BÜ BH 2026/25

[1] A törvényszék a perújítással érintett alapeljárásban – az ítélőtábla 1/I. számú ügydöntő határozatával jogerőre emelkedett – 1. számú ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) bek. a) pont és (5) bek. a) pont], valamint 18 rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (a korábbi Btk. 276. §). Ezért őt halmazati büntetésül mint bűnszervezetben elkövetőt 6 év fegyházbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra, valamint 7 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte, továbbá 379 056 500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Megállapította, hogy az I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett még a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A jogerős ítélet ellen az I. r. vádlott védője a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozva az ítélőtáblán terjesztett elő perújítási indítványt, amely alapján az ítélőtábla határozatával perújítási nyomozást rendelt el.

[3] A perújítási nyomozás során beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján az ítélőtábla a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztő rendelkezés vonatkozásában véglegessé vált végzésével I. r. vádlottat érintően perújítást rendelt el, egyúttal a jogerősen kiszabott 6 év fegyház fokozatú szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette.

[4] A megismételt eljárásban a törvényszék a perújítást az azzal érintett körben alaposnak találta és a 2. számú ítéletével I. r. vádlott vonatkozásában a törvényszék 1. számú és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1/I. számú ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az I. r. vádlottat a terhére megállapított társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek. a) pont és (5) bek. a) pont], valamint 18 rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (a korábbi Btk. 276. §) miatt halmazati büntetésül mint bűnszervezetben elkövetőt 3 év 10 hónap fegyházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyebekben az ítélet további rendelkezéseit hatályában fenntartotta.

[5] A perújítás tárgyában hozott elsőfokú ítéletet az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2/I. számú határozatával a – Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértés okából hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az ítélőtábla 2/1. számú végzése a Kúria határozatával vált véglegessé. A Kúria határozatának indokolásában rögzítette, hogy

„Megjegyzésre érdemes továbbá: az elsőfokú bíróság azzal is vétett az eljárási szabályok ellen, hogy ítéletében I. r. terhelt tekintetében kizárólag az alapügyben hozott jogerős ítélet büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését helyezte hatályon kívül. Az eljárási törvény ugyanis nem nyújt lehetőséget arra, hogy egy terhelt bűnösségének kimondását az egyik ítélet tartalmazza, a jogkövetkezmény alkalmazására viszont más ítéletben kerüljön sor. Törvénysértő ezért, ha az eljárt bíróság a perújítást alaposnak találva a támadott határozat egy adott részét helyezi hatályon kívül, míg a támadott határozat más részét, egyéb rendelkezéseit „nem érintettnek” kívánta tekinteni [Bfv.II.635/2016/5. (BH 2017.10.)].” (Kúria Hkf.II.982/2023/6. számú végzés [28]–[29]). Egyben megállapította, hogy a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatában írt, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) rendelkezésein alapuló jogértelmezés a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) rendelkezéseinek tartalmi azonossága mellett továbbra is irányadó (Bfv.II.679/2023/13. [29]). Így a Be. 647. § (1) bekezdésében írt szabályoknak az ettől eltérő, téves alkalmazása „a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést kiváltó eljárási szabálysértés megállapítására is alkalmas lehet (Bfv.II.679/2023/13. [43]).” (Kúria Hkf.II.982/2023/6. számú végzés [32]).

[6] A hatályon kívül helyezést követően lefolytatott megismételt eljárásban a törvényszék a 3. számú ítéletével az I. r. vádlott vonatkozásában a törvényszék 1 számú és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [korábbi Btk. 310. § (1) bek. a) pont, (5) bek. a) pont] és 18 rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §). Ezért őt halmazati büntetésül, mint bűnszervezetben elkövetőt 3 év 10 hónap szabadságvesztésre és 4 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra, valamint 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá vele szemben 379 056 500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. Megállapította, hogy az I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Beszámítani rendelte az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe. A felmerült bűnügyi költségből kötelezte az I. r. vádlottat 178 644 forint megfizetésére, míg a fennmaradó 220 895 forint bűnügyi költség tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli.

[7] A törvényszék ítélete ellen az ügyészség által az I. r. vádlott terhére, a büntetés súlyosítása iránt, míg az I. r. vádlott a büntetés enyhítése, enyhébb végrehajtási fokozat megállapítása és a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés mellőzése céljából, továbbá a védő megalapozatlanság és eljárási szabálysértés okából hatályon kívül helyezés érdekében bejelentett fellebbezések alapján eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 3/1. számú végzésével – a fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést megváltoztató átiratában foglaltakkal azonos okból – a törvényszék 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A határozat indokolása szerint az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozatát a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt eljárási szabálysértéssel hozta meg, mivel a megismételt perújítási eljárásban meghozott elsőfokú ítélet indokolása nem tartalmazza valamennyi – a rendelkező rész alapjául szolgáló – cselekmény történeti tényállását. Azaz az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában nem került rögzítésre az I. r. vádlott terhére megállapított társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének és a 18 rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének megállapítását megalapozó történeti tényállás. Így – a hiányzó tényállások folytán – az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[8] Az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésével szemben az I. r. vádlott jelentett be fellebbezést. Fellebbezésében azt sérelmezte, hogy az ítélőtábla nem rendelkezett arról, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság másik tanácsa járjon el annak ellenére, hogy a perújításban hozott ítéletet már második alkalommal helyezik hatályon kívül, ezzel pedig a tisztességes eljáráshoz való joga sérült. Emellett azt is kifogásolta, hogy az alapügyben hozott ítélet alapján a vagyonelkobzás vonatkozásában egyszerűsített felülvizsgálat van folyamatban annak ellenére, hogy állítása szerint a perújítással érintett ügyben jelenleg nincs jogerős ítélet. Így a vagyonelkobzással kapcsolatos egyszerűsített felülvizsgálat törvénysértő, azonban az ítélőtábla ezzel kapcsolatosan sem adott iránymutatást a megismételt eljárásra.

[9] Az I. r. vádlott előadta továbbá, hogy sérült az Alaptörvény XXIV. cikkében meghatározott azon joga, hogy az ügyét észszerű határidőn belül intézzék el. Mindezekre figyelemmel azt indítványozta, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül az ítélőtábla hatályon kívül helyezésről rendelkező 3. számú végzését és utasítsa a másodfokon eljáró bíróságot arra, hogy – az általa sérelmezettek szerint – teljes körű útmutatást adjon a megismételt eljárásra vonatkozóan az elsőfokú bíróságoknak.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratával az I. r. vádlott fellebbezését alaptalannak tartotta és indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3/1. számú végzését hagyja helyben azzal, hogy az indokolását annyiban egészítse ki, hogy a hatályon kívül helyezést az elsőfokú bíróság ítéletének a Be. 592. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból fennálló teljes megalapozatlansága is indokolja, és erre tekintettel a hatályon kívül helyezésnek a Be. 610. §-a alapján is helye van. A Legfőbb Ügyészség e körben arra is hivatkozott, hogy ennek megállapítása esetén a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontja alapján megismételt eljárásból kizárt az ügyben korábban eljárt bíró.

[11] Érdemében a Legfőbb Ügyészség az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglalt indokokkal egyetértett. Álláspontja alátámasztására felhívta a Kúria BH 2021.193. számon közzétett döntését, mely szerint a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés valósul meg abban az esetben, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis a rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik, mivel a bíróság ítéletének indokolása a hiányzó tényállás folytán a rendelkező résszel ellentétes. Jelen ügyben a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság a perújítás alapossága okán a perújítással érintett alapügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezéséről rendelkezett és ezt követően az I. r. vádlott bűnösségének megállapításáról, vele szemben büntetés kiszabásáról, valamint az egyéb járulékos kérdésekről hozott ítéletet, azonban az ügydöntő határozat indokolásában elmulasztott ítéleti tényállást megállapítani. A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a perújítás elrendelése az I. r. vádlott vonatkozásában csak az alapügyben hozott jogerős ítélet büntetés kiszabásával kapcsolatos rendelkezését érintette, azonban a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a korábbi jogerős ítélet hatályon kívül helyezése okán szükségképpen új ítéletet hozott. A perújítási eljárásban meghozott ítélet indokolásában az elsőfokú bíróságnak rögzíteni kellett volna az alapügyben hozott jogerős ítéletben megállapított ítéleti tényállást, az e tényállás megállapításához vezető bizonyíték értékelést, valamint a jogi minősítés megállapításának és a büntetés kiszabásának az alapját képező teljes jogi indokolást, azonban ez nem történt meg. A megismételt eljárásban eljáró elsőfokú bíróság ítélete kizárólag a perújítás elrendelését megalapozó ok által meghatározott körben tartalmaz indokolást.

[12] Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség helytállónak tartotta az ítélőtábla döntését a Be. 618. § (1) bekezdés f) pontjában megállapított hatályon kívül helyezési ok fennállása tekintetében.

[13] Az I. r. vádlott fellebbezése alaptalan; a Legfőbb Ügyészségnek a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt hatályon kívül helyezési ok tekintetében kifejtett álláspontja helytálló, míg az elsőfokú ítélet teljes megalapozatlanságára történő hivatkozása nem helytálló.

[14] Minden felülbírálat a jogorvoslat tárgyához, rendeltetéséhez igazodik. A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másod- vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése és az ehhez vezető eljárása. A hatályon kívül helyező végzés elleni jogorvoslat elbírálása során kizárólag a támadott határozat törvényessége vizsgálható, azaz, hogy az törvényes-e. A hatályon kívül helyező rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését eredményezi. Ehhez képest a fellebbezéssel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy a felülbírált érdemi döntés helytálló-e, hanem az, hogy miért nem lehetett a fellebbviteli eljárásban érdemi döntést hozni, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolytatott fellebbviteli eljárás. Összefoglalva, az érdemi döntés felülbírálata esetén a vizsgálat tárgya a felülbírált döntés és annak ténybeli alapja közötti viszony, a hatályon kívül helyező rendelkezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező határozat elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról és ebből következően a hatályon kívül helyezésről a másod- vagy a harmadfokú bíróság helytállóan rendelkezett-e. Mindebből eredően a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, és nem irat-, hanem túlnyomó részt határozatvizsgálat. A fellebbezés elbírálása során az eldöntendő kérdés tehát az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának esetén annak feltételei fennálltak-e. Az ezeken túlterjeszkedő felülbírálat már az ügy érdemi elbírálására is kiterjedne, és ebben az esetben a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság a másod-, illetve a harmadfokú bíróság jogkörét törvénysértően elvonná.

[15] Az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzésben a hatályon kívül helyező rendelkezés okaként a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontját jelölte meg.

[16] A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezésre kizárólag a Be. 627. §-ában nevesített hatályon kívül helyezési okok esetében nyílik törvényes lehetőség. E jogszabályhely (1) bekezdés a) pontja szerint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor.

[17] Az ítélőtábla a végzése indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet elleni ügyészi fellebbezés tartalmát módosítva a fellebbviteli főügyészség a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt (ítélőtábla 3/1. számú végzés [9]–[10]). A másodfokú bíróság ugyanezen hatályon kívül helyezési ok alapján hozta meg a kasszatórius döntését. Erre figyelemmel a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezésre az ügyészség a Be. 627. § (4) bekezdése értelmében nem volt jogosult. Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3/1.számú végzése ellen kizárólag az I. r. vádlott jelentett be fellebbezést, melyben a hatályon kívül helyezés okát nem kifogásolta. Az indítványában a megismételt eljárás vonatkozásában az új bírói tanács kijelölését nem a perújítás során hozott elsőfokú ítélet megalapozatlanságára, hanem arra alapította, hogy az ügyben eljáró bíróság nem kellő körültekintéssel látta el a feladatát és az ügyben már második alkalommal kellett hatályon kívül helyezni a perújításban hozott ítéletet. Emellett az ügyben eljáró bíró eljárását azon okból kifogásolta, hogy a perújítási tárgyaláson állítása szerint a bíró megjegyezte, hogy reméli, ha újra hatályon kívül helyezik az ügyet, nem ő tárgyalja. A Kúria megállapította, hogy ilyen tartalmú megjegyzést a jegyzőkönyv nem tartalmaz.

[18] Mindezek alapján az I. r. vádlott fellebbezése joghatályos.

[19] Ha a hatályon kívül helyező végzés oka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor a fellebbviteli eljárásban az vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valóban megállapítható-e.

[20] Ezen túlmenően a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróságnak a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának a vizsgálatát is el kell végeznie [Be. 627. § (2) bek., 626. §, 618. § (2) bek. b) pont]. Ennek során a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem vétett feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértést a hatályon kívül helyező végzés meghozatala során.

[21] A Legfőbb Ügyészség átiratában – a hatályon kívül helyező végzés helybenhagyása mellett – azt is indítványozta, hogy a hatályon kívül helyezés okaként a Kúria az elsőfokú ítélet teljes megalapozatlanságát [Be. 592. § (1) bek. a) pont] és ebből eredően a Be. 610. §-ában meghatározott hatályon kívül helyezési okot is állapítsa meg.

[22] Az ítélőtábla a hatályon kívül helyezés okaként a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanságot nem állapította meg, így annak kérdésében a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása során a Kúria sem foglalhat állást, mivel a fellebbviteli bíróság a hatályon kívül helyező rendelkezés törvényességét köteles vizsgálni.

[23] A Kúria ezen túlmenően rögzíti, hogy a megismételt perújítási eljárásban első fokon eljáró bíróság az általa lefolytatott bizonyítást követően, az ennek során megállapított tényekre figyelemmel nem állapított meg az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozatban rögzített történeti tényállástól eltérő történeti tényállást. A megalapozottság vizsgálata ugyanakkor azon alapul, hogy a tényállást az érintett bíróság az általa lefolytatott bizonyítás eredményeként a bizonyítékok értékelése és mérlegelése alapján határozta meg. Abban az esetben, ha a bíróság a büntetőjogi felelősség alapjául szolgáló ítéleti tényállást nem maga állapítja meg, hanem azt átveszi egy korábban meghozott jogerős ügydöntő határozatból, akkor a megalapozottság vizsgálata fogalmilag kizárt.

[24] A perújítási eljárásban a Be. 646. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bizonyítás terjedelmét – a 637. § (1) bekezdés g) pontjában meghatározott ok kivételével − kizárólag az a perújítási ok határozza meg, amely miatt a perújítást elrendelték. Jelen eljárásban ez a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja volt arra tekintettel, hogy I. r. terhelt személyi körülményei körében az egészségi állapotára vonatkozóan fennálló betegségét az alapügyben meghozott jogerős ítéletben nem rögzítették. „Egészségi állapotának, betegségeinek értékelésére tényszerűen tehát nem került sor a büntetés kiszabása során.” A perújítási nyomozás során beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján pedig „olyan új bizonyíték merült fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni. Mindebből kifolyólag a bíróság a perújítás elrendeléséről rendelkezett.”

[25] Mindezek alapján jelen ügyben a perújítási eljárásban a bizonyítás kizárólag a vádlott személyi körülményeire, egészségi állapotának tisztázására terjedhetett ki.

[26] A Be. 647. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a bíróság megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet vagy eljárás megszüntető végzést, illetve annak a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi és a törvénynek megfelelő határozatot hoz. Ezzel egyezően rendelkezett a korábbi Be. 415. § (1) bekezdése is, miszerint a perújítás elrendelését követően a bíróság a tárgyalás eredményétől függően az alaptalan perújítást elutasítja, alapos perújítás esetén pedig az alapügyben hozott ítéletet vagy az ítéletnek a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi, és új ítéletet hoz.

[27] A Kúria korábbi Be. hatálya alatt meghozott Bfv.II.635/2016/5. számú – és BH 2017.10. számon megjelentetett – határozata szerint a törvényi szabályozás nem nyújt arra lehetőséget, hogy egy vádlott bűnösségének kimondását az egyik ítélet tartalmazza, míg a jogkövetkezmény(ek) alkalmazására más ítéletben kerüljön sor. Ezért megállapította a törvénysértést abban az esetben, amikor a kerületi bíróság a perújítást alaposnak találva a támadott határozat egy részét helyezte hatályon kívül és ehelyett hozott új rendelkezést, míg a megtámadott határozat más részét, egyéb rendelkezéseit „nem érintettnek” tekintette.

[28] A Be. 647. §-ához fűzött jogalkotói indokolás szerint a perújítás lefolytatása alapján hozható döntésekre a törvény lényegében a Be. 415. § szabályait tartja fenn: ha a perújítás alapos, az alapügyben hozott ügydöntő határozatot vagy annak részét a bíróság hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz. Ebből okszerűen következik, hogy a Bfv.II.635/2016/5. számon közzétett döntés a jelenlegi törvényi szabályozás alapján is irányadó, és a perújítással megtámadott rész alatt a kizárólag az érintett vádlottra vonatkozó ítéleti rendelkezések összességét kell érteni, függetlenül attól, hogy a perújítás elrendelésére kizárólag az alapügyben az ő vonatkozásában megállapított tények, jogkövetkezmények egyrésze tekintetében került sor.

[29] A perújítás mint rendkívüli jogorvoslat a jogerő utáni ténybeli javítás lehetőségét jeleníti meg, a perújítási eljárásban a perújítási ok által meghatározott körben lefolytatott bizonyítás eredményeként kerülhet sor a perújítással támadott ítéletben megállapított tény(ek)től eltérő tény(ek) megállapítására. Így a perújítás alapossága esetén sem kerül sor arra, hogy a perújítási eljárást lefolytató bíróság olyan tényt is az általa lefolytatott bizonyítás alapján állapítson meg, amelyet a perújítás elrendelése nem érintett.

[30] Másként megfogalmazva, eredményes perújítás esetén mindazon tények, amelyeket a perújítás elrendelése nem érintett – azaz nem a perújítási eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeként kerültek megállapításra – továbbra is az alapügyben rögzített tartalommal egyezően válnak a perújítási eljárásban meghozott ítélet részéve. Ez irányadó a perújítással nem érintett jogkövetkeztetésekre, jogkövetkezményekre és az indokolásra is.

[31] Így amennyiben a perújítási eljárás – a megengedhetőség tárgyában hozott döntés alapján – nem érintheti az alapügyben meghozott ítélet történeti tényállását, úgy a perújítás alapossága esetén a perújítással nem érintett történeti tényállás megváltoztatására nincs törvényes lehetőség.

[32] Ugyanakkor, ha az érintett vádlottra teljeskörűen hatályon kívül helyezésre kerül az alapügyben hozott ítélet, úgy a perújítás során hozott határozatnak szükségképpen tartalmaznia kell az érintett vádlottra vonatkozó valamennyi ítéleti rendelkezést, az azok alapjául szolgáló tényállást, és a rendelkező részben foglaltakat alátámasztó teljes indokolást, ideértve a perújítással nem érintett tények esetében a megállapított tényekre vonatkozó ténybeli indokolást is. Ennek hiányában ugyanis a perújítási eljárásban meghozott ítélet rendelkező része és az azt megalapozó tények, jogkövetkeztetések és ezekre vonatkozó indokolás nem áll összhangban.

[33] Az elsőfokú ügydöntő határozat indokolásának tartalmi elemeit a Be. 561. §-a határozza meg. E jogszabályhely (3) bekezdés b), c) és d) pontja szerint az indokolás részét képezik a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tények, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatok közül azok, amelyek a határozat meghozatalakor jelentőséggel bírtak, a bíróság által megállapított tényállás, és azoknak a bizonyítékoknak a megjelölése, amelyekre a bíróság a döntését alapozta, valamint annak rövid indokolása, hogy a bíróság a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért fogadott el, vagy miért nem fogadott el. Emellett tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény minősítését.

[34] A Be. 163. § (3) bekezdése szerint a bíróság az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza. A Be. 167. § (4) bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. E törvényi szabályozásból megállapítható, hogy a ténymegállapításra és az ahhoz vezető bizonyításra vonatkozóan akkor terheli a bírót a törvény által megkövetelt indokolási kötelezettség, hogyha azokat a tényeket az általa lefolytatott bizonyítás eredményeként maga állapította meg. Ebből következően nem terhelheti a bíróságot sem a tényállásmegállapítási, sem pedig az ahhoz vezető bizonyítás, a bizonyítékértékelés indokolásával kapcsolatos kötelezettség, ha azt nem maga folytatta le.

[35] Ez a perújítási eljárásra vonatkoztatva azt jelenti, hogy az eljáró bíróságot kizárólag a perújítással érintett körben lefolytatott bizonyítás, az abból levont jogkövetkeztetések és ítéleti rendelkezések tekintetében terheli indokolásai kötelezettség, míg a perújítással nem érintett tényeket (tényállásokat), az azokból eredő ítéleti rendelkezéseket és az ezekre vonatkozó indokolást az alapügyben rögzítettekkel azonos tartalommal kell átemelnie az ügydöntő határozatába.

[36] Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy bűnösség megállapítása a bíróság jogerős ügydöntő határozata nélkül nem lehetséges (Be. 1. §). Eredményes perújítás esetén az érintett vádlottra vonatkozóan az alapügyben meghozott ügydöntő határozatot hatályon kívül kell helyezni, de hatályon kívül helyezett, így jogerő hatással nem rendelkező ügydöntő határozatra pedig bűnösség megállapítása nem alapítható. Összességében tehát a teljes körű hatályon kívül helyezés szükségszerű következménye, hogy a perújítás alapossága esetén meghozott érdemi határozatnak tartalmaznia kell mindazon ténymegállapításokat, jogkövetkeztetéseket és ítéleti rendelkezéseket, amelyeket a perújítás nem érintett, de az alapügyben meghozott ügydöntő határozat részét képezték. Ez pedig kizárólag az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozat tényjavítással nem érintett részének változatlan átvételével lehetséges annak megjelölésével, hogy ezeket nem a perújítás lefolytatása során eljáró bíróság állapította meg.

[37] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezésére vonatkozó törvényi szabályozás is ezzel egyező előírásokat tartalmaz. A Be. 565. § (3) bekezdése szerint, ha a bíróság a vádlott bűnösségét a próbára bocsátás ideje alatt, vagy a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt állapítja meg, a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezi, a próbára bocsátást megszünteti és halmazati büntetést szab ki. Ennek a törvényi rendelkezésnek szükségszerű következménye a próbára bocsátást megalapozó jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás átvétele, változatlan feltüntetése a próbára bocsátást megszüntető ítéletben, és az ezen tényállás miatti halmazati büntetéskiszabás. A törvény a próbára bocsátás esetében azonban egyértelműen kimondja, hogy a próbára bocsátást kimondó rendelkezést kell csak hatályon kívül helyezni, ezért egyéb részében a próbára bocsátást kimondó alapítélet továbbra is jogerős ügydöntő határozat, tartalmazza – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a tényállás megállapításához vezető bizonyításra vonatkozó indokolást is, így az egy esetleges, a korábbi próbára bocsátással érintett tényállással kapcsolatos perújítás esetén is megismerhető. Ebben az esetben a próbára bocsátást kimondó rendelkezésen kívüli részében a próbára bocsátással érintett alapítélet továbbra is jogerős, azonban a vádlott büntetőjogi felelősségéről és a büntetőjogi jogkövetkezményekről rendelkező döntést és az alapjául szolgáló tényállást már a próbára bocsátást megszüntető ítélet tartalmazza.

[38] A fentiekkel egyező álláspontot fogalmazott meg a Kúria Bfv.II.679/2023/13. számú határozata, melyben a Kúria eljáró tanácsa a BH 2017.10. számon megjelentetett Bfv.II.635/2016/5. számú határozatban rögzített jogértelmezést továbbra is irányadónak tartotta, miszerint a Be. sem teszi lehetővé, hogy egy vádlott bűnösségének kimondását az egyik ítélet tartalmazza, a jogkövetkezmény alkalmazására viszont más ítéletben kerüljön sor. A Kúria eljáró tanácsa kifejtette, hogy a perújítás alapossága esetén a bíróság ítéletében az alapügyben hozott ügydöntő határozat perújítással érintett vádlott tekintetében történő hatályon kívül helyezéséről, nem pedig csupán valamely rendelkezésének hatályon kívül helyezéséről rendelkezhet. Az alapügyben hozott határozat részbeni (csak valamely büntetéskiszabási rendelkezésre kiterjedő) hatályon kívül helyezése esetén ugyanis nem csupán a hatályon kívül helyezéssel nem támadott rendelkezések maradnak hatályban, de e rendelkezések ténybeli alapja irányadó a továbbiakban is. Az alapos perújítás szükségszerű előfeltételeként ugyanakkor a bíróság olyan tényt állapít meg, amely az alapítéletben megállapított tényhez képest új vagy azzal ellentétes. Ennek folyományaként a vádlott ellen emelt vádról a perújítási eljárást követően két, különböző ténybeli alapokon nyugvó, de azonosan a Be. 456. § (1) bekezdése szerinti jogerő hatással védett (végleges, mindenkire kötelező döntést hordozó) ítélet rendelkezik. A Be. 4. § (3) bekezdése értelmében azonban a vádlott egyazon cselekményéről nem rendelkezhet több, egyidejűleg jogerős ítélet. Ez pedig a perújítás alaposságának megállapítását követően kizárólag az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozat – a perújítással érintett vádlott tekintetében való – egészében történő hatályon kívül helyezésével biztosított ([45] bekezdés).

[39] A Kúria hivatkozott Bfv.II.679/2023/13. számú határozata [52] bekezdése rögzíti, hogy ilyen esetben alaposnak bizonyult perújítás nyomán a megismételt eljárásban hozott ítélet rendelkező részének és indokolásának összhangja egyedül abban az esetben biztosított, ha az indokolás valamennyi ítéleti rendelkezésre kiterjed, és e rendelkezésekkel egyirányba mutató, egyidejűleg az indokolásban megállapított tények okán a bíróság által elkerülhetetlenül meghozandó ítéleti rendelkezéseket a rendelkező rész hiánytalanul rögzíti.

[40] Mindezen elvi megközelítést követően a Kúria rögzíti, hogy 2018. évben a Kúria Ténybeli javítás jogerő után – perújítás a büntetőeljárásban – joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményében a perújítással kapcsolatos gyakorlattal összefüggésben ugyancsak hivatkozott a BH 2017.10. számon közzétett döntésre azzal, hogy az abban foglaltakat a jelenlegi büntetőeljárási törvény rendelkezése mellett is irányadónak tartotta.

[41] A tényállás és a tényálláson kívüli indokolás megkülönböztetése a vizsgált feltétlen eljárási szabálysértés szempontjából alapvető jelentőségű. Az eljárási szabálysértés megállapítására ugyanis főszabályként az vezethet, ha a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) és a tényálláson kívüli indokolás áll egymással ellentétben (Bfv.III.868/2012/14.).

[42] Ha azonban – a főszabály alóli kivételként – a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis a rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik, az a felülvizsgálati eljárásban szintén az abszolút eljárási szabálysértés körében nyer értékelést [Bfv.III.777/2020/9. (BH 2021.193.), Bfv.II.1726/2016/5. (BH 2017.324.)].

[43] Jelen ügyben a törvényszék 3. számú ítélete a perújítással támadott alapítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezte, és anélkül állapította meg az I. r. vádlott bűnösségét a megjelölt bűncselekményekben és szabott ki vele szemben büntetést, valamint rendelkezett a vagyonelkobzásról és a bűnügyi költség viseléséről, hogy az ítélete indokolása tartalmazná a vádlott bűnösségének alapjául szolgáló tényállást, valamint a rendelkező részben foglalt rendelkezések (pl. a vagyonelkobzás) indokolását. Az alapügyben meghozott jogerős ítéletet hatályon kívül helyezéséből eredően az alapítéletnek a perújítással nem érintett ténybeli és jogi része csak akkor képezheti a perújítás eredményessége folytán meghozott ítélet rendelkező részének az alapját, ha az abban megállapított tényeket, jogkövetkeztetéseket és az ezekre vonatozó indokolást a bíróság a perújítási eljárásban meghozott ügydöntő határozatában változatlan tartalommal rögzíti. A törvényszék ezt elmulasztotta, így az általa meghozott ítéletből hiányzik a rendelkező rész ténybeli alapja.

[44] Mindezek alapján az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott 3/1. végzésében helytállóan állapította meg, hogy a történeti tényállás hiányából eredően a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés megvalósult.

[45] A fellebbviteli eljárásban a felülbírálat során a bíróság elsődlegesen az eljárási szabályok betartását vizsgálja. A Be. 608. §-ában írt valamely feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés megállapítása kizárja az ügy érdemi befejezését a fellebbviteli eljárásban, és szükségtelenné teszi a felülbírálandó ügy további vizsgálatát is. A Kúria ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt hivatkozásra figyelemmel a jelen ügyben elvégzett felülbírálat korlátait tiszteletben tartva, elvi jelleggel rögzítette, hogy ilyen esetben nem az eredményes perújítási okán ítéletet hozó bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményeként került sor a tényállás megállapítására, ezért annak elmaradása nem megalapozatlansági ok.

[46] A fentiekben kifejtettek tükrében a Kúria az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3/1. számú végzését a Be. 629. § (2) bekezdés a) pontja, illetve 630. § (1) bekezdése alapján a Be. 629. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen helybenhagyta.