BÜ BH 2026/2

[1] A törvényszék ítéletével a terheltet emberkereskedelem bűntette [Btk. 192. § (2) bek. a) pont, (3) bek., (5) bek. d) pont] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből – a végrehajtás elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelt terhére rótt bűncselekményt emberkereskedelem és kényszermunka bűntettének nevezte meg, jogszabályi megjelölését pedig a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pont első és második fordulatára, (3) bekezdésére, valamint az (5) bekezdés első fordulatára pontosította. A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyúttal a terheltet 4 év közügyektől eltiltásra is ítélte. Egyebekben a törvényszék ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő:

– A terhelt fia és társai, így többek között élettársa, valamint további családtagjai pontosan meg nem határozható időponttól, de legkésőbb 2019-től kezdve egészen 2022. április 6-ig hajléktalan, kiszolgáltatott helyzetben lévő román és magyar állampolgárokat toboroztak németországi és ausztriai munkavégzés hamis ígéretével. Közöttük volt: 1. számú sértett, 2. számú sértett, 3. számú sértett és 4. számú sértett. Legkésőbb a helyszínre érve közölték velük, hogy nincs munka, ellenben koldulniuk kell. Az elkövetők kihasználták azt a tényt, hogy az áldozatok nem ismerték a német nyelvet, nem rendelkeztek helyismerettel és pénzzel, személyi igazolványukat a terhelt fia elvette szökésük megakadályozása érdekében.

– A sértetteknek a terhelt fiának utasítására az Európai Unió több országa, elsősorban Németország és Ausztria különböző városai közterületein napi rendszerességgel, kb. 10 és 23 óra között koldulnia kellett. A koldulás helyszíneire a terhelt fia vitte őket reggelente gépjárművel, majd esténként visszavitte őket a szállásra, keresményüket minden nap át kellett adni, de volt, hogy WC-re menéskor is az addigi keresményt. A sértettek Németországban egy elhanyagolt, lakatlan épületben kerültek elszállásolásra, ahol sem áram, sem víz, sem fűtés nem volt. Az élelmezésüket – annak érdekében, hogy valóban éhesnek látszanak és a kéregetésre motiválja őket – napközben maguknak kellett kéregetéssel megoldaniuk, este kaptak szendvicset, volt, hogy alkoholt is, melyet volt, hogy napközben is kaptak.

– Az 1. számú sértettnek 2019 őszén azt mondta a terhelt fia még Magyarországon, hogy munkalehetőséget tud számára biztosítani Németországban. Miután 1. számú sértett érdeklődést mutatott a felkínált munkalehetőség iránt, a terhelt fia még aznap elvitte őt autóval Németországba. Ott elvette a sértett telefonját, azzal, hogy erre már nincs szüksége, helyette átadott egy másik mobiltelefont azzal, hogy ezen keresztül fogja tartani vele a kapcsolatot. 1. számú sértett egy hónap után sírva könyörgött, hogy vigyék haza, mert azt önerőből, pénz nélkül nem tudja megoldani, erre azonban terhelt fia nem volt hajlandó. 1. számú sértett a helyzetét kilátástalannak ítélve 2019. október 6-án, miközben a szállásukra vitték, kiugrott az autóból és beszaladt egy üzletbe, ahol segítséget kért. A terhelt fia hiába ment utána, a boltos értesítette a rendőrséget, akik ezt követően segítettek a sértettnek visszajutni Magyarországra.

– A 2. számú sértett ismerte a terheltet még a vádbeli időt megelőzően, fiatalabb korukból. A terhelt fia ezt a bizalmi helyzetet használta ki részben, és a fenti módszerrel Németországba, valamint Ausztriába vitték, így a 2. számú sértettnek 2019 és 2022. április 6. közötti időszakban kellett számukra rendszeresen pénzt kéregetnie.

– A 3. számú sértett szintén fentiek szerint került ki a fenti két országba, ahol pontosan meg nem állapítható időponttól kezdve, de egészen 2022. április 6-ig rendszeresen kellett számukra pénzt kéregetnie.

– A 4. számú sértett egyező módszerrel került ki Németországba és Ausztriába, ahol 2019 márciusa és 2022. április 6. között kellett részükre koldulással pénz keresnie.

– A terhelt tudomással bírt a fia tevékenységéről, azt 2021 augusztusa és 2022 februárja között telefonon is támogatta, be is számoltatta fiát a sértettek általi keresetről, a kizsákmányolásból szerezhető még több pénz érdekében ötletekkel is segítette, így pl., hogy a sértettek a koldulás során hol helyezkedjenek el, hogyan viselkedjenek annak érdekében. A terhelt azonban a sértettek lakhatási körülményeiről, szegényes ellátásáról, nélkülözéseikről nem tudott.

– A terhelt ezen túlmenően a fenti időszakban, fiának a Románia, Németország és Ausztria közötti, a koldulással neki(k) pénzt kereső sértettek közül 2. számú sértettet és 3. számú sértettet 2019. év és 2022 áprilisa között több alkalommal, köztük egyszer 2021 januárjában a saját házában ideiglenesen elszállásolta.

[4] A jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt törvényi okra való hivatkozással.

[5] Az indítványban kifejtett érvei szerint az alapügyben lefolytatott eljárásban nem volt eldönthető, hogy a terhelt elszállásolta-e 3. számú sértetettet, illetve az eljárt bíróságok 2. számú sértett tanúvallomásának „félreértelmezése” folytán állapították meg az elszállásolás tényét, noha ezt semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá.

[6] Vitatta, hogy a terhelt fia „koldultatási” tevékenységében részt vett volna, hangsúlyozva, hogy a tevékenység hasznából a terhelt egyáltalán nem részesedett. Hasonlóképp nem látta igazoltnak, hogy a terhelt a fiával folytatott telefonbeszélgetésekkel bűncselekményt valósított volna meg, illetve, hogy a terhelt tudata átfogta volna, miszerint a beszélgetések során bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget. A BH 2000.89. számon közzétett eseti döntés elvi tételeire való utalással úgy vélekedett, hogy a terhelt magatartása nem járt szándékerősítő hatással a fiára, mert a fia e cselekményeket akkor is véghezvitte volna, ha nem tart kapcsolatot a terhelttel.

[7] Összegző álláspontja szerint az előbbiekre tekintettel az irányadó tényállás alapján nem lehet állást foglalni a terhelt bűnösségének kérdésében, ezért a büntető anyagi jog szabályainak – állított – megsértése miatt a törvénynek megfelelő határozat meghozatala sem lehetséges.

[8] Indítványozta ezért a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és „az eljáró bíróság” új eljárásra utasítását, a megismételt eljárásra előírva 2. számú sértett és 3. számú sértett tanúkénti kihallgatását, valamint „igazságügyi szakpszichológus kirendelését annak vizsgálatára, hogy a vádlott tudata átfogta-e a bűncselekmény elkövetését”.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[10] A Be. 650. § (2) bekezdésében és a 659. § (1) bekezdésében írt szabályokra való utalással törvényben kizártnak ítélte a tanúvallomások értékelését érintő, illetve a tanúvallomások eltérő értékelésére igényt tartó indítványbeli érveket.

[11] Az irányadó tényállás áttekintését követően a másodfokú ítélet indokolásának [102] bekezdésére utalással leszögezte, hogy 1. számú sértett nem volt a terhelt cselekményének sértettje, csak 2. számú sértett, 3. számú sértett és 4. számú sértett. E személyeket pedig a terhelt fia egyfelől megtévesztéssel, másfelől viszont a kiszolgáltatott helyzetüket kihasználva bírt rá a külföldi koldulásra úgy, hogy keresményüket minden nap elvette. Rámutatott, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt tudomással bírt a fia tevékenységéről, és ennek ismeretében adott tanácsokat a koldulással megszerezhető haszon fokozása érdekében, illetve ennek ismeretében szállásolta el 2. számú sértettet és 3. számú sértettet. E tudati ténymegállapítás pedig az irányadó tényállás részeként a felülvizsgálati eljárásban ugyancsak nem támadható.

[12] Nem értett egyet az indítványozó okfejtésével, hogy a terhelt fia akkor is koldultatással foglalkozott volna, ha a terhelttel nem beszélt volna telefonon. A felbujtót ugyanis éppen az határolja el a bűnsegédtől, hogy részesi magatartás hiányában is rászánta volna-e magát az elkövetésre vagy sem. A telefonos iránymutatással pedig a terhelt bátorította fiát az elkövetésben, a bűncselekmény megvalósítására irányuló szándékát erősítette, ezzel bűnsegédi magatartást tanúsítva, míg a 2. számú sértett és 3. számú sértett – szisztematikus koldultatását biztosító – elszállásolása már a Btk. 192. § (3) bekezdés 11. fordulata szerinti önálló tettesi magatartás.

[13] Ezzel együtt a Legfőbb Ügyészség a bűncselekmény jogerős ítéletbeli minősítését pontatlannak vélte.

[14] A terhelt fia által megvalósított tettesi alapcselekményt támogató részesi magatartástól ténylegesen elkülönítendőnek tartotta a terhelt előbbiek szerinti, két sértett elszállásolásában megnyilvánuló tettesi magatartását; következésképpen a két különálló alapeseti bűncselekmény halmazatát a terheltnek az egyes sértettek tekintetében eltérő elkövetői alakzata miatt valóságosnak látta. Törvényi egységet ugyanis csak tettesi magatartás teremt (BH 2015.178., BH 2017.388.). Ugyan a terhelt fiának elmarasztalására külföldön, és csak az 1. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény miatt került sor, de a tettes büntetőjogi felelősségre vonásának elmaradása nem akadálya a részes elmarasztalásának.

[15] Ekként a cselekmény helyes minősítése a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a Btk. 192. § (3) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés d) pontja szerint minősülő emberkereskedelem és kényszermunka bűntette (2. számú sértett és 3. számú sértett sérelmére), valamint a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és az (5) bekezdés d) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett emberkereskedelem és kényszermunka bűntette (4. számú sértett sérelmére). A téves minősítés ugyanakkor a kiszabott büntetés törvényességét nem érinti, az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés tartama és a közügyektől eltiltás törvényes.

[16] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletét hatályában tartsa fenn.

[17] A védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[19] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg.

[20] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége tehát kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg.

[21] Az indítványozó védő a büntető anyagi jog szabályainak a bűnösség megállapítására is kiható megsértése érvrendszerének egyik iránya szerint abban érhető tetten, hogy „az irányadó tényállás nem teszi lehetővé a terhelt bűnösségére és a cselekmény minősítésére levont jogi következtetés felülvizsgálatát”.

[22] Kétségkívül a büntető anyagi jog szabályainak – felülvizsgálati okot is jelentő – sérelmére vezet, ha az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége nem dönthető el [Bfv.III.1.098/2021/12. (BH 2023.31.I.) Bfv.II.131/2020/6. (BH 2021.8.)]. Ugyancsak a büntető anyagi jog szabályait sérti, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján nem lehetséges a megalapozott állásfoglalás a terhelt cselekményének törvényes minősítése, következésképpen a büntetés kiszabása kérdésében (Bfv.II.350/2022/8.).

[23] A bírói ténymegállapításnak a helyes büntető anyagi jogi következtetés levonását is kizáró fogyatékossága ugyanakkor nem abban áll, hogy e ténymegállapítás eltér az indítványozó által szükségesnek vélt ténymegállapítástól. E fogyatékosság megállapításának alapja az irányadó tényállás esetlegesen önellentmondásos jellege, a büntető anyagi jogi állásfoglaláshoz szükséges ténymegállapítás elmulasztása. A rendkívüli jogorvoslat Be. 649. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában írt törvényi okának megvalósulása tehát ez esetben is az irányadó tényállás és a jogerős ítéletben felrótt bűncselekmény törvényi tényállásának egymásra vetítését feltételezi. Az ilyen érvekre alapított felülvizsgálat ezért abban az esetben vezet az érdemi felülvizsgálat lefolytatására, ha a Be. 652. § (1) bekezdésében szabott követelményeknek eleget téve indokát adja, hogy a bírói ténymegállapítás mely fogyatékossága zárja ki a terheltnek felrótt bűncselekmény valamely törvényi tényállási elemének meglétét érintő egyértelmű állásfoglalást.

[24] Az indítvány azonban nem annak bemutatásán alapul, hogy egyes bírói ténymegállapítások a marasztalás alapjaként szolgálhatnak, míg mások annak ellenében szólnak, és nem is azon, hogy egyes ténymegállapítások egymással versengő büntetőjogi minősítést is megalapoznak, avagy, hogy valamely hiányzó ténymegállapítás folytán a cselekmény egyértelmű büntetőjogi értékelése nem végezhető el. Ehelyett a védő a büntető anyagi jogi érvek kifejtését e körben teljesen mellőzve, valójában a 3. számú sértett terhelt általi elszállásolására vonatkozó bírói ténymegállapítás helyességét kérdőjelezte meg, az alapeljárásban indítványozott bizonyítás lefolytatásának mellőzését sérelmezve, a felmerült egyes bizonyítékok tartalmára hivatkozva. Ez pedig nem az irányadó tényállás büntető anyagi jogi következtetések levonására való alkalmatlanságát jelenti, hanem a bizonyítékok bíróság általi mérlegelésének a rendkívüli jogorvoslat lefolytatására irányuló indítvány keretében végbemenő vitatását.

[25] Azaz, a védő a büntető anyagi jog szabályainak megsértése címén e körben a bíróság által megállapított tényállást támadta. Az ítéletben rögzített tények tagadása, az eljárás során felmerült bizonyítékok bíróság általi értékelésének támadása ugyanakkor nem a büntető anyagi jog szabályaira vonatkozó érvelést hordoz. Ellenkezőleg, az eltérő tények megállapítása iránti igényből eredezteti az eltérő jogi következtetés levonásának szükségességét, ami azonban a felülvizsgálati eljárás idézett szabályaival nyílt ellentétben áll. Ekként az indítvány a 3. számú sértett elszállásolásának megtörténtét vitató részében törvényben kizárt.

[26] A Be. 659. § (5) bekezdésében írt felülbírálat során ekként a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a terhelt 2. számú sértett és 3. számú sértett elszállásolásával, illetve e sértettek, valamint 4. számú sértett „koldultatásához” nyújtott, telefonon adott tanácsaival bűncselekményt valósított-e meg, és ha igen, az pontosan miként minősül.

[27] A Be. 650. § (2) bekezdésének és a 659. § (1) bekezdésének idézett szabályaival összhangban a Kúria a jogerős ítéletben foglalt, a felülvizsgálati eljárás során is irányadó tényállás alapján tette jogi értékelés tárgyává az ott szerepeltetett életbeli tényeket.

[28] A jogerős ítélet szerint a terhelt – egyfelől – bűnsegédként kapcsolódott a fia által megvalósított, a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pont 1. és 3. fordulata szerint minősülő tettesi alapcselekményhez, másfelől maga is a Btk. 192. § (3) bekezdésébe ütköző tettesi magatartást fejtett ki, de a cselekmény a súlyosabb megítélésű tettesi alakzatra figyelemmel minősül.

[29] Erre tekintettel a Kúria elsőként azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a terhelt magatartásában valóban egyaránt felismerhetők-e a Btk. 192. § (2) bekezdésében írt emberkereskedelem és kényszermunka bűntettéhez nyújtott bűnsegély ismérvei, valamint a (3) bekezdésben foglalt alakzatának törvényi tényállási elemei.

[30] Általánosságban: a Legfelsőbb Bíróság 3/2011. (X. 14.) Büntető jogegységi határozata szerint a bűnrészes a bűncselekménynek az olyan elkövetője, aki a törvényi tényállás megvalósításában közvetlenül nem vesz részt, ám a tettessel szándékegységben jár el, és a törvényi tényállás megvalósítása nélkül is oksági kapcsolatba hozható a cselekvősége a legalább kísérleti szakban eljutott tettesi cselekménnyel, mégpedig annak befejezettsége (bevégzettsége) előtt. Ebből egyenesen következik, hogy a részes cselekménye a tettesi, társtettesi cselekménnyel szemben alárendelt, mert tettesi bűncselekményt feltételez.

[31] A bűnsegédi (bűnrészesi) magatartás jogi természetéből következően, a (kizárólag) bűnsegédi magatartás felülvizsgálatának – értelemszerűen – nem lehet tárgya, szempontja az adott bűncselekmény törvényi tényállásán belüli magatartás megvalósításának, megvalósulásának elvárása. A részesi felróhatóság feltételezi a tettesi alapcselekmény meglétét, ténybeli adottságát, de amennyiben a tettesi alapcselekmény konkrét alanyra vonatkozóan jogerősen eldöntött, akkor a tettesi elkövetőre vonatkozó res iudicata hatás érvényének fennállása alatt a részesi elkövető felróhatóságának vizsgálata kizárólag az adott bűncselekmény törvényi tényállásán kívüli elkövetői – ekként tehát a részesi – magatartás alapján vizsgálható.

[32] E vizsgálat nem terjedhet ki a törvényi tényálláson belüli magatartás megvalósultságára, illetve nem léphet be a törvényi tényállás körébe. Ez következik egyrészt a tettesi-részesi kapcsolat anyagi jogi, másrészt a felülvizsgálat alanyi jogosultsághoz kötődő felülbírálati terjedelmének eljárási jogi szabályozásából, illetve azok együttállásából, összhangjából [Bfv.III.933/2016/6. (BH 2017.109.II.)].

[33] A jelen ügy sajátos jellemzőjeként ugyanakkor a tettesi alapcselekmény tekintetében büntetőjogi felelősségre vonásra nem került sor. A terhelt fiát a német bíróság az 1. számú sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt marasztalta el, amely cselekményhez a terhelt nem kapcsolódott. Erre tekintettel – a 2. számú sértett, 3. számú sértett és 4. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény tettesével szemben hozott jogerős marasztaló határozat hiányában – a Kúria nem mellőzhette a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző tettesi alapcselekmény teljesülését érintő állásfoglalást.

[34] Az irányadó tényállás alapján a terhelt fia külföldi munkalehetőséget ígérve vette rá a hajléktalan sértetteket a németországi utazásra, ahol azonban legális munkavégzés helyett kéregetniük kellett, az így megszerzett keresményükkel nem rendelkezhettek, azt a terhelt fia részére kellett átadniuk.

[35] Az emberkereskedelem törvényi tényállásának 2020. július 1-jétől hatályos gyökeres átalakítását követően az emberkereskedelem és kényszermunka Btk. 192. § (2) bekezdése szerinti alapesetét az követi el, aki mást rendszeres előny szerzése céljából munkavégzésre, munka jellegű tevékenység végzésére, egyéb szolgáltatásra vagy jogellenes cselekmény folytatására megtévesztéssel vagy – egyebek mellett – a sértett kiszolgáltatott helyzetét kihasználva rábír [Btk. 192. § (2) bek. a) pont], vagy arra erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerít [Btk. 192. § (2) bek. b) pont].

[36] A jogerős ítélet pedig helyesen állapította meg, hogy a tettesi alapcselekményt kifejtő elkövető a külföldi munkavégzés hamis ígéretével alakította ki a felsorolt három sértettben a Németországba történő kiutazás szándékát. Azaz, e hamis képzet keltésével a sértetteket megtévesztette. A megtévesztés célja a sértettek munka jellegű tevékenységre – az elkövető anyagi érdekeit szolgáló kéregetésre, koldulásra – való rábírás volt, amely rábíró magatartás eredménnyel is járt.

[37] Mindemellett az ítélőtábla kifogástalan okfejtéssel, az Európai Parlament és a Tanács 2011. április 5-i, az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011/36/EU irányelv 2. cikk (2) bekezdésének helyes felhívásával, a BH 2020.30. számon közzétett eseti döntés elvi tartalmának ismeretében vont következtetést a sértettek kiszolgáltatott helyzetére, valamint e helyzetük elkövető általi kihasználására. Az eleve hajléktalan életmódot folytató, egzisztenciális biztonságot nélkülöző sértetteket ugyanis Németországba kerülésüket követően nyelv- és helyismeret hiányában, pénz nélkül eleve korlátozott lehetőségekkel bírtak életük, létfenntartásuk megszervezését illetően, amely lehetőségeik a telefonjuk, személyi okmányaik elvételével tovább szűkültek, így nem maradt más elfogadható választásuk, mint elvégezni az elkövető által felkínált munka jellegű tevékenységet: a kéregetést. Azaz, az elkövető megtévesztéssel, és a kiszolgáltatott helyzetüket kihasználva bírta rá a sértetteket a munka jellegű tevékenységnek (a koldulásnak) a kizárólag az elkövető anyagi érdekeit szolgáló rendszeres végzésére.

[38] E cselekmény tehát valóban az emberkereskedelem és kényszermunka bűntettének a Btk. 192. § (2) bekezdés 1. és 3. fordulata szerinti alakzatát valósítja meg.

[39] Ehhez képest a Kúriának azt kellett megítélnie, hogy a terhelt bűnsegélyt nyújtott-e e tettesi alapcselekményhez, amikor „2021 augusztusa és 2022 februárja között azt telefonon is támogatta, be is számoltatta fiát a sértettek általi keresetről, a kizsákmányolásból szerezhető még több pénz érdekében ötletekkel is segítette”.

[40] A Kúria állásfoglalásának tárgya tehát egyfelől az, hogy a terhelt magatartása előmozdította-e a tettesi alapcselekmény megvalósulását, másfelől, hogy a terhelt bűnös tudattartalma fennállt-e, avagy hiányzott.

[41] A bűnsegély a törvény szerint a bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítséget jelent [Btk. 14. § (2) bek.]. Az indítványozó álláspontjával szemben valamely magatartás nem annak függvényében tekintendő a tettesi alapcselekményhez nyújtott segítségnek, hogy a terhelt telefonon nyújtott ötletei hiányában is folytatta volna-e a sértettek koldultatását, avagy sem. Ezzel szemben – éppen az indítványban írtak szerint – a terhelt tanácsokkal látta a fiát, amely tanácsok arra vonatkoztak, hogy a sértettek tevékenységét miként lehetne a jövedelemszerzés fokozása céljából hatékonyabban szervezni. A folyamatosan ismétlődő részcselekményekből összetevődő bűncselekmény hatékonyabb folytatását célzó szervező, tanácsadó tevékenység pedig nem kétségesen a tettesi alapcselekményt előmozdító jellegű magatartásként, azaz: az elkövetéshez nyújtott segítségként esik értékelés alá.

[42] A további eldöntendő kérdés a részesi magatartás tudattartalma.

[43] Kétségtelen, hogy bűnösség nélkül – ún. alanyi okozatosság nélkül – nincs tényállásszerűség, nincs felróhatóság, és ez megkívánt a részesi elkövetés esetében is. Másrészt e körben – visszautalva a korábbiakra is – nem a törvényi tényálláson belüli magatartás, hanem az ilyenhez kötődő magatartás kifejtése, és annak tudata a kérdés. A részesi tudat tartalma önálló, önmagában vett bűnösségvizsgálat tárgya, e szempontból a járulékosság közömbös (amint a részesi és tettesi magatartás megítélése akár el is válhat a Btk. 2. § szempontjából); a részesi tudat tartalma pedig nem a törvényi tényálláson belüli magatartáshoz feltétlen szükségesség, hanem az ilyen magatartás bárminemű előmozdítása, (egyidejű) könnyítése, azaz a segítés.

[44] Kétségtelen, hogy a tudattartalom vizsgálata perdöntő. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (például az elkövetési magatartás vagy az eredmény) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (vagy az eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki) tényből következtetéssel ragadható meg; és mint ilyen ténykérdés [BH 2021.246. I. (Bfv.III.390/2020/12.)]. A szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, és a bűnösségre vont következtetés viszont már jogi értékelés, ami ekként jogkérdés (Bfv.II.148/2021/11. [96]–[101]).

[45] A felülvizsgálati eljárásban rögzült tényállás így nemcsak a külvilágban megvalósult eseményeket, hanem belső történéseket, a terhelt tudatára vonatkozó ténymegállapításokat, tudati tényeket is tartalmazhat. Az a körülmény, hogy a terhelt tudattartalma mire terjedt ki, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével, illetve az azokból levont ténybeli következtetés alapján állapítható meg, ekként az ilyen következtetés is ténybeli, nem pedig jogi, és mint ilyen, a felülvizsgálatban nem támadható (Bfv.II.568/2021/11. [68]). A tényállás részévé tett tudati tények kizárólag akkor válnak vitathatóvá, amennyiben a szűkebb értelemben vett tényállásba tartozó külső, a külvilágban megjelenő tények, életbeli jelenségek e tudati tényekkel nem állnak összhangban (Bfv.II.1.256/2015/5. (BH 2018.232.) [38]).

[46] Az irányadó tényállás pedig ilyen, a felülvizsgálatban érinthetetlen tudati tényként rögzíti, hogy a terhelt nem csupán tudomással bírt fiának a sértetteket „koldultató” tevékenységéről, de ennek ismeretében, éppen a megszerezhető bevétel maximalizálása érdekében adott ötleteket a cselekmény mikénti végrehajtására. Ekként a terhelt tudomással bírt róla, hogy a fia – legalább – az ítéleti tényállásban megnevezett három sértettet kihasználva (kizsákmányolva) külföldön kéregetésre bírja rá, a koldulás révén megszerzett pénzösszeggel maga gazdagodva. Azaz, tudata az emberkereskedelem és kényszermunka bűntettének vizsgált alapesetében írt valamennyi törvényi tényállási elemét átfogta. A tettesi alapcselekményt megvalósító életbeli tények ismerete mellett az annak végrehajtásához szolgáltatott terhelti tanácsok ténye pedig a tettesi magatartáshoz fűződő akarati-érzelmi viszonyulás megítéléséhez is alapul szolgálnak. Az ötlet, a tanács fogalmilag a bűncselekmény hatékony, eredményes végrehajtásának biztosítását célozza, így a tanácsadás – értelemszerűen – a bűncselekmény előmozdításának kívánását jelenti, amely a terhelt egyenes szándékának fennállására enged következtetni.

[47] A Btk. 192. § (3) bekezdésébe ütköző emberkereskedelem és kényszermunka bűntettét az követi el, aki mást a (2) bekezdésben meghatározott cselekmény megvalósítása érdekében toboroz, átad, átvesz, elad, megvásárolt, elcserél, ellenszolgáltatásként átad vagy átvesz, másnak megszerez, szállít, elszállásol, elrejt.

[48] Az irányadó tényállásban szerepeltetett életbeli tények fényében nem kétséges, hogy a terhelt 2. számú sértettet és 3. számú sértettet elszállásolta, mégpedig – a már írtak szerint – a sérelmükre végrehajtott, a Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző tettesi alapcselekmény ismeretében, amely valóban kimeríteni látszik a Btk. 192. § (3) bekezdésében írt bűncselekmény tényállási elemeit.

[49] Mindezek alapján a jogerős ítélet a terhelt cselekményét az emberkereskedelem bűntettének a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pont első és harmadik fordulata és a (3) bekezdése szerinti minősítését is indokoltnak tartotta, az elkövetői alakzat meghatározását egységesen a (3) bekezdés szerinti tettesi cselekményhez igazítva. A több sértett sérelmére történt elkövetés okán az ítélőtábla álláspontja szerint a Btk. 192. § (5) bekezdés d) pontjában írt minősítő körülmény felrovása is indokolt, amelynek folytán a cselekmény – törvényi egységet képezve – egy rendbeli bűncselekményt valósít meg. Az ítélőtábla e jogi következtetése során abból indult ki, hogy a Btk. 192. § (3) bekezdésében írt elkövetési magatartásokat a törvényalkotó a (2) bekezdésben írt elkövetési magatartáshoz társuló „általános” jellegű bűnsegédi magatartások közül emelte ki, azokat külön is büntetendőnek nyilvánítva. Meglátása szerint észszerűen nem lehetett e szabályozás célja, hogy a körülírt elkövetői magatartást szétválasztva, annak bizonyos sértettekre vonatkozó részében a (2) bekezdéshez nyújtott bűnsegélyt, míg más sértettek esetében ezzel valóságos anyagi halmazatot alkotva a (3) bekezdés szerinti tettesi elkövetést állapítson meg a bíróság, és mindkettőhöz a tényállás szerinti minősítő körülményeket külön-külön fűzze (másodfokú ítélet [88] bekezdés).

[50] Ezzel szemben a Legfőbb Ügyészség okfejtése szerint törvényi egységet csak törvényi tényálláson belüli magatartás, tehát tettesi cselekmény teremt. Mivel pedig a terhelt 2. számú sértett és 3. számú sértett sérelmére a Btk. 192. § (3) bekezdésébe ütköző tettesi magatartást tanúsított, míg a 4. számú sértett sérelmére – a „koldultatásához” nyújtott tanácsokkal – bűnsegédként társult a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző tettesi alapcselekményhez, ezért cselekménye helyesen (2. számú sértett és 3. számú sértett sérelmére) a Btk. 192. § (3) bekezdésébe ütköző, és az (5) bekezdés d) pontja szerint minősülő emberkereskedelem és kényszermunka bűntetteként, valamint (4. számú sértett sérelmére) további, a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és az (5) bekezdés d) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett emberkereskedelem és kényszermunka bűntetteként minősül.

[51] A Kúria azonban az ítélőtábla és a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjával sem értett egyet.

[52] Ehhez képest a Btk. 192. § (2) bekezdésében és (3) bekezdésében írt elkövetési magatartások párhuzamos megvalósulása mellett a helyes minősítés kulcsa annak felismerésében rejlik, hogy a Btk. 192. § (3) bekezdése valójában a (2) bekezdésben írt elkövetési magatartások tanúsítását időben megelőző előkészületi jellegű cselekményeket rendel büntetni.

[53] A törvény ugyanis fogalmilag előkészületi jellegű cselekményeket is befejezett bűncselekménynek nyilváníthat. Ilyen, ún. sui generis bűncselekmény pl. a hamis tanúzásra felhívás vétsége (Btk. 276. §) vagy a kiskorú veszélyeztetésének a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy bűncselekmény elkövetésére rábírni törekvéssel megvalósított alakzata [Btk. 208. § (2) bek. a) pont] is, a kerítés bűntettének a Btk. 200. § (6) bekezdése szerinti alakzata vagy a bűnszervezetben részvétel [Btk. 321. § (1) bek.] elkövetési magatartásai közül a bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésére történő felhívás, ajánlkozás, vállalkozás, a közös elkövetésben megállapodás vagy az elkövetés elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása.

[54] Ugyanebbe a körbe tartozik a Btk. 192. § (3) bekezdésében írt emberkereskedelem és kényszermunka bűntette is, amely a (2) bekezdésben írt elkövetési magatartást (a rábírást) időben megelőző, a sértett rábírásának végrehajtását lehetővé tevő vagy azt könnyítő magatartásokat sorol fel. A (3) bekezdésben meghatározott magatartásoknak a (2) bekezdés szerinti tettesi alapcselekményhez való e viszonyulását fejezi ki a törvény által megkívánt célzat is [„a (2) bekezdésben meghatározott cselekmény megvalósítása érdekében”]. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a jogszabályok céljának értelmezéséhez irányt szabó törvényi indokolás ugyancsak egyértelmű, amennyiben a (3) bekezdésben szabályozott elkövetési magatartásokat maga is előkészületi jellegűként értelmezi.

[55] Az Alaptörvény 28. cikke szerint továbbá a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az ítélőtábla értelmezése mentén azonban a racionalitás nehezen érhető tetten a törvényi szabályozásban. Teljességgel értelmetlen jogalkotói megoldás lenne ugyanis a (3) bekezdésben „kiemelni” a (2) bekezdés alapján egyébként is büntetendő egyes bűnsegédi jellegű magatartásokat a (2) bekezdésben írtakkal azonos büntetési tételű tettesi cselekményként. Ehhez képest a (3) bekezdésben írt törvényi szabályozásnak éppen az adja meg a racionális indokát, hogy a büntetőjogi védelmet kiterjesztve az a (2) bekezdés keretei közé nem illeszkedő további (előkészületi jellegű) magatartásokat is büntetendőnek nyilvánít.

[56] Valamely bűncselekmény előkészületének megállapítására ugyanakkor kizárólag addig van lehetőség, ameddig a tettes az előkészített bűncselekmény elkövetési magatartásának megkezdésével azt kísérleti szakba nem juttatja. Ez értelemszerűen irányadó az előkészületi jellegű magatartásokat önállóan is büntetni rendelő sui generis bűncselekmények esetében is. Ha az elkövető a tettesi alapcselekmény kísérleti szakba juttatását követően biztosítja a bűncselekmény befejezetté (bevégzetté) válását könnyítő feltételeket, az már nem előkészület (és nem is sui generis bűncselekmény), hanem a tettesi alapcselekményhez nyújtott bűnsegély. Következésképpen: ha az elkövető a Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző tettesi alapcselekmény (más által történő) kifejtésének megkezdését követően tanúsítja a Btk. 192. § (3) bekezdésében írt elkövetési magatartásokat, cselekménye a Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző emberkereskedelem és kényszermunka bűntettének végrehajtásához nyújtott bűnsegélyként szorul értékelésre.

[57] Az irányadó tényállásból kitűnően pedig a terhelt nem abból a célból szállásolta el 2. számú sértettet és 3. számú sértettet, hogy az elszállásolt sértettekkel szemben a tettesi alapcselekményt kifejtő elkövető a későbbiekben munka jellegű tevékenységre (koldulásra) rábíró magatartást tanúsítson. Ezzel szemben az elkövető a – folyamatos – rábíró magatartásának kifejtését már a terhelt általi elszállásolás tanúsítását megelőzően megkezdte, és a jogerős ítéleti tényállásban írt, fentebb már elemzett tudati tények alapulvételével a terhelt a sértettek elszállásolását a tettesi alapcselekmény ismeretében végezte.

[58] E tények tükrében nem kétséges, hogy az elszállásolás a tettesi alapcselekmény kifejtését segítette, mert a sértetteknek az elkövető érdekében és javára végzett munka jellegű tevékenysége (koldulása) során szükségessé vált utaztatásuk végrehajtásához járult hozzá, mégpedig a sértettek feletti kontroll fenntartásának lehetőségét nyújtó szállás megszervezésével.

[59] A terheltnek a tettesi magatartáshoz társuló szándéka ez esetben is fennáll, a tettesnek nyújtott tanácsokban felismerhető egyenes szándékra vont következtetés során kifejtett érvek a terheltnek a sértettek elszállásolásában megnyilvánuló cselekményét érintően is értelemszerűen irányadók.

[60] Másként szólva, hogy a terheltnek az emberkereskedelem és kényszermunka bűntettének a Btk. 192. § (3) bekezdésében írt alakzata nem róható fel, mert – látszólag – ennek keretei közé illeszkedő, 2. számú sértett és 3. számú sértett elszállásolásában megnyilvánuló magatartását nem a Btk. 192. § (2) bekezdésében írt tettesi alapcselekmény elkövetésének megkezdését megelőzően, hanem már a bűncselekmény befejezetté válását követően, a folyamatos elkövetés során tanúsította. Ez pedig már a Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző emberkereskedelem és kényszermunka bűntettéhez társuló bűnsegélyként szorul értékelésre.

[61] A terhelt tehát a tettesi alapcselekményhez nyújtott bűnsegélyt – egyrészről – azzal a magatartásával, hogy a három sértett sérelmére megvalósított bűncselekmény hatékonyabb, az elkövető vagyoni érdekeinek kiteljesítését célzó végrehajtását ötletekkel, tanácsokkal segítette, másrészről a 2. számú sértett és 3. számú sértett sérelmére végrehajtott cselekmény elkövetéséhez a sértettek elszállásolásával is hozzájárult.

[62] A bűncselekmény tettese a három sértett munka jellegű tevékenység végzésére rábírásával háromszor valósította meg a bűncselekmény teljes törvényi tényállását, ugyanakkor a törvényalkotó a több rendbeli cselekményt törvényi egységbe olvasztva, minősített esetként szabályozta a több ember sérelmére elkövetést [Btk. 192. § (5) bek. d) pont].

[63] Amiként a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt rá, törvényi egységet kizárólag tettesi magatartás hoz létre, így a részesi magatartások csak akkor alkotnak törvényi egységet, ha azonos tettes cselekményeihez kapcsolódnak. Ez a feltétel pedig a jelen esetben is teljesül, mert az irányadó tényállás alapján a terhelt valamennyi sértett sérelmére elkövetett cselekményhez társuló valamennyi bűnsegédi magatartása azonos tettes által véghezvitt tettesi alapcselekmény végrehajtását segítette elő.

[64] A terhelt által elkövetett bűncselekmény ezért egységesen bűnsegédként elkövetett emberkereskedelem és kényszermunka bűntetteként [Btk. 192. § (2) bek. a) pont, (5) bek. d) pont] minősül.

[65] Ekként az alapügyben eljárt bíróságok a fentebb írtak szerint a büntető anyagi jog szabályainak megszegésével, törvénysértően minősítették a terhelt irányadó tényállásban írt magatartását.

[66] A törvénysértő minősítés a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjának első fordulatában írt felülvizsgálati ok beálltának csupán szükséges, de nem elégséges feltétele. A felülvizsgálat szóban forgó oka nem teljesül, ha a törvénysértő minősítés nem párosul törvénysértő büntetés kiszabásával.

[67] A hatályos eljárási törvény szerint felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkereten belül marad. Mivel a büntetési tételhatárok között a büntetést annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához, a belső arányossághoz igazodva kell kiszabni, ezért a törvénysértő minősítés érintheti a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának (BH 2011.97.I.). A Be. szerinti szabályozás helyes értelme szerint ekként törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli [Bfv.III.77/2017/23. (BH 2017.359.)].

[68] A jogerős ítéletben megállapított bűncselekmény és a helyes minősítés szerinti bűncselekmény büntetési tétele ugyanakkor azonos: öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. A helyes minősítésnek megfelelő bűncselekmény miatt pedig a jogerős ítéletben írt, azonos büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatt kiszabott büntetés – értelemszerűen – nem tekinthető aránytalannak, törvénysértően súlyosnak. Törvénysértően súlyos büntetés hiányában azonban a jogerő áttörésének feltétele sem állt be.

[69] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.