KÜ BH 2026/18

[1] A felperes mint mikrovállalkozás jövedelemszerzési célú gazdasági tevékenység végzése céljából 2022. július 28-tól bérlője egy ingatlannak (a továbbiakban: felhasználási hely). Az ingatlan tulajdonosa korábban a felhasználási helyre villamos energia vételezésére egyetemes szolgáltatási szerződést kötött az MVM NEXT Energiakereskedelmi Zrt. egyetemes szolgáltatói engedélyessel (a továbbiakban: engedélyes).

[2] A felperes a felhasználási helyen villamos energia vételezésére szolgáltatási szerződéssel nem rendelkezett, ezért 2022. augusztus 1-jén egyetemes szolgáltatási szerződés megkötését kezdeményezte az engedélyesnél. A kérelmét az engedélyes a veszélyhelyzet ideje alatt az egyetemes szolgáltatásra jogosultak körének meghatározásáról szóló 217/2022. (VI. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szabályaira hivatkozással elutasította, ezért a felperes 2023. február 24-én panaszt terjesztett elő az alpereshez. Ebben előadta, hogy mikrovállalkozásként jogosult az egyetemes szolgáltatásra, a Rendeletben foglalt feltételeknek megfelel. Az engedélyes eljárását diszkriminatívnak tartotta és kérte az alperestől, hogy kötelezze őt a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 158. § (2) bekezdés a) pontja és a 159. § (5) bekezdés 2. pontja szerint a jogszabályoknak megfelelő működésre.

[3] Az alperes a határozatával a felperes panaszát elutasította. A határozat indoka szerint miután 2022. június 18-án a felperes nem rendelkezett egyetemes szolgáltatási szerződéssel, ekként a Rendeletben foglalt feltételeket nem teljesítette.

[4] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve elsődlegesen annak megváltoztatását akként, hogy a bíróság rendelkezzen az egyetemes szolgáltatási szerződés megkötésének lehetőségéről. Másodlagos kereseti kérelme a határozat megsemmisítésére és az alperes új eljárásra kötelezésére irányult.

[5] Kifejtette, az alperes tévesen értelmezte a Rendelet 2. § (4) bekezdésében foglalt kizárási feltételt, az csak arra az esetre vonatkozik, ha egy mikrovállalkozás korábban már kilépett a versenypiacra. A rendelkezés pontosan azt a célt szolgálja, hogy a versenypiacról ne térhessen vissza az egyetemes szolgáltatásba. Miután a felperes 2022. július 27. előtt semmilyen szolgáltatás keretében nem vételezett a fogyasztási helyen, ekként a versenypiacon sem volt, a visszatérést kizáró feltétel rá nem vonatkozik.

[6] A Törvényszék az ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.

[7] A Rendelet 2. § (4) bekezdésének értelmezése körében kifejtette, a 2. § (1) bekezdése és (4) bekezdésének első mondata a főszabály és a kivétel viszonylatában áll. Főszabály szerint az a mikrovállalkozás jogosult egyetemes villamos energia vételezésére, amely kisfeszültségen vételez és az összes felhasználási helye tekintetében összesen 3x63 A-nél nem nagyobb csatlakozási teljesítménye van. A felperes nem vitatottan megfelel ezen feltételeknek. A főszabálytól eltérően azonban a jogalkotó nem biztosítja az egyetemes szolgáltatásra való jogosultságot azon mikrovállalkozásnak, amely a Rendelet hatálybalépésekor nem egyetemes szolgáltatás keretében vételezett villamos energiát.

[8] Miután a „nem” tagadószó közvetlenül a tagadott, azaz az „egyetemes” szó előtt áll, ezért a jogalkotó rendelkezése szerint azon mikrovállalkozások számára nem biztosított az egyetemes szolgáltatás kedvezménye, amelyek nem egyetemes szolgáltatás keretében vételeznek, hanem valamely más jellegű szolgáltatásként. A kizártak körének értelmezése során kiterjesztő jellegű jogértelmezés nem megengedhető.

[9] Ha a jogalkotó szándéka arra irányult volna, hogy a kedvezményezetti körből azon mikrovállalkozásokat is kizárja, amelyek nem vételeztek villamos energiát a hatálybalépéskor, a rendelkezést egyértelműen kellett volna megfogalmazni. Elfogadható lett volna, ha „nem jogosult egyetemes szolgáltatásra az a mikrovállalkozás, amely e Rendelet hatálybalépésének napján nem vételez egyetemes szolgáltatás keretében villamos energiát”.

[10] A jogalkotó nem zárta ki az új vállalkozásokat a kedvezményes energiavételezés lehetőségéből, hanem azt egységesen, a kisebb energiafogyasztókra korlátozta.

[11] Rámutatott a törvényszék, hogy a Rendelet 2. § (4) bekezdésének második mondata azon vállalkozások helyzetéről rendelkezik, amelyek a Vet. veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 670/2021. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) alapján 2022. június 30-ig voltak jogosultak a kedvezményes árszabásra. Vagyis azok a mikrovállalkozások, amelyek a korábbi szabályozás szerint már kötöttek egyetemes szolgáltatási szerződést és az új rendelkezés feltételeinek is megfeleltek, azok továbbra is jogosultak maradtak az új szerződés megkötésére. Míg azok, amelyek nem feleltek meg az új feltételeknek, mert például nem kisfeszültségen vagy az előírtnál nagyobb teljesítményben vételeztek, nem jogosultak erre.

[12] A jogalkotó az új Rendelettel nem zárta ki az új vállalkozásokat a kedvezmény igénybevételének a lehetőségéből, csak azokat, amelyek a Rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti feltételnek nem feleltek meg.

[13] Mindemellett hangsúlyozta a törvényszék az Alaptörvénnyel összhangban, annak XV. cikke szerinti törvény előtti egyenlőség, valamint a vállalkozás szabadsága, a tisztességes gazdasági verseny védelme követelményének is a szem előtt tartásával, a jogalkotó tartózkodott a vállalkozások megkülönböztetésétől és a korábbi korlátozást már nem kívánta fenntartani. Kizárólag ez az értelmezés felel meg az Alaptörvényben feltételezett gazdaságos és erkölcsös célnak is.

[14] Miután pedig az engedélyes jogsértően tagadta meg az egyetemes szolgáltatási szerződés megkötését a felperessel, az alperes a Rendelet 2. § (1) bekezdését megsértve utasította el a felperes panaszát.

[15] Az alperes fellebbezésére eljárt ítélőtábla jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

[16] Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság tévesen állította a jogértelmezése homlokterébe az észszerű, gazdaságos és erkölcsös célnak való megfelelést.

[17] A másodfokú bíróság az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezés érvényre juttatása érdekében a Rendelet 2. § (4) bekezdésének nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti és teleológiai értelmezését is elvégezte. Rámutatott, ezen értelmezési módszerek együttesen alkalmasak arra, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat megfelelő tartalommal kitöltsék.

[18] A vizsgált jogszabályhely nyelvtani értelmezése során megállapította, hogy a jogalkotó kettős tagadás szerinti megfogalmazást alkalmazott, miszerint nem jogosult az egyetemes szolgáltatásra, aki a Rendelet hatálybalépésekor nem egyetemes szolgáltatás keretében vételez villamos energiát. Az egész mondat együttes értelmezéséből azonban nyilvánvaló, hogy a jogalkotó egyetlen személyi körnek, a Rendelet hatályba lépésekor egyetemes szolgáltatási szerződéssel rendelkezőknek kívánta biztosítani az egyetemes szolgáltatást. Vagyis nem a kettős tagadással érintett, kizárt személyi kört kellett volna vizsgálni, hanem éppen a kettős tagadás megfogalmazásából eredően azt volt szükséges a vizsgálódás homlokterébe állítani, hogy mely személyi kör részére kívánja a továbbiakban biztosítani a jogalkotó a kedvezményes szolgáltatás igénybevételét.

[19] A rendszertani értelmezés körében felhívta a Vet. 48. §-ában foglalt szerződéskötési kötelezettség és a Vet. 50. § (3) bekezdése szerinti, az egyetemes szolgáltatáshoz való hozzájutás jogának korlátozása szabályait. A Korm. rendelet még csak az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználói körre vonatkozóan tartalmazott korlátozó rendelkezést, a Rendelet azonban további szűkítést hajtott végre, szabályozta a mikrovállalkozás fogyasztásának nagyságát is a 2. § (1) bekezdésében. A 2. § (4) bekezdésében azon mikrovállalkozások számára tette lehetővé a továbbiakban is az egyetemes szolgáltatás igénybevételét, amelyek a Rendelet hatályba lépésekor ilyen szerződéssel már rendelkeztek. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen, kizárólag a második mondatot értékelte, és azt nem vetette össze az első mondatban foglaltakkal.

[20] A logikai értelmezés szerint kifejtette, a kevesebbről többre következtetés logikájából következően, ha a Rendelet 2. § (4) bekezdésében foglaltak szerint nem jogosult az egyetemes szolgáltatásra az, aki nem egyetemes szolgáltatási szerződéssel – tehát valamely más, versenypiaci szerződéssel – rendelkezik, akkor még inkább nem lehet jogosult az, aki egyáltalán nem rendelkezik azzal.

[21] Végezetül kitért a normahely történeti és teleológiai értelmezésére is, figyelembe véve a Rendelet megalkotásának indokait, a történelmi, gazdasági helyzetet. A háború miatti energiaválság a Korm. rendelet megalkotását szükségessé tevő koronavírus miatti energiaválságnál elmélyültebb gazdasági nehézséget jelentett, ezért a Rendelet hatálya alatt még inkább szükséges volt – az energia árának növekedésére figyelemmel – a kedvezményes áron szolgáltatásra jogosultak körének szabályozása, annak szűkítése. Nem lehetett a jogalkotónak célja az, hogy a korábbiakhoz képest még nehezebb energiagazdasági helyzetben a kedvezményes szolgáltatásra jogosultak körét kitágítsa és a már egyetemes szolgáltatási szerződéssel rendelkezők körén kívül az új szerződéskötési igénnyel rendelkezők számára is lehetővé tegye azt.

[22] Az ítélőtábla kiemelte azt is, hogy az energiaválság enyhülésével a jogalkotó utóbb, 2025. január 1-jétől a 345/2024. (XI. 19.) Korm. rendelet 3. §-ával hatályon kívül helyezte a Rendelet 2. § (4) bekezdését, ezáltal az egyetemes szolgáltatás igénybevételére jogosultak körét kitágítva lehetővé tette a szolgáltatás igénybevételét az új szerződéskötési igénnyel rendelkezők számára is. Ez a módosítás azonban a felperes szerződéskötési igényének időpontját figyelembe véve a perbeli esetre nem vonatkozhat.

[23] Felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen a jogerős ítéletnek a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 121. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, míg másodlagosan a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerint annak megváltoztatását kérte akként, hogy a keresettel támadott határozatot a Kúria változtassa meg és az egyetemes szolgáltatási szerződés megkötésének lehetőségéről döntsön.

[24] Kifejtette, az alperes tévesen értelmezte a keresettel támadott határozat meghozatala során a felhívott jogszabályokat, hatáskörét nem a jogszabály keretei között gyakorolva járt el. Az elsőfokú bíróság álláspontjával egyetértve hangsúlyozta, a kizárási feltétel helyes nyelvtani értelmezésének kiindulási pontja az, hogy az adott mikrovállalkozás egyáltalán valamilyen szolgáltatás keretében vételezzen villamos energiát. Az a vállalkozás tehát, amely a Rendelet hatályba lépése napján semmilyen szolgáltatás keretében nem vételez, nem esik e rendelkezés alá.

[25] A szövegben a „nem egyetemes szolgáltatás keretében” fordulat arra utal, hogy a mikrovállalkozás valamilyen más, például egyedi versenypiaci szerződés vagy a kereskedők által az üzleti ügyfelek részére felajánlott szerződéscsomag keretében vételez, következésképpen már kilépett a versenypiacra. A Rendelet azt a korlátot állítja a feltételeket egyébként kielégítő mikrovállalkozás elé, hogy a versenypiacról ne térhessen vissza egyetemes szolgáltatásba.

[26] Miután a felperes felhasználóként 2022. július 27. előtt semmilyen szolgáltatás keretében nem vételezett, ezáltal nem volt a versenypiacon, vagyis a visszatérést kizáró feltétel sem vonatkozhat rá.

[27] Ha a jogalkotó szándéka szűkítő jogértelmezésre irányult volna, akkor azt akként kellett volna megfogalmaznia. Ez az értelmezés azonban minden olyan mikrovállalkozást eleve kizár az egyetemes szolgáltatásra jogosultak köréből, amelyik a Rendelet hatályba lépésének napja után jön létre. Ez pedig súlyos versenyhátrányt jelent az újonnan piacra lépő mikrovállalkozások számára.

[28] A tisztességes gazdasági verseny követelményét vizsgálva nem az egyetemes szolgáltatásban ellátottak helyzetét kell összevetni a versenypiacon levőkkel, hanem az egyetemes szolgáltatásra jogosult és 2022. június 18-án annak keretében vételező mikrovállalkozások helyzetét az újonnan piacra lépőkkel. Ebben az összevetésben pedig igenis diszkriminatív, ha az újonnan piacra lépő és a jogosultsági feltételeknek egyébként megfelelő mikrovállalkozás nem kapja meg ugyanazt a jogot, mint a már piacon lévő egyetemes szolgáltatásra jogosult. Ekként helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a diszkriminációt is vizsgálta, mert a jogszabály helyes értelmezését ebből az alaphelyzetből kiindulva kell megállapítani.

[29] Kettős tagadás nincs a formális logika szabályai szerint egyértelműen megfogalmazva, de az alperes által sem vitatott és az elsőfokú bíróság által helyesen leszögezetten a 2. § (1) bekezdése és a 4. § első mondata a főszabály és a kivétel viszonylatában áll. A jog pedig mégiscsak magatartási szabály. A főszabály-kivétel viszonyában a címnek megfelelően a főszabály rögzíti a jogosultságot, a kivétel pedig ehhez képest a tiltott magatartást.

[30] A kivételszabály vizsgálatakor ezért nem azt kell az értelmezés fókuszába állítani, hogy a jogosultak köre miként van főszabályi szinten kiegészítve, hanem azt kell értelmezni, hogy mely alanyi kör számára tiltott magatartás az egyetemes szolgáltatásban vételezés. Azt kell vizsgálni, hogy a vételezni vagy vételez igéhez, illetve igei állítmányhoz képest milyen szófaji és mondattani viszonyban vannak az egyéb kifejezések. Márpedig nyilvánvaló, hogy a kivételszabály alá tartozó alany az a mikrovállalkozás, amely vételez.

[31] A helyes értelmezés során tekintettel kell lenni a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdésére is. A jogalkotó felé pedig vélelmezni kell, hogy mind a főszabályban, mind pedig a kivételszabályban betartotta a jogalkotási törvény rendelkezéseit.

[32] A másodfokú ítéletnek mind a Korm. rendelet, mind a történeti, rendszertani értelmezés szempontjából történő elemzése is teljesen megalapozatlan. A Rendelet nem leszűkítette, hanem a Vet. rendelkezéseihez képest átmenetileg kibővítette azok körét, akik egyetemes szolgáltatás nem lakossági árszabása szerinti egységáron voltak jogosultak energiát vásárolni.

[33] Vitatta továbbá a jogerős ítéletnek a kevesebbről többre következtetésre utalásait is. Ugyanis a versenypiaci szerződéssel rendelkezők átmeneti kizárása az egyetemes szolgáltatásra jogosultak köréből megindokolható azzal, hogy ők az energiaválság előtt évtizedes időtávban árelőnyt élveztek. Az újonnan piacra lépők viszont, ha nem kapják meg az egyetemes szolgáltatást, súlyos versenyhátrányba kerülnek.

[34] Nem felel meg álláspontja szerint a jogi tényeknek az sem, hogy a Rendelet hatálya alatt még inkább szükséges volt az energiaárak növekedésére figyelemmel a kedvezményes áron szolgáltatásra jogosultak körének szabályozása, annak szűkítése. Mindez tárgyi tévedés, mert a koronavírus-járvány miatti energiaválságra a jogalkotó még a vállalkozások segítségével reagált és nem szűkítette, hanem bővítette a jogosultak körét.

[35] Az újonnan piacra lépő és a feltételeknek megfelelő mikrovállalkozások megjelenése a jogosultak körében nem jelenti a jogosulti kör bővítését, mert a vállalkozások nemcsak megjelennek újként a piacon, hanem a gazdasági élet természetes rendje szerint megszűnőben is vannak.

[36] A tárgyalás napján előterjesztett írásbeli beadványában hangsúlyozta, miután a Korm. rendelet nem tartalmaz a konkrét ügyre irányadó tételes jogszabályi rendelkezést, ezért az összevetési kötelezettség értelmezhetetlen. A nyelvtani értelmezésnek prioritása van a többi értelmezései móddal szemben, hiszen a normaszöveg helyes nyelvtani értelme valójában a tételes jog. És ha a tételes jog választ ad a vitatott jogkérdésre, akkor az egyéb értelmezések feleslegesek.

[37] Felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Kifejtette, az ítélőtábla ítélete jogszerű és teljes körű jogértelmezésen alapul, az abban foglatlak nem térnek el a BH 2022.217. számú eseti döntésben foglaltaktól. Az ítélőtábla döntését az ott rögzített normatív kereteket figyelembe véve hozta meg. A másodfokú bíróság a Rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontját és (4) bekezdésében foglaltakat jogszerűen értelmezte, a jogosulti kört helytállóan határozta meg. A jogértelmezési módszerek valamennyi szempontjának teljes körű elemzésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a Rendelet megfelelő értelmezésével nem volt jogosult egyetemes szolgáltatás körében vételezni a villamos energiát.

[39] A felperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alaptalan.

[40] A felülvizsgálati eljárás kereteit a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem jelöli ki. A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[41] A Kúriának jogértelmezési kérdésben kellett állást foglalnia, abban, hogy a Rendelet 2. § (4) bekezdésében foglalt szabály hogyan értelmezendő, azaz, hogy egy újonnan piacra lépő, ezáltal villamos energiát sem egyetemes szolgáltatás keretében, sem más módon nem vételező mikrovállalkozás jogosult volt-e a Rendelet hatálya alatt egyetemes szolgáltatás igénybevételére.

[42] A Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet megfelelt-e a jogértelmezés szabályainak. E vizsgálat eredményeképpen pedig arra a megállapításra jutott, hogy a másodfokú bíróság a vizsgált jogszabályhely nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti és teleológiai értelmezésével helyes végkövetkeztetést vont le.

[43] A Rendelet 2. § (1) bekezdése kimondta, hogy a Vet. 50. § (3) bekezdésétől eltérően, 2022. augusztus 1-jétől egyetemes szolgáltatásra lakossági fogyasztó, illetve a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: 2004. évi XXXIV. törvény) 3. § (3) bekezdése szerinti mikrovállalkozásnak (a továbbiakban: mikrovállalkozás) minősülő, kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helye tekintetében együttesen 3x63 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználó jogosult, azzal, hogy a b) pont szerinti felhasználó az egyetemes szolgáltatótól 4606 kWh/év/összes felhasználási hely fogyasztásig a villamos energia egyetemes szolgáltatás árképzéséről szóló miniszteri rendeletben meghatározott áron, a felett a Vet. 141. § (7) bekezdésétől és 145. § (3) és (4) bekezdésétől eltérően versenypiaci áron vételez villamos energiát.

[44] A Rendelet 2. § (4) bekezdése úgy rendelkezett, az (1) bekezdés b) pontjától eltérően nem jogosult egyetemes szolgáltatásra az a mikrovállalkozás, amely e rendelet hatálybalépésének napján nem egyetemes szolgáltatás keretében vételez villamos energiát. Az a mikrovállalkozás, amely az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételeknek megfelel, és a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 670/2021. (XII. 2.) Korm. rendelet szerint szerződött, jogosult az egyetemes szolgáltatásra.

[45] A felperes mind kereseti, mind felülvizsgálati érveit alapvetően arra építette, hogy „nem egyetemes szolgáltatás keretében” fordulat a 2. § (4) bekezdése szerinti kivétel értelmezésénél arra utal, hogy a mikrovállalkozás valamilyen más, például egyedi versenypiaci szerződés vagy a kereskedők által az üzleti ügyfelek részére felajánlott szerződéscsomag keretében vételez, következésképpen már kilépett a versenypiacra. A Rendelet tehát – álláspontja szerint – azt a korlátot állította a feltételeket egyébként kielégítő mikrovállalkozás elé, hogy a versenypiacról ne térhessen vissza egyetemes szolgáltatásba.

[46] Helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a 2. § (1) és (4) bekezdése a főszabály – kivétel viszonylatában vizsgálandó. Főszabály szerint a mikrovállalkozás jogosult volt egyetemes szolgáltatás volt igénybevételére, ha kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helye tekintetében együttesen 3x63 A-nél nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználónak minősült és egyéb rendeleti feltételeket is teljesített.

[47] Azonban még ezen feltételnek megfelelő mikrovállalkozás sem volt jogosult az egyetemes szolgáltatásra, ha a Rendelet hatálybalépésének napján nem egyetemes szolgáltatás keretében vételezett villamos energiát.

[48] A Kúria mindenekelőtt a jogszabályhely nyelvtani értelmezéséből indult ki, hangsúlyozva, hogy a jogszabályt elsődlegesen saját szöveg-kontextusán belül kell értelmezni. A bíróságnak mindig az adott jogviszony elbírálására irányadó anyagi jogszabály szövegéből kiindulva kell a jogvitát eldönteni, ezeket az anyagi jogszabályokat kell az Alaptörvény 28. cikke fényében értelmezni (BH 2013.287). A nyelvtani értelmezés azonban nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált bekezdés első mondatára, hanem a teljes szövegkörnyezetet kellett górcső alá venni.

[49] A vizsgált szöveg tartalmának meghatározásakor mindemellett irányadó a jogszabály társadalmi célja, ehhez pedig a cím, a szabályozott tárgykör, de akár a szövegben rejlő társadalmi funkció is értékelendő.

[50] A Rendelet – annak címe szerint is – a veszélyhelyzet ideje alatt az egyetemes szolgáltatásra jogosultak körének meghatározásáról szól.

[51] A Kúria szerint mind a címből, mind a jogszabályhely kettős tagadású megfogalmazásából – és ezáltal állításából – azt határozta meg a jogalkotó, hogy mely jogosulti kör számára biztosítja a kedvezményes árú egyetemes szolgáltatást. Ez a jogosulti kör pedig azokra terjedt ki, akik a Rendelet hatályba lépésekor már egyetemes szolgáltatás keretében vételezték a villamos energiát.

[52] Míg a Korm. rendelet csak a jogosulti körre vonatkozóan tartalmazott korlátozó rendelkezést, addig a Rendelet tovább szűkítette ezt a kört. Egyrészről korlátozta a mikrovállalkozások fogyasztásának nagyságát, másrészről csak azok számára biztosította az egyetemes szolgáltatás igénybevételét, akik már korábban is rendelkeztek szerződéssel. Következésképpen egy újonnan piacra lépő mikrovállalkozás számára a jogalkotó nem kívánta biztosítani ezt a jogosultságot. Önmagában pedig az, hogy egy jogszabály meghatározza a jogosulti kört, az jogalkotási, szabályozási kérdés, és nem diszkriminatív jogértelmezés.

[53] Utal itt arra is a Kúria, hogy a Korm. rendelet is kizárólag azon mikrovállalkozások számára biztosította az egyetemes szolgáltatás igénybevétele lehetőségét, amelyek létesítő okiratának aláírására, illetve nyilvántartásba vételére 2021. november 22. előtt került sor. Következésképpen ebben az értelemben a korábbi Korm. rendelet is kizárta az újonnan létrejött vállalkozások jogosultságát.

[54] A jogszabályhely nyelvtani, rendszertani és célszerűségi szempontok szerinti értelmezése során az elsőfokú bíróság – ítéleti indokolása szerint – az Alaptörvény 28. cikkében rögzített észszerű, gazdaságos és erkölcsös célt hívta fel.

[55] Ha nem egyértelmű egy jogi szabályozás a nyelvtani értelmezés alapján vagy több lehetséges értelmezés van, további jogértelmezési módszerekhez kell fordulni azért, hogy végül egy egy irányba mutató, koherens következtetésre jussunk.

[56] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

[57] A Kúria 3/2023. jogegységi határozatában az Alaptörvény 28. cikke alkalmazása körében mondta ki, hogy a bíróságok számára kötelező értelmezési előírást ad arra az esetre, ha a jogszabály tartalma, lényege kétséges, nem egyértelmű. A jogalkalmazónak ilyenkor teleológiai értelmezéssel a jogalkotói célt kell feltárnia, meg kell határoznia, hogy mit akart elérni a jogalkotó a jogi norma megalkotásával. A szubjektív teleológiai értelmezéshez általában a törvény címét, preambulumát, illetve a miniszteri indokolást vesszük alapul.

[58] Ugyanakkor a vizsgált Rendelet preambulumbekezdéssel nem rendelkezik, közzétett jogalkotói indokolása nem ismert.

[59] Az objektív teleologikus értelmezés során a jogalkalmazónak a normaszövegből kell a jogszabály célját, társadalmi rendeltetését kikeresnie, és az Alaptörvénnyel való összhang biztosítása érdekében annak azt az értelmezését kell választania, amelyik objektíve megfeleltethető a józan észnek, a közjónak, illetve az erkölcsi, gazdaságossági szempontoknak.

[60] Az Alkotmánybíróság 3179/2018. (VI. 8.) AB határozatában rámutatott, hogy az adott ügyben alkalmazandó jogszabályoknak pusztán a nyelvtani értelmezése nem felel meg az indokolt bírói döntéssel szemben támasztott alkotmányos követelményeknek. Ennek oka, hogy az Alaptörvény 28. cikke azt a kötelezettséget rója a bíróságokra, hogy a jogszabályokat azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. A bírói jogalkalmazás folyamatában a jogszabályok értelmezése egy olyan komplex indokolást igényel, amely a szintaktikai mellett a teleologikus és a rendszertani értelmezés szempontjait is felismeri, értékeli és egymásra tekintettel ütközteti. A jogértelmezés ezen bíró által érvényesített, komplex folyamatában az vizsgált jogi normát a rendszertani értelmezés keretében nemcsak egymásra tekintettel, hanem a jogalkotó céljára és az Alaptörvényre figyelemmel is értékelni kell a konkrét ügyben.

[61] Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményével összefüggésben leszögezte azt is egy másik döntésében, hogy egy szabályozás felülírása, kitágítása a bíróságok részéről már nem jogértelmezési, hanem contra legem jogalkalmazási – tulajdonképpen jogalkotási – tevékenységet jelent, ami felveti a bíróságok törvényeknek való alávetettsége elvének a sérelmét. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogállamiság elvéből, követelményéből az is következik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Ellenkező esetben sérülne a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás. (3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27])

[62] A vizsgált esetben a jogalkotói szándék, akarat feltárása során abból kell kiindulni, hogy az mindig meghatározott cél elérésére irányul, amelyben komplexen szerepet játszik nemcsak az adott jogszabály megalkotásának indoka, hanem jelen esetben a korábbi Korm. rendelet szabályai megváltoztatásának oka, továbbá a változtatás idején fennálló társadalmi-gazdasági körülmények.

[63] A Rendelet megalkotására pedig a szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, illetve humanitárius katasztrófa magyarországi következményeinek elhárításáról szóló 2022. évi VI. törvény felhatalmazása alapján került sor annak biztosításaként, hogy minden szükséges eszköz rendelkezésre álljon a felmerülő káros gazdasági hatások kivédése, a következmények enyhítése érdekében.

[64] A Kúria szerint a háború miatti energiaválság a korábbi Korm. rendelet megalkotásának indokaként szolgáló koronavírus-világjárvány elleni védekezéssel szemben a kedvezményes áron szolgáltatásra jogosultak körének meghatározásához képest szűkebb jogosulti kör meghatározását jelenti. Így nem csak a nyelvtani, de a teleológiai jogértelmezéssel feltárt jogalkotói akarat és a rendszertani értelmezés is a jogerős ítélet jogértelmezését támasztja alá.

[65] Azáltal pedig, hogy a jogalkotó a 345/2024. (XI. 19.) Korm. rendelet 3. §-ával hatályon kívül helyezte a Rendelet 2. § (4) bekezdését, az egyetemes szolgáltatás igénybevételére jogosultak körét egyértelműen kitágította, biztosítva a szolgáltatás igénybevételét az új szerződéskötési igénnyel rendelkezők számára is.

[66] Ez a jogértelmezés pedig összhangban áll a felülvizsgálati kérelemben is felhívott Kfv.I.37.021/2022/7. számú (BH 2022.217.) döntéssel.

[67] Mindezen jogértelmezési szempontok alapján a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság döntése a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.