PÜ BH 2026/30

[1] A felperes 2003. április 25-én kiadott működési engedéllyel 2023. december 31. napjáig élelmiszer jellegű bolti vegyes kiskereskedelmi főtevékenységgel a székhelyén élelmiszer kiskereskedelmi üzletet működtetett. Az üzlet „egész évben nyitva tartó üzlet” működési engedéllyel rendelkezett. A felperes az üzletet a magas rezsiköltség miatt 2022. november 11. és 2023. február 28. napja közötti időben zárva tartotta. Ezt a tényt a felperes törvényes képviselője a lakosság felé az üzleten kifüggesztett táblán kívül, egy közösségi oldalon jelentette be, így arról az alperes jegyzője (a továbbiakban: jegyző) is bejelentés nélkül értesült.

[2] Magyarország Kormánya 2022. december 15-én jelentette meg a „Magyar Falu Program” keretében a kistelepülési üzletek működési támogatása című alprogramhoz kapcsolódó KTÜ- KP-1-2023 kódszámú pályázati kiírást. A felperes a pályázaton részt kívánt venni, ennek érdekében megbízott egy céget a pályázat elkészítésével, ellenértékként 2023. január 3-án 158 750 forint pályázati szolgáltatási díjat fizetett meg.

[3] A pályázati kiírás 5.3 pontjában rögzítették többek között, hogy a támogatói okirat kibocsátásához az ott írt mellékleteket kell egy eredeti példányban benyújtani, ekként a d) pontban írt, a „NIR-ből letölthető” jegyzői nyilatkozatot.

[5] Mivel ez az igazolás nem felelt meg a pályázati kiírásnak, a felperes törvényes képviselője ismét felkereste az alperes jegyzőjét, hogy a blankettát töltse ki. Az alperes jegyzője az igazolás kiadását megtagadta arra hivatkozva, hogy az üzlet a kérelem előterjesztésének időpontjában zárva volt. A pályázatot 2023. január 31-én zárták le, a felperes pályázatot nem adott le.

[6] A felperes keresetében az alperest 158 750 forint megfizetésére kérte kötelezni. Annak jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-át, a 6:522. § (1) bekezdését, valamint a 6:548. § (1) és (2) bekezdését jelölte meg. Kifejtette, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesítésének anyagi jogi feltételei fennállnak, közvetlen ok-okozati összefüggés van a jegyző igazolás kiállítását megtagadó magatartása és a felperes vagyonában közvetlenül bekövetkezett értékcsökkenés között, mely a pályázatíró cégnek kifizetett megbízási díj összege. A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes jegyzőjének e mulasztása közhatalom gyakorlásába esik.

[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy álláspontja szerint mulasztás nem terheli. Kiemelte: tény, hogy a pályázat kiírása szerint egész évben nyitva tartó üzlet volt jogosult benyújtani a pályázatot, és a felperes maga sem vitatta, hogy ebben az időszakban zárva tartott, ezért nem volt jogosult a pályázaton részt venni, így a károkozás lényegi elemei, a jogellenesség, a felróható magatartás, és az ok-okozati összefüggés hiányoznak. Hivatkozott arra is, hogy még csak téves jogalkalmazásról sem lehet szó, mivel a perbeli nyilatkozat-minta tartalma egyértelmű ténymegállapításon alapult, az alperes jegyzőjének arról kellett nyilatkoznia, hogy a pályázni kívánó bolt egész évben nyitva tart-e, ezért nem lehet szó mérlegelés eredményeként elszenvedett kár bekövetkeztéről sem.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[9] Hangsúlyozta, hogy a perben a felperes az alperes közhatalmi tevékenysége során vétett mulasztásra – arra, hogy a jegyző szóban megtagadta a perbeli pályázati kiírásban szereplő igazolás kiállítását – alapította a keresetét. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy „közigazgatási határozat nem volt, így nem volt rendes jogorvoslati lehetőség, nem volt közigazgatási bíró út, melynek során az általa állított kára elhárítható lett volna”, tehát a kárfelelősség a Ptk. 6:548. § (1) bekezdésében meghatározott anyagi jogi és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 24. § (3) bekezdésében írt eljárásjogi igényérvényesítési feltételei fennálltak.

[10] A kártérítési felelősség konjunktív feltételeinek fennállása tekintetében bizonyítottnak találta a jogellenes magatartást arra tekintettel, hogy a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § b) pontja alapján az alperes kötelezettsége volt kiállítani a pályázathoz az igazolást, amely egyértelmű volt a tekintetben, mit ért „napi fogyasztási cikkeket egész évben értékesítő üzlet” megnevezés alatt, ami a zárójelben lévő magyarázat szerint nem vonatkozik a szezonális értékesítő üzletekre.

[11] A kártérítési felelősség további elemeit vizsgálva kifejtette: az alperes magatartása és az általa a pályázatíró cégnek kifizetett megbízási díjban jelentkező vagyoncsökkenés, mint kár között az okozati összefüggés nem áll fenn, miután a pályázatot a felperes törvényes képviselője nem adta be, de nem bizonyított az, hogy a pályázatot elutasították volna az igazolás hiányában.

[12] Megállapította továbbá azt is, hogy az az alperesi magatartás, hogy az igazolási blanketta szövegét úgy értelmezte: a működési engedélytől függetlenül a felperes üzletének tényleges zárva tartása miatt nincs helye igazolás kiadásának, nem volt kirívóan téves értelmezés, ekként megítélése szerint az alperes úgy járt el, ahogy az, az adott helyzetben általában elvárható.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 158 750 forint felperes javára történő megfizetésére.

[14] Abból indult ki: az elsőfokú bíróság már megállapította az alperes terhére a mulasztást, tehát azt, hogy a felperes bizonyította a jogellenes magatartást. A kár bekövetkezte, mint további feltétel szintén bizonyított, hiszen a felperesnek kára keletkezett azzal, hogy a pályázatíró cégnek kifizette a megbízási díjat, azonban a pályázatot alaki feltétel hiányában nem tudta benyújtani.

[15] Nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, amely szerint a felperes nem bizonyította a kár és az alperes mulasztása közötti okozati összefüggést, mivel a jelen esetben az alperes a mulasztásával elvette a felperestől annak a lehetőségét, hogy a pályázati feltételeknek megfelelő pályázatot nyújtson be. Kiemelte: a Pályázati kiírás 3.4. pontja alapján a pályázat befogadásának feltétele a kötelező nyilatkozatok kitöltése és mellékletek becsatolása. E nyilatkozatok egyike – okfejtése szerint – az az igazolás, amelyet a jegyzőnek, mint hatóságnak kellett volna kiállítania.

[16] Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felperestől elvárható volt: hiányosan is beadja a pályázatot, és ennek elmaradása folytán nem az alperesi mulasztással áll okozati összefüggésben a kár. E körben rámutatott: az igazolás hiányában a felperes a pályázat lehetőségétől elesett, azt érdemben nem bírálták volna el, erre tekintettel a bekövetkezett kár és az alperesi mulasztás közt az okozati összefüggés megállapítható, az alperes kártérítési felelőssége fennáll.

[17] Az alperes magatartásának felróhatósága vonatkozásában szintén nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi érvelésével. Utalt arra, hogy amennyiben a figyelembe veendő jogszabályi rendelkezés teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nem mérlegelés eredménye, általában nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső tévedésről, hibáról. Indokolása szerint a perbeli esetben a jegyzőnek mérlegelést kívánó jogalkalmazási tevékenységet nem kellett végeznie, csak egyetlen mérlegeléstől független döntés meghozatalára volt lehetősége.

[18] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – annak tartalma szerint – kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.

[23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[27] A felperes az alperest közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére kérte kötelezni. A Pp. 24. § (3) bekezdése szerint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság – ha a közigazgatási bírói út biztosított – a jogsértést jogerősen megállapítsa. Ennek hiányát a Pp. a keresetlevél olyan hiányának minősíti, ami miatt a keresetlevelet vissza kell utasítani, vagy ha ez nem történt meg, az eljárást hivatalból meg kell szüntetni, mégpedig az eljárás bármely szakaszában [Pp. 176. § (1) bekezdés c) pont, Pp. 240. § (1) bekezdés a) pont, Kúria Pfv.20.090/2022/4.]. Mindezekre tekintettel a Pp. 405. § (1) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 379. §-a alapján vizsgálni kellett az igény eljárásjogi érvényesíthetősége feltételeinek fennállását.

[28] Ebben a kérdésben a Kúria nem értett egyet az ügyben eljárt bíróságoknak azzal a megállapításával, hogy közigazgatási határozat hiányában nem állt rendelkezésre rendes jogorvoslati lehetőség, így közigazgatási bírói út nem állt fenn.

[29] A Pp. 24. § (3) bekezdéséhez fűzött végső előterjesztői indokolás egyértelművé teszi: a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa, feltéve, hogy a közigazgatási bírói út biztosított. A közhatalom gyakorlásával okozott kárigény elbírálása tehát a közigazgatási jogkörben okozott kár esetében is a polgári ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, ugyanakkor a polgári ügyben eljáró bíróságot nem csupán köti a közigazgatási ügyben eljáró bíróság döntése, hanem annak a közigazgatási tevékenység jogszerűségének kérdésében hozott döntése előfeltétele a kárigény érvényesíthetőségének.

[30] A felperes a keresetét az alperes jegyzőjének arra a magatartására alapította, hogy a pályázathoz szükséges igazolás kiállítását – a kérése ellenére – megtagadta, amelynek következtében nem volt lehetősége abban részt venni, így a pályázatíró cégnek feleslegesen megfizetett megbízási díj a vagyonában értékcsökkenést eredményezett.

[31] Az alperes jegyzője a perbeli esetben a Korm. rendelet 2. § b) pontjában kijelölt hatóságként járt el, a tevékenységével szemben (tevés, nem tevés) az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) alapján a közigazgatási bírói út biztosított volt. A Kp. megalkotására irányuló törvényjavaslat indokolása szerint a kodifikációs munka vezérfonala a hatékony jogvédelem elvének minél szélesebb körű érvényre juttatása volt, aminek része a jogvédelem hézagmentességének biztosítása, tehát az, hogy a közigazgatás által okozott jogsérelmek a közigazgatás cselekvésének formájától függetlenül bíróság elé vihetőek legyenek.

[32] Mivel a fentiekből következően az adott ügyben a közigazgatási bírói út biztosított volt, a felperes azonban azt nem vette igénybe, így nem rendelkezik olyan jogerős határozattal, amellyel a közigazgatási ügyben eljáró bíróság jogsértést állapított volna meg a nyilatkozat kiállításának megtagadása vonatkozásában. Mindezek okán hiányzik a perbeli követelés érvényesíthetőségének a Pp. 24. § (3) bekezdésében előírt feltétele, ezért a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése szerint eljárva a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja és a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság ítéletét – az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az eljárást hivatalból megszüntette [Pp. 379. §, 405. § (1) bekezdés].