 3302/2025. (IX. 30.) AB végzés, Indokolás [13]}. Visszautasításra ad okot, ha az indítványozó érvelése nem tartalmaz alkotmányossági összefüggéseket bemutató, alkotmányjogilag értékelhető indokolást {1141/2026. (III. 23.) AB végzés, Indokolás [12]}. Az indítvány részben nem felel meg ennek a követelménynek, miután az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét a panaszos nem kapcsolta össze az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának megfelelő módon a támadott kúriai végzéssel. Ezért e tekintetben érdemi vizsgálatra nincs mód. Az Alkotmánybíróság utal e körben azon gyakorlatára is, amely szerint „a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}.

[13] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az egyes igazságügyi tárgyú törvényeknek a magyar helyreállítási és ellenállóképességi tervhez kapcsolódó módosításáról szóló 2023. évi X. törvény 2023. június 1-jei hatállyal módosította az Abtv. 27. §-át, amelynek következtében a közhatalmi jogkörben eljáró indítványozók indítványozói jogosultsága az Abtv. 27. §-át illetően megszűnt. A jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a korábbi – az Abh. elfogadása idején fennálló – gyakorlatot, valamint az ezt megerősítő, később bevezetett törvényi előírást megváltoztatva a közhatalmat gyakorló személyeket, szervezeteket az érintett jogviszony jellegétől függetlenül, státuszuknál fogva zárja el attól, hogy az Abtv. 27. § szerinti panasszal élve az állam részeként az állammal szemben alapjogi jogvédelmet igényelhessenek {lásd például: 3425/2024. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [14]}. Alkotmányjogi értelemben a helyi önkormányzatok, így közjogi tisztségénél fogva a polgármester is, részei az államszervezetnek. Ebben az ügyben az alapjogi jogosulti pozíció hiányának a megállapítására azért nem került mégsem sor, mert az indítványra éppen az adott okot, hogy az indítványozó szerint a bírósági döntésben írtakkal ellentétben a megszólalásra nem polgármesteri, hanem pártpolitikusi minőségében került sor.

[14] 1.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[15] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése tartalmát érintően, és – amint arra az NVB, a Kúria, valamint maga az indítványozó is hivatkozott – az Alkotmánybíróság a hasonló ügyben hozott Abh.-ban kifejezetten vizsgálta már azt a jelen ügyben felvetődő kérdést, hogy „egy helyi önkormányzat választott tisztségviselőjeként dolgozó polgármester – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánítási szabadsága keretében – kampányidőszakban elköteleződhet-e valamely jelölt mellett mint magánszemély vagy épp mint pártpolitikus, vagy ettől tartózkodnia szükséges” (Indokolás [21]). Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.

[16] A második, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.

[17] A Kúria döntése az alkotmánybírósági gyakorlatnak (lásd elsősorban: Abh.) az állami és önkormányzati kampány-semlegességgel kapcsolatos értelmezésére épül. Ugyanakkor az alkotmányjogi panasz alappal veti fel, hogy a Kúria az Abh.-ban rögzített szempontokat megfelelően, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében deklarált szabad véleménynyilvánításhoz való jog minél szélesebb körű érvényesülésének követelményére tekintettel, a szóban forgó alapvető jog alkotmányos értelmezési keretének tartalmával és mércéjével összhangban értékelte-e. Szükséges korlátját képezte-e a konkrét ügyben a véleménynyilvánítási szabadságnak az indítványozó polgármesteri minősége. Emiatt indokolt a panasz befogadása és érdemi vizsgálata.

[18] Az alkotmányjogi panasz megalapozott.

[19] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint az Alkotmánybíróság nem vonhatja el az ítélkező bíróságok hatáskörét az előttük fekvő tényállás elemeinek átfogó mérlegelésére, csupán a mérlegelés alapjául szolgáló jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját, illetve a mérlegelés alkotmányossági szempontjainak megtartását vizsgálhatja felül (Abh., Indokolás [25]). Alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság „a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}. Az alapjog-korlátozásnak az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe foglalt tesztje hatáskörükhöz igazodva a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. E követelményből – az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel – a bíróságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását kizárólag a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsák {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [21]}.

[20] 2. Döntése során az Alkotmánybíróságnak – az Abh.-ban foglaltakkal megegyezően – két kiindulópontja volt.

[21] Az egyik kiindulópont az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésében elismert szabad véleménynyilvánításhoz való jog alkotmányos tartalma, illetve az a megközelítés, miszerint a „kampányidőszakot megelőző időszak szabályaihoz képest kampányidőszakban kiszélesednek a véleménynyilvánítási lehetőségek” {3130/2018. (IV. 19.) AB határozat, Indokolás [31]}. A másik pedig az állami és önkormányzati szerveknek (és az ő képviselőjüknek, szervüknek) a kampányban betöltött szerepe.

[22] Ami az elsőt illeti, a gyakorlat szerint „a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, mivel az többféle szabadságjog, az ún. kommunikációs jogok »anyajoga«. A kommunikációs alapjogok tekintetében különösen jelentős körülményként jött számításba, hogy az egyéni önkifejezésen túl ez a jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az egyéni véleménynyilvánítás szubjektív joga mellett a korábban hatályos Alkotmányból következett a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség is” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [15]}.

[23] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is megerősíti, hogy „[a] választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni” {3130/2018. (IV. 19.) AB határozat, Indokolás [31]; Abh., Indokolás [27]}. „A választási kampányban más időszakokhoz képest is különösen nagy jelentősége van a választópolgárok minél teljesebb körű tájékoztatásának. A demokratikus jogállamiság elve megkívánja, hogy a népképviseleti szervek megválasztására demokratikus közvélemény és a választók minél megalapozottabb döntése alapján kerüljön sor” {3096/2014. (IV. 11.) AB határozat, Indokolás [42]}.

[24] A második kérdést érintően az Alkotmánybíróság gyakorlata a közhatalmi szervek általi semleges hozzáállás követelményén alapszik. Ennek az a lényege, hogy a közhatalommal bíró szervezetek nem vehetnek részt a pártok országgyűlési mandátumért folytatott küzdelmében. Ha ugyanis a közhatalom a választási kampányban semleges pozícióját feladva az egyik jelölő szervezet vagy jelölt mellett tűnik fel, az alkalmas lehet a választói akarat befolyásolására. A helyi önkormányzatok vonatkozásában az Alkotmánybíróság kifejezetten kimondta, hogy ők „a »helyi választópolgárok közösségének« önkormányzását testesítik meg, de egyúttal »az egységes állami szervezetrendszer részeként« működnek. Az ő tevékenységük tehát mind a helyi közhatalom gyakorlása, mind a felhasznált közpénzek miatt más kapcsolatba hozható a társadalom tagjainak tájékozódáshoz való jogával {3096/2014. (IV. 11.) AB határozat, Indokolás [36]}.

[25] Az említett két kiindulópont viszonya polgármesterek vonatkozásában a következő. A „polgármester […] tehát abban az esetben, ha nem polgármesteri minőségében, azaz nem hatásköre, vagy feladatköre teljesítésével összefüggésben jár el, ugyanúgy magánszemélynek tekinthető, akit megillet az alapjogok védelme, így többek között a véleménynyilvánítás szabadsága is, amelyet magától értetődő módon kampányidőszakban, politikai kérdések vonatkozásában is gyakorolhat. Abban az esetben azonban, ha a polgármester pártpolitikai szereplőnek is tekinthető (amely minden olyan helyzetben fennáll, ha a polgármester egy – vagy több – párt támogatásával nyerte el megbízatását), akkor pártpolitikai és polgármesteri szereplésének jól láthatóan el kell válnia egymástól. (Természetesen ugyanez igaz arra az esetre is, ha pártpolitikai szempontból függetlennek tekinthető a polgármester, csak ebben az esetben a magánjellegű és a polgármesteri szereplésének kell elkülönülnie egymástól.) Ugyanis, ha ezen két élethelyzet összemosódik, vagy legalábbis nehezen határolható el, akkor felmerülhet a pártpolitikai véleménynyilvánítás önkormányzathoz kötődése, amely azonban a fentiek szerint korlátozás alá kell, hogy essen. (Abh., Indokolás [29]}. Továbbá „[e]gy polgármester tevékenysége vagy megnyilvánulása kizárólag abban az esetben tudható be a helyi önkormányzat tevékenységének vagy megnyilvánulásának, ha a polgármester ilyen minőségében járt el. Egy pártpolitikus polgármester esetében előfordulhatnak ugyanakkor olyan élethelyzetek, amikor nem mint polgármester, hanem mint pártpolitikus jelenik meg. Így például, ha a polgármester egyben a pártjának országos vagy helyi szóvivőjeként is tevékenykedik, akkor ilyen minőségében való szereplése értelemszerűen nem lesz betudható az általa vezetett képviselő-testület, vagy épp az önkormányzat véleményének. Ehhez hasonlóan a pártpolitikától független polgármester sem jár el minden élethelyzetben polgármesterként, és így az ő véleménynyilvánítása sem lesz mindenkor az önkormányzat véleményének nyilvánítható. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a polgármesternek minden olyan szerepvállalása vagy véleménynyilvánítása során, amely nem polgármesteri tisztségéhez, hanem pártpolitikai vagy épp magánéleti oldalához tartozik, tartózkodnia kell annak látszatától, hogy aktuális megnyilvánulása polgármesteri tisztségéhez kötődik. A többes szerepvállalás többes szerepvállalás esetében a határok meghúzása természetesen csak több szempont együttes mérlegelése alapján lehetséges” (Abh., Indokolás [30]). A konkrét ügyek megítélése során a „jogalkalmazónak alapos mérlegelés alapján arról kell döntenie, hogy a választópolgárok szemében, a pártpolitikusként (vagy bizonyos esetekben magánszemélyként) is megjelenő polgármester az önkormányzat nevében járt-e el, vagy csupán politikai vagy magán véleményét fejtette ki. Ezt pedig nem lehet pusztán az alapján megítélni, hogy feltüntette-e a polgármester (vagy épp más hasonló esetekben az önkormányzati vagy országgyűlési képviselő) ezen tisztségét vagy sem” (Abh., Indokolás [32]).

[26] Figyelemmel az Abh. közzététele, 2018 óta eltelt időre, a technológiai változásokra, valamint az internet alapú kommunikáció rohamos terjedésére is megjegyzendő, hogy a Facebook felület egy olyan kommunikációs közeggé vált, amelynek nagyon sok, a „klasszikus” médiától eltérő tulajdonsága van (algoritmusok általi erős befolyásoltság, meghatározottság, az elérések és az információk összekapcsolásának sajátos metódusai stb.). Ezért ebben a térben méginkább felértékelődik a felelősség abban, hogy ki és milyen tartalmat oszt meg a nyilvánosság előtt. Ezért esik nagyobb súllyal latba a közlés tartalma, célja, kontextusa, mint a puszta formai elhatárolás (vagyis a konkrét esetben az, hogy feltüntette-e polgármesteri minőségét vagy sem) {lásd erről: 3401/2025. (XII. 10) AB határozat, Indokolás [55]–[56]}.

[27] Összefoglalva: amennyiben a kommunikációs csatorna sajátosságaira is figyelemmel a közlő nem polgármesteri minőségében, azaz nem hatásköre, vagy feladatköre teljesítésével összefüggésben jár el, a polgármestert is megilleti az alapjogok védelme. Így többek között a véleménynyilvánítás szabadsága is, amelyet kampányidőszakban, politikai kérdések vonatkozásában is gyakorolhat. Ez mindaddig így van, amíg pártpolitikai és polgármesteri szereplése jól láthatóan elválik egymástól, és tartózkodik annak látszatától, hogy aktuális megnyilvánulása polgármesteri tisztségéhez kötődik. A kérdés megítélésében a választójogi percepció a döntő tényező. Továbbá nem tartalmi, hanem a megszólalás kontextusára és szerephez kötöttségére, valamint csatornájára vonatkozó korlátról van szó.

[28] 3. A fentiek alapján és figyelembevételével az Alkotmánybíróság jelen ügy vonatkozásában a következőket állapította meg.

[29] Az indítványozó szóban forgó közlése – általa sem vitatottan – kampánymegnyilvánulás volt, miután olyan tartalmat tett közzé, amely egy jelölő szervezet támogatására, illetve egy jelölő szervezettel szembeni szavazásra irányult. Ugyanakkor ezt nem saját megválasztása érdekében tette, az országgyűlési választásokon az indítványozó jelöltként nem indult.

[30] Az Abh.-hoz hasonlóan az Alkotmánybíróság jelen ügyben is a vizsgált eset konkrét körülményeiből indult ki, de gyakorlatának megfelelően {például: 1031/2026. (I. 26.) AB végzés, Indokolás [37]} tartózkodott a tényállási kérdések felülvizsgálatától és a tényállás bővítésétől.

[31] Megállapítható volt, hogy a fórumon, ahol az indítványozó a videót közzétette, szerepel, hogy pártpolitikai tisztsége mellett az indítványozó polgármesteri tisztséget is visel, valamint a polgármesteri hivatal címe is feltüntetésre került. Ez ugyanakkor, amint azt az Abh. is leszögezte, elsődlegesen formai szempont: azt, hogy a választópolgárok szemében a polgármester az önkormányzat nevében járt-e el, nem lehet pusztán annak alapján megítélni, hogy feltüntette-e – közismerten fennálló – közjogi tisztségét vagy sem. Nem elvárható a polgármestertől, hogy e tisztségét eltitkolja a választópolgárok elől.

[32] Tartalmi szempontként az NVB és a Kúria emellett arra is hivatkozott, hogy az oldalon az önkormányzat működésével kapcsolatos tartalmak is szerepelnek (a Kúria indokolása értelmében az indítványozó hivatkozása szerint a megjelenített tartalmak „túlnyomó többsége” nem az önkormányzatra vonatkozik). Más körülményekkel együtt ez utalhat arra, hogy a kampánytevékenység betudható a helyi önkormányzat tevékenységének vagy megnyilvánulásának (például, ha egyébként egy hivatalos, valóban a polgármesteri feladatokról való tájékoztatás céljából létrehozott/működtetett közösségi oldalról van szó). Mindazonáltal további részletek ismerete és figyelembevétele, tehát alapos vizsgálat nélkül ez nem elegendő a polgármesteri minőségben, valamint a polgármesteri tisztséget viselő pártpolitikusként tett közlések elhatárolására. Az oldal vegyes tartalmának ténye fakadhat az érintett személy többes szerepvállalásából, és ezért önmagában nem alapozza meg azt a következtetést, hogy egy kampánymegnyilvánulás az önkormányzat nevében, polgármesteri minőségben történt volna, tehát hogy valóban mintegy intézményi állásfoglalásként lenne értelmezhető a választópolgárok által.

[33] A fentiek szerint ebben a konkrét ügyben kétségkívül határesetről van szó, mindazonáltal – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében deklarált szabad véleménynyilvánításhoz való jog minél szélesebb körű érvényesülésének követelményére tekintettel – sem a formai elemek, sem az oldal vegyes tartalma nem alapozza meg azt az alapvető jog korlátozására vezető következtetést, hogy az indítványozó polgármesterként, közhatalmi minőségében – közhatalmi funkcióját felhasználva – tette közzé a szóban forgó közlést. Tehát azt, hogy az adott kommunikációs térben a választópolgárok szemében észszerűen összekapcsolódhatott az indítványozó két – pártpolitikusi és közhatalmi – pozíciója. A Kúriának a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján – a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét rögzítő alapelvén – alapuló döntése, amely e körülmények miatt korlátozta az indítványozó Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése által garantált alapvető jogát, ezért nem áll összhangban a szóban forgó alapvető jog alkotmányos értelmezési keretének tartalmával és terjedelmével.

[34] Az Alkotmánybíróság megerősíti: „[a]bban az esetben […], ha egy tilalmi rendelkezés egy alapjog (jelen esetben a véleménynyilvánítás szabadsága) korlátozásához vezet, és ennek alapja nem egy konkrét jogszabály tiltó rendelkezése, akkor ezen alapjogot korlátozó szabály alapelvekből történő levezetése során a jogalkalmazónak arra kell törekednie – ha az eldöntendő helyzet több lehetséges megoldást is kínál –, hogy az érintett alapjog gyakorlását (megfelelő indok nélkül) a lehető legkisebb mértékben korlátozza” (Abh., Indokolás [31]).

[35] Összefoglalva: a vizsgált ügyben megállapítható, hogy a bíróság ítéletével a véleménynyilvánítás szabadságához való jognak nem a feltétlenül szükséges korlátozását tette lehetővé. A feltétlenül szükségesnél tágabb alapjog-korlátozásra lehetőséget adó bírói döntés alaptörvény-ellenes.

[36] 4. Az Alkotmánybíróság ezért a támadott kúriai végzést – ahogyan az az Abh.-ban is történt – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.

Budapest, 2026. április 23.

[37] A határozat rendelkező részével és indokolásának lényegével egyetértek. Indokoltnak tartom ugyanakkor egy további szempont kifejezett rögzítését. Álláspontom szerint önmagában az a körülmény, hogy egy közösségi médiafelületen létrehozott oldalon annak létrehozója – jelen ügyben az indítványozó – feltünteti közjogi tisztségét, valamint az ahhoz kapcsolódó levelezési címet, még nem teszi az adott felületet „hivatalos” közlési fórummá, függetlenül az ott megjelenő tartalmak esetleges vegyes jellegétől. A polgármesteri tisztség feltüntetése önmagában nem változtatja a megszólalást intézményi közléssé: a tisztség nem bilincs a szóra, viselése pedig nem járhat a politikai véleménynyilvánítás lehetőségének elvesztésével. Ahhoz, hogy egy ilyen fórum hivatalos intézményi közlési felületnek minősüljön, annak kétséget kizáró igazolása lett volna szükséges, hogy azt maga az érintett közintézmény hozta létre, vagy annak létrehozására kifejezett felhatalmazást adott, és/vagy azt ténylegesen maga működteti. Ennek hiányában a szóban forgó közlési fórumot a véleménynyilvánítás szabadsága védelmi körébe tartozóként kell értékelni még a választási kampány időszakában is. E megállapítást csak megerősíti a közösségi média sajátos működési logikája: e felületeken a felhasználó saját érdeklődése, politikai, szakmai vagy más meggyőződése alapján szabadon dönt arról, hogy valamely tartalom fogyasztójává, illetőleg valamely oldal követőjévé válik-e; e körülményt pedig az ilyen oldalak megjelenési algoritmusai is hangsúlyosan figyelembe veszik.

[38] Minderre tekintettel a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelme csak abban az esetben merülhetne (merülhetett volna) fel, ha az indítványozó a kifogásolt nyilatkozatot kifejezetten polgármesteri minőségében tette volna meg, és/vagy az kifejezetten valamely hivatalos intézményi oldalon jelent volna meg. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben azonban egyik feltétel sem állapítható meg, ekként a Kúria végzése kétséget kizáróan korlátozta az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát.

Budapest, 2026. április 23.

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1222/2026.