PÜ BH 2026/29

[1] A felperes gyermeke 2008. december 18-án született az alperes kórházban. Az alperes a szülést megelőző vizsgálatok és a szülés levezetése során nem az elvárható gondossággal járt el, vállelakadás alakult ki, és a gyermek a jobb oldali karidegfonat sérülése következtében a jobb kar bénulásával született meg. A gyermek több műtéten esett át, és a születésétől kezdve folyamatosan, rendszeresen kezeléseken, gyógytornán, úszáson, fejlesztéseken vesz részt, a mozgásfejlődése azonban jelentősen megkésett, a jobb vállát érintően erősen korlátozott. A gyermek a károsodás miatt sajátos nevelési igényű.

[2] A felperes és családtagjai által az alperes ellen indított perben a felperes gyermeke születésekor bekövetkezett karidegfonat sérülésére és annak következményeire kiterjedően megállapították az alperes kártérítési felelősségét. Az elsőfokú, a másodfokú bíróság és a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alapján az alperesnek a felperes részére – egyebek mellett – 2015. november 1-jétől havi 75 000 forint ápolási és gondozási többletköltségből, havi 12 000 forint fejlesztési költségből, havi 5 904 forint közlekedési járadékból, havi 5 000 forint rezsi többletköltségből és havi 5 000 forint telefon többletköltségből álló járadékot kell megfizetnie.

[3] A felperes munkaviszonya 2009. február 22-én megszűnt, azóta munkaviszonyt nem létesített. 2019. január 1-jétől gyermekek otthongondozási díjában (a továbbiakban: GYOD) részesül.

[4] A felperes keresetében 2020. december 1-jétől kezdődően az ápolás és gondozás többletköltsége címén megítélt járadék havi összegének a 2021. május 31-ig terjedő időszakra 144 000 forintra, 2021. június 1-jétől 177 000 forintra való felemelését, valamint a 2020. december 1. és 2021. május 31. közötti időszakra felmerült különbözet, 414 000 forint után 2021. március 1-jétől járó késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A fejlesztések költsége címén megítélt járadék havi összegének 2020. december 1-jétől 66 000 forintra, 2021. május 1-jétől 60 000 forintra való felemelését, továbbá a 2020. december 1. és 2021. május 31. közötti időszakra érvényesített 318 000 forint után 2021. március 1-jétől számított késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A rezsi többletköltség és a telefon többletköltség esetében a havi járadék összegének 2020. december 1-jétől 7 500–7 500 forintra való felemelését, valamint a 15 000–15 000 forint különbözet után 2021. március 1-jétől járó késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. F. manuálterápia többletköltsége címén 2021. június 1-jétől kezdődően havi 34 000 forint járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. 2020. december 1-jétől kezdődően havi 131 269 forint jövedelempótló járadékot is követelt, kérte az utóbbi időpont és a 2021. május 31. közötti időszakban felmerült 787 614 forint lejárt járadék után 2021. március 1-jétől késedelmi kamat megfizetésére kötelezni az alperest. 2022. február 1-jétől kezdődően pedig havi 76 230 forintban kérte marasztalni az alperest. Keresetének jogalapjaként megjelölte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 361. § (1) bekezdését, és állította, hogy a korábbi felülvizsgálati határozat meghozatala óta az ár- és értékviszonyok jelentősen megváltoztak, és a megállapított járadékok már nem alkalmasak a funkciójuk betöltésére. A további keresetei tekintetében előadta, hogy az eltelt időben körülményváltozások következtek be, újabb kiadások merültek fel. Ehhez kapcsolódóan jogalapként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdését, 355. §-át, 356. § (1)–(2) bekezdését, valamint 357. § (3) bekezdését is feltüntette.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint nincsenek olyan változások, amelyek a járadékok összegének felemelését indokolnák. Teljes körben vitatta a felperes tényelőadásait.

[6] Az alperes viszontkeresetében a korábbi perben hozott jogerős ítélet alapján fennálló járadékfizetési kötelezettségének 2021. november 1-jétől történő megszüntetését kérte. Jogalapként a Pp. 361. § (1) bekezdése mellett a régi Ptk. 198. § (3) bekezdésére és 241. §-ára is hivatkozott. Érvelése szerint azok a körülmények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította, lényegesen megváltoztak. Állította, hogy a gyermek már nem szorul ápolásra, gondozásra, az évek során ügyesebbé vált, már nem áll fenn az otthon történő többlettartózkodás sem.

[7] A felperes ellenkérelmében a viszontkereset elutasítását kérte.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes által a korábbi jogerős ítélet alapján ápolás-gondozás-felügyelet jogcímén a felperesnek fizetendő járadék összegét 2021. november 1-jétől 2021. december 31-ig havi 15 935 forintban állapította meg, és azt 2022. január 1-jétől kezdődően megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy fejlesztések költsége jogcímén fizessen meg a felperesnek gyógytorna költségére 2020. december 1-jétől kezdődően 2021. április 30-ig havonta 15 000 forintot, 2021. május 1-jétől kezdődően havonta 24 000 forintot, gyógymasszázs költségére 2020. december 1-jétől kezdődően havi 16 000 forintot. A 2020. december 1. és 2021. május 31. között felmerült 99 000 forint fejlesztési járadék után az alperest 2021. március 1-jétől kezdődően késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Az alperes közlekedési többletköltségre vonatkozó járadékfizetési kötelezettségét 2021. november 1-jétől kezdődően, a fejlesztésre (gyógyúszás) megítélt 12 000 forint járadékfizetési kötelezettséget a 2021. november 1. és 2022. július 31. közötti időszakra megszüntette. Megállapította, hogy az alperesnek a gyógyúszásra tekintettel fizetendő havi 12 000 forint összegű fejlesztési járadék fizetési kötelezettsége 2022. augusztus 1-jétől ismételten fennáll. Egyebekben a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.

[9] Figyelemmel volt arra, hogy az ápolás-gondozás-felügyelet időszükségletét a szakértő az alapperben, 2015 júniusában az óvodáskor megkezdése utáni időszakra napi 2 órában állapította meg, de a szakvélemény ennek pontos összetevőit nem tartalmazta. Értékelte, hogy bár több olyan tevékenység is van, amelyben a felperes gyermeke már nem, vagy csak részben szorul segítségre, új tevékenységek is felmerültek, így pl. a napi kb. 20 percet jelentő otthoni torna és a T. készülék napi kb. 5 perces használata. A szakvélemény alapján indokoltnak tekintette, hogy a felperes közreműködjön az otthon végzett gyógytornában. Ezzel szemben nem fogadta el a gyermek gyalogos iskolába kísérését mint a rendszeres ápolás-gondozás-felügyelet részelemét, mivel a szakvélemény szerint a gyermeknek a gyalogos közlekedéshez nincs szüksége kísérőre. Az időszükséglet meghatározásánál a kíséret indokoltságának hiányában a tömegközlekedés igénybevételének idejét is figyelmen kívül hagyta. Beszámította ugyanakkor a gyermekkel való tanulás idejét, tekintettel arra, hogy a gyermek sajátos nevelési igényű, amely státusz kialakulásában az elszenvedett sérülésnek a szakvélemény szerint elsődleges szerepe volt. Emiatt az okozati összefüggést az alperes jogellenes magatartása és a gyermek tanulási nehézségei között megállapította. Bár a szakvélemény ismeretében a tanulószoba igénybevételét indokoltnak tartotta, és arra a gyermeknek a 6. év végéig lehetősége is lett volna, a tanulás miatt legalább 1 órát szükségesnek tartott figyelembe venni. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a napi 2 óra időszükséglet továbbra is fennáll. Az összegszerűség esetében az alperes védekezése miatt kiemelte, hogy nincs olyan körülményváltozás, amely indokolta volna az alapeljárásban elfogadott, egy cég által alkalmazott árlistától való eltérést. A járadék mértékét a felperes részére folyósított GYOD összegének levonásával határozta meg. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes ezt az ellátást a gyermek ápolása, gondozása miatt kapja, és ezzel a kár más forrásból már megtérült. A számítás eredményeként arra jutott, hogy mivel 2022-től a GYOD nettó összege már meghaladta a cég 177 000 forint összegű díját, ezért ettől kezdődően a járadék megszüntetéséről határozott, míg a viszontkeresetben megjelölt időponttól, 2021. november 1-jétől kezdődően a járadék összegét leszállította.

[10] A fejlesztések költsége esetében értékelte, hogy a szakvélemény szerint a gyógyúszás heti 1 óra időtartamban továbbra is indokolt a gyermek állapota miatt. Az úszást mindenképpen elfogadhatónak tartotta, függetlenül attól, hogy az nem mindig kifejezetten gyógyúszás formájában valósul meg. A csatolt számlák ismeretében a havi 12 000 forint költség felmerülését is megállapította, és ezért a járadék mértékét nem látta indokoltnak csökkenteni, illetve azt megszüntetni. A 2021. november 1-jétől 2022. július 31-ig tartó időszakra a járadékot arra figyelemmel mégis megszüntette, hogy a gyermek ekkor nem járt úszni. Osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy a gyógyúszás alperes általi biztosítása csak akkor lenne releváns, ha az alperes az alapper idején ezt nem tudta volna megtenni, a körülmények megváltozása folytán viszont arra utóbb alkalmassá vált.

[11] A felperes által megjelölt új fejlesztési módként értékelte a keresetben megnevezett gyógymasszőr masszázs terápiáját, ami heti 3 alkalommal történik, és egy kezelés díja 2 000 forint. A szakvéleményre figyelemmel a heti 2 alkalom indokoltságát elfogadta, és a csatolt igazolások szerinti díjat vette figyelembe. A másik új fejlesztési módként megjelölt, 2016 óta végzett gyógytorna szükségességét a szakvélemény alapján ugyancsak megállapította, és annak díját az igazolásokra tekintettel 2021. május 1-jétől heti 6 000 forintban, az azt megelőző időszakra kéthetente 7 500 forintban határozta meg.

[12] A gyógyúszás, a gyógymasszázs és a gyógytorna kapcsán vizsgálta az alperesnek azt a hivatkozását, hogy ezek az ellátások társadalombiztosítási támogatással nála is igénybe vehetők. Ebben a körben figyelemmel volt a Kúria felperes által megjelölt Pfv.III.20.032/2017/4. számú határozatára, és annak alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes gyermeke esetében a közgyógyellátás nem nyújt megfelelő alternatívát a magán-egészségügyi ellátáshoz képest. Ebben a körben jelentőséget tulajdonított annak, hogy az ambuláns lapok szerint is a masszázs és a gyógytorna esetében egyéni foglalkozás javasolt, és a kontrollt végző különböző intézmények a szükséges foglalkozások közgyógyellátás keretében történő igénybevételének lehetőségét nem jelezték a felperesnek, az alperes is csak a perben hivatkozott erre. Hangsúlyozta továbbá, hogy mivel a gyógytorna és a gyógymasszázs költségének megtérítése iránti igény újonnan érvényesített igény, ezért ebben a körben körülményváltozást nem vizsgált. Nem értett egyet az alperessel abban sem, hogy a kezelések felajánlásával tulajdonképpen a régi Ptk. 355. § (2) bekezdése szerinti természetbeni kártérítést nyújt. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az említett jogszabályhelyhez fűzött kommentár értelmében a természetbeni kártérítés helyettesíthető dolgokra vonatkozik.

[13] A rezsi többletkiadás kapcsán azt a következtetést vonta le, hogy az árak emelkedése nem volt megállapítható, arra konkrétan a felperes nem is hivatkozott, és azt az alperes által csatolt igazolásokkal szemben nem is bizonyította. Másfelől a viszontkereset elbírálása eredményeként azt rögzítette, hogy az alperes az otthontartózkodás mennyiségének csökkenését nem bizonyította. Hivatkozása szerint a szakvélemény alapján ugyan a mosási többletköltségek felmerülése már nem volt megállapítható, az egyéb peradatok azonban az támasztották alá, hogy a gyermek a szabadidejét gyakran televíziónézéssel, videójátékokkal tölti, ami életszerűen több időt jelent egy kamasz gyermeknél, mint egy hétéves gyermek esetében. Mérlegeléssel ezért azt állapította meg, hogy a rezsifogyasztásban mennyiségét tekintve változás nem történt.

[14] A telefon többletkiadás tekintetében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tudta megállapítani, hogy a felperes telefondíja a korábbi per óta növekedett volna. Másfelől bizonyítatlannak találta azt, hogy az e költség tekintetében alapul vett többlettartózkodás csökkent volna, és ezért a járadék mérséklésére sem látott lehetőséget.

[15] A jövedelempótló járadék esetében azt vizsgálta, hogy a felperes a gyermek állapotára figyelemmel tudna-e munkát vállalni, ténylegesen milyen többlettevékenységek merülnek fel, és azok miként befolyásolják a felperes munkavégzési képességét. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a mindennapi tevékenységek körében a gyermek már nem szorul olyan időtartamban segítségre, amely akadályozná a felperest a legalább 4 órában való munkavállalásra, és már állandó felügyelet sem szükséges a gyermeknek. Kiemelte, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségébe tartozott volna a tanulószoba igénybevétele, és így a többlettanulásból adódó károk nem háríthatók át az alperesre. Hivatkozása szerint ugyanis a 6. osztály végéig legfeljebb 1 óra otthoni tanulás merült volna fel naponta a tanulószoba igénybevétele esetén. Ezt követően a napi kb. 2 óra tanulást elfogadhatónak tartotta. Összességében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyermekkel kapcsolatban az állapota miatt felmerülő szükséges többlettevékenységek mellett is tudna a felperes munkát vállalni legalább 4 órában. Megítélése szerint ennek, vagy akár a több órás otthoni munkavégzésnek a GYOD sem akadálya. Vizsgálta továbbá azt, hogy a munkaerő-piaci lehetőségeket tekintve a felperes tudna-e 4 órás munkát vállalni. Ennek kapcsán figyelemmel volt arra, hogy az alperes több, a részmunkaidős munkavégzésre vonatkozó és elméletileg a felperes végzettségének megfelelő hirdetést csatolt. Álláspontja szerint ugyanakkor azt, hogy minden észszerűen elvárhatót megtett az elhelyezkedése érdekében, a felperesnek kellett volna bizonyítania, aki ezt nem tette meg, sőt előadása szerint a munkaügyi központba nem jelentkezett be. Ezt nem tartotta elfogadhatónak. A tanúvallomások alapján sem találta bizonyítottnak, hogy a felperes mindent megtett a munkaviszony létesítése érdekében. Összességében ezért azt állapította meg, hogy a felperes a gyermeke mellett legalább 4 órában tudna munkát vállalni, az ennek elmaradásából eső kár nem hárítható át az alperesre. Ehhez képest azt vizsgálta, hogy mennyi lenne a felperes jövedelme 8 órás munkaviszonyt feltételezve, és mennyi lenne akkor, ha a GYOD mellett 4 órában munkát vállalna, ami elvárható lenne tőle. Az összehasonlíthatóság kedvéért minden tételnél nettó összegekkel számolt, és azt állapította meg, hogy a felperesnek az egyes években ténylegesen elért jövedelme, bevétele mindenkor meghaladja azt a nettó bevételt, jövedelmet, amit a felperes a keresetlevél szerint az alperes károkozásának hiányában meg tudna keresni. Éppen ezért a jövedelemkiesés hiányában a keresetet elutasította.

[16] A manuálterápia többletköltségének megfizetése iránti keresetet – a szakértői bizonyítás eredményére tekintettel – elutasította.

[17] A közlekedési járadék megszüntetése iránti viszontkeresetet azért találta megalapozottnak, mert a felperes előadása szerint a korábbi perben figyelembe vett, a különböző vizsgálatokra gépkocsival történő utazások költsége már nem merül fel.

[20] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes által a korábbi jogerős ítélet alapján ápolás-gondozás-felügyelet jogcímén a felperesnek fizetendő járadék összegét 2020. december 1-jétől 2021. május 31-ig havi 144 000 forintra, 2021. június 1-jétől 2021. december 31-ig havi 177 000 forintra, 2022. január 1-jétől 2022. december 31-ig havi 128 000 forintra, 2023. január 1-jétől 2023. december 31-ig havi 88 560 forintra emelte. Az ápolás-gondozás-felügyelet díjának emelésére vonatkozó keresetet egyebekben elutasította. Kötelezte az alperest 1 926 720 forint ápolás-gondozás-felügyelet költsége és annak 2022. január 1-jétől számított késedelmi kamata, valamint jövedelemkiesés jogcímén bruttó 170 130 forint felperes részére történő megfizetésére. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[21] Teljes mértékben osztotta az elsőfokú bíróság által megállapítottakat a gyermek állapota, szükségletei, az alkalmazandó terápiák, azok költségei és valamennyi egyéb költség és járadék kapcsán.

[22] A fellebbezésekben előadottakhoz kapcsolódva rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság az ápolás-gondozás-felügyelet tekintetében teljes egészében helytállóan mérlegelte, hogy miként változtak a gyermek szükségletei, hogyan változtak azok a feladatok, amelyeket vele kapcsolatban el kell végezni. Rögzítette, hogy a napi 2 óra többletápolásra, gondozásra és felügyeletre a gyermek változatlanul jogosult. A gyermek fejlődése és a vele kapcsolatban ellátandó feladatok változása ellenére az elsőfokú bíróság részéről helyesen indokoltnak tartotta azt, hogy a többletápolás, gondozás és felügyelet 2 órás időtartama miért nem változik. Nem osztotta az alperesnek azt az álláspontját, hogy a gyermekkel kapcsolatos feladatok már nem haladják meg azt a szokásos szintet, ami a szülőnek a gyermeke tekintetében általában is fennáll. Megítélése szerint ugyanis egy egészséges gyermeknél nyilvánvalóan nem állnak fenn azok a feladatok, amelyek a felperes gyermeke esetében. Az alperes vitatására figyelemmel kiemelte azt is, hogy a szakvélemény egyértelmű állásfoglalása alapján az okozati összefüggés a gyermek sajátos nevelési igénye és a károkozás között fennállt. Az elsőfokú bíróság érvelését ebben a vonatkozásban is osztotta. Abban is egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a tömegközlekedés igénybevételéhez a gyermeknek miért nem kell segítség. A felperes fellebbezésében foglaltakkal szemben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ebben a körben nem szakkérdésben foglalt állást. Azt az általános élettapasztalatból is megállapíthatónak nevezte, hogy a gyermek a közösségi közlekedést önállóan tudja használni, és nem szükséges a kísérése.

[23] Helytállónak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a napi 2 órás többletgondozáson felüli időt nem lehet olyannak tekinteni, amit a felperes a gyermek folyamatos felügyeletével, gondozásával töltene. Álláspontja ezért az elsőfokú bíróságéval abban is egyező volt, hogy a felperes számára a 4 órás munka végzése a GYOD mellett is lehetséges lenne. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság helyesen tájékoztatta a feleket arról, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítania: nincs olyan munka, amelyet el tudna látni. A felperes részéről alá nem támasztottnak találta, hogy a munkavégzés érdekében érdemi lépéseket tett volna, különösen úgy, hogy a munkaügyi központba sem regisztrált mint álláskereső. Emiatt az elsőfokú bírósággal azonosan a felperes terhére értékelte, hogy nem kísérelt meg 4 órás munkát végezni, és ezért a 4 órás minimálbér megkeresésének elmaradását a kárenyhítési kötelezettség megszegéseként vette figyelembe.

[24] Osztotta a felperesnek azt az érvelését, hogy az alperes bármilyen érdemi egyéni fejlesztés korábbi felajánlását nem támasztotta alá. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a korábbi perben hozott jogerős ítélet is megállapította az egyéni fejlesztés szükségességét. Ehhez képest utalt arra, hogy az alperes az egyéni terv szükségességére a felperes figyelmét nem hívta fel, azt nem is írta elő, így arra alappal nem hivatkozhat. Emellett a szakvélemény alapján az úszás, a masszázs és a gyógytorna indokoltságát is megállapította. Hivatkozott arra, hogy az alperes korábban semmilyen alternatívát nem mutatott a gyermek részére, és nem ajánlotta fel neki a saját szolgáltatásainak igénybevételét. Mindezek alapján a fejlesztési költségek körében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[25] A gyógymasszőr alperes részéről hiányolt végzettségének, képzettségének azért nem tulajdonított jelentőséget, mert a gyermek a masszázst igénybe veszi, és azt a szakértők sem nevezték ellenjavalltnak.

[26] Értékelte a felperesnek azt a fellebbezési hivatkozását is, amely szerint az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor a GYOD összegét az ápolás-gondozás-felügyelet költségeivel és jövedelemkieséssel szemben is elszámolta, továbbá a jövedelemkiesés esetében bruttó számításra lett volna szükség. Álláspontja szerint összességében kell megítélni, hogy a felperes milyen bevételekkel rendelkezik, és milyen bevételekkel rendelkezne akkor, ha a károkozás nem történt volna meg. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az összehasonlíthatóság kedvéért nettó jövedelmekkel számolt, és a bruttósítást már csak a végső részben végezte el.

[27] Ennek megfelelően az ápolás-gondozás-felügyelet költségét az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően határozta meg. Az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is helyesnek tartotta, hogy továbbra is a K. Bt. díjazását kell alapul venni, és az így meghatározott összegek semmiképpen sem tekinthetőek eltúlzottnak. Éppen ezért abból indult ki, hogy a felperes a károkozás nélkül a 8 órás minimálbért mindenképpen megkereshette volna. Ehhez azonban hozzáadta a 2 órára vonatkozó gondozás-ápolás és felügyelet díját, amelyet a rendelkező részben foglaltak szerint határozott meg. Ezzel állította szembe azt az összeget, amely bevételt jelent a felperes részére, azaz a GYOD összegét és a 4 órás nettó minimálbér összegét. Álláspontja szerint abban az esetben, ha a GYOD, a 4 órás minimálbér és 75 000 forint ápolási díj együttes összege meghaladja az ápolás költségének és a 8 órás minimálbérnek az összegét, akkor emelésre nincs lehetőség. Hangsúlyozta, hogy a GYOD a gyermek állapota miatt juttatás, amely magában foglalja azt is, hogy a gyermeket ápolni kell, emellett 4 órás jövedelmet lehet elérni. Mivel pedig 2024-ben a megállapított ápolási díj, a 4 órás minimálbér és a GYOD összege meghaladta a 177 000 forint összegű ápolási költség és a 8 órás minimálbér összegét, ezért erre az évre az emelés iránti kereseti kérelmet már nem találta megalapozottnak, és ebben a részben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A 75 000 forint összegű ápolási díjat azért nem szüntette meg, mert az alperes a viszontkeresetében a megszüntetést arra hivatkozással kérte, hogy nincsen semmilyen többletigény, az azonban – egyetértve az elsőfokú bíróság ítéletében írtakkal – továbbra is fennáll.

[28] Az elsőfokú bíróság ítéletének az állam által előlegezett szakértői díj viseléséről szóló rendelkezését is helybenhagyta. Ebben a körben az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokat helyesnek minősítette.

[31] A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

[32] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, az ápolás-gondozás többletköltsége címén megítélt járadék összegének 2020. december 1. és 2021. május 31. közötti időszakra 414 000 forintra és annak 2021. március 1-jétől számított késedelmi kamatára, 2021. június 1-jétől a jövőre nézve, véghatáridő nélkül havi 177 000 forintra való felemelését, valamint jövedelemkiesés címén a 2020. december 1. és 2020. december 31. közötti időszakra 138 243 forint, a 2021. január 1. és 2021. december 31. közötti időszakra 1 429 836 forint, a 2022. január 1. és 2022. december 31. közötti időszakra 914 760 forint, a 2023. január 1. és 2023. december 31. közötti időszakra 601 800 forint, a 2024. január 1. és 2024. október 31. közötti időszakra 217 880 forint, 2024. november 1-jétől a jövőre nézve, véghatáridő nélkül havi 21 788 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[33] Megsértett jogszabályhelyként – egyebek mellett – a Pp. 86. § (1)–(2) bekezdését, 263. § (1) bekezdését, 279. § (1) és (3) bekezdését, 300. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 340. § (1) bekezdését, 355. § (1) és (4) bekezdését, 356. § (1)–(2) bekezdését, valamint 357. § (3) bekezdését jelölte meg. Állította továbbá, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.III.21.500/2016/5. és Pfv.III.22.226/2016/3. számú közzétett határozatától.

[34] Érvelése szerint a jogerős ítéleten egy, a hivatkozott jogszabályok és a bírói gyakorlat alapján sem megengedhető, alapvető tévedés vonul végig, az abban foglaltakkal szemben ugyanis nem összességében kell megítélni, hogy milyen bevételekkel rendelkezik, és károkozás hiányában milyen bevételekkel rendelkezne, ráadásul a kártérítési jog a bevétel fogalmát nem, legalábbis a másodfokú bíróság által alkalmazott módon biztosan nem ismeri. Állította, hogy a másodfokú bíróság teljesen összekeverte a költségpótló járadékot és a jövedelempótló járadékot. Kiemelte, hogy amit a Kúria költségpótlásra ítélt meg, az nem jövedelem, és bevételként sem lehet figyelembe venni. Ebben a körben hivatkozott az elsőként említett kúriai döntéstől jogkérdésben való eltérésre.

[35] Előadta, hogy ha megállapítható az ápolás és gondozás indokoltsága, és igazolt annak díjának emelkedése, akkor semmilyen alapon nincs helye levonásnak. Helyesnek tartotta a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a szakvélemények alapján továbbra is indokolt a napi 2 órás ápolás, gondozás és felügyelet, a tanúvallomások annak elvégzését alátámasztották, és az árak emelkedése is igazolt volt. Idézte a fellebbezésének azt a részét, amely szerint a GYOD jövedelem, és azt a jövedelempótló járadék számításánál kell levonni. Álláspontja szerint ezért az ápolás és gondozás vonatkozásában a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal egyező módon kellett volna határozni a járadék mértékének véghatáridő nélküli felemeléséről.

[36] Kifejtette, hogy a jövedelemkiesés esetében elért jövedelemként csak a GYOD lett volna figyelembe vehető, míg az ápolás, gondozás és felügyelet jogcímén megítélt költségpótló járadéknak nem lehet az elért jövedelmet növelő, illetve a kiesett jövedelmet csökkentő szerepe, mert az nem jövedelempótló járadék. Ebben a vonatkozásban a jogerős ítéletet a másodikként feltüntetett kúriai határozattal is ellentétesnek tartotta. Utalt arra, hogy nem lehetett volna kárenyhítésre hivatkozni egy olyan esetben, amikor a szülő a gyermekét ápolja, gondozza. Abban a kérdésben, hogy a gyermeke mellett tudna-e 4 órában dolgozni, az álláspontja ellentétes volt azzal, amit az első- és másodfokú ítélet tartalmazott. Hivatkozása szerint, ha a 4 órás munkavégzés esetleg beletartozna a kárenyhítés körébe, az annak érdekében utazással töltött idő és kényelmetlenség semmiképpen sem tartozhat oda, a pihenőidő ugyanis őt is megilleti. A gyermek sajátos nevelési igényű státuszának és tanulási nehézségeinek a jövedelemkiesés vonatkozásában abból a szempontból tulajdonított jelentőséget, hogy emiatt az ápolás és gondozás, valamint a kezelésekre történő kísérés mellett olyan többletidő merült fel, amely a szokásos munkaidőben való teljes állás vállalását nem teszi számára lehetővé. Hangsúlyozta azt is, hogy mivel a kezelések ütköznek a tanulószoba idejével, ezért a szakértő által javasoltak nem valósíthatóak meg. Mivel azonban a gyermek jelenleg középiskolába jár, ahol nincs tanulószoba, ezért az utóbbiakat nem is tartotta figyelembe vehetőnek. Azt is változatlanul állította, hogy nemcsak az ápolás, gondozás és a többletfelügyelet, hanem a kíséret szükségessége is fennáll.

[37] Arra is utalt, hogy nincs olyan munkaadó, aki őt alkalmazná. A jogerős ítélet indokolásával szemben hivatkozott arra, hogy bár valóban nem regisztrált álláskeresőként, de ezt a GYOD mellett nem is teheti meg. Idézte azokat a tanúvallomásokat, amelyekkel megítélése szerint bizonyította, hogy eredménytelenül keresett munkát. Rámutatott továbbá: nem attól lesz valakinek állása, ha regisztrál álláskeresőként, hanem ha önmaga keres. Állítása szerint nem tud olyan álláshirdetéseket csatolni, hogy a lakóhelyén a munkáltatók nem keresnek 4 órás munkára munkavállalót. Ezzel szemben a fellebbezésében foglaltakat megismételve utalt arra, hogy az alperes által csatolt álláshirdetések miért voltak alkalmatlanok. Összességében előadta, hogy nem tudhatott, és nem is kellett tudjon elhelyezkedni 4 órában, így az ennek megfelelő időtartamú munkavégzés hiánya semmiképpen sem értékelhető a kárenyhítési kötelezettség megszegéseként.

[38] A jövedelemkiesés megtérítése iránti járadék esetében a helyes számításnak továbbra is azt tartotta, hogy a GYOD összegét állítja szembe az állásajánlatok által megadott átlagos elérhető jövedelemmel. A perben eljárt bíróságoktól eltérően nem a nettó összegekkel számolt, hanem a bruttó jövedelmeket ütköztette, és a megállapított különbözetből levonta a társadalombiztosítási járulékokat.

[39] Az állam által előlegezett szakértői díj tekintetében helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályhely alkalmazását, de hiányolta annak indokát, hogy miért is kell bármit megfizetnie a felmerült szakértői díjból. Érvelése szerint a teljes szakértői bizonyítás költségét az alperesnek kell viselnie, mert az a pert nem vitte előbbre, illetve ha mégis, az a saját álláspontját támasztotta alá.

[40] A meg nem fizetett illeték viselésével kapcsolatban elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelmének megalapozottsága esetén jelentősen módosul a pernyertesség és a pervesztesség aránya. Ennek hiányában is szükségesnek tartotta azonban az eltérő döntés meghozatalát, mégpedig azért, mert az illeték mértékét a pertárgy értéke alapján kell számolni.

[41] Ezen túlmenően a jogerős ítélet indokolásának azt a megállapítását is kifogásolta, amely szerint a gyermek a tömegközlekedésben kíséretre nem szorul. Hivatkozása szerint abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó tényelőadását – az alperes ilyen tartalmú kifejezett nyilatkozatának hiánya ellenére – kétségbe vonta, akkor ebben a körben szakértőt kellett volna kirendelnie.

[42] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a kereset teljes elutasítását és valamennyi járadékfizetési kötelezettségének 2021. november 1-jével való megszüntetését, másodlagosan a gyógyúszás, a gyógymasszázs és a gyógytorna esetében a kár természetben való megtérítésének elrendelését kérte azzal, hogy az említett kezeléseket a szükséges és indokolt mértékben maga köteles és jogosult nyújtani térítésmentesen a felperes gyermeke részére.

[43] Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 279. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 340. § (1) bekezdését, 355. §-át és a 361. § (1) bekezdését jelölte meg.

[44] Az ápolás és gondozás többletköltsége vonatkozásában előadta, hogy az ellenkérelmében és a viszontkeresetében is vitatta a napi 2 óra időszükséglet fennállását. Álláspontja szerint a szakvélemények alapján is az volt megállapítható, a felperes gyermeke semmiféle többletápolásra, gondozásra, háztartási kisegítő igénybevételére és ezek ellentételezésére nem szorul. Állította, hogy minden szülőtől általában elvárható, kisebb, nagyobb és teljesített normális szülői segítség kategóriáját el kell választani a többletápolás, gondozás és a fokozott felügyelet kategóriájától.

[45] Ítéleti alapossággal nem találta bizonyítottnak a perben azt, hogy a sajátos nevelési igényű státusz és az elszenvedett sérülés között van-e, és ha igen, konkrétan mekkora összefüggés. A szakvéleményre is hivatkozással egyfajta szülői mulasztásként tartotta értékelendőnek a tanulószoba igénybevételének elmaradását. Állította továbbá, hogy a fentiekből következően a gyermeket sem gyógytornára, sem úszásra, sem semmilyen kezelésre nem szükséges kísérni. Ehhez képest iratellenesnek, a saját szakvéleményével és a józan ésszel is ellentmondásban állónak nevezte a szakértőnek azt a meghallgatása során tett kijelentését, hogy a gyermek a korábbiakkal egyező óraszámban szorul kisegítésre. Éppen ezért hivatkozott arra, hogy a járadékfizetési kötelezettségének alapja és oka a lényeges és jelentős körülményváltozások miatt megszűnt.

[46] Álláspontja szerint azonban ítéleti alapossággal az áremelkedés sem volt bizonyított. Megismételte, hogy a cég árlistája nem tekinthető hiteles, az összegszerűséget megalapozó bizonyítéknak, és teljesen abszurdnak nevezte annak a felperes lakóhelye szerinti élethelyzetre történő alkalmazását.

[47] A viszontkeresetében foglaltakkal egyezően kifejtette, hogy a GYOD és az ápolás-gondozás-felügyeleti díj egymással szembeállítandó, egymást kizáró viszonyban vannak, ugyanis az utóbbi címen megítélt kártérítés összegéből le kell vonni a felperesnél keletkezett előnyt, és ez a GYOD összege, mivel azt a felperes pontosan a gyermek ápolása és gondozása miatt kapja. Miután pedig 2022. január 1-jétől a GYOD nettó összege már meghaladta a K. Bt. díját, ettől az időponttól kezdve a járadék megszüntetését tartotta indokoltnak. Valótlannak nevezte egyúttal azt, hogy a viszontkeresetében csak a többletigény hiánya miatt kérte a járadék megszüntetését, ez ugyanis csak az egyik indok volt. Ehhez képest sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az említett ellátás és a kártérítés viszonyával kapcsolatos fenti okfejtését nem vette figyelembe.

[48] A fejlesztések költsége esetében a gyógyúszás vonatkozásában hivatkozott arra, hogy csak és kizárólag a ténylegesen igénybe vett szolgáltatásért tartozik. A szakvéleménnyel is megerősítettnek tartotta azt a konzekvensen képviselt álláspontját, hogy itt egy rehabilitációs program, terv lett volna szükséges, amelyet csak az arra feljogosított állíthat össze, és ennek hiányában semmiféle kezelési költség nem hárítható át reá jogszerűen. Emiatt ezt a járadékot is megszüntetni kérte, és új járadék megállapítását kizártnak tartotta. Előadása szerint a per során következetesen hangoztatta, hogy amennyiben a keresettel érintett kezelések bármelyike szükséges a gyermek számára, akkor azok elvégzését vállalja, és ezt már korábban is többször felajánlotta. Állította, hogy ennek a felajánlásának a többszöri visszautasítása miatt a felperes igényt nem érvényesíthet. Mindez úgy értelmezte, hogy minden megítélt vagy a jövőben esetlegesen megítélésre kerülő kárt természetben kíván megtéríteni. Rámutatott: a másodfokú bíróság hivatkozásával szemben nincs olyan bírói gyakorlat, amely a természetbeni kártérítést helyettesíthető dolgokra vonatkoztatja.

[49] Utalt arra, hogy a szakvélemény szerint a gyógyúszás és az egyéni gyógytorna maximálisan heti 1–1 alkalommal tekinthető indokoltnak, a korábbi jogerős ítélet alapját képező szakvélemény viszont heti 2 alkalmat jelölt meg, a perben eljárt bíróságok azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyták. Továbbra is lényegesnek tartotta azt, hogy a szóban forgó kezelések kizárólag szakképzett szakemberek részéről fogadhatóak el, és semmiféle egészségügyi szakképzettséget nem lehet tanúval igazolni.

[50] A rezsi többletkiadás esetében egyértelműen megállapíthatónak nevezte, hogy a korábbi perbeli szakvéleményekkel ellentétben már nincs olyan többlet, amely a felelősségével összefüggésbe lenne hozható. Ennek indokaként továbbra is azt jelölte meg, hogy a család otthontartózkodásának, a mosás és takarítás költségének mértékében immáron nincs különbség egy másik, átlagos magyar családhoz képest. Ugyanezt adta elő a telefon többletköltség vonatkozásában.

[51] A jövedelemkiesés tekintetében kiemelte, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az ápolás-gondozás díját és annak a GYOD mellett értékelt végső összegét, ehhez képest pedig téves és megalapozatlan végkövetkeztetésre jutott. Ezzel szemben egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a perbeli időszakban jövedelemkiesés nem mutatkozott. Álláspontja szerint az ápolási és gondozási szükséglet már nem merül fel, és ezért az nem befolyásolhatja a felperes munkavállalását. Ebben a körben is utalt arra, hogy a sajátos nevelési igényű státusz és az elszenvedett sérülés közötti okozati összefüggés fennállásának teljes körű vizsgálatára lett volna szükség.

[52] Az alperes a másodfokú bíróság kiegészítő ítéletének meghozatala és annak jogerőre emelkedése után bejelentette, hogy a kiegészítő ítéletre is kiterjedően terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmét, vagyis már eleve támadta a kiegészítő ítélet rendelkezését, és a járadékfizetési kötelezettség teljes megszüntetését kérte. Emiatt kérte a felülvizsgálati kérelmét a kiegészítő ítéletre is vonatkozóan értelmezni és elbírálni.

[53] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítéletnek a saját felülvizsgálati kérelmével nem érintett részében való hatályában fenntartását kérte.

[54] Előadta, hogy mivel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a rezsi többletkiadás, a telefon többletkiadás, a fejlesztő kezelések és a természetbeni teljesítés vonatkozásában helyes indokai mellett hagyta helyben, ezért ezekben a kérdésekben a Pp. 408. § (2) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak.

Utalt arra, hogy az alperes egyebekben a jogerős ítélet által megsérteni vélt jogszabályok felsorolásán túl lényegében a fellebbezésében írtakat adta elő az ápolás és gondozás, valamint a jövedelemkiesés összegszerűsége kivételével.

[55] Az ápolás, gondozás és felügyelet időszükséglete tekintetében ismertette a szakértő megállapításait, és utalt arra, hogy a tanúk e tevékenységek mindennapi elvégzését is igazolták. A valóságnak meg nem felelőnek nevezte az alperesnek azt az állítását, hogy a felügyeleti igénynek az idő múlásával csökkennie kell.

[56] Kiemelte, hogy a bíróságok a korábbi perben a cég árait alkalmazták, és ezért az utóperben eljáró bíróság sem tehetett másképp. Álláspontja szerint ugyanakkor az alperes nem hozott fel olyan bizonyítékot, és nem csatolt olyan árlistát, amely szerint ugyanezt a tevékenységet bárki olcsóbban és ugyanilyen színvonalon végzi.

[57] A fejlesztések költségét illetően hivatkozott arra a perben csatolt, 2016-ból származó szakvéleményre, amely tartalmazta a kezelési tervet. Kiemelte, hogy a perben kiállított szakvélemény is rögzítette a gyógyúszás szükségességét, az alperes pedig sem az ellenkérelmében, sem a viszontkeresetében nem kifogásolta a megfelelő végzettséggel rendelkező szakember közreműködését. Arra is utalt, hogy a gyógyúszást akkor is ő felügyelte, amikor ezt a járadékot a javára megítélték, és a körülményekben bekövetkezett változás hiányában a járadék megváltoztatásának nem lehet helye.

[58] Kiemelte, hogy a természetben teljesítés kérdését már az alapperben eljárt bíróságok is elbírálták, és az alperest pénzbeli kártérítés megfizetésére kötelezték. Hivatkozott azonban arra is, hogy az alperes részéről érdemben felajánlás nem történt. Megismételte egyúttal, hogy az alperes tulajdonképpen nem a saját szolgáltatását ajánlja ingyenesen, hanem egy állami, a társadalombiztosítás által finanszírozott szolgáltatást, amellyel a saját károkozásával nem neki, nem a társadalombiztosításnak okozna kárt. Részletesen ismertette a szakvéleménynek a gyógytorna, a gyógymasszázs és a gyógyúszás indokoltságával kapcsolatos megállapításait.

[59] A rezsi többletköltség és a telefon többletköltség esetében szintén hivatkozott arra, hogy mivel a jogerős ítélet indokolása teljesen egyező volt az elsőfokú bíróság döntésével, ezért felülvizsgálatnak ebben a körben sem lehet helye. Ennek ellenére változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperes a járadék megszüntetésére okot adó körülményváltozást nem igazolt.

[60] A jövedelemkiesés esetében a felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvekre hivatkozott. Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottakkal szemben hangsúlyozta, hogy a sajátos nevelési igényű státusz és az elszenvedett sérülés közötti okozati összefüggés a perben bizonyításra került.

[61] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelmének „elutasítását” kérte.

[62] A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben hivatkozott a per során általa korábban kifejtettekre és a saját felülvizsgálati kérelmében előadottakra. Ennek megfelelően megismételte, hogy a felperes gyermeke semmiféle többletápolásra, gondozásra és háztartási kisegítő igénybevételére vagy azok ellentételezésére nem szorul. Emiatt a járadékfizetési kötelezettség teljes egészében való megszüntetését tartotta indokoltnak. Ezzel összefüggésben részletesen ismertette azokat a tényeket, amelyek álláspontja szerint a szakértői bizonyítás eredménye alapján megállapíthatóak voltak. Ennek ellenére az összegszerűség kérdésében is nyilatkozott arról, hogy az áremelkedést ítéleti alapossággal nem tekinti bizonyítottnak. Azt is változatlanul állította, hogy a K. Bt. árlistája nem tekinthető hiteles, az összegszerűséget megalapozó bizonyítéknak. A felperesnek a felülvizsgálati kérelmében ismertetett elszámolását ugyancsak tévesnek tartotta. Nem értett egyet azzal, hogy a kétféle járadék ne lenne figyelembe vehető az elszámolás során, és ne kellene levonni a GYOD nettó összegét.

[64] A jövedelemkiesést illetően hangsúlyozta, hogy a felperes 2009. február 28-tól nem dolgozik, és munkát nem is keresett. Érvelése szerint a felperes esetleges jövedelemkiesése nincs okozati összefüggésben a saját korábbi eljárásával, és így az a felelősségének terhére nem merülhet fel. A jövedelemkiesés értelmezését mind a jogerős ítéletben, mint a felperes felülvizsgálati kérelmében tévesnek tartotta. Állította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme minden elemében téves és megalapozatlan számítást tartalmaz. Azzal szemben bemutatta azt a számítást, amely álláspontja szerint a jogszabályoknak megfelel, és egyúttal hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ebben a körben lényegében helyes végkövetkeztetésre jutott. Kiemelte, hogy a perbeli időszakban jövedelemkiesés nem volt. Arra is utalt, hogy mivel az ápolás és gondozás szükséglete már nem merül fel, az a felperes munkavállalását nem befolyásolhatja. Továbbra is állította, hogy a felperest a munkavállalásban semmi sem akadályozza. A számítást abból a szempontból is tévesnek tartotta, hogy a felperes bruttó összegekkel számolt.

[65] A Kúria a Pfv.III.20.685/2025/8-I. számú végzésével az alperes felülvizsgálati kérelmét részben, a rezsi többletköltség, a telefon többletköltség és a fejlesztő kezelések (gyógyúszás, gyógymasszázs, gyógytorna) költsége tekintetében visszautasította.

[66] A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott, az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

[67] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése sérti a régi Ptk. 340. § (1) bekezdését, 355. § (1) és (4) bekezdését, 356. § (1) és (2) bekezdését és 279. § (1) bekezdését, míg a felperes által megjelölt további okokból és az alperes által megjelölt okokból nem jogszabálysértő.

[68] Mivel a perben eljárt bíróságoknak valódi tárgyi keresethalmazatot alkotó keresetekről és viszontkeresetekről kellett határozniuk, az elsőfokú bíróság ítéletének volt fellebbezéssel nem támadott rendelkezése, a másodfokú bíróság a jogerős ítéletét kiegészítette, és a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét részben visszautasította, ezért a következőkből kellett kiindulni. A felülvizsgálat tárgyát a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztató, az ápolás-gondozás-felügyelet jogcímén fizetendő járadék összegét felemelő, az erre irányuló keresetet egyebekben elutasító, az e járadékfizetési kötelezettség megszüntetésére irányuló viszontkeresetet elutasító, az alperest a felperes javára elmaradt ápolás-gondozás-felügyelet költség és jövedelemkiesés megfizetésére kötelező, az elsőfokú bíróság ítéletét a jövedelemkiesés megfizetése iránti keresetet egyebekben elutasító részében helybenhagyó, valamint a felperest az állam által előlegezett szakértői díj és a meg nem fizetett illeték megfizetésére kötelező rendelkezése jelentette. A felek az általuk kért felülvizsgálat alapjaként eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre egyaránt hivatkoztak, a felperes emellett a Kúria közzétett határozataitól jogkérdésben való eltérést is állított. A felülvizsgálat korlátait a felülvizsgálati kérelmeknek a jogerős ítélet előzőekben ismertetett rendelkezéseihez kapcsolódó tartalmi elemei jelölték ki.

[69] A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes felülvizsgálati kérelmének érdemben elbírálható része két járadékkövetelést érintett: az ápolás és gondozás többletköltsége, valamint a jövedelemkiesés megtérítése iránti járadékkövetelést. Az alperes az előbbi járadék felperes javára történő megfizetésére az alapperben hozott jogerős ítélet alapján volt köteles, és a felek utóper keretében a járadék mértékének felemelését, illetve a járadékfizetési kötelezettség megszüntetését kérték. Ez a kereset és viszontkereset ezért szükségszerűen a Pp. 361. §-án alapult. Elbírálásuk során az e § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülését kellett vizsgálni.

[70] Az anyagi jogerő negatív hatása az újabb perindítás tilalmának általános jogkövetkezményeként jelentkezik, ami alól a Pp. 361. § (1) bekezdésében szabályozott utóper intézménye jelenti a kivételt [Kúria Kfv.VII.37.485/2020/5. (BH 2021.32.)]. Az utóper eljárásjogi szabálya az anyagi jogerő alóli kivétel, amelynek célja a mindenkori életviszonyokhoz való igazodás. Az az utóbb bekövetkezett lényeges körülményváltozás esetén ad lehetőséget arra, hogy a felek bármelyike keresetet indíthasson a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának megváltoztatása iránt (Kúria Pfv.III.20.583/2021/8.). Az anyagi jogerőhatás alóli kivételt jelentő utóper lényegadó ismérve, hogy szűk körben, a jogerős ítéletet megalapozó tények utóbb bekövetkezett lényeges megváltozása esetén teszi lehetővé a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának megváltoztatása iránti keresetindítást. Ez értelemszerűen azt is jelenti, hogy a bíróság az utóperben az érdemi döntésének meghozatalakor kizárólag az említett jogszabályi feltétel fennállásának vizsgálatára szorítkozhat [Kúria Pfv.III.21.213/2021/5. (BH 2022.205.II.)]. Az utóper Pp. 361. § (1) bekezdésében foglalt kivételszabálya az anyagi jogerőhatás feloldását egy külön meghatározott feltétel fennállása (az ítélet alapjául szolgáló tények utóbb bekövetkezett lényeges megváltozása) esetén teszi lehetővé azokban a perekben, amelyekben a bíróság az egyik felet az ítélet meghozatala után lejáró szolgáltatásra kötelezte (Kúria Pfv.III.21.003/2023/4.). Azok a tények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapítja, a keresettel érvényesített és a bíróság által az ítéletben érdemben elbírált jogot, valamint a kereseti kérelmet megalapozó tényeket jelentik. Ezek alkotják azt a tényalapot, amelynek azonossága az anyagi jogerőhatás érvényesülése konjunktív feltételeinek egyike, és amely az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét is meghatározza. Ennek figyelembevételével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy mely tények lényeges változása esetén lehetséges utóper megindítása [Kúria Pfv.III.20.136/2025/5. (BH 2025.231.)].

[71] Az adott esetben a felperes a keresetében az ár- és értékviszonyok jelentős megváltozására, a szolgáltatás díjának az alapperben is irányadónak tekintett árlista alapján kimutatható növekedésére hivatkozással kérte az ápolás és gondozás többletköltségének megtérítése iránti járadék mértékének felemelését. Ezzel szemben az alperes amellett, hogy ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és az érdemi védekezés körében a felperes által állított díjemelkedést és az annak bizonyítására felhasználni kívánt árlista alkalmazhatóságát vitatta, a járadékfizetési kötelezettségének megszüntetésére irányuló viszontkeresetet is előterjesztett. Az erre okot adó lényeges körülményváltozásként az ápolási és gondozási szükséglet megszűnését jelölte meg. A bizonyításra szoruló tények körét és a felek bizonyítási feladatait ezek figyelembevételével kellett meghatározni. A bizonyítási érdek Pp. 265. § (1) bekezdésében írt szabályára is tekintettel pedig az alperesre hárult a viszontkeresetében állított és a felperes részéről vitássá tett tény, vagyis az ápolásra és gondozásra való rászorultság megszűnésének bizonyítása. Ezt a felülvizsgálati kérelmében az alperes sem vonta kétségbe. Ehelyett a perben eljárt bíróságok e körben egyező ténymegállapítását vitatta, és az annak alapjául szolgáló bizonyítékmérlegelést támadta.

[72] Az alperes Pp. 279. § (1) bekezdésének sérelmére alapított felülvizsgálati támadásának vizsgálatakor arra kellett figyelemmel lenni, hogy a Pp. alkalmazása körében is irányadó az a korábbi, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdésén nyugvó bírói gyakorlat, amely szerint a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség [Kúria Pfv.III.20.591/2023/5. (BH 2024.136.)]. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz [Kúria Mfv.X.10.058/2020/5. (BH 2021.21.)]. A felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni [Kúria Pfv.I.21.474/2011/10. (BH 2013.119.II.)].

[73] A perben eljárt bíróságok a fentieknek megfeleltethető bizonyítékmérlegelési hiba nélkül állapították meg, hogy a felperes gyermekének a napi 2 óra többletápolásra, gondozásra és felügyeletre való szükséglete továbbra is fennáll. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy az alapperben kirendelt szakértő a felsorolt tevékenységek időszükségletét a gyermek óvodáskorának megkezdése utáni időszakra vonatkozóan határozta meg. Ehhez képest a felperes e körben tett és bizonyítottnak elfogadott korábbi és jelenlegi tényállításait kellett összevetni, különös tekintettel arra, hogy az előző szakvélemény a gyermek melletti feladatok részletes feltüntetését nem tartalmazta. Miután pedig a járadékkövetelés az ápolással, gondozással és felügyelettel összefüggő többletköltségek megtérítésére irányult, azt a többletráfordítást kellett értékelni, amelynek kifejtésére egy egészséges gyermek esetében nincs szükség. Az elsőfokú bíróság az összehasonlítást ennek megfelelően, a bizonyítás eredményének okszerű mérlegelésével megállapított tények alapulvételével végezte el. A perben másodjára kirendelt szakértő szakvéleménye alapján rögzítette, hogy a felperes gyermeke jobb kezének saját izomzata elsorvadt, az fogásra és érdemi manipulációra alkalmatlan. A gyermek egészségi állapotát tehát alapvetően a születéskori sérülésből eredő mozgáskorlátozottsága határozza meg, amelyben érdemi változás a szakvélemény szerint a jövőben sem várható. A kirendelt szakértői intézet által kijelölt igazságügyi orvosszakértő azt is véleményezte, hogy a gyermek az önellátás terén a mindkét kéz használatát igénylő tevékenységekben segítségre szorul. A felperes által nevesített tevékenységek közül a gyalogos közlekedésben és a tömegközlekedésben nyújtott kíséret figyelembevételét annak szükségtelensége okán a bíróságok a bizonyítás eredményének ismeretében helyesen mellőzték. Az ebben a körben egyező, a felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolt ténymegállapításuk a szakértői intézet szakvéleménye mellett a köztudomás körébe sorolható általános élettapasztalaton alapult. Ennélfogva az a Pp. 300. § (1) bekezdését nem sértette, a felperes pedig e jogszabályhely mellett a Pp. 266. § (2) bekezdésének téves alkalmazását nem állította. A perben eljárt bíróságok a tanulási nehézségeknek és a sajátos nevelési igényű státusznak az alperes által okozott károsodással való oksági kapcsolata fennállásának kérdésében szintén helytállóan, a szakvélemények ismeretében foglaltak állást. A szakértői intézet szakvéleménye ugyanis egyértelművé tette: az elszenvedett sérülés elsődleges szerepét lehet megállapítani az említett státusz kialakulásában. A szóban forgó járadékkal ellentételezendő, a keresetben megjelölt egyes többlettevékenységeknek a szakvélemények alapján meghatározható időszükségletére tekintettel nem minősült iratellenesnek és a saját szakvéleményével ellentétesnek a másodjára kirendelt szakértőnek az a végkövetkeztetése, hogy a felperes gyermeke ugyanolyan óraszámban szorul kisegítésre, mint ahogyan azt a korábbi perben kiállított szakvélemény meghatározta.

[74] A felperesnek ugyanezen járadékkövetelés esetében azt kellett bizonyítania, hogy a járadék mértékének meghatározásakor az alapperben figyelembe vett szolgáltatási díj összege a keresetben feltüntetettek szerint emelkedett. Bizonyítékként annak az okiratnak (árlistának) a tartalmára hivatkozott, amely a megváltozott díjszabást rögzítette. Habár az alperes az érdemi védekezésében az ily módon igazolt díjakat elfogadhatatlannak, a felperes lakókörnyezetében alkalmazhatatlannak tartotta, a másodfokú bíróság ezzel szemben helyesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alapperben is ugyanennek a gazdasági társaságnak a kimutatását vették alapul. Miután pedig – a fentebb írtak értelmében – a bíróság az utóperben kizárólag a jogerős ítéletet megalapozó tények utóbb bekövetkezett lényeges megváltozásának vizsgálatára szorítkozhat, a felperes javára járadék formájában megtérítendő költség összegének a korábbi jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő szempontú meghatározásának nem lehetett helye. Ehhez képest – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt – az alperes a felperes által csatolt árlista valóságnak megfelelését nem vitatta, és az a keresetben állított díjnövekedés tényét és mértékét alátámasztotta. Ez pedig azért volt lényeges, mert a gondozás, felügyelet költsége címén megítélt járadék alapjául szolgáló díjaknak a károsult részéről az utóperben állított és egyben bizonyított jelentős növekedése olyan lényeges változásnak minősül, amely a járadék megváltoztatását megalapozza [Kúria Pfv.III.20.136/2025/5. (BH 2025.231.II.)].

[75] Annak, hogy a fentiek ellenére az elsőfokú bíróság a keresetet utasította, és a viszontkereset alapján 2021. november 1-jétől a járadék leszállításáról, 2022. január 1-jétől pedig annak megszüntetéséről határozott, míg a másodfokú bíróság a keresetnek csak részben adott helyt, két oka volt: a járadéknak a GYOD összegével való csökkentése és a jövedelemkiesés megtérítése iránti járadékkal együtt, arra is tekintettel történő meghatározása. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a járadék számításának ezt a módját megalapozottan kifogásolta. Az elsőfokú bíróság a GYOD levonását azzal indokolta, hogy a felperes azt a gyermek ápolása és gondozása miatt kapja, és ezzel a kár más forrásból megtérül. A másodfokú bíróság ugyan a járadék mértékét másként határozta meg, és ennek eredményeként ebben a körben az elsőfokú bíróságtól eltérő érdemi döntést hozott, a kétféle járadék egymástól el nem különített számítása során a GYOD összegét mégis egységesen mint bevételt vette figyelembe. Ezzel szemben a GYOD rendeltetésének meghatározásakor abból kellett kiindulni, hogy az a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc. tv.) 25. § (1) bekezdése szerint a jogosult jövedelme kiegészítésére, pótlására, illetve a különös méltánylást érdemlő személyes élethelyzetére figyelemmel nyújtható pénzbeli szociális ellátásnak minősül, amelynek a Szoc. tv. 25. § (3) bekezdésében meghatározott általános feltétele a jogosult szociális rászorultsága. A Szoc. tv. 38. §-ában felsorolt különös jogosultsági feltételek, valamint a Szoc. tv. 39/A. § (4) bekezdésében és 39/B. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt, a szolgálati idő számítására, a nyugdíjjárulék fizetésére és a keresőtevékenység időtartamára vonatkozó rendelkezések ismeretében az állapítható meg, hogy e pénzbeli szociális ellátás elsősorban az ápolást, gondozást végző szülő, vagy a gyermek más, vele közös háztartásban élő hozzátartozója kiesett jövedelmét kompenzálja, a munkaidőre eső ápolási, gondozási tevékenység ellentételezésére szolgál. Erre figyelemmel a GYOD összegével a kiesett jövedelem pótlására hivatott jövedelempótló járadék mértékét indokolt csökkenteni (Kúria Pfv.III.20.458/2023/9.). Következésképpen a felperes részére folyósított GYOD összegét a káronszerzés tilalma miatt, a régi Ptk. 356. § (2) bekezdésének megfelelően nem az ápolás és gondozás többletköltsége miatt igényelt járadék, hanem a jövedelemkiesés megtérítésére irányuló járadék esetében kellett a károkozásból származó vagyoni előnyként figyelembe venni.

[76] A felperes már a fellebbezésében is hangsúlyozta a felülvizsgálati kérelemmel érintett járadékkövetelések megkülönböztetésének szükségességét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint viszont összességében kellett megítélni, a felperes helyzetéből kiindulva, hogy a felperes milyen bevételekkel rendelkezik, és milyen bevételekkel rendelkezne akkor, ha a károkozás nem történt volna meg. Ehhez igazodóan – a korábbiakban már részletezettek szerint – a két járadék mértékét egymásra figyelemmel határozta meg, és a jövedelemkiesés megtérítése iránti járadék esetében a felperes által megszerzett „bevételként” értékelte a korábbi jogerős ítélet alapján részére fizetendő költségpótló járadékot. Ez a megközelítés a következők miatt volt téves. A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt Pfv.III.21.500/2016/5. számú közzétett határozatában nem a költségpótló járadék és a jövedelempótló járadék elkülönítésének kérdésében foglalt állást, hanem azt állapította meg, hogy az előbbi járadék esetében a közterhek levonásának kérdése fel sem merülhet, mert az nem jövedelem, hanem a károsultnak járó költség. Ebben a jogkérdésben a felülvizsgálni kért jogerős ítélet eltérést nem tartalmazott. Ehelyett az adott esetben az volt a lényeges, hogy a költségpótló járadékigényt nem csupán a károsult (Kúria Pfv.III.21.67/2019/6.), hanem az őt segítő hozzátartozója is érvényesítheti (Kúria Pfv.III.20.559/2021/11., Pfv.III.21.126/2020/5.). Ugyanezen helyzet további kártérítési következményeként előfordulhat, hogy a szóban forgó tevékenységeket végző hozzátartozónál jövedelemveszteség keletkezik, amely külön kártérítési igényt alapozhat meg. Miután azonban a kétféle kártérítési igény eltérő károk megtérítésére irányul, a jövedelemkiesés meghatározásánál a károsult személye körüli teendők költségének kompenzálására szolgáló járadékot figyelembe venni nem lehet (Kúria Pfv.III.20.893/2021/7.). E követelések olyan, más alapon nyugvó többletigények, amelyeket eltérő jogalapon kell megítélni, és nem áll fenn az a helyzet, hogy azokat lefednék és ki is egyenlítenék a más címeken kapott járadékok. Ezeknek a követeléseknek eltérő tény- és jogalapjuk van, a más-más címen adott járadékok, juttatások ténye nem zárja ki azt a más jellegű, más célú tevékenységet, amelyeket ugyanebben az időben végeznek [Kúria Pfv.III.20.953/2014/6., Pfv.III.20.223/2023/5. (BH 2024.39.)]. Ennélfogva nem lehet szó kétszeres igényérvényesítésről [Kúria Pfv.III.21.297/2022/6. (BH 2024.114.)].

[77] Mindezekből az ápolás és gondozás többletköltségének megtérítésére irányuló járadék vonatkozásában a felperes felülvizsgálati kérelmének megalapozottsága és az alperes felülvizsgálati kérelmének megalapozatlansága következett. A jogerős ítélet ebben a részében a felperes által feltüntetett jogszabályhelyek közül a régi Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdését sértette.

[78] A felperes a jövedelemkiesés megtérítése iránti járadékkövetelés esetében az álláspontja szerint hibás járadékszámítás mellett a kárenyhítési kötelezettség téves értelmezését és alkalmazását kifogásolta. Ezzel szemben az alperes a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságétól eltérő, a jövedelemveszteség fennállásának megállapításához vezető számítását sérelmezte. A kiindulási alap mindkét fokú bíróság részéről az volt, hogy a felperes a gyermeke ápolásával és gondozásával kapcsolatos többlettevékenységek kifejtése mellett naponta legalább 4 órás munkát tudna vállalni, és mivel ezt nem tette meg, ezt meg sem kísérelte, ezért a jövedelemveszteség meghatározásakor a napi 4 órára számított minimálbér összegét is a felperes által elért jövedelemként kellett figyelembe venni. Ennek jogszabályi hátterét a felülvizsgálati kérelmekben megsértettként megjelölt régi Ptk. 340. § (1) bekezdése jelentette, amely a károsult kárelhárítási és kárcsökkentési kötelezettségét, valamint azok felróható megszegése esetére a károsult közrehatását (önhibáját) szabályozza. E követelményeknek a felperes által megtéríteni kért jövedelemkiesés kapcsán történő érvényesítését a perben eljárt bíróságok két okból is szükségesnek tartották: a felperes részéről a már említett időtartamú jövedelemszerző tevékenység végzését az ápolási és gondozási többlettevékenység időszükséglete és a környékbeli munkaerőpiaci helyzet ismeretében is lehetségesnek és ezért elvárhatónak tekintették. A felperes a felülvizsgálati kérelmében mindkét ok meglétét vitatta. Miután pedig ezeknek az okoknak együttesen kellett fennállniuk, bármelyik hiánya a másik vizsgálatát szükségtelenné tette.

[79] A másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság tájékoztatását helyesnek minősítve – a felperestől követelte meg annak bizonyítását, hogy nincs olyan munka, amelyet el tudna látni. A bizonyítást a felperes részéről nem csupán e tény tekintetében találta sikertelennek, hanem azzal kapcsolatban is, hogy a munkavégzés érdekében érdemi lépéseket tett, és megkísérelt 4 órás munkát végezni. Ennek megfelelően a bizonyítás sikertelenségének következményét a felperes terhére értékelte, és a kárenyhítési kötelezettség felróható megszegését állapította meg. A felperes ezzel szembeállított felülvizsgálati érvelésének lényege az volt, hogy a perben bizonyította: eredménytelenül keresett munkát, és az alperes által csatolt álláshirdetések a számára elérhető környékbeli munkalehetőségek alátámasztására alkalmatlanok voltak. Az utóbbiakat illetően azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság valójában nemleges bizonyítást várt el tőle. Mivel a bizonyítási érdek általában a perbe vitt alanyi jog érvényesítését biztosító anyagi jogi jogszabály alapján határozható meg, ezért az adott esetben is ennek figyelembevételével kellett a bizonyítási feladatok felek közötti megosztásának kérdésében állást foglalni. Ez az anyagi jogi jogszabály az előzőekben megjelölt régi Ptk. 340. § (1) bekezdése volt. Annak helyes alkalmazása esetén a károsulti közrehatás, az e körben állított tények bizonyítása az érdemi védekezésében arra hivatkozó károkozót terheli (Kúria Pfv.III.21.434/2014/5., Pfv.III.20.499/2019/18., Pfv.III.21.016/2020/6., Pfv.III.20.133/2022/6.). Ennélfogva a felperes a számára elérhető munkalehetőségek tekintetében a bizonyítási feladatoknak a perben történt meghatározását és ahhoz képest a bizonyítási teher szabályának alkalmazását megalapozottan sérelmezte. Ennek oka azonban nem a nemleges bizonyítás megkövetelése, hanem a bizonyítási feladatoknak nem az állítási érdek és az ahhoz kapcsolódó bizonyítási érdek mentén történő meghatározása volt. Miután pedig a felperes a jogerős ítélet indokolása szerint is cáfolta az alperes által csatolt álláshirdetéseket (valójában azoknak a felperes számára elérhető munkalehetőségek alátámasztására való alkalmasságát), a bizonyítás sikertelenségének következményét az alperes terhére kellett volna értékelni. A másodfokú bíróság a kárenyhítési kötelezettség megszegésének megállapítását azzal is indokolta, hogy a felperes a 4 órás munkavégzés megkísérlését nem bizonyította. Ezzel kapcsolatban a felperes nem csupán a régi Ptk. 340. § (1) bekezdésének, hanem a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésére is helytállóan hivatkozott. Mindkét fokú bíróság annak tulajdonított meghatározó jelentőséget, hogy a felperes az álláskeresőként való regisztrálását nem kérte. Figyelmen kívül hagyták ugyanakkor azt, hogy a felperes a munkaviszony létesítésének megkísérlésére vonatkozó konkrét tényállításokat is tett, és az elhelyezkedési kísérleteit, egyúttal azok eredménytelenségét a hozzátartozóinak tanúvallomásai alátámasztották. Mindezek miatt a másodfokú bíróság a jövedelemkiesés megtérítése iránti járadék esetében tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségét megszegte. A jogerős ítélet ebben a részében a Pp. 279. § (1) bekezdését és a régi Ptk. 340. § (1) bekezdését is sértette.

[80] A járadék mértékének számítása során a következőképpen kellett eljárni. A felperes a keresetében a járadék alapját a régi Ptk. 357. § (3) bekezdésének alkalmazásával, összehasonlító adatok alapulvételével, a saját lakóhelyén és annak közvetlen környezetében általános iskolai végzettséggel, teljes munkaidejű foglalkoztatás mellett elérhető jövedelmek átlagában határozta meg. Járadékalapnak a bíróságok is ezt tekintették. A kereset első fokon teljes, másodfokon részbeni elutasításához vezető számítás a felperes által ténylegesen megszerzett és a kárenyhítési kötelezettség teljesítése esetén megszerezhető jövedelmeknek a keresettől eltérő meghatározásán és az ún. félbruttósítás mellőzésén alapult. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a járadékszámításnak ezt a két elemét megalapozottan kifogásolta. A korábbiakban részletezettek szerint ugyanis a jövedelemveszteség megállapításakor a felperes által elért jövedelemként sem az ápolás és gondozás többletköltségére megfizetett járadékot, sem a napi 4 órás minimálbért nem lehetett volna figyelembe venni. Egyetlen ilyen jövedelemnek a felperes részére folyósított GYOD összegét kellett tekinteni. A másodfokú bíróságnak az, az elsőfokú bíróságéval egyező jogi álláspontja is téves volt, hogy az „összehasonlíthatóság kedvéért” elfogadható volt a jövedelmek nettó összegével számolni. Ez nem felelt meg az 1/2014. Polgári jogegységi határozat értelmében a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó, a baleseti járadék alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásáról és a járadék számítási módjáról szóló 1/2006. (V. 22.) PK véleménynek, amelyet a Kúria több közzétett határozatában – így egyebek mellett a Pfv.III.20.133/2022/6., Pfv.III.20.761/2021/4., Pfv.III.20.602/2021/4. és Pfv.III.20.755/2020/5. számú határozatában is – megerősített. A szerint a járadék alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásánál a keresetet (jövedelmet) a nyugdíjjárulék mellett a magán-nyugdíjpénztári járulékkal és tagdíjjal, az egészségbiztosítási járulékkal és a munkavállalói járulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni. Mivel pedig ez a járadék személyi jövedelemadó köteles bevételnek minősül, ezért az annak alapjául szolgáló valamennyi összeget bruttósított számítással kell figyelembe venni. A felperes a járadékszámítást ehhez igazodóan, az ismertetett szempontok érvényesítésével végezte el. Ennélfogva a kereset teljesítésének semmiféle akadálya nem volt. A jogerős ítélet azt túlnyomórészt elutasító rendelkezése ezért a régi Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdését, 356. § (1) és (2) bekezdését, valamint 357. § (3) bekezdését is sértette.

[81] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését részben – az első- és másodfokú perköltség, a meg nem fizetett kereseti, viszontkereseti és fellebbezési illeték, valamint az állam által előlegezett költség viselésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, az alperes által a Tatabányai Törvényszék 9.P.21.928/2009/99. számú, a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.217/2015/6. számú ítéletével jogerőre emelkedett és a Kúria Pfv.III.21.461/2016/7. számú ítéletével felülvizsgált ítélete alapján a felperesnek ápolás, gondozás, felügyelet jogcímén fizetendő járadék havi összegét a 2020. december 1-jétől 2021. május 31-ig terjedő időre 144 000 forintra, 2021. június 1-jétől 177 000 forintra felemelte; az alperest a felperes javára 4 596 000 forint ápolás, gondozás, felügyelet jogcímén fizetendő lejárt járadék és 2022. november 1-jétől a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján irányadó jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamata, 3 302 519 forint jövedelemkiesés megtérítése iránti lejárt járadék 15 napon belüli megfizetésére, valamint 2024. november 1-jétől véghatáridő nélkül, minden hónap 10. napjáig előre esedékesen havi 21 788 forint jövedelemkiesés megtérítése iránti járadék megfizetésére kötelezte; egyebekben a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartotta.