KÜ BH 2026/37

[1] A felperes és az V. rendű felperesi érdekelt a 2024. június 14-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az I–IV. rendű felperesi érdekeltek tulajdonában álló „szántó, szőlő és gazdasági épület” megnevezésű ingatlant. A felek az adásvételi szerződés 2. pontjában azt rögzítették, hogy a vételár 2 800 000 forint.

[2] A szerződő felek az adásvételi szerződés 2. pontját a 2024. június 21. napján kelt Adásvételi szerződés pontosítása megnevezésű okirattal (a továbbiakban: adásvételi szerződés pontosítás) pontosították azzal, hogy a kialkudott vételárból a perbeli ingatlanon fennálló felépítmény értéke 1 400 000 forint, a szőlőültetvény értéke 1 000 000 forint, míg a szántóterület értéke 400 000 forint.

[3] Az I–IV. rendű felperesi érdekeltek az adásvételi szerződést és a pontosítását 2024. június 27-én nyújtották be a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) szerinti hatósági jóváhagyás érdekében a mezőgazdasági igazgatási szervként eljáró alpereshez, aki a 2024. október 8-án kelt határozatával a „2024. június 21. napján létrejött” adásvételi szerződést jóváhagyta.

[4] A felperes és az V. rendű felperesi érdekelt 2024. október 24-én tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó ingatlan-nyilvántartási kérelmet terjesztett elő az ingatlan-nyilvántartási hatáskörben eljáró alpereshez. Kérelmükhöz csatolták a záradékkal ellátott adásvételi szerződést, az adásvételi szerződés pontosítást, a tulajdon átruházási jognyilatkozatot, valamint a földforgalmi határozatot. Az adásvételi szerződést, az adásvételi szerződés pontosítást nem összefűzve, hanem külön földátruházási biztonsági okmányként terjesztették elő.

[5] Az alperes a 2024. december 16-án kelt határozatával a tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmet visszautasította (a továbbiakban: visszautasító határozat), majd – a felperes keresetének előterjesztését követően – a visszautasító határozatát a 2025. március 10-én kelt határozatával az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 120. § (1) bekezdése alapján módosította és a felperes tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmét elutasította (a továbbiakban: módosító határozat). A határozat indokolása szerint az ingatlan-nyilvántartási eljáráshoz benyújtott szerződéseket a jogi képviselő a föld tulajdonjogának átruházását, vagy a föld tulajdonjogát érintő más írásbafoglalt jogügyletet tartalmazó papír alapú okmány biztonsági kellékeiről és kibocsátásainak szabályairól szóló 47/2014. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (5)–(6) bekezdései alapján nem fűzte össze úgy, hogy az okirat sérelme nélkül ne legyen megbontható, matricával nem ragasztotta le az okiratot, a matricát és papírt érintően nem írta alá. Hangsúlyozta, hogy a szerződések a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:191. §-a, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 51. § (1) bekezdése, valamint a Korm. rendelet 1. § (5)–(6) bekezdései alapján egységet képeznek, a szerződések ingatlannyilvántartási szempontból nyilvánvalóan érvénytelennek minősülnek.

[6] A felperes a módosító határozatra kiterjesztett keresetében a módosított határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra és a kérelem teljesítésére kötelezését kérte.

[7] Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását indítványozta.

[8] A felperesi érdekeltek a keresetben foglaltakkal egyetértve, annak teljesítését kérték.

[9] A felperes keresete alapján eljárt törvényszék ítéletében a keresetet elutasította és a felperest az alperes 35 000 forint összegű perköltségének, valamint a feljegyzett 30 000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az indokolásban kifejtette, hogy abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes jogszerűen utasította-e el a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét az Inytv. 51. § (1) bekezdésére és a Korm. rendelet 1. § (5) és (6) bekezdéseire hivatkozva.

[10] A jogerős ítélet szerint az Ákr. 115. §-a szabályozza azon esetet, amikor a hatóság a keresetlevélben foglaltak alapján állapítja meg, hogy a döntése jogszabálysértő, és erre tekintettel kerül sor a döntés módosítására. Tárgyi esetben az alperes módosító döntése az Ákr. 120. §-án alapul, amely a jogszabálysértő, közigazgatási bíróság által még el nem bírált döntés módosításának esetét szabályozza. Az Ákr. 115. § (1) bekezdése és 120. § (1) bekezdése alapján történő döntés módosítás annyiban közös, hogy a keresettel támadott döntés a védirat továbbítását követően kizárólag a keresetlevélben foglaltak szerint módosítható. A felperes a visszautasító határozattal szemben 2025. február 6-án terjesztette elő a közigazgatási per megindítására vonatkozó keresetlevelét. Az alperes a visszautasító határozatot a 2025. március 10-én kelt határozattal módosította, a felperes kérelmét elutasította, a védiratot 2025. március 13-án írta alá elektronikusan, ugyanaznap terjesztette fel a bíróságra a megelőző közigazgatási eljárás irataival, a visszautasító határozattal, a módosító határozattal, illetve a felperesi keresettel egyidejűleg, azaz az alperes még a védirat és a teljes közigazgatási iratanyag megküldését megelőzően rendelkezett a visszautasító határozat módosításáról.

[11] A törvényszék megállapította, hogy az alperes keresettel támadott határozatát ingatlan-nyilvántartási hatáskörben hozta, az, hogy a mezőgazdasági-igazgatási jogkörben eljáró alperes a Korm.rendelet 1. §-ában foglaltakat nem vizsgálta, illetve nem kifogásolta és az adásvételi szerződést jóváhagyta, nem jelenti azt, hogy a tulajdonjog változás az ingatlan-nyilvántartásba automatikusan átvezethető. A perbeli esetben az adásvételi szerződésben kikötött vételár pontosítására került sor, amely módosításra ugyanazon feltételek, így a Korm.rendelet 1. §-ában előírtak is ugyanúgy vonatkoznak, mint az adásvételi szerződésre. Az adásvételi szerződés és annak pontosítása együttesen alkalmas a joghatás kiváltására, vagyis a két okiratot együttesen összefűzve és a zsinórt matricával leragasztva, továbbá az okiratot, a matricát és a papírt érintő módon aláírva szükséges benyújtani. Nyilván a szerződés módosítása által a folyamatos sorszámozásra vonatkozó jogszabályi követelmény nem érvényesülhet, az alperes mindezt nem is rótta a felperes terhére (jogerős ítélet [66] bekezdés).

[12] A jogerős ítélet szerint az alperes a Korm.rendelet 1. §-ában foglalt további követelménytől azonban nem tekinthet el, a biztonsági előírásoknak való megfelelés szempontjából nem kezelhető külön a két okirat. Ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szempontjából bejegyzésre, vagyis a kívánt joghatás kiváltására alkalmas legyen az adásvételi szerződés és annak külön okiratba foglalt módosítása, ahhoz az is szükséges, hogy a biztonsági kelléknek megfelelően, együttesen kerüljenek összefűzésre. Ennek azonban az adásvételi szerződés és annak módosítása nem felelt meg, így az Inytv. értelmében ingatlan-nyilvántartási szempontból érvénytelennek minősült, vagyis az alperes helytállóan utasította el a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét.

[13] Az eljárt bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes által felhívott Kfv.VI.37.278/2017/12. számú kúriai eseti döntés az ügyben nem volt irányadó, mivel más tényállású, földforgalmi tárgyú ügyben született, másrészt a döntés alapját képező ügyben egy két lapból álló adásvételi szerződés kapcsán hivatkozták meg a Korm.rendelet 1. §-át.

[14] A jogerős ítélet [70] bekezdése szerint az alperes nem a keresetlevél alapján módosította a visszavonó határozatot, vagyis nem az Ákr. 115. §-ára, hanem a 120. §-ára alapította a módosítást, ami önmagában kizárja az Ákr. 127. § (3) bekezdésének alkalmazását, vagyis azt, hogy a keresetlevél előterjesztésével felmerült ügyféli költségeket az alperes viseli. Másrészt a felperes kiterjesztette a keresetét, a módosítást nem mindenben fogadta el, amely szintén kizárja, hogy az alperes viselje a keresetlevél előterjesztésével kapcsolatos költségeket. Megjegyezte továbbá, hogy a visszautasító határozattal szemben önálló jogorvoslatnak, közigazgatási per kezdeményezésének volt helye. Az alperes jogorvoslati tájékoztatója helytálló volt, a felperes pedig jogorvoslati, vagyis keresetindítási jogával élt, hiszen ez alapján indult meg jelen közigazgatási per.

[15] A törvényszék a felperest a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése, illetve a 81. § (1) bekezdése, továbbá a 101. § (1) és a 102. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes perköltségének megfizetésére (jogerős ítélet [74] bekezdés).

[16] A jogerős ítélettel szemben a felperes és az I–V. rendű felperesi érdekeltek együttesen terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az alperes bejegyzésre kötelezése iránt. Kifejtették, hogy a vitatott határozattal az eljárt bíróság átlépte a jogállamiság határát, amikor lehetővé tette az alperes részére, hogy a reá vonatkozó törvényi rendelkezéseknek csak egy részét kell betartani. A biztonsági kellékekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem adnak felmentést minden abban foglalt feltétel betartása alól, amely szerint, ha jogszabály a több különálló lapból álló okirat oldalszámozására és összefűzésének módjára vonatkozóan eltérő rendelkezéseket nem állapít meg, a biztonsági okmányon elkészített okirat minden oldalát folyamatos sorszámozással kell ellátni és a lapokat olyan módon kell összefűzni, hogy az okirat sérelme nélkül ne legyen megbontható. A felperes szerint azonban a jogerős ítélet [66] bekezdésében a folyamatos sorszámozás kötelezettsége alól a hatóság számára felmentést adott.

[17] Előadták, hogy a jogerős ítélet tévesen értelmezte a Korm. rendelet 1. § (5) bekezdését, amely egy darab több lapból álló okiratra vonatkozik, nem pedig az egy jogügyletben keletkezett különálló szerződésekre. A felperesi álláspont alátámasztásaként hivatkoztak a Kúria Kfv.VI.37.278/2017/12. számú határozatára, amely rögzíti, hogy a jogszabály az egy darab több lapból álló szerződésre vonatkozik, nem pedig az egy jogügylethez tartozó valamennyi szerződésre.

[18] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő módon döntött a perköltségről, annak [70] bekezdésében belső ellentmondás található, „mivel az Ákr. rögzíti, hogy a keresetlevél megismerése alapján jogosult saját határozatán módosítani a közigazgatási szerv, mely tényszerűen így történt jelen esetben is. Mindennek következtében hibás a perköltség megállapításra vonatkozó rendelkező rész önállóan is”. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes eredeti határozatát három kérdésben vitatta, amiből kettőt az alperes a kereset alapján módosított, amit a perköltség megállapítása során figyelembe kellett volna venni, „a módosítást keresetelismerésnek kell tekinteni és erre alapozottan” kérte „a perköltségre vonatkozó határozat megváltoztatást és annak megállapítását a benyújtott perköltségigény alapján” a felperes javára megállapítani.

[19] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 6:191. § és a Korm. rendelet 1. § (5)–(6) bekezdéseinek értelmezése alapján jogszerűen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a szerződés és a módosítás csak együtt lett volna alkalmas a bejegyzésre.

[21] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.

[22] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, és a 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül.

[23] A Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 100. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a felülvizsgálati kérelemnek tartalmaznia kell az azt megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelmet megalapozó jogszabálysértés megjelölésének elmaradása a kérelem olyan mértékű fogyatékossága, amelyre vonatkozóan – a Kp. 104. §-ában foglaltakból következően – hiánypótlási felhívás nem adható ki, illetve e hiányosság önként sem pótolható a kérelem benyújtására nyitva álló határidő letelte után. (Kpkf.VI.39.018/2025/2.) A felülvizsgálni kért jogerős bírósági határozattal megsértett jogszabályhely, illetve annak közzétett kúriai határozattól jogkérdésben való eltérése megjelölésének hiányában a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásra alkalmatlan (Kfv.VII.45.106/2025/2.).

[24] A kifejtettekre tekintettel a Kúria felülvizsgálati eljárásának csak azon jogszabálysértés vizsgálata lehetett a tárgya, amelyet a felülvizsgálati kérelem kifejezetten megjelölt. Nem tekinthető azonban ilyennek a támadott határozat részeinek a felülvizsgálati kérelembe való beillesztése, vagy egyes jogszabályhelyek idézése anélkül, hogy a kérelmező kifejezetten állítaná valamely konkrét – pontosan megjelölt – jogszabályhely sérelmét és bemutatná az azzal kapcsolatos érveit. A Kúria közzétett gyakorlata is alátámasztja mindezt, kimondva, hogy a félnek a felülvizsgálati kérelmében a bíróság jogerős határozatában szereplő jogi indokolással kell ütköztetnie a saját érveit (Kfv.II.37.750/2022/2., Kfv.VII.37.046/2023/2., Kfv.VII.37.287/2023/2., Kfv.VII.37.327/2023/2.).

[25] A Kúria jelen ügyben megállapította, hogy az előterjesztett felülvizsgálati kérelem a II. pontban tartalmazza „a törvénysértések” megjelölését, ebben a fejezetben pedig egyedül a Korm. rendelet 1. § (5) és (6) bekezdéseinek megsértésére való hivatkozás ismerhető fel. A felperes vitatta ugyan a perköltség összegét is, azonban megsértett konkrét jogszabályhelyre nem hivatkozott, így ezt a kérdést a felülvizsgálati bíróság nem vizsgálhatta. Nem volt értelmezhető a felülvizsgálati kérelemnek a bíróság jogszabály módosításával kapcsolatos érvelése sem, mert bár a felülvizsgálati kérelem itt utalt a jogerős ítélet [66] bekezdésére, azonban sem jogszabályhelyet nem jelölt meg, sem indokolást nem adott elő abban a tekintetben, hogy a törvényszék jogerős ítélete milyen rendelkezések alapján lenne jogalkotásnak tekinthető és az eljárt bíróság mely jogalkotásra vonatkozó rendelkezést sértette volna meg.

[26] A kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati eljárás tárgyát csupán a Korm. rendelet 1. § (5) és (6) bekezdéseinek esetleges sérelme képezhette.

[27] A Korm. rendelet 1. § (5) bekezdése szerint, ha jogszabály a több különálló lapból álló okirat oldalszámozására és összefűzésének módjára vonatkozóan eltérő rendelkezéseket nem állapít meg, a biztonsági okmányon elkészített okirat minden oldalát folyamatos sorszámozással kell ellátni és a lapokat olyan módon kell összefűzni, hogy az okirat sérelme nélkül ne legyen megbontható. A (6) bekezdés kimondja továbbá, hogy az (5) bekezdésben foglaltaknak a jogi képviselő eleget tesz azzal, ha a lapokat zsinórral összefűzi és a zsinórt matricával leragasztja, továbbá az okiratot, a matricát és a papírt érintő módon aláírja.

[28] A Kúria megállapította, hogy az alperes keresettel támadott módosított határozata szerint a kérelem elutasításának alapja nem a lapok folyamatos sorszámozására vonatkozó követelmények érvényesülése volt, így ebben a tekintetben az elsőfokú bíróság sem tehetett volna általános megállapítást. Ezért a jogerős ítélet [66] bekezdés utolsó mondata mellőzésének van helye.

[29] Az alperes a határozatát arra alapította, hogy a jogi képviselő a benyújtott szerződéseket a Korm. rendelet 1. § (5) és (6) bekezdésében foglalt előírások ellenére „nem fűzte úgy össze, hogy az okirat sérelme nélkül ne legyen megbontható, matricával nem ragasztotta le, az okiratot, a matricát és papírt érintően nem írta alá”. A felperes és a felperesi érdekeltek hivatkozásai szerint ez nem vonatkoztatható a perbeli esetre, amikor a felek egy jogügylethez kapcsolódóan több külön okiratot (szerződést és annak módosítását, pontosítását) készítették el. Ennek alátámasztásaként állították, hogy a jogerős ítélet eltért a Kúria Kfv.VI.37.278/2017/12. számú határozatától.

[30] Az eltérés körében a Kúria elsőként azt vizsgálta, hogy a jelen ügy és a Kfv.VI.37.278/2017. számú ügy között fennáll-e az ügyazonosság.

[31] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatában munkálta ki az ügyazonosság megállapításának kritériumait. Eszerint „az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Nincs ügyazonosság eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá: azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén”.

[32] A Kúria megállapította, hogy a Kfv.VI.37.278/2017/12. számú határozata és jelen ügy között az ügyazonosság nem áll fenn, mivel a jelen per tárgya egy szerződés és annak módosítása alapján a tulajdonjog bejegyzése, amíg a hivatkozott határozat alapját egy mezőgazdasági igazgatási szerv által nem ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott határozat képezte. A Kúria azon ügyben abban a jogkérdésben döntött továbbá, hogy amennyiben az adott ügyben csak a szerződés összefűzésének elmaradása lett volna az egyetlen hiányosság, úgy a földforgalmi eljárást – abban az esetben – meg kellett volna szüntetni. A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet nem tért el jogkérdésben a Kúria Kfv.VI.37.278/2017/12. számú határozatától.

[33] A továbbiakban a felülvizsgálati bíróság azt a kérdést vizsgálta, hogy amennyiben a felek egy szerződést módosítanak és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést a módosított szerződés alapján kérik, úgy szükséges-e a szerződés és a módosítás összefűzése.

[34] A Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróság a tényállást megfelelően feltárta és abból helytálló jogi következtetésre jutott, mellyel a Kúria egyetértett, azokat megismételni nem kívánja. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel a következőket emeli ki.

[35] A jelen ügy bár ingatlan-nyilvántartási ügy, a specialitását mégis az adja, hogy a bejegyzési kérelem előterjesztését megelőzően a szerződés hatósági jóváhagyása is szükséges volt. Az ügy tényállásából megállapítható, hogy a felperes és a felperesi érdekeltek a hatósági jóváhagyás iránti kérelem előterjesztését megelőzően a szerződésüket annak lényeges eleme, a vételár (megbontása) tekintetében pontosították és a pontosított szerződés hatósági jóváhagyását kérték. A hatósági jóváhagyás a felek módosított szerződésére született, az ugyanis csak a módosítás időpontjára (2024. június 21.) keltezett szerződésre utal, annak záradékolásáról rendelkezik.

[36] Az alperes eljárásában a felek azonban két külön lapon található szerződést csatoltak be: a 2024. június 14-i adásvételi szerződést és annak az 1. pontja tekintetében tett 2024. június 21-i módosítását. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható továbbá, hogy a jóváhagyó záradék a 2024. június 14-i adásvételi szerződés tetején található, a június 21-i keltezésű okiraton külön záradék nem szerepel.

[37] A jelen ügyben még alkalmazandó Inytv. 29. §-a kimondja, hogy jogok bejegyzésének és tények feljegyzésének – ha törvény másként nem rendelkezik – olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a közjegyző által hitelesített másolata (a továbbiakban: okirat) alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja, továbbá tartalmazza a bejegyzést, feljegyzést megengedő nyilatkozatot az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett, vagy közbenső szerzőként bejegyezhető jogosult részéről (bejegyzési engedély). Az Inytv. 32. §-a részletesen előírja, hogy az okiratnak – ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson – mit kell tartalmaznia.

[38] Az Inytv. 32. § (6) bekezdése értelmében a föld tulajdonjogának megszerzésére irányuló, ügyvéd által ellenjegyzett – a külön jogszabályban meghatározott biztonsági kellékekkel rendelkező okmányon elkészített, és hatósági jóváhagyáshoz kötött – szerződés bejegyzés alapjául akkor szolgálhat, ha annak eredeti példányán szerepel a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyásáról szóló záradék.

[39] A kifejtettekből megállapítható, hogy a perbeli adásvételi szerződés és annak módosítása (pontosítása) csak együttesen tekinthető bejegyzésre alkalmas okiratnak. A két okirat nem vitatottan együttesen tartalmazza a felek szerződéses megállapodását [Intyv. 32. § (1) bekezdés f) pont], a szerződő felek a hatósági jóváhagyást a két okirat alapján együttesen kezdeményezték, a mezőgazdasági igazgatási szerv azokat szintén egységesen kezelve, a jóváhagyást a módosításra tekintettel együttesen adta meg, amit alátámasztott a határozatában feltüntetett szerződéses keltezés és az okiratok záradékolásának módja is. Ennek megfelelően azokat az ingatlan-nyilvántartási eljárásban sem lehet különválasztani.

[40] Helytállóan állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy „az adásvételi szerződés és annak pontosítása együttesen alkalmas joghatás kiváltására, vagyis a két okiratot együttesen összefűzve és a zsinórt matricával leragasztva, továbbá az okiratot, a matricát és a papírt érintő módon aláírva szükséges benyújtani”. Nem merült fel az ügyben olyan körülmény, hogy a két okiratba szerkesztett szerződések ne egységesen képeznék a tulajdonjog bejegyzésének alapját és arra vonatkozóan az okiratok összefűzésének kötelezettsége ne érvényesült volna.

[41] A kifejtettek szerint a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan volt, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdését alkalmazva hatályában fenntartotta.