GÜ BH 2026/34

[1] A kérelmező és a kérelmezett 2024. január 22-én vállalkozási szerződést kötöttek egymással, amelyben az esetleges jogvitájuk esetére választottbírósági kikötést tettek. A szerződés teljesítése vonatkozásában a felek között vita alakult ki. A kérelmező ezért kezdeményezte a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (a továbbiakban: TSzSz) eljárását, amely 2024. január 21-én kelt szakvéleményében megállapította, hogy a kérelmező részére meg nem fizetett munkadíj 236 284,85 EUR értékű.

[2] A kérelmező 2024. február 21-én előterjesztett beadványában a TSzSz szakvélemény alapján ideiglenes intézkedés elrendelését kérte az építmények tervezésével és a kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről, és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: TSzSz tv.) 8/D. § (1) bekezdésére, 8/H. §-ára, valamint a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 10. §-ára és 28. §-ára hivatkozással. Utalt a felek szerződésében kikötött Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság eljárási szabályzatának 33. § (5) bekezdésére annak alátámasztásaként, hogy a bíróság a kérelem tárgyában a választottbírósági kikötés ellenére is eljárhat.

[3] Az elsőfokú bíróság kijavított végzésében a kérelemnek helyt adva ideiglenes intézkedéssel kötelezte a kérelmezettet, hogy nyolc napon belül helyezzen letétbe 95 603 213 forintot. Egyúttal a kérelmező részére 15 napos határidőt tűzött a választottbírósági eljárás megindítására.

[4] Határozatának indokolásában megállapította, hogy a kérelmező helytállóan hivatkozott a Vbt. 28. §-ára és 10. §-ában foglaltakra, amelyek alapján az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálására a választottbírósági kikötés esetén a rendes bíróságok is rendelkeznek hatáskörrel, azonban a kérelem elbírálása során a választottbíráskodás sajátosságaira figyelemmel kell eljárni.

[5] A kérelem érdemi megalapozottsága körében a TSzSz tv. 8/D. § (1), (2) és (3) bekezdése alapján, a BDT 2020.4218. számon megjelent eseti döntésre is utalva rögzítette, hogy a fél kérelmére a bíróságnak kötelező elrendelnie az ideiglenes intézkedést a TSzSz szakvéleménye szerint a teljes bizonyossággal teljesített munkák szerződés szerinti értékének megfelelő összegben. A szakvélemény alapján megállapította, hogy a TSzSz teljeskörűen vizsgálta a kérelmező teljesítését, és rögzítette, hogy a részére még meg nem fizetett munkadíj 236 284,85 euró. Rámutatott arra, hogy a szakvéleményt kizárólag a TSzSz tv. rendelkezései alapján vizsgálhatja, a kérelmező pedig a TSzSz tv. 8/D. § (1) bekezdésében meghatározott feltétel fennállását igazolta.

[6] A kérelmezett fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az eljárást – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjára utalással – megszüntette.

[7] A fellebbezését annyiban alaposnak találta, hogy az eljárás megszüntetésére okot adó körülmény fennállása miatt az elsőfokú bíróság végzése érdemben nem bírálható felül.

[8] A másodfokú bíróság elsődlegesen rögzítette, hogy bár a Vbt. 10. §-a nem tartja összeegyeztethetetlennek a Pp. VIII. fejezete szerinti perindítást megelőző ideiglenes intézkedésre vonatkozó szabályok alkalmazását a választottbírósági szerződéssel, a kérelmező azonban a kérelmét nem e szabályokra, hanem kizárólag a TSzSz tv. 8/D. §-ára alapította. A másodfokú bíróság ezzel összefüggésben abból indult ki, hogy a TSzSz tv.-re alapított ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása során a bíróság kizárólag a TSzSz tv.-ben meghatározott feltételek fennállását vizsgálhatja, melyek fennállása esetén – mérlegelés és a Pp. VIII. fejezetében meghatározott egyéb feltételek vizsgálata nélkül – kötelezően el kell rendelnie az ideiglenes intézkedést (BDT 2020.4218). Ez egyben azt is jelenti, hogy a TSzSz tv.-re alapított ideiglenes intézkedés elbírálása nem a Pp. VIII. fejezetében rögzített szabályokon alapul, így helytállóan hivatkozott a kérelmezett fellebbezésében arra, hogy a Pp. általános szabályaihoz képest a TSzSz tv. speciális rendelkezéseiből kell kiindulni.

[9] A másodfokú bíróság erre figyelemmel kiemelte, hogy kifejezett (a TSzSz tv.-ben foglalt) jogszabályi rendelkezés hiányában nincs lehetőség az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek a Pp. 108. §-ában szabályozott, a perindítást megelőző előterjesztésére sem. A TSzSz tv. 5/A. alcímében rögzített szabályokból az is következik, hogy a TSzSz tv. 8/D. §-ára alapított ideiglenes intézkedést kizárólag a TSzSz tv. 5/A. alcímében szabályozott, a TSzSz szakvéleményére alapított perben lehet előterjeszteni. A fentiek értelmében a TSzSz tv. 8/D. §-ára alapított ideiglenes intézkedés előterjesztését meg kell előznie a TSzSz tv. 5/A. alcímében szabályozott, a TSzSz szakvéleményére alapított peres eljárásnak, azaz a keresetlevél benyújtásának, amely során érdemben vizsgálható a vállalkozási szerződésben rögzített választottbírósági kikötés tartalma. Ennek hiányában azonban az eljárás megszüntetésének van helye.

[10] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és – tartalma szerint – az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a TSzSz tv. 8/B. §-át, 8/D. §-át, 8/H. §-át, a Vbt. 10. és 28. §-át, valamint a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontját.

[11] Állította, hogy az elsőfokú bíróság végzésében foglaltaknak megfelelően 2015. március 14-én benyújtotta a keresetét a szerződésben kikötött választottbírósághoz. A jogerős végzés megállapításával szemben hangsúlyozta, hogy a Pp. mellett csupán kiegészítő szabálynak minősülnek a TSzSz tv. 5/A. alcímében foglalt rendelkezések. A másodfokú bíróság ezért tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a TSzSz tv. kifejezett rendelkezése hiányában nincs lehetőség a Pp. 108. §-ában szabályozott ideiglenes intézkedés iránti kérelem pert megelőző előterjesztésére. A kérelmező érvelése szerint az álláspontját támasztja alá a TSzSz tv. 8/B. §-a is, amely a TSzSz tv.-ben írt eltérések mellett általános jelleggel rendeli el a Pp. alkalmazását. A TSzSz tv. 8/D. §-ában pedig a jogalkotó egyértelműen rendelkezett arról, miszerint a letétbe helyezést ideiglenes intézkedéssel kell elrendelni, amiből következően „a TSzSz tv. szerinti letétbe helyezés az ideiglenes intézkedés egyik fajtája”. Utalt arra is, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzéssel szembeni fellebbezési jog is a Pp. rendelkezésein alapul, kérelmére tehát alkalmazandók a Pp. VIII. fejezetében foglalt – az ideiglenes intézkedésre vonatkozó – szabályok.

[12] A kérelmező hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság jogértelmezése sérti a Vbt. 10. és 28. §-át is, melyek kifejezetten biztosítják a rendes bíróságok eljárási jogosultságát. A másodfokú bíróság jogértelmezése azt jelentené, hogy azok a vállalkozók, amelyek szerződésében választottbírósági kikötés van, de kezdeményezték a TSzSz eljárását, elesnek a Vbt. 10. és 28. §-ában biztosított ideiglenes intézkedés lehetőségétől. Ez olyan hátrányos megkülönböztetést eredményezne, ami ellentétes az Alaptörvény XV. cikkével.

[13] Rámutatott, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezi a TSzSz szakvéleményére alapított pert megelőző eljárásként. A TSzSz tv. 8/D. § (1) bekezdésének megfogalmazásából ugyanis az következik, hogy lehetőség van a kereseti kérelemben és önálló, nemperes eljárásban előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében is kérni meghatározott összeg letétbe helyezését. Ezért a TSzSz 8/D. § (1) bekezdését sérti a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy kizárólag a keresetlevéllel egyidejűleg van lehetőség az ideiglenes intézkedés előterjesztésére. A fentiek miatt nincs szükség a TSzSz tv. 5/A. alcímében foglalt per megindításához ahhoz, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a bíróság döntsön, ezért az eljárásnak a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjára alapított megszüntetése is jogszabálysértő. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra is, hogy téves a pert kötelező megelőző eljárásnak tekinteni, hiszen ilyen eljárás csak a polgári pertől eltérő szabályok szerint folyó eljárás lehet, amelynek a célja éppen a peres eljárás igénybevételének elkerülése. Az adott esetben a TSzSz eljárását és az annak eredményeként elkészült szakvéleményt lehet csak ilyennek tekinti, amely adott.

[14] A kérelmezett felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult.

[15] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és a megjelölt okokból az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.

[16] A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának két jogkérdésben kellett állást foglalnia. Elsőként abban, hogy a TSzSz tv. rendelkezéseire alapított ideiglenes intézkedést a TSzSz szakvéleményére alapított per megindítását megelőzően is elő lehet-e a terjeszteni a Pp. 108. §-a alapján, vagy arra csupán a TSzSz tv. 5/A. alcímében szabályozott TSzSz szakvéleményére alapított perben kerülhet sor. A második jogkérdés pedig az volt, hogy – a fenti kérdésre adandó válasz tükrében is – helytállóan szüntette-e meg a másodfokú bíróság az eljárást.

[17] Az első kérdés megválaszolásakor abból kell kiindulni, hogy a TSzSz szakvéleményére alapított pert a TSzSz tv. 5/A. alcíme szabályozza, amelynek 8/B. §-a szerint a Pp. rendelkezéseit a TSzSz szakvéleményére alapított perben a jelen alcímben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

[18] Ennek alapján a fenti alcímben szabályozott, a TSzSz szakvéleményre alapított per olyan speciális peres eljárásnak tekinthető, amely a Pp. Hetedik Részében nevesített különleges eljárásokkal rokonítható azzal, hogy e különleges eljárás egyedi (speciális) szabályai – melyek eltérnek a Pp. általános szabályaitól – nem a Pp. Hetedik Részében, hanem a TSzSz. tv. 5/A. alcímében találhatók. Ebből következik, hogy az ilyen perben a Pp. általános rendelkezései csak annyiból alkalmazhatók, amennyiben a különleges szabályokból más nem következik.

[19] A Kúria a fentiek alapján hangsúlyozza, hogy a Pp. általános rendelkezései között, annak VIII. fejezetében szabályozott ideiglenes intézkedéshez képest a TSzSz. tv. 5/A. alcímében szabályozott TSzSz szakvéleményére alapított perben előterjeszthető ideiglenes intézkedés egy sajátos (sui generis) ideiglenes intézkedés. Az előterjesztésük és elbírálásuk jogszabályi feltételei ugyanis eltérőek. A TSzSz szakvéleményére alapított perben előterjeszthető ideiglenes intézkedés egyik – a Pp. általános szabályai szerint előterjeszthető ideiglenes intézkedéshez képest eltérő – sajátossága, hogy kizárólag egyféle tartalommal, letétbehelyezésre kötelezéssel lehet elrendelni. Eltérő szempontok érvényesülnek a TSzSz szakvéleményére alapított perben előterjeszthető ideiglenes intézkedés és az általános szabályok szerint előterjeszthető ideiglenes intézkedés érdemi elbírálása során is, az előbbire ugyanis a TSzSz tv. 8/D. §-a az irányadó, míg az utóbbi kérelem érdemi elbírálásánál a Pp. 103. § (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását kell vizsgálni.

[20] További lényeges eltérésként jelentkezik a két ideiglenes intézkedés között az is, hogy a TSzSz tv. alapján előterjeszthető ideiglenes intézkedést kizárólag a TSzSz szakvéleményére alapított perben lehet előterjeszteni, vagyis arra a keresetlevél előterjesztését megelőzően, a Pp. 108. §-a szerinti általános szabály szerint nincs lehetőség. Ezt támasztja alá az irányadó norma rendszertani értelmezése. A TSzSz tv. ugyanis a TSzSz szakvéleményére alapított per alcím alatt (5/A. alcím) tartalmazza e speciális per valamennyi szabályát, és e szabályok között találhatók az említett sajátos ideiglenes intézkedésre vonatkozó rendelkezések is. A szabályozás rendszere és logikája szerint az ilyen típusú, azaz a TSzSz szakvéleményre alapított perben, annak keretein belül kerülhet csak sor az e speciális igényérvényesítési peres eljárás rendelkezései között szabályozott ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztésére is.

[21] Ennek nem mond ellent a TSzSz tv. 8/D. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése, mert az kizárólag arra utal, hogy a TSzSz szakvéleményre alapított perben előterjesztett sui generis ideiglenes intézkedés iránti kérelem tartalma nem kell, hogy megegyezzen a kereset tartalmával, azok egymástól – a szabály helyes értelme szerint – összegszerűségükben eltérhetnek úgy, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem kisebb összeg letétbe helyezésére is irányulhat, mint ami a kereseti kérelemben szerepel.

[22] A Kúria mindezekre tekintettel egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a TSzSz tv. 8/D. §-ára alapított ideiglenes intézkedést kizárólag a TSzSz tv. 5/A. alcímében szabályozott TSzSz szakvéleményére alapított perben lehet előterjeszteni.

[23] Az azonban már az ideiglenes intézkedés érdemi elbírálására tartozó kérdés, hogy a kért ideiglenes intézkedés törvényes feltételei fennállnak-e. Ebbe a körbe tartozik annak megítélése is, hogy a kérelmet a TSzSz szakvéleményére alapított perben terjesztették-e elő. Ezért a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a TSzSz tv. 8/D. §-ára alapított ideiglenes intézkedésnek a TSzSz szakvéleményére alapított per megindítása hiányában történő előterjesztése esetén a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának van helye.

[24] A Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott „más hatósági vagy egyéb eljárások” gyűjtőfogalmába tartozó eljárások közös jellemzője, hogy azok célja – a kérelmező helytálló felülvizsgálati érvelése szerint – éppen a peres eljárás igénybevételének elkerülése. Ezért fogalmilag téves magát a TSzSz szakvéleményére alapított pert valamiféle kötelező megelőző eljárásnak tekinteni a sui generis ideiglenes intézkedés elbírálása szempontjából, hiszen annak nincs, nem lehet az eljárást elhárító, elkerülő jellege vagy funkciója. Ezért a másodfokú bíróság jogértelmezése nem helytálló abban a kérdésben, hogy magát azt a peres eljárást tekintette megelőző eljárásnak, amelynek keretei között az ideiglenes intézkedés előterjeszthető. A Kúria megítélése szerint a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjának nyelvtani értelmezéséből következően kötelező megelőző eljárás alatt szükségképpen az adott pertől eltérő, attól különböző más hatósági vagy egyéb eljárást kell érteni. A kötelező megelőző eljárások törvényi előfeltételébe pedig nemcsak azok megindítása, hanem az adott eljárás lefolytatása és befejezése is beletartozik. Ha magát a TSzSz szakvéleményre alapított pert perelőfeltételnek kellene tekinteni, abból az következne, hogy azt le kellene folytatni és befejezni ahhoz, hogy a fél a TSzSz tv. 8/D. §-ára alapítva előterjeszthesse az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét. Ez az értelmezés pedig nyilvánvalóan kiüresítené az ideiglenes intézkedést, és annak azon jogpolitikai indokát, amely a felek helyzetének átmeneti rendezését, ideiglenes, függő joghatások kiváltását célozza, amire a kérelmező méltányolható és azonnali jogvédelmi igénye adhat alapot.

[25] A másodfokú bíróság – a kifejtetteknek megfelelően – tévedett ezért, amikor a kötelező előzetes eljárás hiányára alapítva az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezve az eljárást megszüntette.

[26] Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[27] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak a kifejtettek figyelembevételével kell elbírálnia a kérelmezett által az elsőfokú végzéssel szemben előterjesztett fellebbezést.