PÜ BH 2026/6

[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) 2020. augusztus 25-től élettársi kapcsolatban éltek, 2021. február 23-án házasságot kötöttek, amely felperesnek a második, alperesnek az első házassága volt. 2021. május 22-én megszületett közös gyermekük.

[2] A felek életközössége véglegesen és mindenre kiterjedően 2022. június 24. napján szűnt meg, amikor a felperes a gyermekkel az édesanyjához költözött. Az elköltözés előzménye egy, 2022. június 23-án autóvásárlás miatt kialakult vita volt: az alperes a vita hevében közölte a felperessel, hogy pakoljon össze és költözzenek el.

[3] Az alperes a kapcsolat helyreállítása érdekében kereste a felperest, érzelmes hangvételű üzeneteket is küldött, de a felperes az életközösség helyreállításától elzárkózott. A felek a gyermekkel kapcsolatosan egymással írásban kommunikáltak.

[4] A felperes keresetében a házasság felbontása mellett – többek között – azt kérte, hogy a bíróság a kiskorú gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlására őt jogosítsa fel és kötelezze az alperest 2022. augusztus 1-jétől havi 60 000 forint összegű gyermektartásdíj megfizetésére. Ez utóbbi kérelmét később 70 000 forintra módosította.

[5] Érvelése szerint a gyermeket az életközösség megszűnése óta folyamatosan ő gondozza, a gyermek kiegyensúlyozottan nevelkedik.

[6] Az alperes a házasság felbontását nem ellenezte. A felperes kizárólagos szülői felügyelet gyakorlására feljogosításával szemben kérte, hogy a bíróság rendelje el a szülői felügyelet közös gyakorlását és a gyermek lakóhelyül a felperes lakóhelyét jelölje ki, a tartásdíj fizetési kötelezettséget havi 45 000 forintban állapítsa meg.

[7] A közös szülői felügyelet iránt előterjesztett kérelmét egyrészt a szakvélemény megállapításaira, másrészt arra alapította, hogy a gyermek érdekében képesek egymással írásban kommunikálni. Ő ráadásul mindent megtesz az együttműködés érdekében.

[8] A felperes az alperesi kérelem elutasítását kérte. Az életközösség megszűnését követően kommunikációjuk nem javult, az alperes gyakorlatilag mindent ráhagy, a közös szülői felügyelettel tehát egy együttműködésre képtelen állapot konzerválódna. Ez önmagában feszültséget generál és nem szolgálja a gyermek érdekét.

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta és a szülői felügyelet közös gyakorlását rendelte el azzal, hogy a gyermek lakóhelye a felperes lakóhelye. Az alperest gyermektartásdíj fizetésre kötelezte és szabályozta a kapcsolattartást.

[10] A vitatott szülői felügyelet körében részletes bizonyítási eljárást folytatott le, szakértőt rendelt ki, a szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélete megalapozásául elfogadta.

[11] A szakértő megállapította, hogy a szülők a gyermek nevelésére mindketten alkalmasak. A felperes gyermeknevelési képességének szintje átlagos. Az alperes összességében gyermeknevelésre szintén alkalmas személyiség, de nála több kedvezőtlen, hátrányos jegy mutatkozik, amelynek következtében gyermeknevelési képességének szintje gyenge, átlagos/átlag alatti határértékű és gyermeknevelési képességének szülői kompetenciái javítása céljából szakemberrel való konzultációja javallott. A felek személyiségében rejlő vagy egyéb szakértői kompetenciába sorolható okból kifolyólag nincs olyan kizáró körülmény, amely a szülői felügyelet közös gyakorlását nem teszi lehetővé.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:167. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.

[13] Az európai országokban egyértelműen érvényesülő tendencia a különélő szülők közös szülői felügyelete és az utóbbi években a hazai gyakorlat is ebbe az irányba tart. A per alatt a szülők a szülői felügyelet közösen gyakorolták, és a felperes nem hivatkozott arra, hogy az alperes bármilyen módon is akadályozta volna a gyermeki jogok érvényesülését vagy a szülői felügyelet közös gyakorlása zavart okozott volna a gyermek mindennapjaiban, fejlődésében.

[14] A per irataihoz csatoltak egy, az életközösség megszűnése utáni érzelmileg túlfűtött időszakban keletkezett üzenetváltást, amelynek hangneméből és tartalmából az a következtetés vonható le, hogy ebben az időszakban is képesek voltak a gyermekkel kapcsolatos, a korából adódó kérdésekben (étkezés, tevékenység, egészségi állapot, gyógyszerigény stb.) a kölcsönös tájékoztatásra. Az alperes folyamatosan érdeklődött a gyermek hogylétéről, ezekre a felperes válaszolt, mikor pedig az alperesnél volt a gyermek, akkor ő tájékoztatta a felperest.

[15] Az igazságügyi szakértői vélemény szerint nincs a felek személyiségében rejlő vagy egyéb szakértői kompetenciába sorolható okból a szülői felügyelet közös gyakorlását kizáró körülmény. A gyermek érdekét kifejezetten az szolgálja, ha mindkét szülője gyakorolja a szülői felügyeletet, ezért a bíróság az alperes kérelmének helyt adva a gyermek lakóhelyének a felperesnél történő kijelölésével a szülői felügyelet közös gyakorlását rendelte el.

[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta. A gyermek szülői felügyeletének kizárólagos gyakorlására a felperest jogosította fel és a gyermektartásdíj- hátralék megfizetésére 30 napos határidőt biztosított. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[17] A másodfokú bíróság a peradatokat újraértékelte és az elsőfokú bíróságtól eltérő jogkövetkeztetésre jutott.

[18] A felek házasságának megromlásához – az egyező személyes előadásuk és a meghallgatott tanúk vallomásai alapján – a folyamatos veszekedések vezettek, konfliktusaikat nem sikerült megbeszélniük, megfelelően rendezniük. A rendelkezésre álló adatokból kizárólag arra lehet következtetni, hogy a felek közötti kommunikáció, az egyes vitás helyzetek feloldásához szükséges képesség, készség már az életközösség fennállása alatt sem volt meg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az életközösség megszűnéséhez egy gépkocsivásárlás kapcsán kialakult konfliktus vezetett. A helyzetet közös gyermekük érdekében sem voltak képesek kezelni, holott az ő elsődleges érdekének a családban élés és a szülők közös gondoskodása felelne meg. Mindez az életközösség megszűnését követően sem változott, hiszen (egyetértve a felperesi előadással), az a tény, hogy az alperes folyamatosan érdeklődik írásban a gyermek felől, nem jelenti azt a jogszabály szerint tartalmában szélesebb körben szükséges együttműködést és együtt gondolkodást, kommunikációt, amely a közös szülői felügyelet sikeres és a gyermek érdekeit szem előtt tartó megvalósításához szükséges.

[19] Általánosságban a gyermek érdekét az szolgálná, ha a szülői felügyelettel kapcsolatos összes jog és kötelezettség körével mindkét szülő teljes mértékben tudna élni. Ez azonban nem valósulhat meg, ha a felek között már a házassági életközösség alatt is fennálló konfliktusok, vitatkozások fenntartását eredményezi. Nem jelenti az együttműködést az sem, ha az egyik fél döntéséhez, elvárásához a másik fél kizárólag passzivitással, egyetértéssel kapcsolódik.

[20] A beszerzett szakértői véleménynek az alperes személyiségjegyei tárgyában tett megállapítására is figyelemmel kellett lenni, amely szerint a szülői kompetenciák körében szakemberrel való konzultáció szükségessége állapítható meg.

[21] A másodfokú bíróság a fentiek alapján a gyermek szülői felügyelete gyakorlására a felperest jogosította fel.

[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a szülői felügyelet gyakorlása (kizárólagos szülői felügyelet) körében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének (közös szülői felügyelet) helybenhagyását kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:167. § (1) bekezdésére alapította.

[23] Felülvizsgálati kérelmében rámutatott arra, hogy a 2022. január 1-jétől módosított, hatályos Ptk. lehetővé tette, hogy a bíróság az egyik fél kérelmére is dönthet a szülői felügyelet közös gyakorlásáról. A korábbi szabályozás szerint a bíróságnak nem volt ilyen döntési jogköre: a közös szülői felügyelet fenntartása kizárólag mindkét szülő egyetértése esetén valósulhatott meg. Az új szabályozás célja ezzel szemben az volt, hogy az együttműködést gátló vagy szándékosan elutasító egyoldalú magatartás esetén a másik, együttműködni szándékozó szülő jogai is érvényesülhessenek. A közös szülői felügyelet lényege a szülők egyenlő, aktív részvétele a gyermek nevelésében, gondozásában, az ezzel kapcsolatos döntések meghozatalában, a mindennapok szintjén is aktív szerepvállalás a gyermek életében mindkét szülő részéről. A jogszabályi rendelkezés lehetővé teszi a bíróság számára, hogy az egyik szülő kérelmére is döntsön a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, ha a gyermek érdekében ez a legoptimálisabb megoldás.

[24] A másodfokú bíróság az együttműködés tartalmát és formáját jogilag tévesen értelmezte. Sem jogszabály, sem bírói gyakorlat nem ad konkrét gyakorlati iránymutatást arra, hogy mi tekinthető a felek közötti megfelelő együttműködésnek, a kommunikáció milyen módja szolgálja a gyermek érdekét. Erre nem húzható rá bármilyen klisé, mert minden ügy más és más, mások a felek és más az együttműködési módozat.

[25] A jogerős ítélet általános álláspontja szerint a közös szülői felügyelet nem rendelhető el, ha a szülők írásban érintkeznek. A jelen perben azonban a felek a házassági életközösség megszűnése óta így kommunikálnak, ezt mind a két fél elfogadta. A felperes minden, a gyermeket érintő jelentős kérdésben nem telefonon, hanem írásban tájékoztatja az alperest. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy adott esetben az írásbeli kommunikáció a szóbelinél hatékonyabb is lehet, hiszen visszakövethető, alkalmat ad arra, hogy a szülők pontosan és megfontoltan fogalmazzanak.

[26] A jelen ügyben tény, hogy a felek közötti írásbeli információcsere több éve gördülékenyen működik. A felperesben csak az elsőfokú ítélet meghozatalát követően vetődött fel, hogy szóban kommunikáljanak, addig ilyen igénye nem volt. Ez azt támasztja alá, hogy a felperes maga is elfogadta (ráutaló magatartással) az írásbeliséget. Önmagában tehát az, hogy a felek közötti együttműködés milyen formában valósul meg, a kérelem elutasítását nem alapozza meg.

[27] A közös szülői felügyelet gyakorlásának alapvető feltétele a szülők közötti együttműködés, ezért a másodfokú bíróság a jogszabályi rendelkezések és az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárással ellentétesen állapította meg az együttműködés hiányát a közös szülői felügyelet elrendelését kizáró körülménynek, holott a mai életviszonyok figyelembevételével egyszerűbb az szülők írásbeli kommunikációja, ami maradandó, és lehetőséget teremt a megfontolt válaszadásra. A szülők az írásbeli kommunikációjukkal legalább az emberi minimum szintjén képesek érintkezni egymással és megfelelően együttműködni.

[28] A másodfokú bíróság második indokként azzal érvelt, hogy az alperes passzív magatartása nem jelent együttműködést. A jogerős ítélet szerint nem jelenti az együttműködést az, ha az egyik fél döntéséhez, elhatározásához a másik fél kizárólag passzivitással, egyetértéssel kapcsolódik.

[29] A perben bizonyított, hogy az alperes érdeklődést mutat a gyermeket érintő kérdésekben, ezekben partner. Ha már a beleegyezés, az elfogadás is problémát jelent, akkor milyen gondot okozna, ha ezeket a felperesi döntéseket alperes nem fogadná el, akkor hogyan valósulhatna meg az együttműködés.

[30] A másodfokú bíróság a gyermek szülői felügyelete gyakorlásának megállapítása körében figyelmen kívül hagyta az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértőnek a közös felügyeletre adott válaszait, ezért sem helytálló a döntése.

[31] A másodfokú bíróság a szakértői véleményből egyoldalúan az alperes negatív személyiségjegyét emeli ki, miszerint összességében szintén alkalmas ugyan a gyermeknevelésre, de tekintetében több kedvezőtlen, hátrányos jegy mutatkozik, így gyermeknevelési képessége gyenge átlagos vagy átlag alatti. Ez az alperesi személyiségjegy azonban nem befolyásolhatja a közös szülői felügyelet megállapítására vonatkozó alkalmasságát, ez nem ellentétes a gyermek érdekeivel.

[32] Az alperes az életközösség megszűnése óta is mindent megtett annak érdekében, hogy a közös szülői felügyelet megvalósulhasson, hogy a szülői felügyelete a gyermeke sorsát érintő minden kérdésben korlátozásmentesen, a maga teljességében fennmaradhasson.

[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

[34] A másodfokú bíróság a megállapított tényállásból a jogszabályoknak megfelelő következtetést vont le, így a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.

[35] A rövid szöveges üzenetekben történő kommunikáció jellegénél fogva nem alkalmas a szülői felügyelet körébe tartozó kérdések megbeszélésére és az abban való együttműködésre.

[36] Az alperes nem teremt konfliktust és a felperesi döntéseket elfogadja, valójában azonban ez nem együttműködés, mivel nincs meg benne a kérdés megvitatása és a közös döntéshez szükséges gondolkodás, egyeztetés. A szakértői meghallgatás során alperes maga is úgy nyilatkozott, hogy „se kommunikálni nem tudunk normálisan, semmit megbeszélni nem tudunk”.

[37] Az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a felek házasságának megromlásához a folyamatos veszekedések vezettek, konfliktusaikat nem sikerült megbeszélniük, megfelelően rendezniük. Helyesen jutott ezért a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felek közötti kommunikáció, az egyes vitás helyzetek feloldásához szükséges képesség, készség nem áll fenn. Az alperesi érveléssel egyezően nem vitás, hogy sem jogszabály, sem a bírói gyakorlat nem ad kötelező és klisészerű előírást, hogy mi a szülők közti kommunikáció gyermek érdekében álló gyakorlata, ez egyedileg, az adott ügy feltárt körülményei alapján bírálható el. Ebből következően pedig mindez mérlegelés kérdése, amelyet a másodfokú bíróság helytállóan tett, határozatának megfelelő indokolását is megadva.

[38] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely és az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatta felül [Pp. 413. § (1) bekezdés, 423. § (1) bekezdés]. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet szülői felügyelet gyakorlását érintő döntését anyagi jogi alapon támadta, a Kúria tehát ebben a körben vizsgálta felül a jogerős ítélet jogkövetkeztetését.

[39] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A Kúria nem fogadta el a jogerős ítélet szülői felügyeletre vonatkozó jogkövetkeztetését.

[40] A szülői felügyeletet a szülők együttélésük időtartama alatt közösen gyakorolják, és ez különélésük esetén is fennmarad, amennyiben közöttük megállapodás nem jött létre, illetve a gyámhatóság vagy a bíróság a szülői felügyelet gyakorlásáról nem rendelkezett [Ptk. 4:164. § (1) bekezdés]. A bíróság a szülői felügyelet gyakorlásáról a szülők közötti vita esetén [Ptk. 4:167. § (1) bekezdés] a Ptk. 4:167. § (2) bekezdésében foglalt szempontrendszer alapján dönt.

[41] A 2021. december 31. napjáig hatályos Ptk. 4:167. § (1) bekezdése a szülői felügyelet egyik rendezési módjaként a közös szülői felügyeletet kizárólag a szülők közötti konszenzus esetén ismerte el (a bíróság a szülők ezirányú megállapodását egyezségbe foglalta és végzésével jóváhagyta), az egyik szülő elzárkózása tehát a közös szülői felügyeletet kizárta.

[42] Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint a kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Módtv.) a Ptk. 4:167. § (1) bekezdését kiegészítette, továbbá a 4:167/A. §-t beiktatta, amivel alapvető jelentőséggel alakította át a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó szabályozást. A 2022. január 1-jétől hatályos új normaszöveg a szülői jogokat és a gyermekjogokat, a szülők egyenjogúságát [Ptk. 4:147. § (2) bekezdés] a különélő szülőkre tovább erősítette: lehetőséget adott a bíróságnak a közös szülői felügyelet egyoldalú kérelemre történő, illetve a közös szülői felügyeleten belül a váltott gondoskodás elrendelésére, ami a gyermek életében a különélő szülők egyenrangúságaként valósul meg (mindketten azonos időtartamban természetben gondoskodnak a gyermekről).

[43] Az egyoldalú kérelem jogszabályi beiktatásával az anyagi jog a közös szülői felügyelet „kikényszeríthetőségének” jogi alapját teremtette meg: tartalmilag azt jelenti, hogy a bíróság az azt elutasító, attól elzárkózó szülőt a gyermek érdekében együttműködésre kötelezi. A rendelkezés nem a szülő szankcionálása (ahogy a szülői felügyelet teljeskörű gyakorlására feljogosítás sem a különélő szülő pozíciójába kerülő szülő büntetése), hanem a gyermek érdekének jogi érvényesítése az együttműködéstől tényleges és valós indok nélkül elzárkózó szülővel szemben.

[44] A közös szülői felügyelet gyakorlása egyoldalú kérelemre történő bírósági elrendelésének elsődleges anyagi jogi feltétele, hogy a rendezés feleljen meg a kiskorú gyermek érdekének [Ptk. 4:167. § (1) bekezdés].

[45] A Ptk. 4:167. § (1) és (2) bekezdésének egymáshoz való viszonyából azonban az is következik, hogy a közös szülői felügyelet elrendelésénél nem mellőzhető a (2) bekezdés hármas konjunktív törvényi szempontjának bizonyítása. Az (1) bekezdés ugyanis a szülők megegyezése hiányában a bíróság döntésre feljogosítását tartalmazza, a bíróság pedig a döntését a (2) bekezdésben meghatározott szempontok szerint hozza meg. Az (1) bekezdés bővítésével az egyoldalú kérelemmel előterjesztett közös szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó igény elbírálására irányadó szempontrendszer nem változott: a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a kiskorú gyermek testi, szellemei és erkölcsi fejlődése melyik szülőnél vagy – a módosítást követően – a szülők között közösen biztosítható-e a legkedvezőbben [Ptk. 4:167. § (2) bekezdés].

[46] A közös szülői felügyelet elrendelhetőségének alapja, hogy a gyermek gondozására mindkét szülő objektív körülményei és szubjektív képességei alapján alkalmas. Amennyiben ugyanis az egyik szülő a gyermek nevelésére és gondozására alkalmatlan, a szülői felügyelet közös gyakorlása fogalmilag kizárt.

[47] Az anyagi jog a kiskorú gyermek érdekét, mint önálló törvényi feltételt nevesíti [Ptk. 4:167. § (1) bekezdés]. A gyermeki érdeknek ez, az alapelvet [Ptk. 4:2. § (1) bekezdés] erre a helyzetre vonatkoztató előírása a jogvita elbírálásának gyermeki jogi garanciája és egyben zsinórmértéke: a szülői felügyelet közös gyakorlásánál a peradatokat a gyermeki érdek szempontjából kell értékelni, amiből következően hangsúlyosan értékelendő a gyermek véleménye. Az általános szabály az irányadó: a tizennegyedik életévét betöltött gyermek véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni [Ptk. 4:171. § (4) bekezdés], a bizonyítás az általa előadottakkal szemben állító szülőt terheli. A tizennegyedik életévét még nem betöltött, de ítélőképes gyermek véleménye pedig kiemelten és a peradatokkal együtt mérlegelendő.

[48] A Ptk. az együttműködési kötelezettséget a szülői felügyelettel összefüggésben több helyen külön nevesíti. Az általános együttműködési elv [Ptk. 4:147. § (1) bekezdés] mint elvárható szülői magatartás rögzítését meghaladóan rendelkezik a különélő szülők együttműködéséről [Ptk. 4:164. § (2) bekezdés], amelyet kiterjeszt a kiskorú gyermek jogilag rendezett helyzete esetére is (Ptk. 4:173. §). A két utóbbi esetben deklarálja az együttműködés célját: a szülőknek a gyermek kiegyensúlyozott életvitele [Ptk. 4:164. § (2) bekezdés], illetve kiegyensúlyozott fejlődése (Ptk. 4:173. §) biztosítása érdekében kell együttműködnie.

[49] A gyermek érdeke és a szülők közötti elvárt magatartás (az együttműködés) együttes értelmezéséből az következik, hogy az anyagi jog főszabályként a szülők együttműködését tekinti a gyermek érdekében állónak: a kiegyensúlyozott életvitelét biztosítsák, közösen hozzák meg az őt érintő döntéseket.

[50] A közös szülői felügyelet tehát több anyagi jogi követelmény együttes megvalósulása esetén rendelhető el: a szülők mindketten biztosítani tudják a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését [Ptk. 4:167. § (2) bekezdés]; a szülők a gyermek kiegyensúlyozott életvitele érdekében képesek az együttműködésre [Ptk. 4:164. § (2) bekezdés], és az a gyermek érdekében áll [Ptk. 4:167. § (1) bekezdés]. Az anyagi jogi követelmények határozzák meg a bizonyítási terhet [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. § (1) bekezdés]: a közös szülői felügyelet gyakorlását egyoldalúan kezdeményező szülőt terheli annak bizonyítása, hogy képes biztosítani a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését [a Ptk. 4:167. § (2) bekezdés] és képes az együttműködésre [Ptk. 4:164. § (2) bekezdés]; ezzel szemben a közös szülői felügyelettől elzárkózó szülőt terheli annak bizonyítása, hogy a közös szülői felügyelet ellentétes a gyermek érdekével [Ptk. 4:167. § (1) bekezdés].

[51] A Kúria korábbi precedenshatározatában már állást foglalt abban, hogy az együttműködés hiányában a közös szülői felügyelet gyakorlása nem rendelhető el (Kúria Pfv.I.20.672/2024/5.). Az együttműködés tartalmát illetően kimondta, hogy a szülőknek a megfelelő együttműködés érdekében legalább az emberi minimum szintjén képeseknek kell lenniük érintkezni egymással [39]. A szülői felügyelet közös gyakorlásának elrendelése feltételeként a szülők között – az indokolt gyermeki érdeknek megfelelő – fennálló együttműködést rögzítette, amelytől a másik szülő észszerű indok nélkül zárkózik el [41].

[52] A precedenshatározatból kiindulva indokolt és szükséges az együttműködés, illetve az együttműködéstől elzárkózó szülői magatartás tartalmi értelmezése.

[53] Az együttműködés meglétéről, illetve annak hiányáról a bíróságnak mindig az adott ügy adott peradatai alapján kell állást foglalnia és ebből kiindulva kell értékelnie a közös szülői felügyelet gyermek érdekében való elrendelését. Az élethelyzetek különbözőek, a gyermeki érdek gyermekenként eltér, a szülők együttműködése vagy annak hiánya pedig szorosan kötődik a konkrét tényálláshoz.

[54] Az ítélkezési gyakorlat a szülői felügyelet kizárólagos/teljeskörű gyakorlására feljogosítás körében eddig is értékelte a gyermek gondozására egyformán alkalmas szülők esetén az együttműködési képességüket és készségüket. A közös szülői felügyelet elrendelésénél a gyermekkel kapcsolatos ügyekben megvalósuló együttműködési készség és képesség kiemelt jelentőségű: a szülői felügyelet közös gyakorlása nem válhat a szülők közötti játszma részévé. Az alkalmas szülők közül az egyik igényt tart azonos jogokra (és az ezzel járó kötelezettségekre), ez a szülő képes-e a másik szülővel a gyermek hosszú távú érdekének megfelelő együttműködésre (azaz nemcsak a jogokkal kíván élni, vagy ezt a másik szülő napi kontrolljára használni), továbbá az elzárkózó szülő (mivel, ha egyetért, megállapodnak) bizonyít-e olyan tényt, miszerint a közös szülői felügyeletet igénylő szülővel való együttműködés nem áll a gyermek érdekében.

[55] A család felbomlásához vezető, a szülők közötti konfliktusok forrása számtalan okra visszavezethető: ezek a viták nem feltétlenül függnek össze a szülőknek a gyermekük neveléséről vallott esetleg egymástól eltérő elképzeléseivel, egy-egy vele kapcsolatos döntés meghozatalával. A gyermeki érdek törvényi feltétele előírásából következően az együttműködési képesség és készség értékelésénél nincs jogi jelentősége a kiskorú gyermek gondozásához nem kapcsolódó, a szülők egymással szembeni egyéb, akár az életközösség alatti (pl. eltérő jövőképük vagy életvezetésük, pénzügyi helyzetük miatti), akár az életközösség megszűnése utáni (pl. közös vagyon megosztása, elköltözés) vitájának.

[56] Az együttműködés minimumtartalma körében a gyermekkel kapcsolatos ügyekre, eseményekre vonatkozó kommunikáció a legfontosabb. A szülők közötti kommunikáció teljes hiánya az együttműködés megvalósulását kizárja: ha a két szülő nem tud vagy nem hajlandó egymással kommunikálni, az azt mutatja, hogy a szülők egyike sem képes gyermeke érdekében a saját sérelmein felülemelkedni. Ha a szülők között van kommunikáció, az a gyermek mindennapi életvitelével vagy legalább a gyermeket érintő és a hétköznapi történéseket meghaladó eseményekkel kapcsolatos információcserére vonatkozzon, ami alapján képesek a közös döntések meghozatalára.

[57] Gyakran előfordul, hogy az egyik (általában a gyermekről gondoskodó) szülő a különélő szülő megkereséseit (telefonhívásait, e-mailjeit) figyelmen kívül hagyja, a gyermek életéről a másik szülő kérése ellenére sem ad információt, semmilyen kommunikációra nem hajlandó. Ilyen esetben a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az együttműködést elutasító szülőnek mi a motivációja. Előfordulhat ugyanis, hogy a szülő alapos okkal tagadja meg a kommunikációt (ilyen lehet pl. a másik szülőnek a gyermekkel szembeni magatartása), ebben az esetben az együttműködésen alapuló közös szülői felügyelet – a gyermek érdeksérelme miatt - értelemszerűen fel sem merülhet.

[58] Előfordulhat azonban az a helyzet is, hogy a gyermekről gondoskodó szülőnek nincs tényleges, valós indoka az együttműködés elutasítására. A gyermek érdekére való általános hivatkozás súlytalan, a szülő kényelme (sokkal egyszerűbb az egyedüli döntéshozatal, mint a közös döntés), a másik szülővel szembeni negatív érzelme, emiatti kompromisszumképtelensége viszont az együttműködés hiányára hivatkozással a közös szülői felügyelet elutasítását nem alapozhatja meg. A jogalkotó a jogszabálymódosításnál pontosan az ilyen élethelyzetekre volt figyelemmel, amikor az egyoldalú kérelem alapján az együttműködés kikényszeríthetőségének jogi lehetőségét normaszövegben rögzítette. Az egyik szülőnek az együttműködéstől való egyoldalú, a gyermek érdeksérelmét nem bizonyító, tényleges és valós ok nélküli elzárkózása a közös szülői felügyelet elrendelhetőségét nem akadályozhatja.

[59] A kommunikáció puszta megléte vagy hiánya mellett annak tartalma is értékelhető. A folyamatos, a másikat lekicsinylő megjegyzések, trágár, durva, emberi mivoltban sértő kijelentések a normális kommunikációra képtelenséget támasztják alá. A másik szülőtől pedig a társadalmilag elfogadhatatlan tartalmú kommunikációra való reagálás nem várható el.

[60] Nincs azonban hangsúlyozott jelentősége a kommunikáció módjának. A 21. században a mindennapi életben a személyes beszélgetésen kívül a kommunikációnak számtalan formája létezik: a szülők Skype útján, FaceTime-on, WhatsAppon, Facebookon, telefonon, e-mailben vagy akár SMS-ben is kommunikálhatnak. A kommunikációnak tehát nem a formája, hanem a ténye és a tartalma értékelendő.

[61] Az együttműködés nem értelmezhető minden, a gyermeket érintő kérdésben való konszenzusként, és nem vezethet a gyermeket gondozó szülő kontrolljához, minden apró-cseprő, hétköznapi élethelyzet esetén a közös döntés kikényszerítéséhez. A gyermek életében naponta fordulhatnak elő események, a szülők közötti együttműködés nyilvánvalóan nem terjedhet ki a hétköznapi élet összes történésére.

[62] A gyermekkel nem közös háztartásban élő szülőnek a gondoskodó szülő döntéseivel való egyetértése (passzív magatartás) a közös szülői felügyelet iránti kérelem elutasítását önmagában nem alapozhatja meg. Kétségtelen, hogy a közös szülői felügyelet mindkét szülő aktív magatartását feltételezi, a gyermekkel kapcsolatban meghozandó döntéseknek közös megbeszélésen, egyetértésen kell alapulniuk. A család együttélésekor is általánosan jellemző, hogy a mindennapi életvitelt érintő kérdésekben az egyik fél (általában a gyermekkel több időt töltő, szükségleteit jobban ismerő szülő) elképzelése érvényesül, amelyet a másik szülő tudomásul vesz. Egymástól elkülönülten élő szülők esetén sem hagyható figyelmen kívül a döntésnek a gyermek életvitelére kiható súlya: a gyermek érdeke, hogy mindaz, ami befolyásolja a fejlődését (pl. egészségügyi ellátás, iskolán kívüli foglalkozások) a szülei (és adott esetben vele megbeszélt) közös döntése legyen.

[63] A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását a szülők közötti kommunikáció kizárólag írásban történő megvalósulására, a felek házasságának megromlásához és az életközösség megszűnéséhez is vezető vitákra, illetve a szakvélemény szerinti gyengébb alperesi nevelési képességre alapította.

[64] A jelen ügyben a szülők az életközösségük megszűnése óta kizárólag írásban kommunikálnak. Tény azonban az is, hogy közöttük ez a fajta kommunikáció működik, ezt kölcsönösen elfogadták. Kétségtelen, hogy egyes esetekben valóban szerencsésebb lehet a szóbeli egyeztetés, de tény az is, hogy egy érzelmileg kiélezett helyzetben a szóbeliség nem mindig segíti elő a gyermek érdekében való kompromisszum létrejöttét (a vitákat, veszekedéseket redukálja az írásbeliség). Ráadásul a felperes egyetlen olyan konkrétumot sem tudott megjelölni, amikor az alperessel kellett volna közös döntést hoznia, és a döntés a szóbeli kommunikáció hiánya miatt vált nehézkessé vagy hiúsult meg. Az eljárást megelőzően egyik fél részéről sem merült fel a szóbeli kommunikáció szükségessége és arra sincs peradat, hogy ettől bármelyik fél elzárkózott volna. A felperes a gyermekkórházba kerüléséről, tehát rendkívül esemény bekövetkezésekor sem találta indokoltnak a szóbeli tájékoztatást (írásban tájékoztatta az alperest), aki ezt nem kifogásolta, a közlés ezen módját nem sérelmezte. A kommunikáció írásbeli formája miatt az együttműködés kizártsága nem állapítható meg.

[65] A jelen ügyben tény, hogy az alperes a felperes gyermeket érintő döntéseit tudomásul vette, azt nem kifogásolta. A peradatokból megállapítható azonban, hogy a gyermek életkorából adódóan a szülőknek a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét befolyásoló kérdésben még nem kellett döntést hozniuk, az egyetlen ilyen az óvoda választása volt, abban pedig – a felperes javaslatát elfogadva – zökkenőmentesen megállapodtak. A Kúria elfogadta az alperes általános érvelését is: a szülők közötti vita esetén a közös szülői felügyeletet elutasító szülő indokként éppen az egyet nem értésre hivatkozhat. Az egyetértés (passzivitás) és a szülők közötti egyet nem értés értékelésénél szempont lehet a vitatott kérdés gyermek életében való jelentősége, a szülők (általános) kompromisszumkészsége.

[66] Valamennyi válással végződő házasság megromlásához a felek közötti konfliktusok, illetve azok megoldásának elmaradása vezet, így a másodfokú bíróság ezen okra hivatkozása sem lehetett alapos. A felperes nem jelölt meg olyan fennálló konfliktushelyzetet, amely a gyermek érdekének sérelmét eredményezné.

[67] Kétségtelen, hogy a szakértői vélemény az alperes nevelési képességét és készségét gyengébbnek minősítette, sőt szakemberhez fordulását javasolta. A szakvélemény ugyanakkor azt is rögzítette, hogy a felek személyiségében nincs olyan körülmény, amely kizárná a közös szülői felügyelet gyakorlását.

[68] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben helybenhagyta.